A lap korrektúrázva van
JEREMIÁS
213
későbbi betoldások vagy szerkesztési kiegészítések és így vannak megjelölve a Moffatt és Smith fordításokban) A következő két fejezet, Jákób balsorsáról és helyreállításáról beszél és megjövendöli azon időt, mikor a törvényszövetség egy újszövetséggel lesz helyettesítve.
Sedékiás uralkodásának tízedik évében, Jeremiást tanúskodási tevékenysége miatt bebörtönzik; Izráelnek az országban való végső helyreállításának biztos bizonyítékaként, ezen időben vásárol magának egy földterületet; maga az Isten, újra megerősíti az elkövetkezendő fogságot és a helyreállítását, és a nép javára örökkévaló szövetséget ígér. Jeremiás beszél Sedékiásnak a város bukásáról; mikor a babiloni fenyegetése megnő, Sedékiás, a fejedelmek és a nép szövetséget kötnek, hogy szabadságot hirdessenek minden zsidó szolgának; azonban, az ostromlók alig tesznek egy ideiglenes visszavonulást, a zsidók máris áthágják a szövetséget, és a korábbi szolgákat újra alattvalóikká teszik; ők megdorgáltatnak, és értesítve vannak, hogy Nabukodonozor vissza fog térni és kifossza a várost. Jeruzsálem ostromának ideje alatt, a rékábiták, földi atyjuk, Jonadáb parancsolata iránti engedelmessége, éles ellentétbe van helyezve a zsidóknak Istenükkel, Jehovával szembeni engedetlenségével. Az elbeszélés most visszatér oda, amikor Jeremiás, írnoka, Báruk által, egy prófétai tekercset, vagy könyvet ír, amelyet Joákim király eléget, azonban megírnak egy másik tekercset, amely tartalmazza ugyanazon jövendöléseket, valamint más, újakat is – 32:1-36:32.
A babiloniaknak Jeruzsálemből való rövid-idejű kivonulása idején, Jeremiást elfogják, amint elhagyja a várost, és a káldeaiak táborába való szökéssel vádolják. Vallásos üldözői megverték és börtönbe vetették; majd, azon váddal, hogy megerőtlenítette a város harci erkölcsét, egy sáros verembe dobták; ebből a mocsokból az etiópiai szerecsen, Ebed-Melek mentette ki; Sedékiás tanácskozik Jeremiással, a börtön udvarán és újból azt halja, hogy az egyetlen esélye, ha megadja magát a káldeaiak előtt. Nem hajlandó megadni magát, míg uralkodásának tizenegyedik évében a város elesik, és mielőtt saját szemeit megvakították, fiait szeme láttára ölték meg; az ország legszegényebbjei kivételével,
