A lap korrektúrázva van
212
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Jeremiásnak be van mutatva a Babiloni fogságra hurcoltak két osztálya közötti különbség: egy osztály, amely a hűséges maradékot alkotja, és amely visszatér hazájába, valamint egy másik, amely osztály nem fog megjavulni. – 23:1-24:10.
A huszonötödik fejezet Jeruzsálem pusztaságának idejét hetven évre határozza meg, ugyanakkor határidőhöz köti Babilon világuralmát, amelynek lejárta után Babilon el fog esni. Isten haragja borának pohara, Nabukodonozor, az Ő végrehajtója által, sok más nemzetnek lesz odanyújtva, akik ennek kiivására lesznek kényszerítve; a megölettek a földet fogják fedni, az egyik végétől a másik végéig. Joákim uralkodásának első évében, Jeremiás bátor prófétálása olyannyira sértette a vallásvezéreket, hogy ezek fellázították a csőcseléket, és meg akarták ölni a prófétát. Tárgyalást tartottak; a papok és próféták lázítással vádolták, és halálbüntetést követeltek; Isten prófétájaként, Jeremiás maga mondta el védőbeszédét, és figyelmeztette őket, hogy ártatlan vére kiontása által ne súlyosbítsák a nép bűneit; döntéshozatalukban a vének visszaemlékeztek arra, hogy Ezékiás uralkodása alatt Mikeás megjövendölte Sion pusztaságát, de nem volt üldözve emiatt, és hogy Uriás is hasonlóképpen prófétált a város ellen, majd félelmében Egyiptomba menekült, azonban Joákim visszahozatta és megölette. Jeremiásra nézve, ők a következőképpen döntöttek: „Nem méltó ez az ember a halálra” – 26:1-24.
A kötelek és járom jelképe által, Jeremiás megjövendöli Júda valamint a közeli királyságok alávetését Nabukodonozornak; Hanániás, a hamispróféta, eltöri a fa jármot, amely egy vas járommal van helyettesítve, míg Hanániás, Jeremiás jövendölése szerint ugyanazon évben meghal. (27:1-28:17) Jeremiás egy levelet küld az első fogságban levőknek, akik már Babilonban voltak, és azt mondja nekik, hogy türelemmel várjanak hetven évet Jeruzsálem bukása után, és ne várjanak hamarabb szabadulást Babilonból; azonban a babiloni hamispróféták ellenállottak jövendölésének, és egy közeli szabadulást jövendöltek, ami arra késztette Jeremiást, hogy egy második levelet írjon, ezúttal bejelentve a hamispróféták elleni ítéletet. (29:1-32; a 16-20. terjedő versek,
