A lap korrektúrázva van
ÉNEKEK ÉNEKE
201
azt mondja a prédikátor; felette nagy hiábavalóság! Minden hiábavalóság!”. „A dolgok summája, mindezeket halván, ez: az Istent féljed, és az Ő parancsolatait megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” – 1:2; 12:10,15,16.
Az alábbiak, egy rövid, általános vázlata a Prédikátor könyve tartalmának. Az ember átmeneti állapota ellentétben áll a föld örökkévalóságával, valamint természeti ciklusainak folytonos ismétlődésével; a király megízleli és megtapasztalja az emberi dolgok és elfoglaltságok gyümölcseit, azonban csupán azért, hogy hiábavalóságokként visszautasítsa azokat, a következő szavakkal: „ez is hiábavalóság”. Ő látja minden dolognak és célnak a rendelt idejét; megérti, hogy az állat és ember egyaránt meghalnak, és mind visszatér a porba, amelyből teremtve lettek; úgy véli, hogy az elnyomás, irigységből, lustaságból, kapzsiságból, egyedüllétből és önfejűségből fakad. Ő figyelmeztet a fecsegő ostobaságára, a fogadalmak beteljesítésének kötelességére; Istennek semmi köze az igazságtalansághoz; valamint figyelmeztet, hogy a föld gyümölcsei mindenkié, nem csak azon keveseké, akik hiábavalóságnak gyűjtenek nagy vagyonokat. A hiábavalóság orvoslásának felülvizsgálatát, a bölcsességre vonatkozó észrevételek követik; mindenkivel ugyanazon dolgok történnek, míg a sírban nincsen öntudatosság; a bölcsesség és a bolondság éles ellentétbe vannak állítva; jó-cselekedetre vonatkozó szabályok vannak leszögezve. Az utolsó, tizenkettedik fejezet, megerősíti azon buzdítást, hogy emlékezzél meg a Teremtőről ifjúságod és életerőd napjaiban, aztán figyelmeztett az előrehaladott kor nehézségeire, amikor az öregség gyengíti azon erőt, hogy szolgálatában megemlékezzél Teremtődről, egy buzgó tevékenység által.
ÉNEKEK ÉNEKE
A magyar nyelvű cím, a könyv első versének a rövidítése: „Énekek éneke, mely Salamoné”. Az „énekek éneke” kifejezés egy felsőfokú kifejezés, mint például az „istenek Istene”, „urak Ura”, „királyok Királya”, „egek ege” (vagyis a legmagasabb ég), és „a szentek szentje”
