A lap korrektúrázva van
194
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
és ezen beth betűvel kezdődik a szakasz mind a nyolc verse; a zsoltár mind a huszonkét szakassza hasonlóképpen folytatódik tovább. A Jakab Király Változatban mindegyik szakasz a héber betű nevével kezdődik, és ugyanígy van az American Standard Változatban, és emellett még a héber betűnek írásjellegű formáját is bemutatja.
A „szela” egy olyan kifejezés, amellyel gyakran találkozik a zsoltárok olvasója. Ez hetvenegy alkalommal jelenik meg. Ez egy zenei kifejezés, amelynek jelentése: „szünet, felfüggesztés vagy visszatartás”, akár az énekes részéről, egy hangszeres közjáték miatt, vagy mind az énekes mind a zenekar részéről egy néma elmélkedés érdekében. A szünet mindkét esetben arra van használva, hogy egy nagyobb erőt adjon a kifejezett ténynek vagy érzésnek, hozzájárulva az utolsó kijelentés észbetartásához. A következő idézetek, részletesebb tájékoztatásokat nyújtanak a zsoltárok éneklésének idejéről, alkalmáról és helyéről, valamint az énekesek hangszeres kíséretéről is: 1. Krónika 15:19-21,28; 16:5,6,42; 2. Krónika 5:12,13; 7:6; 20:21,22; 29:25,28,30; Ezsdrás 3:10,11; Nehémiás 12:27,40-43; Zsoltárok 95:1,2; 98:4-6; 105:2; 150:3-5; Máté 26:30 és Jakab 5:13.
A Zsoltárok könyve tartalmazza a valaha írt legszebb és legmagasztosabb költészetet, lírai ódákat és énekeket. A zsoltárokat tökéletes költészetként ismerik el, amelyek alkalmasak az éneklésre és kifejezni a zsoltáros érzéseit nem pedig eseményeket, mint az elbeszélő és drámai költészet. Néhány zsoltár mégis ezen utóbbi típusú, történetet mond el, vagy drámai alkotórésze van. Ezek ütemes, de rím nélküli héber versekben voltak írva. A zsoltárokra sok párhuzam is jellemző, azaz párhuzamos vagy ellentmondásos gondolatok, vagy az érzések kifejezése, hasonló nyelvtani szerkezettel. Ez nagymértékben hozzájárul az ütem erejéhez és áramlásához.
Azonban senki se essen abba a tévedésbe, hogy a Zsoltárok könyve csupán gyönyörű énekek gyűjteménye, gazdag irodalmi értékkel és érzelmi kifejezéssel. Ezek nem csupán azért írattak, hogy kifejezzék egyes személyek érzelmeit,
