A lap korrektúrázva van
178
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
s kapuit megégették. Nehémiás sír, böjtöl és imádkozik. Imájában bocsánatot kér Izráel gyermekei részére, és kérve-kéri Jehovát, hogy emlékezzen a népének akkor való összegyűjtésére vonatkozó Mózes általi szavaira, amikor az bűnbánattal fordul Hozzá, és könyörgött, hogy Jehova támogassa őt, amikor a perzsa király elé viszi ezt az ügyet – 1:1-11.
Négy hónappal e szomorú hírek megkapása után, Nehémiás bemutatta kérését III. Artaxerxesnek. A király meghallgatva a pohárnokát a zsidók nehéz sorsáról, együttérzést mutatott; és megkérdezte, mit tehetne. Egy felhatalmazás a Jeruzsálembe való menetelre valamint a város falai újjáépítésének megszervezésére és felügyeletére, volt Nehémiás kérése. E kérése jóvá lett hagyva! Ennek az alkalomnak sokkal nagyobb jelentősége volt annál, amit Nehémiás abban az időben valószínűleg megérthetett. Ahogy a Dániel 9:25-ben meg volt jövendölve, a király kiadta „a Jeruzsálem újraépíttetése felől való parancsot”. Ezért III. Artaxerxes uralkodásának huszadik éve (Kr e. 455-től 454-ig) jelölte a „hetven hét” évnek, vagy a 490 évnek a kezdetét, amelyről Gábriel angyal azt mondta Dánielnek, hogy a Messiás megjelenésével fogja elérni tetőpontját. Ily módon a Krisztus előtti 455. év, a Biblia időrendjében korszakalkotóvá vált. – 2:1-8.
Jeruzsálembe érkezése után, Nehémiás egy éjszakai körutat tesz vizsgálva a város körüli falakat és számításokat végezve. A falak újraépítésére vonatkozó céljának nyilatkozata, valamint a terven nyugvó isteni áldás elbeszélése, a zsidók buzgalmát váltották ki és megerősítette kezeiket a munkára. Körülbelül az ötödik hónap harmadik napján, megkezdődtek a falak újjáépítési munkálatai. Nehémiás rövidesen tapasztalni kezdte a Dániel 9:25, Jeruzsálemre vonatkozó jövendölését, hogy „újra megépíttetnek az utcák és a kerítések, még pedig viszontagságos időkben”. – 2:11-20.
A moábita Szanballat, az ammonita Tóbiás, és az arab Gesem vezetése alatt, a démonizált samaritánusok felkeltek, hogy megzavarják a munkát. Először lenézték, gúnyolták és „nyomorultnak” nevezték a kicsiny zsidó maradék erőfeszítéseit. De a fal ennek ellenére emelkedni kezdett.
