A lap nincsen korrektúrázva
136
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
Saul uralkodása ideje alatt lett befejezve. Dávid leszármazási vonala, amely a könyv utolsó verseiben van leírva, nagy pontossággal mutatja a könyv írásának idejét, és arra enged következtetni, hogy ő már egy fontos állást töltött be, már fel lévén kenve Sámuel által. Az első szavak: „a bírák bíráskodának”, a dráma eseményeit, a bírák idejének tulajdonítják. Habár az elbeszélés nem jelenti ki, egyes közvetett bizonyítékok azt mutatják, hogy ezekre Moáb királya, Eglon uralkodása idején illetve ez után került sor. „Ruth” könyvének elbeszélése, egy majdnem tizenegy éves időszakot foglal magába – 1:2-4; 4:13.
Az elbeszélés főleg a sógor és sógornő házasságára vonatkozó törvényt vitatja, ennek egy ritka és sajátos alkalmazását mutatva be (5 Móz. 25:5-10). De ebben az esetben jelentősége azon tény által is hangsúlyozva van, hogy ez egy eszköz volt a Júda királyi ágának megszakítás nélküli megőrzésére, amelyen keresztül jött Dávid, majd később a Nagyobb Dávid, Jézus Krisztus. Kövessük figyelemmel, e csúcspontot kiemelő, eseményeket.
Az első fejezet, a Júda egész országában tomboló éhséget mutatja be, valamint egy család igyekezetét, hogy elmeneküljön ez elől. Elimélek és felesége Naómi, két fiával, Mahlonnal és Kiljonnal, Moáb országában keresnek menedéket. A férj ebben az országban hal meg, míg a két fiú két moábitátval házasodik össze. Körülbelül tíz év házasság után Mahlon és Kiljon, gyerektelenül hal meg. Ez azt eredményezi, hogy Elimélek után három nő, és egyetlen utód sem marad. Csak a sógorsági házasság szerezhetett volna utódot, és csak Izráelben léteztek a törvény betöltésére alkalmas rokonok. A három nő elkezdi utazását nyugatra, Júda országa felé. Naómi két ízben figyelmezteti a fiatal moábitákat, hogy nagyon csekély az esély arra, hogy egy idegen országban férjeket és lakást találjanak maguknak, és tetteik árának mérlegelésére kéri fel őket. Ők gondolkodóba esnek, és a második figyelmeztetésre, egyikük visszatér. Ruth, a másik moábita nő egy megható vallomást tesz, amely által szilárd elhatározását kifejezve, a következőket mondja: „[…] a hova te mégy, oda megyek, és a hol te megszállsz, ott szállok meg; néped az én népem, és Istened az én Istenem. A hol te meghalsz,
