A lap korrektúrázva van
116
”FELSZERELVE MINDEN JÓ CSELEKEDETRE”
bűnért és a vétekért való áldozatnak, felavatási áldozatnak ás a hálaáldozatnak törvénye” – 7:37, Am. Stan. Ver.
Ezen áldozatok két nagy csoportba sorolhatók: véres áldozatok és vér nélküli áldozatok. Csak a vérontással járók számítottak bűnengesztelőknek, és ezen ok miatt a vért Istennek szentelték, nem volt szabad azt meginni vagy megenni. (3. Móz. 17:11-14, Zsid. 9:22) A felhasznált élőlények, bikák, juhok, kecskék, galambok valamint gerlicék voltak. Röviden, a különféle áldozatok a következő jelentőséggel bírtak: az égőáldozat a Jehovának való teljes odaadást mutatta. A hálaáldozatok által köszönetet vagy dicséretet adtak Jehovának. A bűnért valamint a vétekért való áldozatok nagyon hasonlóak voltak, mégis volt egy különbség. Általánosságban megállapítva, úgy tűnik, hogy a bűnért való áldozat az általános és a tényleges bűnökkel volt kapcsolatba, míg a vétekért való áldozat a gondatlanság sajátos eseteivel volt kapcsolatos. Ezen utóbbiakat csak egyének érdekében ajánlották fel; az előbbieket egyének vagy az egész gyülekezet érdekében is felajánlották. A gabonából vagy lisztből való vér nélküli ételáldozatokkal („étel áldozat” a Jakab Király Változatban) elismerték Isten támogatását a földi áldások biztosításában. Az újonnan felkent papok felszentelési adományai, teljesen égő áldozatok voltak, jelezve a felajánló teljes felszentelődését.
A nyolctól tízig terjedő fejezetek, a könyv egyetlen történeti elbeszélést tartalmazza, egy beszámolót nyújtva a lévita Áron és fiai felszenteléséről, és Áronnak a hét napos felszenteltetési időszak végén való istentiszteletéről, ugyanakkor feltárva az Áron két fia általi idegen tűz felajánlását. Ezen bálványimádati tett életükbe került. A következő öt fejezet, a tiszta és tisztátalan állatokról szóló törvényt, valamint az egyéb tisztátalanságokról és azok megtisztításáról szóló törvényeket közli. A tizenhatodik fejezet leírja, az évenkénti engesztelés nap, alapvető, jellegzetes eljárásait. A könyv fennmaradó tizenegy fejezete a szentség törvényeivel foglalkozik, és rögzíti a jubileum évére vonatkozó parancsokat, kihirdetve és érvényesítve „a szabadulást
