A lap korrektúrázva van
133
ten gyermekei vagyunk." (János I. 3:1, 2) A „kicsiny nváj" tagjai Isten fiaivá lesznek a szellemtől valói szülés idején. A nagy sokaság tagjai pedig csak akkor lesznek Isten földi fiai, amidőn örök életet nyernek a földön.
26 A földi örök életben reménykedő Jonadábokra vonatkozólag van megírva, "hogy a teremtett világ is a rothadandóság [mulandóság] rabságától az Isten fiai dicsőségének szabadságára." (Róma 8:21) Csak miután az Úr 1918-ban mint bíró templomához jött, lettek nyilvánvalóvá Isten fiai, amennyiben összegyűjtettek az Úrhoz a templomba. "mert tudjuk, hogy az egész teremtett világ egyetemben fohászkodik és nyög mind idáig." (Róma 8:22) Itt egy bizonyos idő van említve, amidőn vár; mégpedig mire vár? Az apostol így felel: "Mert a teremtett világ sovárogva várja az Isten fiainak [illetve a szellemi fiak, akik elismertettek és 1918-ban és azután a templomba gűjtettek] megjelenését." (19. vers) ezután a Jonadábok meglátták a szellemi fiak megnyilvánulását, amiként Józsefet megismerték Egyiptomban a testvérei, s amidőn a Jonadábok megismerték és felfogták, hogy Krisztus Jézus, a király eljött és a kipróbáltakat a templomba gyűjtötte, megszűntek sóhajtozni s többé nem figyelnek a fájdalmakra, mivel látják, hogy a szabadulás napja közel van. Sóvárgó várakozásuk beteljesedett. Erre az apostol a következő szavakat füzi hozzá: "De nem csak ezek [a jóakaratú emberek , mielőtt Jonadábok vagy az Úr "más juhai" lettek], hanem mi magunk [Krisztus testének tagjai] a szellem zsengéjének birtokosai is [illetve a mennyei szellemi élet kostolói, biztosítékai vagy zálogai], mi magunk is fohászkodunk magunkban [az Úrnak 1918-ban történt templomához jöveteléig és különösen a szent szellemnek 1922-beni kitöltéséig], várván a fiúságot; a mi testünk megváltását [szabadulását]." (Róma 8:23] Ez az írásszöveg nem mondja "a mi testünk", illetve az összes szellemi teremtmények testeit külön-külön vagy együttvéve, hanem "a mi testünk", ami a Krisztus testét jelenti, amelynek tagjait a hű kicsiny nyáj alkotja. A Krisztus testének , tehát a "mi testünk" megszabadítása , amelyben felkenettünk s amelyhez tartozunk, 1918-ban azÚrnak a templomhoz való jövetelével kezdődött, amidőn feltámadtak azok a hű fiak, akik addig a halálba aludtak s akikről meg van írva: "Elvettetik érzéki test, feltámasztatik szellemi test." (Kor. I. 15:44) A "Krisztus teste", vagyis a "mi testünk" még földön lévő maradéka 'elragadtatott az Úr elébe a levegőbe', illetve oly állapotba , ahol a természetes szemnek lehetetlen látni a jelenvalókat. A felkent maradék tagjai a templomba gyüjtettek az Úr körül. Honnan tudják ezek, hogy a templomban vannak? Mert a szellem bizonyítékát bírják. Tudják és értékelik, hogy a jogtalanul "felső hatalmasságoknak" nevezett emberi uralkodó hatalmak megaláztatása alol megszabadultak, hogy megszabadultak a vallástól és a vallásos fomaságoktól, s ezáltal ruháikat, illetve ismertető jelüket megfehérítették és magukat világosan Isten gyermekeiként és Krisztus teste tagjaiként ismertetik. Ezért megszűntek sóhajtozni, bementek az Úr örömébe és örvendeznek arra való tekintet nélkül, hogy hogyan bánnak velük Sátán eszközei. A Jonadábok felismerték, hogy a királyság eljött. Ők is megszüntek sóhajtozni, s ők együtt örvendeznek a felkentekkel. A "kicsiny nyáj" és a Jonadábok békében és örömmel lakoznak együtt. A juhok egyik nyája a Krisztusban szellemtől szülöttekből áll, és Krisztus Jézus "más juhai" testben vannak, együtt járnak a felkentekkel a földön, s mint társak együtt szolgálnak velük. Ez egy örömteljes állapot mindazok számára, akik részt vesznek az Úr szolgálatában.
27 Mielőtt a szellemi osztály észre vette volna, hogy a templomba gyüjtetett és felkenetett, félénk volt. De hogy áll a dolog most? AZ apostol így szól: " Mert nem kaptatok [a felkentek] szolgaság szellemét ismét a félelemre, hanem afiúság szellemét kaptátok, amely által kiáltjuk: Abba, Atyám!" -Róma 8:15.
28 Az őskeresztények, közöttük Pál is, egy ideig a "zsidóság" (a "zsidó vallás"; angol B.?. és azóta sokan az úgynevezett "keresztény vallás" félelmének szolgálatában voltak, amely arra késztette őket, hogy szolgai félelemmel álljanak mások előtt. A vallásos formaság, ceremónia és követelmények szolgai jármában tartattak s ezáltal önző teremtények, mint a papok és választott vének, rabszolgáivá tétettek, mégpedig az ördög által létrehozott hagyományok következtében. Most azonban Istenfélők; felkenettek és felvilágosíttattak és örömmel kiáltják: "Abba, Atya!" Ami pedig a Jonadábokat ihleti, nekik is ugyanaz az érzésük, ugyanaz az állásfoglalásuk és tiszteletük Istennel szemben, mint egy gyermeknek vagy fiúnak az atyjával szemben. Ők azt az imádságot imádkozzák, amelyet Jézus a tanítványainak tanított és Jehovát atyjuknak szólítják; mindazáltal ezt azzal a reménységgel teszik, hogy telyesen felvétetnek Isten nyájába s ezáltal Isten földi fiaivá lesznek, éppenúgy, mint Jézus a tanítványait arra tanította, hogy Istent "mi Atyánknak" szólítsák, amit ők még a szent szellemnek pünkösdkor való kitöltése előtt tettek.
29 Jézusnak a mennybemenetele előtt még a hű apostolok és próféták sem nyerték el a "fiúság szellemét". Ez kitűnik az apostol következő ihletett szavaiból: "Mikor pedig eljött az időnek teljessége, elküldte Isten az ő Fiát, aki asszonytól született, a törvény alá rendelve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy [krisztus igaz követői] elnyerjük a fiúságot. Minthogy pedig fiak vagytok, kibocsátotta Isten az ő fiának szellemét [Krisztus Jézus, Isten szeretett fiának szellemét] a mi szíveinkben , amely ezt kiáltja: Abba, Atya! Azért nem vagy többé szolga [illetve az Isten feltett szándékát illetőleg tudatlanságban szolgáló (János 15:15), hanem fiú [Krisztus Jézusban, akinek nincs szükség nevelőre]: ha pedig [egy szellemi] fiú, Istennek örököse is Krisztus által." - Gal. 4:4-7: Zürcber rev. Biblia.
30 A galatabeliek a zsidó vallás formaságainak tévedéseibe estek, s az apostol így szólt hozzájuk: Most azonban, hogy megismertétek Istent sőt, hogy megismert titeket az Isten, miként tértek vissza ismét az erőtlen és gyarló elemekhez, amelyeknek megint újból szolgálni akartok? Megtartjátok a napokat, hónapokat és időket, meg az esztendőket. Féltelek titeket, hogy hiába fáradoztam körültetek." (Gal. 4:9-11) Nem az összes zsidók lettek Isten fiaivá, hanem amint írva van, ez a kiváltság csak azoknak jutott osztályrészül, akik az Urat elfogadják, benne hisznek és neki engedelmeskednek. "Az övéi közé jött, s az övéi nem fogadták be őt: valakik pedig befogadták őt, hatalmat adott nekik, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek." (János 1:11-13) Ez azt mutatja, hogy Istennek Mózes által kihirdetett törvénye a zsidóknak s még a hű prófétáknak sem bizonyította, sem valamely módon nem tett nekik bizonyságot, amiből jogot meríthettek volna, hogy magukat Isten gyermekeinek vagy fiainak tekintsék, amik nem voltak.
31 Felmerülhet a kérdés: Vajjon Isten egy földi osztályra helyezheti szellemét anélkül, hogy őket szelleme által szülné? Éppen ezt tette az ókorban és természetesen most is megteheti: "És monda Mózes az Izrael fiainak: ímé Jehova névszerint hívta el Bésaléelt, a Húr fiának Urinak fiát, a Júda nemzetségéből és betöltötte őt Isten szellemével, bölcsességével, értelemmel és tudománnyal minden mesterségben: hogy tudjon kigondolni mindent, amit aranyból, ezüstből és rézből kell csinálni; és foglalásra való köveket metszeni és fát faragni, és minden mesterséges munkát végezni. Azontúl alkalmatossá tette [Jehova] arra is, hogy tanítson, mind ő [Bésaléel], mind Aholiáb az Akhiszamák fia a Dán nemzetségéből." - Mózes II. 35:30-34.
32 Bésaléel nem született Isten szellemétől, sem nem lett felkenve oly módon, mint Krisztus testének tagjai, és mégis betöltötte Isten őt szellemével. Természetesen Isten eljárása Bésaléellel előképe volt annak, hogyan
