Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/3

131

tésére és megjelölésére, amely juhok végül Jézus Krisz­tus alatt egy nyájat fognak alkotni. Szükségesnek mutatkozik itt különböző fordítást idézni, mert ez e őrtorony minden olvasója számára nagyon értékes.

⁵ „A szellem maga [a „maga" szó görög formája sem­leges nemű s ez azt mutatja, hogy a „szellem" (magyar­ban lélek) nem egy személy] tesz bizonyságot a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is, Isten örökösei, Krisz­tus örököstársai, ha ugyanis vele szenvedünk, hogy vele is dicsőüljünk meg." (Sclachter)

⁶ „A szellem maga bizonyítja a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. S ha gyermekek, örö­kösök is; valóban Isten örökösei és Krisztus társörö­kösei, ha valóban együtt szenvedünk, hogy együtt is dicsőüljünk meg." (Diaglott)

⁷ „Együtt bizonyítja a szellem maga a mi szellemünkkel, hogy Isten gyermekei vagyunk. De ha gyermekek vagyunk, akkor örökösök is: Isten örökösei és Krisztus társörökösei, amennyiben vele szenvedünk, hogy vele dicsőüljünk is meg.“ (Weitzsücker)

⁸ „A szellem maga tesz bizonyságot a mi szellemünk­nek, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha azonban gyer­mekek, örökösök is, vagyis Isten örökösei és Krisztus társörökösei; ha vele szenvedünk, hogy vele is dicsőüljünk meg." (Allioli; kath. ford.)

⁹ „Éppen ez a szellem bizonyítja a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. De ha gyerme­kek vagyunk, akkor örökösök is, tudniillik Isten örökö­sei és Krisztus örököstársai, ha ugyanis vele szenve­dünk, hogy vele dicsőüljünk is meg.“ (rev. Zürcher Biblia)

¹⁰ „És ez a szellem bizonyítja a mi szellemünknek, hogy Isten fiai vagyunk. És ha fiak, akkor örökösök; Isten örökösei és részesek a Messiás Jézus örökségében; úgyhogy ha vele szenvedünk, vele is dicsőíttetünk meg." (A szíriai kézirat angol ford. szerint.)

¹¹ E szöveg összes fenti fordításaiban előforduló „a mi szellemünk" szavak nyilván a bennünk — tudniillik akikhez a fenti szöveg szól — lévő láthatatlan hajtó erőt jelentik, amely szellemet Isten a mi szívünkbe kül­dötte s amely által felismerjük, hogy Jehova a mi Atyánk, s őt úgy is szólítjuk. Ez a szöveg a teremtmény­nek a Teremtőhöz való viszonyát jelzi, t. i. mint fiúnak az atyához való viszonyát. „Aki megtartoztatja beszé­dét, az tudós ember, és aki higgadt szellemű, értelmes férfiú." (Példb. 17:27) Aki értékeli Istenhez való vi­szonyát, az higgadt szellemű és komolyan mérlegeli, hogy Isten mit parancsol neki. Ha tehát valaki a szel­lem bizonyítékát bírja, hogy ő Isten fia, úgy abból az következik, hogy Isten örököse és részes Krisztus Jézussal az Atyjától nyert örökségben, s ez azon felté­telhez van kötve, hogy 'Krisztussal kell szenvednünk'. Az e helyen életbevágóan fontos pont az, hogy a teremtmény a szellem bizonyságát bírja, miszerint Isten fia s így a „kicsiny nyájhoz", nem pedig a nagy sokasághoz tartozik.

Szenvedés

¹² Mielőtt megvizsgálnuk, hogyan tanuskodik a szellem a mi szellemünkkel, helyesnek mutatkozik tanulmányozni az összefüggést annak megállapítása végett, hogy ez Iráslely ihletett szavainak melyik része (ha egyáltalán valami) vonatkozik a nagy sokaságra. A Krisztus Jézussal való örökség egyik feltétele a vele való szenvedés. Mindazáltal csupán az Úr ügyéért való szenvedés, sőt neve igazolásáért való mindhalálig tartó szenvedés se képez döntő bizonyítékot annak megállapítására, hogy vajjon az illető Isten fia és Krisztus Jézus társörököse a szellemi vagy mennyei örökségben vagy sem. Az ókori szent emberek az Istenben vetett hitükért és hűségükért, valamint a Messiás uralma alatt álló eljövendő királyságért, mindenféle büntetést szenvedtek, sőt kegyetlen halált is.(Zsidók 11 fejezet.)Ezek a férfiak nem nyertek bizonyságot Jehovától, hogy fiai lennének, sem nem imádkoztak Istenhez, mint atyához. Az Ésaiás 63:16 és 64:7-ben előforduló "Atyánk"

kifejezés prófétai s nem a hű prófétákra vonatkozik, akik Krisztus Jézus eljövetele előtt éltek és meghaltak. Figyeljük meg Péter apostol ihletett szavait, miszerint a hű próféták, akik Krisztus Jézus eljövetele előtt Krisztus szenvedéséről és az utánna következő dicsőségéről jövendöltek, szorgalmasan kutatták e jövendölés jelentőségének a megértését; Isten azonban nem nyilatkoztatta ki nekik, mivel az említett szenvedések és dicsőség nem nekik, hanem a szellemtől szülötteknek, a választottaknak szól, nem másnak. "Amely idvesség felől tudakozódtak és nyomozódtak a próféták, akik az irántatok való kegyelem felől jövendöltek: nyomozódván, hogy mely vagy milyen időre jelenti ki a Krisztus ő bennük levő szelleme, amely eleve bizonyságot tett a Krisztus szenvedéseiről és az azok után való dicsőségéről. Akiknek megjelentetett, hogy nem maguknak, hanem nékünk szolgáltak azokkal, amelyeket hirdetnek néktek azok, akik prédikálták néktek az evangéliumot az egekből küldött szent szellem által; amikben angyalok vágyakoztak betekinteni." -Péter I. 1:10-12.

¹³ A Krisztus Jézussal való társörökösség nem az ókori hű férfiaknak volt szánva, hanem azoknak akiket Krisztus Jézus magához gyűjt és teste, a kicsiny nyáj tagjaivá teszi. (Zsidók 11:39, 40) Hasonló vagy még találóbb okból nem szükségszerű bizonyíték a szellemi fiúság mellett a Jehova nevéért és királyságáért való bizonyságtevés és az ennek következtében elszenvedett gyalázat Krisztus Jézus visszajövetele és az 1918-ban történt templomához jövetele után, és különösen miután 1931-ben az új név feltárult Isten népe előtt. Ez nem bizonyítaná szükségszerűen, hogy az ilyenek Isten fiai, akik mint Jehova örökösei részesülnek Krisztus Jézussal a mennyei örökségben. Ezenkívül meg kell legyen a szellem bizonysága a mi szellemünkkel, amint azt a szöveg mondja. Akik most Istennek és Krisztus Jézusnak szolgálnak, mindannyian gyalázatot szenvednek az ellenségtől; de csupán ezáltal nem lehet megállapítani, hogy milyen állást foglalunk el az Úr Jézussal és szervezetében.

"Szellem", és mi értendő alatta

¹⁴ A Róma 8. rész :6, 17. verseit megelőző része megvilágítja a dolgot s ezért ezt a részt vizsgáljuk meg előbb. "Nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem szellem szerint. Mert a Krisztusban való élet szellemének törvénye megszabadított engem a bűn és halál törvényétől." Isten szelleme vagy hatalma az élet ereje. Ez a szellem a teremtményben Isten törvénye szerint működik, nem pedig a test szenvedélye szerint. Akikről az első vers azt mondja, hogy Krisztus Jézusban vannak, egyelőre Ádámtól örökölt bűnös testük van, mivel - oly viszonyok között, mely fölött nincs hatalmuk - bűnösökként születtek. A testi szervezetben az örökölt törvény vagy cselekvésimód lakik, illetve az a szabály, hogy a bűn szerint cselekedjék, amelynek zsoldja a halál. (Róma 6:23) De Isten szelleme erősebb, mint az említett bűn vagy halál törvénye s azért azok, akik "Krisztus Jézusban" vannak, Isten szelleme által megszabadultak a bűn és halál törvényétől. Azonban 1931 vagy 1935 óta, amidőn az Úr a Jonadábokat összegyüjteni és ismertetni kezdte, nincsenek az összes feszenteltek, illetve tevékeny Jonadábok legalábbis részben megszabadítva Isten szelleme által a "bűn és halál törvényétől"? Erre tagadólag kell felelnünk. Az élet elnyerésének a feltétele igaz az, hogy mindannyian a 'menedékvárosban kell maradjanak'; de e szavak "nincsen már semmi kárhoztatásuk azoknak, akik Krisztus Jézusban vannak", csak a Krisztus Jézusban lévő felkentekre vonatkoznak, míg a Jonadábok romlásba jutnak, ha elhadják a menedékvárost, illetve Istennek Krisztus uralkodása alatt álló szervezetét

¹⁵ Aki magát Istennek szenteli, tehát a "szellem szerint kell járjon", hogy - a kijelentés szerint - a "törvénynek igazsága beteljesedjen bennünk, akik nem test szerint járunk, hanem szellem szerint." (Róma 8:4)