A lap korrektúrázva van
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
25. évfolyam
1938 szeptember 15
17-18 szám
Az ő nyája
(I. rész)
„Én vagyok a jó pásztor; és ismerem az enyéimet és engem is ismernek az enyéim, amiként ismert engem az Atya, és én is ismerem az Atyát; és életemet adom a juhokért. Más juhaim is vannak nékem, amelyek nem ebből az akolból valók: azokat is elő kell hoznom, és hallgatnak majd szómra; és lészen egy akol és egy pásztor.” - János 10:14-16.
1 JEHOVA, a felséges Atya vagy életadó, az emberiséget Jézus Krisztus keze és hatalma alá rendelte, mivel Jézus az emberi nemet saját drága vérével váltotta meg. Amint igéjében kijelenti, Jehova kifejezett akaratát képezi, hogy az emberi nem minden engedelmes tagját magához gyűjtse s nekik életet adjon. (Róma 6:23) Először összegyűjti a kis sereget, amelyet az Úr maga „kicsiny nyájnak" nevez s amelyről így szól: „Ne félj te kicsiny nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országot." (Luk. 12:32) A kicsiny nyáj tagjai egyesültek Krisztus Jézussal királysága szolgálatában és királyi házában. Azután pedig kiválaszt Jézus — saját kijelentése szerint — egy másik sereget, amelyet „más juhoknak” vagy „nagy sokaságnak” nevez s amely a trón előtt szolgál. (Jel. 7:15) A „kicsiny nyáj" az „első feltámadásban" emberiből szellemi természetre lesz átváltoztatva és Krisztus Jézussal örökre a mennyben nyer lakást. A nagy sokaság ellenben örökre a földön fog lakozni. A „kicsiny nyáj” szellemi, egy meghatározott csoport; a nagy sokaság ellenben egy másik. Végül azonban, amidőn Krisztus Jézus az összegyűjtés munkáját befejezi, a Szentírás kijelentése szerint az így összegyűltek mind „egy nyájat” fognak alkotni egy nagy pásztor, Krisztus Jézus vezetése alatt.
2 Attól a naptól kezdve, hogy a szent szellem pünkösdkor kitöltetett, Jézus évszázadokon keresztül a „kicsiny nyájat” választotta ki. Visszajövetele után a kipróbáltakat magához gyűjtötte a templomba és megkezdte a „más juhok” vagy „nagy sokaság” összegyüjtését. A Szentírásból kitűnik, hogy az Úr Jézus 1918-ban Jehova templomához jött, a királyság akkori várományosait magához gyűjtötte s megkezdte kipróbálásukat és megítélésüket. A Szentírás azt is kimutatja, hogy Jehova az így összegyűlteknek „új nevet" adott, amely név először 1931-ben lett kinyilatkoztatva; valamint hogy azután 1935-ben az Úr először nyilatkoztatta ki népe előtt, hogy a „nagy sokaság” egy földi osztály, és ismertette, hogy most juhainak eszt a részét válassza ki. Most világosan látni lehet, hogy napjainkban a „kicsiny nyáj" egy része még a földön van és ezekkel együtt olyanok is, akik a nagy sokaságot alkotják. Sokan azt állítják, hogy nem képesek megállapítani, vajjon a „kicsiny nyájhoz", vagy pedig a nagy sokasághoz tartoznak. Isten népe minden tagjának az őszinte kívánsága, hogy megértse, melyik csoporthoz tartozik. Az Őrtorony itt megtárgyal néhány Íráshelyet, amelyek remélhetőleg mindenkit képesítenek állapotuk mibenlétének a megvizsgálására és megállapítására. Senki ember, társulat vagy szervezet nem képes megállapítani egy másiknak a hovátartozandóságát. Mindenki maga kell tudja, hol áll, s végkövetkeztetéseit a Szentirásra kell alapítsa. Az őrtorony csak az eldöntésre váró kérdést illető Íráshelyek összegyűjtésében le-
het segítségetekre, valamint az Íráshelyeket a magukat Isten akarata cselekvésére szentelők mindenike előtt ismert tényeknek megfelelően alkalmazni. Az itt felsorolt dátumok tehát a következőket jelentik: 1918: Krisztus Jézusnak templomához jövetelét; 1931: ekkor ismertette népe előtt Isten, hogy új nevet adományozott neki; és 1935: ekkor ismertette meg Isten az ő népével a nagy sokaságot. Ezek a dátumok fontosak ennél a vizsgálódásnál s éppenezért tartsuk emlékezetünkben. Ezek nem önkényesen lettek felállítva, hanem a maradék tudja, hogy azokon az időpontokon bizonyos események játszódtak le. Szükségszerűen el kell jöjjön, az idő, amidőn a „kicsiny nyáj” kiválasztása számszerint apadni kezd, azután pedig, meghatározott időben, egészen megszűnik. Az az idő is el kellett jöjjön, amidőn a nagy sokaságot alkotó „más juhok” kiválasztása meg kellett kezdődjék, s e juhok állandón kell szaporodjanak a teljességre jutásig, midőn a jó pásztor, Krisztus Jézus alatt, mindannyian egy nyájat fognak alkotni. E tények figyelemben tartása képesíteni fog arra, hogy az itt megvizsgálandó vitakérdésben következtetésre jussunk.
A szellem bizonyságtétele
3 Miután Krisztus Jézus Jehova parancsára megkezdte a „kicsiny nyáj” kiválasztását s a szent szellem pünkösdkor kitöltetett, Krisztus Jézus jogszerint megbizott apostola a "kicsiny nyáj" más előrelátható tagjainak a szent szellem ihletése alatt a következőket írta: „Ez a szellem * bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, örökösök is; örökösei Istennek, örökös társai pedig Krisztusnak: ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg.” - Róma 8:16, 17.
4 Fontos figyelembe venni, hogy ez az üzenet nem a nagy sokasághoz van intézve, hanem a "hivatalosakhoz", "Isten szeretteihez, a hivatalos szenteknek". (Róma 1:7) Ezek a szavak tehát vonatkoznak az apostolokra és Krisztus teste más tagjaira, csakis ezekre. A Róma 8:16, 17 szavai alkotják a kulcsszöveget az Isten juhai két csoportjának a helyes megkülönbözte
*A magyar Károli fordításban a szellem szó helytelenül léleknek van fordítva s mivel ez sok félreértésre vezetett, a bibliaidézetekben is mindig "szellem"-et írunk a helytelenül fordított "lélek" helyett. A lélek szó mindig egy személyre vonatkozik, pl. Mózes I. 2:5-ben, ahol helyesen áll a lélek szól, míg a szellem, nem személyt, hanem láthatatlan erőt jelent. Pl. Mózes I 1:2-t vegyük, ahol ez áll: "...Isten szelleme [tehát láthatatlan ereje] lebegett a vizek felett." Úgyszintén a Jehova név is magyarban mindig "Úr"-nak van lefordítva, miértis mi lefordítatlanul Jehovát írunk.
