A lap nincsen korrektúrázva
AZ ŐRTORONY
15
tekintélyt adott s továbbá mivel az emberiség ellenségei az állandó béke és biztonság hamis reménységét állították fel egy politikai világszervezet által, szükséges ismertetni az összes különböző nemzetek népeivel az élő reménységet, melyet Jehova jövendölései előre bejelentettek. A jövendölés teljesen be kell teljesüljön; illetve e napokon, midőn Jehova Királya az ellenségei közepette uralkodik, a pogányok vagy nemzetek tömegei reménységüket őrá irányítják s Őt szolgálják, mint Királyt. Csak ha így tesznek, kerülhetik el a politikai nemzetekkel való megsemmisülést s mehetnek be a megtisztított földön Isten igazságos új világában az örök életre. A jövendölés nem csaphat be, ennek ezekben a napokban be kell teljesülnie, így tehát a nemzetek örvendeznek s az igazi reménységben bíznak. Jehova népe nem kerülheti el a szolgálatkötelezéttségeket, ha részt akar venni a jövendölések teljesülésében. Reménységét meg kell osztania a pogányokkal.
GYARAPODÁS A TELJESÜLÉSBEN
41 A pogányok Pál idejében sokkal többen voltak, mint az izráeliták vagy zsidók, amiképpen napjainkban is sokkal többen vannak a pogányok vagy nemzetek mint a szellemi „izráeliták11, „Isten Izráele” kicsiny maradéka. Ez kiterjedt munkamezőre mutat, amint Jézus megmondotta: „A szántóföld a világ.” (Máté 13:38) Ugyanakkor nagyon sok munkát is jelent. Pál apostol, aki teljesen felfogta a pogányokról szóló jövendölés értelmét, nem sóhajtozott az azzal kapcsolatos sok munka és annak szükségessége gondolatán, hogy tanítványaival körül kell járni s „nyilvánosan és házrólházra”, sőt nemzetről-nemzetre és városról-városra bizonyságot kell tenni.
42 Pál nagy tisztességnek tekintette hogy, Istentől Krisztus által a „nemzetek apostolává” tétetett. Teljes erővel igyekezett szolgálati állásában a lehető legjobban csinálni. Mintegy húszéves szolgálat után írta levelét a rómaiakhoz, s akkor
nem volt elfáradva, sem nem volt kész felhagyni a szolgálattal s nyugdíjaztatni magát. Nem így tett Krisztus Jézus e hű követője! Nem törekedett könnyebb szolgálati alkalomra sem. Nem engedte át másoknak a kemény veszélyes úttörőmunkát az ismeretlen területek feltárására, hogy azután azt a tevékenységet folytassák, amelyhez mások letették az alapot. Nem így tett a „nemzetek ez; apostola!!” Ehelyett kidolgozta terveit, hogy a munkára közvetlenül a harcmezőn álljon és Isten szellemének vezetése alatt ékállásban bedolgozatlan területeken szolgáljon. Abban az időben, midőn a rómaiakhoz írt, újabb munkaterületek állottak előtte. A munkájában Istentől addig nyert segítségért való hálás értékeléssel mondotta:
43 „Van tehát mivel dicsekednem Krisztus Jézusban az Isten dolgait illetőleg; azonban nem mernék valamit magamnak tulajdonítni, ha nem Krisztus cselekedete volna általam a pogányok meggyőzésére (engedelmességére) tanítással és cselekedettel; jelek és csodák ereje által, a szent szellem oly erőteljes közreműködésével; úgy hogy én Jeruzsálemtől és környékétől fogva egész Illíriáig mindenütt terjesztettem az evangéliumot. És pedig szándékosan ügyeltem arra, hogy az evangéliumot ne ott hirdessem, ahol Krisztus neve már ismeretes volt, hogy ne más által letett alapra építsek, hanem
amint meg van írva: Akiknek semmi sem hirdettetett felőle, azok lássanak; akik semmit sem hallottak, azok értsék meg! (És. 52:13) Ez akadályozott meg bár sokszor abban, hogy
elmenjek hozzátok... Miután ezen a vidéken nincs már munkatervem és már évek óta vágyakozom hozzátok menni: remélem, hogy a Spanyolországba való utazásom alkalmával átutazóban megláthatlak benneteket s miután nálatok már valamennyi időt élveztem, további kiséretet kapok oda.” — Róma 15:17—24, van Ess.
44 Vegyetek kezetekbe egy térképet s tekintsétek át azt a területet, melyet Pál kiszogált, vagy meglátogatott, Jeruzsálemtől Arábián és Szírián keresztül, Kisázsián s azután Görögországon át s fel Illiriába az Adriai tenger dalmát part vidékére, ahol most Jugoszlávia terül el. Nagy fáradsággal, sok erőfeszítésekkel és veszélyekkel legalább tíz általános tartományát meglátogatta és kiszolgálta a Római Birodalomnak, a tenger sok szigetét is beleértve és átlag minden tartományban mintegy két évet töltött. Ezzel nem elégedett meg, hanem igyekezett munkaterületét még jobban kiterjeszteni, hisz Rómában csak átmeneti látogatást kívánt tenni és útját az európai kontinens távoli végéig, ugyanis egészen Spanyolországig akarta folytatni. Ezt nem kóborlási kedvből tette vagy mivel nem ment volna másodszor a területre (mert Pál valóban végzett utólátogatásokat), hanem mivel teljesen megértette és értékelte a szolgálat kiváltságát s növekvő részt kívánt venni az általa idézett következő jövendölés teljesedésében: „Látni fogják, amit nem beszéltek nekik; és amit nem hallottak, megértik.” — Ésaiás 52:15.
45 A következő szöveg, amint azt Pál a Septuagintaváltozatból idézte, ugyanezt a gondolaltot erőteljesebben adja vissza: „Akiknek nem hirdettetett róla, azok lássák meg, és akik nem hallottak, értsék meg.” (Róma 15:21) Hogy Pál eljutott Spanyolországba vagy sem, nincs beszámolónk róla. De hogy további részt nyert e lelkesítő jövendölés teljesítésében, Isten igéje világosan mutatja: „Legyetek az én követőim, amint én is a Krisztusé” mondotta a nemzetek ez energikus apostola. — I. Kor. 11:1, 4:16.
48 Jehova; népe és társai a „pogányokból” vagy nemzetekből jól teszik, ha most Pált követik. Ebben az előttünk levő háborúutáni időben, midőn a démonok az összes politikai nemzeteket Armageddon felé űzik, az apostol által idézett jövendölés közvetlen beteljesedése tetőpontján élünk. A minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből előjövő „nagyságokat” oktatni- kell, hogy állást foglalhasson Isten trónja előtt, a királysága mellé álljon és újjonghasson felette. (Jel. 7:9—17) A jelen állapot kihívást képez. Az Isten Igéjéből való jövendölés a Parancsoló kiáltásának a visszhangja: „Fel, támadásra a királyságüzenettel az összes nemzetekhez, a pogányokhoz, akik még nem hallottak és nem értették meg!” „Jehova neve népének” a maradék tagjai nem merik önmaguknak megtartani a királyságörömüket és másokat elhaladni engedni, anélkül, hogy alkalmat nyujtnának neki a hallásra, megértésre és az örvendezésre. És a jóakaratú emberek a nemzetekből, akik már hallottak, megértették és reménységüket Jehova Királyára helyezték, szintén túl kell árasszák vígságukat és örömüket, minden nemzetnek bizonyságot téve az igazságos kormányzatról, amely életet, világosságot és békét hoz. Parancsoló kötelesség mindannyiunk számára, hogy csatlakozzunk Jehova Királyához a királyságüzenet proklamálásában az összes emberek között; „Vigyázzatok, ti nemzetek, az ő népével!„
WTa. 1945 december 15.
