A lap nincsen korrektúrázva
14
AZ ŐRTORONY
mécset és nem söpri fel a házat és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédait és így szól: Őröljetek velem, mert megtaláltam a drakmát, amelyet elvesztettem.” — Luk. 15:8, 9.
31 Még egy további bizonyságot a Bibliából azon tény mellett, hogy a nemzeteknek vagy pogányoknak alkalmat kell nyújtani Isten beiktatott királysága evangéliumának meghallgatására, Pál nyújt, így szólván: „Tovább Dicsőítsétek minden pogányok, az Urat, énekeljetek neki dicséneket minden népek.” Továbbá Ésaiás mondja: Jön Jessének hajtása, felkel, hogy uralkodjék a pogányokon; benne reménykednek a pogányok.“ — Róma 15:11, 12. Stage.
32 A Pál által fentebb idézett első Trásszöveg a 117. zsolt. 1, amit a
saját és a mi mai missziómunkánk alátámasztására idéz. E zsoltár így hangzik „Dicsérjétek Jehovát, mind ti pogányok, magasztaljátok, mind ti népek! Mert nagy az ő kegyelme hozzánk és Jehova igazsága megmarad örökké. Dicsérjétek Jehovát!” (117. zsolt.1, 2) Ezek a pogányok és népek mindezideig tudatlanságban tartattak az egyedül igaz és élő Jehova Istent illetőleg, s a zsoltárosnak az összes pogányokhoz és népekhez intézett felhívása, hogy őt dicsérjék és magasztalják, megköveteli, hogy először tudomást szerezzenek az igazi tényállást illetőleg. Üres szavak és haszontalan jövendölés volna, a nemzeteket és népeket felszólítani, hogy Jehovának dicséretet zengjenek, ha nem küldené ki hozzájuk tanúit, hogy ismertessék velük örökké fennmaradó igazságait. Igy tehát Jehova ez ihletett zsoltár által előre bejelentette a bizonyságot, amit Kr. u. 1918 óta az összes nemzetekkel közöltet. Jehova tanúi kicsiny serege közvetíti a királyság bizonyságát, most pedig a nemzetekből és népekből tízezrek dicsérik és magasztalják Jehova Istent. Ez a tény azt mutatja, hogy a zsoltárban levő jövendölés nem haszontalan és nem volt hiába.
33 A Pál apostol által fentemlített második Irásszöveg Ésaiás 11:1, 10-ből van: „És egy vesszőszál származik Isai törzsökéből és egy hajtás hoz gyümölcsöt a gyökeréből... Isai gyökérhajtása (illetve az Isai gyökeréből való hajtás), amely ott áll, mint a népek zászlója (van Ess: mezőjele), utána kérdezősködnek a nemzetek: s az ő nyughelye dicsőség lesz.” — Elberf.
34 Az Isai vagy Jesse név jelentése „élő" vagy „Jehova létezik” s ő volt az atyja Dávid királynak, így Isai Jehova Istent szemléltette, Isai fia, Dávid pedig Jehova felkent királya, Krisztus Jézus élőképe volt. Mivel ez Jehova egyedül fogant Fia, Ő a hajtás, sarj vagy ág a Jehova Isten törzsökéből. Mivel azonkívül Ő a Jehova Istentől a népek számára létesített „zászló" vagy „mezőjel”, Ő az az Egy, akit a nemzetek körül kell seregeljenek. Helyezzék öreá reménységüket s az ő tanácsát keressék egy emberi nemzetközi tanácsgyűlésé helyett! Midőn az apostol a fentemlített szöveget idézte Ésaiás jövendöléséből, a jövendölés Septuaginta változatát használta, amely így hangzik: „Lesz pedig (egy a) Jesse gyökeréből és ez felkel, hogy uralkodjon a pogányok felett, benne reménykednek a pogányok.” Róma 15:12, Zürcher B.) Az Egyesült Nemzetek szervezete s ennek politikai, kereskedelmi és vallásos támogatói önként kizárják magukat ennek a jövendölésnek a beteljesedéséből. Ezt azáltal teszik, hogy Isai királyi utódjának uralmát elutasítják és reménységüket egy nemzetközi szervezetbe és egy nemzetközi bíróságba vetik.
35 Bár Pál annakidején idézte a jövendölést, azonban, ez
nem jelenti, hogy az Isai gyökeréből való ezen „ág" uralma megkezdődött volna, midőn Krisztus a mennybe ment és Jehova Isten jobbjára ült. Pálnak a zsidók 10:12, 13-ban adott magyarázata maga ellent mond az ilyen gondolatnak. Pál akkor annak kimutatása végett idézte Ésaiás jövendölését, hogy a pogányok éppúgy, mint a zsidók Krisztusra helyezik reménységüket.
36 Ismét csak annak szüksége előtt állunk, hogy Jehova tanúi ki kell oktassák a pogányokat Jehova királyi sarját, Krisztus Jézust illetőleg, hogy bele vethessék reménységüket, így az evangélium-üzenet nem maradhatott, a zsidókra korlátozva, hanem tovább kellett hirdetni a nemzeteknek. Pál tudatában volt, hogy a nemzetek vagy pogányok között végzett széleskörű tevékenységének írásszerinti alapja van. Jehova felkent Királya ismertetésére irányuló szorgalmas fáradozásai következményeként lehetségessé vált számukra, hogy reménységüket többé ne a világi dolgokra, hanem a „zászlóra”, a „harci lobogóra” irányítsák, s Jehova megparancsolja az
összes népeknek, hogy saját szabadulásuk és üdvösségük végett e köré seregeljenek. Jehova felkent Királyában kell reménykedjenek a nemzetek.
37 A Krisztusban való e reménységnek Jehova Isten a forrása. Ezért írta Pál az alkalmas szavakat a római közösséghez, miután idézte Ésaiás jövendölését: „A reménység Istene pedig töltsön be titeket teljes örömmel és békességgel a hitben, hogy bővelkedjetek reménységben a szent szellem ereje által.” (Róma 15:13) E reménység örömet és békét hoz a hívőknek. Pál idejében örvendtek a reménykedők és hívők a nemzetek közül és ujjongtak Jehova népe maradékával, melyet a zsidó nép közül választott ki.
38 Akkor a pogányok közül való hívők a zsidó hívők maradékával együtt „Isten szellemi Izráele” részévé tétettek. (Gál. 6:16) Most pedig azokban a napokban élünk, midőn Isten ezen Izráelének vagy a szellemi izráelitáknak egy maradéka él a földön. Ezek bennsőleg zsidók. Körülmetélésük nem a test körülmetélése, hanem a szív körülmetélése, mivel az Isten és igazságos országa iránti teljes odaadás tiszta szellemével rendelkeznek. (Róma 2:28, 29) „Isten Izráelének” e maradékán kívül tehát az írás szerint az összes többi teremtmények pogányoknak vagy nemzeteknek számíthatók a földön. Isten szellemi Izráele mindazonáltal e tény miatt nem szabad felfuvalkodjon. Nem szabad csak önmagára, gondolnia és közömbös lennie az embertársai megmentése és szabadulása tekintetében. Nem szabad önmagának megtartsa örömét és vigságát. Mi adódik tehát ebből a következtetésből?
39 A szellemi Izráel maradéka Pál apostolhoz hasonlóan fel kell ismerje Pál levele segítségével az Irásszövegek jelentőségét, az Ésaiás 11:1, 10 jövendölését is beleértve. Fel kell figyelnie ama tényre, hogy ha a jövendölés szerint a pogányok reménységüket Isten Fiára kell irányítsák, kinek fel kell kelni és felettük uralkodni, akkor ezek a pogányok meg kell ismerjék Isten beiktatott Királyát. Igy tehát Jehova kioktatott népének, „Isten Izráelének” éppen az a feladata, hogy az ő Királyát és királyságát ismertesse a pogányokkal és nemzetekkel, hogy ezek megismerhessék az egész emberi nem egyedüli reménységét.
40 Mivel Isten e célra nem küld le dicsőséges angyalokat, ki mástól ismerhetnék meg a pogányok ezt a reménységet, ha nem Jehova tanúitól? Most pedig, midőn Jehova királysága 1914 óta felépíttetett s a „zászlajának” és Királyának teljes
