19. A kisebb fiú által előárnyékolt osztálynak szintén nem volt türelme várni. A negyven év folyamán, midőn az Úr az utat egyengette, mielőtt 1918-ban a templomához jött, Jehova Isten kinyilatkoztatta népe előtt, hogy az örök életre megmentett emberek nem jutnak mindannyian a mennybe s lesznek Krisztus társörökösei, "az isteni természet részesei". Egy a "kicsiny nyájnál" sokkal nagyob osztály magáévá teszi a váltságdíj érdemét és Isten szeretett fia országában örök életet nyer, mint tökéletes ember a földön. Ez az igazság először 1881-ben lett világosan felismerve és "A szövetségsátor - az igaz, jobb áldozatok árnyéka" című füzetben feltárva. (Lásd "Őrtorony" 1907 áprilisi szám 70-73 oldalát!) Ez a füzet sok millió példányban el lett terjesztve. Még valamivel 1918 után is ki lett adva, de azután többé nem jelent meg a mindig világosabbá váló igazság miatt, amelyet Isten erre a tárgyra vonatkozólag kiárasztott, amióta az ő követe, Krisztus Jézus megjelent a templomában. A most élő milliók sohasem fognak meghalni üzenet ismertette, hogy az emberek egy nagy tömege élve át lesz vezetve Armageddon csatáján és Isten királysága alatt örökké a földön tovább élnek. Ez az üzenet azokra az igazságokra támaszkodott, melyek először a "Szövetségsátorelőárnyékokban" voltak feltárva és azután az "Irástanulmínyok" hét kötetében részletesen megvizsgálva, amelyek mind 1918 előtt jelentek meg és néhány nyelven sok millió példányban lettek elterjesztve. 20. Midőn az első viláháború 1918-ban véget ért és Jehova tanúi a királyság hirdetését 1919-ben erőteljesebben, mint valaha felvették, volt tehát az emberek egy osztálya, akik a Krisztus ezeréves uralma alatti örök élet reménységéről szóló igazságüzenetről tudomást szereztek, sőt bizonyos fokig meg is értették. Ezek nem kívántak a mennyben életet nyerni, amiképpen a "kisebb fiú" sem kívánta a fivére örökségét, hanem csak a nekik kijáró részt kívánták. A vágyuk a földi életre s e földön levő természetes dolgok feletti örömre irányult. De ezen dolgok után kívánkoztak a jelenben, az armageddoni csata előtt is. A királyságuralom az eljövendő áldásaival tetszett ugyan nekik, de valami megfoghatót kívántak, amit most élvezhetnek, dolgokat, amelyek valamire átváltoztathatok voltak, ami a jelen időben a saját ént kielégítette. Amiképpen a kisebb fiú nem volt kész otthon végezni atyja szolgálatát és kivárni az időt, midőn az atya maga rendelkezik az örökség felett, ez a
modern osztály szintén nem tartotta indokoltnak, hogy abban az időben a nagy életadó Jehova Isten szolgálatába álljon. 21. Jehova felszentelt gyermekei, az ő tanúi már 1918 előtt és néhány évig azután - úgyszólván egész 1934-ig - az idősebb fiúhoz hasonlóan az ő szolgálatában állottak, prédikálták az Isten iránti felszentelődést és másokat is e szolgálat végzésére intettek. Azonban abban az időben úgy következtettek, hogy a felszentelődés a mennyei életre vezet s hogy ezt a lépést a jelen idő folyamán az olyanok kell megtegyék, akik Isten szellemi gyermekei és "Krisztus teste" tagjai lesznek, hogy Krisztus Jézussal a mennyei királyságban uralkodjanak. (Lásd az 1928-ban megjelent "Kormányzat című könyv 133, 138-145 oldalait németben!) Eszerint tehát úgy értették, hogy ez a felszentelődés a bűntől való megtisztuláshoz és az életre való megigazuláshoz vezet s azután felvétetnek az "áldozati szövetségbe". Ezáltal feláldoznak minden kilátást az eljövendő emberi életre s ezt a mennyei életre való reménységgel pótolják, amelyre Isten az így felszenteltet az ő szellemével fogantatja. A homályos felfogás alapján abban a kérdésben, hogy kikből áll a Jel. 7:9-17-ben megjövendölt "nagysokaság", úgy értették, hogy az embereknek ez a serege, akik magukat Istennek szentelték, felvétettek az ő áldozati szövetségbe (minden földi feláldozásába) s azután a mennyei életre fogantattak. A jóakaratú emberek alatt egy másik osztályt értettek, kik az úgynevezett "keresztény korszak" e végnapjaiban még nincsenek Istennek szentelve. (Lásd az 1931-ben megjelent "Igazolás" könyv első kötet 104-109 oldalait németben!) 22. 1932 megjelent az az indítvány, hogy az ily jóakaratú emberek cselekedjenek hasonlóan az egykori Jonadábhoz, foglaljanak állást az igazságosság mellett és működjenek együtt Isten szellemi maradékával a munkában; ezt azonban akkor még nem értették az Isten, az Atya iránti felszentelődésnek. (Az 1932-ben megjelent "Igazolás" könyv 3. kötet 75-82. oldal, németben.) Abban a feltevésben, hogy a felszentelődés nem szándékozott következményekhez, ugyanis a mennyei életre vezethetne, mivel minden emberi kilátást fel kellett volna áldozni a jelent és a jövőt illetőleg, a "kisebb fiú" osztály a felszentelődést nem látta őreá vonatkozó útnak. Az a gondolat, hogy magukat tisztán az igazságosság iránti szeretetből egészen Isten szolgálatára szenteljék s a földi jó dolgok határtalan élvezetével az armageddoni csata utánig és Sátán igazságtalan világa pusztulásáig várjanak, nem tetszett nekik és nem engedték azáltal lekötni magukat. A széles körben proklamált királyságüzenettel szembeni ilyettén viselkedésükkel mintegy arra kérték a nagy életadó Jehova Istent, hogy a földi részt most adja ki nekik, hogy ez öreg világ folyamán teljesen élvezzék, később pedig átvehessék azt, amit nekik Isten kegyelme és irgalma a Krisztus váltságáldozata alapján
