A lap korrektúrázva van
14
leszünk hasonlóak, mert meg fogjuk őt látni a maga valóságában." I. János 3:1,2.
14
Mivel hittek Krisztus Jézus váltságáldozatában s magukat általa Istennek szentelték az akarata, cselekvésére, belépnek a mennyei Atyjuk munkájába s szolgálják őt a harcmezőn mint az ő tanúi. A szellemétől fogantatva ezek most az Isten szellemi fiai, megelőznek más, teremtményeket, akik később váltatnak meg az emberek közül az örök életre. Ezek "Isten és a Bárány első termései", "az ő teremtményeinek mintegy első termése". Így tehát hasonlók az "idősebb fiúhoz". (Jel. 14:4; Jak. 1:18). Mint elsőszülött az atya idősebbik fia "az ő erejének első termése". (V. Mózes 21:17). Ennek az osztálynak a tagjai a zsidó és pogány nemzetekből vannak kiválasztva, hogy "népet alkossanak az Ő neve számára". (Csel. 15:14). Pál apostol idejében egyesek zúgolódhattak és ellentmondhattak ezek közül, mert a következőket írja mindezek figyelmeztetésére. "Mindent zúgolódás és vitatkozás (Elberfeldi: kétkedő gondolkodás) nélkül tegyetek, hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, az Isten szeplőtelen gyermekei ez álnok és elvetemült nemzedék közepette, akik között úgy fényletek, mint csillagok a világon ragaszkodva az élet igéjéhez (Elberfeldi: feltárva az élet Igéjét), dicsekvésül számomra a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába és nem fáradtam hiába." Filippi 2:14-16.
15
A két fiú közül a kisebb azok osztályát szemlélteti, akik a Krisztus váltságáldozati vére általi megváltásra s így a „földi örök életre mint Isten földi fiai a királysága alatt számításba jönnek. Ez a kisebb fiú nem szemléltetheti az egész megváltott emberiséget. Ezek közül csak azokat jelképezi, akik a példázat teljesülésének az idején előlépnek, tehát azokat, akik a jó Pásztor "más juhaivá" lesznek. Ezeket begyűjti az ő "nyájába", a "kicsiny nyáj" maradéka társaságába. (János 10:16). Ezek azután gyűjtetnek be a nyájába, miután a király, Krisztus Jézus megítélt és kipróbáltnak talált maradékot önmagával összhangban hozta a templomban, tehát Kr. u. 1918 után. Az ehhez a "kisebb" osztályhoz tartozók némelyike már azon év előtt tudomást szereztek a királyság üzenetéről, "A most élő milliók sohasem fognak meghalni" üzenetet is beleértve, amely először a kaliforniai Los Angelesben 1918 február 24-én hangzott el. Ez röviddel az előtt történt, hogy az ellenség az Egyesült Államokban a munka elnyomására drasztikus lépéseket tett és röviddel az Úrnak a templomában bírókénti megjelenése előtt. Mivel a kisebb fiú az emberek egy osztályát szemlélteti, ennek az osztálynak a kialakítása egy bizonyos időszak folyamán megy végbe, mindazonáltal az osztály olyanokból tevődik össze, akiknek kilátásuk van arra, hogy Isten fiaivá lesznek a földön. Egyesek ebből az osztályból olyan apának vagy anyának avagy szülőknek a gyermekei, akik Istennek szentelték magukat és szellemtől fogantattak voltak s
így a családi körben megismerkedhettek a királyságreménységgel. Ez az osztály meghallotta a királyság-üzenetet különösen 1931 előtt. Eddig az évig az Úr a munkások egész maradékát összegyűjtötte a szőlőhegye szolgálatába, megadta nekik a Jehova tanúi "új név" dénárját és mint ilyen tanúknak a szolgálat további kiváltságait nyitotta meg nekik. - Máté 20:1-10.
16
A tények azt mutatják, hogy a "kisebb fiú" osztálya nem járt összhangban egészen addig az évig kínálkozó szellemi alkalmakkal, hanem határozatlan, meglehetősen közömbös volt és hiányzott nála a kellő értékelés. Jóllehet fiatalok s így éretlenek voltak az Isten "jelenvaló igazsága" ismeretében, nem figyeltek az ő Igéje intésére: "És emlékezzél meg Teremtődről ifjúságod idején, míg a veszedelem napjai el nem jönnek és míg be nem következnek az esztendők, amelyekről majd ezt mondod: Nem szeretem ezeket!" (Préd. 12:3). Soha többé nem nyerik vissza ennek az osztálynak a tagjai az elmulasztott alkalmakat. Ezek esetleg arra gondolhattak annakidején, hogy majd egy napon tesznek valamit és ennek alapján lesznek Isten gyermekei.
A vagyonát elosztva
17
Hogyan volt az, hogy a kisebb fiú így szólt az atyának: Atyám, add ki a vagyonom rám eső részét? és hogyan volt az hogy, ő felosztotta közöttük a vagyont. (Konkordante ford.: az életfenntartást)? A példázat szerint a kisebb fiú ingóságban kérte ki apjától az eljövendő öröksége ráeső részét: "A vagyon rámeső részét." Nem kérte az idősebb testvére, az atyja elsőszülött fiának a részét. Ezt nem örökölhette csak abban az esetben, ha az idősebb testvére meghal, mielőtt az egész vagyon felett átveszi a tulajdonjogot az atyja halálakor. Krisztus Jézus a képet a zsidók mindennapi életéből vette. Jehova Mózes által közvetített törvénye szerint a család idősebb fia az atyja vagyonának két harmadát kellett örökölje még akkor is, ha ez egy gyűlölt feleség fia volt, a kisebb fiú pedig egyharmadot kellett örököljön. Ezt az V. Mózes 21:16, 17ből olvassuk: "Azon a napon, amelyen felosztja birtokát... a gyűlölt nő elsőszülött fiát ismerje el, annak adjon kettős részt, mindenből amije van, mert az ő erejének első termése és övé az elsőszülöttség joga." A kisebb fiúnak nem volt türelme a várakozásra. Azzal az érzéssel akart bírni, hogy már most a kezébe legyen valami amivel szabadon rendelkezhet és amit felhasználhat, vagy valamire átváltoztathatja, miáltal olyan dolgok birtokába juthat, melyeket akkor élvezhet, amikor neki tetszik.
18
Isten népe között az ókorban néha előfordult, hogy az öröklendő vagyont még az atya halála előtt rendelkezésükre bocsátották. Így meg van írva, hogy a pátriárka "Isten barátja", Ábrahám a halála előtt
