A lap korrektúrázva van
68
talomnak tekintenünk; annak is tekintjük és engedelmeskedni akarunk neki". Ezzel megmondják, hogy „sánta" áldozattal áldoznak, de mégis azt állítják, hogy az ily áldozat nem gonosz; az Úr azonban éppen az ellenkezőt mondja. Aki tartósan bírni akarja Isten elismerését, nem szabad kompromisszumot kössön, hanem teljesen Istennek átadni tartozik magát és minden egyéb iránt vaknak kell lennie, s kitartóan kell végeznie királyságbeli munkáját. — Ésaiás 42:19
24 Ugyancsak ezeknek mondja az Úr: „Beteget áldoztok, avagy nem bűn-é az?" A lelki betegek mondják: „A beteg áldozat nem bűn". Az Úr a
kellő időben való eledellel látja el asztalát s azáltal mutatja meg népének, mit kell tennie. Aki nem táplálkozik vagy nem akar azon szellemi eledelekkel táplálkozni, melyeket az Úr nyújt, ahelyett azonban olyasmivel táplálkozik, amit a saját véleménye szerint jónak lát, s amit emberek, és nem az Úr tálalt fel, azzal világosan kifejezi lelki betegségét. Egy embernek a tanait elhinni és követni, — arra való tekintet nélkül, meghalt vagy él az illető — és embereket mint vezetőket isteníteni, teljesen azt bizonyítja, hogy akik így tesznek, azok lelki betegek; mivel nem becsülik (különböztetik) meg a Krisztus testét, sem Jehovának ezirányú akaratát. Az ily áldozat nem lehet kedves az Úr előtt. Ezt tisztázza is népe előtt, hogy őrizkedjen azon veremtől, amelybe többen beleestek. Aki azt állítja, hogy mint Jézus Krisztus követője a keskeny úton jár, de amellett az Úr munkáját, t. i. az ő nevének hirdetését megveti, támadja és becsmérlőleg üzleti-vállalkozásnak nevezi, ezzel kifejezi, hogy teljesen meghasonlott az Úrral. Az Úr útjaival ellenkező cselekedetével árulja el lelki betegségét.
25 Az Úr parancsolja népének, hogy a királyság gyümölcseit másokhoz vigye, illetve bizonyságot tegyen az igazságról. Ez a bizonyságtevés Jehova nevének tisztázására, az ő királya és országára vonatkozó kell hogy legyen. Isten éppen emiatt választott ki egy népet az emberiség közül. A királyság evangéliumának hirdetése Jehova nevének dicsőítésére életbevágóan fontos, mivel azt Jehova parancsolta. Akik a tulajdonképpeni vitakérdéssel szemben vakok és a maguk módján végzik az „istentiszteletet", cselekedetükkel mintegy így szólnak: „Azzal amit teszünk, senkinek sem ártunk; semmi rossz sincsen benne." Ha valaki, aki a Lévi törzséből való, így cselekszik, ezzel tulajdonképpen így szól: „Az Úr asztala utálatos". Mi a kötelességük ezzel szemben azoknak, akik híven szolgálnak Istennek? Maradjanak csendben és ne mondjanak semmit? Ellenkezőleg; az Úr azt mondja azoknak, akik őt szeretik és neki szolgálnak: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és a Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) A Folyóirat nem szolgálhat híven Istennek, ha egyúttal nem figyelmeztet ezen dolgokra is. Nyomban mihelyt az Úr ezeket a prófétája útján kiejtett igazságokat feltárja és a tények azoknak teljesüléseképpen bekövetkeznek, irataink és mindazok is, akik az Úrral teljesen egyeznek és ragaszkodnak hozzá, ezeket az igazságokat tartoznak előadni.
26 Malakiás próféciájának hirdetésekor, csak egy ember volt a kormányzó, Nehémiás vagy Zorobábel. Jelenleg azonban az Úr Jézus Krisztus a
kormányzó a szellemi Izrael felett, mivel 1914 óta trónján ül. Jehova és Jézus Krisztus együtt alkotják a felső hatalmakat. Szavait Jehova prófétája útján a hanyag és hűtlen papi-osztályhoz intézi s a következőket kérdezi tőle, amire választ
vár: „Vidd csak azt a te fejedelmednek; vajjon kedvvel fogad-é?“ Még emberi uralkodó sem fogadná kedvesen, ha vak, beteg.áldozatot vinnének neki, s aki ilyennel áldozik, szégyelheti magát, ha tetten érik.
27 Nehémiás nem tekintette volna elfogadásraméltónak az ily áldozatot. (Nehémiás 13:10—12) S határozottan az Úr Jézus Krisztus a templomban (Jehova királyi palotájában) mint a szellemi Izrael kormányzója nem engedi meggyalázni Jehova nevét azzal, hogy vak, beteg vagy sánta áldozatot elfogadjon. Ezt véglegesen bizonyítja azon tény, hogy Jézus Krisztus templomában való megjelenése után véglegesen hozzákezdett a léviták megítéléséhez, s a híveket megtisztította, akik feltehetőleg kedves és igazság áldozatával fognak áldozni az Úrak. Ellenben azok a hasonmási léviták, akiket az Úr Jézus a templom megítélésekor nem talált híveknek, semmivel sem rendelkeztek, amit Jehova Istennek kedves áldozatul áldozhattak volna s ezért nem is fogadja el áldozatukat. Pontosan ilyen Isten szervezete kísértőinek helyzete.
28 Jehova prófétája útján továbbmenőleg azon hasonmási lévitákhoz, akik beteg, sánta és hibás áldozatokkal áldoztak, így szólt: „Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt nektek? - azt mondja a Seregeknek Ura?" (Mai. 1:9) A próféta szavait körülírva, a köv. jelenti: „Biztosan nem cselekedtetek volna ily illetlenül népetek földi uralkodóival szemben; eredjetek tehát és imádkozzatok alázatosan az Úrhoz, hogy bocsásson meg nektek és igyekezzetek, hogy Jehova gyalázatos cselekedeteitekre való tekintettel, miket vele- és asztalával szemben elkövettetek, kedvesen tekintsen reátok, vagy sem. Látni fogjátok, hogy nincsen igazatok és teljesen kívül vagytok az igazsággal való összhangon, ha így szóltok: „Azzal senkinek sem ártunk; abban semmi rossz sincsen!" Ily esetben csak egy dolog várható; mert Jehova sohasem hasonlik meg önmagával és nem is változtatja meg sohasem törvényét vagy cselekvési szabályát az ő teremtményeit illetőleg és sohasem személyválogató. Egyes emberek a testvériség közt viselt nagy tisztségeik miatt túl sokat képzeltek maguk felől. Főképpen azok, akik választás útján lettek vének, azt gondolták, ők Isten különös kegyeltjei és mindaz, amit tesznek, helyes. Az ily feltevés természetesen téves volt.
29 A testi izraeliták, de főképpen a papságuk pontos képmása megvan a lelki izraeliták közt is. Malakiás prf. mutatja, hogy az önfejűek és az önzők nem lehetnek kedvesek Isten előtt. A prófécia mondja: „Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon. Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből". — Malakiás 1:10
30 A testi Izrael beképzeltjei csak földi haszon kedvéért szolgáltak Istennek s ezzel kimutatták, hogy a „pénz-szerelem" vagy személyes haszonvágy volt a gyökere téves cselekedetüknek. Így talált templomához jövetelekor az Úr is szellemi
