Oldal:7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu/11

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


67
molyan és szorgalmasan azon utat követve, amelyet Isten az ő fiai számára kijelölt.
20 Isten törvénye megkövetelte a papoktól, hogy mindent tüzetesen vizsgáljanak meg, amit áldozatul vittek hozzájuk, és semilyen hibásat vagy tökéletlent se fogadjanak el áldozatul. „Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő; meg ne áldozd az Úmak, a te Istenednek." (Mózes V. 15:21) Az Úr elé vitt oly áldozat, ami emberek istenítésével vagy dicsőítésével volt vegyítve, akár az illető részéről maga vagy mások iránt, nem lehet kedves Isten előtt. (Lukács 16:15) Ezt a szabályt mindenki előtt hirdetni tartoztak Isten szolgái, akik papi tisztséget viseltek. Az Úr asztalát kellő, tápdús és éltető eledelekkel látja el azok részére, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Ami az Isten asztalával ellentétben áll, az ördögtől van. Meg van írva: „Tekintsétek meg a test szerint való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, vagy nincsenek-é közösségben az oltárral?" Az oltár tehát az Úr asztala. Meg van írva: „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (Korinthus I. 10:18,21) Világi dolgokat nem szabad összekeverni azzal, amit az Úr nyújt népének. Isten neve a legfontosabb; amit oltárára vagy asztalára feltálal, az ő országának érdekeit szolgálja és az ő gyermekei (fiai) részére rakja oda; a királyság örököseinek, illetve az ő fiainak teljes figyelmére méltó tehát mindaz. Oly kísérlet, mely világi dolgokat akar összevegyíteni azzal, amit az Úr asztalára tálal, az ő nevének meggyalázását jelenti. Ebből következik tehát, hogy olyanok, akik azt állítják, hogy Istennek szolgálnak, de azt a szolgálatot olyasmivel vegyítik, ami embereknek nyújt tiszteletet és elismerést, azzal azt bizonyítják, hogy Isten nevét és intézkedését utálják. Ez biztosan szörnyűség Isten szemében. Aki bármivel is pótolni akarja azt, amit Isten készített azok számára, akik neki szolgálnak, ezzel azt fejezi ki, hogy Isten nevét megveti. Amióta a templom megítélése folyik, mindig voltak, akik a királyság örököseinek tartották magukat, de Isten intézkedéseit nem fogadták el a maguk számára, ahelyett olyasmiket fogadva el, amiket emberek készítettek. Emberek tanításait pártolják és hirdetik és megvetik azt, amit Isten azok számára készített, akik az ő akaratának cselekvésére határozták el magukat, amit Isten próféciáinak feltárásával nyilatkoztatott ki. Jehova most világosan kimutatta, hogy a most eldöntendő nagy kérdés az ő szent neve körül mozog; hogy népének kötelessége megismertetni az ő nevét s ha azt figyelmen kívül hagyja, az ő nevének megvetését jelenti, s egyúttal annak a kijelentését is, hogy az ő asztala útálatos. Aki elmulasztja vagy nem akar figyelmeztetni ezen fontos igazságokra, az Úr érdekeit hanyagolja el és ez hűtlenséget jelent azok részéről, akik az ő nevét és országát hirdetni tartoztak volna. Az Úr ezzel a gonosztevők elé tárja, hogyan fejezték ki az ő asztalának megvetését (útálatát).
21 A testi Izraelnek adott törvény meghatározta, hogy az Úr előtt nem kedves a vak áldozat. Önző papok azonban így szóltak: „Nem hibás és nem megvetnivaló," Azért mondta az Úr Malakiás útján: „Hogyha vakot hoztok áldozatul, nem bűn-é az? Vagyha sántát hoztok és bénát,
nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogadja-é avagy reád tekint-é? — azt mondja a Seregeknek Ura?" — Malakiás 1:8
22 Az áldozat az áldozót képviseli. Ha valamely áldozó a nagy vitakérdéssel vagy eldöntendő kérdéssel szemben vak, amely vaksága önzésének következménye, következőleg az áldozata vak, következőleg tökéletlen áldozat. A testi Izraelre vonatkozó e szabály még sokkal inkább a szellemi Izraelre is szól. Aki elmulasztja meglátni és ismertetni a vitakérdést, vakkal áldozik s ezzel az Úr parancsát megsérti. (Zsidók 13:15) Ez tényleg egy vak áldozat hozatalával azonos jelentőségű, amely nem lehet kedves az Úr előtt. Vannak többen, akik az Úr szolgájának nevezik magukat és így szólnak: „Azt teszem, amit jónak látok és jónak ítélek." Más szóval: a saját ítéletét szembeállítja az Úr határozottan kifejezett parancsával. Ezzel balgaságát fejezi ki. „A bolondnak útja helyes az ő szemei előtt; de aki tanáccsal él, bölcs az." (Példb. 12:14) Isten igéje a helyes és igazi tanácsadó. Ezen a napon, amidőn a király a templomban van és népét a teendőkre utasítja, mindenki, aki az Úr utasításait megveti és a saját útját követi, cselekedetével így szól: „Isten nem kormányozza szervezetét," az ilyen szívében, illetve cselekedetével mondja: „Nincsen Isten" s ezzel fejezi ki dőreségét. Isten tulajdonképpeni szándékával szemben vak. Jobban kellett volna tudnia, mivel hozzákezdett volt, hogy Isten igéje kormányozza, következőleg nem a saját eszméit vagy más ember eszméit kellett volna követnie, hanem az Úrhoz kellett volna feltekintenie a vezetésért. Mivel áldozata vak, nem lehet elfogadható sem az Úrtól. Ha valaki azt állítja vagy hiszi, hogy az ily önző viselkedés nem hiba saját magában vagy másokban, akik Isten akaratának cselekvésére elhatározták magukat, ezzel azt fejezi ki, hogy Isten oltárát megveti és hűtlen lett Istennel kötött szövetségéhez. Jehova gyermekei csak Jehovától és az Úr Jézus Krisztustól tanulhatnak. Egyetlen ember sem, sem saját magunk, nem lehet Isten gyermekeinek tanítója és vezetője. Így mutatja meg az Úr a világos különbséget a papi tisztségben szolgálni akaró hívek és hűtlenek között. Ő ajándékozza az eszközöket fiainak megvilágítására és értelmül felvilágosítására, hogy ne áldozzanak neki vak áldozattal.
23 Mit tekintsünk az írás értelmében, „sánta áldozatnak"? A két vélemény közti ingadozást, azon kísérletet, amidőn valaki két egymással szemben álló szervezetnek próbál szolgálni egy időben, azt állítván, hogy Istennek szolgál, holott ugyanakkor a világi vagy az ördög szervezetének akar tetszeni; ez biztosan sántikálást, tehát „sánta" áldozat vitelt jelent. Aki emberi hatalmaktól fél s azokat tekinti a (bibliai) „felsöbbségnek", akinek engedelmeskedni kell, ezzel azt mutatja, hogy „vak" és „sánta" a világi hatalmaktól való félelme és engedelmessége miatt. Sánta vagy meg nem felelő áldozatvitelt jelent, ha a világi hatalmaknak a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskedik. Ha a papi-osztály valamely tagja ily áldozattal áldozna, a templom-ítéleten elbukna; mert ez az ítélet próbálja meg vagy tisztítja meg Lévi fiait, hogy igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak. (Malakiás 3:3) A „gonosz szolga" osztály, amely egykor a királyság örököse volt, eddig így szólt: „a világi uralkodókat kell a bibliai felső ha-