Abdiás (4. rész)

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, November 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
21-22. szám
1936 november hó
TARTALOM
Abdiás III. rész.
190
Abdiás IV. rész.
197

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Abdiás-3-4-rész-1936.djvu”

197


197
zik, még ők maguk is fel fogják ismerni, hogy Jehova a mindenható Isten.
48 Most az Isten országának hirdetése leleplezi a szervezett álszenteskedőket s ez azon munkarész, amelyben Jehova bizonyságtevői most az edomiták pusztulása előtt közreműködnek. Jehova most ezt népének vigasztalására mutatja meg, hogy reményteljes és erős legyen a hitében. E felvilágosításból azok fognak hasznot húzni, akik méltányolni tudják Jehova jóságát és tisztelik az ő nevét, de sem az emberektől, sem az ördögtől nem félnek. Szolgáljon tehát az edomiták sorsa azoknak intelmül, akik köveket hengerítenek testvéreik útjára. Jehova világosan kijelentette, hogy nem engedi meg senkinek sem, hogy megzavarja az ő munkáját. Aki azt megkíséreli, bajba rohan. A. hűségesek nem várhatnak segítséget, védelmet és üdvösséget emberektől vagy emberi szervezetektől, és nem is várnak. Akik szeretik az istent és az ö országát, a Felségestől várják a szabadítást Jézus Krisztus útján. Jehova bizonyságtevői még az edomiták elbukása után sem fognak e világ uralkodóinak kegyeiben részesülni. Itt tehát mindvégig tartó küzdelemről van szó és az Isten az Úr Jézus Krisztus útján fogja megmenteni azokat, akik őt szeretik és neki szolgálnak.
(Folytatása köv.)
Tanulmánykérdések
(1636 július 15.)

Abdiás

„De a Sion hegyén szabadulás lészen és szentté lészen az, és a Jákob háza birtokba veszi az ő örökségét.” — Abdiás 17

(IV. rész.)
1. JEHOVA a szabadító. Dávid, Isten kedves szolgája immár régen kifejezésre juttatta a földön tartózkodó mostani maradék szívének érzelmeit, midőn a következőket írta: „Szeretlek, Uram, én erősségem! Az Úr az én kősziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kősziklám, ö benne bízom: az én pajzsom, üdvösségem szarva, menedékem. Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretreméltó és megszabadulok ellenségeimtől." (18. zsoltár 2—4) Most Jehova felépítette főszervezetét, Siont és Jézus Krisztust, a nagy hasonmást Dávidot, a főt a királyt trónjára ültette. Jehova kinyilatkozott dicsőségében s eljött az idő, amidőn Jézus Krisztus, mint keze útján, aki az ő királya és igazolója, meg fogja szabadítani hű népét. A mindenható Isten nagy csata napjának elmúlása előtt még az ellenség is kénytelen lesz belátni, hogy Jehova kegye Sionon nyugszik. Mialatt a mai edomiták Isten hű népét üldözik, kétszínűén azt tartják, hogy a r. kat. hierarchia szövetségeseivel szabadítást fog hozni a nép számára. Jehova
azonban kijelenti, hogy az álszent klerikális társaságnak rossz vége lesz s így szól: „De a Sion hegyén szabadulás lészen!" Az Úr kijelentése szerint ez akkor fog történni, amidőn a 102. zsoltár 14—17. versei fognak teljesülni; ez a nap immár eljött. Jehova kifejezésre juttatja szervezete iránti buzgóságát s ezért mondja prófétájának Zakariás prf. útján: „Ezt mondja a Seregeknek Ura: Nagy gerjedezéssel gerjedeztem a Sionért és nagy haragra gerjedtem ellene. Ezt mondja az Úr: Megtértem a Sionhoz és Jeruzsálem közepette lakozom és Jeruzsálem igazság városának neveztetik, a Seregek Urának hegye pedig szent hegynek" (Isten országának) (Zakariás 8 :2, 3). Az álkereszténység az ördög egész szervezeteivel együtt rohamosan lefelé úszik az árral s rövidesen felismerhetetlenül össze fogja zúzni magát. Itt van tehát az idő, amidőn Isten hű tanúbizonyságai hirdetni tartoznak Isten üzenetét a jóindulatú emberek előtt, hogy a menedékhelyre menekülhessenek. „Mindaz (pedig), aki az Úrnak ne¬

198


198
vét hívja segítségül, megmenekül; mert a Sion hegyén és Jeruzsálemben lészen a szabadulás, amint megígérte az Úr a megszabadultak közt lesznek azok, akiket elhív az Úr.” — Jóel 2:32”
2. Isten ígérete bizonyos és megbízható, hogy hű maradékát meg fogja menteni Sátán szervezetének elnyomó keze alól és korlátlanul élvezhetni fogja Isten szervezetének kiváltságait. (Zakariás 2:7; Ésaiás 4:2—6; 1:20—22; 37:31, 32) A modern edomiták máris látják az Úr kezét maradéka felett, s azt megláthatták a világháború óta, amidőn gyilkos támadást intéztek Isten népe ellen. A maradék teljes összetartása, határozott fellépése és Jehova Istent iránt való buzgósága az ellenkezésekre való tekintet nélkül, Isten iránt való hűségük és lojalitásuk egyhangú kifejezése, amely világszerte megnyilvánult, rémületbe ejtette az edomitákat, a r. kat. hierarchiát. Az Úr hívei Németországban és New Jerseyben, nem hunyászkodnak meg üldözőik fenyegetései előtt s ez rémületbe ejti az ellenséget. A mai edomiták és cselszövőtársaik nem fognak megmenekülni. — Jeremiás 25:35
3. Azután az Úr így szól prófétája útján: „És szentté lészen!” Rotherham ezt a szöveget a következőképpen fordítja: „Sion hegyén lesz egy megmenekült maradék, amely szent lesz”. Ez a szöveg nyilván azt jelenti, hogy a Sátán hordáitól megmenekült hű maradék szent és teljesen hű lesz Jehova iránt és szentségét be fogja igazolni az Úr előt. Ezek a hívek szentek, mivel teljesen elkülönültek Sátán szervezetétől, illetve Babilontól és tovább is bemutatják hálaáldozatukat Isten és az ő királya előtt. (Ésaiás 52:11, 12; Kor. II. 6:17, 18; 7:1) A nagy ötvös és tisztogató fog gondoskodni arról, hogy a „megszabadított maradék” tiszta és szent legyen és mindenkor igazság áldozatával áldozhasson az Úrnak. (Lásd Malakiás 3:3, 5) A hívek nem akarják a saját „bölcsességüket” előadni, hogy a saját személyükre tereljék a figyelmet. Vakok lesznek mindennel szemben Isten országának érdekeit kivéve. Teljesen megbízhatóak lesznek és hívek az Úr iránt s aki nem üti meg ezt a mértéket, nem is maradhat meg Sionban. „És lészen, hogy aki Sionban meghagyatik és Jeruzsálemben megmarad, szentnek mondatik, minden, valaki Jeruzsálemben az élők közé beíratott.” (Ésaiás 4:2) A hű maradék felől most könnyen látható, hogyan vonul önzetlenül a szolgálatba, mindenkor Jehovának és az ő királyának dicsőségét hirdetvén.
4. Isten határozott akarata az volt, hogy Jákob nyerje meg az elsőszülöttségi jogot. „És a Jákob háza birtokba veszi az ő örökségét!” Annak birtokbavétele teljesen összhangban történik Isten szövetségével, illetve azon elsőszülöttségi jog alapján, amelyben Jákob Isten kijelentése szerint részesült. A földön tartózkodó mostani hű maradék Jákob hasonmása, más szóval, Jákobban volt példázva; ez az ígéret a maradék helyreállítását jelenti az őt megillető helyre Jehova szervezetében, a szolgálat teljes kiváltságaiba és az Isten szervezetében való tevékenységbe. A királyság kiváltságai elvétettek a papságtól és örökre a hű maradéknak adattak át; mivel az termi meg a királyság gyümölcseit. — Máté 21:43; János 15:8
5. A r. kat. hierarchia, Isten látható ellenségének főrésze, a vele szövetkezett klérussal együtt most Isten maradék népének elpusztítására összeesküdött s így szól: „Hadd foglaljuk el Isten hajlékait!” (83. zsoltár 13) Eddig mindig így szóltak: „El fogjuk foglalni” a királyságot; (Ezé-
kiel 35 :10); de törekvéseik éppen most fognak vereséget szenvedni: „De a magasságos egeknek szentei veszik majd az országot és bírják az országot örökkön-örökké ... Az ország pedig és a hatalom az egész ég alatt lévő országok nagysága átadatik a magasságos egek szentéi népének; az ő országa örökkévaló ország és minden hatalmasság neki szolgál és engedelmeskedik.” (Dániel 7:18, 27) A királyságnak ez a birtokbavétele „az Úr napján” fog végbemenni: „Mígnem eljőve az öregkorú és az ítélet adaték a magasságos egek szentéinek; és az idő eljőve, és elvevék az országot a szentek.” (Dániel 7:22) Jézus Krisztus, Jákob hasonmási házának feje immár trónra ült és ítéletet tart s minden betolakodót kiűz, akik hamisan azt állították, hogy a királyság az övék. „Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait.” — 2. zsoltár 8
6. „Jákób háza” főképpen a Júda törzsére vonatkozik, amelyben Jézus Krisztus az oroszlán, vagy erős, hatalmas, aki teljesen el fogja pusztítani az ellenséget. „És Jákob háza tűz lészen és a József háza láng; az Ézsau hegye megemészti őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.” — Abdiás 18.
7. „Jákób háza”, amely ebben a versben említve van, főképpen Júdára és „József háza” a tíz törzsre vonatkozik, amelynek a József törzséből származott Efraim volt a feje. (Krón. I. 5:2; Ezékiel 37:16) Emiatt Abdiás próféciájának e szövegében a „Jákób háza” és a „József háza” Izrael 12 törzséből az összes 144 ezret, tehát a krisztusi testület összes tagjait magában foglalja. — Jelenések 7:4—8
8. Most pedig figyeljük meg, hogy ez az említett két ház, tehát a Jákób és a József háza teljesen egyetértett egymással az ellenség szervezetének pusztulásakor: „És a Jákób háza tűz lészen és a József háza láng; az Ézsau háza pedig pozdorja; és meggyújtják és megemésztik őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott.” — Abdiás 18
9. Mivel Abdiás próféciája főképpen a r. kat. hierarchiára s az azzal szövetséges papságra vonatkozik, e szövegben „Ézsau háza” nyilván a mostani edomitákat jelenti. Isten emiatt mondja e kétszínű társaság felől: „Azért az Úr, a Seregek Ura, kövéreire ösztövérséget (soványságot) bocsát és az ő dicsősége alatt tűz ég, miként a tűz égése. És lészen Izrael világossága tűz gyanánt (t. i. Krisztus világossága) és annak Szentje (Krisztus) láng gyanánt, és ég és megemészti gazát és tövisét egy napon. Az ő erdejének és kertjének ékességét pedig lelkétől mind testéig megemészti és lesorvad, mint a sorvadozó.” (Ésaiás 10:16—18) Ezt megerősítve, mondja Jehovának egy másik prófétája: „Előtte tűz emészt, utána láng lobog; előtte a föld olyan, mint az Éden kertje, utána pedig kietlen pusztaság; meg sem menekülhet tőle semmi!” (Jóel 2:3) Ezt egy másik próféta is megerősíti a köv. szavakkal: „Azon a napon olyanokká teszem Júda fejedelmeit mint amilyen a tüzes serpenyő a fák között és amilyen a tüzes fáklya a kévék között; megemésztenek jobb és bal felől minden körülvaló népet; de Jeruzsálem tovább is helyén marad Jeruzsálemben.” — Zakariás 12:6
10. Ami napjainkra a szervezett vallásokból megmaradt, csupán pozdorja és elégetés előtt áll. Most a klérus az istentiszteletnek csak külsősé-

199


199
gét” gyakorolja; szívében azonban távol van Istentől és az ő királyságától. Emiatt mondja az Úr: „Az Ézsau háza pedig pozdorja!”, mivel nem való egyébre, csakis a tűzre jó. Jehova most hű népe szívére köti az edomitákat illetőleg, hogy imádkozzanak a zsoltár következő szavaival: „Én Istenem! Tedd őket olyanokká, amilyen a porfelhő és amilyen a polyva a szél előtt; olyanokká mint a tűz, amely meggyújtja az erdőt és mint a láng, amely elégeti a hegyeket!” (83. zsoltár 14, 15) Az Úr a következő versekben azt is megmondja, mi lesz az edomitákkal és azoknak szövetségeseivel: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló, mint a sütőkemence és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint a pozdorja és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat!” — Malakiás 4:1
11. A Jelenések 17-ben áll megírva: „És a tíz szarv, amelyet láttál a fenevadon, ezek meggyűlölik a paráznát és kifosztják és mezítelenné teszik és eszik annak húsát és megégetik őt tűzzel. Mert az Isten adta azoknak szívébe, hogy az ő szándékát cselekedjék és egy szándékon legyenek és adják az ő birodalmukat a fenevadnak, míglen betelnek az Isten beszédei.” (Jelenések 17:16, 17) Ezt megerősítve, mondja Jehova prófétája útján: „Födöztessék föl meztelenséged és láttassák meg szemérmed; bosszút állok és embert nem kímélek!” (Ésaiás 47:3) Ezek a próféciák kétségtelenül a hierarchiának és a vele szövetséges papságnak hatalma, illetve befolyásának teljes pusztulására vonatkozik, amit a föld uralkodóira gyakoroltak; azután a hierarchia és a többi papság lesz megdorgálva és fog megszégyenülni és fog elvettetni mint teljesen értéktelen. Figyeljük meg, hogy Abdiás jövendölésében az edomiták „szövetségeseinek” az edomiták elpusztításáért nincsen elismerés kifejezve, (7. vers), hanem az Úr így szól: „És a Jákób háza tűz lészen és a József háza láng! ... és meggyújtják és megemésztik őket.” (Abdiás 18) Isten a saját hatalmas kezével fogja megbüntetni az edomitákat: „És bosszúmat állom Edomon népemnek keze által és cselekszenek Edommal az én búsulásom és haragom szerint és megismerik bosszúállásomat, ezt mondja az Úr.” — Ezékiel 25:14
12. Abban a háborúban, amely most a modern edomiták és Isten hű szolgái között van folyamatban, ezek az utóbbiak Jehova tüzes ítéletét hirdetik, amit a kétszínű hierarchia, illetve az edomiták felett fog végrehajtani. Jehova bizonyságtevői most csak úgy engedelmeskedhetnek Istennek, ha folytatólagosan közlik az ő üzenetét a világ emberiségével; mert most az ő nevét és igéjét világszerte hirdetni kell. Isten igéje e bizonyságtevők szájában égeti az állpapságot, miképpen a próféta előre megmondotta: „Azért ezt mondja az Úr, a Seregeknek Istene: Miután ti ilyen szóval szóltatok: Ímé tűzzé teszem az én igémet a te szádban, ezt a népet pedig fákká, hogy megeméssze őket.” (Jeremiás 5:14) „Tüzet vetek azért Témánra és az emészti majd meg Boczra palotáit!” (Ámos 1:12) Amiképpen Jehova egykor a pogányokat felhasználta, hogy a hajdani elbukott izraelitákat megbüntesse, úgy mozgatja most az ellenséget is és azok szövetségeseit, hogy a pogányok egy része bünteti meg a mai hitszegő (lelki) „Izraelt”.
13. A r. kat. hierarchia a vele szövetséges klérussal teljesen ki fog irtatni; ezért áll megírva:
És nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott”. (Abdiás 18) „Egyiptom pusztasággá lészen, Edom pedig kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén.” (Jóel 3:12) És pusztasággá lesz Edom, aki csak átmegy rajta, elálmélkodik és sziszeget egész veresége felett; amint Sodornának és Gomorának és az ő szomszédaiknak elsüllyedésekor volt, azt mondja az Úr, ott sem lakik több ember és benne emberek fia nem tartózkodik.” (Jeremiás 49:17, 18; Ésaiás 34:9-17; Ezékiel 35:1—9, 15; 25:13) „Az Úr szólott” s éppen emiatt a „bakok” kiírtatnak.( Máté 25:46
14. Jehova megtűri vagy engedi, hogy ellenségei menjenek a maguk választotta úton, amíg részére a cselekvés ideje elérkezik; de amidőn a kitűzött idő elérkezik, az ellenségnek ki kell vettetnie. (110. zsoltár 1—3) A r. kat. hierarchia szemtelenül magának követelte az Isten igaz népének birtokát. Az ellenség kiűzéséről és a birtoknak a jogos tulajdonosra való átszállásáról, akiknek tulajdona az Úr kijelentése szerint az lesz, mondja Abdiás próféta útján: „A déliek örökség szerint bírják az Ézsau hegyét, a síkon lakók pedig a filiszteusokat, és örökség szerint bírják az Efraim mezőit; Benjámin pedig a Gileádot.” — Abdiás 19
15. Júda Palesztina déli részét tartotta megszállva s ez a terület az edomiták által lakott területtel volt határos. (Józsué 15:1, 8, 10) Amidőn az izraeliták Egyiptomból Kánaánba költöztek, Jehova arra utasította Mózest, rendelje el a népnek, hogy az edomitákkal ne viszálykodjanak: „Parancsolj azért a népnek mondván! „Mikor általmentek a ti atyátokfiának, az Ézsau fiainak határán, akik Szeirben lakoznak: jóllehet félnek tőletek, mindazáltal igen vigyázzatok! Ne ingereljétek őket, mert nem adok az ő földjükből nektek egy talpalatnyit sem; mert Ézsaunak adtam a Szeir hegyét örökségül... És általmenének a mi atyánkfiai között, az Ézsau fiai között, akik lakoznak vala Szeirben, a síkság útján Eláthtól és Écziongábertöl fogva. Azután megfordulánk és általmenénk a Moáb pusztájának útjára.” — Mózes V. 2:4, 5, 8
16. Akkor még nem érkezett el Isten kitűzött ideje az edomiták kiűzésére. Így hagyta Isten, hogy a klérus is akadály nélkül menjen a gonosz úton a kitűzött ideig, amidőn cselekedni fog. A modern edomiták kiűzésének ideje Jézus Krisztusnak a nagyobb Mózesnek trónralépése és uralkodásának kezdete után következik. E világ országai 1914 óta jogosan Jehova Istenéi és az ő Krisztusáéi és Krisztus „uralkodni fog örökkön-örökké!” (Jelenések 11:15) Mivel tehát Jézus Krisztus, a világ jogosult uralkodója eljött és uralkodását megkezdte, a következő prófécia teljesülésének ideje is eljött: „Látom őt, de nem most (t. i. nem úgy, mint aki máris megjelent); nézem őt, de nem közel. Csillag származik Jákobból, és királyi pálca támad Izraelből; és általveri Moábnak oldalait, és összetöri Sethnek minden fiait. És Edom más birtoka lesz, Szeir, az ő ellensége is másnak birtoka lesz; de hatalmasan cselekszik Izrael. És uralkodik a Jákóbtól való és elveszti a városból a megmaradtat.” — Mózes IV. 24:17—19
17. A fenti jövendölés szilárd alátámasztása Ámos jövendölése, amely Apcsel. 15:16-18-ban van idézve. Ámos próféta útján az Úr t. i. a következőket mondotta: „Azon a napon felemelem

200


200
a Dávid leomlott sátorát és kijavítom repedezéseit és felemelem omladékait és megépítem azt, mint volt hajdanán, hogy örökségképpen bírják (Krisztus) az Edom maradékát és mindama népeket, akik az én nevemről neveztetnek (t. i. a maradék) ezt mondja az Úr, aki megcselekszi ezt.” (Amos 9:11, 12) Ez a szöveg egy másik ford. szerint így hangzik: „Hogy azok, akikre nevemet helyeztem (Jehova szolga-osztálya, amelynek Jézus Krisztus a feje) Edom maradékát és minden más nemzetet birtokába vegyen (az Istennel és az ő országával ellenséges, nemzeteket), mondotta Jehova, aki ezt végre fogja hajtani.” — Rotherham angol-f.
18. E prófécia teljesülésének ideje véglegesen meg van határozva és a bizonyítékból kitűnik, hogy Krisztus trónralépése és uralkodásának megkezdődése után fog teljesülni. Az apostol a jövendölést idézve, mondja, hogy „Isten meglátogatta előzőleg a pogányokat, hogy népet válasszon közülök a maga nevének”. Ez a munka, az ő neve érdekében egy nép kiválasztása az Úr Jézusnak templomához jövetelekor fog beteljesülni, amidőn hozzá gyűjtetnek azok, akikből a királyi ház állani fog. „És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva: Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom és ismét felállítom azt.” — Apcsel. 15:14—16
19. Edom birtokba vétele a mai edomiták, a r. kat. hierarchia s az azzal szövetséges papság kivetése akkor fog történni, amidőn az Úr ítéletet fog tartani a templomban és a templomi osztályt magához gyűjti. A mai edomiták birtokának Jézus Krisztus által való átvétele abban van példázva, amidőn Dávid leigázta az előképi edomitákat. Az edomitáknak és a többi nemzeteknek birtokbavétele a zsoltáros kijelentése szerint az ő pusztulásukat jelenti: „Kérjed tőlem és odaadom neked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait. Összetöröd őket vasvesszővel; széjjelzúzod őket, mint cserépedényt”. (2. zsoltár 8, 9) A modern edomiták erőszakot gyakoroltak a világ sok népei felett; mindazáltal, akik elfordulnak ettől az elvetemült szervezettől, az Úrhoz fognak fordulni, igazságra és alázatosságra törekszenek és Isten országában Jézus Krisztus hatalma és befolyása alá kerülnek, aki nagyobb, mint volt Dávid, s azon áldások örökösei lesznek, amelyeket Jehova Ábrahám útján megígért.
20. Minden nemzetnek meg kell hódolnia Krisztus előtt s alá kell rendelnie magát és csak az engedelmesek élhetnek. Emiatt mondja a próféta: „A völgyben lakók fogják a filiszteusokat (azok birtokát) birtokukba venni!” (Héberül: „sch'phelah”) Ezek a völgybenlakók a lelki izraeliták, Jákob fiai. A testi izraeliták birtoka a hajdankorban a filiszteusok birtokaival volt határos és Dávid által igáztatott le. (Sámuel II. 8:11, 12) Filisztea völgyei vagy partvidékei Északon a Sáron völgyében végződtek. Prófétailag Jákob lelki magváról szólva, mondja az Úr: „És nevelek Jákobból magot és Júdából, aki hegyeimnek örököse legyen és bírják azt választottaim és szolgáim lakjanak ott! És lesz Sáron nyájak legelőivé és Akhor völgye barmok fekvőhelyévé népem számára, amely engem keresett.” — Ésaiás 65:9, 10
21. A filiszteusok az edomiták szövetségesei voltak s a próféciában ez a két nép példázza a r. kat. hierarchiát és a többi klérust, akik napjainkban közös munkát végeznek. Jehova prófétája útján tudatja, hogy elhatározta ezen ellenségek elpusz-
títását: „És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz.” (Sofóniás 2:4—7) Így világosan kitűnik az Úr igéjéből, hogy a r. kat. hierarchia az egész szövetséges klérussal együtt, amely Isten népének üldözésében és elnyomásában hibás, teljesen kiűzetik birtokából. Ez fogja teljesíteni Isten ígéretét, amelyet Abrahámnak tett: „Megáldván megáldalak téged és bőségesen megsokasítom a te magodat mint az ég csillagait és mint a fövenyt, mely a tenger partján van és a te magod örökség szerint fogja bírni az ö ellenségeinek kapuját.” — Mózes I. 22:17
22. A királyi ház többi tagjairól mondja Abdiás: „És örökség szerint bírják (a maradék, Júda, a királyi ház maradéka) az Efraim- és a Szamária mezőit”. Az előképletben ez magában foglalja Izrael tíz törzsét, akik Salamon trónralépésekor elszakadtak Júdától. Ez azt jelenti, hogy az efrámiták és a szamaritánus keveréknép, akik később települtek arra a területre, elsöpörtetnek vagypedig engedelmesen alá kell vetniök magukat Isten országának, Jézus Krisztus, az ő királyi sarjadéka alatt. Az Ábrahámnak ígért egész terület a szövetség értelmében Jézus Krisztus fennhatósága alá kell hogy kerüljön. Ez a következő jövendölésből is kitűnik: „Hajtsátok ide füleiteket és jertek hozzám; hallgassatok, hogy éljen lelketek és szerzek veletek örök szövetséget, Dávid iránt való változhatatlan kegyelmességem szerint. Ímé, bizonyságul adtam őt népeknek, fejedelemül és parancsolóul népeknek. Ímé, nem ismert népet hívsz elő és a nép, amely téged nem ismert, hozzád siet az Úrért, Istenedért és Izrael Szentjéért, hogy téged megdicsőített.” — Ésaiás 55:3—5
23. Abdiás próféta folytatólag így szól: „Benjámin pedig a Gileádot” fogja birtokába venni. Egyedül a Benjámin törzse tanúsított hűséget Júda, a királyi törzs iránt. Benjámin törzse a királyi törzzsel együtt került fogságba s azzal együtt is tért vissza Sionba. Benjámin törzse azokat példázza, akik, miként Júda törzse, magukat a királyság érdekeinek szentelik. Azokat a megbízhatókat példázzák, akik őszinték az Úr iránt és hívek maradnak iránta. „Gileád” neve erős sziklát jelent, illetve sok bizonyságtevőt. Ez a Jordántól keletre elterülő vidék volt, Rúben és Gád, valamint Manassé féltörzse lakott ott; az nagyon alkalmas volt az ő részükre, mint baromtenyésztők részére. (Mózes IV. 32:1—5; V. 3:12—16) A Benjámin törzse tehát fog ennek a területnek a birtokába kerülni s ez prófétailag azon áldásokat példázza, amelyekben Jehova azokat fogja részesíteni, akik hívek Isten országának érdekeihez s emiatt részük is lesz a „Dávidnak ígért kegyelmekben”.
24. A prófétai képek úgylátszik világosan mutatják, hogy Jehova először a hasonmási edomitákat, a klérust fogja kiszolgáltatni a szégyennek s azután teljesen elűzi azon birtokból, amelyet oly sokáig birtokoltak, s azután fogja kiirtani Isten minden ellenségeit; azután pedig az egész földet és minden embert teljesen Krisztusnak, az ő királyi házának kormányzása alá fog rendelni. „Izrael fiainak ez a száműzött serege azokat, amelyek a kananeusoké mind Sarfátig: a jeruzsálemi száműzöttek pedig, akik Szefarádban vannak, elfoglalják mind a déli városokat.” — Abdiás 20
25. Ez teljesen egyezik az ábrahámi szövetség e rendelkezésével: „A te magod fogja bírni ellenségeinek kapuit!” A kananeusok Isten ellenségei voltak. Sarepta föníciai helység volt Tirusz és Sidon között, arról volt nevezetes, hogy Illés a

201


201
három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10
26. Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését: A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sátáni szervezet fogságában volt, Babilonban. Addig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit tekintették a „felső hatalmaknak”. Természetesen ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fogják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomóik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a képlete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra, akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni nekik az ő ellenségeik felett. Az Úr most kétségtelenül azért mutatja meg népének ezeket az igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket megbízta.
27. Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi száműzöttek” azon következtetésre kényszerít, hogy a jövendölés e részének teljesülése valamivel 1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a maradék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a földön. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók.” (126. zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jézus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn felismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső hatalmak” akiknek mindenkor alá kell rendelniük magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így is szóltak.
28. Azonkívül a maradék felől áll megírva a következő is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Ez szószerint megtörtént, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőítésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusztíttatnak. Az Úr így szólt hozzá: „Azért örvendezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!” (Jelenések 12:12) A maradék hallotta és megértette ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert látta, hogy az Úr Jézus főcélja Jehova nevének igazolásából áll; most pedig a maradék belépett az Úr örömébe, látván, hogy közre szabad működnie Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek közül, akik az Úr kegyelmét látják a felszentelt maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva a zsoltáros által, akik a következőkép beszélgetnek a maradék felől: „Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!” Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék a világháború után mintegy a halálból tért vissza és sokkal nagyobb buzgósággal és komolysággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül megláthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az emberek beszéltek efelől egymással. A hű maradék, amely immár belépett az Úr örömébe, eképpen beszél maga között: „Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr; azért örvendünk!” Ezek a hívek egy ideig könnyek között vetettek, most azonban elérkezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik könnyhullatások között vetnek, örömmel aratnak majd!” (126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozódó öröm ideje a hű maradék számára, mivel látta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova nevének igazolásában. A hű maradék tagjai megfeledkeztek magukról s az önzetlenek szolgálnak
Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez tehát nyilván az apostol által említett időre mutat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.” (Thess. I. 2:1) „Ismeri az Úr az övéit, és álljon el (mostantól kezdve) a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (Tim. II. 2:19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor szét voltak szórva, most az Úrhoz gyűjtettek.
29. Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a déli városokat” fogják birtokukba venni. Ez nyilván az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten hű népére való átszállását és Jehova nevének igazolását is magában foglalja. Akit az Úr a vizsgálatkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek talált, annak az ő kijelentése szerint bizonyos „városokat” fog átadni, ami nyilván az ő szervezetének szent és nagy városának bizonyos részeit jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a te girád tíz girát nyert, ő pedig monda neki: Jól vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a második, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert. Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon!” — Lukács 19:16—19
30. Mindenki, aki most az Úr szervezetében van és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megismerheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy „Isten helyezte el a tagokat a testben a maga jótetszése szerint” (Kor. I. 12:18) s közülök mindeniknek kedve telik abban, hogy az Úr kegyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett. A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdése, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére. Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyók lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre, amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tartanak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt jelenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra léptek. Az Úr kijelenti, hogy az ilyeneket össze fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából. (Máté 13:41) Ezt az eltávolítást az Úr angyalai végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisztust templomához, (Máté 25:31) Ezek az angyalok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolatról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomásul. Meg van ígérve: „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket!” (34. zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a földön.
Szabadító
31. Jehova nem gyönyörködik az istentelenben, még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik te nálad gonosz.” (5. zsoltár 5) Továbbá írva van: „Élek én, ezt mondja az Úristen, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.” (Ezékiel 33:11) A hitetlenek vagy törvényszegők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova megismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tértek s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszolga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg-

202


202
írva: „Aki visszavonul, az olyant az én lelkem nem kedveli!” — Zsidók 10:38
32. Abdiás próféciája majdnem kizárólag csak Isten azon szándékával foglalkozik, hogy az elvetemült felekezetieskedőket meg fogja büntetni, valamint e büntetés végrehajtásának módozatával. Nem amiatt, mintha Isten gyönyörködnék benne (a büntetésben), hanem mivel fel kell tárnia nevének igazolására vonatkozó szándékát s meg kell mutatnia teremtményei előtt az egyetlen utat, amely által örökéletet nyerhetnek. Jehova igazolni kívánja nevét és az iránta lojálisakat és híveket, akik nevének igazolásában közreműködnek, megáldani akarja. „Vigadjanak és örüljenek, akik kívánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, aki kívánja az ő szolgájának békességét!” — 35. zsoltár 27
33. Most elérkezett Isten kitűzött ideje, amidőn kiárasztja kegyelmét szervezetére s ezért áll megírva: „Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idő!” (102. zsoltár 14) Amidőn Jehova Jézus Krisztust a templomhoz küldte ítélkezni, ez azon időt jellemezte, amidőn Jehova kegye visszafordult a Sionhoz. Kedvét lelte azokban, akik iránta hívek maradtak s az ő prófétai szava mondja: „Az őt félőkben gyönyörködik az Úr; akik kegyelmében reménykednek!” (147. zsoltár 11) „Mert kedveli az Úr az ő népét, a szenvedőket szabadulással dicsőíti meg.” — 149. zsoltár 4
34. Minden nemzet közül ama nép, amely túl fogja élni és életben fog maradni, a kellő időben kell tudomást szerezzen az igazságról s kell Jehova mellé állnia. (Jelenések 15:4) A maradék erről még az ellenség elpusztítása előtt lesz értesítve, hogy reménységében erős legyen és jól megértse, hogy az Úr amiatt engedi meg népének üldözését az ellenség részéről, hogy kipróbáltak legyenek s aztán megtudják, hogy Jehova teljesen meg fogja menteni őket.
35. A r. kat. hierarchia s a vele szövetséges papság sok évszázadon át megfélemlítette a népet, elnyomás és kényszer alatt tartotta. Ugyanakkor teméntelen sok hazugságot beszélt neki s közben magát a nép szabadítójának tüntette fel, illetve szellemi vezetőjének. A klérus ámítás és csalás útján a hiszékeny népet a maga támogatására bírta; most azonban végére jár az ő nép-kizsákmányolása. Habár a klérus csak egy részét alkotja Sátán szervezetének, Abdiás próféciája mindazáltal erre a részre, Sátán szervezetének vallásszínezetű ágára vonatkozik, mégpedig Isten haragjának, illetve ítéletének rajta való végrehajtását illetőleg. Amidőn Dávid Isten országának előképi trónjára ült, szükségesnek látta, hogy háborúba bocsátkozzon a körülötte levő ellenségekkel, köztük az edomitákkal is. Amidőn a nagyobb Dávid 1914-ben trónját elfoglalta és Jehovától utasítást nyert, hogy uralkodjon ellenségei között, ekkor hadat indított ellenségei ellen. Az összes bizonyítékok arra mutatnak, hogy Abdiás prf. teljesülésének napja eljött. Mialatt a papság a nép előtt magát a nép szabadítójának és megmentőjének tünteti fel, jelennek meg a színen a tényleg Istentől küldött szabadítok: „És a Sión hegyére szabadítok mennek fel, hogy megítéljék az Ézsau hegyét és az Úré lesz a királyság.” — Abdiás 21
36. A régi Izraelben a bírákat „szabadítóknak” hívták s az Abdiás által itt használt „szabadító” szó ugyancsak azt jelenti. A „szabadító” és „megmentő” szavak egyet jelentenek. „Annakokáért
adád őket nyomorgatóik kezébe és megnyomorgaták őket; de nyomorúságuk idején hozzád kiáltanak és te az égből meghallgatád és nagy irgalmasságod szerint adál nekik szabadítókat és megszabadíták őket nyomorgatóik kezéből.” — Nehemiás 9:27
37. Amidőn az ellenség elnyomta Izraelt és az elnyomott nép az Úrhoz kiáltott, szabadítót és megmentőt küldött nekik: „Ekkor az Úrhoz kiáltanak az Izrael fiai és az Úr szabaditól támasztott az Izrael fiainak, aki megszabadítá őket: Othnielt, Kénáz fiát, Káleb öccsét. És az Úrnak lelke vala ő rajta és bíráskodott Izraelben és mint kiméne a hadra, az Úr kezébe adta Kúsán Risathaimot, Mezopotámia királyát és ránehezült keze Kusán-Risathaimra”. (Bírák 3:9, 10) „És az Isten szabadítót küldött Izraelnek, aki megmentette őket a síriabeliek hatalmától, hogy az Izrael fiai lakhassanak az ő sátoraikban, mint azelőtt.” (Kir. II. 13:5) Jehova Gedeon 300 emberéről mondotta: „E háromszáz férfiú által szabadítlak meg titeket, akik nyaldosták vala a vizet és adom midiánt kezedbe; a többi nép pedig menjen el, kiki a maga helyére.” — Bírák 7:7
38. Abdiás próféciájában, amelyet itt vizsgálunk meg, a próféta ezeket „szabadítóknak” nevezi, mivel a nagy szabaditól, Jehovát képviselik és közvetlenül Jézus Krisztussal, a világ üdvözítőjével állnak összeköttetésben, akik útján Jehova szabadulást hoz azoknak, akik neki szolgálnak és őt szeretik. E jövendölésben használt „szabadító” szó tehát ugyanoly jogon vonatkozik a maradékra, amely most van a földön, mint azokra is, akiket Jehova egykor Izrael megszabadítására felhasznált és szabadítóknak is nevezett.
39. E munkában az Úr az ő testének hű tagjait használja fel és olyannak tekinti, amit velük tesznek, mintha neki tették volna. Most a maradék Jehova utasítására kimegy és hirdeti Isten üdvözlését, amely minden teremtmény egyetlen üdvössége. (Ésaiás 52:7) Jehova tanúbizonyságai mostanában a néphez viszik az üdvösség üzenetét, hogy a foglyok, a jóindulatú emberek megismerjék a szabadulás egyetlen útját és megtalálják. (Ésaiás 49:9) Az igaz és a hű maradék vigyáz testvéreinek érdekeire s közülök mindenki híven együttműködik a többiekkel a királyság érdekeinek kezelésében. (Tim. I. 4:16; Jakab 5:20) A maradék tagjai, Jehova hű tanúbizonyságai az egyengetett úton járnak, magasra emelik Jehova zászlaját s így megmutatják az üdvösség útját a jóindulatúak előtt. (Ésaiás 55:4; 62:10) A maradék mindezt Jézus Krisztus a szabadító parancsnoksága és vezetése alatt cselekszi s emiatt az Abdiás próféciájában említett „szabadítóhoz” ő is hozzátartozik.
40. Erről a „szabadítóról” áll megírva, hogy a „Sión hegyén áll”; illetve belép Jehova szervezetébe, amely felől írva van: „Jeruzsálem te szépen épült, mint a jól egybeszerkesztett város, ahova feljárnak a nemzetségek, az Úrnak, nemzetségei, bizonyságul Izraelnek, az Úr nevének tiszteletére.” — 122. zsoltár 3, 4
41. Ez akkor fog történni, amidőn Jehova felépíti Siont s ez az Úr utasítása szerint történt, amidőn eljött a templomhoz mint nagy bíró és szabadító. Nem mindenki, aki azt mondja: „Uram, Uram!” fog Sionhoz tartozni, hanem csak is az, aki lojális Istenhez és az ö akaratát cselekszi. Jehova prófétája, a zsoltáros által mutatja, hogy mindenki, aki az Abdiás által említett „szabadítók” közé fog tartozni bizonyos képességgel

203


203
kell rendelkezzen arra nézve s ezt a rátermettséget a következő szavakkal írja le: „Uram, kicsoda tartózkodhatik sátorodban, kicsoda lakozhatik szent hegyeden? Aki tökéletességben jár, igazságot cselekszik és igazat szól az ő szívében. Nem rágalmaz nyelvével; nem tesz rosszat felebarátjának és nem szerez gyalázatot rokonainak. A megbélyegzett, útálatos az ő szemeiben, de az Urat-félőket tiszteli; aki kárára esküszik és meg nem változtatja. Pénzét nem adja uzsorára és nem vesz el ajándékot az ártatlan ellen; aki ezeket cselekszi, nem rendül meg soha örökké!” — 15. zsoltár
42. Azok a hívek, akik ennek az isteni követelménynek eleget tesznek, látják és értik az Úrnak templomában való jelenlétét, hallják és követik a jövendölést: „örülj nagyon Sionnak leánya!... Íme jön neked a te királyod; igaz és szabadító ő.” (Zakariás 9:9) Abdiás próféciájának képlete, amely a szabadítóknak Sión hegyére való vonulását mutatja, teljesen egyezik a Jelenések 14:1-ben említett képpel, ahol a 144 ezer Jézus Krisztussal a szabadítóval együtt van bemutatva a Sion hegyén. Mindezek a szövegek ama tényt tárják fel, hogy a szabadítás Jehovától származik, mégpedig csakis az általa kijelölt úton, t. i. az ő hivatalos családja, Sión útján, más kétszínű társaságtól, mint pld. a kétszínű r. kat. hierarchiától szabadulás nem származik. Jehova Isten gondoskodott a szabadításról, s az nem más név, hanem csakis Jézus Krisztus neve által származik. A próféta a jövőbe tekintve a jelenlegi napot látta, amidőn a következőket írta: „Vajha eljöne Sionból Izraelnek a szabadítás! Mikor az Úr visszahozza népének foglyait, Jákob örül majd és vigad Izrael!” — 14. zsoltár 7
43. Mily feladatot nyertek a Sionra felvonuló szabadítok? A próféta a következőket feleli: „Hogy megítéljék Ézsau hegyét!” Természetesen ez azt jelenti, hogy Sion tagjai, a maradék, kell hogy hirdesse az előrefeljegyzett ítéleteket, amelyek az ámító klerikálisokat, főképpen a r. kat. hierarchiát fogják megbélyegezni és pusztulásukat bejelenteni. A maradéknak tehát az a feladata, hogy Jehova büntetését a kétszínűekkel szemben kijelentse. Isten éppen ezen idők felől íratta prófétája útján: „Vigadozzanak a kegyesek tisztességben; ujjongjanak nyugvóhelyükön. Istendicsőítés legyen torkukban, kétélű fegyver kezeikben; hogy bosszút álljanak a pogányokon, és megfenyítsék a nemzeteket! Hogy láncra fűzzék királyaikat, főembereiket pedig vasbilincsekbe. Hogy végrehajtsák rajtuk a megírott ítéletet. Dicsőség ez az ő minden kegyeltjére. Dicsérjétek az Urat!” — 149. zsoltár 5—9
44. Jehova ezen ítéleteinek kihirdetése a gúnyolódok, illetve a hierarchia és az egész klérus előtt természetesen küzdelmet idéz elő; mert ez a közlemény feltárja az elvetemült társaság kétszínűségét és ámítását. Jehova bizonyságtevői most az isteni ítéletek és írásszövegek hirdetésével foglalkoznak, hogy eljött Isten ideje, hogy ellenségeivel elszámoljon és nevének meggyalázóit elpusztítsa. Tovább is magyarázni fogják a szentírásokat és kijelentik, hogy a maradékból többen lesznek és látni fogják, hogyan hajtja végre Krisztus Jézus Jehova ítéleteit a klerikálisokon s mindazokon, akik az ő nevét istentelenül meggyalázták. Most minden nemzet az Úr Jézus elé van gyűjtve (Máté 25:31, 32) s ez főképpen a „kereszténység” klerikálisaira vonatkozik. Ez nyilván egyezik a következő próféciával: „Serkenjenek fel és
jöjjenek fel a népek a Jósafát völgyébe; mert ott ülök törvényt, hogy megítéljek minden népeket... Egyiptom pusztasággá lészen. Edom pedig, kietlen sivataggá; a Júda fiain való erőszakosságért, mert ártatlan vért ontottak azoknak földén. De a Júda örökké megmarad; Jeruzsálem is nemzetségről-nemzetségre. És kitisztítom vérükből, amelyből még ki nem tisztítottam és a Sión lesz az Úr lakóhelye!” — Jóel 3:12, 19—21
45. Jehova Jeremiás próféta útján megerősíti, az edomiták bukásáról szóló ezen következtetést: „És pusztasággá lesz Edom, aki csak átmegy rajta, elálmélkodik és sziszeget egész veresége felett... Ímé, mint oroszlán jön fel a Jordán erdőségéből az örökzöld legelőre, de hamarsággal kiűzöm őt onnan és a kiválasztottat teszem azon fejedelemmé, mert kicsoda hozzám hasonló és ki szab nekem törvényt és kicsoda az a pásztor, aki megállhat ellenem? Halljátok meg azért az Úr tervét, amelyet tervezett Edom felől, és az ő gondolatait, amelyeket gondolt Témán polgárai felől! Bizony elhurcolják őket, a juhnyáj kicsinyeit, bizony szörnyűködik rajtuk a saját legelőjük ... Ímé, feljő mint a saskeselyű és repül és szárnyait szétterjeszti Boczrán; és Edom vitézeinek szíve olyan lesz azon a napon, mint a vajúdó asszony szíve.” (Jeremiás 49:17, 19, 20, 22) Az edomiták nagyon meggyalázták Jehova nevét s ezért fog gondoskodni az Úr arról, hogy büntetlenül ne maradjanak. Isten meg fogja tisztítani az ő szent nevét és igazolni fogja.
46. Az edomiták ezen kiűzetése akkor fog történni, amidőn az Úr felépíti Siont: „És az Úré (Jehova Istené) lesz a királyság!” „S így lesz a királyság Jehováé!” (Rotherham-ford.) a r. kat. hierarchia, a csalók társasága, azt állítja, hogy az Úr helytartójaképpen uralkodik a világ felett; ez az állítása azonban teljesen téves s az Úr gondoskodni fog arról, hogy ezen állítás valótlanságát a világ többi uralkodó tényezői meglássák. A r. kat. hierarchia és szövetségesei Isten akarata ellenére és Jehova uralkodóháza nélkül akarnak most uralkodni. (Kor. I. 4:8) A gazdasági és politikai tényezők a klérussal és klerikális társaikkal együtt felállították a „pusztító útálatosságot” (Népszövetséget) s azt állítják, hogy az isteni jog alapján uralkodik a világon; ámde ez a tákolmány rövidesen örökre meg fog szűnni. Sátán szervezetének rövidesen el kell pusztulnia, ami részben a „régi parázna” elpusztulása által fog történni. Ennek a régi paráznarendszernek az elpusztítása s azoknak szószerinti pusztulása, akik ezt az álszent szervezetet alkotják, szükségképpen nem fog egyszerre egyazon időben történni. Az Írásból inkább az tűnik ki, hogy a papi társaság ellen most folyó küzdelem szégyennel fogja elborítani a hierarchiát és annak szövetségeseit s azután fogja Jézus Krisztus Isten nagy napján elpusztítani az összes gonosztevőket. Ez nem dogmatikai kijelentés vagy következtetés, hanem az írás megvilágításában ésszerű feltevés. Ebben a küzdelemben a maradék osztályrésze mindenesetre Jehova dicsőségének hirdetéséből és az ő elégtételvevésének és feljegyzett ítéleteinek bejelentéséből áll. Ezek feltárása leplezi le az emberek szemei előtt a hazugságok menedékhelyet, amit az istentelen klerikálisok oly sokáig rejtekhelyükül használtak; azután fogja elvégezni az Úr a pusztítás munkáját. Ezt tisztán és világosan mutatják más próféciák. — Ezékiel 9, 10. fej.
47. A maradéknak most gondosan kell vigyáznia megbízatására, amellyel őt az Úr megbízta, s azt

204


204
hiven és lojálisan kell teljesítenie. Jehova megmutatta neki azon szándékát, hogy Sátán szervezetét és klérusát el akarja pusztítani; mindazáltal nem oly fontos a maradék számára annak tudása, hogy mily sorrendben fog ez történni és melyik napon. A maradék teljesen hű kell hogy legyen az Úrhoz s mint engedelmes nem fog az Úr megelőzésére törekedni s nem is fogja megkísérelni, hogy ő utasítsa az Urat a teendőkre; Isten nem tárta fel ezt az ügyet. A maradéknak azon közleményt kell hirdetnie, amelyet Jehova Jézus Krisztus útján helyezett ajkaira; s ennek cselekvésével nemcsupán meg kell elégednie, de sokkal inkább örvendeznie is kell ezen kiváltsága felett. El kell vinnie a néphez a királyság gyümölcseit s ennek az üzenetnek hirdetése nemcsupán a jóindulatúnkat fogja felkelteni, t.i. a jonadábokat, akikből a „nagysokaság” alakul, hanem a többieket is figyelmeztetni fogja. Ennek a munkának Armageddon előtt kell megtörténnie; mert „az Úr fegyvere” pusztító munkájának kezdete után, amidőn a Jézus Krisztus kíséretében levő angyali seregek pusztító munkájukhoz kezdenek, a maradék részéről késő lenne hirdetni az üzenetet, és a nagysokaság részéről is késő lenne értesülni felőle, mert csak azelőtt törekedhetik igazságra és alázatosságra, mielőtt Isten haragja kitör az ellenségre.
48. Értse meg tehát most a nép, hogy nincsen más szabadulás, csupán az, amelyet Isten Jézus Krisztus útján ajándékozott, „ímé, az én szolgám, akit választottam, az én szerelmesem, akit lelkem kedvel; szellemem helyeztem őreá és igazságot hirdet a népeknek ... s az én nevemben reménykednek majd a pogányok!” (Máté 12:18-21; Apcsel. 4:12) Az Úr meg fogja tisztítani a földet az ellenségtől és becsületes teremtmények lakóhelyévé fogja tenni, ahol jól élhetnek. „És az Úr lesz az egész föld királya e napon és a neve is egy” — Zakariás 14:9
49. A törvényszegők vagy képmutatók közül senki sem fogja túlélni Armageddont s mindazok, akik azt túlélni fogják s azoknak is, akik fel fognak támadni, engedelmeskedniök kell, ha élni kívánnak s teljesen alá kell rendelniök magukat az Úr Jézus Krisztus, a föld királya, uralkodásának. „Megemlékeznek és megtérnek az Úrhoz a föld minden határai és leborul előtted a pogányok minden nemzetsége. Mert az Úré a királyi hatalom, uralkodik a pogányokon is.” (22. zsoltár 28, 29) Akkor Jézus Krisztus, a nagyobb Dávid így fog szólani Jehovához, amint írva van: „Ó, Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsőség, örökkévalóság és méltóság, sőt minden, valami a mennyben és a földön van, tied! Tied ó, Uram, az ország, te magasztalod fel magad, hogy légy minden fejedelmek felett! A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak és te uralkodói mindeneken; a te kezedben van mind az erősség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerősíttetése!” — Krón. I. 29:11, 12
50. A r. kat. hierarchia és klerikális szövetségesei s a többiek, akik Jehova nevét meggyalázzák és megszentségtelenítik, rövidesen elsöpörtetnek, Isten szent országában semmi sem okozhat megbotránkoztatást. Jehova az ő országát Jézus Krisztus, az ő felkentje, a király alatt, az „igazságos sarjadék” alatt fogja rendezni vagy igazgatni, mégpedig ígéretének teljesüléseképpen: „Juhaimnak maradékát pedig összegyűjtöm minden földről, amelyekre elűztem őket és visszahozom
őket az ő legelőikre és szaporodnak és megsokasodnak ... ímé, eljőnek a napok, azt mondja az Úr és támasztok Dávidnak igaz magvat és uralkodik mint király és bölcsen cselekszik és méltányosságot és igazságot cselekszik e földön ... Az ő idejében megszabadul Júda és Izrael bátorságosan lakozik és ez lesz az ő neve, amellyel nevezik őt; az Úr a mi igazságunk!” — Jeremiás 23:3, 5, 6
51. Akkor nagy szózatot fognak hallani, amely mennydörgéshez hasonlít és a világegyetemben a Felségest fogja dicsőíteni: „És hallám mintegy nagysokaság szavát és mintegy sok vizek zúgását és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! Mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható!” (Jelenések 19:6) Keljen tehát határozottan síkra Isten neve és az ő országa mellett mindenki a földön, aki szereti Jehovát és neki szolgál! Hadd kövesen el bármit is az ellenség; mi tudjuk, hogy a szabadulás napja itt van! s ezért mostantól kezdve mindörökké fog szólani a dicsérő ének Jehova népe részéről a Felséges szent nevének dicsőítésére!
Tanulmány-kérdések
(W. 1936 aug. 1.)

Csehszlovákiában felelős J.J. Detrich Praha. Smichov Tylovo Watch Tower Praha Smichov nyomása