A lap korrektúrázva van
201
három és fél évig tartó ínség idejében ott lakott egy özv. asszonynál és annak fiánál. — Királyok I. 17:9, 10
26. Hadd nézzük meg a jövendölés teljesülését: A lelki Izrael serege 1918-ban és 1918 előtt a sátáni szervezet fogságában volt, Babilonban. Addig az ideig e világ uralkodóit, Sátán szolgáit tekintették a „felső hatalmaknak”. Természetesen ezt tudatlanságból mívelték, mindazáltal őszintén hívek voltak Jehovához. Az ígéret szerint fogják birtokba venni azt a helyet, amelyet elnyomóik tartanak jogtalanul birtokukban. Ez annak a képlete, hogyan vigyáz Isten gondosan azokra, akik tényleg hűségesek hozzá, s hogyan fogja őket a kellő időben megmenteni és hatalmat adni nekik az ő ellenségeik felett. Az Úr most kétségtelenül azért mutatja meg népének ezeket az igazságokat, hogy vigaszt merítsenek belőle és feladatukat kitartóan teljesítsék, amivel őket megbízta.
27. Abdiás kifejezése szerint a „jeruzsálemi száműzöttek” azon következtetésre kényszerít, hogy a jövendölés e részének teljesülése valamivel 1918 után fog kezdődni, tehát még amíg a maradék a földön van s mielőtt munkáját befejezi a földön. „Mikor visszahozta az Úr Sionnak foglyait, olyanok voltunk, mint az álmodozók.” (126. zsoltár 1) Amidőn a hívek látták, hogy Sátán szervezetének rabláncaitól megszabadultak és Jézus Krisztusban függetlenek lettek s amidőn felismerték, hogy Isten és Jézus Krisztus a „felső
hatalmak” akiknek mindenkor alá kell rendelniük magukat, ez felüdülés volt számukra; sokan így is szóltak.
28. Azonkívül a maradék felől áll megírva a következő is: „Akkor megtelt a szánk nevetéssel, nyelvünk pedig vigadozással.” Ez szószerint megtörtént, amidőn a maradék látta, hogy Sátán a mennyből kivettetett és Isten népe Armageddonig egy munkát kell hogy elvégezzen Jehova dicsőítésére, mely után aztán Sátán és hordái elpusztíttatnak. Az Úr így szólt hozzá: „Azért örvendezzetek ti, egek, s akik azokban lakoztok!” (Jelenések 12:12) A maradék hallotta és megértette ezt és örömében ujjongott, örvendett, mert látta, hogy az Úr Jézus főcélja Jehova nevének igazolásából áll; most pedig a maradék belépett az Úr örömébe, látván, hogy közre szabad működnie Jehova nevének igazolásában. Mások a nemzetek közül, akik az Úr kegyelmét látják a felszentelt maradék felett, mint olyanok vannak bemutatva a zsoltáros által, akik a következőkép beszélgetnek a maradék felől: „Akkor így szólnak a pogányok: Hatalmasan cselekedett ezekkel az Úr!” Sokan látják a világiak közül, hogy a maradék a világháború után mintegy a halálból tért vissza és sokkal nagyobb buzgósággal és komolysággal vonult ki, mint azelőtt, hogy bizonyságot tegyen Isten országáról; s így kétségtelenül megláthatták Isten kegyelmét övéi iránt s az emberek beszéltek efelől egymással. A hű maradék, amely immár belépett az Úr örömébe, eképpen beszél maga között: „Nagy dolgot cselekedett velünk az Úr; azért örvendünk!” Ezek a hívek egy ideig könnyek között vetettek, most azonban elérkezett a fordulópont; és meg van írva: „Akik könnyhullatások között vetnek, örömmel aratnak majd!” (126. zsoltár 5) Ez az állandóan fokozódó öröm ideje a hű maradék számára, mivel látta, hogy kiváltságában áll résztvennie Jehova nevének igazolásában. A hű maradék tagjai megfeledkeztek magukról s az önzetlenek szolgálnak
Istennek, mégpedig azért, mivel szeretik őt. Ez tehát nyilván az apostol által említett időre mutat reá, amiről ezeket írta: „Kérünk pedig titeket, atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére és a mi őhozzá leendő egybegyűlésünkre nézve.” (Thess. I. 2:1) „Ismeri az Úr az övéit, és álljon el (mostantól kezdve) a hamisságtól minden, aki Krisztus nevét vallja!” (Tim. II. 2:19) Ez mutatja, hogy azok a hívek, akik egykor szét voltak szórva, most az Úrhoz gyűjtettek.
29. Ebben az összefüggésben figyeljük meg, hogy Abdiás azt mondja a száműzöttekről, hogy a déli városokat” fogják birtokukba venni. Ez nyilván az ellenség kiűzését és a fennhatóságnak Isten hű népére való átszállását és Jehova nevének igazolását is magában foglalja. Akit az Úr a vizsgálatkor és az ítéletkor a templomban hűségesnek talált, annak az ő kijelentése szerint bizonyos „városokat” fog átadni, ami nyilván az ő szervezetének szent és nagy városának bizonyos részeit jelenti. „Eljőve pedig az első, mondván: Uram, a te girád tíz girát nyert, ő pedig monda neki: Jól vagyon jó szolgám! Mivelhogy kevesen voltál hű, legyen birodalmad tíz városokon! És jőve a második, mondván: Uram, a te girád öt girát nyert. Monda pedig ennek is: Neked is legyen birodalmad öt városon!” — Lukács 19:16—19
30. Mindenki, aki most az Úr szervezetében van és értékeli azon nagy kiváltságot, hogy megismerheti Jehovát és szolgálhat neki, megérti, hogy „Isten helyezte el a tagokat a testben a maga jótetszése szerint” (Kor. I. 12:18) s közülök mindeniknek kedve telik abban, hogy az Úr kegyelméből betöltse hivatalát, amelyre rendeltetett. A tiszta szívűek között nem uralkodik irigység és féltékenység. Sem személyi tekintély kérdése, hanem mindnyájan egyek a Krisztusban s egy emberként cselekesznek Jehova dicsőítésére. Mindazáltal előfordul, hogy egyesek, akik egy ideig hű népe közé vegyültek, tiszteletrevágyók lesznek s oly tisztségekre nyomulnak előre, amelyeket a maguk részére előnyösebbnek tartanak. Ez teljesen téves szellemet fejez ki s azt jelenti, hogy az ily feltolakodók törvénytelen útra léptek. Az Úr kijelenti, hogy az ilyeneket össze fogja szedni s ki fogja tenni az ő országából. (Máté 13:41) Ezt az eltávolítást az Úr angyalai végzik el s ezek az angyalok kísérik el Jézus Krisztust templomához, (Máté 25:31) Ezek az angyalok gondoskodnak Isten népe között a kapcsolatról és sok dolog felől is, amiket testi szemeivel nem láthat és testi füleivel nem vehet tudomásul. Meg van ígérve: „Tábort jár az Úr angyala az őt félők körül és megszabadítja őket!” (34. zsoltár 8), s ez azt kell hogy jelentse, hogy ezek az angyalok Jézus Krisztus parancsnoksága alatt különös érdeklődéssel vigyáznak Isten híveire a földön.
Szabadító
31. Jehova nem gyönyörködik az istentelenben, még a halálában sem. „Mert nem olyan Isten vagy te, aki a hamisságban gyönyörködnél; nem lakhatik te nálad gonosz.” (5. zsoltár 5) Továbbá írva van: „Élek én, ezt mondja az Úristen, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában.” (Ezékiel 33:11) A hitetlenek vagy törvényszegők olyanok, akiknek volt alkalmuk Jehova megismerésére és szolgálatára, de ellenkező útra tértek s közéjük tartozik a klérus és a gonoszszolga osztálya is. Az ily elvetemültek felől áll meg-
