Abdiás (1. rész)

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
 


Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, October 1936
Revista lunara - Anul 23
Vallásos f-irat 23. évlolyam
19-20 szám
1936 október hó
TARTALOM
Abdiás I. rész
174
Abdiás II. rész
181

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

“Abdiás-1-2-rész-1936.djvu”

174


Abdiás

„...Az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az ő dicsőségében”. — 102-ik zsoltár 17

(I. rész.)
1 JEHOVA hozzáfogott dicsőségének feltárásához szolgái előtt, miután követét, Jézus Krisztust egyenesen a templomhoz küldötte. Jézus Krisztus a legfőbb, Jehova szervezetében és Jehova templomában, mint az ő helyettese jelenik meg s ebben a minőségében építi fel Siont. Jehova minden hatalmat mennyen és földön is Jézus Krisztusra ruházott és az Úr Jézusnak templomához jövetele és Sión felépítése tényleg Jehova megjelenését és dicsőségének kifejezésre-juttatását jelenti. Jézus Krisztus Jehova hasonmása s így Jézus Krisztus útján Jehova dicsősége lesz kifejezésre juttatva. Jézus Krisztust angyalok kísérték el templomához, akik neki szolgálnak s az ő utasításait hajtják végre, amidőn mint nagy bíró dicsőségének trónszékére ül. (Máté 25:31) Ez az ítélet napján történik, amely ítélet Isten házán kezdődik, s ami főképpen azokat éri, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek, akár nyilvánosan vagy csendesen is kötötték azt. Az Úrnak templomához érkezése után kezdődött meg a prófécia feltárulása, s akik a templomi szervezetbe vagy Sionba felvétettek meg is fogják érteni a próféciákat, amidőn az Úr feltárja azokat. Viszont azok, akik az isteni akarat teljesítésére szövetségben állnak de akiket az Úr templomában ítéletre való megjelenésekor hűtlenségben talál, nem láthatják meg és nem is érthetik meg a próféciák teljesülését. Ebből az okból vannak olyanok, akik habár azt állítják, hogy az igazságban vannak, de a mostani igazságot nem tudják látni s emiatt vonják kétségbe, hogy tényleg léteznének oly bizonyítékok, amelyek az Úr Jézus Krisztus visszatérését bizonyítanák. Az ilyenek emiatt akarják időszámtanilag megállapítani, hogy mely időben élnek; s mivel ez nekik nem sikerül, még azt a kevés világosságot is elveszítik, amivel valamikor rendelkeztek. Ha azonban arra vigyáztak volna, hogy szövetségüket megtartsák és Jehova nevének igazolásában közreműködjenek, kétségtelenül felfogták volna az ígéretet és a próféciákat világosan megértették és felismerték volna.
2 Egyesek, akik nem kedvesek az Úr előtt, s emiatt nem vétettek fel a templomba, azzal érvelnek, hogy a „folyóirat” csak emberi véleményt közöl, tehát nem szabad arra támaszkodni. Ismét mások, akik tündökölni óhajtanak az emberek előtt, a következőhöz hasonló megjegyzéseket tesznek: „A folyóirat nem tartalmaz kellő felvilágosítást s én nem tudok belőle az érdeklődők részére alkalmas előadást összeállítani”. Mindkét csoport, amelyek ily kifogásokkal élnek, elégedetlenek, zúgolódók és szőrszálhasogatók s egyazon osztályhoz tartoznak. (Júdás 16) A „folyóirat” nem kísérletezik a próféciákról emberi vélemények nyilvánításával, hanem ellenkezőleg mindenkor az írás szavaival azt hangsúlyozza, hogy egyetlen prófécia sem származott emberi magyarázatból. (Péter II. 1:20) Amióta az Úr Jézus mint Atyjának képviselője a templomhoz jött, a próféciák teljesüléseképpen bekövetkezett tényeknek a jövendölések szavaival való összehasonlításából képesíttetnek meglátni, hogyan illenek rá ezek a té-
nyek a próféciákra s mutatják a teljesülést. Mivel ezek a felszenteltek teljesen hívek Jehovához, nem törődnek az időszámításokkal, hanem ahhoz ragaszkodnak, amit sz Úr világosan megmutat nekik, ami rendesen csak a szóbanforgó időpont eltelése után történik. Nem állítanak fel időszámtani spekulációkat arra nézve, hogy vajjon mikor vétetnek el a földről és jutnak a mennyekbe, örökre Jehova szolgálatára kötelezték magukat s teljesen világos előttük, hogy nem a teremtményre tartozik annak meghatározása, sőt még a meghatározásnak csupán a megkísérlése sem, hogy mikor fog megszűnni a szolgálata a földön és lesz a mennyekbe áthelyezve. A hűszolga-osztály mindenek előtt Jehovát és az ő királyságát tartja szeme előtt, s meg van győződve róla, hogy az Úr kormányozza lépteit és az ügyek kimenetelét az ő szent akarata szerint. Következzen Armageddon egy év, vagy csak nagyon sok év múlva, teljesen lényegtelen a hűszolga-osztály számára. A hűségesek beléptek az Úr örömébe, ami Jehova nevének igazolásából áll. Mivel a hűszolga-osztály tudja, hogy Jehova neve Armageddonkor lesz igazolva, teljesen hajlandó megvárni az Urat és tovább is híven és lojálisán szolgálni neki. Ezek a hívek az Úr szervezetében vannak s boldogak, hogy az ő kegyelméből örökre ott tartózkodhatnak s egyáltalán nem maguk keresik ki maguknak az abban elvégzendő szolgálati helyet. Hiszen nagyon jól tudják, hogy Isten helyezi el a tagokat a testben a maga tetszése szerint; kétségtelenül mindenkinek ki van jelölve a helye a szervezetben, ahol mindeniknek teljes engedelmességet és hűséget kell tanúsítania.
3 Isten hű szolgái nem törődnek azokkal, akik elhanyagolják kötelességeiket. Minden szolga a saját urának áll, vagy bukik, minélfogva a hívek főérdeke, hogy a saját ártatlanságukat beigazolják; tudják, hogy ezt nem tehetik meg, ha másokat rágnak, akik látszólag elmulasztják kötelességeik hű teljesítését, vagy tényleg el is mulasztják. A testvérek részéről illendő, hogy egymás előtt rámutassanak az Istennek és az ő országának való szolgálat nagy kiváltságára s egymást Jehova nevének dicsőítésére buzdítsák; de az ily figyelmeztetésnek mindig barátságosan, és sohasem szabad szigorú kritika formájában történnie. A templomban tartózkodóknak egymással egyetértésben és békében kell élniök és dolgozniok Isten dicsőítésére, ami azt jelenti, hogy magukról meg kell feledkezniük és Jehova nevét kell dicsőíteniök. „Az Ő templomában mindenki az Ő dicsőségéről beszél.” — 29. zsoltár 9
4 A hívek nagyon értékelik Isten jóságát amit immár évszázadok előtt feljegyeztetett a próféciákban azon hűségesek rendkívüli hasznára, akik a jelen időben az ő szolgái a földön. Ha tehát az Úr ezeket a próféciákat feltárja, a templomban tartózkodók közül mindenki örömmel üdvözli. Ezek tudják, hogy a jövendölések nem embertől származtak, hanem az Istentől s ezekben az utolsó napokban tisztázódnak, hogy Isten embere tel-

175


jesen fel legyen készülve és minden jó cselekedetre alkalmas legyen. — Timótheus II. 3 :16, 17
5 Mivel az egész prófécia egy célt tart szem előtt, nevezetesen Jehova nevének az igazolását, egy és ugyanazon látható tények több, különböző próféciát teljesítenek be. Emiatt tűnhetik úgy fel, mintha bizonyos látható, illetve történeti tények megismétlődnének; emiatt mondják a zúgolódók: „a folyóirat mindig csak egyazon dologról beszél”. Amire azt kell válaszolnunk, hogy az Úr éppen úgy látta jónak, hogy egyazon dolgot különböző jövendölésekben ismertesse, nyilván maradékának támogatására, vigasztalására és reménységének fokozására, s emiatt közölt ily bőségesen megerősítő bizonyítékokat.
6 Azon próféciák egyike, amelyet Jehova feljegyeztetett, az Abdiás próféciája; azon biztos isteni szabály értelmében, hogy a próféciák azért örökíttettek meg, hogy a maradék azokat megértse, s ennek az osztálynak segítésére és erősítésére szolgáljon, várható, hogy az Úr ezekben az utolsó napokban Abdiás próféciájának megértésével fogja megajándékozni a maradékot. Nyilván Abdiás próféciája képezi most az esedékes igazságot, amit a maradék most nagy örömmel fogad. Előre közli a vallásiaskodók, illetve azok pusztulását, akik az Úr nevében szerveztek és végeztek egy munkát, de az összes elmúlt évszázadok alatt meggyalázták Jehova nevét. A prófécia megmutatja Jehova hű bizonyságtevőinek jelen kötelességét és munkáját, a római kat. hierarchia és más papok kétszínűségének és képmutatásának feltárásával, akik azzal az elvetemült szervezettel kapcsolatban álltak és éveken keresztül felfuvalkodva és gúnyosan uralkodtak a népen. Ezek a vallásiaskodók azt állították, hogy ők az Isten kegyeltjei és örökösei az ő ígéretének; ámde semmibe sem vették Isten igéjét és önző céljaik kivívása érdekében Isten beszéde helyett a saját önző terveiket állították fel és önző tanokat használtak. Ennek a próféciának a megértése a jelen, válságban valóban vigaszt fog nyújtani Jehova hű bizonyságtevői részére. Ezért vizsgáljuk meg részleteiben is az alábbiakban ezt a próféciát.
7 Abdiás neve „Jehovának való szolgálatot” vagy „Jehova szolgáját” jelenti, ami arra mutat, hogy ez a prófécia Jehova szolga-osztálya részére van rendelve. Ennek megértése főképpen a maradék-osztálynak szól és az értelmét minden jóindulatú embernek hirdetni kell, mégpedig Jehova haragjának az istentelen, vallásiaskodókra való rászakadása előtt. Abdiás kiléte bizonytalan. Nem bizonyos, hogy a jövendölés íróját, a prófétát, tényleg Abdiásnak hívták vagy ezt a nevet csupán a jövendölés megfelelő címeképpen használta. Ez a körülmény nagyon fontos, mivel arra mutat, hogy e prófécia teljesülésekor a szolga-osztályt képező egyes személyek nem fontosak és nem is szükségesek. Ez tehát minden okot és alapot kizár, hogy valamely személynek ragyogni kellene, vagy dicsőséget kellene zengeni neki. Természetesen Jézus Krisztus, mint a szolga-osztály feje mindenkor világosan ki van emelve; ami azonban a személyeket illeti, akik a szolga-osztály tagjaivá tétettek, a személyiségük nem fontos, csakis az ő saját érdekükben. Éppen ez az, amit ezen a napon várhatunk. Tehát semmilyen ok sem forog fenn arra nézve, hogy valakit, vagy valakiket rendkívüli megtiszteltetésben részesítsünk. Az
emberek dicsőítése és magasztalása elmúlt s az ilyesmi most nem való Isten népe között s ne is forduljon elő közöttük. Ez azt is megmagyarázza, hogy miért estek ki egyesek, akik, egykor a szolga-osztályhoz tartoztak, s állott elő változás a szolga-osztály testületének személyzetében a szolga-osztály munkájának és céljának változatlanul való maradása mellett. A szolga-osztályban egyetlen személy sem oly fontos, hogy dicsőítés tárgyává kellene tenni. Az Úr előtt a kötelesség teljesítésében való hűség a fontos. Aki a szolga-osztály tagja akar maradni, megbízható kell hogy legyen; s ha Valakik megbízhatatlanok, rövidesen eltávolíttatnak; ez azonban semmiképpen sem fogja a szolga-osztály munkáját és célját, valamint a munkája eredményét befolyásolni.
8 Az időpont sincsen határozottan említve, amelyben Abdiás élt és jövendölt. Bizonytalan tehát, hogy ez a jövendölés Jeruzsálemnek Nabukodonozor által való elpusztítása előtt, vagy után, iratott-e; a prófécia alkalmazása azonban nem kétséges. Tulajdonképpen ez a fontos idő, amire egyáltalán célzás történik. Abdiásnak a neve és a jövendölése is világosan mutatja, hogy akkor fog teljesülni és alkalmaztatni, amidőn Isten szolga-osztályát létesíti és a templomba gyűjti. Ez azután történik, miután Jehova visszatért Sionhoz és főmegbízottja(i), Jézus Krisztus útján ismét felépítette Siont és dicsőségében megmutatkozott, nevezetesen 1918 óta. A tényekből és magából a próféciából is kitűnik, hogy a teljesülése a Szentlélek második kitöltése után kezdődött. „És lészen azután, hogy kiöntöm lelkemet minden testre és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok; véneitek álmokat álmodnak; ifjaitok pedig látomásokat látnak. Sőt még a szolgákra és szolgáló leányokra is kiöntöm azokban a napokban az én lelkemet”. — Jóel 2:28, 29
9 Jehova látomásban részesítette szolgáját és prófétáját: „Abdiás látása. Így szól az Úr Isten Edomról: Hírt hallottunk az Úrtól! És hírnök küldetett a népekhez: keljetek fel és támadjunk reá haddal!” (1. vers) Az Abdiásban példázott osztály nyilván azzal a „vigyázóval” azonos, amelyről Isten Ésaiás próféta útján előre szólott: „Duma" (hallgatás elleni jövendölés! E szövegben a „duma” szó ugyanazt jelenti, amit Jeremiás 8:14,15-ben „Istenünk hallgatásra juttatott”). „Seirből (ami azt jelenti, nyers mint egy szatír vagy kecskebak, az ördög) így kiáltanak hozzám: Vigyázó? meddig még az éjszaka? meddig még az éj? Szólt a vigyázó: Eljött a reggel! az éjszaka is! ha kérdeni akarjátok, kérdjétek, forduljatok vissza és jertek el.” — Ésaiás 21:11, 12
10 A Seir hegye az edomitáké volt, ami a politikai vezéreket és kétszínű vallásvezetőket példázza, akik születésileg jogot tartanak a királysághoz, tényleg azonban az ördög helytartói. Az itt említett vigyázó Jehova felkent bizonyságtevője, állandóan vigyázniok kell Isten országának érdekeire Krisztus alatt és arra kell ügyelniük, hogy

Sátán szervezetének semmilyen ágával se alkudjanak meg. A vigyázónak vagy szolga-osztálynak

mindennel szemben vaknak kell lennie. Isten országát és annak érdekeit kivéve. (Ésaiás 42:19) Ennek az osztálynak Isten szájából kell hallania a szavakat és szorgalmasan kell azokat hirdetnie azok hallomására, akik nyitva tartják a füleiket. „És te, embernek fia, őrállóul adtalak téged Iz-

176


176
rael házának, hogyha szót hallasz a számból, megintsed őket az én nevemben.” — Ezékiel 33:7
11 Az őrszem-osztály olyanokból áll, akik nem hallgatnak az ellenségtől való félelmükben, sem annak a reményében, hogy valamily kegyben fognak részesülni az ellenségtől. „Kőfalaidra, Jeruzsálem, őrizőket állítottam, egész nap és egész éjjel szüntelen nem hallgatnak; ti, kik az Urat emlékeztetitek, ne nyugodjatok!” — Ésaiás 62:6.
12 Csak mostanában történt, Németországban egyesek a Társulat szervezetében és munkájában a rendesnél fontosabb tisztséget töltöttek be, s amidőn ezeket bíróság elé hurcolták és azzal vádolták, hogy Isten munkáját a német kormány tilalma dacára is tovább próbálták vezetni, ezek teljesen kudarcot vallottak és nem tartották meg az Úrnak fentidézett parancsolatát. Nemcsupán nem említették meg ezek a férfiak (a Társulat képviselői) Jehovának és az ő királyának, Jézus Krisztusnak a neveit és az ő országát, amelynek, szolgálatára kötelezték volt magukat, sőt megalkudtak az ellenséggel, amennyiben kijelentették, hogy semmit sem tettek Németország törvényével szemben Isten országa érdekeinek előmozdítására. A hallei bíróság előtt fekvő iratokban foglalt tanúvallomások a következő jegyzőkönyvet tartalmazzák. Abból idézzük a nevek elhallgatása mellett, s miképpen a jegyzőkönyv is teszi, az illetőt csak „vádlottnak” nevezzük. Az egyik vádlott a bíróság előtt a következő szavakat használta: „Kerülni törekedtünk mindent, amit megtiltottak (t. i. Németország megtiltotta az Isten országáról szóló evangélium hirdetését), mivel meg voltunk győződve arról, s most is meg vagyunk arról győződve, hogy vallás-szabadság van és a (német) kormány nem akarja megfosztani az egyes keresztényeket hitüktől, s mi feltétlenül oda fogunk jutni és alkalom is lesz adva nekünk, hogy az egyes keresztények istentiszteleteiket gyakorolhassák. Én meg vagyok győződve arról, hogy csak a kormánnyal való tárgyalás az egyetlen eredményhez vezető út és azzal a kéréssel fordultam barátainkhoz (a testvériséget értve ez alatt), hogy ne zavarják a tárgyalások menetét. Az összes szétküldött értesítések (a testvérekhez) ily tartalmúak voltak.”
13 Ezek a szavak tehát nyilván a következőket jelentik: Meg kell kérdeznünk egy földi hatalomtól, hogy imádjuk-e vagy sem a mindenható Istent. — Az 1935 december 17-én Halléban tartott ugyanazon tárgyaláson a Társulatnak egy másik vezető képviselője, akit a német rendelet megszegésével vádoltak, védekezésében a következőket mondotta, a jegyzőkönyvből idézzük:
„A bíróság elnökének kérdése: „Megengedhetőnek tartotta-e, hogy tovább is híven összetartsanak és tovább dolgozzanak?”
„A vádlott felelete: „Nem, én azt a tiltórendelet megszegésének tartottam volna”.
„A bíróság elnökének kérdése: „Beszéltek-e arról, hogy mindnyájan ragaszkodjanak híven a hitükhöz?” Mire a vádlott így felelt: „Erről nem beszéltünk ... Sőt hívő barátaink között a szervezeti összetartás megakadályozására törekedtünk. A Társulat egyes tisztviselői nem is voltak feljogosítva ily összetartás szervezésére vagy előmozdítására”.
„Az ügyvéd kérdése: „Magdeburgban a kerületi munkavezetők megbeszélésén lett-e említés té-
ve aziránt, hogy keressenek más foglalkozást az egyesek, azután pedig illegálisan működjenek?” — A vádlott felelete: „Nem, sőt ellenkezőleg egy alkalommal külön azt indítványoztam, hogy azok az urak, akik valamily munkát fejtenek ki (a Társulat kötelékében), szüntessék be azt.”
14 A vádlottak fentidézett tanúvallomásai teljesen ellenkeznek azzal, amit Isten igéje parancsol és homlokegyenest ellenkezik azzal is, amit a Társulat felfogása szerint tenni kell, s aminek cselekvésére ezek a képviselők utasítást kaptak. Szavaikból kitűnik, hogy az ellenséggel megalkudtak. Akik azonban hívek az Istenhez és az ő országához, kötelesek megtartani az ő parancsait, arra való tekintet nélkül, hogy mit fog elrendelni vagy parancsolni valamily földi hatalom. Senki sem bizonyíthatja be hűségét és ártatlanságát Isten előtt, ha egyúttal kiegyezik az ellenséggel, amidőn Istennek és az ő országának ellenségeitől való félelmében felhagy Isten szolgálatával, vagy Istennek szolgálni nem akar. A lágymelegség szörnyűség az Isten szemeiben. (Jelenések 3:16) Jehova bizonyságtevői szeretik Istent és ezt az ítélet napján az igazság bátor megvallásával bizonyítják. (János I. 4:17, 18) Azok a bírák, akik ezen említett alkalmával az ítélőszékben ültek, világosan láthatták a vádlottak félszegségét, de mégsem voltak kíméletesek irányukban. A Társulat tehát helytelenül járna el, ha bármit is tenne az elítéltek érdekében, miután a nyomás alatt hűtleneknek bizonyultak.
15 A fentemlítiett vezetőképviselőknek Németországban előfordult viselkedésével szemben ugyanabban az országban Jehovának több hű bizonyságtevője kimutatta hűségét, bátorságát és szilárdságát az igazság hirdetése terén; az üldözésekre való tekintet nélkül ezek most is bizonyságot tesznek Jehova nevéről és az ő királyáról az Úr kegyelme által. A hajlíthatatlan hűség példájaképpen Németországban sok hűséges felől a Németországból származó jelentésből a következőkét közöljük: „A koncentrációs táborok egyikében 600-an vannak Jehova bizonyságtevői közül. Ezeket minden nap sorba állítják és megverik. Azután egy tisztviselő (börtöntisztviselő) elkiáltja magát: „Bibliatanulók, illetve Jehova tanúbizonyságai előlépni!” — „Kik akarnak közületek tovább is Jehova tanúbizonyságai maradni?” — Kivétel nélkül mindegyik felemelte a kezét és így bizonyságot tett az Úr és az ő országa mellett”. — Németországban sok ily lojális és hű testvér él. Németországban 2 894-en lettek bezárva Jehova tanúbizonyságai közül, sokan közülök még mindig börtönben vannak. Sokan közülök nem vonakodnak megvallani az igazságot és síkrakelni az Úr és az ő királysága mellett. Másképpen nem is lehetséges hűséget tanúsítani az Úr iránt. Sidrák, Misák és Abednegonak a Bibliában közölt élménye példázza, hogyan kell viselkednie mindenkinek, aki Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötött. Az összes, hívek úgy fognak cselekedni. Jehova hatalmas és támogatni tudja tanúbizonyságait, az ő engedelme nélkül semmi sem történhetik velük. Az Úr ezeknek a híveknek ígérte meg útján való vezetését. (Példb. 3:5, 6) „Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van, mint akik az ő végzése szerint hivatalosak”. — Róma 8:28
16 Jób tapasztalataiból merített tudósítás azt

177


177
bizonyítja, hogy Jehova azért bocsátja a nagy megpróbáltatásokat népére, hogy Istennel szemben való odaadásának és feddhetetlenségének kinyilvánítására alkalmat nyerjen. Ha valaki az ellenséggel való megalkuvás miatt szenved, szenvedése teljesen értéktelen. Ha valaki azonban Istennel szemben tanúsított hűsége miatt szenved, boldog az, mert ezek oly szenvedések, amilyeneket Jézus Krisztusnak kellett elszenvednie.„Sőt, amennyiben részetek van a Krisztus szenvedéseiben, örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is vígadozva örvendezhessetek.” — Péter I. 4:13
17 A hűségesek örvendeznek az Úrban, hogy a maguk részéről betölthetik Krisztus szenvedéseinek még hátralevő részét. (Kol. 1:24) Ezekre a dolgokra nem mások kritizálása miatt hívjuk fel a figyelmet, hanem azért, hogy a megpróbáltatásban levők lássák milyen magatartást kell tanusítaniok mindazoknak, akik Isten akaratának cselekvésére tettek fogadalmat, és hogy ehhez alkalmazkodjanak. Számtalan testvér szerzett e téren tapasztalatokat New Jersey-ben s az üldözéseknek dacára is rendíthetetlenül foglaltak állást az Úr és az ő királysága mellett. „Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is. Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is; ha megtagadjuk, ö is megtagad minket”. (Timóth. II. 2:11, 12) Mindenkinek tisztában kell lennie, hogy ki mellett foglalt állást s ezen állásfoglalást hűségének szilárdsága által kell bebizonyítania.
18 Azokat illetőleg, akik azt mondják a tv-nek (testvéreknek): „A folyóirat semmi mást sem tartalmaz egy embernek a nézeténél; immár a múltban is tévedtek s miért tételezzük fel hogy a „folyóirat” a jelenben többé nem fog tévedni”? — meg kellene gondolniok ezeknek az embereknek, hogy a „folyóirat” Isten prófétájának szavait idézi s azzal a közismert látható tényeket állítja szembe, hogy a templom-osztály minden tagja könnyen meg tudja állapítani, hogy mi képezi és mi nem képezi a prófécia teljesülését.
19 Abdiás próféciáját illetőleg figyelembe kell venni, hogy közölve van benne: „Azt mondja az Úr (Jehova)!” Abdiás szavai tehát nem képeznek álmot, sem képzelődést, s nem is egy embernek a feltevése, hanem Jehovának biztos és nem tévedő beszéde. A prófécia célja, hogy Isten népének maradékát, amely most a földön él, felvilágosítsa, hogy az Úrban erősen és az ő hatalmának erejében összetartson. Hasonlóképpen a „folyóirat” is Isten beszédét, s nem egy embernek a nézetét hangsúlyozza. Isten és Jézus Krisztus a tanítók, a felkentek tehát nem szorulnak rá valamely beképzelt, bölcs magyarázóra. Ily felkentekre vonatkozik ez a szöveg: „És az a kenet, amelyet ti kaptatok tőle, bennetek marad, s így nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; hanem amint az a kenet megtanít titeket mindenre, úgy igaz is az, és nem hazugság és amiként megtanított titeket, úgy maradjatok ő benne.” — János I. 2:27
20 Az Úristen „Edomról” beszélt Abdiásnak. Ézsaut „Edomnak” gúnyolták. (Mózes I. 36:1) Ez a név „vöröset” jelent s arra emlékeztet, hogy Ézsau nem értékelte Isten kegyelmét az Ábrahámtól örökölt elsőszülöttségi jogot illetőleg, amit
egy tál lencséért önző étvágyának kielégítése céljából eladott. „Monda Ézsau Jákobnak: Engedd, hogy ehessem a veres ételből, mert fáradt vagyok. Ezért nevezék (Ézsau nevét Edomnak).” (Mózes I. 25:30) Természetesen Abdiás e próféciájában Edom elsősorban Ézsau leszármazottait jelenti, s aztán a prófécia teljesüléseképpen egy népre vonatkozik, amely egykor az ábrahámi örökösödési joggal bírt.
21 Ézsau leszármazottai Jákob leszármazottaival szemben nem voltak tiszta szemiták, mivel Ézsau nem nősült Ábrahám rokonai közül. Átkozott kanaánita lányokat vett feleségül. (Mózes I. 9:25) „Ézsau a Kananeusok leányai közül vette vala feleségeit: Adát, a Khiteus Élonnak leányát; És Oholibámát, Anáhnak leányát, aki Khiveus Czibhon leánya vala. És Boszámáthot, az Ismael leányát, Nebajóthnak húgát.” (Mózes I. 36:2, 3) Ismael Ábrahámnak Hágártól, az egyiptomi nőtől született fia volt, tehát Khámnak volt a leszármazottja. (Mózes I. 16:1) Ézsau egyik felesége Boszmáth, Ismael leánya volt. Ismael Egyiptomból nősült. (Mózes I. 21:21) Ézsau gyermekei tehát keverékek voltak; mert Ézsau gyermekei hamita nőkkel való házasságából származtak, ami tilos volt. Az edomiták emiatt nem is lehettek Isten szent nemzetévé. Ézsau Jákobnak volt a bátyja, viszont Ábrahámnak unokája volt, Ézsaunak és Jákobnak Izsák és Rebeka voltak szülei. Ézsau született elsőnek, s így látszólag ő lett volna jogosult az ábrahámi elsőszülöttségi jogra; ámde Istennek nem ez volt az akarata. (Mózes I. 22:18; 25:23-26). Ézsau leszármazottai, az edomiták, oly személyekből álló osztályt kell tehát példázzanak, amely látszólag elsőszülött és a királyság örököse.
22 Erről a „Birodalom" c. könyvben (magyarul nem kapható) a következő áll: „Edom neve azt példázza, ami Jehova ellen támad. Ez a név az Ézsau névvel azonos és Sátán szervezetére vonatkozik, amelynek a felekezetiesség a leggonoszabb része.” Amennyiben itt ezt a magyarázatot megemlítjük, hogy határozottabban szembetűnjön, állítjuk, hogy Ézsau vagy Edom főképpen azt az osztályt példázza vagy képviseli, amely Isten és Krisztus nevében vallást szervezett és gyakorolt, tényleg azonban az ördögnek volt a helytartója, tehát az ő szervezetének is a része. Ez világosan mutatja, hogy a hasonmási edomiták a rom. kat. hierarchiából s a vele kapcsolatos klérusból állnak; Isten igéjét mindezek önző célokra használták ki. Abdiás próféciájának ez a része kicsinyben vagy kezdetben azon kor papságában teljesült be, amely Jézus idejében élt a földön. Ama kor papjai és farizeusai Ábrahám gyermekeinek vallották magukat, s így az Ábrahámnak ígért áldások örököseinek; Jézus mindazáltal megmagyarázta nekik, hogy az ördögnek a gyermekei. (János 8:13, 37—44) Ezek az álszentek voltak azok, akik Jézus Krisztust, a szegletkövet, megvetették, amelyen Isten gyülekezetét felépítette s nekik mondta Jézus: „Annakokáért mondom néktek, hogy elvétetik tőletek az Istennek országa és oly népnek adatik, amely megtermi annak gyümölcsét. És aki e kőre esik, szétzúzatik; akire pedig ez esik reá, szétmorzsolja azt. És a főpapok és farizeusok hallván az ő példázatait, megértették, hogy róluk szól.” (Máté 21:43—45) Ama kor papsá-

178


178
gának és farizeusainak képmása a jelen kor klérusa, de főképpen a róm. kat. hierarchia.
23 Edom, Ézsau leszármazottai, tehát tisztán az ördög v. helytartóit, a róm. kát. hierarchiát és szövetséges társait, a többi papságot példázza. A protestantizmus, amit a Sámson által agyonvert oroszlánkölyök példáz, most halott. Ama papság, amely a „protestáns vallásnak” nevezett vallást szervezte és fenntartotta, a róm. kat. hierarchiával szövetkezett; ez főképpen a világháború óta igaz, amely idő óta ez a szövetkezett hatalom Jézus Krisztus igaz követőinek életére tör. A kat. és prot. szervezet klérusa kétségbeesve közösen ki akarja irtani az Úr igazi követőit. Miképpen az edomiták meg akarták ölni Jézust földönlétekor, (János 8:37—44) a mostani edomiták is halálát szeretnék okozni Krisztus e földön működő tagjainak; következőleg tehát magának az Úr Jézusnak törnek az életére, mivel hű követőit a maga részeiképpen számítja. E cikk fogalmazásakor a róm. kat. hierarchia és az állítólagos protestáns papság, amely a törvények ürügye alatt bajkovácsoló, New Jersey- és más államok törvényhozó testületéiben oly törvényeket akar megszavaztatni, amelyeknek értelmében mindenki vétkes lesz, aki nem fog köszönni az ország zászlajának, vagy olyasmiről ír vagy értekezik, hogy a kereszténynek miért nem szabad köszönni zászlóknak és embereknek tulajdonítaniok ezáltal az üdvösséget. Más szóval: A papság el akarja pusztítani Jehova bizonyságtevőit, mivel ahhoz ragaszkodnak, hogy Jézus Krisztus igazi követői inkább Istennek tartoznak engedelmeskedni, mintsem embereknek. (Apcsel. 5:29) A papság a hasonmási edomiták és az ördög látható szervezetének legámítóbb és büntetésre méltóbb részét alkotja.
24 A klérus az ábrahámi elsőszülöttségi jogra tart igényt, mivel mindig Isten kegyeltjének vallotta magát. Jehova előre tudta, hogy hűtlen lesz, elszakad és teljesen az ördöghöz fog pártolni s emiatt előre meg is mondotta Abdiásnak az edomitákról szóló próféciájában. Az ábrahámi elsőszülöttségi jog, amely a papságnak felkínáltatott, s amit az a sajátjának is tekintett, amint Jézus előre közölte, elvétetett tőle, mivel nem teremte meg az ország (igazság) gyümölcseit. Csak a papság kelt versenyre Jehova valódi kegyeseivel a királyság előjogaiért. Ez teljesen egyezik az Ézsau és Jákob közti versengésnek az atyai elsőszülöttségi jog tekintetében. Ézsau meg akarta ölni Jákobot, a hasonmási edomiták hasonlóképpen meg akarják ölni a Jákobban példázott Jehova hű bizonyságtevőit. Abdiás prf. 7. verse mondja, hogy az edomiták összeesküvést szőttek Krisztus igazi követői ellen. Ugyanez a vers a sátáni szervezet másik két részére is rámutat, a „nyáj előkelőségeire”, akiket tévesen neveznek „keresztényeknek”. E prófécia jelenleg való teljesülésekor a róm. kat. hierarchia s a vele szövetkezett protestáns papság viszi a főszerepet az Isten „védenci” ellen szőtt cselszövésben, akiket szent nemzetének tagjaivá kiválasztott. A „nyáj előkelői” hozzácsatlakoztak ehhez a cselszövéshez s ezekben a napokban nyílt erőszakosságokat követnek el Isten népével és az ő országával szemben. Kétségtelenül megállapítást nyert tehát Isten igéjéből és a cáfolhatatlan tényekből, hogy kicsodák az újfajta edomiták s mindez teljesen egyezik a jövendölés szavaival.
Ítélet-hirdetés
25 A prófécia jelzi, hogy nemcsupán egyesek, hanem egy bizonyos osztály fogja hallani a „hirdetést” vagy „hírt”: „Hírt hallottunk az Úrtól!” (1. vers) Az Úrtól ezt az ítélet-hirdetést Isten szolga-osztálya veszi át, amelyre a királyság érdekei rábízattak. Mivel az Úrnak szentelte magát, fülét az Úrtól származó jó hírre állítja be. Másoknál ez nincsen így, s mivel az ellenség pártján vannak, nem tudnak és nem hallanak semmit az Úr ítéletéről. A próféta folytatólagosan így szól: „És hírnök küldetett a népekhez.” A „hírnöknek” fordított héber szó „cier” és olyan embert jelent, akit valamely elv, illetve Isten cselekedeteket szabályozó törvénye kényszerít, tehát sürgős munka készteti szolgálatra. A hírnök kiváltságára és kötelességére gondolva vigyáz a rábízott szolgálat teljesítésére. Kinek a hírnöke? Ő az Úr hírnöke vagy követe; mert az ördög nem tüzelné fel a saját népeit Edom ellen, amelyet az ördög oly eredményesen használt fel Isten hű népének támadására. A prófécia mutatja, hogy az égi hírnök vagy angyal Jézus Krisztusnak jobb kezében levő „hét csillag” egyike, ugyanaz az angyal, akiről a Jelenések 8:3—5 és 16:12 beszél: „És a hatodik angyal kiönté az ő poharát..., hogy út készíttessék a napkelet felől jövő királyok előtt.” A Jelenések 19:17-21 szerint az angyal gyűjti össze Isten hadait a „fenevad”, a „királyok” és az öreg „parázna" ellen, amelynek Edom a legfontosabb ága.
26 Miután az Úr bizonyságtevői, akik az ő maradékát alkotják, az Úr hírnökének vagy angyalának felhívását meghallották, nyomban előképük, Abdiás szerint az ítélet hírét átvették és hirdetik, azoknak is, akik a maradék sorain belül, vagy kívül vannak. Egymásnak az Úr ítéleteiről beszélnek s másoknak is elbeszélik akik meghallgatják. Figyeljük meg, a hírnök nem küldetett az ördög seregéhez, hanem Isten szervezetének földönlevő, a nemzetek között elszórt tagjaihoz, akik azonban nem tartoznak ennek a világnak népeihez. Jehova az ő népét szólítja fel. Jézus Krisztus és az ő serege fogja Edomot és Boczrát eltaposni.
27 Az Úr hírnöke ezt a hírt hozta: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal!” Jézus Krisztus angyali seregeinek, illetve a mennyei seregeknek, amelyekkel Isten földi maradéka kapcsolatban van, parancsoltatott meg, hogy felkészüljön a csatára az ellenséggel szemben. Abdiás e próféciáját teljesen megerősíti Jeremiás következő jövendölése: „Mert én magamra esküdtem meg, azt mondja az Úr, hogy útálattá és gyalázattá, pusztasággá és átokká lesz Boczra, és minden városa örökkévaló pusztasággá lesz.” — Jeremiás 49:13
28 A csata napja közel van és Jehova feltárja, amit a hasonmási Ézsau felöl elhatározott: „ ... Ézsau veszedelmét hozom őreá az ő megfenyíttetésének idején ... Bizony én mezítelenné teszem Ézsaut, titkait kijelentem és el nem rejtőzhetik, magva elpusztul és atyafiai és szomszédai nem lesznek.” (Jeremiás 49:8, 10) Az Ézsau-osztály, főképpen a róm. kat. hierarchia elvetemült munkáját évek óta titokban végezte, valóban oly titokban, hogy sok millió embert el tudott ámítani. Ez az istentelen intézmény Isten igéjét felforgatta, oly téves dolgokat tanítván, amelyek teljesen ellenkeznek Isten igéjével. Emiatt Jehova így szól

179


179
ehhez az elvetemült szervezethez: „Jaj azoknak, akik az Úrtól mélységesen elrejtik tanácsukat és akik a sötétségben szoktak cselekedni, mondván: Ki lát minket és ki ismer minket? Mily együgyűek vagytok! Avagy a fazekas olyan mint az agyag, hogy így szóljon a csinálmány csinálójának: Nem csinált engem! és az alkotmány ezt mondja alkotójának: Értelmetlen!” — Ésaiás 29:15, 16
29 Ez az álszent és ördögi ármány mindmostanáig így szólt:„... a hazugságot választottuk oltalmunkul.” De az Úr ezt mondja neki: „... Jég söpri el a hazugság oltalmát és vizek ragadják el a rejteket” (Isten igazsága). (Ésaiás 28:15—17) Kijelentése szerint az Úr ezt ítélkezésének idejében fogja tenni. Ez nem Armageddon idejében lesz; mert Armageddon útján Jehova Jézus Krisztus és seregei által minden ellenségeit el fogja távolítani. Amidőn itt Jehova azt mondja: „Keljetek fel!” az ellen, illetve az ellenség elleni háborúra gondol. Ez az említett háború most van folyamatban, ez az igazság háborúja a magát elsáncolt hazugsággal szemben. Ez a harc egyrészt Jehova bizonyságtevői, és másrészt az álszentek, főkép a róm. kat. hierarchia között folyik s ez a harc a „mindenható Isten nagy napjának” előcsatározásaképpen folyik.
30 Most pedig figyeljük meg a prófécia megerősítő bizonyítékát: „És bosszút állok Edomon népemnek, Izraelnek (a szellemi Izraelnek, Jehova bizonyságtevőinek) keze által és cselekesznek Edommal az én búsulásom és haragom szerint, s megismerik bosszúállásomat, ezt mondja az Úr Isten.” (Ezékiel 25:14) További megerősítő bizonyítékot nyújt a 18. vers, Abdiásnál. Az edomiták, az álszentek, főképpen a róm. kat. hierarchia, hadakozik most Jehova bizonyságtevőivel Sátán parancsnoksága alatt. Jehova bizonyságtevőinek a szellem kardjával, Isten igéjével kell harcolniok és szilárdan s bátran kell hirdetniük az igazságot, amely leleplezi a modem edomiták menedékét, a hazugságot.
31 Feltehető, hogy az ördög minden elképzelhető eszközt fel fog használni Isten felkentjeinek elaltatására és arra, hogy a harcot beszüntessék; a hívek és az igazak azonban nem engedik magukat elaltatni. Jézus előre megmondotta, hogy az ördög szolgáival „csodákat és jeleket fog tenni”, s ha lehetséges „még a választottakat is el fogja ámítani.” (Márk 13:22; Máté 24:24) Az elámítás a helyes útról, a Sátán, a Gonosz útjára való vezetést jelenti és az Isten népén való erőszak elkövetését. Most az ördög fel akar használni némelyeket Jehova bizonyságtevőinek félrevezetésére, hogy lassítsák meg munkájukat s ne gondolják, hogy Armageddon előtt valami rendkívül fontosat tudnak tenni. Az ily félreeső útra való rábeszélés a helyes útról való letérést vagy félrevezetést jelenti; az Úr mindazáltal megmutatja, hogy akik tényleg ki vannak választva, nem vezethetők félre. (Máté 24:24) Akik teljesen hívek az Úrhoz, az ily törekvések által nem engedik magukat elnémítani, félrevezetni vagy befolyásoltatni. Mindenkor őrködni fognak s az ördög minden ily finom befolyását elutasítják maguktól, mégha oly teremtményt is fog felhasználni, aki azt tartja, hogy az Úrnak szentelte magát, vagy sem. Isten megparancsolta népének, mégpedig éppen most: „Keljetek fel és támadjunk reá haddal!” Ezékiel prf. útján parancsolja felkent-
jeinek, a „gyolcsba öltözött férfiúnak”: „Végy tüzet a forgókerekek közül, a kérubok közül, az beméne és álla a kerék mellé... És szóla a gyolcsba öltözött férfiúnak és monda: Menj be a forgókerekek közé a kérubok alá és töltsd meg tenyeredet égő üszöggel onnét és szórd a városra. És beméne szemem láttára... És kinyújtá egy kérub a kezét a kérubok közül a tűzhöz, mely vala a kérubok között és vőn és tevé a gyolcsba öltözöttnek markába, ki elvevé és kiméne.” — Ezékiel 10:6, 2, 7
32 A felkentek e tevékenysége teljesíti a „verés” munkájának egy részét amit az elizeusi munka egy részének tekinthetünk, amire Elizeus felkenetett. Az Úr kegyelméből ezt feltárta és az „Igazolás” c. könyvben (magyarul nem kapható) közöltette s ez nyilván felkentjeinek oktatására és vezetésére történt, hogy minden jó munkára fel legyenek készülve. Mindazáltal kitűnik, hogy egyesek akiknek tanulniok kellett volna a közöltekből és kötelességeiket Isten parancsa szerint teljesíteniök kellett volna, ahelyett valamily rossz befolyás hatása alatt eltértek. Most akadályozni törekszenek a munkát s azt akarják elhitetni a felkentekkel hogy munkájuk főrészét csak Armageddon után fogják végezni. A választottak nem engedik magukat elámítani és félrevezetni. Ezek a hű felkentek a háború e napján nem csüggesztik le kezeiket hanem az Úr házát jellemző buzgósággal fognak előremenni a csatában az ellenség ellen. A maradék nem fog résztvenni az armageddoni romboló munkában. A maradék munkarésze csupán az Úr üzenetének hirdetéséből áll, amivel megbízta. A kaszabolást az Úr Jézus Krisztus a mennyei seregeivel fogja végezni. Ez világosan kitűnik sok prófétai magyarázatból. — Krónika II. 20:16-22; Ezékiel 9:4-6
33 A híveknek most el kell végezniük egy munkát, mielőtt Armageddon megkezdődik; ezt a munkát tehát el kell végezniük a pusztítás munkájának kezdete előtt. (Máté 24:14, 21) Amióta Jehova „új nevet” adott felkentjeinek, megbízta és elküldte őket, hogy az ő bosszúállásának napját bejelentsék, ez az ő munkarészük abban. S mialatt elmennek és a nemzetek előtt a felséges Jehova nevéről bizonyságot tesznek, így szól hozzájuk: „És leszel dicsőség koronája az Úr kezében és királyi fejdísz Istened kezében.” — Ésaias 62:2, 3
34 Jehova felkentjeit az Ézsau-had elé állítja s így fejezi ki bizonyságtevői iránt való kegyét; s éppen mivel kegyében részesíti őket, intéz heves tüzet az ellenség Jehova bizonyságtevői ellen és a csata tovább folytatódik. Isten ellenségei, főképpen az álszentek vannak „Ézsau”, „Edom”, „Efraim”, „Filisztea”, stb. neveken nevezve. Ezek az elnevezések a róm. kat. hierarchiára és, szövetségeseire vonatkoznak. Ezekről az ellenségekről mondja Jehova: „Jaj Efraim seregei kevély koronájának és dicsőséges ékessége hervadó virágának, mely a bortól részegek kövér völgyének fején van.” (Ésaiás 28:1, angol-f.) Az ellenségek, az álszentek, sátáni bortól részegek és részeg állapotukban háborúznak a maradékkal, mivel a maradék „megtartja Jézus Krisztus bizonyságtételét és Isten parancsait.” Ezek a hűségesek viszik el a néphez az igazságot, amely leleplezi az álszentek rejtett hazugságait. A csata folyamatban van,

180


180
s Jehova most így szól az ő hű és igazságos bizonyság tevőihez: „Ama napon a Seregek Ura lesz ékes koronája és dicsőséges koszorúja népe maradékának.” (Ésaiás 28:5) Jehova ezzel arra mutat, hogy ő áll hű bizonyságtevői mellett.
35 Kétség támadhat-e a valóban felszentelt templom-osztály valamelyik tagjában aziránt, hogy az álszentek és a Jehova hűszolga-osztálya közti harc tényleg folyamatban van? Nem dúlt-é ez a harc az utóbbi tíz évben fokozódó hevességgel? A róm. kat. hierarchia összes ütegeit Jehova bizonyságtevőire irányította. Ez az öreg „parázna” Németországban nagyon sokat megfélemlített, olyannyira, hogy elnémultak; de abban a szomorú országban még mindig vannak elég sokan oly alázatos, hűséges és őszinte bizonyságtevők, akik elhatározták, hogy követni fogják a parancsot és bizonyságot tesznek, mégha utolsó csepp vérükbe fog is kerülni. — New Jerseyben (Amerikában) az ellenség a róm. kat. hierarchia vezetése alatt minden eszközt felkutatott és igénybe vett Jehova bizonyságtevőinek leverésére; de a hűségesek mindazáltal kitartanak abban az államban és hangosan tovább hirdetik Jehova dicsőségét és előrevonulnak a csatában. Még az életüket sem tekintik drágának a saját részükre. Az Isten és a Jézus Krisztus iránti szeretettől indíttatva, amely a halálnál is erősebb, a hűségesek Pál apostol szavaival mondják: „De semmivel sem gondolok, még az életem sem drága nekem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, amelyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.” — Apcsel. 20:24
36 A törvényszegő róm. kat. hierarchia és társai minden hatalmukkal és befolyásukkal felvonultak és arra akarják bírni a rádióállomásokat (Amerikában) hogy szüntessék be az Isten igazságáról szóló közlemények leadását. Minden politikai cselszövést igénybe vettek az igazság elfojtását célzó törvények létesítésére. Újságjaikban aljas hazugságokat kürtölnek szét Isten hű és igaz bizonyságtevői ellen. Rosszakaratú üldözésükben Jehova bizonyságtevőivel szemben annyira vetemednek, hogy oly rendeleteket vagy törvényeket hozattak (egyes helyeken), amelyek által az iskolás gyermekeknek is elrendelték az értelmetlen, vallásos zászló-köszöntéseket s így olyasminek akarnak üdvösséget tulajdonítani Isten helyett, holott minden üdvösség csak Istentől származik. Mindenkit rossz hírbe kevernek, aki az írás bizonyítékaira rámutatva, kimutatja, hogy Jézus követői Istennek, és nem embernek, tartoznak engedelmeskedni. Az ellenség ezzel azt célozza, hogy félelmet támasszon és Jehova bizonyságtevőit kényszerítés útján (s mindazokat is, akik velük rokonszenveznek) Istentől elfordítsák, zsarnoki, inkvizíciós diktátorok hatalma alá hajtsák és az igaz mindenható Isten tiszteletének szabadságát lerombolják. Lehet-e valamily közössége vagy dolga még ily törvényszegőkkel, aki szereti az Istent? (94. zsoltár 21) Segítheti-e még valaki ezt az elvetemült bandát, aki Istent szereti, arra akarván rábeszélni a felkenteket, hogy főmunkájukat csak Armageddon után fogják végezni minélfogva van még idejük. Aki Istennek és az ő ügyének szentelte magát, akadályokat gördíthet-e Isten szervezetének kerekei közé vagy tehet-e ily kísérletet, amennyiben a felkentek füle
hallatára mintegy így szól: „Úgy sem érünk el most semmit. Főmunkánk csak Armageddon elmúlásának első része után fog kezdődni. Várni kell addig. Akkor hajlandók leszünk felkarolni a nagysokaságot!”? Akik most ily okoskodásokra hallgatnak és befolyásolni hagyják magukat, elámíttatnak és félrevezettetnek, s már ez magában véve is azt mutatja hogy az ilyenek nem tartoznak Isten választottai közé.
37 Mi a célja az álszentek és a Jehova bizonyságtevői között most folyó harcnak? Nyilván nem a világ megtérítése, sempedig a nagysokaság begyűjtése, hanem csupán az, hogy a jóindulatú emberek alkalmat nyerjenek Istentől az igazság közleményének meghallására, hogy Isten és az ő országa mellé állhassanak és tényleg és valóban követhessék a parancsot: „Keressétek az igazságot keressétek az alázatosságot, mielőtt rátok tör Isten haragjának tüze Armageddonban!” (Sofóniás 2:1—3) Jehova sem most, sem ezután nem utasította bizonyságtevőit a nagysokaság begyűjtésére. Az Úr ezt a munkát a maga idejében és módján fogja elvégezni. Aki így szól: „A nagysokaság begyűjtésére vonatkozó munkánk csak Armageddon után kezdődik”, vakmerően viselkedik az Úr előtt. A felkentek feladata és munkája az Úr parancsainak követéséből áll. Ő megparancsolta, hogy az ország ezen evangéliumát hirdetni kell és ezt a bizonyságtevést be kell fejezni az „öldöklés” előtt. A Mózesnél nagyobb, Jézus Krisztus, templomából küldi követőit és azt parancsolja, hogy Isten országának és bosszúállás-napjának hírét a háztetőkről hirdessék. Ennek felhagyása a kezek lecsüggesztése és a hanyagság, vagy oly kísérlet, hogy a felkenteket hanyagságra és csüggedésre bírják, Jehova nagy prf. parancsának megszegését jelenti. — Apcsel. 3:23
38 Jehova templomában tartózkodik-e az Úr Jézus? A létező bizonyítékok ezt mutatják. Mivel ez így van, Jézus Krisztus ítélkezik, az összes nemzetek eléje vannak gyűjtve és szétválasztja őket egymástól. Figyeljük meg, az Írás világosan megmagyarázza, hogy maga Jézus Krisztus fogja a nemzeteket szétválasztani és eldönteni, ki fog a juhok illetve a jonadábok vagy a nagysokaság osztályához tartozni. Tehát Krisztus, és nem mi gyűjtjük össze (a nagysokaságot). Ha a nagysokaság összegyűjtése csak Armageddon után történne, hogyan tudnának jót tenni a jóakaratú emberek Krisztus, illetve az ő testének tagjai, az üldözött maradékkal, amint Máté 25. kijelenti. Az üldözés Armageddonban meg fog szűnni; mert az üldözők elpusztulnak. A nagysokaságból valóknak bátran és szilárdan teljesíteniük kell feladatukat, és fel kell világosítaniok másokat s így alkalmat nyújtaniok arra, hogy Armageddon előtt az igazságot megkeressék és alázatosságra törekedjenek; mert az Úr igéje kifejezetten ezt mondja. Ha nem látja valaki, hogy az Úr az ő templomában van és ítélkezik, akkor az illető biztosan nem tartozik a templomhoz. Ha valaki a templomosztály közé vegyül s azt állítja, hogy ehhez az osztályhoz tartozik, de szavaival és befolyásával félre akarja vezetni a felkenteket, hogy hanyagokká legyenek, Isten előtt botrányt okoz az ő szervezetében. — Máté 18:6, 7
39 Most tehát hallgassák- és szívleljék meg a felkentek Jehova következő szavait: „Keljetek fel s hadd támadjunk reá (Sátán szervezetére, az

181


181
edomitákra) haddal!” A harc most folyamatban van és minden nap hevesebb lesz. E nagy üldözések között is tovább kell folyni az ország hirdetésének, hogy az ellenség titokban tartott hazugságai kiderüljenek, hogy az igazságszerető emberek a menedékvárosba, Isten szervezetébe menekülhessenek, ahol Isten haragjának elmúltáig állhatatosan megmaradhatnak. A róm. kat. hierarchia s a vele szövetkezett papság nagyon eltávolodott Isten igéjétől és szolgálatától s a sötétség hatalmainak politikai ügyeivel foglalkozik. „Protestánsoknak” nevezett szövetségesei, akik valamikor tényleg protestánsok voltak, többé nem azok és most sötétség borítja az egész világot és az összes vallásias álszenteket. Mindazáltal vannak abban a szervezetben az igazság és a világosság után áhítozó emberek. Most Jehova így szól a maradékhoz, az ő hű felkentjeihez: „Kelj fel, világosodjál, mert eljött világosságod és az Úr dicsősége rajtad feltámadt.” (Ésaiás 60:1) Hadd ragyogtassátok tehát világosságtokat ti, akik Jehova szervezetébe gyűjtöttetek, hogy mindenki, aki veletek érintkezik, tudomásul vegye, hogy ti Jehova és az ő országa mellett keltek síkra, mégpedig mindennél inkább, mindenkor és az utolsó leheletig.
(Folyt, köv.)
Tanulmánykérdések
(WT. 1936 jún. 15)

Abdiás

„Mert a Seregek Urának napja el jő minden kevély és magas ellen és minden felemelkedett ellen és az megaláztatik. — Ésaiás 2:12”

(II. rész.)
1 JEHOVA a Seregek Ura és az igazságért harcoló bajnokok parancsnoka és vezetője. Hadait főmeghatalmazottja, Jézus Krisztus az Ő nagy fia vezeti és az Úr hadai előtt a vereség ismeretlen. Amidőn Góliáth, a nagy vasgyúró, filiszteus és az ördög szolgája, kihívást intézett az Úr hadaihoz, akkor Dávid Jézus Krisztus előképe félelem nélkül így felelt a filiszteusnak: „Te karddal, dárdával és pajzzsal jössz ellenem, én pedig a Seregek Urának, Izrael seregei Istenének nevében megyek ellened akit te gyalázattal illettél.” (Sámuel I. 17:45) Az izraeliták a jelenkor szellemi izraelitáit példázzák, Jákob magvát, Isten maradék népét. A goromba, gúnyolódó és vakmerő klérus a róm. kat. hierarchia vezetése alatt háborúra szövetkezett Jézus Krisztus igazi követőivel szemben, akik bizonyságot tettek a királyról és az ő királyságáról. A Seregek Ura ítéleteit immár régen okmányban örökítette meg s most híveit felvilágo-
sítja róla, hogy teljesen bizonyosak legyenek afelől, hogy ő akit még sohasem ért vereség, fog harcolni érettük. A hasonmási Dávid Krisztus testének minden tagjait is magában foglalja, a földön tartózkodó maradékot is s ezek most szemtől-szemben állnak a róm. kat. hierarchiával és annak szövetséges klérusával, amely harcban nem kérnek és nem tanúsítanak kíméletet. Isten prófétája útján a papságot vagy álszent elemet „Ézsau”, „Edom”, „Idumea”, „filiszteusok” stb. elnevezések útján ábrázolja, ami az ördögit jellemzi; de ezek az elnevezések mindig egy és ugyanazt jelentik. Hogy azt Jehova bizonyos időben el fogja pusztítani, azok előtt tárja fel a legvilágosabban akik őt szeretik és neki szolgálnak. Mivel az Úr fog győzni, teljes hittel vonulnak a csatába, mint Dávid. Erről a csatáról mondja Jehova: „Mert megrészegült fegyverem az égben és íme leszáll Edomra átkom népére ítéletre. Az Úr fegy-