Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/9

105

ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa.A nagy ellenjelképes városban, illetvé a Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú ember, akiknek az élete veszélyben forgott.Ezek sem Isten szervezetének nem voltak tagjai,sem nem alkot­ták tényleges részét Sátán szervezetének,hanem az Ör­dög és annak földi képviselői által alárendeltségben lettek tartva.Isten gondoskodott e jóakaratú emberek­nek az'érdekében.

¹²

1914 előtt és egyideig azután az Úr felszentelt szol­gái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül nézzenek és összegyüjtsenek egy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött.(50 Zsoltár 5)Feltételezték, hogy a múnkájuk az általuk „buza“-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll,s ezért a fel­szenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz gyűjtötték.A többi emberek addig önmagukra hagyat­tak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése te­kintetében.Ezek az emberek nem voltak Istennek szénteltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállí­tás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kel­lő idő az ő megtérésükre, így következtették:Miért törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidók­nak Ninive lakósaival való viselkedésük Jónás nap­jaiban.

¹³

Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azon­ban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Úr üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babi­lon városába,hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe ér­dekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!“ Jónásnak meg lett parancsolva,hogy hagyja ott szülőföldjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány néphez menjen,amely nem állott szövetségben Istennel.Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz,hogy menjen el és a királyság üzenetét a pogányoknak prédi­kálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Csele­kedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.

¹⁴

Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az Úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a földön,akik hajlandók voltak áldozati szövetségre lépni vagy máris szövetségben állottak,s ilyeneket a vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházak­ban“ próbálták megtalálni.Az Úr szolgáinak akkor nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú em­bereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a min­denható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban van­nak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék,vilá­gosán kitűnik a megbízásból,amelyet Jehova a követ­kező szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.“(Ésaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király el­jövetele után az Úr iránt hűségesek megbízást kaptak hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni bosszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely

biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.

¹⁵

Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket fi­gyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kel­lett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az oltalom és biztonság helyét.Ninivé abban az időben az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmez­tetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez tetés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva.Mivel Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül szolgálhatott volna és úgylátszik egy ily munka keresz­tülvitelét nem is helyeselte,a megbízás nagyon nehéz­nek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kö­telessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett azonban mindig figyelemben kell tartani,hogy Jónás nem hibáztatható,mert Ő csak egy ember volt, aki sze­repet játszott egy prófétai képben.A képnek ez a külö­nös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jó­akaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűj­tessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye.Isten Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlít­juk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak az igazságról.Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Is­ten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak megtérni és utaikat megjobbitani,amidőn Isten figyel­meztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jeho­va bizonyítani akarta, hogy az izráelitáknál még egy pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,ha meghallja az igazságot,hogy megtér és az igazságos­ságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmez­tetésére vagy prédikálására is,sőt még egy zsidóéra is.Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak,mint a zsidók.Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet tanúsítanak mint sokan a kiemelkedők,akikről felté­telezve van, hogy a „szolga“-osztályhoz tartoznak.

¹⁶

Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezés­re juttatta az Úrban való hitét,s Jézus így szólt róla:„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem talál­tam ilyen nagy hitet.“ (Máté 8 :10) Mindezek a példák ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Isten­nel és Krisztussal szemben,miután oly sok lett téve érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Is­tenben,amidőn az üzenetről tudomást szereztek,meg kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük miatt.Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok iránt,akik nem jöttek az izráeliták táborába.Hasonló­képpen botránkoznak meg a vallásoskodók,a „keresz­ténység“ is azon, hogy Isten valamilyen kegyben része­sítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egy­ház“-szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a „választottvén“ osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.