Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/11

123

mertetve lett a „juhok“ egy osztálya és azok helyes viselkedése Krisztus legkisebb testvéreivel szemben. (Lásd a Watchtower 1923 nov. 1-i számát.) A Watchtower 1926 november 15-i számában ismertetve lett, hogy a Sátán szervezetében egy egész sereg fogoly van; de akkor úgy értették hogy ezek a foglyok egy alárendelt szellemi osztályt alkotnak, s ezért Isten népének a figyelme nem lett helyesen a jóakaratú emberek földi osztályára terelve, akiket a megtérő ninivébeliek árnyékoltak elő. 1927-ben a „Szabadságot a népnek“ üzenet lett kihirdetve az — addig az ideig — legnagyobb rádióhálózaton, s ugyanez nyomtatott formában is el lett terjesztve az egész világon. Az az üzenet a jóakaratú emberek előtt utalt, a Szentírásban lefektetett helyes útra, amelyet követniök kellene; s akkor a nagy sokaság mégsem lett még helyesen ismertetve. 1931-ben meg lett állapítva, hogy a jóakaratú emberek a „kereszténységhez“ tartoznak és azok az emberek ők, akik ’sóhajtoznak és jajgatnak mindazon utálatosságokért, amelyeket a vallásoskodók űznek‘. (Ezékiel 9:4) Hogy az ellenjelképes ninivébeliek Jehovához csatlakoztak, felismerhetővé lett, amidőn Isten 1932-ben népe előtt feltárta, hogy az ily nemzsidókat. Jonadáb szemléltette, mégpedig amint Jéhu meghívta Jonadábot a kocsiba va­ló szállásra. Most pedig az ítélet napján az ellenjelképes ninivébeliek kezdenek felkelni és a „kereszténység“ vallásoskodóit megvetni, akik magukat Krisztus Jézus követőinek vallják: és az Úr „más juhainak“ a viselkedése nyíltan elitéli a „kereszténységet“.

¹³

Később a ninivébeliek és más asszírok megtámadták Isten előképes népét, fogságba vitték őket, s ezáltal nagyon meggyalázták Jehova nevét. (83. Zsoltár 9,10). Ennél a támadásnál Ninivé a „kereszténységet“ ábrázolta, amely most Jehova Isten nevét nyíltan gyalázza és összeesküszik Jehova most földön lévő népének az elpusztítására. Jehova most nyilvánosságra hozza vádját e gonosz tömeg ellen, amint azt Náhum és Sofóniás próféták megjövendölték. Jónás jövendölése egy egész más időre vonatkozik. Isten figyelmeztet prófétái áltai a „kereszténység“ ellen irányuló elkövetkezendő haragjára, és erre az időre való tekintettel az emberek menekülésre vannak intve: „Mielőtt, szülne a végzés — mint a polyva száll tova az a nap! —, míg rátok nem jön Jehova haragjának napja! — És kinyújtja kezét, és el veszti Asszíriát, Ninivét pusztasággá teszi, kietlenné mint, egy sivatag. És nyájak heverésznek közepette, mindenféle állatok serege: pelikán és sündisznó hálnak párkányain, az ablakban azoknak szava hangzik, a kü­szöbön omladék lészen, mert lefosztatott a cédrus! Imé a víg város, a bátorságban lakozó, amely ezt mondta szivében: én vagyok és nincs kivülem más! Milyen pusztasággá lett, vadak tanyájával! Aki át megy rajta, mind süvöltöz és csapkodja kezét“. — Sofániás 2:2, 13—15.

¹⁴

De térjünk vissza Jónás jövendölésére: Ninivé lakósai, akik akkor Jónás prédikálására megtértek, a nagy sokaságot szemléltették, és őérettük halasztotta el akkor Jehova Ninivé elpusztítását. Ez alkalmat nyújtott a megtéröknek az Úr megkeresésére és szolgálatára.

¹⁵ Jehova 1918 óta visszatartotta avagy elhalasztotta „kereszténység“ megsemmisítését; ezt pedig — amint Krisztus Jézus által kijelenti — a „választottakért“ tette. (Máé 24:21, 22) Attól kezdve egészen 1931-ig folytatta az Úr a maradék vagy a választottak összegyűjtését és szolgálatára való előkészítését, s ez utóbb említett időpontban kinyilatkoztatta nekik Jehova, hogy egy „új nevet“ adományozott nekik. A hű „vá­lasztottak“, vagyis a maradék tagjai már is az új név alatt működtek, mindazáltal az csak 1931-ben lett kinyilatkoztatva előttük. Ez az új név egy „dénárhoz“,

[tíz pénzhez] hasonlított, amely napibérként lett kifi­zetve, és a „dénár“ kifizetése szemlélteti, hogyan lett minden hűségesnek a szolgálatban ugyanaz az összeg fizetve: az új név. (Máté 20:1—16) Á közbeeső években az ellenjelképes ninivébeliek, a jóakaratu emberek hallgatták az üzenetet és egy jelentékeny részük megtért. 1931-ben ezek a megtérők kinyilvánultak és mint oly emberek lettek felismerve, akik „sóhajtoznak és nyögnek“ és az Úr utasítására átvették a „jelt a homlokukra“, amely jelt a „gyolcsba öltözött és íróesz­közzel felszerelt férfi“ jegyez homlokukra. Az így megjelölt jóakaratúak miatt halasztotta Jehova a „kereszténység“ megsemmisítését későbbi időre, s ez azért történik így, hogy az istefélők felvilágosításban része­süljenek, valamit, megtudjanak Isten országáról, igazságosságot és alázatosságot keressenek és az ítéletnek a „kereszténységen“ Armageddonkor való végrehajtása­kor megkíméltessenek. Igy ki van mutatva, hogy az Úr ezeket az igazságokat, népének fokozatosan tárta fel és oly munkát végeztetett el velük, amelyet annakidején nem értettek; és ki van mutatva, hogy Jehova bőségesen gondoskodott a jóakaratú emberek érdekében s a maradéknak kötelességévé tette, hogy az üzenetet közölje a jóakaratuakkal. A maradék alkalmat nyert, hogy igazságosságot, gyakoroljon embertársaival, akik az igazságot, keresik, az irgalmasságot szeresse s azt ve­lük éreztesse és Isten parancsaival összhangban engedelmesen járjon el.

Jónás haragja

¹⁶

A jövendölés most Jónást a zúgolodók szerepében mutatja: „És igen rossznak látszott ez Jónás előtt, és megharagudott“ (Jónás 4:1) Isten még egy pogány néppel is kegyelmet tanúsított, s ez további bizonyítéka annak, hogy Isten szeretet. Megmutatta Jónásnak, ho­gyan cselekedett irgalmasságot a pogányokkal. Jónás haragos lett, rosszkedvű és zúgolódott az Úr ellen. Miért haragudott meg Jónás? Jónás nyilván úgy kö­vetkeztetett, hogy ha Ninivének meg lesz engedve a megtérés és fennmaradás, feltételezhető, hogy az a nemzet Izráel ellen hadat fog indítani, és Jónás úgy gondol­ta, hogy Isten elejét vehette, volna az Izráel elleni ily támadásnak, amennyiben akkor és ott megsemmisíti Ninivét. Az észszerű következtetés Jónás haragjának okáról — ezt a következtetést a Szentírás és az ese­mények teljesen igazolják — a következő: Jónás csodá­latos módon megszabadult a cethal gyomrából. Ő Jehova Isten meghatalmazott prófétája, volt s úgy a pogányok, mint, az izraeliták előtt, mint kiváló személyiség volt ismeretes. Most pedig megjelent, a nagy városban és jogosultan kijelentette, hogy Ninivé negyven nap mulva el lesz pusztítva. Ha tehát Isten elmulasztaná Jónást igazolni, a várost negyven napon belül elpusz­títván, Jónásnak mint prófétának a hírneve odavész, és Jónás úgy gondolta, hogy e pogány nép léte vagy nemléte nem oly fontos, mint saját személyes hírneve. Jónás nem tudta elszenvedni a megaláztatást, vagy leg­alább is oly szerepet játszott, miáltal olyanokat, árnyékolt elő, akik ily hajlamot tanúsítanak. De ne kritizáljuk Jónást! Ő csupán egy szerepet játszott ebben a prófétai drámában, s a tények a jövendölés beteljesedésében azt mutatják, hogy önzés az indító oka azok viselkedésének, akiket Jónás e helyen szemléltetett. Szem előtt kell tartanunk, hogy Jónás Jehova prófétáinak egyike volt, és kétségkívül azon hithősök sorához tartozik, akik a zsidókhoz írott levél tizenegyedik részében vannak felsorolva. Ha megértjük, hogy ő egy pró­fétai szerepet játszott, röktön felismerjük, hogy maga az ember nem fontos. De az általa játszott szerep fon­-