Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/10

122

32) A jóakaratú emberek olyanok, akik hallanak, meg­térnek és az Úrhoz fordulnak. Az ellenjelképes ninivébeliek, illetve a nagy sokasághoz tartozók megtérése nyíltan elitéli a „kereszténység“ vallásoskodóit. Amint az Úr Máté 12:42-ben kijelenti, Séba királynéja ugyanezt az osztályt ábrázolja: „Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kár­hoztatja ezt: mert ő eljött, a föld széléről, hogy hallhassa Salamon bölcsességét; és ímé, nagyobb van itt Salamonnál.“­

⁵

Most, amidőn Krisztus Jézus ítélkezik, az egész vi­lágon hirdetett figyelmeztetés alapján sokan felismer­ték, hogy Abrahám, Izsák és Jákob a királyság földi képviselői lesznek és így Isten királyi szervezetének a tagjai lesznek. Egyben azt is látják, hogy e hü férfiak természetes utódai, a vallásos zsidók, valamint ellen­képeik, a mai vallásoskodók, el lesznek vetve, amint azt Jézus kijelentette: „De mondom néktek, hogy so­kan eljőnek napkeletről és napnyugatról, és leteleped­nek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal a mennyek országában: Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lesz sírás és fogaknak csikorgatása.“ — Máté 8:11, 12.

⁶ Itt a nagy sokaságot megint azok szemléltetik, akik minden égtáj felől jönnek össze és az Urat keresik. A vallásos zsidók éppen úgy, mint a mai vallásoskodók, katolikusok és protestánsok, azt állítják mind, hogy ők volnának Isten kedvencei és az a szellemi osztály, amely számot tart arra, hogy Ábrahám és a többi régi hü férfi utódjának tekintsék: és mégis — Jehovával dacolva — továbbra is nyíltan ördögvallást üznek. Éppenezért sohase fognak a királysághoz tartozni.­

⁷ Az Ítélet ez idején az Úr „más juhai“, (akik a nagy sokaságot alkotják.) meghallgatják az igazságot és Je­hova Istenhez fordulnak. A hivatásos vallásoskodók tu­domásul veszik a figyelmeztetést a Krisztus Jézus ve­zetése alatt müködő Jehova tanúi szájából, amint az a jóakaratúaknak hirdetve van, és hallják az Úr bejelentését, hogy Ábrahám, Izsák, Jákob és az összes prófé­ták a királyságban lesznek, a vallásoskodók pedig ki lesznek dobva. Ez rendkívül felbosszantja őket, és rzért csikorgatják fogaikat az Úr tanúi ellen. Az ítélkezés e napján mondja a nagy bíró. Krisztus Jézus ezeknek a képmutatóknak: „Távozzatok el mind tőlem, kik hamis­ságot cselekesztek! Ott lesz sírás és fogak csikorgatása, mikor ti, akik magatokat Isten szövetséges népe szellemi utodainak tekintitek] látjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és a prófétákat mind az Isten országában, magatokat, pedig kirekesztve. És jönek napkeletről és napnyugatról, északról és délről, és az Isten országában letelepednek.“ — Lukács 13:27—29.

⁸ Az ítélet Armageddonkor éri el tetőfokát s ott ér véget, és akkor nem lesz több vallásoskodó, akiket így kellene rosszalni. Éppen ezért a fenti Irásszövegek a jelen időre vonatkoznak, az Armageddon előtti időre. A papságnak ez a félelmetes korbácsolása most történik, s miután az Úr által megparancsolt bizonyságtevés befejezést nyert, a vallásoskodók örökre megszűnnek.

⁹

Ninivé királyának a cselekedete nem azt jelenti, hogy a nagy sokaságot alkotók között valamilyen rang vagy osztály-különbség lenne vagy az ország valamelyik magasabb hivatalnoka, aki másoknak kihirdetné a tennivalókat. Az üzenet vagy proklamáció az „örökkévalóság Királyától“ ered — ezt ábrázolta a király —, aki­nek a trónja előtt a nagy sokaság áll s akinek az üd­vösséget tulajdonítaniuk kell. Jehovának ez az üzenete megmutatja a nagy sokaságnak, hogy mit cselekedjen, illetve hogy meg kell térjenek és az Urat kell keressék. Ebben a képben Ninivé királya oly szerepet játszott,

amelyben Jehovát képviselte, és nyilván éppen ezért lett kihagyva a király neve a prófétai feljegyzésben. A király üzenete egy másik jövendölésben van feltárva, különösen Sofóniás 2:3-ban: „Keressétek Jehovát mind­nyájan e föld alázatosai, akik az ő ítélete szerint cselekesztek; keressétek az igazságosságot, keressétek az alázatosságot: talán megoltalmaztattok Jehova ha­ragjának napján.“

¹⁰ A ninivébeliek megtérésének őszintesége abból is kitűnik, hogy a böjtölés még az állatokra is ki lett ter­jesztve. Ez nem örömünnep ideje volt számukra, hanema józan böjtölés ideje, és mindenkitől meg lett köve­telve. hogy ezt cselekedje. Amennyiben a király zsákru­hába öltözött és minden erőszaktól elállt, képletesen azt mutatta, hogy a nagy sokaságot alkotó emberek először is oly pontra kell jussanak, amidőn gyászolnak és sóhajtoznak, mivel résztvettek Sátán szervezetének a törvénytelenségén és azokban az utálatosságokban is amelyeket a politikai és vallásos rész gyakorolt s ame­lyek nagy gyalázatot, zúdítottak Jehova és királyának a nevére. Ezek sírnak és jajgatnak e gyalázatos dolgok miatt és Isten meghallgatja kiáltásukat. (Ezékiel 9:4) Amidőn Jehova Jónást Ninivébe küldte, nem kísérletezett azon, hogy a ninivébeliekből prozelitákat csinál­jon, hogy aztán zsidókká legyenek és Jónást kövessék. Ellenben megkövetelte a ninivébeliektől, hogy tanusít­sanak hitet a Jónás által hozzájuk juttatott üzenetnek és a gonosz útjukról eltérjenek, hogy megmeneküljenek attól a nagy pusztulástól, amelyet a városra szándé­kozott hozni. Ez azt árnyékolta elő. hogy a jóakaratú emberek a „kereszténységben“ nem képesek véget vet­ni a „kereszténység“ gonoszságának és erőszakosságának, de mindezek a jóakaratú emberek elfordulhatnak tőle és tartózkodhatnak a „tisztátalan“ érintésétől, s teljesen Jehova és felkent Királyának az oldalára áll­hatnak. A király proklamációja így szólt: „Ki tudja? talán visszatér és megengesztelödik Isten ... és nem veszünk el!“ így kezdtek hinni az Úrban.

¹¹ Jónás felvilágosította őket, hogy Isten haragszik s ha megtérnek, megszabadulhatnak. Jehova nem kímél­te meg Ninivét a későbbi pusztulástól, mindazáltal meg­kímélte az akkor Ninivében élő megtérő nemzedéket a megsemmisítéstől. Jehova éppenigy nem fogja megkí­mélni a „kereszténységet“ Armageddonkor, sem attól nem fog elállani, hogy ekkor kifejezésre juttassa haragját: azonban a most hozzáforduló és a nagy sokaság­nak egy részét alkotó jóakaratú embereket nem engedi elpusztulni akkor, mégpedig azért nem, mivel hallgattak figyelmeztetésére és ‘keresték az igazságosságot és alá­zatosságot‘ s mivel az ördög-vallásból és a „hazugság menedékéből“ kimenekültek. — Ésaiás 28:15. 17.

¹²

Jónás megbízatása, hogy a ninivébelieknek prédi­káljon, még nem volt teljesen bevégezve, amidőn a ninivébeliek közül néhányan megtértek: „És Isten lát­ta cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjokról; és megbánta Isten a gonoszt, amelyről megmondotta, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtotta végre.“ (Jónás 3:l0). A bejelentett negyven napi kegyelemidő még nem járt le. Ez azt mutatja, hogy mialatt Armageddon előtt a királyság üzenete hirdetve van az embereknek, Jehova a jóakaratunknak feltárja az utat, hogy kijöhessenek, az Úr oldalára állhassanak és a „nagy sokaságot“ al­kossák. Időrendbe sorolva, megvizsgáljuk tehát ezennel az Istent szeretők javára a „királyság evangéliuma“ és a nagy sokaság ismertetésének folyamatát, amely ese­mények Jehova irgalmasságát és jóságát, nyilatkoztatja ki. Megkezdve 1923-ban akkor egy rezolució lett szét­osztva „Figyelmeztetés“-cimmel az egész „keresztény­ségben“, illetve az ellenjelképes Ninivében, s azután is-