A lap korrektúrázva van
136
töltek, monda a szent szellem: Válasszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam ... Ők annakokáért, miután kiküldettek a szent szellemtől, lementek Szeluciába; és onnan eleveztek Cíprusba." — Csel. 13:2, 4,
4
Amidőn az, apostolok összegyűltek Jeruzsálemben, hogy megvitassák az Úr áltál rájuk bízott munkát, a "szellem" őket Isten akaratának a helyes megértésére, vezette. Erre választott férfiakat küldtek ki a munka végzésére és ellátták őket útmutatással, amint többek között olvassuk: ".. Mert tetszett a szent szellemnek és nekünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül." — Csel. 15:23—28. vers.
5
Pálnak és Barnabásnak a „szellem" megtiltotta,, hogy bizonyos vidékekre menjenek: „Eljárván pedig Frigiát és Galícia tartományát, mivelhogy eltiltatának a szent szellemtől, hogy az Igét Ázsiában hirdessék. Misia felé menvén, igyekeztek Bithiniába jutni; de nem engedte őket a szellem." — Csel. 16:6, 7.
6
Bizonyos érettkorú, Istenhez ragaszkodó férfiak az Efézusi gyülekezetben vénekké vagy felvigyázókká tétettek; mindazáltal nem a csoport vagy gyülekezet tagjai által történt választás útján, hanem a szellem" „tette őket felvigyázókká". „Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, amelyben a szent szellem titeket, felvigyázzókká tett, Isten gyülekezetének védelmezésére, amelyet a sajátja vérén szerzett magának." — Csel. 20:17—28; Elebrfeldi ford.
7
Amidőn Pál körül járt és az evangéliumot prédikálta. 'a szent szellem bizonyságot tett neki városonként, hogy fogság és nyomorúság várt reá.'(Csel 20 vers 23) „A szellem" egy bizonyos Agabus nevű férfiú által tudtára adta Pálnak a bekövetkezendő üldöztetést. (Csel. 21:10, 11) „A szellem" Péter és János apostolok által más felszenteltekre és megkereszteltekre is ki lett töltve. (Csel. 8:14—18) Pál által hasonlóképpen hatott ki „a szellem" más felszenteltekre és megkereszteltekre Korintusban. s a szellem működése által azután 'nyelveken szóltak és jövendöltek'.(Csel. 19:1—6) Ugyanez áll más Galatabeli és Tesszalonikabeli felszenteltekre is. (Gál. 3:5; Tessz. I. 1:5, 6) Meg van írva, hogy Jézus előbb az örömüzenetet a reá hallgató tanítványoknak kezdte hirdetni, „velük együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erőkkel és a szent szellem közlésével az ő akarata szerint." — Zsidók 2:3, 4.
8
„A szellem" különbözőképpen nyilatkozott meg, de mindig ugyanaz a szellem volt. „A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a szellem. Mindenkinek azonban haszonra adatik a szellem kijelentése." (Kor. I. 12:4, 7) A szellem azért adatik, hogy bizonyságot tegyen mindenkinek, aki fel van szentelve és Krisztus testébe van keresztelve. „Mert hiszen egy szellem által mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy szellemmel itattattunk meg. Mert a test sem egy tag, hanem sok." — Kor. I. 12:13, 14.
9
Szellemi ajándék és a szellem bizonysága csak „a Krisztusban" lévőknek adatik, mivel ezek az ő halálába keresztelkedtek s ezért előrelátható tagjai a „kicsiny nyájnak", és ezeket Isten úgy helyezi el a testben, ahogy neki tetszik. (Kor. I. 12:18, 28, 31) Mind azok, akik a szent szellem ajándékát kapták és annak bizonyságával bírnak, az ily szellemi ajándékokat szeretettel, illetve Isten iránti önzetlen odaadással kell használjanak (Kor. I. 13:1, 2) Valaki magát Isten akaratának a cselekvésére szentelheti s a szent szellem mégse működne egy ily személy által, "ha" cselekedetének nem a szeretet vagy az Isten iránti önzetlen odaadás volna az indító oka. Ha valaki önmagát akarja felmagasztalni, az az Isten szellemével ellentétben van. Így tehát a Krisztusban megkereszteltekhez és az önzetlenségtől vezetettekhez vannak intézve a köv. szavak: „Mivelhogy mindenben meggazdagodtatok ő benne, minden beszédben és minden értelemben, amint megerősit-
tetett ti bennetek a Krisztus felöl való bizonyságtétel, úgy hogy semmi kegyelmi ajándék nélkül nem szűkölködtök, várván a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenését." — Kor. I. 1:5—7.
10
Krisztus Jézus visszajöveteléig „a szellem" kutatja Isten dolgainak minden mélységét, és a szellem megtanítja a Krisztus Jézusban lévőket mindazon dolgokra, amelyeket Isten az ilyeneknek ajándékozott. "Nekünk azonban az Isten kijelentette az ő szelleme által, mert a szellem mindeneket vizsgál, még az Istennek mélységét is. Mi pedig nem a világ szellemét vettük, hanem az Istenből való szellemet, hogy megismerjük azokat, amiket Isten ajándékozott, nekünk. Ezeket, prédikáljuk is, nem oly beszédekkel, amelyekre emberi bölcseség tanít, hanem amelyekre a szent szellem tanít: szellemiekhez szellemieket szabván (Elberfeldi ford. szerint: szellemi dolgokat szellemi eszközökkel közölve)." (Kor. I. 2:10, 12, 13) Krisztus Jézusnak a templomhoz jövetele óta minden ily tanítás és oktatás az ő vezetése alatt áll, és ő oktatja a templomsereg tagjait.
11 Krisztus Jézusnak a mennybemenetele és a szent szellem kitöltetése előtt az apostolok nem ismerték és nem értették Isten titkait: de a szent szellem bizonysága és működése által a meghatározott időben feltárult előttük ez a titok. (Kol, 1:26, 27; Efézus 3:4, 5) „A szent szellem" bizonyságot, tett az apostoloknak és más szenteknek a Szentírás által, amit Isten a hű próféták által jegyeztetett fel. (Zsidók 3:7— 10) A sátor intézmény és az előképes áldozás tisztázva lett az apostolok előtt, s erről bizonyságot tett Pál apostol is, amint írva van „Bizonyságot tesz pedig erről minekünk a szent szellem is, mert minekutánna előre megmondotta [Jeremiás próféta által (31:33, 34)]; 'Ez az a szövetség, melyet kötök velük ama napok után, monda az Úr: Adom törvényemet szíveikbe, és elméjükbe írom be azokat'." — Zsidók 10:15, 16.
12
János, az Úr ihletett tanúja, a Krisztus Jézusban lévőknek a következőket irta: „A szellem az, amely bizonyságot tesz, mert a szellem az igazság." (János I. 5:6) A „vigasztaló", „ügykezelő" vagy „segítő " a szent szellem. (János 14:16, 17) „A szellem" az, amely az egyháznak — nem pedig a világnak — bizonyságot tesz. „És hallék az égből szózatot, amely ezt mondja vala: írd meg: "Boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg mostantól fogva! Bizony, azt mondja a szellem, mert megnyugosznak fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket." — Jel. 14:13; 2:7, 11, 17, 29.
13 „A szellem" működött az apostolok által, miután szellemtől születtek és teljesen alárendelték magukat Istennek: „Nem az igazság cselekedeteiből, amelyeket mi cselekedtünk, hanem az ő irgalmasságából tartott meg minket [Isten] az újjászületésnek fürdője és a szent szellem megújítása által, melyet kitöltött, reánk
bőséggel a mi megtartó Jézus Krisztusunk által." (Titus 3:5, 6) „Mi pedig mindenkor hálaadással tartozunk az Istennek ti érettetek Istentől szeretett testvéreim, hogy Isten titeket mint az üdvösség első zsengéit kiválasztott a szellem szentelésében [a szent szellem megújításában] és az igazság hitében." (Tessz. II. 2:13: Allioli) A szellemtől való születés és a szent szellem bizonyságának tapasztalatában a Jonadáhok nem részesünek; ily tapasztalatokon csak a szellemtől szülöttek és a magas meghívásban részesültek mennek keresztül.
„A mi szellemünk"
14
Az apostol önmagáról és a "kicsiny nyájhoz" tartozó s 'vele hasonló drága hitben' lévőkhöz írja: ’A szellem egyidejűleg bizonyságot tesz a mi szellemünknek.' (Parkhursts Greek and English Lexicon) Ez nem azt jelenti, hogy Isten szelleme a mi szellemünkkel együtt működik annak bizonyítására, hogy mi az ő gyermekei vagyunk, mintha Istennek szüksége volna a mi szellemünkre az ő bizonyságának az igazolásához vagy támogatásához, hanem hogy Isten szelleme „a mi" szellemünknek bizonyságot tesz, vagyis a fiúság szellemének, amelyet Isten a mi szíveinkbe küldött s amely ott kiált: „Abbá Atya!" (Róma 8:15) S így Isten szelleme egyi-