Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/6

{braw:data:ai|2|134|}}

keni fel Isten az ő nagy Építőmesterét, — Krisztus Jézust, Isten templomának, az egyháznak az építőjét — és hogyan oktatja a templomhoz tartozókat. Ha Isten Jézus ideje előtt egy felszentelt emberrel egy ily mun­kát végzett, éppenúgy kitöltheti most is szellemét a földi felszenteltekre, akik Jehovát keresik és neki szolgálnak, és megteheti ezt anélkül, hogy azokat a szellemtől szülné. Így jár el a jóakaraté emberekkel, akik most az Úr Jézus által említett „más juhokká" lesznek.

³⁴ Hasonlóképpen helyezte szellemét Isten a földi Mózesre és a hetvenre, akik vele bírákká tétettek, úgymint mindazokra, akikre Isten az ő szellemét adja. (Mózes világ nem fogadhat be, mert nem látja és nem ismeri; IV. 11:16—29) Ennek további támogatására olvassuk: „És te jó szellemedet adtad nekik, hogy őket oktatná és mannádat nem vontad meg szájuktól, s vizet adtál nekik szomjúságukban." (Néhémiás 9:20, 30) Istentől vagy Isten céljára felhasználtatni különbözik attól, amint azokat használja, akik Isten akaratának a cselekvésére szentelték magúkat. Ez a különbség abban a módszerben mutatkozik, ahogy Perzsia királyát a Szentírás feljegyzése szerint felhasználta, aki így szólt: „És Círus perzsa király első esztendejében, hogy beteljesednék Jehovának Jeremiás szája által mondott beszéde, Jehova felindítá Cirus perzsa király szellemét, és ő kihirdetteté egész birodalmában, élőszóval és írásban is, mondván: így szól Círus, a perzsa király: Jehova a mennynek Istene e föld minden országait nékem adta, és Ő [Isten] parancsolta meg nékem, hogy építsek néki házat Jeruzsálemben, amely Júdában van." — Krónika II. 36:22, 23.

³⁵ Jehova nem helyezte szellemét Cirusra, hanem ’felinditotta Círus szellemét', mégpedig mivel Cirus sem nem volt Istennek szentelt, sem nem tartozott Isten szö­etséges népéhez. Ami ellenben a Jonadábokat illeti, ezek minden nemzetből kerülnek ki és magukat Isten akaratának a cselekvésére szentelik, és Isten nem csu­pán rájuk helyezi szellemét, hanem felindítja őket a maga munkája cselekvésére.

„A szellem"

³⁶ Mit jelentenek az apostolnak a Róma 8 :16-ban fel­ jegyzett szavai: „ez a szellem bizonyságot tesz a mi szellemünkkel együtt"? Kire vonatkoznak ezek a szavak? Az ezt megelőző versben következőket olvassuk:„A fiúság szellemét kaptátok." (15. vers) Ez nem jelenthet, hogy a fiúság szelleme az, amely bizonyságot, tesz.Amidőn Jézus a tanítványaival volt, kioktatta őket a követendő utat illetőleg. Amidőn pedig elmenni ké­szült, így szólt hozzájuk: „Elmegyek, hogy helyet készítsek nektek", s így kinyilatkoztatta előttük, hogy tá­vol lesz töltik; s aztán hozzáfűzte a köv. szavakat:„Nem hagylak árván (angol Biblia szerint: vigasztalás nélkül) titeket." Hogyan kellett vigasztalást nyerjenek? Jézus szavai megfelelnek e kérdésre: „És én kérem az Atyát, és más (ügyvivőt [közbenjárót, vigasztalót; széljegyzet] ád nektek, hogy veletek maradjon mindörökké, az igazság szellemét, amelyet a világ nem fogadhat, mivel nem látja és nem ismeri azt. Ti [azonhan] ismeritek, mert nálatok marad és bennetek lakik. — Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam. A vigasztaló pedig, a szent szellem, amelyet az Atya küld az én nevemben, az mindenre megtanít majd titeket és emlékeztet mindazokra, amit mondottam néktek." — János 14:16, 17, 25, 26; Elberfeldi ford.

³⁷ Eszerint tehát az apostol által a Róma 8 :16-ban használt „a szellem" kifejezés nyilvánvalóan Isten szent láthatatlan hatalmát jelenti, amely Istentől származik, az ő érdekében működik és Őt képviseli. Őt, a nagy SZELLEMET, aki az Űr Jézus Krisztus által ama

{{{2}}}