A lap nincsen korrektúrázva
151
az igazságokat, ha megmondjuk nekik, még csak nem is kell nekik balga gyermek nyelven mondani. Amidőn Mózes kihirdette a hűség szövetségét, a fiatalabb gyermekek, a kisdedek is ott voltak; megparancsoltatott nekik, hogy figyelmesen hallgassák meg a mondottakat, s biztosak lehetünk affelől, hogy Mózes nem használt együgyű gyermek nyelvet, amidőn ismertette a szövetség rendelkezéseit. A gyermekek ki lettek oktatva a mindenható Isten és a neki való engedelmesség szükségességéről; és nem csak ezt: arról is ki lettek oktatva, hogy a testi szülőknek is engedelmeskedniük kell, akik a jelképben Istent, a mindenható Atyát képviselik. Miért kellene egy mellék valamit vagy vasárnapi iskolát szervezni a kiskorúaknak, hogy egy egyszerű, a bibliai dolgokban teljesen járatlan asszonyi személy oktassa és tanítsa a kiskorúakat? Annyi bizonyos, hogy ezt sem a múltban, sem pedig a jelenben nem a mindenható Isten parancsára cselekedtek, hanem az ördög titkos támadása volt, amit az eszközei arra a tulajdonképpeni célra használtak fel, hogy a gyermekeket elvonják Istentől s őket a szülők iránti engedetlenségre bírják. Annyi bizonyos, hogy a vasárnapi iskola nagyobb kárt okozott a gyermekeknek, mint minden más dolog. Napjainkban, amidőn a királyság itt van és Jehoya tanúin nagy felelősség nyugszik, hogy az igazságot az Úrtól kapott megbízatás rendelkezései szerint hirdessék, megengedheti magának valamelyik e tanuk közül, hogy a mindenható Isten ellensége által mutatott példát kövesse? Valamilyen argutnentálásokba vagy okoskodásokba bocsátozhatnak, amelyek őket az ellenség tőrébe- s így az Istentől nyert megbízatásuk elhanyagolására vezetné? Az Úr biztosan előre tudta, hogy az „utolsó napokban", amelyekben most élünk, a fiatalok nagyon kevés tiszteletet és figyelmet tanúsítanak a szülőkkel szemben, s ezért íratta meg szolgájával a következőket: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők állanak be... szüleik iránt engedetlenek, háládatlanok, tisztátalanok." (Tim. II. 3:1, 2) Ki a hibás ezért a sajnálatos állapotért? Az ördög a főhibás, ő a vallásoskodók által vezetett vasárnapi iskolákat használja fel ez állápot előidézésére. Ha; a szülők maguknál tartják gyermekeikét, igazán érdeklődnek azok jóléte, iránt, szeretetet és vonzalmat tanúsítanak velük szemben és tanításukra nagyobb gondot fordítanak, akkor a gyermekek sokkal jobban figyelnének szüléikre. Ha a szülők gyermekeket hoznak a világra, azután pedig teljesen elhanyagolják a gyermekeknek az Isten igéjében való oktatását s ezek tanítását valaki másra bízzák, akkor, ne is várjanak a szülők a gyermekeiktől illő tiszteletet és engedelmességet és kijáró figyelmet. Ily viselkedés által a szülők nem csak hogy elhanyagolják gyermekeik' iránti kötelességüket, hanem az utódaik iránti kötelességük elhanyagolása által nagyon veszedelmes helyzetbe sodorják magukat.
Ha a „szülők „nyíltan beszélnének _gyermekeikkel, azokat bizalmukba vonnák, korunk veszedelmeiről fel . fiák, asszonyok és gyermekek a kirendelt énekesek után
{{{2}}}
|
képes megértetni gyermekeivel e nagy alapigazságokat? Bizonyára nincs, ha egyáltalán szereti gyermekeit. Az apa és anya világosítsa fel gyermekeit, hogy most nagyon veszélyes időben élünk, hogy a gyermekek és szülők össze kell tartsanak, egymásnak segíteniük- és gondosan tartózkodniuk kell a világ útjától, amely a kétségbeesésbe és romlásba vezet. Meg kell mutatni nekik, hogy egyedül az Őr útja vezet békéhez, boldogsághoz és élethez.
xx Most oly időben élünk, amidőn az ellenség álnok támadásokat intéz Isten hű népe ellen, s ez az oka, hogy az Isten és a Király oldalán állókra szenvedések jönnek és szükségük van az Úrhoz fordulniok oltalomért. A felszenteltek gyermekei részt vesznek szüleikkel az ily szenvedésekben, s a szülők világosítsák fel a gyermekeiket helyesen e kérdésekben, hogy képesek legyenek megérteni e támadások igazi okát. A gyermek elméjét arra kell irányítani, hogy az igazságosságot kövesse és Isten és Krisztus ábrázatát keresse. Ily módon vesznek részt a szülők és gyermekek közösen az igazságért való szenvedésben és abban a kiváltságban is, hogy az Úr gondviselésében és oltalmában részesülhetnek.}}
x xx