Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/23

Innen: Hu JW United
A lap korábbi változatát látod, amilyen Marta.zsido (vitalap | szerkesztései) 2023. december 29., 20:01-kor történt szerkesztése után volt. (Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|150|}} {{raw:data:c| A{{raw:data:p|c|ség nem az egész csoporton nyugszik, sem pedig a cso­port valamely tagján. Az ily kötelesség elmulasztása ne…”)
(eltér) ← Régebbi változat | Aktuális változat (eltér) | Újabb változat→ (eltér)
Jump to navigation Jump to search
A lap nincsen korrektúrázva


150
A
ség nem az egész csoporton nyugszik, sem pedig a cso­port valamely tagján. Az ily kötelesség elmulasztása nem hatalmazza fel sem a felkent csoportot,sem annak egyes tagjait, hogy elkülönített vagy privát tanulmányi osztályt vezessen be és tartson fenn a gyermekek oktatására. De nem szolgáltat mentséget se a maradék­ seregnek vagy annak valamely tagjának, hogy elhanyagolja a bizonyságtevésre és a királyság evangéliumának a hirdetésére vonatkozó s az Úrtól kapott világos kötelességét és megbízatását.


További tanítás
12
Nyilvánvaló, hogy a Szentírás hangsúlyozza a gyemekek házi tanítását Ez azonban nem zárja ki őket attól,, hogy máshol is oktatásban részesüljenek. De hol részesüljenek ily oktatásban? A gyermekek járjanak a szülőkkel együtt a gyülekezetbe és vegyenek részt az Isten igéje igazságának tanulmányozásában. Ez az a szabály, amelyet Jehova előképes népe vezetésére ismertetett, s még most is ugyanez a szabály kell érvénybenlegyen. A hűség és engedelmesség szövetségének ismertetésekor, amely szövetséget Mózes Jehova utasítására a Moáb mezején összegyűlt Izráelnek be kellett je­lentsen, a szülőknek meg volt parancsolva, hogy gyermekeiket hozzák magukkal — s ezt meg is tették és a gyermekeknek megparancsoltatott, hogy a kiadottparancsokat, csendben hallgassák végig s abból a le­
hető legtöbbet tanuljanak. Lehetséges, hogy ez a gyermekeknek kissé nehezükre esett; mindazáltal ez szá­mukra megfelelő, helyes iskolázás volt, mert Isten így intézkedett. Amit a gyermekek egy ily gyülekezeten nem tudnak megérteni, azt megkérdezhetik szüleiktől, és otthon további oktatásban részesülhetnek. Mózes Je­hova parancsának engedelmeskedve, összegyűjtötte a minden korban lévő embereket s azután így szólt hozzájuk: „Ti e napon mindnyájan Jehova előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és tiszttartóitok, Izráelnek minden férfia; a ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki táborodban van, sőt favágóid és víz mentőid is.“ — Mózes V. 29:10, 11.
13 Miután az izraeliták Józsué vezetése alatt Kanaánba értek, megint összegyűjtettek, hogy a Mózes által a Moáb mezején kihirdetett szövetség áldásainak és átkainak a felolvasását végig hallgassák. Mivel Józsué ott úgy a gyermekeket, mint a felnőtteket összegyűj­tötte a szövetség rendelkezéseinek a meghallgatására, ez meggyőzően bizonyítja, hogy Isten helyeselte a gyermekek jelenlétét. A gyermekek nem lettek félre küld­ve, hogy ott valaki másként tanítsa őket; hanem mivel a szüleikkel voltak, hallgatták a fontos üzenetet, amint írva van: „Azután pedig felolvasta a törvénynek min­den igéjét, az áldást és az átkot, mind úgy, amint meg van írva a törvény könyvében. Nem volt egy ige sem azok közül, amelyeket Mózes parancsolt, amelyet fel nem olvasott volna Józsué az Izraél egész gyülekezete előtt, még az asszonyok, gyermekek (kisdedek; Paralellbiblia]. jövevények előtt is, akik közöttük jártak,“ — Józsué 8:34, 35.
14
Milyen kifogást emelnek az ellen, hogy a gyerme­kek a felnőttekkel együtt ülnek a gyülekezetben, hogy ott tanításban részesüljenek? Erre a gyermekek elkülönített tanítása erős támogatói mintegy igy szólnak: „Szükséges, hogy a gyermekek és fiatalok elkülönítve gyülekezzenek és saját, külön tanulmányuk legyen,amelyet egy alkalmas tanító vezet, mert az ő gondolkozásuk még nem érett meg eléggé ahhoz, hogy az idősebbekhez csatlakozhassanak s velük egyazon tanulmányi gyülekezetben üljenek és tanuljanak. Őket vala­mi könnyebb tanulmánnyal kell szórakoztatni annál ami a felnőtt íráskutatóktól megköveteltetik." Az idősebb felnőttek és a fiatalabbak vagy ifjúság közötti választó vonal általában 12 és 16 év között lett megállapítva, míg a fiatalabb gyermekeket elemistáknak tekin­tik, akiknek szükségük van, hogy az ovódában vagy egész egyszerű nyelvezettel taníttassanak. Az ily következtetés nem Irásszerínt való és az ésszerűség semmi­képpen se támogatja.
{{{2}}}