Oldal:Az-ő-nyája-rész-1-2-Gyermekek-rész-1-2-Egység-a-cselekedetben-1938.pdf/16

144

Jehova végzésének a kivitelére. Egyesek felhozhatják,hogy a megbízatás rendelkezéseiben semmise szól ily kü­lön vasárnapi-iskola bevezetése ellen. Az ily ellenvetés helyességét vagy helytelenségét a megbízatás szavaival és más Iráshelyekkel kell összehasonlítani, amelyek a királyság evangéliumának a nemzetek között való hir­detésére vonatkoznak.

¹⁴

A gyermekek számára létesített vasárnapi-iskola szószólói az ellenvetésük és álláspontjuk támogatására.Jézus következő szavait idézik: „Hagyjátok a gyerme­keket és ne akadályozzátok meg, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa.“— Máté 19:14:Zürcher rev. Biblia; Mark 10 :13, 14.

¹⁵ Az elberferdi Biblia az utoljára idézett és a kísérő szöveget következőkép adja vissza: „És hozzá vitték a kisdedeket, hogy megérintse őket. A tanítványok pe­dig dorgálták azokat, akik odahozták. Jézus pedig ezt látván, haragra gerjedt és így szólt hozzájuk: Enged­jétek hozzám jönni a gyermekeket és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa (Menge szerint: a hozzá­juk hasonlóknak van szánva az Isten országa). Bizony mondom néktek: Aki nem úgy fogadja Isten országát, mint egy kisgyermek, nem megy be abba. És ölébe vette őket, rájuk tette kezét és megáldotta őket“— Márk 10 :13-16.

¹⁶ Az Úr a kővetkező kísérő körülmények között mon­dotta ezeket: Az emberek Jézushoz hozták gyermekei­ket, a tanítványok pedig meg akarták akadályozni,hogy a gyermekek be legyenek mutatva az Úrnak, s ebben helytelenül cselekedtek. Ezért mondotta Jézus: „Engedjétek hozzám jönni a gyermekeket..., mert az ilyeneké az Isten országa.“ Ezzel nyilván azt akarta mondani, hogy a királyság olyanoknak van szánva, akik öt keresik. Aki a királyság áldásaiban kíván ré­szesülni, szükséges őt teljes és feltétlen bizalommal ke­resse. ö nem azt mondotta, hogy akik a királyságba be óhajtanak jutni, gyermekekké kell legyenek, hanem hogy öt kell keressék és teljes és feltétlen bizalommal kell szolgálják, miként a gyermek bizalommal van ah­hoz, akit szeret. Itt megjegyezhetjük, hogy Jézus nem mondotta, hogy vasárnapi-iskolát kell létesíteni a gyer­mekek számára, sem nem utasította tanítványait vagy másokat, hogy külön tanulmányi-osztályt létesítsenek a gyermekek számára.’Rájuk vetette kezét és megáldot­ta őket. Nem mondotta, hogy „a menny királysága gyermekek számára van“, hanem azt mondotta, hogy a mennyek királysága azoké, akik hozzá jönnek. Ezál­tal az Úr ismertette feltett szándékát, miszerint mind­azokat megáldja, akik öt szorgalmasan és bizalommal keresik és engedelmeskednek neki. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni, mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ö létezik és megjutalmazza azokat akik őt keresik.“(Zsidók 11 :6) Jézus kifejezte afölötti haragját, hogy a tanítványok közbe léptek és megaka­dályozták a szülőket, hogy hozzá vigyék gyermekei­ket. Mindazáltal nem azáltal vonták magukra haragját, hogy elmulasztottak vasárnapi-iskolát létesíteni a gyer­mekek számára. Jézus ismerte Isten törvényét és tisz­tában volt a Jehovától nyert feladatával, s ha ez a megbízatás a kiskorúak elkülönítéséről és egy a szá­mukra létesítendő külön tanulmányi-osztályról szólt volna, úgy ezt értésünkre adta volna, ő azonban ott hagyta a gyermekek oktatását, ahova tartozott. Nem kezdett újat, illetve nem változtatta meg Jehova kife­jezett intézkedését. Krisztus Jézus felkent követői pe­dig éppen úgy kell eljárjanak. Ők az Úr megbízott ta­núi és pontosan követniük kell az ő utasításait.

¹⁷

Sátán sok mindenféle raffinált eszközt felhasznál, hogy az emberek figyelmét lekösse és az embereket el­térítse a mindenható Istentől. Mint mindennél hatéko­nyabb eszközt Sátán a vallást használta fel arra, hogy az embereket elvonja Jehova istentől és gyalázatot zú­dítson szent nevére. Sátán megszervezte a vallást és annakidején működésbe hozta az úgynevezett „keresz­tény vallást“. Meglehetősen jól hangzott, amidőn az ájtatosabbak és álszentebbek mintegy így szóltak a nép­hez: „Egy külön vasárnapi-iskolát kell létesítsünk a

gyermekek számára s őket ki kell oktassuk az egyház dolgaira és tanaira vonatkozólag.“ Természetesen ez hatékony eszköznek ígérkezett arra, hogy a gyermekek összhangban legyenek tartva a vallási szokásokkal és bevonhassák, őket az egyházszervezetbe. A papság ál­tal képviselt ez álláspont annyira félrevezető, raffinált és csábító volt, hogy hiszékeny emberek könnyen tőrbe estek. A vasárnapi-iskola megszervezése óta a tanítás azokban egy néhány vallásoskodóra van bízva, akik megkísérelték, hogy minden gyermeket bizonyos vallásszervezet útján vezessenek, s a gyermekek csak keve­set vagy egyáltalán semmitse lettek tanítva Jehova Is­tenről, Királyáról és Krisztus alatti királyságáról. Elvitathatatlan dolog, hogy a vasárnapi-iskolák részét ké­pezik a vallásrendszernek: és annak az útnak a követé­se, amelyen a vallásoskodók járnak elől, azt jelentené, hogy le hagyjuk téríteni magunkat az Úr által megje­lölt ösvényről és az ellenség útján vezéreltetjük magun­kat. Ily módon a szülők úgy maguknak, mint gyerme­keiknek nagy kárt okoznak.

A tanitó

¹⁸

Jehova Isten a felséges atyja mindazoknak, akik élnek. Ö a nagy tanítója mindazoknak, akik háztartá­sához tartoznak: „Akinek a nevét viseli az egész csa­lád mennyen és földön.(Efézus 3:14, 15; van Ess) Az Istent szeretők szorgalmasan azt az utat követik, amelyet Jehova kijelölt és nem engedik magukat embe­ri következtetésekkel vezéreltetni, még ha annál vilá­gosabbnak és tetszetősebbnek is néznek ki ezek a kö­vetkeztetések. Isten Ábrahámot használta fel a helyes út megjelölésére. Mindjárt a vízözön után Isten elhívta Ábrahámot, s őt „Isten barátjává“ tette. Felhasználta Ábrahámot előképnek, amelyben Ábrahám Istent szem­léltette, mégpedig az Atyját annak a magnak, amelyben a föld minden engedelmes nemzedéke megáldatik. Ábrahám gondot viselt a maga családjáról, amiről maga Je­hova tesz bizonyságot. így nyilatkoztatta ki Isten a he­lyes eljárást és határozta meg, hogy ki tanítsa a gyermekeket. Népe helyes vezetésére rendelt szabályát Je­hova a következőkben jegyeztette fel: „És monda Je­hova: Eltitkoljam-é Ábrahámtól, amit tenni akarok? Ho­lott Ábrahám nagy és hatalmas néppé lesz; és benne megáldatnak a föld minden nemzetségei. Mert tudom ró­la, hogy megparancsolja fiainak és házanépének ö útán­na, hogy megőrizzék Jehova útját, igazságot és törvényt tévén, hogy beteljesítse Jehova Ábrahámon, amit szó­lott felőle.“ — Mózes I. 18 :17—19.

¹⁹ Itt Ábrahám találóan illusztrálta Jehovát, a felsé­ges Atyát és az Egyet, akiben az Isten szeretők háztar­tása oktatásban részesülnek. Jehova a „Sion“ nevet adta az egy jó asszony által szemléltetett szervezetének, amely Isten gyermekeit szüli; és a fenti szövegben Je­hova ismerteti a gyermekek oktatásának helyes módját, s ezt a következő szavak támogatják: „És minden gyer­mekeid Jehovától taníttatnak, és a gyermekeid békéje nagy lesz.“ —Ésaiás 54 :13; Elberfeldi ford.

²⁰

A gyermekek oktatásban kell részesüljenek, s az Isten igéjében ki van jelölve a helyes idő és hely ok­tatásukra. Azonban a Szentirásból nem tűnik ki, hogy oly kötelesség Isten felkent népének egy csoportjára volna bízva, hogy a gyermekek számára elkülönített tanulmányi-osztályt kellene létesítsen. A gyermekek megszülését eltartását és nevelését illető felelősség a szülőkön nyugszik. A vasárnapi–iskolák mentséget szol­gáltattak szülőknek a személyes kötelességük teljes elhanyagolására, s már ez önmagában elég annak kimuta­tására, hogy az elkülönített vasárnapi-iskolák gyerme­kek számára nem bírják Jehova tetszését. Egy jó atya felvilágosítja gyermekeit Istenre és királyságára vonat­kozólag, és a helyesen nevelt gyermek ezért tiszteli az ö szüleit. A Szentírásban Isten önmagára mint a nagy Atyára és „asszonyára“, illetve szervezetére mint gyer­mekei anyjára hivatkozik, és a gyermekekhez így szól: „Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet Jehova, a te Istened ad néked.“(Mó­zes II. 20: 12) Ez a parancs Isten háztartása minden