zott felelősségnek a vasárnapi iskolákra való átruhásására vezette... 2. A vasárnapi iskola a keresztény szülök gyermekeinek határozott hátrányára van, mert ennek tanítóitól nem részesülnek abban az oktatásban, amely oktatásra gondolkozó és lelkiismeretes szülök képesek és kötelesek volnának. 3. A vasárnapi iskolák a közbelépés által meglazítják a szülők és gyermekek közötti köteléket: a gyermekek elveszítik a szülők előttti tiszteletük egy részét, a szülők pedig önként lemondanak méltóságuk egy részéről."
7 Az őrtorony azonban elismerte a vasárnapi iskolát (mégpedig az előbbiekkel bizonyos mértékben össze nem egyeztethetően) annyiben, hogy néhány éven keresztül Az őrtorony minden számában komentárokat közölt a nemzetközi vasárnapi iskola-leckékről, amelyeket rendszerint vallásoskodók választottak ki. Még 1918 után is megjelentek Az Őrtorony kiadói odalán a köv. szavak: „A nemzetközi vasárnapi-iskola szövegeink főképpen előrehaladott bibliakutatóknak és tanítóknak vannak szánva. Egyesek nélkülözhetetleneknek tartják azokat”.
8 Azt remélték, hogy ily módon Az őrtorony utat talál a vallásoskodók iskolatermeibe és vasárnapi-iskoláiba s az igazságot így fel lehetne tárni előttük, a vallásoskodók megismernék azt és egyesek elfogadnák közülük. 1927-ben azonban az Ür akarataként lett felismerve, hogy a nemzetközi vasárnapi-iskola szövegek közlése az Őrtoronyban megszűnjön, ami meg is történt.
9 Itt meg kell állapítani, hogy a vasárnapi-iskoláknak az Ür népe által való tartása arra szolgált, hogy a fiatalokat és gyermekeket a szülőktől elkülönítse és elkülönítve tartsa, miáltal mindkét rész be lett folyásolva. Ezáltal képesített testvérek visszatartattak attól, hogy részt vehessenek az Ür munkájában, s ezek azzal mentegetődztek, hogy idejüket a gyermekek oktatására fordítják. s számtalan esetben az ily állítólagos gyermek tanítók leeresztették kezüket. Nem csak az ily hanyagok használták ezt kibúvónak, hogy a gyermektanítást a kifejezett megbízatásuk, a házról-házra való bizonyságtevés elé helyezzék, hanem még a szolgálati bizottságok és mások is figyelmük egy részét a gyermekek tanítására szentelték és így ily mértekebn vissza lettek tartva attól, hogy figyelmüket teljesen az Isten parancsa iránti engedelmességben a bizonyságtevésre összpontosíthassák.
10 A felkentek folytatják Isten igéjének a tanulmányozását s Jehova őket az utóbbi időben a felvilágosítás nagy áldásában részesítette, miszerint a nagy sokaság begyűjtésének az ideje elérkezett és azért milliók élnek a földön, akik amennyiben most Isten és királysága mellett foglalnak állást, talán soha se fognak meghalni. Amióta tetszett Jehovának, hogy népe előtt feltárja Ezékiel jövendölésének a jóakaratu emberek homloka megjelölésére vonatkozó értelmét és kinyilatkoztassa hogy ezek az engedelmesek Armagcddon vérfürdőjében meg lesznek kímélve, sok felkent előtt helyesnek és szükségesnek tűnt, hogy a fiatalabb gyermekeknek oly tanulmányi osztályt, illetve vasárnapi-iskolát létesítsenek s a gyermekeket elkülönítve oktassák, mialatt a felnőttek más helyiségben tartják tanulmányukat vagy mialatt a hírnökök a királyság üzenetét házrólházra járva hirdetik. Az elkülönített vasárnapi-iskola szószólói az ily iskolák létesítését főképpen, a következőkkel indokolták meg: Az ifjúság oktatásban részesül. mialatt szüleik az Úr munkájában tevékenykednek; nyilvános oktatást nyújt a gyermekek felfogó képessége szerint; felvilágosítja őket az Isten igéjére a királyságra vonatkozó dolgokban és előkészíti őket, hogy azon milliókhoz tartozzanak, akik sohase fognak meghalni; távol tarja a kis gyermekeket a világi dolgoktól; felkészíti őket az Ứr munkájára; éppenezert a nemfelszenteltek gyermekeit is meg kell hívni ezekre a külön összejövetelekre és ott. kioktatni őket, hogy aztán a szüleik érdeklődését is felkeltsék; s mivel a gyermekeknek ezek a külön összejövetelek és tanulmányok örömet szereznek, gondoskodjanak a szülők ilyenekről, akár felszenteltek gyermekeiről akár nem olyanokéról van
szó. A vasárnapi-iskolák vagy az ifjúsági osztályuk
érdekében további oknak gyakran felhozták, hogy Jehova tanúi a világi emberekre is időt és figyelmet fordítanak, elvivén a királyság üzenetét a Jonadáboknak vagy a „nagy sokaság” előrelátható tagjainak, s éppen .
ezért intézkedni kell a felszenteltek és mások gyermekeiről is, akik szívesen összegyűlnek velük; valamint, hogy egy ily oktatás, mivel azt a felszentelt sereg egy képesített személye vezeti, a bizonyságtevés egyik fórmája s az a gramofon előadások sorozatának és tanulmányoknak az új érdeklődök lakásán való tartásával egyenlő. Megint mások így szólnak: „A kisdedek nagyon szomorúak, hogy nincs alkalmuk Összejönni egy külön tanulmányi-osztályban.Mindezek az okok megyőzően hangzanak de vajon a Szentirás tamogatja
•‘A vasárnapi-iskola érdekében fent felhozott argil
mentionokkal szemben a következő ellenérvek szálának
ellene: A vasárnapi-iskola vagy a külön tanulmányi
osztály gyermekek számára elválassza a fiatalabbakat
a felnőttektől, s a gyermekek nem tudják meg pontú
san, hogy a felnőttek miként cselekszenek. A vasárnapi
iskola egyes képesített felkentet elvont a házról-házra
történő aktív hizonyságtcvéstöl. Az a gyermekek vagy
az ifjúsági csoportok tanítóinak kifogást szolgáltatott
a bizonyságtevés elmulasztására, hogy nmint állítják,
előkészüljenek az ifjúsági tanulmányozás vezetésére,
tehát egyeseknek kétségnélkül kifogást szolgáltatott ar
ra, hogy kezeiket leengedjék, és a gyermekek állítóla
gos, tanítói ezt felhasználták a házról-házra történő bizonyságtevö munka alól való kimentésükre. Még szol
gálati bizottságok is nagy figyelmet fordítottak ezekre
a vasárnapi-iskolákra és ily mértekben elmulasztották
osztatlan . figyelmüket a bizonyságtevő munkára fordí
tani, noha az Ür ezt parancsolta.
Megbízatás
'AJelkentek nem szabad megengedjék, hogy emberi
okoskodások vagy baráti érzések feltartóztassák az
íst£nÚ>l. rájuk ruházott megbízatás teljesítésében. Ezt a
megbízatást Jehova prófétái pontosan leírták és vilá
gossá teszi a felkelitek kötelességét. (Ésaiás 61 :1, 2;
43:8—12) Hogy a Biblia tanulmányozása a gyermekek
számára jó és gyógyító s hogy az Úr ezt megparancsol
ta, az elvitathatatlan igazság. He felmerül a kérdés.
Kinek a kötelessége a gyermekek tanítása? és milyen
feltételek mellett kell történjen az ily tanítás? Felha
talmazta a felszentelt és felkent népét arra, hogy a fel
szentelt és nem felszentelt szülök gyermekeit elkülönít
sék szüleiktől és más felnőttektől és velük meghatáro
zott időben külön tanítást végezzenek? Gondoskodjék
szolgája által minden csoport az ily gyermekek elkülö
nített oktatásáról és nevezzen ki valakit a felkentek
közül az ily gyermekek számára létesített tanulmányi
osztály vezetésére? Vagy a Jehova által a másoknak va
ló bizouyságtevésrc felkent egyes tanuk vegyék ma
gukra egy a gyermekek számára szolgáló külön tanul
mányi osztály megalapítását? A helyes feleletet ezek
re a kérdésekre a Szenfírás adja meg; és minden olyan
felelet hamis kell legyen, amelyet nem támogat telje
sen az írás.
’ Jehova a tanúinak adott megbízatást kifejezetten
a következőkép jelentette ki: „Ti vagytok az én tanúim
... hogy Isten vagyok
ezek ’fclkenettck, hogy a sze
gényeknek [tanulékonyaknak] üzenetet vigyenek, bekös
sék a megtört szívűeket, szabadulást hirdessenek a fog
lyoknak és megoldják a megkötőzötteket, hogy hirdes
sék Jehova jókedvének esztendejét és Istenünk boszszúállása napját és megvigasztaljanak minden gyászo
lót
Ebben a megbízatásban semmit se találunk arra vo
natkozólag, hogy a gyermekek számára a rendszerint
vasárnapi iskolának "nevezett elkülönített tanulmányi
osztályt kellene létesíteni. Igaz ugyan, hogy most „Je
hova napján
élünk, az cllonjciképcs sátoros ünnep
időjén, amidőn az Úr az ő „más jidiait.
magához gyűjti;
mindazáital az isteni megbízatás semmit sem mond egy
a felszenteltek és felnemszenteltek gyermekei számára
létesítendő külön tanulmányi osztályra vonatkozólag