{{raw:data:c|
|
{{raw:data:p|c|
figyelmeztetni. (Lásd The IVetch Toirer 1927 augusztus 1-i; Őrtorony 1927 novemberi) számát. Ez az ismeret segített a felkenteknek, hogy az ellenségeiket a helyes szemszögből lássák, és tudják, hogy semmi nem hason lítható össze Jehovával, a mindenható Istennel. Jobban felismerték mint valaha a kötelességüket és kiváltsá gukat, hogy neki engedelmeskedjenek, tekintet nélkid arra, amit valamely teremtmény a nap alatt gondolhatna vagy mondhatna. ‘•Józsiié látható vezetése alatt, aki annakidején az Űr Jézus Krisztust ábrázolta, kiűzte Isten a Kanaánitákat, Sátán képviselőit. Jósafát itt a Jehovához inté zett imájában megemlékezett arról, hogyan biztosított ő a népének'oftahnat és gondoskodást és hogyan ’űzte ki az ellenséget, és az országot Isten barátja, Ábráhám magvának adta örökre’. „Oh mi Istenünk! nem te űz ted ki o földnek lakóit a te néped az Izrael előtt, és nein te adtad azt Ábrahámnak, a te barátod magvának mind örökké? (Krón. II. 20:7) Hasonlóképpen kezdő dött meg a nemzetek idejének a végén, 1914-ben a „há ború az égben", aminek az lett az eredménye, hogy Sá tán és szellemi hordái a mennyből kiűzettek és a föld re vettettek, s hogy minden eddigi tulajdonuk Áhrahám valóságos magvának lett átadva. Mivel a 'nemzetek hét ideje’ akkor lejártak, a világ véget ért, ami itt Sátán elvitathatatlan uralmát jelenti, s attól az időtől az öszszes nemzeteknek fel kell tenni a kérdést, hogy el akarják fogadni Krisztus Jézust Királyként, vagy pedig Sátán alatt akarnak maradni s vele elpusztulni? (Luk. 21 :24; Mózes III. 26 :18—28) Ezzel összhangban mond ja Isten prófétája: „Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyá ink beszélték el nekünk a dolgot, amelyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél. Nemzeteket űztél te ki saját kezeddel, őket [saját népedet] pedig bcplántáltad; népeket törtél össze, őket pedig kiterjesztetted. Mert nem az ő fegyverükkel szereztek [szövetséges néped] földet, s nem az ö karjuk segített nekik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orcád világossága, mert ked velted őket. Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákobnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támodóinkat." (44. zsoltár 2—6) Ez a jövendölés a jelenben Isten szö vetséges népére vonatkozik a földön. “ Jósafát így imádkozott: „És te adtad azt Ábra hámnak, a te barátod magvának mindörökké", és az imának ez a része 1914-ben azáltal teljesedett be, hogy a Király, Krisztus Jézus a trónra emeltetett és kikülde tett, hogy uralkodjék a földön. Ez beteljesedése volt a Zsoltáros által ismertetett jövendölésnek is: „Én kentem ám fel az én királyomat a Sionon, az én szent hegyemen! Törvényül hirdetem: Jehova mondá nékem: En fiam vagy te; én ma nemzettelek [előhoztalak, elismertelek és mint jogszerinti királyt ismertettelek] téged." Ezt az Ür a „fiú-magzat", illetve a Királyság létrehozásá val cselekedte. „Kérjed tőlem és odaadom néked a pogányokat örökségül és birtokodul a föld határait, össze töröd őket vasvesszővel: széjjelzúzod őket mint a cserép edényt." — 2. zsoltár 6—9. “ Jákob a magot, Isten felkenteit szemléltette s így a maradék tagjait képviseli a templomban: „De te Izra el [Izráel nemzete], én szolgám, Jákob [a felkent mag], akit én elválasztottam, Ábrahámnak, az én barátomnak magva." (Ésaiás 41 :8) „És megjelent Jehova Ábrahám nak, és monda néki: A te magodnak adom ezt a földet." (Mózes I. 12:7) „Mert mind az egész földet, amelyet látsz, néked adom és a te magodnak örökre." (Mózes 13 : 15) Az itt megjövendölt mag Krisztus Jézus. ((«:ilata 3:16) „Barát" olyasvalakit jelent, aki minden idő ben szeret. Jehova szerette Áhrámot vagy Ábrahámot, és szereti Áhrahám m.agvát is. Következetesen szereti Krisztust, az igazi magot, és az ő teste tagjaiként elfo gadottakat. akik mindörökre Jehova barátai maradnak. „Nem azért szeretett titeket Jehova, sem nem azért vá lasztott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok; hanem mi vel szeretett titeket az Úr, és hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdt volt a ti atyáitoknak; azért hozott