{{raw:data:c| {{raw:data:p|30|29-33|amidőn ezekről értesült; de nem rendelkezett sem hittel, sem bátorsággal hogy cselekedni tudott volna, habár tudta, hogy csak Jeremiás adott ne¬ ki józan tanácsot. Újból felmerült a gyávasága és emberektől való félelme, amidőn így szólt Je¬ remiáshoz: „Senki se tudjon (senkinek se beszéld el) e szókról és nem halsz meg." (Jeremiás 38 : 24) Az uralkodótényezők nyilván az emberektől való félelem miatt kerülnek az ördög kelepcéjé¬ be. Több kormánytisztséget viselő ember rokon¬ szenvezik Jehova Isten szervezetével és szívesen is venne részt áldásaiban, de félelmük következ¬ tében az Isten ellenségei oldalán maradnak. Ar- mageddonkor mitsem használ az eltitkolt rokon- szenv vagy barátságos érzelem. Csak úgy lehet az Ür védelmében részesüni, ha Jehova mellé ál¬ lunk. ” A papság és a vezető politikusok mindenkire irigykednek, aki valamily befolyást tud, vagy látszik gyakorolni az uralkodókra. Ha ezek az uralkodók Jehova bizonyságtevőit valamily párt¬ fogásban részesítik, azzal a kisebb tényezők szem- beszállnak. Erről Sedékiásnak is tudomása volt, s emberektől való félelmében így szólt Jeremiás¬ hoz: „Ha meghallják a fejedelmek, hogy beszél¬ tem veled és eljőnek hozzád és ezt mondják ne¬ ked: Mondd meg csak nekünk, mit beszéltél a királynak, ne tagadj el abból tőlünk és nem ölünk meg téged, és mit monda néked a király? — Ezt mondd nekik: Alázatosan könyörgék a királynak, hogy ne vitessen vissza Jonatán házába, hogy meg ne haljak ott." (Jeremiás 38 :25 26) így igyekeznek eltitkolni ma is az emberektől félő uralkodók, hogy komolyan figyelmükre méltat¬ ták Jehova bizonyságtevőinek közleményeit; tény¬ leg és valóban azonban „remegnek a világra kö¬ vetkező események láttán". — Lukács 21 : 26 ’* Jeremiás napjaiban az álszentek tényleg hoz¬ zámentek és megkérdezték tőle, hogy mit beszélt a királlyal: „És a fejedelmek mind elmenének Je¬ remiáshoz és megkérdek őt és egészen úgy fele¬ le nekik, amint a király parancsolta vala; és hall¬ gatással elmenének tőle, mert nem hallották va¬ la a beszédet. És ott marada Jeremiás a tömlöc pitvarában mind a napig, amelyen bevevék Jeru¬ zsálemet és ott vala, mikor bevevék Jeruzsále¬ met." (Jeremiás 38:27, 28) Jehova bizonyság¬ tevöi sem tartoznak mindent elbeszélni az ellen¬ ség előtt, amiről tudomásuk van, s nem kötele¬ sek újabb akalmat nyújtani az ellenségnek arra, hogy Isten országának érdekeiben kárt tehessen. Jeremiás válaszát tehát nem kell hazugságnak te¬ kintenünk, miképpen Jehova bizonyságtevőinek a válaszát sem. Mert hiszen az ellenségnek semi- lyen tekintetben sem állott jogában tudomást sze¬ rezni arról, amiről ők egymással beszéltek és semmi káruk sem származott nekik abból, hogy Jeremiás nem közölte velük. Jeremiást tovább is a tömlöc pitvarában hagyták, illetve egészen Je¬ ruzsálem elfoglalásáig hatósági ellenőrzés alatt maradt. Hasonlóképpen folytatják Jehova bizony¬ ságtevőinek gyülölését az álkereszténység nemze¬ tei, mivel Jehova nevét hirdetik. Ezek a hatal¬ mak újabb korlátok közé szorítják Jehova bi¬ zonysa gtevőinek tevékenységét, s egészen Ar¬ mageddon viadaláig így fogják folytatni. Sámsont is a börtönben tartották még azután is, miután a haja újtól megnőtt, ami ugyancsak erre mutat. — Bírák 16 : 22, 25 ” Nabukodonozor, Babilónia királya újból ostrom alá fogta Jeruzsálemet, s Jeremiás még akkor is a városban tartózkodott. (Jeremiás 39 : 11, 12) Ez előre mutatja, amit Jehova, Jézus Krisztus út- i ján angyalainak rendelt hogyan oltalmazzák a ' maradékot és mit tegyenek vele Armageddon után. Ez nyilván arra mutat, hogy Jehova, Jé- i zus Krisztus útján rendeli a maradék megőrző- sét Armageddon alatt, s azután újabb igénybe¬ vételét a szolgálatban. Nabukodonozor nyilván ér- tesült Jeremiásnak azon jövendöléséről, hogy a ; babiloni király győzni fog s arról is, hogy azt ta- ; nácsolta Sedékiás királynak, hogy tartsa meg a babiloni királynak tett fogadalmát. Ez mindene¬ setre arra mutat, hogy Jeremiás hűsége Jehova tetszésével és az ő megbízottjának is a tetszésé¬ vei találkozott. Az Úr Jézus, Jehova legfőbb tiszt¬ viselője természetesen mindenről tudomással bír ; a hasonmási Jeremiás-osztály munkája felől, s hogy valóban híven és igazán képviseli-e az Urat s ez a tényállás újabbi bátorítást jelent a mara¬ dék számára hogy örömmel tovább hirdesse az ország evangéliumát; hiszen ezek immár régen a maradék bátorítására és reménységének fokozᬠsára jegyeztettek fel, s most ugyanezen okból nyilatkoztattak ki. “ Jeremiás 39 : 4 szerint Sedékiás ebben az idő¬ ben elmenekült Jeruzsálemből, viszont Jeremiást korlátozott helyzetben hagyta. Mire aztán Nabu¬ kodonozor seregeinek fővezére bizonyos embere¬ ket és babiloni fejedelmeket küldött Jeremiáshoz, hogy a tömlőéből elhozzák és Gedáliásnak adat- | ta át, hogy vigye magával haza és lakjon a sa- | ját népe között. (Jeremiás 39 :13,14) Az álke- ’í reszténység tényezői soha senkit sem bocsátottak szabadon az Úréi közül, akiket fogságra vetettek. Ezeket a foglyokat Jehova megbízottai szabadít¬ ják ki. Nabukodonozor király tisztviselője — Je¬ hova tisztviselőjét példázván — Jeremiáshoz ment, közölte vele, hogy Isten Jeruzsálem pusz¬ tulását és megbüntetését elhatározta, mivel a vᬠros az Úr ellen vétkezett. Azután szabadonbocsá- totta Jeremiást s közölte vele, hogy kedve szerint Babilonba mehet, vagy odahaza maradhat. (40 : 3—5) „És elméne Jeremiás Gedáliáshoz, Ahikárn- nak fiához Mispába és ott lakék vele a nép kö¬ zött, akik megmaradtak a földön (Palesztinában) (Jeremiás 46:6). „Gedáliás" „Jehova által fel- magasztaltat" jelent s ez a név nyilván bizonyos teremtményekre mutat, akik híven szolgálnak az Úrnak és kedvesek előtte. Az Armageddont túlé¬ lő maradék e prófétai dráma szerint azután Je- hova részéről újabb szolgálati alkalommal lesz megtisztelve. I A barat ismét jelentkezik 3T Tartsuk eszünkben, hogy a Bibliában megö¬ rökített prófétai drámák, s köztük a vizsgálódᬠsunk tárgyát képező sem a jonadábok vagy más emberek érdekében jegyeztetett fel. Sem pedig valamely személyek vagy személy dicsőítésére és tiszteletére, akiknek kiváltságukban állott az igazsághoz való hűségükért börtönben szenvedni¬ ük. Az isteni tudósítást az írás csupán a követ¬ kezők miatt jegyzi fel: „Mert amelyek régen meg- - .... „ . .
