A lap 2022. október 13., 09:20-kori változata

„A parázna nő éneke” (3. rész)

A megjelenés dátuma magyarul: 01.09.1937 A megjelenés dátuma angolul: 01.05.1937 Kötet: 24 (XXIV) Szám: 17

pages 138-152

138

Oldal:A-parázna-nő-éneke-rész-3-1937.djvu/2

139

AZ ŐRTORONY

ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE

24. évfolyam

1937 szeptember 15

17-18 Szám

A parázna nő éneke

(a 2. rész foltatása)

⁴⁵ 1919 január: XV. Benedek feloldja a katolikusokat minden korlátozás alól s megengedi, hogy az olasz politikai mozgalmakban résztvehetnek. Az olasz királyi házhoz való viszony kedvezőbb volt mint az elődeié 1870 óta és a "római kérdést" a legjobb módon tudta háttérben tartani. XV. Benedek "uralkodása" kezdetén mintegy husz nemzet tartott diplomáciai összeköttetést a Vatikánnal. 1922 végén immár mintegy 31-en. A franciaországi kapcsolat is helyre lett állítva és a Brittbirodalom is lépéseket tett egy bennsőséges kapcsolat kiépítésére. Követek küldésére tárgyalásokat indítottak Tokióval (Japán) is. (The Americana, III Köt. "XV. Benedek").

⁴⁶ 1919 március 11: A párizsi tudósító iroda a következőket jelentette: "Benedek pápa a hírek szerint fellterjesztéssel élt a hatalmakhoz, amelyben a Németországgal való béke megkötését sürgette. A pápa állítólag azt mondta, hogy a Vatikán jól értesült helyről tudja, hogy Németországban a gazdasági és szociális helyzet nagyon komoly és a bolsevizmus gyors terjedésétől kell tartani, ami bolsevista állam keletkezésével járhat, s amely a bolsevista Oroszországgal fog egyesülni". (WT 1919 jún. 85. old.)

⁴⁷ 1919 március 23: A fasiszták első gyűlése Milánóban, Olaszországban. Május: Hitler Adolf első náci gyűlése Münchenben, Németországban. Szeptember: A nemzeti katholikus jóléti konferencia (NCWC National Catholic Welfare Conference; azelőtt Council, megszervezése az Egyesült-Államokban.

⁴⁸ 1918, a világháború vége után a római-katolikus hierarchia elérkezettnek látta az időt világi hatalmának visszaszerzésére való törekvések megindítására. A hierarchia törekvése aztán arra irányult, és 1929 febr. 11-én sikerrel is végződött, amidőn közzétették, hogy a pápa világi hatalmát visszaállították.

⁴⁹

Most pedig annak a megállapítása a fontos, mit jelent a próféciában említett „hetven év”; mit jelent az, hogy ,,a parázna 70 évig elfelejtetik” s mit értsünk a „parázna nő éneke” alatt? Itt csak annyit óhajtunk leszögezni, hogy a 15. és 16. versekben foglaltak az 1—14-ig említett részben foglalt „jajgatást” megelőzik, amely „jajgatás” fogja világosan jelenteni a Mindenható Isten nagy napjának kezdetét. Most a prófécia ezen részét fogjuk megvizsgálni.

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

1 Mily célt látunk abban, hogy Isten vezérelte és gondviselte Izrael ügyeit s vele kapcsolatos emberek ügyeit? Mily jelen helyzet érdekében történt az?

2-3 Hol volt Tirusz, Szidon, Kittim és Társis? Mily ősszeköttetésben álltak egymással? Mit jelent ez Ésaiás 23:6 teljesülésében?

4 Mily okból kérdeztetik: "Ez-é a ti örvendező városotok? Mit jelent, "melynek eredete az ősidőkbe nyúlik vissza“?, s alkalmazd ezt!

5-6 Miért mondja, „Lábai messzire viszik el” és „idegenben fog lakni”? Mutasd ki szövegek alapján, miért és hogyan fog ez történni?

7-8 Mennyiben cselekedett „Tirusz, Szidon és Filisztea minden környéke” Jóel 3:4—6 szerint? Miért fog emiatt az Úristen elbánni Jóel 3:7, 8 szerint?

9-10 Mily ítélet következik a modern Tituszra Ámós 1:10 szerint? Miért fogja „tűz megemészteni” a kísérő szöveg szerint? Miért nevezi Jézus ezt a társaságot „kígyó fajzatnak” s vonja kétségbe, hogy „megmenekülne a gyehennától”?

11 Mennyiben illik rá a római-katholikus hierarchia munkájára Máté 23:15? Mutasd ki, hogy Ésaiás 23:8 prófétai nyelven a római-katholikus hierarchiát jellemzi!

12-17 Mily célból kérdeztetik: „Ki végzett ilyet Tirusz felől?” Alkalmazd szövegek alapján a 9. versben adott feleletet!

18-20 Kicsoda „Társis leánya?” Miért és hogyan árasztja el országát mint a Nílus? Mit értsünk: S nincs többé megszorító öv? Mit bizonyít ez?

21-23 Mikor s hogyan nyújtja ki kezét Jehova a „tenger” fölé? Mily országokat fog megrendíteni ș hogyan? Kicsoda az itt említett „kalmár város”? Kinek adja Jehova ezt a parancsot s hogyan lesz az végrehajtva?

24-26 Kicsoda „Szidon megszeplősített leánya”? Miképpen „örvendezett” s miért nem fog örvendeni többé? Mikor s hogyan fog útrakelni „Kittimbe”? Miért nem talál ott nyugodalmat?

27-29 Miért van Ésaiás 23:13-ban e kifejezés használva: „Ímé a káldeusok országa!”? Magyarázd meg és alkalmazd a következő kijelentéseket: „Ez a nép nem lesz többé”; b) „Asszíria a puszta lakosainak adta”; c) „A káldeusok országa... felállítja ostromtornyait, lerombolja Tirusz palotáit”; d) lerombolja azt!

30 Alkalmazd a 14. verset!

31-48 Mily utalás történt Ésaiás 23 feljegyzése teljesülese tekintetében a sorrendet illetőleg? Említs történelmi eseményeket, melyek megerősítik ama feltevést, hogy az Ésaiás 23 feljegyzés utolsó részének teljesülése megelőzi az első rész teljesülését!

49 Mily pontokat kell megállapítani a prófécia további tanulmányozása során?

(Angol W. 1937 április 15.)

„A parázna nő éneke"

3. rész.

„Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jöjj!" — Ésaiás 23:l6.

¹ JEHOVA napja azon megjelölés, amely a próféciában előfordul s azon időre utal, amidőn Jehova megbízott királyát a trónra emeli és uralkodásra utasítja.

(2. zsoltár 2:6; 110 :2) Az írás arra mutat „ama nap” megjelölés alatt is. Ez a megjelölés jellemzi azt az időt, amidőn Jézus Krisztus, a király, Sátán uralmát,

140

amelyet ő oly sokáig zavartalanul folytatott, meg fogja szakítani. Ezt az időt jellemzi a mennyei háború kezdete, aminek következtében Sátán és angyalai kivettettek a mennyből erre a földre. (Jelenések 12:7) Úgyszólván abban az időben tört ki a világháború is a földön. Ebben az időben kezdődött meg Sátán leigázása, ami Armageddonkor fogja elérni tetőpontját. Erre az időre mutat Ésaiás 23:15, ahol írva van: „És lesz ama napon, hogy Tírusz elfelejtetik hetven esztendeig egy király napjai szerint; hetven esztendő múltán Tírusz sorsa a parázna nő éneke szerint lesz.“ A prófécia teljesülésének ezen a pontján az Armageddonkor bekövetkező dolgokról visszatér azon dolgokra, vagy okok vizsgálására, amelyek a harcot előidézték. Azon időpont, amidőn Ésaiás 23:15 egy része beteljesült, 1914 Kr. u., amidőn az ellenség kivettetett a mennyből. Amint azt az előző számban felsoroltuk, 1914-ben és több évvel azelőtt is, a róm. kat. hierarchia nem bírt világi hatalommal a földön. Azon idő alatt azt állították, hogy a pápa a „Vatikán fehér rabja".

² Ha látjuk, hogy a hajdani Tírusz a róm. kat. hierarchia szervezetét példázza, s ez a mai Tírusz, a prófécia megvizsgálásában segítségünkre lesz, ha a hierarchia főszándékát szemünk előtt tartjuk, amely a kővetkező: "Krisztus állítólagos helytartója a világ nemzetei felett uralkodni kezdett, mégpedig azon hamis állítása folytán, hogy „Krisztus a király", ami alatt a pápát értik, a róm. kat. hierarchia jurisdiktio fejét. A róm. kat. szervezetnek eleitől kezdve ez volt a szándéka; ámde időről-időre visszaveretett, amit ez a szervezet ellenfelei ellenzékiségének tulajdonít.

³ Jehova prófétája mondja: „Ama napon történik majd, hogy Tírusz (t. i. a mostani, illetve a r. kat. hier. szervezete) ... elfelejtetik" Ki fog megfeledkezni róla? A korábbi törvénytelen ágyasai, akikkel paráználkodott. Ezek megfeledkeztek róla mint világi hatalomról. A politikai uralkodók nem számoltak vele mint világi hatalommal és a pápát pusztán lelki tanácsadónak tekintették, olyannak, akinek nincsen hatalmas befolyása és nem veszélyes. Ebből szükségképpen nem kell arra következtetni, hogy mintha hetven évig megfeledkeztek volna a hierarchiáról. A prófécia pontosan meghatározza azt az időt, amidőn teljesen megfeledkeznek róla, azt mondja: „Ama napon Tírusz feledésbe merül! „A 15. verset a 17. kel összehasonlítva világosan kitűnik, hogy a paráznáról egy ideig megfeledkeznek s az idő, amely alatt megfeledkeznek „ama nap", illetve Jehova napjára esik. S hogy az Úr a hetven év végén megemlékszik majd Tíruszról. Ez a látogatás, melyben az Úr fogja részesíteni, nyilván nem a felépítése érdekében fog történni, hanem az ő megítéltetésére s ez a látogatás a „szokatlan munkával" fog kezdődni, illetve Jehova „rendkívüli munkájával" fog végződni.

A hetven éves idő

⁴ Ésaiásnak itten vizsgált próféciája a Jeremiás próféciájában találja meg párhuzamát Jeruzsálem hetven éves pusztulásával kapcsolatban. Erről mondja Jeremiás, Jehova prófétája: „Ímé kiküldők én és felveszem északnak minden nemzetségét, azt mondja az Úr, és Nabukodonozort, a babiloni királyt, az én szolgámat és behozom őket a földre és ennek lakóira és mind e körül való nemzetekre (Tiruszra is) és elveszítem őket és csudává és szörnyűséggé teszem őket (a jelképben hetven évig) és örökkévaló pusztasággá... És ez az egész föld pusztasággá és csudává lészen és e nemzetek a babiloni királynak szolgálnak hetven esztendeig

(Tírusz is). És mikor eltelik a hetven esztendő, meglátogatom a babiloni királyon és az ö népén az ő álnokságukat, azt mondja az Úr, és a káldeai földön és örökkévaló pusztasággá teszem azt (ami Sátánnak a mennyből való kivetésével kezdődött Kr. u. 1914-ben). Mely földet fogja Jehova mindörökre elpusztítani? (9. vers) Kétségtelenül Tírusz is ahhoz tartozik, mert meg van írva: „És Tirusznak és Szidonnak minden királyait"; és a szigetek királyait, akik a tengeren túl laknak." — Jeremiás 25:9—22.

⁵ Zakariás, Isten prófétája e próféciának hasonmási teljesüléséről beszélvén a Jeruzsálemben példázott lelki Izraelt illetőleg s ez az idő világosan meg van nevezve. (Zakariás 14:1—2) A lelki Izraelnek szükségkép nem kellett hetven évig elpusztulva hevernie a hasonmás beteljesülése céljából. A lelki Izrael elpusztulása 1914 és 1919 között teljesült be, tehát mintegy négy éves idő alatt. Abban az időben teljesítette be a lelki Izrael, a maradék, a babiloni fogságból Sionba való hazavonulás képletét is s így a hasonmási pusztulás hetven évének teljesülése megtörtént. A fontos tehát a pusztán való heverés volt, nempedig az időhossz.

⁶ Figyeljük meg tehát, hogy Jeremiás a hetven éves pusztulást, illetve Tírusz pusztulását a jeruzsálemi pusztulással egy időben való eseménynek számítja; következőleg a modern Tíruszon való teljesülés esetében, a r. kat. hierarchiára alkalmazva, éppen úgy áll a dolog, mint a lelki Izrael esetében. A pusztulás vagy a világi hatalom hiányzása, vagy a róla való megfeledkezés ideje szükségképpen nem kellett hogy hetven betűszerinti évig tartson. A fontos itt a pusztulás, nem pedig az időhossz. Azonkívül a pusztulás ezen időtartama „ama napon" következik be, következőleg nem következhetett be Jehova napja, azaz 1914 előtt.

⁷ Mivel a hasonmásban és az előképben is ez a két idő egymással párhuzamos, a modern Tíruszon, a r. kat. hierarchián a hetven év körülbelül azon időben végződőnek kell számíttasson, mint az új Jeruzsálem pusztulása, illetve 1918 végén vagy 1919 kezdetén. Semmikép sem szükséges tehát 1918 nov. 24-től visszaszámolni 1848 november 24-ig az idő megállapítására. Elég, ha tudjuk, hogy a r. kat. hierarchia „ama napon", illetve 1914-től 1919-ig feledésben volt, mégpedig az ő korábbi politikai szövetségesei feledkeztek meg róla, akikkel paráználkodott s akik őt világi hatalomnak elismerték. Ha tehát a látható tények azt mutatják, hogy a r. kat. hierarchia feledésben volt 1914—1919-ig a politikai hatalmak részéről, vagy el volt hanyagolva, ez megerősíti azt a következtetést, hogy a hetven év úgy teljesült, ahogyan fentebb említettük.

Feledésben

⁸ A r. kat. hierarchia a világháború alatt kimagasló szerepet akart betölteni; ez azonban nem sikerült neki. Azon idő alatt a pápát mindenütt haragosan nézték, főkép a szövetséges hatalmak, s erre okuk is volt. Habár a pápa azon kijelentés mögé bújt, hogy semleges és szigorúan megőrzi a semlegességét, állításait mindazáltal nem tartották igaznak. Nézzük meg a következő történelmi tényeket: „Londonban, 1915-ben kelt szerződés. Titkos szerződés, amelyet április 26-án Itália, Franciaország, Nagy-Britannia és Oroszország kötöttek s végül 1915 május 9. én aláírtak, megszabva azon feltételeket, melyek szerint Itália hajlandónak nyilatkozott a szövetségesek oldalán beleavatkozni a háborúba. A kötendő békeszerződés által Olaszország-

141

nak ígérték Trentinót és egész Dél-Tirolt, egészen a Brenner-szorosig; a pápai széknek nem engedték meg, hogy diplomáciai, lépésekkel beleavatkozzon a békekötés ügyeibe vagy a háborúból keletkező kérdésekbe." („The Encyklopedia Americana", 17. kötet 632—33. old.).

⁹ Látjuk, hogy a szövetséges hatalmak egy titkos szerződést követtek, miszerint a r. kat. hierarchiát, s főkép annak fejét mellőzték. Egy folyóirat, amelyet Washingtonban (D.C.) 1929 márciusában adtak ki, címe „The Protestant" (9. köt. 1. sz. 1. old.) a következőket írja: „A hierarchia egyházi folyóiratai a világháború alatt Amerikában azt írták a pápai becsvágy felől, hogy békebíró szerepét fogja vinni és ítélkezni fog a háborúskodók felett. Itália azonban véget vetett ezeknek a törekvéseknek, A londoni paktum (a fentemlített, 1915-ben kelt szerződés)-ban Itália kötelezte magát, hogy a pápát kizárja az ellenségeskedésből és a békefeltételek felállításából is. Itália kizárta a pápaságot mindkét hágai békekonferenciáról. De az 1929-ben kötött konkordátum által ezt az akadályt eltávolították. Itália, a pápai szék határozott ellensége, fontos szövetséges lett a pápaság részén. „Ez bizonyítja, hogy a pápa a világháború alatt a politikai hatalmakkal érintkezést keresett, de azon idő alatt, illetve 1914-1919 között mellőzték, és megfeledkeztek róla s ez teljesen megfelel annak az időnek, mikor a szellemi Izrael a sátáni szervezet fogságában volt. A parázna nő bájai a háború alatt nem vonzották a kapzsi nemzeteket, mert ezeknek egész vágyakozása a nagy zsákmány felosztására volt irányítva, amelyre kilátásuk volt. Ezek a tények teljesen az elfelejtett parázna nőről szóló próféciát töltik be. Az öreg nőszemély ezen idő alatt lehorgasztotta a fejét és hosszú fekete ruhát hordott. De lásd csak, ezen idő végén felébredt, úgy, amint azt a jövendölés előremutatta.

¹⁰ A jövendölések írják (Ésaiás 23:15): „Egy király napjai szerint". Az előképben az „egy király" volt a babiloni királyi ág, Nabukodonozortól Belsazárig, a káldeusok országából. A hasonmásban azonban, illetve a prófécia teljesülésekor (ama bizonyos napon), azaz 1914-től kezdve Jézus Krisztus, Jehova trónra emelt királya, uralkodni kezdett s azóta uralkodik. „Egy király napjai szerint" (Rotherham ford, szerint) „Egy király ideje szerint" (Párhuzamos bibliafordítás) Ez a két utóbbi fordítás segít a dolgot megvilágítani és nyilvánvalóan „a káldeusok királyára" és a hasonmási pusztulás idejére vonatkozik, amely amint fentebb megmagyaráztuk 1914-től 1918-ig teljesedett be. A világháború 1918 nov. 11-én ért véget; nemsokára azután a pápa kezdett kijönni mellőzött helyzetéből és „az elfeledettség" ideje véget ért. Amikor a béketárgyalások folytak, a pápa azonnal megmozdult és igyekezett helyet szerezni magának a tárgyalásokon. A new-yorki "Evening World" 1918 nov. 30-án egy nyilatkozatot tett közzé arravonatkozólag hogy a pápa (az időben XV. Benedek) a békekonferencián résztvenni óhajt, hogy egy bizonyos világi hatalomhoz jusson; ugyanakkor azt is jelentették, hogy a Vatikán-épületben egy saját távíróhivatalt, saját kábelekkel akar létesíteni, „hogy magánösszeköttetése legyen az összes kormányokkal anélkül, hogy az olasz vonalakat használnia kelljen. “ (Lásd Watch Tower 1919 jan. 1.) Az olasz kormány ezen ideig az öreg hölgyet a háttérbe szorította. A békekonferenciát 1919 jan. 18-án nyitották meg s ekkor terjesztették elő a Népszövetségi szerződést, amelyet később el is fogadtak. Ennél a konferenciánál a pápa erőfeszítéseket tett, hogy a politika kormányokkal egyenjogúan helyet nyerjen; ez

azonban nem sikerült neki. Mindezek a tények mutatják, hogy a fent említett időszak alatt az öreg hölgyről megfeledkeztek.

¹¹ A fent említett események körülbelül hetven évvel 1848 nov. 24-ike után következtek be, amely napon az álruhába öltözött pápa Rómából elmenekült. 1848 febr. 8-án az olasz kormány a pápát minden világi hatalmától megfosztotta, de ezek a tények látszólag csak lazán függnek össze a jövendöléssel és ennek nem képezik beteljesülését. Ezek a tények alkalmasak lehettek arra, hogy a jövendölés igazi jelentőségét egy ideig elrejtsék, addig, míg Isten kellő ideje elérkezik, hogy azokat megértsék. A jövendölés továbbá azt mutatja (15. vers): „A hetven év végén, (az előképi és a hasonmási pusztulás) Tirusz énekelni fog, illetve a parázna nő" (angol fordítás). Más fordítások a jövendölés ezen részét a következőképpen adják vissza: „Tirusszal az fog történni, amit a parázna nőről szóló ének mond" (Miniatűr fordítás); „Tirusz a parázna nő éneke szerint fog járni" (Elberfeldi fordítás); „ahogyan a parázna nőről szól az ének" (Zunz-ford.); „ahogyan a parázna nőről szóló ének mondja" (Menge-ford.). Figyeljünk arra, hogy itt nem egy a parázna nő által énekelt dalról van szó, hanem egy a parázna nőről szóló dalról. Ez lehet az oka annak, hogy a 16. vers szövegének fordításában egy idézőjel van elhelyezve. Ennek következtében a 16. vers „A dal". Ez a „parázna nőről szóló ének" kétségtelenül az Úrnak jövendölése a paráználkodó vallásrendszerről, azaz a r. kat. szervezetről, ennek szövetségeseiről és támogatóiról s kétségkívül ez így is van. Ez a prófécia előre mutatja, hogyan fog a parázna nő közvetlenül azon idő után viselkedni, amely alatt el volt feledve. Az ének kezdi újból feleleveníteni tevékenységét és közbenjárását, úgyszintén fáradozásait főcéljának elérése érdekében, ami nem más, mint a diktatórikus uralkodás a föld nemzetei felett Krisztus helytartójaként.

¹² „A parázna nőről szóló ének" szavai magához a parázna nőhöz vannak intézve, vagyis a r. kat. hierarchiához, éspedig a világháború végét követő időszak alatt 1918-ban, tehát, miután Sátán és törvényszegő angyali seregei a mennyből ki, és a földre taszíttattak és midőn Sátán látható és láthatatlan hadait Armageddonra felgyűjteni kezdte. Sátán ezen eljárásánál vagy munkájánál vallásos berendezését, a r. kat. szervezetet működteti és állítja előtérbe. Ez jellemzi azt az időt is, amikor az Úr Siont felépíti és a maradékot mint, bizonyságtevőit kiküldi, hogy nevét és királyságát világszerte hirdesse. A „parázna nőről szóló ének" szavai a következőképpen szólnak: „Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jöjj!" (Ésaiás 23:16) Ezt a dalt nem Jehova nevének a dicsőítésére éneklik, hanem az ellenkező célzattal. „És citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmukban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg és nem látják kezeinek cselekedetét." — Ésaiás 5:12.

¹³ A parázna nő egy „uccai nő" és a legvonzóbb ruhájában mutatkozik, festi az arcát és útra kél, hogy üzletet csináljon. Ehhez citerát vagy "hárfát" használ, vagyis egy hangszert, amely kedves hangjaival szeretőjét csalogatja éspedig úgy régi vendégeit, mint az újabb lépremenőket, mint az Egyesült-Államokat és a hivatásos politikusokat, akik azt vezetik. Bájait mindazzal felékesíti, amivel tudja és kifejti minden csábító művészetét és így a zenéje által elhódító légkört teremt. A jövendölésben említett citera (a miniatűr ford, szerint hárfa) példázza a parázna nő felszerelését vagy

142

eszközeit, amivel ő vallásos nyafogását és hazugságait megerősíteni, illetve benyomáskeltövé tenni igyekszik, hogy mások is kelepcéjébe essenek és fennhatósága alá kerüljenek. Ilyen eszközök a hasonmásban többek között, a jezsuiták, fasiszták, nácik, a „szentév kudarca“, a Holy Name Society (a Szent Név Társasága), a Kat. Akció, a Columbus Lovagok, a kommunista ellenes iskolák, a kat. sajtó, a National Catholic Welfare Conference (Nemzeti kat. Jóléti Konferencia), a Legion of Decency (Illem Légió), a film ellenőrzése a filmcenzura által, ál- illetve hamis hazafiasság, amely a zászlóüdvözlését kényszeríti, emlékművek és szobrok építése valláskodók költségére, és hasonló vállalkozások, melyek által „felfuvalkodottan lim-lomjait mutogatja" és a hiszékeny népet félrevezeti és megcsalja, azt remélve, hogy ezáltal a saját ügyét előmozdítja és nagy célját eléri, vagyis diktatúra útján az uralmat a föld népei felett. A világháború óta ez a parázna nő napról-napra felfuvalkodottabb, gúnyolódóbb, követelődzőbb módon mutogatja magát a föld népei előtt.

¹⁴ A parázna nő, vagyis a r. kat. szervezet az ördög vezetése alatt és Krisztus hű követői elleni ellenségeskedésben, akik most Jehovának és az ő királyának dicséretét éneklik, a földet bejárja hangszereivel. A parázna nő rendkívül megerőlteti magát, hogy mindent elpusztítson, amit az igazság, melyet Isten az ő szavaiban lefektetett, hirdet. A parázna nő viselkedésével feltűnően ellentétben Jehova leírja az Úr hű bizonyságtevőit a következő gyönyörű jelképes nyelven: "És láték úgymint üvegtengert tűzzel elegyítve és azokat, akik diadalmasok a fenevadon és az ő képén és bélyegén és az ő nevének számán, látám állani az üvegtenger mellett, akiknek kezében valának az Istennek hárfái. És éneklik vala Mózesnek, az Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét, ezt mondván: Nagyok és csodálatosak a te dolgaid, mindenható Úristen; igazságosak és igazak a te útaid, ó szentek Királya!" — Jelenések 15:2, 3.

¹⁵ A Felségest dicsőítő ének azt hirdeti, hogy a királyság képezi a világ egyetlen reménységét s Krisztus most igazságosan uralkodik és minden képmutatást és törvénytelenséget ki fog irtani; ez az ének nagyon nyugtalanítja az öreg paráznát s most teljes erejéből pengeti citeráját, s minden befolyását és hatalmát felhasználja az Úr hárfásainak elpusztítására. Jehova tanúinak minden országban való üldözése meggyőző erővel bizonyítja ennek az állításnak helyességét. A most lejátszódó közismert tények teljesen ráillenek a próféciára s ez mutatja, hogy a jelen azon idő a világháború után, amidőn az öreg parázna minden bájait felhasználja, hogy az országokat és a népeket a maga fennhatósága alá kerítse és önző kapzsiságának kielégítésére kíván uralkodni.

¹⁶ Hova megy parázna dalának éneklésére? A prófécia a következőket mondja: „Járd be a várost te elfelejtett parázna nő!“ Egykor világi hatalom felett rendelkezett; de aztán egy ideig el volt feledve, amidőn a politikusok szövetsége úgy látta jónak, hogy az öreg paráznát magára hagyja; a világháború után azonban fordulat állott be s ez most úgy látja, hogy elérkezett a kedvező idő arra, hogy kiálljon és régi szeretőit felkeresse s néhányat, újat is szerezzen, vonzó külsőbe öltözve s így csábítgatva szeretőit. Mely „városban" fogja mutogatni magát? Nem az Isten hű népe között, nem a Sion templomában, hanem abban a városban, amely a jelképben "kereszténységnek" van nevezve, nevezetesen azon nemzetek között, akik üzleti célokból szívesen használják Krisztus nevét. Ez a „tíz királyok

városa". Az öreg parázna mint „uccai nő" minden nemzet királyát vagy uralkodó hatalmát megszólítja, dalol nekik, illetve olyasmikkel áltatja őket, amivel azt véli, hogy el tudja őket varázsolni. A parázna nő, a r. kat. hierarchia a világháború vége óta mutogatja magát, jellemző ruháiba öltözik, festett ábrázattal és hízelgő beszédekkel jelenik meg, nagy költségek árán, amely pénzt a katolikus néptől szedett össze s így folytatja csábító és félrevezető hadjáratát. Ezt „katolikus akciónak" nevezi. Ámde azt az „ördög látható akciójának“ is lehetne nevezni. A zsidó rabbik és az úgynevezett „protestáns" papság minden ellenkezés nélkül az öreg parázna karjaiba veti magát, utasításokat fogad el tőle s közösen járnak el, a politikusokat és a gazdasági tényezőket azzal akarván áltatni, hogy csak javukra fog válni, ha e „vallásos", illetve parázna szervezettel összeköttetésben fognak állani.

¹⁷ Az öreg parázna a világháború óta teljes hatalmat nyert Olaszország és Németország felett s amely országban cselfogásai és megtévesztő beszédeivel nem jut sikerre, ott fegyveres erőt vesz igénybe. Magát tünteti fel a becsületesnek és kétszínűen azt állítja, hogy Istent és Krisztust, a nagy Békefejedelmet képviseli; de ugyanekkor lázadást szít a spanyol kormány ellen, mivel ez a kormány megvetette és nem akarja követni félrevezetéseit. Papjai és egyéb papi ruhás alárendeltjei fegyveresen a spanyol nép lemészárlására vonulnak s így akarják megvalósítani a parázna gaz tervét, mely a nemzet leigázására irányul. Az öreg „parázna" éppen most mutatkozik Washingtonban (D.C.) és diplomáciai kapcsolatokat akar létesíteni az Egyesült-Államok és a Vatikán között és Washington részeg lesz az ő paráznaságának borától. Az Egyesült-Államok még fiatal s még nem ismeri eléggé az öreg paráznát, úgy, ahogyan a többi nemzetek ismerik, s ezt a nemzetet tehát találóan írja le a prófécia mint fiatalembert, aki a tapasztalatokból tanul. Gyakran megtörténik, hogy a mitsem tapasztalt fiatalember egy ámító parázna csábjainak áldozata lesz, amely parázna nyilvános helyen mutogatja magát és énekel. Úgylátszik, hogy az Egyesült-Államok egy ily balga osztályhoz tartozik.

¹⁸ Amennyiben Jehova Isten előrelátta a mai viszonyokat és a vallásszervezet parázna tevékenységét, immár régen megfelelő mondatot is jegyeztetett fel: „És láték a bolondok (balgák) között, eszembe vevék a fiak között, egy bolond (balga) ifjat (az Egyesült¬Államokat), aki az uccán jár, annak szeglete mellett, a házához menő (vezető) úton lépeget, alkonyatkor, napestéjén és setét éjfélben. És ímé, egy asszony eleibe jő, paráznának öltözetében, álnok az ő elméjében. Mely csélcsap és vakmerő, akinek házában nem maradhatnak meg az ő lábai; néha az uccán, néha a tereken van és minden szegletnél leselkedik. — És megragadá őt és megcsókolá őt és szemtelenségre vetemedvén monda neki: „Hálaáldozattal tartoztam, ma adtam meg fogadalmaimat, azért jövők ki elődbe szorgalmatosan keresni a te orcádat és reád találtam. Paplanokkal megvetettem nyoszolyámat, egyiptomi szövésű szőnyegekkel. Beillatoztam ágyamat mirhával, áloessel és fahéjjal. No foglaljuk magunkat bőségesen mind virradtig a szerelemben; vigadjunk szerelmeteskedésekkel; mert nincs otthon a férjem, elment messze útra... És elhiteté őt az ő mesterkedésének sokaságával, ajkainak hizelkedéseivel elragadá őt. Utána megy, mint az ökör a vágóhídra és mint a bolond, egyszercsak fenyítő béklyóba, mígnem átjárja nyíl az ő máját. Miképpen siet a madár a tőrre és nem tudja, hogy az ő élete ellen van... Sírba vivő út az ő háza, amely le-

143

visz a halálnak hajlékába." — Példb. 7:7—19, 21—23, 27.

¹⁹ Vajjon hajlani fog az Egyesült-Államok a parázna hízelgéseire és áldozatául esik csábításainak? A dolog így néz ki. Az öreg parázna eszközei mindenütt dolgoznak az országban és éjjel-nappal azon fáradoznak, hogy az Egyesült-Államokat hatalmába kerítsék a kormányzat minden ágában, s a politikusok bedőlnek csábításaira s a nép között sokkal könnyebben elbolondítható pojácák is kelepcéjébe kerülnek és engedelmeskednek neki. A fasiszták és a nácik azonosak egymással és a római katolikus hierarchia kezében oly eszközök, melyek útján könnyebben kezébe kerítheti a nemzet feletti hatalmat. Ennek a szervezetnek hatalma mindinkább növekedik az Egyesült-Államokban. A nép általában alszik és közömbös a fenyegető veszéllyel szemben. A parázna kerítette kezébe a filmgyártás ellenőrzését is és a nép figyelmét eltereli, hogy ne vegye észre a nemzetet fenyegető veszélyt. Ez valóban borzalmas idő. Éjszaka van és az emberek alszanak. „Sötétség borítja a földet és nagy sötétség a népeket." (Ésaiás 60:2) A parázna szervezete azonban eszközeivel együtt az éjszaka minden órájában is működik.

²⁰ Az öreg „parázna" prófétai dalát zengi, amint írva van: „Játszál, amint csak játszani tudsz, dalold a dalokat egymásután, hogy reád gondoljanak!" Így is tesz s ezzel igyekszik fokozni csábjait és hatalmát. Arra törekszik, hogy a politikusok tömegét eláltassa, hogy ő nemcsupán az ő lelki vezetőjük, s hogy neki kell gyakorolnia a világi hatalmat és felsőbbséget is minden politikai szervezet felett. Amennyiben a politikusokat hízelgéseivel félrevezeti, üzleteket köt velük és általuk s így szerzi meg a népek felett a hatalmat és Krisztus utánzataképpen uralkodik a nemzeteken s végül a „kereszténység" összes nemzetei felett.

²¹ A római katolikus hierarchia agresszív tevékenységét most „katolikus akciónak" nevezi s kétségtelenül kimutatja, hogy az öreg parázna a jelent tekinti azon alkalmas pillanatnak, amidőn világi hatalmat nyerhet a nemzetek felett. Emiatt cincogja el nótáit — természetesen ezek hazugságot tartalmaznak-, mert amint Isten előre megmondotta, ez hozzátartozik az ő üzletéhez. Azzal dicsekszik, amit az Úr prófétája előre megmondott: „A hazugságot választottuk rejtekhelyül és hamisságban rejtőztünk el, semmi sem győzhet le minket“ (t.i. a paráznát). (Ésaiás 28:15) Nyilvános és szemtelen kétszínűséggel hívja fel a közfigyelmet állítólagos vonzó erejére. A valódi tényeket elrejti az emberek elől s magát az igazság jogosult cenzorának adja ki. Előírja a Federal Communication Commissionak (az U.S.A. rádió ügyeit ellenőrző hatóságnak) és a rádióállomások tulajdonosainak és vezetőinek, mit közöljenek s mit ne közöljenek a rádión. Diktálni akarja a népnek, hogy mit hallgasson meg s mit ne hallgasson meg. Törvényhozó testületeknek, bíráknak és az ország egyéb tisztviselőinek diktál, ő vezeti az alkotmányellenes zászlóüdvözlés kényszerű bevezetésére vonatkozó mozgalmat Amerikában. Nagyon hazafiasnak tünteti fel magát s azt akarja, hogy a tanítókat feleskessék, ami azelőtt még az eszébe sem jutott senkinek sem Amerikában, s kétszínű fogásaival a törvényhozó és végrehajtó hatóságokat a maga támogatására tudja rászedni. Habár hazafiasnak is tünteti fel magát, a világ minden országában hazaáruló. Hűséget esküszik a kormányoknak azon kikötéssel, hogy mihamar megszegi azon esküit. A nép és a szociális helyzet őrének tünteti fel magát, titokban és a kulisszák mögött azonban mocskos dolgokkal foglalkozik. Eszközeiül használja a nagyon önző embereket is, akiket „zsidóknak"

hívnak, akik azonban csak személyes haszonra törekesznek s készségesen a hierarchia szolgálatába szegődnek és szívesen működnek vele közre bármily becstelen terv keresztülvitelében is. A filmgyártást tényleg a katolikus szervezet tartja kezébe s minden lehetséges alkalommal a filmeken és a heti események bemutatásában is a római katolikus hierarchia érdemeit magasztalja. Nagy lármát csap a kommunistaveszély felől s ezáltal akarja a nép figyelmét elterelni a saját gonoszságairól s igyekszik oly helyzetbe emelni magát, hogy a népet kizsákmányolhassa és a saját eszközeit emelje a hatalom tisztségeibe. Úgylátszik se vége se hossza az ő eszközeinek s így a prófécia teljesüléseképpen sokféle dalt tud énekelni s a tátott szájjal körülötte álló politikai pojácákat így teljesen elbűvöli s kelepcéjébe keríti. A prófécia tehát most hirtelen teljesül.

²² Mi a tulajdonképpeni célja a római katolikus hierarchia akciójának? A próféta megmondja: „Hogy reá gondoljanak"; azaz, hogy világi hatalmát visszanyerhesse. Világi hatalomra, a világ nemzetei felett való uralkodásra áhítozik s emiatt szükséges, hogy politikai szeretői ismét reá gondoljanak. A világi hatalom, megszerzésére használja fel a vallást, amelyet hamisan „kereszténységnek" nevez. Most azon fáradozik, hogy a szerződések kötésénél maga is jelen legyen és szerződéseket kössön a nemzetekkel s minden vallásgyakorlatot ellenőrzése alá kerítsen, mindenkit elnyomjon, aki nem ismeri el, hogy az Isten helytartója a földön. Határozottan mindenkit el akar nyomni a földön, aki hirdetni merészeli Isten igéjének igazságát. Jehova tanúi tartoznak közzétenni az igazságot s emiatt tekinti őket szálkának az öreg parázna; mert ők magasra emelik az Úr zászlaját és a népnek megmutatják Jehova azon kijelentéseit, hogy csak az ő országa és az ő királya nyújthat reménységet a világnak, s azon kívül semmiben sem reménykedhetik. Isten országa Krisztus uralkodásának idejében, amit Jehova tanúi hirdetnek az egyetlen dolog, amitől most a római katolikus hierarchia tényleg fél. Az öreg „parázna" most mindenáron elrejteni igyekszik véres cselekedeteit és egyéb sok bűntényeit, melyeket az inkvizíció hosszú ideje alatt elkövetett; s amidőn társait és piszkos múltját a világtörténelem feljegyzései szerint szellőztetik és Isten igéjének arról szóló igazságait feltárják, borzasztóan siránkozni kezd és krokodilus-könnyeket hullat. „Ez a beszéd sérti a mi vallásos érzésünket" — mondja. A tények tehát teljesen azt igazolják, hogy a prófécia beteljesül.

„Útálatosság”

²³ „A pusztítás útálatossága", amit Dániel próféta és az Úr is megemlít azon intézmény, amely azt állítja, hogy Isten országa helyett és helytartójaképpen Jézus Krisztus helyében uralkodik. A Népszövetséget ezzel a célzattal létesítették s azt követeli, hogy neki adják a jogot és a hatalmat a világ kormányzására. Nézzük meg azonban miből áll s kik uralkodnak a Népszövetségen! A római katolikus hierarchia nyomban a Népszövetség megszervezésének kezdetén tagságot vagy helyet igyekezett biztosítani magának abban; akkor kezdte meg csábításait, hogy bejuthasson a Népszövetségbe és uralkodni tudjon afelett. Amidőn nyomban a világháború után az a „fenevad a mélységből előjött", (Jelenések 17:8), az öreg „parázna" a hátára mászott s azóta a fenevadon lovagol, amennyiben vezető szerepet vitt a Népszövetségben, azt állítván, hogy neki áll jogában uralkodni és erélyesen kormányozni törek-

144

szik a világot Jézus Krisztus helyet. A „pusztító útálatosság" ennek folytán a Népszövetség, amelyet a szervezett vallás „Isten országa földi politikai megnyilatkozásának" nevezett. A „szervezett vallás", melynek a római katolikus hierarchia áll az élén, azon kötelék, amely a Népszövetséget összefűzi, tehát a főrésze neki s ez a szövetség magának követeli a világ feletti uralkodás jogát és Krisztus helyében akarja kormányozni. A római katolikus hierarchia, a „szervezett vallás" vezetője a vezető hatalom a Népszövetség mögött, s azt reméli, hogy még nagyobb hatalomra fog jutni, amit a közel jövőben kétségtelenül meg is fog tenni, arra való tekintet nélkül, hogy mily néven fogják is nevezni majd az a szövetséget. Az öreg „parázna" a fenevad hátán ül, tehát uralkodó része neki. A Népszövetség célja az, hogy a világ feletti hatalmat Isten szándékával ellentétben gyakorolja; emiatt a Népszövetség és a hierarchia egyetért egymással s együtt alkotja a „pusztító útálatosságot", amely ott áll, ahol nem kellene állania; ez figyelmeztetés legyen mindenki számára, aki szereti az Istent és Jézus Krisztust, hogy a Krisztus kezelése alatt álló Isten szervezetéhez meneküljön. — Máté 24:15, 16; Márk 13:14.

Tirusz meglátogatása

²⁴ A prófécia azután azt mondja, hogy Jehova meg fogja látogatni Tituszt; ez biztosan nem Tirusz java érdekében fog történni, hanem ama gonosz szervezet megítélésére. Mikor fogja meglátogatni az Úr? A prófécia így szól: „És lesz hetven esztendő múltán, meglátogatja az Úr Tiruszt és az ismét megkapja a maga parázna bérét és paráználkodik a föld minden országaival a földnek színén." (Ésaiás 23:17) „És a hetven év elteltekor meglátogatja Jehova Tituszt." (Párhuzamos-biblia-ford.) Ez mutatja, hogy Jehova 1918 óta látogatta meg Tiruszt, illetve azon időben, amidőn az Úr maradékát visszahozza Babilonból és szándéka szerint használja. Amiképpen Jehova az ördögöt életben hagyta, az öreg „paráznát", a római katolikus hierarchia szervezetét is életben hagyta s hagyta, hadd működjön az ő országa és tanúival szemben. Jehova azonban meglátogatja, először az igazság hirdetése útján, amidőn azt parancsolja tanúinak, hogy „keljenek hadra ellene". (Abd. 1) Ez Jehova „szokatlan munkája", s amidőn ez a szokatlan munka befejeződik, fogja meglátogatni s hajtja végre rajta büntető ítéletét s ez fogja képezni a „rendkívüli munka" vagy meglátogatás második részét. A látogatás első részében, miként Sodoma esetében is, Jehova bizonyítékokat gyűjt a parázna ellen, aki citerával játszik és dalol. A látogatás első szakában a próféta kijelentése szerint „megkapja parázna jutalmát". Ismét parázna keresetéhez jut, amit a föld királyaival való paráználkodásra fog felhasználni.

²⁵ Figyeljük meg a prófécia e része így szól: „És a föld minden királyaival paráználkodni fog a föld egész színén"; illetve az amerikai átdolgozott bibliafordítás így szól: „a világ minden országaiban parázna szerepet fog játszani". A római katolikus hierarchia most éppen így cselekszik 1918 óta s ezt egészen Armageddonig fogja folytatni; s mialatt így viselkedik, fogja elvégezni Jehova az ő „szokatlan munkáját", illetve pőrére vetkezteti az ő rútságát. Az öreg parázna tevékenysége a föld királyaival való paráználkodás terén nyilván többet jelent a világ nemzeteivel való diplomáciai érintkezés felvételénél és a maga elismertetésénél. Biztosan a római katolikus hierarchia végső céljának megvalósítását is fogja jelenteni, azt ti.: hogy

fasiszta kormányzatot fog létesíteni a világ nemzetei felett, amely útján a hierarchia diktatórikusan és erőszakosan uralkodhatik a nemzeteken.

Az ördög létesítménye

²⁶ A Népszövetség az ördög gyermeke, azt az ő „felesége", a „szervezett vallás" szülte, mégpedig Jehova „fiú gyermekével" ellentétben, aki a föld felett uralkodni van hivatva. (Jelenések 12:5) A Népszövetség összetétele vallás, politika és kereskedelem, amelyben a vallás az összekötő eszköz; az a fenevadon lovagol s azt állítja, hogy őt illeti meg az uralkodás joga. Az öreg „parázna" ebben a szervezetben nyeri el az uralkodó szerepet, amidőn megnyeri „parázna keresetét (bérét)" és a világ összes országaiban parázna szerepet tölt be. Ez is további bizonyítéka annak, hogy ez a szövetkezés a pusztító útálatosság. Most pedig figyeljük meg miképpen támogatja ezt a következtetést Jelenések 17:1, 2: „És jőve egy a hét angyal közül, akinél a hét pohár vala és szóla velem, mondván nékem: Jövel és megmutatom neked a nagy paráznának kárhoztatását, aki a sok vizeken ül vala; akivel paráználkodtak a föld királyai, és az ő paráznnságának borával megrészegedtek a föld lakosai" (miként a hajdani Tirusz is sok vizeken ült) s amiként a római kat. hierarchia 1918 óta cselekedett. Isten országát, a „Sionban lefektetett alapkövet megvetvén.

²⁷ A fasiszták és a nácik az utóbbi néhány év alatt hirtelen megszaporodtak, ami arra mutat, hogyan „részegedtek meg a föld lakosai" a római kat. hierarchia mérgező tanaival vagy „borából", a paráználkodás és az italozás pedig tovább folyik: „Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép és a földnek királyai ővele paráználkodtak és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak." — Jelenések 18:3

²⁸ A nemzetek szövetkezése a „szervezett vallás" befolyására a hágai nemzetközi döntőbíróság támogatására sietett, amelyet a világháború alatt figyelmen kívül hagytak, de a világháború után újból előtérbe helyeztek: „A fenevad pedig, amely vala és nincs, az maga a nyolcadik, és a hét közül való; és a veszedelemre megy Armageddonkor." — Jelenések 17:11

²⁹ Miközben az öreg „parázna" a fenevadon lovagol s ezen a jelképes nyelven szólva, uralkodik, a protestáns papság az ő nyomában jár, ezt mondván: „Ez az Isten országának politikai kinyilatkozása a földön!" S az elbolondított tudatlan nép velük kiabál, de nem tudja miért. Az öreg „parázna" tehát ismét keresetéhez jut, illetve üzletét arra használja, hogy másokat félrevezessen, velük paráználkodjon és parázna módjára tud hízelegni, hogy így a nemzetek feletti hatalmat megnyerje és a népek szövetségének hátára üljön s ezáltal lesz teljes a „pusztító utálatosság".

³⁰ Mussolini, a fasisztavezér volt az, aki a világháború alatt ellenezte a pápa elismerését; s most ugyanő gondoskodott róla, hogy a pápa visszakapja 1929-ben világi hatalmát. Azóta mitsem lehetett hallani arról, hogy a pápa tagság nyerésére törekedett volna a Népszövetségben, aminek az az oka, hogy raffinált módszert választott, ami által az egész fenevad lovagja akar lenni s az egész banda az ő nagy lábujját csókolgatja.

³¹ Az Egyesült-Államok, amint a nép hiszi, nem tagja a Népszövetségnek; ámde a prófécia azt mondja: „A parázna a világ minden országaiban az egész föld színén paráználkodni fog", s ez természetesen az Egyesült-Államokat is magában foglalja. Amerikában min-

145

den gondolkodó ember jól tudja, hogy, a római kat. hierarchia elhatározta, hogy megszerzi magának az Egyesült-Államok feletti hatalmat s ott az olaszországi vagy németországi kormányzathoz hasonló kormányt fog létesíteni. Rövidesen az elnökválasztás előtt, 1936- ban, Pacelli bíboros, a Vatikán-állam pápai titkára meglátogatta az Egyesült-Államokat, aminek az lett az eredménye, hogy minden római katolikus Rooseveltre szavazott, arra az emberre, aki azt mondotta volt, hogy mihelyt az amerikai nép előtt az ügy megérett, azonnal fel fogják venni a diplomáciai összeköttetést a Vatikánnal.

Anglia és Amerika

³² Senki sem tudja pontosan megmondani, mi fog történni; az Úr hívei mindazáltal, ha az isteni szabály értelmében a közismert tényeket Isten most teljesülő próféciáival összemérik, észszerű következtetést vonhatnak belőle arra nézve, hogy mi fog következni. A kérdés a következő: Anglia és Amerika a római katolikus hierarchia fennhatósága alatt fasisztává lesz-e? A Szentírás és az események mintha ezt a feltevést támogatnák. Az Isten országáról szóló igazság az angol világbirodalom és Amerika határain belül terjesztetett a legszélesebb mértékben, ott történt a legnagyobb bizonyságtevés, s a római katolikus hierarchia éppen ezt gyűlöli a leginkább. Éppen az Isten országáról szóló igazság az, amennyiben azt hirdetik, ami a hierarchia-klikk „vallásérzelmét sérti"; mert gyűlöli az Isten világosságát, amely őt pőrére vetkőzteti. A hierarchia éppen emiatt igyekszik elfojtani a rádiónak és egyéb eszközöknek az Isten országának üzenetére való igénybevételét. Az Úr próféciája kimutatja, hogy a modern Tirusz, a katolikus szervezet minden nemzettel paráználkodik és vágyainak célját el fogja érni. Amidőn a hierarchia teljes hatalmat nyer a földön, teljesen megerősítve fogja érezni magát azon feltevésében, hogy vágya egészen beteljesült s akkor fogja mondani: „Béke és biztonság!" Akkor fog a „tíz szarv", illetve a „nemzetek hatalmai" „hatalmat" nyerni a „fenevaddal", a Népszövetséggel; tényleg azonban az a római katolikus hierarchia által uralt fasiszta szövetség, illetve a fasiszta kormányok szövetsége lesz. „És az asszony (az ördög látható szervezete, a parázna), amelyet láttál, ama nagy város (a hierarchia szervezete), amelynek királysága van a földnek királyain (fasiszta szövetsége felett)." — Jelenések 17:12, 18

³³ A közel jövőben jobban meg fogják érteni azt is, hogy tulajdonképpen mi okozta VIII. Eduárd király lemondását. A legcsekélyebb kétség sem állhat fenn aziránt, hogy most Angliában a fasizmus rohamosan fejlődik. A fasiszták és a nácik most Amerikában is gyorsan terjeszkednek. A római katolikus hierarchia nagyon jól tudja, hogy eszközei útján sikerülni fog neki minden oly tevékenységet elnémítani, ami az ő gonoszságait leleplezi és ami Jehova szándékait feltárja. A legtőbb ember számára most éjszaka van s mialatt az emberek alszanak, az öreg „parázna" annál nagyobb elbizakodottsággal megyen előre. A prófécia egész beteljesülése közeledik. Isten éppen Pál apostol útján, íratta meg a kővetkező irányszabó kijelentést erről az időről: „Az időkről és az időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak nektek; mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel; mert amikor azt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön reájuk, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképpen meg nem menekednek." — Thess. I. 5:1—3.

³⁴ Jehova most végrehajtja „szokatlan munkáját", ami arra szolgál, hogy a jóindulatú emberek felvilágosodjanak és a menekülés egyetlen útját meglássák; s csak az fog megmenekülni, aki ezt az utat megtalálja. Feltehető, hogy a fenevad hátán ülő öreg "parázna“ rövidesen így fog szólni: „Béke és biztonság! mert minden ellenfeleinket elnémítottuk". Akkor fog azonban Jehova felkelni és fogja „rendkívüli munkáját" megkezdeni s így hirtelen veszedelem következik reá, mint a szülő asszonyra a fájdalom. Akkor fog kitörni a sírás és fogcsikorgatás, amiről Ésaiás 23:1—14 szól s a Sátán vallásintézménye elpusztul, amely a népeket elámította s belőlük árucikket csinált. A parázna győzelme csak rövid életű lesz és a teljes pusztulása bizonyos. — Ezékiel 27:12—34; Jelenések 17:16, 17.

„Jehova szent"

³⁵ A „hazugság menedékhelye", a római katolikus hierarchia nem fog védelmet nyújtani, erődítményei teljesen elsöprődnek, amidőn megtudják, hogy tévesek az ő tanításai. Egy bizonyos időben, a prófécia teljesülése alatt fog történni, ami írva van: „S lészen az ő nyeresége és keresete szent az Úrnak, mely nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik, mert az Úr előtt lakozóké lészen az ő nyeresége, hogy egyenek eleget és szép ruházatuk lészen." — Ésaiás 23:18.

³⁶ Természetesen azon kijelentés alatt, hogy „keresete és parázna bére szent lesz az Úrnak" nem vonatkozhatik anyagi javakra, amiket az anarchisták rabolnak el tőle; mert Isten igéjében meg van írva: „Ne vidd be a parázna nő bérét és az eb-bért az Úrnak, a te Istenednek házába akárminemü fogadás fejében, mert mind a kettőt útálja az Úr, a te Istened." (Mózes V. 23:18) Mit kell tehát „keresete", vagy „parázna bére" alatt értenünk? Jehova prófétája Samária hűtlenségéről beszélve, mondja: „Faragott, képei mind össze töretnek és minden ajándékát tűz égeti meg. Minden bálványait semmivé teszem; mert paráznaság béréből gyűjtögette azokat, azért ismét paráznaság bérévé legyenek." — Mikeás 1:7.

³⁷ A római katolikus hierarchia álszent ábrázattal és nagyhangú szavakkal közelítette meg (hálózta be) a királyokat, azt állítva, hogy Istentől nyerte hatalmát és tekintélyét, s mintegy így szólott hozzájuk: „Mi isteni meghatalmazásban részesítünk az uralkodástokat illetőleg; felszentelünk és az ég áldását adjuk reátok; tisztségtekben tehát minden politikai uralkodók meg vagytok szentelve és Istentől vagytok rendelve, így tehát ti vagytok a nép szemében a földi „felsőbb hatalmak", mi pedig, a hierarchia vagy papság a lelki fennhatóságot képezzük s minden földi hatalom felett állunk". Ezen hamis állítás következtében s ekképpen a parázna hatalmába keríti a hiszékenyeket. Ez képezi a parázna szerzeményét vagy bérét, amivel karmai közé keríti az embereket. A római katolikus hierarchia hamisan Isten helytartójának tüntette fel magát, mely korlátlan isteni meghatalmazást élvez, hogy uralkodókat megáldjon, holott a valóságban tényleg az ördögöt képviseli. A hierarchia „parázna keresetét" a politikai hatalmak elhitetésére fordítja, hogy neki kellene megszabnia a világ politikáját s így akarja megvalósítani szándékát s akar diktatúrát létesíteni a földön.

³⁸ Most azonban közeledik az idő, amidőn Jehova megváltoztatja a dolgok folyását az öreg paráznát illetőleg. Jehova a „parázna bérét és üzérkedését" nem viszi be a templomába, hanem „szokatlan munkájának" végrehajtása útján leleplezi a római katolikus hierarchia, vagy képmutatóskodók elvetemültségét és paráz-

146

nálkodásaival s annak következményeivel szemben fog lépéseket tenni s így a végeredmény azoknak a jóléte érdekében fog végződni, akik szeretik az igazságot és gyűlölik a hamisságot. Jehova ezt azáltal fogja mivelni, hogy a nép szemét megnyitja az igazsággal szemben s világosan meglátják, hogy a római katolikus hierarchia, a vallásrajongók vezetője, Sátán szervezetének képezte részét; s így a jóindulatú emberek, akik így meglátják és felismerik, hogy a római katolikus szervezet Sátán szervezetének egy része, elszakadnak attól a romlott szervezettől és „Jehova menedék városába, a szentélybe" menekülnek. Amidőn tehát a parázna „bérét vagy keresetét és üzérkedéseit" az igazság feltárja, az igazság feltárása a jóindulatú embereket „az Úr szentélyébe (templomába)" fogja terelni. Ebben a „szokatlan munkában" Jehova tanúi abban az értelemben vesznek részt, hogy mint Isten szolgái elviszik a „kereszténység" népeihez a figyelmeztetést, amely igazság a „kereszténységen" belül és kívüllevőknek is, akik a helyes úton kívánnak járni, igazi vezetőjéül fog bizonyulni. Amidőn a jóindulatúnk látni és érteni fogják az igazságot, akkor a hierarchia által tanított hamis tanok éppen Sátán szervezete ellen lesznek kihatással és Jehovát, a szentet fogják dicsőíteni s Így „szent lesz az Úrnak (Jehovának)".

³⁹ A próféta így szól: „Nem halmoztatik fel, sem el nem rejtetik." (Ésaiás 23:18) Áruja és hazugságai nem vitetnek Jehova templomába, hanem a parázna ellen lesznek igénybe véve. A római katolikus hierarchia „parázna keresete" pedig, illetve minden földi vagyona itt marad a földön, amidőn az öreg „parázna" Armageddonkor elpusztul. Tulajdonképpen minden vagyon az Úré; mert övé a föld teljességével együtt (24. zsoltár 1) Ezek a földi dolgok mindig az Úréi voltak; de a képmutatóskodók visszaéltek azzal. Akik túlélik Armageddont, sokkal jobban fogják annak hasznát venni; mert az anyagi javakat is Isten dicsőítésére fogják alkalmazni. „Javai azoké lesznek, akik az Úr előtt lakoznak." A „lakozás" szó, amely ebben a próféciában előfordul azt jelenti, hogy itt marad, illetve a maradék itt marad. (Ésaiás 7:3; 27. zsoltár 4; 61:6, 7) Jehova megígérte, hogy a jóindulatú emberek, akik „igazságra és alázatosságra törekesznek", Armageddon alatt védve lesznek s azután ezen a földön fognak élni. (Sofóniás 2:1—3) Az Úr Jézus ezeket vezeti az élet forrásához, ő legelteti őket és teljesíti be vágyaikat, s ezek dicsőítik Jehovát éjjel és nappal. — Jelenések 7:10—17

⁴⁰ Amidőn a világháború alatt a lelki Jeruzsálem, Isten hű maradék népe a földön látszólag nem bírta tovább, a modern Tírusz nagyon örvendett (a fent leírt vallásszervezet), amint írva áll: „Embernek fia, mivelhogy ezt mondá Tírusz Jeruzsálemre: Hahaha! eltört a népek kapuja, felém fordulva, nyitva van; én megtelek, ha ő elpusztul." (Ezékiel 26:2) Ámde nemsokára az Isten kitűzött idejében fordulatot hoz az Isten a római katolikus hierarchiát illetőleg; ez a gonosz szervezet „elpusztul", s Jehova tanúi úgy vannak bemutatva, amint Jehovát dicsőítik a hierarchia pusztulása után. Amidőn ez a csapás bekövetkezik a képmutató-vallásoskodókon, akkor a jóindulatúak fogják alkotni a nagyokaságot és beigazolják tisztaságukat, amennyiben engedelmeskedni fognak Jehova parancsainak, s akkor az Úr színe előtt laknak és mindörökké fogják dicsőíteni őt: „Az igazak magasztalják a te nevedet és orcád előtt lakoznak az igazságosak." — 140. zsoltár 14.

⁴¹ A prófécia aztán ismét így szól: „Az Úr előtt lakozóké lészen az ő nyeresége (szerzeménye), hogy

egyenek eleget." (Ésaiás 23:18) A római kat. hierarchia által készített „lelki és vallási eledelek" — s ez az ő árucikke — most lelepleződnek Jehova igéjének feltárulása és világossága által s így lesznek ezek az igazságok most prófétai eledeléül azoknak, akik az Úr asztala körül ülnek, ami természetesen a nagysokaság tagjait is magában foglalja, amelyet Isten Báránya fog táplálni. (Jelenések 7:17) Jehova próféciájának feltárása, ami a felekezeti csalókat pőrére vetkőzteti, hogy Jehova ítélete beteljesüljön ezen hamis „árucikken" esedékes időben való lelki eledel azok számára, akik szeretik Jehovát. A beteljesülő prófécia, amit megértünk, erősítő lelki táplálék Isten szeretői számára. Amidőn a jóindulatú emberek ezeket a dolgokat látják, akkor az öreg „parázna" s a társai többé nem tudja kalmárkodásaival s hazugságaival megakadályozni, hogy azok, akik Jehovát szeretik és neki szolgálnak, jóllakásig ne egyenek és ne örvendezzenek.

⁴² Azonkívül a próféta így szól: „Hogy szépen ruházkodjanak". A ruha a jelképben ismertető jel. Amidőn ezek a jóindulatúak tudomást szereznek az igazságról s aszerint járnak el, meglátva, hogy az öreg „parázna" „parázna szerzeménye és keresete" tőr és csalás volt, haladéktalanul megmosakodnak azaz „tisztára mossák ruháikat a Bárány vérében." (Jelenések 7:14) Azáltal mint Jehova szolgái megismertetik magukat. Az Úr pártjára állanak s többé nem ápolnak közösséget a parázna szervezettel. Jehovát és az ő királyát fogják szolgálni és dicsőíteni, hozzá ragaszkodnak, aki a trónon ül és örökké igazságosan fogja kormányozni a világot. Így jelenik meg szép ruhában a nagysokaság.

Összefoglalás

⁴³ Ha tehát Ésaiás 23. fejezetének próféciáját röviden összefoglaljuk, a következőket látjuk, akik szeretjük Jehovát és neki szolgálunk:

⁴⁴ A hajdani Tírusz az üzérkedő vagy kalmárkodó vallást és felekezetieskedőket példázza, akik között a római katolikus hierarchia, a modern Tírusz viszi a vezetőszerepet. „Tírusz királya" maga az ördög, viszont „Titusz fejedelme" az ördög földi látható vallásképviselete.

⁴⁵ „Szidon" ugyancsak az ördög vallását példázza, mégpedig azokat is beleértve, akik „pogány vallások", illetve a pogányságot és a római kat. hierarchia többi vallásoskodó társait is beleértve.

⁴⁶ „Társis hajói (edényei) a római kat. szervezet különböző alárendelt szervezeteit példázza, amelyek a hierarchiát támogatják, utasításait végrehajtják és alantas szolgálatokat végeznek.

⁴⁷ A „parázna" kicsapongó asszony, Sátán szervezetét példázza, amelyben a vallás játsza a legraffináltabb szerepet, az az emberek előtt látható rész, amit az emberek elámítására és Jehova Istentől való elfordítására használnak.

⁴⁸ A római kat. hierarchia szándéka vagy célja kezdet óta a föld nemzetei felett való hatalom és uralkodás megszerzésére irányult.

⁴⁹ A római kat. hierarchia sok ideig el volt ismerve mint világi hatalom a világ királyai felett. Ezt a hatalmát egy ideig elveszítette, de 1929-ben ismét visszanyerte. A római kat. hierarchia a világháború alatt, t.i. a parázna ismét döntő szerepet akar szerezni magának a béke és a háború ügyeiben és ő akarta megszabni a békét a népek között, ámde félrelökte az útból és el-

147

felejtkeztek róla. De a világháború vége után megkezdődött a prófécia teljesülése s a római kat. hierarchia hozzákezdett üzelmeihez, hogy a világi hatalmat ismét visszanyerje s most mint az elfelejtett parázna jár a nemzetek között és „dalolja parázna dalait", azaz minden csábító eszközét igénybeveszi a nemzetek politikai uralkodóinak behálózására, hogy elismerjék az ő volt világi hatalmát.

⁵⁰ A fasizmus és nácizmus egymással azonosak, az ördög fajzatának, a római kat. hierarchiának a szüleménye, amely által a világ feletti hatalom megnyerését reméli s minden embert Isten és az ő országa ellen fordíthat. A római katolikus hierarchia mindenkiről azt mondja, aki neki ellenfele, hogy „vörös" vagy „kommunista" s így akarja azok ellen lázítani a népet, akik az igazságos dolgok mellett síkra szállnak. Ez a hierarchia főképpen Jehova tanúinak ellensége és üldözője, mivel ők ismertetik az Isten országáról és nevéről szóló igazságokat és Isten országát állítják a világ elé mint egyedüli reménységet.

⁵¹ A prófécia, úgylátszik, világosan megmutatja, hogy a római kat. hierarchia a fasizmus szervezete útján működvén egyéb vallásbeli társaival szövetkezve fogja kezébe keríteni a világ vezető nemzetei felett való hatalmat. Angliát és az Egyesült-Államokat is beleértve, s akkor ez az álszent vallásszervezet így fog szólani, amint prófétailag Írva van: „Béke és biztonság!" — Ésaiás prf. 23:15—18-ban erről van szó.

⁵² Amidőn a hierarchia vélt dicsőségének tetőpontjára jut és látszólag teljesen biztonságban érzi magát, akkor Isten teljesen le fogja rombolni az öreg „paráznát" Jézus Krisztus útján s ez jelenti Armageddon kezdetét. Amidőn ez a „nagy csapás" Sátán szervezetének felekezeti ágára következik, minden támogatója meg fog rettenni s a prófécia ezeket úgy írja le, amint sírnak és jajveszékelnek; mivel akkor tisztán fogják látni, hogy aztán rajtuk lesz a sor és az Isten haragja reájuk fog következni. A próféciának ez a része az 1—12 versekben van leírva Ésaiás 23. fejezetében, s ez fog következni a felekezeti szervezetre látszólagos győzelmének rövid időszaka után.

⁵³ Jehova most tovább vezeti „szokatlan munkáját" a földön s azáltal pőrére vetkőzteti Sátán elvetemült szervezetét. Tanúinak teszi kötelességévé és kiváltságává s nekik nyújt alkalmat, hogy az ő nevét és országát hirdessék s ők ezáltal működnek közre az ő „szokatlan munkájában". Amidőn ez a szokatlan munka bevégződik; fog kezdődni az ő „rendkívüli munkája", illetve a Mindenható Isten nagy napjának viadala. Az ő szokatlan munkájának idejében a „nagysokaság" Jehova és az ő királysága pártjára tartozik állani, be kell bizonyítania hűséges engedelmességét és meg kell őriznie tisztaságát Istennel szemben. Jehova most azokkal ismerteti meg ezeket az értékes igazságokat, akik őt szeretik, hogy ebben a veszélyes időben megerősödjenek általa és nagyobb legyen a reménységük. Őrizzék meg tehát szeretetüket iránta és az ő királya iránt mindazok, akik szeretik Jehova Istent s engedelmeskedjenek most örömmel a Felséges parancsainak. „Hadd keljetek fel tehát hadra ő (a parázna) ellene!" — Abdiás 1.

TANULMÁNYKÉRDÉSEK

1 Mutasd ki mit kell értenünk „Jehova napja" alatt? Mi jellemzi Ésaiás 23:15 teljesülésének kezdetét?

2-3 Mutasd ki, micsoda a modern Tirusz? Mi a célja? Mikor és hogyan feledkeztek meg róla? Mit lehet

látni a 15. versnek a 17. verssel való összehasonlításából?

4-7 Hasonlítsd össze Ésaiás és Jeremiás próféciáját a „hetven évet" és a „pusztulást" illetőleg, amely idejének végét jellemzi.

8-9 Idézz tényeket, amelyek megmutatják, mikor s hogyan fogják elfelejteni a „paráznát"?

10 Alkalmazd a 15. versből a következő kijelentést: „Egy király napjai szerint"!

11-12 Mi képezi a „parázna énekét"? Mikor s ki fogja dalolni s mily eredménnyel?

13 Hogyan és ki előtt dalolta énekét a parázna s mily cél végett?

14 Állítsd szembe a parázna viselkedését Jehova hű tanúinak viselkedésével!

15 Nevezd meg mily okból támadja és üldözi a „parázna" Jehova tanúit!

16 Írd le a „városban való viselkedését"!

17-19 Mutass rá álszenteskedésének és kétszínűségének eredményére s mit akar most elérni azáltal! Magyarázd meg hogyan csalja meg teljesen a népet miközben azon dolgozik, hogy a nemzeteket teljesen hatalmába kerítse!

20-21 Micsoda fajtájú az éneke? Mily taktikákat alkalmaz és eszközöket önző terveinek keresztülvitelére?

22 Mire törekszik tulajdonképpen a parázna, hogy „ismét emlékezetbe jöjjön"? Mily eszközöket használ ezen céljának megvalósítására? Miért akarja oly erősen megakadályozni Isten igazságának hirdetését és elrejteni a róla szóló történelmi tényeket?

23 Micsoda a „pusztító útálatosság", bizonyítsd be tényekkel!

24-25 Miért fogja meglátogatni Jehova „Tiruszt" és hogyan? Miképpen fogja folytatni paráználkodását azután Tirusz, amiről Ésaiás 23:17 előre szól? Mit akar azzal elérni?

26 Mily tények és írásbizonyítékok állapítják meg, hogy kicsoda a nagy „parázna"?

27-28 Hogyan fog teljesülni a Jelenések 18:3? Hogyan a 17:11?

29-31 Magyarázd meg a) a protestáns papság viselkedését a Népszövetséggel kapcsolatban; b) az 1929 óta beállott változást a pápa politikájában; c) s ebben az összefüggésben a jelen helyzetet az Egyesült-Államokat illetőleg!

32 Mit akar tulajdonképpen a római kat. hierarchia azon kísérletével, hogy a közvélemény minden felvilágosító eszközét a felügyelete alá akar keríteni? Hogyan mutatkozik meg ez most főképpen az angol világbirodalom és az Egyesült-Államok határain belül?

33 Mennyiben mutatja a mostani helyzet Thess. I. 5:1—3 teljesülésének közeledését?

34 Mi a célja és micsoda lesz Jehova „szokatlan munkája"? Mi következik azután s amint a prófécia mutatja, mi lesz a végeredménye?

35-37 Magyarázd meg mit jelent a „parázna szerzeménye (bére), keresete"?

38 Hogyan lesz az ő szerzeménye „szent az Úrnak"?

39-42 Miért nem lesz „megőrizve és felhalmozva (megtartva)"? Hogyan lesz azoké, akik a) „Jehova előtt laknak" b) „hogy jóllakásig egyenek belőle"? c) „és szépen ruházkodjanak"?

43-52 Összefoglalás: Kit vagy mit példázott tehát a hajdani Tirusz a prófécia teljesülésében? Kit Tirusz királya? Kit Tirusz fejedelme? Kit Szidon? Mit a parázna Társisi hajói? Mit akar tulajdonképpen a római kat. hierarchia? Hogyan felejtették el az öreg „paráznát"? Hogyan dalolta el énekét" s hogyan emlékeztek meg újból őróla? Mily eszközöket és módszereket használt és mily eredménnyel? Micsodák a mostani kilátásai? Mi fog következni dicsősége tetőpontjának elérése után?

53 Hogyan fogja végrehajtani Jehova „az ő szokatlan munkáját"? S mivégből? Mit jelent ez azok kiváltságára és felelősségére való tekintettel, akikkel Jehova ezeket az értékes igazságokat megismertette?

(Angol W. 1937 május 1.)

148

Értelem

„Minden keresményedből szerezz értelmet" — Példb. 4:7.

¹ JEOVA minduntalan hangsúlyozza mennyire fontos teremtményei számára, akik az ő elismerését bírni óhajtják, értelmet szerezniük. A jelen rendkívül veszélyes idő, veszélyeket rejteget magában azokra nézve, akik szövetséget kötöttek és a Felségesnek szolgái. Nem tudnánk megindokolni miért kellene tudatlanságban élnie Isten bármely szolgájának is az úton ráleselkedő és az ő elpusztítására törekvő ellenségei felől; ugylátszik azonban, hogy némelyek hanyagok, tudatlanok vagy hanyagok és tudatlanok is egyúttal e tekintetben. Mi most az emberiség történetének és az Isten Gyülekezete földi pályafutásának is a tetőpontján élünk. Ezekben a veszélyes napokban tehát csak azok fognak megmaradni az Úr mellett, akik hivatalosak és választottak is, akik törvényesen élnek, akik feltétlenül hűségesek és megőrzik ártatlanságukat Isten előtt. Egyáltalán nem lehet tehát eléggé hangsúlyozni mennyire fontos az értelmesség mindazok számára akik az Úr szervezetéhez tartoznak. Ismét fontos és szükséges Isten népének figyelmébe hívni az értelmességet és hangsúlyozni annak értékét.

² Az értelmesség nemcsupán az intelligenciát, illetve azon képességet jelenti, hogy a fogalmakat felfogni és nagy feladatokat vagy kérdéseket megoldani képesek legyünk. Mert ezenkívül azt is jelenti, hogy legyünk körültekintőek és elővigyázatosak, tudjunk különbséget tenni és okosan viselkedni; mindenekfelett pedig tudjuk kellőképpen értékelni és megérteni a teremtménynek a Teremtőtől való függését. Amidőn az ember mindjobban gyarapszik az Isten és Isten szándékának felismerésében és megértésében, jobban is fogja értékelni őt és értelmesség tekintetében is gyarapodni fog. Mielőtt megvizsgáljuk mennyire szükséges most értelmeseknek lennünk, előbb néhány szöveget vizsgálunk meg, amelyek az értelmesség fontosságát kiemelik.

³ Jehovának földön élő maradék népe jól ismeri azon számtalan írás szövegeket, melyek kimutatják, hogy Mózes előkép volt, hogy Jézus Krisztust a nagy prófétát példázta, s hogy az izraeliták a Sinaitól az Ígéretföldjéhez vezető útjukon Isten mai szövetséges népét (az igazi keresztyéneket) példázták, amelytől Isten megkívánja, hogy ártatlanságát megőrizze, amit meg is kell őriznie, ha élni szeretne. Mózes majdnem a Jordán partjáig vezette az izraelitákat. Mózes Moáb síkságán újból felsorolta Isten népe előtt mindazon csodatételeket, amelyeket Isten érettük tett és beléjük véste mennyire szükséges teljesen engedelmeskedniük Isten parancsainak. Isten természetesen előre tudta, hogy szövetséges népe (a zsidók) között önfejűség és törvényszegés is elő fog fordulni s emiatt rámutatott mennyire szükséges kellő értelemmel rendelkezniük és hűséget kimutatniok, ami az ő parancsainak teljes megtartásából fog beigazolódni. Mózes a következőket mondotta nekik: „Figyelj és hallgass Izrael! E mai napon lettél az Úrnak, a te Istenednek népévé. Hallgass azért az Úrnak, a te Istenednek szavára és cselekedjél az ő parancsolatai és rendelései szerint, amelyeket én parancsolok ma neked!" — Mózes V. 27:9, 10.

⁴ Ezek a szavak most még sokkalinkább szólanak Isten mai szövetséges népének. A Moáb síkságán kötött szövetség a hűség szövetsége volt és az Isten országára vonatkozó feltétlen hűség szövetségét példázta, amidőn Jézus Krisztus fog uralkodni. Isten mindenkor hűséges, amint a Szentírás mondja s így a másik szövetségesfélnek is hűségesnek kell lennie. A temp-

lom megítélésekor a hűségesek ebben az elismerésben fognak részesülni, hogy "igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak" és felvétetnek a királyság szövetségébe s attól kezdve teljesen híveknek kell lenniük Istenhez és meg kell őrizniük ártatlanságukat, ha élni akarnak. A hű maradék az értelem terén ettől az időtől kezdve fog meggyarapodni és jobban kell megbecsülni tudnia Istentől és Jézus Krisztustól való függését. Azok, akik ebben a szövetségben állnak s végül Jézus Krisztus útján győzedelmeskedni fognak, tovább is híveknek kell lenniük Istenhez, az ő törvényeihez. Szükségképpen ebből az következik, hogy mindenki, aki ebben a szövetségben áll, s nem hűséges és nem engedelmes, el fog bukni és el fog pusztulni. Senki se ámítsa tehát magát s mások által se ámítassa magát, azt gondolván, hogy mivel szövetséget kötött, biztosan részesülni is fog Jézus Krisztus feltámadásában és uralkodásában. A hűség előfeltételét teljesítenie kell és azt mind halálig meg kell tartania. (Jelenések 2:10) Ez oly változhatatlan törvény, amely alapján történik az egész maradék megítélése.

⁵ A jonadábok, illetve a nagysokaság nem részes a királyság szövetségében s nem is lesz az uralkodóház tagja; de az Isten szervezetével való összeköttetése miatt s azon gondviselésre és védelemre való tekintettel, amelyben az Úr részesíti csendes szövetségben áll arra nézve, hogy hűséges lesz Istenhez és az ő országához. Mindvégig alázatosnak és igazságosnak kell lennie s amily mértékben gyarapszik az értelme, engedelmességében is gyarapodnia kell. Figyeljük meg, Isten Mózes útján a következőket mondotta: „Tartsátok meg azért e szövetségnek igéit és aszerint cselekedjetek, hogy szerencsések legyetek mindenben, amit cselekesztek. Ti e napon mindnyájan az Úr előtt, a ti Istenetek előtt álltok: a ti főembereitek, törzseitek, véneitek és a ti tiszttartóitok, Izraelnek minden férfia: a ti kicsinyeitek, feleségeitek és a te jövevényed, aki a te táborodban van, sőt favágóid és vízmérőid is.“ (Mózes V. 29:9—11) Ezek a szavak főképpen azokhoz voltak intézve, akik a szövetségben álltak s akiket Egyiptomból kivezetett, voltak azonban olyanok is említve, akiket ezekkel a szavakkal nevez: „és a te jövevényeid a te táborodban". Ezek a szavak nem vonatkoznak azokra akik közvetlenül a szövetségben álltak, hanem azokra vonatkoznak, akik Isten szervezeténél keresnek maguknak védelmet, s akik csak úgy maradhatnak meg Isten kegyelmében, ha megőrzik hűségüket Isten mellett; ez a törvény most azokon teljesül, akik Isten szervezetéhez menekültek, t. i. akik a „többi juhok" vagy a jonadábok. — János 10:16; Kir. II. 10:15.

⁶ Azok az események, amelyek Izraellel történtek, azok figyelmeztetésére és hasznára jegyeztettek fel, akik a világtól elkülönültek és magukat az Úrnak rendelték alá. Az izraeliták, Isten volt szövetséges népe, akikkel Moáb síkságán kötött szövetséget, azokat példázzák, akik most állnak szövetségben Istennel, amely a királyság szövetsége és hűséget követel tőlük; a táborban levő „jövevények" pedig az Isten iránt jóindulatú embereket, a jonadábokat példázzák, illetve a nagysokaságot. (Jelenések 7:9, 10) Ezek menekülnek a táborba vagy Isten szervezetébe, miután Sátán szervezetéből elmenekültek s ezek tekintetnek a táborban, illetve Isten szervezetében jövevényeknek, mivel nincsenek közvetlenül a szövetségben. Mindazáltal hűsé-

149

gesek tartoznak lenni, ha tovább is élvezni akarják Isten kegyeit. Nekik mondja Jehova: „Keressétek az alázatosságot és az igazságot! „Ezt a parancsot senki sem teljesítheti, ha állandóan nem tanulmányozza Isen igeit, s nem viseli aszerint magát s nem lesz hűséges Istenhez és szervezetéhez. Istentől való függése Isten védenceinek Istenhez való viszonya, Isten hatalma pedig korlátlan, amit azok érdekében alkalmaz, akik tökéletes szívűek vele szemben. Az értelmességről szóló szövegek tehát most rendkívül fontosak, úgy a maradékra mint a jonadábokra nézve is s ebből az okból vizsgáljuk meg most ezeket a szövegeket, hogy a maradék és a jonadábok is jobban megértsék Istentől és egymástól való függésüket, illetve egymáshoz való tartozásukat.

⁷ A szövegből kitűnik, hogy a Mózes vezetése alatt álló zsidók között viszálykodás támadt s hogy azok a zsidók, akik oktalanok és értelmetlenek voltak, nem voltak kedvesek az Úr előtt sem s így a nép között fontosabb tisztségeket sem tölthettek be. Mózes Jehova utasítására mondotta az izraelitáknak: „Miképen viselhetném én egymagam a ti bajaitokat és a ti terheiteket és a ti pereiteket? Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes (közmegbecsülést élvező) férfiakat és én azokat elöljáróitokká teszem." - Mózes V. 1:12, 13.

⁸ Úgylátszik tehát, hogy az Úr törvénye az, hogy viszálykodók ne töltsenek be fontos tisztségeket az ő szervezetében és a nép között. Valaki állhat valamily fontos tisztségben s egy ideig betöltheti, de ha az írás intelmeit figyelmenkivül hagyja, esztelen eljárást követ, nem maradhat meg tisztségében.

⁹ Isten kiválasztotta az izraelitákat s a többi nemzetektől elkülönítette magának; de csak kevesen őrizték meg mindvégig hűségüket és élvezték Isten kegyelmét. Isten Jézus Krisztus igazi, követőit népéül választotta, a királyság szövetségébe felvette, „szent nemzetévé és örökségévé" emelte egy bizonyos cél érdekében. (Péter I. 2:9, 10) Törvényéből bizonyosra vehető, hogy csak azok maradnak meg szent nemzetében, akik hűségesen teljesítik törvényeit, s csak ezek fognak élni. Emiatt mondotta Jehova a zsidóknak — szavai pedig most méginkább érvényesek a maradékra nézve —, „lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, amint megparancsolta nekem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, amelybe bementek, hogy bírjátok azt... megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcseségtek és értelmetek a népek előtt, akik meghallják majd mind e rendeléseket és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet... Csak vigyázz magadra és őrizd jól a te lelkedet, hogy el ne feledkezzél azokról amelyeket láttak a te szemeid és hogy el ne távozzanak a te szívedből teljes életedben, hanem ismertesd meg azokat a te fiaiddal és fiaidnak fiaival.” (Mózes V. 4:5, 6, 9) Így hangsúlyozta az Úr mennyire fontos, hogy népe mindenkor szeme előtt tartsa, amiket tőle tanult. Az átöröklés folytán tökéletlen ész és szervezete következtében az ember folytonosan tartozik tanulmányozni és szorgalmasnak lenni, csak így tudja mindig a helyes utat követni. Azok a zsidók, akik az Úrtól elhajlottak, nem voltak értelmesek: „Tanács-vesztett nép ez és nincs bennük értelem." (Mózes V. 32:28) Ezek nem értékelték Istennel való kapcsolatukat. Most azonban még sokkal fontosabb okoknál fogva értelmeseknek kell lenniük mindazoknak, akik élni szeretnének, azaz meg kell érteniük és becsülniük Teremtőjüktől való tényleges függésüket.

A kapcsolat

¹⁰ Jehova Isten a Teremtő, az ember a teremtmény, ez így van a Jézus Krisztusban levő újteremtés esetében is. (Kor. II. 5:17) A teremtmény teljesen a Teremtőjétől függ; mert csak tőle nyerhet életet, áldásokat és boldogságot. Az emberi teremtmény akkor kezd értelmes lenni, amidőn tiszteli a Teremtőjét, amint írva áll: „Az Úrnak félelme a bölcseség kezdete; a balgák megvetik a böleseséget és a tanítást." (Példb. 1:7) Az Úr tisztelete a bölcseség kezdete, és értelem a Szentnek megismerése." (Példb. 9:10, angol.f.) „Az Úr félelme a bölcseség kezdetet: jó belátása (értelme) van mindenkinek, aki ezt gyakorolja.” — 111. zsoltár 10.

¹¹ Az oly teremtmény, aki értelmes kezd lenni, nemcsupán tiszteli a Teremtőjét, hanem az ő korlátlan hatalmát látva és félve, az ő teljes igazságosságát, tökéletes böleseségét és végtelen szeretetét is látja. Látja, hogy attól függ az élete, ha kedvesen viseli magát az Úr előtt. Felismeri, hogy önmagában nincsen ereje s hogy semilyen tekintetben sem mérheti magát a nagy Teremtőhöz. A teremtmény ebben a lelki állapotában kezd értelmes és bölcs lenni. Ha őszintén kíván előrehaladni az értelem terén, a mindenható Teremtő tökéletes akarata által fogja vezéreltetni magát. Tudomást szerez öröklött hibáiról, bűnös állapotáról s emiatt meg akar gyógyulni és meg akarja ismerni Teremtőjét. Ezen helyes szívállapota vagy érzülete miatt Isten Jézus Krisztushoz vezeti vagy vonza őt s az ember megtudja, hogy Isten éppen azért küldte e világra szeretett fiát, hogy e világ megváltója legyen s megtanulja, hogy senki sem mehet Istenhez, csakis Jézus Krisztus által. (János 14:6) Megtanulja, hogy teljesen a Teremtő akaratának kell magát alárendelnie; hiszi, hogy van Isten, aki megjutalmazza azokat, akik őt keresik s előírásai szerint szolgálnak neki; hiszi, hogy Jézus Krisztus az ember megváltója és üdvözítője, azoké t.i., akik hisznek az ő áldozatában. Megtagadja magát és értelmesen s örömmel lép arra az útra, amelyre minden értelmes teremtménynek lépnie kell, illetve: önként hajlandó Isten akaratát cselekedni. Megtanulja, hogy az ördög a gonosztevő, Isten kísértője s az ember nagy ellensége, akiket el akar fordítani Istentől és el akar pusztítani s emiatt elmenekül az ördögtől és Jézus Krisztusnál Isten szervezetében keres menedéket. Miután Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötött, ehhez a ponthoz érkezve, fordulópont áll be Istenhez való kapcsolatában.

Apa és gyermekek

¹² Isten felkarolja az embert és kegyelmében részesíti, ha az ember hisz és engedelmeskedni hajlandó Isten akaratának, ő igazolja az embert, hogy a következő lépést megtehesse, illetve hogy a tökéletes embert, Jézus Krisztust követhesse. Az ember az ilyképpen nyert igazolása következtében jogot nyer az élethez, amely jogot azonban Isten akarata iránti engedelmességében felad. Isten akarata az, hogy ily teremtményt meghívja a nagy tisztségre, azt akarja, hogy Jézus Krisztussal haljon meg. Isten aztán az ily teremtményt mint gyermekét szólítja elő és elismeri gyermekéül, így lesz Isten az ő atyja, vagyis az oly teremtmény életadója, aki feltétlenül beleegyezett Isten akaratának cselekvésébe. Isten szüli az ily teremtményt, ami azt jelenti, hogy elismeri mint sajátját s ez az ő akarata szerint történik: „Az ő akarata szült minket az igazságnak igéje által, hogy az ő teremtményeinek valami zsengéje legyünk." (Jakab 1:18) „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, aki az ő nagy irgalmassága

150

szerint újonnan szült minket élő reménységre Jézus Krisztusnak a halálból való feltámasztása által." — Péter I. 1:3.

¹³ Az ember vízkeresztsége arról szóló jelképes bizonyságtevés, hogy Isten akaratának cselekvésébe beleegyezett. Csak úgy élhet örökké együtt Jézus Krisztussal, ha Krisztus halálában megkeresztelkedett. (Róma 6:3—8) A teremtményt Isten kereszteli meg Krisztus halálába s áldozati halált kell halnia (amint Jézus Krisztus is áldozati halált szenvedett), ha Krisztussal kíván együtt élni és uralkodni. (Tim. II. 2:11, 12) Miután mint Isten fia (gyermeke) megszületett és elismertetett, újteremtés lett a Jézus Krisztusban. „Azért, aki a Krisztusban van, újteremtés az; a régiek elmúltak, imé minden újjá lett." (Kor. II. 5:17) Az ezután fennálló kapcsolat (függés) tehát az Atya és a fiú közti kapcsolat. Most már a teremtmény Isten családjához tartozik, amelynek Jézus Krisztus a feje; minden földi dologtól elszakadt, reménye csupán mennyei dolgokra irányul. (Kolessé 3:2) Emberi élethez való joga megszűnt s azért áll megírva az ilyenek felől: „Mert meghaltatok és a ti éltetek el van rejtve együtt a Krisztussal az Istenben. Mikor a Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor majd ti is Ővele együtt megjelentek dicsőségben." (Kolossó 3:3, 4) Ettől kezdve a teremtménynek, ha él, Isten családjának tagjaképpen kell élnie a Krisztusban."

Szándék

¹⁴ Többen sokáig azt hitték, hogy Jehovának arra irányul a szándéka fiak szülése és Krisztusba való helyezése tekintetében, hogy az embereket üdvözítse és a mennyekbe vigye. Az ő szándéka azonban nem ebből áll. Természetesen a hívek végeredményben üdvözülni- és a mennyekben fognak élni, mindazáltal az ember megváltása vagy üdvözítése Isten tulajdonképpeni főszándéka mellett csak alárendelt jelentőséggel bír. Jehova nagy és legfőbb szándéka az ő nevének tisztázására irányul, azt mindazon gyalázattól meg akarja tisztítani, amit az ősi lázadó, az ördög hintet arra. Jézus Krisztust Isten nevezte ki igazolói nagy méltóságára, ő küldte Jézust a világra Isten igazsága üzenetének tolmácsolására, ő kente fel és nevezte ki Jézus Krisztust a világ uralkodójává, hogy a világot a kitűzött időben igazságosan kormányozza és uralkodásakor minden engedelmes ember életben részesüljön. Emiatt válaszolta Jézus egy kérdésre: „Én király vagyok. Azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Minden, aki az igazságból való, hallgat az én szómra (hívásomra)." — János 18:37.

¹⁵ Ebből tehát az következik, hogy minden személy, akit Isten Krisztus fennhatósága alatt családjába fogad, engedelmeskedni tartozik Jézus Krisztus szavának s úgy kell viselkednie, ahogyan Jézus viselkedett. Mindenkor igazságosnak kell lennie Isten iránt, hűségesnek és meg kell őriznie ártatlanságát. Akik tehát Jézus Krisztusban vannak, azt tartoznak cselekedni, amit Jézus cselekedett, hiszen az ő követésére hívattak meg, bármerre is vezesse őket. Az emberek közül kiválasztattak és az Isten neve érdekében lettek újteremtések a Krisztus Jézusban, hogy az ő nevéről és szándékáról tegyenek tanúbizonyságot. Ebből az okból mondja az apostol azokról, akik Krisztusban vannak: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket." — Péter I. 2:9.

Felkenés

¹⁶ Akiket Jehova nevével való szándékával kapcsolatban kiválasztott, mennyei meghívást nyertek és a kitűzött időben választatnak és kenetnek fel. Ez azt jelenti: hogy bizonyos jellemző kötelességek teljesítésére nyernek megbízatást, többek között Jehova Isten tanúi tartoznak lenni; mert Jehova Istentől nyertek megbízatást és meghatalmazást képviseletére, nevében való szólásra és üzenetének tolmácsolására. Azok felől áll megírva, akik a Krisztusba nyertek befogadást: „Az Úristen lelke van én rajtam azért, mert felkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömet mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívünket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást és a megkötözötteknek megoldást. Hogy hirdessem az Úr jókedvének esztendejét és Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót." — Ésaiás 61:1, 2.

¹⁷ A függöhelyzet (kapcsolat) tehát: a fiúnak az atyjához és a szolgának a gazdájához (a mesterhez) való viszonynak felel meg. Jehova Isten a nagy mester, viszont a teremtmény a szolga. Maga Jézus Krisztus is kiválasztott szolga, (Ésaiás 42:1), testületének tagjai Isten és Krisztus szolgái. Miről lehet tudni, hogy Isten ezen családjához tartozunk-e? Az írás azt mondja: „Ez a lélek bizonyságot tesz a mi lelkűnkkel együtt, hogy Isten gyermekei vagyunk; ha pedig gyermekek, örökösök is, örökösei Istennek, és örököstársai Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg." — Róma 8:16, 17.

¹⁸ Ennek a szövegnek semilyen részét sem szabad figyelmen kívül hagynunk, főképpen az abban említett feltételt: „ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt dicsőüljünk meg". Miután ugyanis tudomást szereztünk Isten igéjéről és, bizonyságát szolgáltattuk Istenben és Krisztusban való hitünknek, kezdtük meg ezt az utat. Mostmár a teremtménynek meg kell kérdeznie magától, illetve meg kell vizsgálnia magát, s így győződhetik meg, hogy tényleg a hitben van-e: „Engedelmesen alárendeltem-e magamat az isteni akaratnak? Követtem-e a mennyei meghívást: Feltétlenül és teljesen átadtam-e magamat Istennek, mennyei dolgokban reménykedem és azok után vágyakozom-e és nem földi dolgok után? Örömmel magamra vettem-e mindazon gyalázatot, ami Istent és Jézus Krisztust érte és tovább is örömmel fogom elviselni azokat? Hajlandó vagyok-e együtt járni Jézus Krisztussal és együtt szenvedni vele, ahogyan ő szenvedett az igazságért? Rendelkezem-e az Úr- és az ő háza iránti buzgalommal és teljesen megtartom-e szövetségi fogadalmamat?" — Így vizsgálhatjuk meg magunkat az írás megvilágításában és vonhatunk következtetést le a szellemből arra nézve, hogy gyermekei vagyunk e az Úrnak, vagy sem. A hivatalosak, választottak és a hűségesek azok, akik örökké együtt lesznek Krisztussal a dicsőségben. Az nem elég, ha valaki a szájára veszi az Úr nevét és segítséget kér tőle. Az Úr Jézusnak templomához érkezése óta, azok, akik hozzá híveknek bizonyultak, köréje gyűjtöttek s azóta nagymértékben meggyarapodtak Istennek és szándékának megismerésében azon világosság által, amely Jézus Krisztus arcára sugárzik és arról a templomi osztályra. Ezek a templomban tartózkodó hűségesek az Úr azon parancsának engedelmeskedve, hogy Jehovának tanúivá legyenek és az ő országáról szóló igazságot hirdessék, teljesíteni tartoznak megbízatásukat.

¹⁹ A fenti kérdéseken kívül vizsgálja meg a teremtmény a következőket is: „Engedelmesen alárendelem-e magamat az Úr akaratának és parancsának, amennyi-

151

ben örömmel hirdetem az ő nevében az ő királyságának üzenetét, mindazt, amit tőle a „rejtekhelyen" tanultam?" Ha valaki mindezen kérdésekre igenlőleg tud válaszolni, vegye tudomásul és becsülje is meg ama tényt, hogy Istennek, az Atyának a gyermeke, s hogy Jézus Kriszus az ő idősebbik testvére és ura; mindnyájuknak igenlőleg kell válaszolni tudniuk ezekre a kérdésekre és híven meg kell maradnjok ezen az úton, ha valaha is a királyságban óhajtanak lenni.

„Más juhok"

²⁰ A Szentírás bizonyítja, hogy az Úr Jézusnak Jehova templomához érkezése s azoknak összegyűjtése után, akik abban az időben a királyságba vezető úton haladtak, kezdi magához gyűjteni az Úr „más juhait". Ezek a „más juhok" oly emberek, akik tudomást szereznek Isten igéjéről és hisznek neki. Hisznek Istenben és Jézus Krisztusban mint az emberiség megváltójában. Őszintén és becsületesen megismerni kívánják Jehova szándékát. Felismerik, hogy az ördög az istennek és nekik is ellenségük, s hogy ők az ördög szervezetének voltak alárendeltjei. Magaviseletüket megváltoztatják, amennyiben Istenben és Jézus Krisztusban hisznek, Sátán szervezetéből kimenekülnek és az Isten szervezetében, Krisztusnál keresnek védelmet. Fejlődni, kezdenek az ismeretben s meglátják mennyire szükséges engedelmeskedniük Isten parancsainak és igazságra s alázatosságra törekedniük. Tanulmányozzák Isten beszédét, tudomást igyekeznek szerezni akaratáról és azt cselekedni is kívánják. Legjobb igyekezetükkel hívek igyekeznek lenni Istenhez és Krisztushoz, az ember megváltójához. Látják, Isten gondoskodott, hogy a hűséges emberek örökké ezen a földön lakjanak. Mindenkor ezen a földön szeretnének élni. Menedéket találtak Isten városában vagy szervezetében s látják, hogy abban kell maradniok és engedelmeskedni tartoznak Isten parancsainak, amíg Isten bevégzi és dicsőségbe emeli szellemi teremtményeit (az újteremtést). Ezek (a más juhok) nem halnak meg áldozati halállal Jézus Krisztusban. Ezek a földön remélnek élni mint Isten népe. Úgy vannak bemutatva, mint akik fehér ruhákban állanak, ami azt mutatja, hogy hisznek Jézus Krisztus kiomlott megváltó vérében és az Isten s az ő országa mellett foglaltak állást. — Jelenések 7:9—15.

²¹ A megigazulásban vagy az élethez való jogban még nem részesültek, de a kellő időben megnyerik Jézus Krisztus által, ha híveknek fognak bizonyulni és megőrzik ártatlanságukat. Ezek vannak Isten igéjében „más juhoknak" nevezve, akikből a nagysokaság állani fog. A nagysokaság tagjai Jézus Krisztussal szemben alárendelt (alattvalói) viszonyban állnak s az Isten Jézus Krisztus útján fogja őket örökéletben részesíteni, ha teljesíteni fogják az ő követelményeit. Ezen a földön tökéletes boldogságban fognak élni és az Istent fogják dicsőíteni. Így mutatja meg az írás világosan a két osztály, a mennyei és a földi osztály közti különbséget és a Jézus Krisztushoz való viszonyát.

Követelmények

²² Isten minden teremtménytől, akit hűnek ítél, elvárja, hogy higyjen és engedelmeskedjen neki; így is áll megírva: „Megjelentette néked, ó ember, mi legyen a jó és mit kíván az Úr tetőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot és hogy alázatosan járj a te Isteneddel." (Mikeás 6:8) Mindenki tehát, aki azt szeretné, hogy az Isten hűségesnek

minősítse, mindenkivel szemben igazságosan tartozik viselkedni. Szeretniük kell a jóságot vagy irgalmasságot s amidőn alkalmuk nyílik, irgalmasak tartoznak lenni másokkal szemben. Mindent kerülniük kell, ami rosszasággal függ össze s mások jogainak és kiváltságainak letiprása helyett jót cselekesznek mindenkivel, amint arra alkalmuk nyílik. Engedelmesen Isten akarata szerint tartoznak élni, úgy ahogyan azt megparancsolta; mert ezt az utat írta elő (rendelte el) az ő igéjében s ezért áll megírva az ő részükre: ,,Az én lábaimnak szövétneke a te igéd s az én ösvényem világossága! (119. zsoltár 105) Mindezeknek Jehova az Istenük s ezeket ajándékozta meg azon nagy kiváltsággal, hogy megismerjék őt és intézkedéseit Jézus Krisztus útján s megtudják, hogy ez az intézkedés élet. (János 17:3) A legcsekélyebb dolog, amit teremtmény megtehet, az, hogy legjobb tehetsége szerint engedelmeskedjen Isten parancsainak. Ezeknek mondja az Úr Jézus: „Akinek sokat adtak, attól sokat is követelnek." (Lukács 12:48) Isten a nagy adományozó: a teremtmény a jótétemények részesülője s az Isten azt követeli az ilyenektől, hogy végrehajtsák azt, amit Isten nekik megparancsolt.

²³ Isten legelső és legnagyobb parancsa így szól a teremtményhez: „Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből." (Máté 22:37, 38) Ami azt jelenti, hogy a vonzódást nem szabad megosztani Isten és valamely teremtmény között. A teremtmény önzetlenül a mindenható Istennek tartozik szentelni magát minden mást kizárva. Nem szabad más istenséggel bírnia, egy ideig Istennek s aztán egy ideig Isten valamely ellenségének szolgálván és tetszését keresve. Azután az Úr így szól: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat." (Máté 22 :39) Ami azt jelenti, hogy az embernek el kell ismernie, hogy másnak a kiváltságai és jogai is egyenrangúak az ő saját jogaival és kiváltságaival, s emiatt kíván aképpen cselekedni másokkal, amint azoktól elvárja, hogy vele cselekedjenek, s így is viselkedik. Azonos színvonalra helyezkedik másokkal és semmit sem kíván magának, amit másnak is tenni hajlandó nem volna. „Ebből a két parancsból áll a törvény és a próféták" — mondotta az Úr Jézus. (40. vers) Ezeket a követelményeket minden teremtmény teljesíteni tartozik, akiket az Úr elismerésében fog részesíteni.

Maradék

²⁴ Mindezeket a maradék tartozik teljesíteni, sőt még többet is. A maradék földön tartózkodó tagjainak Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonya követeli meg tőlük, hogy vigyázva törekedjenek értelemre és tudják megbecsülni Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonyukat. Értékelniük kell, hogy az Úr felkentjei és hivatalos képviselői a földön. A maradék nyerte azon nagy kiváltságot, hogy engedelmeskedve Isten parancsainak, Jézus Krisztus bizonyságtételét tolmácsolja s ha másvalaki is a maradékhoz szeretne tartozni, híven kell engedelmeskednie Isten parancsainak s így bizonyítania Isten és Krisztus iránti szeretetét. Emiatt mondja az ilyeneknek az Úr Jézus: „Akire sokat bíztak, attól annál többet követelnek." (Lukács 12:48) Mint Krisztus küldötteire és Isten szolgáira, a maradék tagjaira sok bízatott rá s csak úgy részesülhetnek Isten elismerésében és őrizhetik meg ártatlanságukat előtte, ha teljesen számot adnak neki sáfárkodásukról az ő parancsaival egyetértésben, s cselekedetük indítékának szeretetnek és önzetlenségnek kell lennie. Az ilyenek Isten parancsának engedelmeskednek és abban találják örömüket, ha engedelmeskedhetnek neki.

152

Megértés

²⁵ Az ilyenek számára sokkal fontosabb a szöveg, mint mások számára: „Mindennél inkább szerezz értelmet!“ A maradék számára az értelem szerzése mindennél fontosabb. Helyesen kell értékelni tudnia Istenhez és Jézus Krisztushoz való viszonyát. Ha valaki, aki így meghívást nyert és az Isten családjába jutott, beképzelt lesz és bölcsnek hiszi magát, nagyon értelmetlen. „Aki semmiségek után szaladgál, értelmetlen." (Károli-f. szerint: „A bolondnak útja helyes az ő szemei előtt"). (Példb. 12:14) Mindenkor szeme előtt kell tehát tartania, hogy Jehova a legfelségesebb s hogy a teremtmény csak szolga, akitől- Isten engedelmességet követel. Emiatt kell tehát józanul gondolkodnia maga felől s nem szabad beképzeltnek lennie. (Róma 12:3) Nem szabad emberektől való dicséret után törekednie, sőt még a kedvüket sem kell keresnie, hanem mindenkor az Úr tetszésére kell törekednie és az ő elismerésének bírására. „Nem a szemnek szolgálván, mint akik embereknek akarnak tetszeni, hanem mint Krisztus szolgái, cselekedvén az Isten akaratát, lélekből." (Efézus 6:6) „Ti szolgák, szót fogadjatok mindenben a ti test szerint való uraitoknak, nem a szemnek szolgálván, mint akik a szemnek akarnak tetszeni, hanem szíveteknek egyenességében, félvén az Istent." (Kolossé 3:22) Vannak, akik azt állítják magukról, hogy a maradékhoz tartoznak, holott emberektől várják az elismerést, azt várják, hogy dicsérjék őket. El nem maradó jutalmuk — s ez az egyetlen jutalom, amit kapnak —, az, hogy az emberek elismerésükben részesítik, Isten elismerését azonban nem bírják. Jézus megmondotta, hogy amit az emberek nagynak tartanak, Isten előtt szörnyűség. — Lukács 16:15.

²⁶ A maradék tagjai segítséget és vigaszt tartoznak nyújtani, főképpen a „más juhoknak", a jonadáboknak Isten szándékának megismeréséhez és értékeléséhez segítve őket, amint Isten beszédében fel van jegyezve. (Ezékiel 9:4) Ezek a „más juhok" az Úr háztartásához vagy szervezetéhez jöttek, nem szabad őket félrelökni, sempedig fitymálólag kezelni, hanem barátságosan segíteni kell őket. Időről-időre azt halljuk, hogy némelyek, akik a felkent maradékhoz tartozóknak vallják magukat, Isten szervezett népe között még mindig „választásbeli vén“-ségi szellemet nyilvánítanak s tényleg akadályozzák az igazság hirdetését és elnyomják a jonadábokat. Az ilyenek értelem hiányában szenvednek s nagyon fontos lenne számukra, hogy minélelőbb értelmesekké legyenek. Egy illető, aki a maradékhoz tartozónak vallja magát, kérdezi: „Jonadábok a maradék tagjaival ellentétben, akik betegség vagy egyéb okok miatt nem vehetnek részt a munkamegbeszélésen, előterjesztést tehetnek-e vagy előkészítést végezhetnek-e? — Jóllehet ez a kérdés nem terjed ki részletekre, mindazáltal többet akar kifejezni, mint amit mond. — Ha a munkabizottság nem tud jelen lenni egy rendesen előrekitüzött megbeszélésen s azon a gyűlésen a csoport más tagjai résztvesznek, a bizottság azon tagjai, akik azon nem lehetnek jelen, értesítsék a szóban forgó programról a gyülekezet azon láto-

gatóit, akik azon résztvesznek. Ha azonban ezek (t.i. a gyülekezet tagjai) nem értesíttetnek s csak a jonadábok jelennek meg, teljesen rendjén van és jól teszik, ha a jonadábok tanulmányozási vagy munkaprogramot állítanak fel és azt végre is hajtják. Isten igéjének tanulmányozásában és parancsai iránti engedelmességben a szolgálatban (munkában) nem szabad fennakadásnak beállania oly személyeknek távolléte miatt sem, akik azt gondolják maguk felől, hogy ők a maradékhoz tartoznak, mégha tényleg ahhoz is tartoznak. Amint látszik, néha azt hiszi valaki magáról, hogy ő a maradékhoz tartozik, holott nem tartozik ahhoz. Másrészről az is előfordul, hogy némelyek, akiket jonadáboknak tartanak, még olyanoknál is jobban kifejezik az Úr szellemét és buzgóságát, akik a maradékhoz-tartozókak vallják magukat.

²⁷ Feltéve, ha a gyülekezetlátogatók nagyobb része jonadábokból áll, mily álláspontra helyezkedjenek? A helyes eljárást szükségképpen nem a számok fejezik ki. A maradék tagjai az Úr szellemét fogják megnyilvánítani s ez mindenkor önzetlenség. Egyáltalán nem fogják magukat mások fellett uraknak érezni, tartozzanak bár a maradékhoz vagy a jonadábokhoz is azok. Akik az Úr szellemével bírnak, nem fogják követelni, hogy őket tekintsék a rendkívül bölcseknek és fontosaknak. A jonadábok iránt barátságosak lesznek és mindenkor eszükben fogják tartani, hogy az Úr vezeti vagy tartja kezében szervezetének kormányát, s mindazok, akik azt állítják, hogy szeretik az Urat, az ő szervezetétől származó utasításokat tartoznak teljesíteni. Az Úr a maradéknak tette kötelességévé a vezetést s amidőn a maradék tagjaiból jelen van valaki, a gyülekezet minden látogatója el fogja ismerni, hogy a maradék kötelessége az olyképpen való eljárás; mindazáltal senki se fuvalkodjon fel a maradék közül s ne akarjon mester vagy úr szerepet játszani, a juhokat ide-oda lökdösni (szavaival), erőszakosan és szigorúan uralkodni akarván felettük. A maradék feladata és kötelessége, hogy a szervezkedést illetőleg végrehajtsa az utasításokat; viszont a jonadábok részéről kiváltságot jelent, hogy Isten szolgálatában közreműködjenek. Emiatt tehát a maradék tagjai, a felkentek végezzék a vezetést, viszont a jonadábok vonuljanak velük munkára, s vezesse őket az önzetlenség és az Úrhoz való teljes ragaszkodás szelleme. Mutassák meg mindnyájan Isten- és az Ő parancsai iránti szeretetüket, tiszteljék az ő nevét és végezzék az ő munkáját. Jézus Krisztus a nagyobb Jéhu, ő kormányozza a kocsit. Aki magát a gyülekezetben vénnek tartja, nem a kocsi vezetője. Maga is csak szolga s mindazok, akik szeretik az Urat, azokkal fognak tartani, akik az Úr szellemét nyilvánítják meg s ezeknek képezi kiváltságát, hogy a szervezeti utasításokat kövessék. Az Úr felkent szolgáit bízta meg és kötelezte a szolgálati ügyekben való vezetésre s ha valakire ily kötelesség bízatott, azt alázatossággal fogja teljesíteni s mindenben az önzetlenség fogja vezetni. Amidőn tehát eljár, jó példát fog mutatni. Isten nyájában s a többiek örvendeni fognak, ha ugyanúgy járhatnak el.

(Folytatása következik)

@@ 1. sor: / 1. sor: @@
 <div class='publication-firstpage'>
-<pages index="A-parázna-nő-éneke-rész-3-1937.pdf" from=2 to=16 header=1 />
+<pages index="A-parázna-nő-éneke-rész-3-1937.djvu" from=2 to=16 header=1 />
 </div>

„„A parázna nő éneke” (3. rész)” változatai közötti eltérés

A lap 2022. október 13., 09:20-kori változata

AZ ŐRTORONY

ÉS KRISZTUS JELENLÉTÉNEK HÍRNÖKE

A parázna nő éneke

„A parázna nő éneke"

Értelem

Navigációs menü

Személyes eszközök

Névterek

Változatok

Nézetek

Több

Keresés

Navigáció

Eszközök

Más nyelveken

Nyomtatás/exportálás