A lap korrektúrázva van
141
nak ígérték Trentinót és egész Dél-Tirolt, egészen a Brenner-szorosig; a pápai széknek nem engedték meg, hogy diplomáciai, lépésekkel beleavatkozzon a békekötés ügyeibe vagy a háborúból keletkező kérdésekbe." („The Encyklopedia Americana", 17. kötet 632—33. old.).
9 Látjuk, hogy a szövetséges hatalmak egy titkos szerződést követtek, miszerint a r. kat. hierarchiát, s főkép annak fejét mellőzték. Egy folyóirat, amelyet Washingtonban (D.C.) 1929 márciusában adtak ki, címe „The Protestant" (9. köt. 1. sz. 1. old.) a következőket írja: „A hierarchia egyházi folyóiratai a világháború alatt Amerikában azt írták a pápai becsvágy felől, hogy békebíró szerepét fogja vinni és ítélkezni fog a háborúskodók felett. Itália azonban véget vetett ezeknek a törekvéseknek, A londoni paktum (a fentemlített, 1915-ben kelt szerződés)-ban Itália kötelezte magát, hogy a pápát kizárja az ellenségeskedésből és a békefeltételek felállításából is. Itália kizárta a pápaságot mindkét hágai békekonferenciáról. De az 1929-ben kötött konkordátum által ezt az akadályt eltávolították. Itália, a pápai szék határozott ellensége, fontos szövetséges lett a pápaság részén. „Ez bizonyítja, hogy a pápa a világháború alatt a politikai hatalmakkal érintkezést keresett, de azon idő alatt, illetve 1914-1919 között mellőzték, és megfeledkeztek róla s ez teljesen megfelel annak az időnek, mikor a szellemi Izrael a sátáni szervezet fogságában volt. A parázna nő bájai a háború alatt nem vonzották a kapzsi nemzeteket, mert ezeknek egész vágyakozása a nagy zsákmány felosztására volt irányítva, amelyre kilátásuk volt. Ezek a tények teljesen az elfelejtett parázna nőről szóló próféciát töltik be. Az öreg nőszemély ezen idő alatt lehorgasztotta a fejét és hosszú fekete ruhát hordott. De lásd csak, ezen idő végén felébredt, úgy, amint azt a jövendölés előremutatta.
10 A jövendölések írják (Ésaiás 23:15): „Egy király napjai szerint". Az előképben az „egy király" volt a babiloni királyi ág, Nabukodonozortól Belsazárig, a káldeusok országából. A hasonmásban azonban, illetve a prófécia teljesülésekor (ama bizonyos napon), azaz 1914-től kezdve Jézus Krisztus, Jehova trónra emelt királya, uralkodni kezdett s azóta uralkodik. „Egy király napjai szerint" (Rotherham ford, szerint) „Egy király ideje szerint" (Párhuzamos bibliafordítás) Ez a két utóbbi fordítás segít a dolgot megvilágítani és nyilvánvalóan „a káldeusok királyára" és a hasonmási pusztulás idejére vonatkozik, amely amint fentebb megmagyaráztuk 1914-től 1918-ig teljesedett be. A világháború 1918 nov. 11-én ért véget; nemsokára azután a pápa kezdett kijönni mellőzött helyzetéből és „az elfeledettség" ideje véget ért. Amikor a béketárgyalások folytak, a pápa azonnal megmozdult és igyekezett helyet szerezni magának a tárgyalásokon. A new-yorki "Evening World" 1918 nov. 30-án egy nyilatkozatot tett közzé arravonatkozólag hogy a pápa (az időben XV. Benedek) a békekonferencián résztvenni óhajt, hogy egy bizonyos világi hatalomhoz jusson; ugyanakkor azt is jelentették, hogy a Vatikán-épületben egy saját távíróhivatalt, saját kábelekkel akar létesíteni, „hogy magánösszeköttetése legyen az összes kormányokkal anélkül, hogy az olasz vonalakat használnia kelljen. “ (Lásd Watch Tower 1919 jan. 1.) Az olasz kormány ezen ideig az öreg hölgyet a háttérbe szorította. A békekonferenciát 1919 jan. 18-án nyitották meg s ekkor terjesztették elő a Népszövetségi szerződést, amelyet később el is fogadtak. Ennél a konferenciánál a pápa erőfeszítéseket tett, hogy a politika kormányokkal egyenjogúan helyet nyerjen; ez
azonban nem sikerült neki. Mindezek a tények mutatják, hogy a fent említett időszak alatt az öreg hölgyről megfeledkeztek.
11 A fent említett események körülbelül hetven évvel 1848 nov. 24-ike után következtek be, amely napon az álruhába öltözött pápa Rómából elmenekült. 1848 febr. 8-án az olasz kormány a pápát minden világi hatalmától megfosztotta, de ezek a tények látszólag csak lazán függnek össze a jövendöléssel és ennek nem képezik beteljesülését. Ezek a tények alkalmasak lehettek arra, hogy a jövendölés igazi jelentőségét egy ideig elrejtsék, addig, míg Isten kellő ideje elérkezik, hogy azokat megértsék. A jövendölés továbbá azt mutatja (15. vers): „A hetven év végén, (az előképi és a hasonmási pusztulás) Tirusz énekelni fog, illetve a parázna nő" (angol fordítás). Más fordítások a jövendölés ezen részét a következőképpen adják vissza: „Tirusszal az fog történni, amit a parázna nőről szóló ének mond" (Miniatűr fordítás); „Tirusz a parázna nő éneke szerint fog járni" (Elberfeldi fordítás); „ahogyan a parázna nőről szól az ének" (Zunz-ford.); „ahogyan a parázna nőről szóló ének mondja" (Menge-ford.). Figyeljünk arra, hogy itt nem egy a parázna nő által énekelt dalról van szó, hanem egy a parázna nőről szóló dalról. Ez lehet az oka annak, hogy a 16. vers szövegének fordításában egy idézőjel van elhelyezve. Ennek következtében a 16. vers „A dal". Ez a „parázna nőről szóló ének" kétségtelenül az Úrnak jövendölése a paráználkodó vallásrendszerről, azaz a r. kat. szervezetről, ennek szövetségeseiről és támogatóiról s kétségkívül ez így is van. Ez a prófécia előre mutatja, hogyan fog a parázna nő közvetlenül azon idő után viselkedni, amely alatt el volt feledve. Az ének kezdi újból feleleveníteni tevékenységét és közbenjárását, úgyszintén fáradozásait főcéljának elérése érdekében, ami nem más, mint a diktatórikus uralkodás a föld nemzetei felett Krisztus helytartójaként.
12 „A parázna nőről szóló ének" szavai magához a parázna nőhöz vannak intézve, vagyis a r. kat. hierarchiához, éspedig a világháború végét követő időszak alatt 1918-ban, tehát, miután Sátán és törvényszegő angyali seregei a mennyből ki, és a földre taszíttattak és midőn Sátán látható és láthatatlan hadait Armageddonra felgyűjteni kezdte. Sátán ezen eljárásánál vagy munkájánál vallásos berendezését, a r. kat. szervezetet működteti és állítja előtérbe. Ez jellemzi azt az időt is, amikor az Úr Siont felépíti és a maradékot mint, bizonyságtevőit kiküldi, hogy nevét és királyságát világszerte hirdesse. A „parázna nőről szóló ének" szavai a következőképpen szólnak: „Végy citerát, járd be a várost, elfeledett parázna nő; pengesd szépen, dalolj sokat, hogy így emlékezetbe jöjj!" (Ésaiás 23:16) Ezt a dalt nem Jehova nevének a dicsőítésére éneklik, hanem az ellenkező célzattal. „És citera, lant, dob, síp és bor van lakodalmukban, de az Úrnak dolgát nem tekintik meg és nem látják kezeinek cselekedetét." — Ésaiás 5:12.
13 A parázna nő egy „uccai nő" és a legvonzóbb ruhájában mutatkozik, festi az arcát és útra kél, hogy üzletet csináljon. Ehhez citerát vagy "hárfát" használ, vagyis egy hangszert, amely kedves hangjaival szeretőjét csalogatja éspedig úgy régi vendégeit, mint az újabb lépremenőket, mint az Egyesült-Államokat és a hivatásos politikusokat, akik azt vezetik. Bájait mindazzal felékesíti, amivel tudja és kifejti minden csábító művészetét és így a zenéje által elhódító légkört teremt. A jövendölésben említett citera (a miniatűr ford, szerint hárfa) példázza a parázna nő felszerelését vagy
