„Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/9” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||105}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa. A nagy ellonjelképes városban, illetvé a Sát…”)
 
Oldal (be lesz illesztve):Oldal (be lesz illesztve):
1. sor: 1. sor:
 
{{raw:data:ai|2||105}}
 
{{raw:data:ai|2||105}}
 
{{raw:data:c|
 
{{raw:data:c|
{{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy
+
{{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa.A nagy ellenjelképes városban, illetvé a Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú
metropolisa. A nagy ellonjelképes városban, illetvé a
+
ember, akiknek az élete veszélyben forgott.Ezek sem Isten szervezetének nem voltak tagjai,sem nem alkot­ták tényleges részét Sátán szervezetének,hanem az Ör­dög és annak földi képviselői által alárendeltségben lettek tartva.Isten gondoskodott e jóakaratú emberek­nek az'érdekében.}}
Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú
+
{{raw:data:p|12|12|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph12q8|}} 1914 előtt és egyideig azután az Úr felszentelt szol­gái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül nézzenek és összegyüjtsenek egy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött.(50 Zsoltár 5)Feltételezték, hogy a múnkájuk az általuk „buza“-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll,s ezért a fel­szenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz gyűjtötték.A többi emberek addig önmagukra hagyat­tak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése te­kintetében.Ezek az emberek nem voltak Istennek szénteltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállí­tás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kel­lő idő az ő megtérésükre, így következtették:Miért törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidók­nak Ninive lakósaival való viselkedésük Jónás nap­jaiban.}}
ember, akiknek az élete veszélyben forgott. Ezek sem
+
{{raw:data:p|13|13|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph13q9|}} Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azon­ban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Úr üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babi­lon városába,hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe ér­dekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!Jónásnak meg lett parancsolva,hogy hagyja ott szülőföldjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány néphez menjen,amely nem állott szövetségben Istennel.Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz,hogy menjen el és a királyság üzenetét a pogányoknak prédi­kálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Csele­kedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.}}
Isten szervezetének nem voltak tagjai, sem nem alkot­
+
{{raw:data:p|14|14|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph14q10|}} Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az Úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a földön,akik hajlandók voltak áldozati szövetségre lépni vagy máris szövetségben állottak,s ilyeneket a vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházak­ban“ próbálták megtalálni.Az Úr szolgáinak akkor nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú em­bereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a min­denható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban van­nak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék,vilá­gosán kitűnik a megbízásból,amelyet Jehova a követ­kező szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.(Ésaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király el­jövetele után az Úr iránt hűségesek megbízást kaptak hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni bosszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely}}|
ták tényleges részét Sátán szervezetének, hanem az Ör­
 
dög és annak földi képviselői által alárendeltségben
 
lettek tartva. Isten gondoskodott e jóakaratú emberek­
 
nek az'érdekében.}}
 
{{raw:data:p|12|12|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph12q8|}} 1914 előtt és egyideig azután az Ür felszentelt szol­
 
gái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül­
 
nézzenek és összegyüjtsenekegy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött. (50 Zsoltár 5)
 
Feltételezték, hogy a attikájuk az általuk „buza‘*-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll, s ezért a fel­
 
szenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg
 
voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz
 
gyűjtötték. A többi emberek addig önmagukra hagyat­
 
tak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése te­
 
kintetében. Ezek az emberek nem voltak Istennek szén-'
 
teltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy
 
az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállí­
 
tás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kel­
 
idő az ő megtérésükre, így következtették: Miért
 
törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidók­
 
nak Ninivé lakósaival való viselkedésük Jónás nap­
 
jaiban.}}
 
{{raw:data:p|13|13|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph13q9|}} Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azon­
 
ban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba
 
ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Ür
 
üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babi­
 
lon városába, hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,
 
ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe ér­
 
dekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet
 
Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,
 
menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!*1
 
Jónásnak meg lett parancsolva, hogy hagyja ott szülő­
 
földjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány
 
néphez menjen, amely nem állott szövetségben Istennel.
 
Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás
 
volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz, hogy
 
menjen cl és a királyság üzenetét a pogányoknak prédi­
 
kálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Csele­
 
kedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.}}
 
{{raw:data:p|14|14|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph14q10|}} Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az
 
úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a
 
földön, akik hajlandók voltak áldozati szövetségre
 
lépni vagy máris szövetségben állottak, s ilyeneket a
 
vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházak­
 
ban" próbálták megtalálni.- Az Úr szolgáinak akkor
 
nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú em­
 
bereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a min­
 
denható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek
 
oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.
 
Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek
 
az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka
 
egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:
 
„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az
 
emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban van­
 
nak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a
 
hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék, vilá­
 
gosán kitűnik a megbízásból, amelyet Jehova a követ­
 
kező szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk
 
bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót."
 
(fisaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király el­
 
jövetele után az Űr iránt hűségesek megbízást kaptak*
 
hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni
 
hcsszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,
 
hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely}}|
 
 
{{raw:data:p|c| biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.}}
 
{{raw:data:p|c| biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.}}
{{raw:data:p|15|15|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph15q11|}} Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a
+
{{raw:data:p|15|15|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph15q11|}} Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket fi­gyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kel­lett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az oltalom és biztonság helyét.Ninivé abban az időben az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmez­tetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez tetés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva.Mivel Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül szolgálhatott volna és úgylátszik egy ily munka keresz­tülvitelét nem is helyeselte,a megbízás nagyon nehéz­nek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kö­telessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett azonban mindig figyelemben kell tartani,hogy Jónás nem hibáztatható,mert Ő csak egy ember volt, aki sze­repet játszott egy prófétai képben.A képnek ez a külö­nös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jó­akaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűj­tessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye.Isten Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlít­juk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak az igazságról.Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Is­ten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak megtérni és utaikat megjobbitani,amidőn Isten figyel­meztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jeho­va bizonyítani akarta, hogy az izráelitáknál még egy pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,ha meghallja az igazságot,hogy megtér és az igazságos­ságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmez­tetésére vagy prédikálására is,sőt még egy zsidóéra is.Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak,mint a zsidók.Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet tanúsítanak mint sokan a kiemelkedők,akikről felté­telezve van, hogy a „szolga“-osztályhoz tartoznak.}}
pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket fi­
+
{{raw:data:p|16|16|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph16q12|}} Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezés­re juttatta az Úrban való hitét,s Jézus így szólt róla:„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem talál­tam ilyen nagy hitet.(Máté 8 :10) Mindezek a példák ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Isten­nel és Krisztussal szemben,miután oly sok lett téve érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Is­tenben,amidőn az üzenetről tudomást szereztek,meg kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük miatt.Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok iránt,akik nem jöttek az izráeliták táborába.Hasonló­képpen botránkoznak meg a vallásoskodók,a „keresz­ténység“ is azon, hogy Isten valamilyen kegyben része­sítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egy­ház“-szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a „választottvén“ osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.}}
gyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely
 
arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kel­
 
lett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az
 
oltalom és biztonság helyét. Ninivé abban az időben
 
az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmez­
 
tetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez te
 
tés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva. Mivel
 
Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül
 
szolgálhatott völna és úgylátszik egy ily munka keresz­
 
tülvitelét nem is helyeselte, a megbízás nagyon nehéz­
 
nek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kö­
 
telessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett
 
azonban mindig figyelemben kell tartani, hogy Jónás
 
nem hibáztatható, mert ö csak egy ember volt, aki sze­
 
repet játszott egy prófétai képben. A képnek ez a külö­
 
nös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova
 
napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jó­
 
akaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül
 
biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűj­
 
tessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,
 
hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye. Isten
 
Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe
 
akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány
 
népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére
 
is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok
 
felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlít­
 
juk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak
 
az igazságról. Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Is­
 
ten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való
 
engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak
 
megtérni és utaikat megjobbitani, amidőn Isten figyel­
 
meztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jeho­
 
va bizonyítani akhrta, hogy az izráelitáknál még egy
 
pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,
 
ha meghallja az igazságot, hogy megtér és az igazságos­
 
ságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmez­
 
tetésére vagy prédikálására is, sőt még egy zsidóéra
 
is. Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak, mint a
 
zsidók. Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet
 
tanúsítanak^ mint sokan a kiemelkedők, akikről felté­
 
telezve van, hogy a ,,szolga“-osztályhoz tartoznak.}}
 
{{raw:data:p|16|16|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph16q12|}} Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után
 
egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezés­
 
re juttatta az Ürban való hitét, s Jézus így szólt róla:
 
„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem talál­
 
tam ilyen nagy hitet." (Máté 8 :10) Mindezek a példák
 
ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok
 
és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Isten­
 
nel és Krisztussal szemben, miután oly sok lett téve
 
érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Is­
 
tenben, amidőn az üzenetről tudomást szereztek, meg
 
kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük
 
miatt. Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást
 
váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten
 
egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok
 
iránt, akik nem jöttek az izráeliták táborába. Hasonló­
 
képpen botránkoznak meg a vallásoskodók, a „keresz­
 
ténység" is azon, hogy Isten valamilyen kegyben része­
 
sítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egy­
 
ház"- szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a
 
„választottvén" osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,
 
.ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,
 
akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.}}
 
 
}}
 
}}

A lap 2023. október 25., 20:58-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


105
ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa.A nagy ellenjelképes városban, illetvé a Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú ember, akiknek az élete veszélyben forgott.Ezek sem Isten szervezetének nem voltak tagjai,sem nem alkot­ták tényleges részét Sátán szervezetének,hanem az Ör­dög és annak földi képviselői által alárendeltségben lettek tartva.Isten gondoskodott e jóakaratú emberek­nek az'érdekében.
12
1914 előtt és egyideig azután az Úr felszentelt szol­gái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül nézzenek és összegyüjtsenek egy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött.(50 Zsoltár 5)Feltételezték, hogy a múnkájuk az általuk „buza“-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll,s ezért a fel­szenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz gyűjtötték.A többi emberek addig önmagukra hagyat­tak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése te­kintetében.Ezek az emberek nem voltak Istennek szénteltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállí­tás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kel­lő idő az ő megtérésükre, így következtették:Miért törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidók­nak Ninive lakósaival való viselkedésük Jónás nap­jaiban.
13
Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azon­ban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Úr üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babi­lon városába,hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe ér­dekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!“ Jónásnak meg lett parancsolva,hogy hagyja ott szülőföldjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány néphez menjen,amely nem állott szövetségben Istennel.Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz,hogy menjen el és a királyság üzenetét a pogányoknak prédi­kálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Csele­kedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.
14
Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az Úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a földön,akik hajlandók voltak áldozati szövetségre lépni vagy máris szövetségben állottak,s ilyeneket a vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházak­ban“ próbálták megtalálni.Az Úr szolgáinak akkor nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú em­bereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a min­denható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban van­nak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék,vilá­gosán kitűnik a megbízásból,amelyet Jehova a követ­kező szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.“(Ésaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király el­jövetele után az Úr iránt hűségesek megbízást kaptak hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni bosszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely
biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.
15
Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket fi­gyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kel­lett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az oltalom és biztonság helyét.Ninivé abban az időben az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmez­tetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez tetés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva.Mivel Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül szolgálhatott volna és úgylátszik egy ily munka keresz­tülvitelét nem is helyeselte,a megbízás nagyon nehéz­nek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kö­telessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett azonban mindig figyelemben kell tartani,hogy Jónás nem hibáztatható,mert Ő csak egy ember volt, aki sze­repet játszott egy prófétai képben.A képnek ez a külö­nös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jó­akaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűj­tessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye.Isten Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlít­juk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak az igazságról.Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Is­ten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak megtérni és utaikat megjobbitani,amidőn Isten figyel­meztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jeho­va bizonyítani akarta, hogy az izráelitáknál még egy pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,ha meghallja az igazságot,hogy megtér és az igazságos­ságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmez­tetésére vagy prédikálására is,sőt még egy zsidóéra is.Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak,mint a zsidók.Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet tanúsítanak mint sokan a kiemelkedők,akikről felté­telezve van, hogy a „szolga“-osztályhoz tartoznak.
16
Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezés­re juttatta az Úrban való hitét,s Jézus így szólt róla:„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem talál­tam ilyen nagy hitet.“ (Máté 8 :10) Mindezek a példák ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Isten­nel és Krisztussal szemben,miután oly sok lett téve érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Is­tenben,amidőn az üzenetről tudomást szereztek,meg kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük miatt.Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok iránt,akik nem jöttek az izráeliták táborába.Hasonló­képpen botránkoznak meg a vallásoskodók,a „keresz­ténység“ is azon, hogy Isten valamilyen kegyben része­sítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egy­ház“-szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a „választottvén“ osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.