„Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/9” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2||105}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa. A nagy ellonjelképes városban, illetvé a Sát…”) |
|||
Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
1. sor: | 1. sor: | ||
{{raw:data:ai|2||105}} | {{raw:data:ai|2||105}} | ||
{{raw:data:c| | {{raw:data:c| | ||
− | {{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy | + | {{raw:data:p|c| ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa.A nagy ellenjelképes városban, illetvé a Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú |
− | metropolisa. A nagy | + | ember, akiknek az élete veszélyben forgott.Ezek sem Isten szervezetének nem voltak tagjai,sem nem alkották tényleges részét Sátán szervezetének,hanem az Ördög és annak földi képviselői által alárendeltségben lettek tartva.Isten gondoskodott e jóakaratú embereknek az'érdekében.}} |
− | Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú | + | {{raw:data:p|12|12|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph12q8|}} 1914 előtt és egyideig azután az Úr felszentelt szolgái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül nézzenek és összegyüjtsenek egy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött.(50 Zsoltár 5)Feltételezték, hogy a múnkájuk az általuk „buza“-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll,s ezért a felszenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz gyűjtötték.A többi emberek addig önmagukra hagyattak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése tekintetében.Ezek az emberek nem voltak Istennek szénteltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállítás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kellő idő az ő megtérésükre, így következtették:Miért törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidóknak Ninive lakósaival való viselkedésük Jónás napjaiban.}} |
− | ember, akiknek az élete veszélyben forgott. Ezek sem | + | {{raw:data:p|13|13|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph13q9|}} Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azonban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Úr üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babilon városába,hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe érdekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!“ Jónásnak meg lett parancsolva,hogy hagyja ott szülőföldjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány néphez menjen,amely nem állott szövetségben Istennel.Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz,hogy menjen el és a királyság üzenetét a pogányoknak prédikálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Cselekedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.}} |
− | Isten szervezetének nem voltak tagjai, sem nem | + | {{raw:data:p|14|14|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph14q10|}} Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az Úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a földön,akik hajlandók voltak áldozati szövetségre lépni vagy máris szövetségben állottak,s ilyeneket a vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházakban“ próbálták megtalálni.Az Úr szolgáinak akkor nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú embereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a mindenható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban vannak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék,világosán kitűnik a megbízásból,amelyet Jehova a következő szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.“(Ésaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király eljövetele után az Úr iránt hűségesek megbízást kaptak hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni bosszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely}}| |
− | |||
− | |||
− | lettek tartva. Isten gondoskodott e jóakaratú | ||
− | |||
− | {{raw:data:p|12|12|id=q8|{{raw:data:idhidden|paragraph12q8|}} 1914 előtt és egyideig azután az | ||
− | |||
− | nézzenek és | ||
− | Feltételezték, hogy a | ||
− | |||
− | voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz | ||
− | gyűjtötték. A többi emberek addig önmagukra | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | az ilyen személyek Armageddon után a ' | ||
− | |||
− | |||
− | törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a | ||
− | |||
− | |||
− | {{raw:data:p|13|13|id=q9|{{raw:data:idhidden|paragraph13q9|}} Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, | ||
− | |||
− | ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az | ||
− | üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által | ||
− | |||
− | ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe | ||
− | |||
− | Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel, | ||
− | menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene! | ||
− | Jónásnak meg lett parancsolva, hogy hagyja ott | ||
− | |||
− | néphez menjen, amely nem állott szövetségben Istennel. | ||
− | Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás | ||
− | volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz, hogy | ||
− | menjen | ||
− | |||
− | |||
− | {{raw:data:p|14|14|id=q10|{{raw:data:idhidden|paragraph14q10|}} Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az | ||
− | |||
− | földön, akik hajlandók voltak áldozati szövetségre | ||
− | lépni vagy máris szövetségben állottak, s ilyeneket a | ||
− | vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett | ||
− | |||
− | nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú | ||
− | |||
− | |||
− | oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni. | ||
− | Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek | ||
− | az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka | ||
− | egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról: | ||
− | „Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az | ||
− | emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban | ||
− | |||
− | hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék, | ||
− | |||
− | |||
− | bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót. | ||
− | ( | ||
− | |||
− | hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni | ||
− | |||
− | hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely}}| | ||
{{raw:data:p|c| biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.}} | {{raw:data:p|c| biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.}} | ||
− | {{raw:data:p|15|15|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph15q11|}} Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a | + | {{raw:data:p|15|15|id=q11|{{raw:data:idhidden|paragraph15q11|}} Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket figyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kellett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az oltalom és biztonság helyét.Ninivé abban az időben az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmeztetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez tetés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva.Mivel Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül szolgálhatott volna és úgylátszik egy ily munka keresztülvitelét nem is helyeselte,a megbízás nagyon nehéznek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kötelessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett azonban mindig figyelemben kell tartani,hogy Jónás nem hibáztatható,mert Ő csak egy ember volt, aki szerepet játszott egy prófétai képben.A képnek ez a különös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jóakaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűjtessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye.Isten Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlítjuk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak az igazságról.Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Isten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak megtérni és utaikat megjobbitani,amidőn Isten figyelmeztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jehova bizonyítani akarta, hogy az izráelitáknál még egy pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,ha meghallja az igazságot,hogy megtér és az igazságosságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmeztetésére vagy prédikálására is,sőt még egy zsidóéra is.Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak,mint a zsidók.Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet tanúsítanak mint sokan a kiemelkedők,akikről feltételezve van, hogy a „szolga“-osztályhoz tartoznak.}} |
− | pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket | + | {{raw:data:p|16|16|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph16q12|}} Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezésre juttatta az Úrban való hitét,s Jézus így szólt róla:„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.“ (Máté 8 :10) Mindezek a példák ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Istennel és Krisztussal szemben,miután oly sok lett téve érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Istenben,amidőn az üzenetről tudomást szereztek,meg kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük miatt.Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok iránt,akik nem jöttek az izráeliták táborába.Hasonlóképpen botránkoznak meg a vallásoskodók,a „kereszténység“ is azon, hogy Isten valamilyen kegyben részesítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egyház“-szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a „választottvén“ osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.}} |
− | |||
− | arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért | ||
− | |||
− | oltalom és biztonság helyét. Ninivé abban az időben | ||
− | az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki | ||
− | |||
− | |||
− | Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül | ||
− | szolgálhatott | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | azonban mindig figyelemben kell tartani, hogy Jónás | ||
− | nem hibáztatható, mert | ||
− | |||
− | |||
− | napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a | ||
− | |||
− | biztonságot találjanak és a nagy sokaságba | ||
− | |||
− | hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye. Isten | ||
− | Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe | ||
− | akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány | ||
− | népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére | ||
− | is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok | ||
− | felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha | ||
− | |||
− | az igazságról. Az izráeliták, akik fogadalmat tettek | ||
− | |||
− | engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak | ||
− | megtérni és utaikat megjobbitani, amidőn Isten | ||
− | |||
− | |||
− | pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt, | ||
− | ha meghallja az igazságot, hogy megtér és az | ||
− | |||
− | |||
− | is. Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak, mint a | ||
− | zsidók. Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet | ||
− | tanúsítanak | ||
− | |||
− | {{raw:data:p|16|16|id=q12|{{raw:data:idhidden|paragraph16q12|}} Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után | ||
− | egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, | ||
− | |||
− | „Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem | ||
− | |||
− | ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok | ||
− | és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak | ||
− | |||
− | érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek | ||
− | |||
− | kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük | ||
− | miatt. Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást | ||
− | váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten | ||
− | egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok | ||
− | iránt, akik nem jöttek az izráeliták táborába. | ||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | |||
− | akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.}} | ||
}} | }} |
A lap 2023. október 25., 20:58-kori változata
A lap nincsen korrektúrázva
105
ve ennek a világbirodalomnak volt a fővárosa vagy metropolisa.A nagy ellenjelképes városban, illetvé a Sátán szervezetében annakidején volt néhány jóakaratú
ember, akiknek az élete veszélyben forgott.Ezek sem Isten szervezetének nem voltak tagjai,sem nem alkották tényleges részét Sátán szervezetének,hanem az Ördög és annak földi képviselői által alárendeltségben lettek tartva.Isten gondoskodott e jóakaratú embereknek az'érdekében.
12
1914 előtt és egyideig azután az Úr felszentelt szolgái a földön legfőképpen azzal törődtek, hogy körül nézzenek és összegyüjtsenek egy szellemi osztályt, amelylyel az Úr áldozati szövetséget kötött.(50 Zsoltár 5)Feltételezték, hogy a múnkájuk az általuk „buza“-osztálynak nevezettek összegyűjtéséből áll,s ezért a felszenteltek ebben az irányban tevékenykedtek és meg voltak győződve, hogy az ilyeneket tényleg az Úrhoz gyűjtötték.A többi emberek addig önmagukra hagyattak a nyomorúság ideje vagy Armageddon túlélése tekintetében.Ezek az emberek nem voltak Istennek szénteltek; s mivel az Úr szolgái hitték és hirdették, hogy az ilyen személyek Armageddon után a 'helyreállítás áldásaiban' részesülnek, s hogy akkor lesz itt a kellő idő az ő megtérésükre, így következtették:Miért törődnünk most velük? Ezt találóan jellemzi a zsidóknak Ninive lakósaival való viselkedésük Jónás napjaiban.
13
Náhum jövendölése Ninivé ellen van intézve, azonban a feljegyzésből nem tűnik ki, hogy ő abba a városba ment és az üzenetet ott közölte volna. Jeremiás az Úr üzenetét írásban küldte el Serája fejedelem által Babilon városába,hogy ott nyilvánosan fel legyen olvasva,ez pedig a Babilonban fogságban tartott Izrael népe érdekében történt. (Jer. 51 :59—64) Más volt a helyzet Jónás esetében. Neki Jehova megparancsolta: „Kelj Jel,menj Ninivébe, a nagy városba, és prédikálj ellene!“ Jónásnak meg lett parancsolva,hogy hagyja ott szülőföldjét, ahol a saját népe között szolgált, és egy pogány néphez menjen,amely nem állott szövetségben Istennel.Amint kitűnik, Jónás számára ez kellemetlen megbízás volt. Ez hasonló volt a Péternek adott parancshoz,hogy menjen el és a királyság üzenetét a pogányoknak prédikálja, amely megbízás szintén kellemetlen volt. (Cselekedetek 10 :27, 28) Jónás nem szívesen ment Ninivébe.
14
Az Illés korszak folyamán, 1874 és 1914 között az Úr felszentelt szolgái csak azokat gyűjtötték össze a földön,akik hajlandók voltak áldozati szövetségre lépni vagy máris szövetségben állottak,s ilyeneket a vallás-szervezetekben vagy az úgynevezett „egyházakban“ próbálták megtalálni.Az Úr szolgáinak akkor nem jutott eszébe a királyság üzenetét a jóakaratú embereknek hirdetni, akik a földi életre vágytak, a mindenható Isten nagy napjának a csatájában meg lesznek oltalmazva s végül a nagy sokaságot fogják alkotni.Csak keveset vagy egyáltalán semmit nem beszéltek az elkövetkezendő nyomorúságról. Az akkori munka egyik vezető személyisége kijelentette a pódiumról:„Mi keveset beszélünk a'nyomorúság idejéről, mivel az emberek most anélkül is elég nagy nyomorúságban vannak. „Hogy Jehova tanúi most Isten bosszúállásának a hirdetését és mások figyelmeztetését kell végezzék,világosán kitűnik a megbízásból,amelyet Jehova a következő szavakkal adott; „Hogy hirdessem ... Istenünk bosszúállása napját; megvigasztaljak minden gyászolót.“(Ésaiás 61 :1, 2) Más szavakkal kifejezve: A Király eljövetele után az Úr iránt hűségesek megbízást kaptak hogy kezdjek meg Istennek a Sátán szervezető elleni bosszúállása hirdetését és mindenkit figyelmeztessenek,hogy mások is a biztonság helyére meneküljenek, amely
biztonságot csak az Úr szervezetében találhatnak meg.
15
Jónás kifejezett parancsot kapott, hogy menjen a pogány vagy nemzsidó városhoz s ott az embereket figyelmeztesse az elkövetkezendő veszedelemre, amely arra a városra szándékozott törni, ezt pedig azért kellett megtegye, hogy akik megtértek, megtalálhassák az oltalom és biztonság helyét.Ninivé abban az időben az izráeliták közül senkit se hurcolt fogságba. Éppenezért Ninivében nem volt egy izráelita se, aki figyelmeztetésben kellett volna részesüljön; ezért a figyel mez tetés kifejezetten a nem-zsidóknak volt szánva.Mivel Jónás nem ismert példát, amely neki zsinórmértékül szolgálhatott volna és úgylátszik egy ily munka keresztülvitelét nem is helyeselte,a megbízás nagyon nehéznek és keménynek látszott előtte. Mindazáltal neki kötelessége volt engedelmeskedni az Úrnak. Amellett azonban mindig figyelemben kell tartani,hogy Jónás nem hibáztatható,mert Ő csak egy ember volt, aki szerepet játszott egy prófétai képben.A képnek ez a különös része előre jelezte, hogy Jehova tanúi a Jehova napján parancsolt kapnak vagy utasítva lesznek a jóakaratú emberek figyelmeztetésére, hogy ezek végül biztonságot találjanak és a nagy sokaságba Összegyűjtessenek. Jehova nem azért küldte Jónást Ninivébe,hogy az ottani embereket körülmetélje vagy őket prozelitákká tegye és a zsidó hitközségbe felvegye.Isten Jónásnak Ninivébe való küldésével nyilván szembe akarta állítani szövetséges népének a hitét egy pogány népével, amely utóbbi a kisebb felvilágosítás ellenére is nagyobb hitet tanúsított; s ma látni lehet, hogy sok felszenteltnél ugyanez nyilvánul meg, ha összehasonlítjuk őket jóakaratú emberekkel, akik először hallanak az igazságról.Az izráeliták, akik fogadalmat tettek Isten akaratának a cselekvésére és az ő követeinek való engedelmességre, nem tértek meg és nem is akartak megtérni és utaikat megjobbitani,amidőn Isten figyelmeztetését és üzenetét meghallották; most pedig Jehova bizonyítani akarta, hogy az izráelitáknál még egy pogány nép is nagyobb hitet tanúsít Jehova Isten iránt,ha meghallja az igazságot,hogy megtér és az igazságosságot fogja keresni még egy idegennek a figyelmeztetésére vagy prédikálására is,sőt még egy zsidóéra is.Ninivé lakosai nagyobb hitet tanúsítottak,mint a zsidók.Ma egyesek a Jonadábok közül nagyobb hitet tanúsítanak mint sokan a kiemelkedők,akikről feltételezve van, hogy a „szolga“-osztályhoz tartoznak.
16
Sok évvel Jónásnak Ninivébe való küldetése után egy katonatiszt, valószínűleg egy nem-zsidó, kifejezésre juttatta az Úrban való hitét,s Jézus így szólt róla:„Bizony mondom nektek, még az Izráelben sem találtam ilyen nagy hitet.“ (Máté 8 :10) Mindezek a példák ama tény mellett szólanak, hogy egyesek gondtalanok és közömbösek lesznek és hitetlennek bizonyulnak Istennel és Krisztussal szemben,miután oly sok lett téve érdekükben. Az a tény, hogy a ninivébeliek hittek Istenben,amidőn az üzenetről tudomást szereztek,meg kellett volna szégyenítse az izraelitákat a hitetlenségük miatt.Azonban úgylátszik éppen az ellenkező hatást váltotta ki náluk, és megbotránkoztak azon, hogy Isten egyáltalán érdeklődést és figyelőt mutatott a pogányok iránt,akik nem jöttek az izráeliták táborába.Hasonlóképpen botránkoznak meg a vallásoskodók,a „kereszténység“ is azon, hogy Isten valamilyen kegyben részesítené azokat, akik nem tagjai az ő úgynevezett „egyház“-szervezetüknek. Hasonló szellemet tanúsítanak a „választottvén“ osztály tagjai is, akik azt hiszik, hogy,ők jobbak másoknál és távol tartják magukat azoktól,akik az igazság ismeretére jönnek és valószínű a Jonadáb- sereghez tartoznak.