Jeremiás

Borító

---

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Monthly, JULY 1938

Revista lunara - Anul 25

Vallásos f-irat 25. évlolyam

13-14 szám

1938 julius 15 hó

TARTALOM

Jeremiás (Folytatása)

98

Jónás, I. rész

102

Jónás, II. rész

110

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

Made in Czechoslovakia

98

---

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

25. évfolyam

1938 julius 15

13-14 szám

Jeremiás

(Folytatás)

¹⁴ Jeremiás zsidó volt és Jeruzsálem zsidóihoz kül­detett egy oly munka elvégzése végett, amely a zsidó vallásoskodókat leleplezte. Elküldetett, hogy az embe­rek előtt ismertesse Isten feltett szándékát, miszerint megsemmisíti azt a várost, amelyre nevét helyezte, s hogy a nép előtt utaljon a menekülés egyetlen útjára. Jeremiásnak ez a munkája nagyon szokatlannak tűnt fel a vallásoskodók előtt. Hasonlóképpen küldi ki most Jehova Isten az ő hű és igaz szolgáit, akiket tanúivá tett a földön, hogy közöljék az igazság üzenetét mind­ azokkal, akik magukat keresztényeknek nevezik és úgynevezett „keresztény vallást" gyakorolnak. Most ki­ küldi tanúit a nép figyelmeztetésére, miszerint a nevét viselő „kereszténységet" rövidesen teljesen megsemmi­síti, s ugyanakkor rámutat az emberek előtt, hogy csak egyetlen uton menekülhetnek meg, mégpedig ha Isten­nek Krisztus kormányzata alatt álló királyságához me­nekülnek. Jehova tanúinak ez a munkája 'gyökerestől kitépi' a vallás-vezéreket, elpusztítja legelőjüket, lerom­bolja bástyájukat, mindazt, amelyek a klérus állítása szerint bevehetetlen várak; s Jehova tanúinak ez a mun­kája számukra és támogatóik számára „szokatlan mun­ka". Isten és a királyság minden ellenségei felkiáltanak és így szólnak: „Ez egy különös munka, amelyben állitólagos keresztények tevékenykednek! Rendkívül szo­katlannak tűnik, hogy más keresztények ellen akarnak harcolni." Szokatlannak tűnik előttük, mivel nem nyer­tek bepillantást Isten feltett szándékába, miszerint most Sátánt és annak szervezetét eltünteti és Krisztus, az ő királya útján tejes igazságosságot vezet be. Ez Isten „szokatlan munkája" és beteljesedése az ő következő, régen feljegyzett jövendölésének: „Mert mind a Perázim hegyén, fel kel Jehova...: hogy megtegye munkáját, amely szokatlan lesz!" Ez a munka el kell legyen végezve és be kell fejeztessék, még mielőtt Is­ten az ő „hallatlan dolgát" Armageddonban véghez vin­né. (Ésaiás 28:21) Ha Armageddon megkezdődik, Jeho­va tanúinak nem lesz többé alkalmuk egy ily munka végzésére.

¹⁵ Jeremiásnak Istentől nyert megbízatása továbbá a következő szavakat tartalmazta: „Hogy építs és plán­tálj." Hasonlóképpen bízta meg Isten most Krisztus­ban való népét, amely Krisztussal és az ő közvetlen parancsnoksága alatt működik, hogy építsen és plán­táljon. Ebben az összefüggésben mondotta Jehova Jeremiásnak: „Ímé, az én igéimet adom a te szádba!" (Jer. 1:9) Így szól most Jehova az ő tanúihoz is: És adtam beszédemet a te szádba, és kezem árnyékával födöztelek be, hogy újonnan plántáljam az egeket és megala­pítsam a földet, és ezt mondjam Sionnak: Én népem vagy te!" (Ésaiás 51:16) Ebből következik, hogy az ő igéje által hajtja végre szándékát. Mindazokhoz, akik­nek halló fülük van, szól Jehova Krisztus Jézus, a Ki­-

rály által: „Imé, bizonyságul adta őt a népeknek, fejedelmül és parancsolóul a népeknek." (Ésaiás 55:4) Azután Isten mindazokhoz fordul, akik szeretik az igazságosságot és gyűlölik az igazságtalanságot, ezt mondván nekik: „Oh mindnyájan, akik szomjuhoztok, jertek e vizekre, ti is, akiknek nincs pénzetek, jertek, vegyetek és egyetek! jertek, vegyetek pénz nélkül és ingyen, bort és tejet! Miért adtok pénzt azért, ami nem kenyér (pl. a halott barátaitoknak a 'tisztítótűzből' való kiimádkozásáért], és gyűjtött kincseteket azért, ami meg nem elégíthet? Hallgassatok, hallgassatok reám, hogy jót egyetek és gyönyörködjék lelketek kövérségben!" — Ésaiás 55:1, 2.

¹⁶ Krisztus Jézus mostani munkája, amelyben hű követői is részt vehetnek, a gonosz és törvénytelen szol­gái erődítményének a lerombolásából és a föld népei maradandó lakásainak állandó tartózkodó helyként va­ló felépítéséből és a jóakaratú emberek meghívásából áll, hogy belépjenek és részesüljenek az áldásokban, mégpedig pénz nélkül és ingyen. Ezért adja Jehova Krisztus Jézus igaz követőinek a következő parancsot: „Menjetek át, menjetek át a kapukon, készítsétek a nép­nek útát, töltsétek, töltsétek az ösvényt, hányjátok el a köveket, emeljetek zászlót a népek fölé!" — Ésaiás 62:10.

¹⁷ Ezeknek a tanuknak, Isten népének, tehát világosan meg van parancsolva, hogy nehogy valamely földi, a Sátán láthatatlan uralma alatt álló kormányzatnak a zászlaját emeljék magasra, hanem Jehova zászlaját emeljék a népek fölé és a nép figyelmét fel hívják az egyetlen kormányzatra, amely az emberiségnek békét, jólétet és örök örömet szerez. Soha teremtmény nem ka­pott a földön ehhez hasonló kiváltságot. Van értelmed? Értékeled az Istenhez és Krisztus kormányzata alatt álló királyságához való viszonyodat? Ha igen, ki veszed részedet a figyelmeztetés üzenetének és a vigasz­talásnak az éhező és szomjnhozó emberekhez való el­juttatásában? Mindenki, aki az Úr oldalán áll, az Ő ne­vének a tanúbizonysága kell legyen. Bebizonyítod, hogy Isten oldalán állassz azáltal, hogy örömmel engedeljmeskedel az ő parancsainak? A Jeremiás által előárnyékolt szokatlan munka most folyamatban van és el kell végeztessék, s mindazok, akik Isten és az ő királysága mellett állanak, ezt a munkát örömmel és készség­gel végezik.

Szerénység

¹⁸ Szerény az, aki saját személyének az értékét és je­lentőségét enyhén becsüli fel és ezt az érzületet kinyil­vánítja. A beképzelt, kérkedő és fontoskodó ember sze­rénytelen s ezért vakmerő az Úr előtt. Az ilyen igazság­talanul becsüli fel önmagát. Lucifer erre hajlott, s ez romlásba vitte őt. Az Isten előtt kedves teremtmény

99

---

99

szerény és nem gondol kelleténél feljebb önmagáról, hanem józanul gondolkozik afelett, hogy mit tehetne Is­ten segedelmével. A beképzelt, kérkedő és fontoskodó teremtmény utálatos Isten szemében. Aki Isten népe kö­zül hajlamos arra, hogy urat játszon mások felett, nyers szavakat, szigorú eszközöket és fennhéjázó módszere­ket használ, s ezt a hajlamot kinyilvánítja, a „gonosz szolga" osztályhoz közeledik és Sátán sorsa vár reá.

¹⁹ Jeremiás egy szerény ember volt. Krisztus Jézus hű és igaz követői szintén szerények; mert az ember Jé­zus is szerény volt, és ők hozzá hasonlók kell legyenek, Ő szelíd és alázatos szívű volt. (Máté 11:29) Mindig szorgalmasan törekedett Atyja akarata cselekvésére, és ezt örömmel tette. Követőit pedig arra inti, hogy hasonlóan cselekedjenek. Jeremiás bebizonyította szerény­ségét Isten előtt, amidőn így szólt: „Ah, Uram Isten! Imé, én nem tudok beszélni, hiszen ifjú [gyerek] va­gyok én!“ (Jer. 1:6) Ő ezáltal igazat mondott; hiszen önmagában nem volt erő a reá ruházott kötelezettség el­végzésére. Azután Jeremiás rettenthetetlen és bátor volt, mivel biztosítékot kapott arravonatkozólag, hogy Isten vele van és mindvégig támogatni fogja. Ez nagyon erőssé és bátorrá tette Jeremiást az Úr erejében. Isten így szólt Jeremiáshoz: „Ne mond ezt: Ifjú vagyok én: hanem menj mindazokhoz, akikhez küldelek téged és beszéld mindazt, amit parancsolok néked. Ne félj tőlük, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged!" — Jer. 1:7, 8.

²⁰ Éppenigy szerények ma azok, akiket, Jehova az ő tanúiként elismert; hiszen elismerik, hogy önmagukban nincs erő. Mindazáltal Jehova tanúihoz a következő apostoli szavak vannak intézve: „Tudván, Istentől sze­retett atyámfiai, hogy ti ki vagytok választva; hogy a mi evangéliumunk ti nálatok nem áll csak szóban, ha­nem isteni erőkben is, szent szellemben is, sok bizodalomban is; amiképpen tudjátok, hogy milyenek voltunk közöttetek ti érettetek." (Tessz. I. 1:4, 5) Amennyiben az Úr hű tanui elismerik, hogy Jehova és Krisztus Jé­zus velük van és teljesen támogatja őket, minden emberektől és démonoktól való félelmet elűznek maguktól, bátrak lesznek az Úrban és örömmel hirdetik az Istentől rájuk, bízott üzenetet. Ezáltal kinyilvánítják Isten és Krisztus Jézus iránti szeretetüket. (János I. 4:17, 18) Ebből megint kitűnik, hogy Jeremiás Isten népe mosta­ni tagjainak a példája volt, s ez további bizonyítéka annak, hogy a jövendölés az ő javukra jegyeztetett fel.

²¹ Jehova ezután kifejezett parancsot adott Jeremiás­nak, hogy hirdesse ki a vallásoskodók feletti ítéletét, tehát azon zsidók felett, akik elhagyták szövetségüket és az ördög-valláshoz csatlakoztak. Máma pedig meg­parancsolja Isten az ő tanúinak, hogy vonuljanak fel és hirdessék ki ítéletét a vallásoskodók felett, illetve azok felett, akik magukat az ő szolgáinak vallják, a valóságban pedig az ördög-vallásra adták magukat. Ezért a Jeremiáshoz intézett szavaknak ma még na­gyobb jelentőségük van Jehova tanúi számára; ezek a szavak pedig így hangzanak: „És kimondom ítélete­met felettük mindenféle gonoszságukért, minthogy el­szakadtak tőlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tu­lajdon kezeik munkáit imádták. Te azért övezd fel de­rekadat és kelj fel és mond meg nékik mindazt, amit én parancsolok néked; meg ne riadj tőlük, különben én riasztalak el téged előlük." — Jer. 1:16, 17.

²² Jeremiás tudta, hogy Isten, parancsainak a követésénél egy hatalmas és elsáncolt csapat zsidó pappal fogja magát szembe találni, akiket egy hiszékeny és tudatlan nép támogat s így nagyon nagy veszedelem­mel kell számoljon. S amidőn az Úrtól ily bátorító és biztató szavakat kapott, munkához látott Jehova ere-

jében. Az ő félénksége teljesen megfelel most azon gyenge férfiak és nők félénkségének, akik most kivo­nulnak a bizonyságtevő munkában tudván, hogy egy kegyetlen és hatalmas, elsáncolt tömeg vallásoskodóval kell szembekerüljenek, akik nem becsületes és ravasz harci módszereket használnak. A szavak, amelyeket Is­ten azután mondott, hogy Jeremiásban bizalmat keltsen, különösen Isten most földön lévő népének a bátorítására és erősítésére jegyeztettek fel, s ezek a továb­bi bizalomkeltő szavak így szólnak: „Mert imé én erő­sített várossá, vasoszloppá és ércbástyává teszlek ma téged mind az egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen." (Jer. 1:18) Ebből kitűnik, hogy Jehova gondoskodik népe megoltalmazásáról, és erőssé teszi a maga hatalmában és erejében, ércbástyához hasonlóvá teszi az uralkodók, poli­tikusok, a törvény erős karja és az összes más vallásoskodók ellen, akik ellene vonulnak. Ezáltal az Úr hű­ségesei látják, hogy aki mellettük van sokkal erősebb mindazoknál, akik ellene lehetnek. (Róma 8:31) Jeremiás egyedül kellett fellépjen egy kegyetlen, beképzelt és kérkedő tömeg ellen. Tudta, hogy Jeruzsálem azon vallásoskodói elkeseredetten ellene fognak harcolni, s Jehova tanúi ma szintén tudják, hogy a „kereszténység­ben" a vallásoskodók elkeseredetten ellenük harcolnak s ezt meg is teszik. Jehova az ő hűségesei bátorítására és teljes megerősítésére mondja nekik: „Viaskodnak ugyan ellened, de nem győznek meg téged, mert én ve­led vagyok, azt mondja Jehova, hogy megszabadítsalak téged." (Jer. 1:19) Ez további bizonyítéka annak, hogy a harc nem embereké, hanem Istené, amelyen az embe­rek Isten iránti ragaszkodásuk bebizonyítása végett bi­zonyos részt nyernek. Ez Isten „szokatlan munkája", amelyhez hozzálátott és megparancsolja szolgáinak, hogy vegyenek részt abban. Ha „szokatlan munkája" befejezést nyert, akkor Isten „hallatlan dolga" követ­kezik, amelyet Krisztus Jézus és láthatatlan harcosai­nak hadereje fog végrehajtani és Sátán szervezetének teljes megsemmisítését fogja keresztül vinni.

Cél

²³ Amint, a feljegyzés mutatja, Jehova kettős célt kö­vetett, amidőn Jeremiás prófétát jövendölés végett Je­ruzsálembe küldte. Jeremiásnak figyelmeztetnie kellett a jeruzsálemi vallásoskodókat, hogy Jobbítsák meg utaikat és cselekedeteiket, többé ne bízzanak vallás­vezéreikbe és szűnjenek meg az idegenek elnyomásá­val, tudtukra kellett adja, hogy a figyelmeztetés megszívlelésének és követésének elmulasztása Isten bünte­tését fogja rájuk hozni, amennyiben Isten elküldi íté­letvégrehajtóját ennek a népnek a megsemmisítésére. Az összes jóakaratú embereket is figyelmeztetnie kel­lett, hogy az egyedüli menekülés útja abban áll szá­mukra, hogy alávessék magukat az ő „szolgájának", Nabukodonozor királynak, aki Krisztus Jézust, a világ jogszerinti Királyát árnyékolta elő. Hasonlóképpen használja fel ma Jehova az ő tanúit, hogy a világ vallásoskodóit figyelmeztesse és nekik bejelentse, misze­rint elküldi hatalmas ítéletvégrehajtóját, hogy őket és az egész világot megsemmisítse, ha nem ja­vítják meg utaikat és cselekedeteiket és nem szűnnek meg az ördög-vallás gyakorlásával és nem hagynak fel a vallásvezérekre és hamis prófétákra hall­gatni. Ezeknek a tanuknak a jóakaratú emberekkel is tudatniuk kell, hogy Isten Királyához, Krisztus Jézus­hoz kell menekülni mindazoknak, akik biztonságot és szabadulást óhajtanak találni. Jehova tanúi most Isten parancsainak engedelmeskedve éppen ezt a munkát végzik Krisztus Jézus vezetése alatt. Mi a vallás ellen

100

---

100

vagyunk, mert az az Ördögtől származik. Mi az igaz kereszténység, illetve a Krisztus alatt megszervezett királyság mellett vagyunk, mert ez Jehova Istentől van.

Társak

²⁴ Palesztinában voltak becsületes és őszinte emberek, akik nem voltak izraeliták és nem űztek ördög­-vallást; ezek Jonadáb leszármazottai voltak. Abban az országban voltak nem izraelita rabszolgák is, akik az izraelitákat kellett szolgálják, s ezeket különösen Ebed-Melek képviselte, aki Jeremiással, Isten próftéájával jót cselekedett. Jonadáb leszármazottai és Ebed-Melek a mostani jóakaratú embereket árnyékolták elő, akik nem vallásoskodók, hanem egyesek az igazság üzeneté­nek a megismerésére törekszenek, s miután hallottak róla, Isten és felkent Királya mellé állanak, és társai lesznek Jehova tanúi maradékának, akikre Jézus Krisz­tus bizonyságtétele bízatott. A Jeremiás által előárnyékolt felkent maradék elől jár, s a magukat Istennek szentelt jóakaratuak csatakoznak hozzá a szolgálatban mint utitársak, s ezek a társak alkotják a nagy soka­ságot, akik minden időben buzgalommal és örömmel szolgálnak Isten szervezetében. Jehova szervezetét Je­ruzsálem szemléltette, mivel az az ő nevét viselte; s így a Zsoltáros „Izrael" nevével a templom-sereg tag­jait jellemzi, s prófétai nyelven áll megírva felőlük: „Örvendeztem, mikor mondták nékem: Menjünk el Jehova házába! Lábaink ott állanak a te kapuidban, oh Jeruzsálem! Jeruzsálem, te szilárd egységben felépült város." — 122. Zsoltár 1—3; Elberfeldi ford.

²⁵ Akik az ellenjelképes Jeruzsálemhez vagy Isten szervezetéhez tartoznak, mindannyian békességben kell éljenek egymással és egységesen kell közreműködje­nek. Ezek állandóan a szervezet békességéért imádkoz­nak. Isten szervezetének látható része békéjéért való imájukhoz tartoznak a következő szavak is: „Atyámfiai­ért s barátaimért hadd mondhassam: béke veled!" (122. Zsoltár 8) Mint szilárdan egybeszerkeztett, egye­sült testület vonulnak örömmel és Jehovát dicsőítő éne­kekkel hadba az ellenség ellen a maradék és társai vagy barátai, és figyelnek Jehova hozzájuk intézett szavaira: „Ne féljetek és ne rettegjetek e nagy soka­ság [ellenség] miatt; mert nem ti harcoltok velük, ha­nem az Isten." (Krónika II. 20:15) Az Úr e hadsere­géhez tartozol és öröm és dicsőítő énekkel az ajkadon vonulsz hadba? Van hited Isten ígéreteiben, ami téged buzgó tevékenységre serkent? Teljesen az Úrban bízol és megteszed a magad részét? Mindenki el kell végezze a reá ruházott kötelességet. Senki se helyettesíthet té­ged. Senki se várhat Isten áldására, aki tétlenül és más­sal végezeti el a munkát.

Félelem nélkül

²⁶ A Jeremiás által hirdetett üzenet a jeruzsálemi val­lás-vezérek között nagyon népszerűtlen volt. Annyira gyűlölt volt, hogy a papság haragját zúdította Jere­miás fejére. Mindazáltal ez nem félemlítette meg Jere­miást. Nem alkudott meg és nem szégyelte hirdetni azt az igazságot, amelynek ismertetését Isten neki megparancsolta. Istennek kellett engedelmeskedjék, tekintet nélkül az emberek tetszésére vagy nem tetszésére. Je­remiás egyik uralkodótól se kért engedélyt arra, hogy körül járhasson és az üzenetet hirdethesse, sem nem fogadott el ily hatósági engedélyt. Isten megparancsolta neki az üzenet közlését, és semilyen hatalom se adhatott volna neki hatósági engedélyt vagy akadályozhat­ta volna meg joggal annak megtevését, amit a mindenható Isten megparancsolt. Ma ugyanilyen állapotok vannak. A Jehova tanui és barátaik által Isten paran­-

csára hirdetett üzenet egyáltalán nem kedves a klérus előtt, de különösen a római kat. hierarchia előtt. Mindazáltal ez nem riasztja vissza az Istent szeretőket. Az ő tanúi nem félnek az üzenetet úgy hirdetni, amint nekik megparancsoltatott, nem is alkusznak meg, másnak megengedvén az üzenet megcenzurázását, sem nem kér­nek emberektől hatósági igazolványt vagy fogadnak el olyat, hogy a királyság üzenetét hirdethessék. Isten megparancsolta ennek megtevését, s az ő tanúi Istennek kell engedelmeskedjenek; s ha az emberi törvények ellentétben vannak Isten törvényével, a hűségesek Isten törvényének engedelmeskednek és vállalják a következ­ményeket, amelyeket Isten megenged. Ebből kitűnik, hogy Jehova világos meghatározta az eljárási módot, amelyet a most földön élő tanúinak követni kell.

²⁷ Jeremiás Jehova parancsainak engedelmeskedve, figyelmeztette a népet, hogy ne hallgassanak a hamis tanokat tanító papságra és támogatóikra, és értesítette őket, hogy ha mégis vallásoskodókra hallgatnak, az egész nép meg lesz semmisítve. Jehova parancsára Jeremiás így szólt a népnek a vallásvezérekre és papságra vo­natkozólag: „Mert ők hazugságot prófétálnak nektek, hogy messze vigyelek titeket a ti földtekből és kiűzze­lek titeket és elvesszetek!" (Jer. 27:10) Éppenígy fi­gyelmeztetik ma a Jehova által kiküldött tanuk a népet a pusztulásra, amelyben biztosan részük lesz, ha tovább­ra is a papokra hallgatnak és nekik engedelmeskednek. Isten megparancsolta ennek megtevését, mivel ezek a vallás-vezérek meggyalázták az ő nevét azáltal, hogy az ördög szerzeményei előtt hajolnak meg és azt imád­ják. Jehova tanúi a népnek való segítés céljából utal­nak Isten igéjére, amelyben Krisztus Jézus, a Király így szól: ’Ímé az én választott szolgám, akire szelle­memet helyeztem. Az ő [Krisztus Jézus] nevében reménykednek az emberek.' (Máté 12:18, 21) Ha az igaz­ság e kijelentései ismertetve vannak, a papság sértve érzi magát vallásos érzésében, nagyon mérges lesz és nagy erőfeszítést tesz arra, hogy Jehova tanúit bezá­rassa vagy megsemmisíttesse és munkájukat megszün­tesse.

²⁸ A zsidó vallásokodók Jeremiást megakarták ölni, mivel ő az igazságot beszélte. Ha a zsidó vallásokodók Isten képviselői lettek volna, amint azt állították, akkor a figyelmeztetést félelemmel és rettegéssel fogadták volna és szorgalmasan utaik megjobbitására töreked­tek volna. Tudhatták volna, hogy ha Jeremiás egy üze­netet Isten nevében, de Isten akaratával ellentétben hirdet, a maga idején Isten megbünteti őt; mert Isten Hanániás prófétát megölte hűtlen beszédéért. De a zsidó papok nem akarták megengedni a kényelmes módon szerzett megélhetésük veszélyeztetését. Éppenígy ma a római kat. hierarchia is Isten képviselőjének állítja magát, s ha ez az állítás igaz volna, félelemmel és ret­tegéssel kellene fogadják a figyelmeztetés üzenetét és meg kellene szűnjenek pénzt elfogadni az özvegyektől és árváktól azon ürüggyel, hogy segítenek a „tisztító tűzben" lévő kedveseiken, és felhagynának más hason­ló dogmák tanításával, amelyek meggyalázzák Isten szent nevét. De ezek a vallásoskodók nem szívesen en­gedik veszélyeztetni bevételi forrásaikat. Azért mindenféle ravasz módszert megragadnak Jehova tanui elnémitására és annak megakadályozására, hogy a nép meghallja az igazságot.

²⁹ A jeruzsálemi vallás-vezérek magukhoz ragadták a vezetést azon törekvésnél, hogy Jeremiást az igaz­ság hirdetése miatt megöljék, amint írva van: ,,És lőn, mikor elvégezte Jeremiás a beszédet, amelyet Jehova parancsolt mind az egész népnek szólania, megragadták őt a papok és a próféták és az egész nép; mondván:

101

---

101

Halállal kell lakolnod!" (Jer. 26:8) A zsidó klérus meg­ragadta Jeremiást, bíróság elé állította és véréért kiáltott. Éppen így ma is. A vallás-vezérek hallják az Úr üzenetét Jehova tanúi szájából; felböszülnek és elfogat­ják Jehova tanúit, bíróság elé állíttatják s őket lázítással és a népnek erőszakosságra való felbujtásával vádolják, és Jehova tanúinak szigorú megbüntetését követelik. Ezek a papok tudják, hogy hazugságot be­szélnek Jehova tanui felől, mindazáltal csak ily ravasz és tisztességtelen módszerekkel harcolnak. A klérus az, amely hamis vádakat kovácsol Jehova tanúi ellen, s a fanatikus híveket is a klérus hecceli fel arra, hogy nép­csödületet idézzen fel; s gyakran katolikus papok veze­tik a csőcseléket Jehova tanúi ellen. Ezek a papok azt állítják, hogy az igazság hirdetése népcsődületet és lázadást idéz elő; a valóságban pedig éppen a papok azok akik viszályt keltenek és a népet összecsőditik.

³⁰ Jeremiás bátor volt, mert tudta, hogy a mindenható Isten vele van. Hasonlóképpen Jehova tanui is bátrak ma; s amiképpen Jeremiás beszélt a vallásoskodókhoz, úgy kell beszéljenek most Jehova tanúi is: „Az Úr kül­dött engem, hogy ellenetek prófétáljak, és mi Istennek engedelmeskedünk." Jeremiás ezáltal példát mutatott Jehova tanúinak a követendő utat illetőleg; mert a feljegyzés azok javára történt, akik most a földön él­nek. Jeremiás tudta, hogy élete veszélyben forog, mindazáltal Jehovába vetette bizalmát. Így Jehova tanúi is jól tudják ma, hogy állandóan veszélyben forognak: de a mindenható Istenben bíznak, és örömmel engedel­meskednek neki. Ez az Úr által szerzett prófétai dráma a most földön élő és magukat Isten szolgáinak valló emberek két különböző osztályát mutatja: egy félénkekből és egy bátrakból álló, osztályt. A feljegyzés azt mutatja hogy Jehova egyszerre két férfiút használt fel a Jeruzsálem elleni jövendölésre, vagyis Úriást, aki félénkké lett és megölték, és Jeremiást, aki mind­ végig hű maradt és Jehova Isten megvédelmezte és megoltalmazta. Amidőn Úriás megtudta, hogy a vallásoskodók megakarják fogni, attól való félelmében, hogy megölik, Egyiptomba menekült. Ott azonban megfogták, visszaszállították és megölték. Jeremiás elleben közölte az Úr üzenetét úgy, amint meg lett paran­csolva neki. Az a Körülmény, hogy Uriást megölték, nem félemlítette meg Jeremiást. Ahelyett, hogy félelmet mutatott és az ördög szervezetének valamely más részéhez menekült volna, felemelkedett a vádolók előtt és így szólt hozzájuk: 'Én azt az üzenetet közvetítettem, amelyet Isten parancsolt nekem. Most pedig tegyetek velem, ami akartok.' Uriás az ördög szervezetében ke­resett menedéket s azért elpusztult. Jeremiás azonban teljesen Istenbe vetette bizodalmát, és meg lett oltalmazva. Ezáltal példa lett mutatva, amelyet Isten népének mindig figyelemben kell tartania. Az oltalmat és üdvösséget csak egyedül Istennek Krisztus Jézus veze­tése alatt álló szervezetében találja meg, s aki a biz­tonság valamely más eszköze után jár, azt mutatja, hogy hiányzik Istenbe vetett hite. Jehova népének a tapasztalai Németországban és máshol azt mutatják, hogy a félénkek sokkal többet szenvednek, mint a bátrak. Ha kötelességet kell teljesítsünk vigyük véghez emberektől vagy ördögöktől való félelem nélkül és gondoljunk Jézus szavaira, aki így szólt: „Ne féljetek, azoktól, akik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem inkább attól féljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában." - Máté 10:28.

³¹ A fanatikus vallásoskodók megölhetnek bennünket, de a mindhalálig hűségeseket Isten tökéletes és dicsőséges életre fogja feltámasztani. Jehova tanúit az

Úr felkente és bizonyos kötelességek elvégzésével bízta meg, s ők tudják, hogy egyszer meg kell halljanak, hogy bebizonyíthassák ragaszkodásukat és bejuthassanak az Úr szellemi országába. Azért elhatározták, hogy mindhalálig megőrzik hitüket és kötelességük teljesítésében hűek maradnak Istenhez, s mivel ily hittel rendelkeznek, Isten akaratának a cselekvését kivéve, mindennel szemben vakok.

³² Akik most Isten elismerését elnyerik, mindhalálig hűek kell legyenek. Isten Krisztus Jézus által rájuk bízta a királyság érdekeit, s a királyság érdekeihez tartozik az ő utasításainak hű teljesítésében való engedelmesség, az ő országa üzenetének a hirdetése is. Mivel az Úr sokat bízott tanuira, csupán tétlen engedelmességnél sokkal többet kíván. Ők teljesen megbízhatóknak kell bizonyuljanak. Kis dolgokban való hűség nagy dolgokban való megbízhatóságot mutat. Az a kiváltság, hogy most Jehovát "szokatlan munkájában" szolgálhatjuk, a legnagyobb kiváltság, amely valaha embernek osztályrészül jutott. Az ily tanuk tehát, minden az Úrtól kezeikre bízott dologban hűséget és megbízhatóságot kell tanusitsanak. Akik az Úrral szövetségre léptek, mindannyian vizsgálják meg magukat, vajjon eleget tesznek az Úr minden követelményének vagy sem!

³³ Ami a jonadábokat vagy "más juhokat" illeti, ők az Úr szervezetében menedéket kerestek és találtak, s ők is hűek kell legyenek és Isten parancsait lelkiismeretesen figyelembe kell vegyék és engedelmeskedniük kell. Nem szabad a határt tullépniük, ami azt jelenti, hogy szigorúan Istenhez és Krisztus alatti szervezetéhez kell ragaszkodjanak és abban hűségesek kell maradjanak. Az a kiváltságuk, hogy a felkentek társai lehetnek és velük szolgálhatnak Isten temploma előtt. Nekik nem szabad félniük sem emberektől, sem ördögöktől, mivel félelem nyilvánításával könnyen az ördög csapdájába eshetnek. Igazságosságot kell keresniük, hűen engedelmeskedvén Isten nekik adott parancsainak. Alázatosságot kell keresniük, szorgalmasan ismeretre és bölcsességben és értelemben való növekedésre törekedvén. Tőlük éppen olyan hűség követeltetik, mint a maradéktól.

³⁴ Az idő most elérkezett, amidőn Jehova úgy láthatatlan, mint látható szervezetét felszólítja és mindenkinek megparancsolja: "Keljetek fel és támadjunk ellene haddal!" Ez azt jelenti, hogy Isten szervezete fel kel, hogy az ellenség ellen hadat indítson, s az ellenséget a földön főképpen a 'vén parázna' képviseli, amely most diadalmasam körüljár és csillogó pompát ölt magára abban a reményben, hogy ezáltal mindenkit a maga befolyása és hatalma alá bolondit; s így őket Isten és Királya ellen lázít. Ez csak látható eszköze és képviselője a tulajdonképpeni ellenségnek Sátánnak, aki szövetségeseinek a társaságában a Szentírásban mint 'fejedelemségek, hatalmasságok és a gonosz szellemek hadserege' van vázolva. (Efézus 6:12) Sátán és a gonosz angyalok egy hadserege évszázadok óta gyalázzák Jehova szent nevét, az embereket eltérítették Jehovától, igaz barátuktól s őket a romlás útjára terelték. Jehova türelmes volt és megvárta alkalmas idejét a vitakérdés végleges eldöntésére. Ez az idő elérkezett, és Isten Krisztus által nemsokára megsemmisíti Armageddonban a csaló és ámító vallásrendszereket, elsepri a hazugság menedékét [rejtekhelyét], azután pedig Sátán szervezetének minden alkotó részét teljesen elpusztítja. Mielőtt azonban ez a pusztító nagy veszedelem a világra szakadna, Jehova kiküldi szolgáit s megparancsolja nekik, figyelmeztessék az embereket feltett szándékára, hogy az Isten iránt jóakaratú emberek a Krisztus kormányzata alatt álló királysághoz menekülhessenek

102

---

102

s ott biztonságot és oltamat találhassanak. _Ha te Isten és az ő királysága mellett állsz, a te kiváltságod és szent kötelességed, hogy részt vegyél az Úrnak ebben a „szokatlan munkájában". Kész vagy megtenni részedet és bebizonyítani hűségedet és ragaszkodásodat? Vagy tétlenül akarsz ülni és a szabadulásra vonatkozó reménységedet csupán a múltban szerzett csekély ismeretre alapítani, vagy arra, hogy a te jámbor jó jellemedet megtartod?

³⁵ Hogy Isten népe a megbízatását és kötelességét ér­telmesen teljesíthesse, Jehova kinyilvánította előtte az ellenséget s annak helyzetét és tanúit ugyanakkor egy további eszközzel szerelte fel támadó fegyverének, a szellem kardjának a használatára. Az ő kegyelméből most az „Enemies” [Ellenségek] c. könyv lett elkészítve további harci eszköznek. Ebben Isten leleplezi Jeho­va és azok ellenségeit, akik Isten népének a megsemmi­sitésére törekszenek és Isten népe hogyan kell fellépjen támadásaikkal szemben. Feltárja, hogy az ellenség, aki tudja, hogy kevés ideje van, most elkeseredésében hogyan ragad meg minden eszközt, hogy mindenkit Is­ten ellen lázítson és a romlásba taszítson. Megmutatja, hogy az ördög a célja elérésére legfőbb eszközként a vallás-szervezeteket használja, különösen a római kat. hierarchiát, amelyek hatalmas és ámító palifogásaik által az embereket megfosztják vagyonuktól, gondolatcselekvési, és istentiszteleti szabadságuktól, s őket vakon a kétségbeesés „vermébe" terelik. Jehova lehetővé teszi nekünk, hogy őket figyelmeztessük a fenyegető ve­szedelemre. Utal a jó érzelműek előtt igazi örömükre és megnyitja előttük az örök élet egyedüli útját. Akik most az Úr oldalán állnak, nem tesznek eleget kötelességüknek, ha csendben maradnak. Isten kijelentette, hogy ha csendben maradnak és nem figyelmeztetik a népet, ez a saját romlásukat fogja jelenteni. (Ezékiel 33:7) Nem örízhetjük meg tisztaságunkat, ha hallgatunk. Tisztaságunkat csakis az Úr parancsainak tevékeny, hű teljesítésével és azáltal őrizhetjük meg, ha figyelmeztető és üdvözítő üzenetével meglátogatjuk a népet. Tehát először önmagunkat kell felfegyverezzük és az ellenségről szóló felvilágosítással felszereljük, hogy megbízatásunkat értelmesen teljesíthessük. Isten Jeremiást használta fel, hogy példaadásával az utat megjelölje. Tanúi most ugyanazon az úton kell járja­nak. A mi kiváltságunk és kötelességünk, hogy az igazság kinyilatkoztatott isteni üzenetével a népet meglátogassuk, félelem nélkül és nyíltan hirdessük s így meg­bízatásunkat teljesítsük, a bak-apácákat és Sátán más látható képviselőit az ő rejtekhelyükből 'kitépjük' és a leghatalmasabb és legámítóbb rendszert, amely valaha

a népet meglátogatta és Isten nevét gyalázta, leromboljuk s ugyanakkor a nép előtt Jehova és Királya zászlaját magasra emeljük s így részt vegyünk Istennek Krisztus kormányzata alatti királyságának az építésében és plántálásában, amely a Legfelségesebb nevét örökre igazolni fogja. Ez a végső idő. Teljesíteni akarod kötelességedet azáltal, hogy a mindenható Isten parancsainak engedelmeskedel?

Tanulmánykérdések

15 Hogyan kell érteni a megbízatásban megkövetelt 'építést és plántálást'?

16-17 Kinek adatott az Ésaiás 62:10-ben feljegyzett parancs? Hogyan van végrehajtva ez a munka?

18 Mutasd ki, hogy mit kell érteni szerénység alatt!

19-20 Milyen oktatás van Jehova tanui számára Jeremiás 1:6, 7-ben?

21-22 Alkalmazd Jermiás 1:16, 17. verseit, mégpedig a feltalálható állapotokra, Jehova parancsának a céljára és hatására-, az ő biztosítékára- és figyelmeztetésére való utalással a) Jeremiás esetében és b) az általa előárnyékoltak esetében! Hasonlóképpen a 18. és 19.versekben kifejezésre juttatott további biztosítékot!

23 Mutasd ki a) milyen kettős célt követett Jehova, amidőn Jeremiást a Jeruzsálem elleni jövendölésre utasította: b) annak a küldetésnek prófétai alkalmazását!

24 Mutasd ki, hogy Ebed-Melek, Jonadáb és az ő leszármazottai oly osztályt árnyékoltak elő, amely most jön létre!

25 Alkalmazd a 122. Zsoltár 1-3-mat, valamint a 122 Zsoltár 8-at és Krónika II. 20:15. versét!

26-27 Mutass rá, hogy a Jeremiás által hirdetett szavak, valamint az üzenet célja és a bátorság, amellyel Jeremiás a figyelmeztetést megtette s annak a vallásoskodókra gyakorolt hatása is prófétai volt!

28 Hasonlisd össze a zsidó vallásoskodók eljárását és gondolkozásmódját a mai vallásoskodókéval!

29 Hasonlisd össze a Jeremiás 26:8-ban feljegyzett prófétai állapotot a jelenlegivel!

30 Hasonlisd össze a Jeremiás viselkedését Uriás cselekvési módjával és utalj az abban levő tanulságra!

31 Miért nem riadnak vissza Jehova tanui attól, amit nekik a fanatikus vallásoskodók és az igazság más ellenségei tehetnek?

32-33 Mi követeltetik meg azoktól, akik Isten elismerését elnyerik?

34 Kihez intézi tehát parancsát Jehova Abdiás 1-ben? Mi az oka az ott megparancsolt eljárásnak? Ki közli ezt a figyelmeztetést? Miért szükséges így, hogy ez most történjen meg?

35 Milyen gondoskodást tett Jehova arranézve, hogy népe a kapott megbízatást és kötelességét értelemmel és hatékonyan végezhesse? Milyen fontos célt szolgál, hogy ez a figyelmeztetés megtétetik? Csak hogyan teljesíthetjük tehát helyesen feladatunkat és őrizhetjük meg tisztaságunkat?

(Angol W. 1938 január 1)

Jónás

I. rész.

"Az emberfélelem tört vet; de aki Jehovában bízik, biztonságban lakozik." — Példab. 29:25; Elberf. ford.

¹

JEHOVA feljegyeztette ókori szolgáival Igéjében mind­azt, amit későbbi években szándékozott cselekedni. Azok a hű férfiak Isten vezetése szerint cselekedtek és nem valamely teremtmény akarata szerint írtak, hanem a mindenható Isten „szent szellemétől indíttatva”. (Pé­ter II. 1:21; Sámuel II. 23:2) Azok a szolgák Jehova Isten engedelmes szolgái voltak, és az ő utánnuk élő más teremtmények érdekében tevékenykedtek. Tulaj­donképpen azt se tudták azok a hű férfiak, hogy miért szólották vagy írtak úgy, noha szorgalmasan kutattak annak megismerésére. Csak azt tudták, hogy az Úr

akarata szerint cselekedtek, amidőn Istennek az ő után­nuk következendő teremtményekre vonatkozó kegyelmét ismertették; és ez minden volt, amit tudniuk kellett. Ők örömmel engedelmeskedtek. Meg van írva, hogy„a Krisztus szelleme lakozott ő bennük”. (Péter I. 1:10, 11) Ez azt jelenti, hogy önzetlenek voltak Isten szolgálatában, a szeretet indította őket, hogy minden időben az ő akaratát cselekedjék. Ez az az ismertetőjel, amely a maradéknak például szolgál s amelyet jól teszi, ha követ. A Krisztus szelleme összetartja a maradékot, és ugyanez a szellem indítja őket, hogy öröm-