„Malakiás II. és III. rész” változatai közötti eltérés
(Új oldal, tartalma: „<pages index="Malakiás-2-3-rész-1937.djvu" from=1 to=16 header=1 /> <div class='publication-firstpage'> <pages index="7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu" from=1 to=6 h…”) |
|||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
<pages index="Malakiás-2-3-rész-1937.djvu" from=1 to=16 header=1 /> | <pages index="Malakiás-2-3-rész-1937.djvu" from=1 to=16 header=1 /> | ||
<div class='publication-firstpage'> | <div class='publication-firstpage'> | ||
| − | <pages index="7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu" from= | + | <pages index="7-8-Malakiás-4-5-rész-1937.djvu" from=2 to=6 header=0 /> |
</div> | </div> | ||
A lap jelenlegi, 2022. február 27., 09:41-kori változata
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, March 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
5-6 szám
1937 március hó
TARTALOM
Malakiás II. rész
43
Malakiás III. rész.
52
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
A z Ő r t o r o n y
Megjelenik havonként.
Kiadó:
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY
Praha-Smichov, Tylova 16.
Főszékhelye: 117 Adams Street, Brooklyn, N. Y.
Tisztviselői:
Rutherford J. F. elnök.
Van Amburgh W. E, titkár.
„És minden fiaid Jehovától tanulnak és nagy lesz fiaid
békessége.” — Ésaiás 54:13, angol fordítás.
A FÖLDÖN ÉLŐ MINDANNYI HŰSÉGESHEZ
Kedves bizonyságtevő társak!
Március 27-én kezdődő bizonyságtevő időszak elnevezése: „H ű s é g e s h a r c o s". A földön élő emberiség, amely odaadást tanúsít Jehova Istennel szemben, Jézus Krisztus, az ő „hűséges harcosa" mellett foglal állást. Ezek az emberek mint maradék, vagy jonadábok ismeretesek. Jehova ezt parancsolta meg nekik: „Keljetek fel s támadjatok ellene haddal"! Jézus Krisztus, a hűséges harcos, most a szervezett vallás ellen küzd, az ördög szervezete ellen, amely Babilon néven ismeretes, mely a népet ámítja és Isten ellen harcol. Ez az Isten „szokatlan munkája", mellyel leleplezi mindazok képmutatását és kétszínűségét, akik Isten és Krisztus nevét használták a nép ámítására és Istentől való elfordítására.
Ma a földön mindenki, aki Jehova és az ő királysága mellett foglal állást, az Úr asztalán való étkezésre jogosult, hogy megértse a próféciák teljesülését, amit számára „az idejénvaló eledel" jelent, melyet az Úr vigasz- és reménységképpen nyújtott. Az ilyennek Isten parancsait kell követnie. Aki engedelmeskedni tudna és csődöt mond, vagy engedelmeskedni vonakodik, viselnie kell a következményeket. (Apcsel. 3:23) Az Úr parancsainak követése annyit jelent, hogy ma mindenki, aki az Úr mellett foglalt állást, az ellenségre való tekintet nélkül bátor bizonyságot kell hogy tegyen Jehova nevéről és felségéről s az ő királyságáról. E sorok csupán kiváltságotokra és kötelességetekre emlékeztetnek, kedves bizonyságtevőtársak. Ha Jehova előtt feddhetetleneknek akartok bizonyulni, akkor az ő parancsait örömmel fogjátok teljesíteni.
Különböző időszakok lettek megállapítva a bizonyságtevésre, hogy Isten népe a földön egy időben magasztalhassa az ő szent nevét. A „Hűséges harcos" bizonyságtevő időszak alatt legyen tehát minden hűséges a harc mezején és juttassa el az
emberekhez az Úr üzenetét. Ezt a hangberendezések és grammofónok megszóllaltatása s az üzenetnek nyomtatott formában való eljuttatása által éritek el. Erre a bizonyságtevő időszakra egy külön füzet-sorozat áll rendelkezésre. Mindenki lehetőleg minél több sorozatot helyezzen a nép kezébe. Jehova figyelmeztető üzenete azokhoz kell hogy eljusson, akik magukat keresztényeknek tartják. (Ezék. 33:7—9) A királyság üzenetét és
Jehova nevét bizonyságul kell hirdetni a nemzeteknek. Ne okozzon nektek gondot, hogy kik pusztulnak el Armageddonkor és kik fogják átélni, hanem mindenki tartsa kötelességének az üzenet terjesztését, amint azt Isten megparancsolta. A harcnak az a része, amely a „szokatlan munkát" képezi, most van folyamatban. Isten parancsának engedelmeskedve részt veszel benne te is? Meghatározott időben a munka befejeződik, melyet követni fog az ő „rendkívüli (idegen) munkája". Az elvetemedettség és igazságosság közti harc napjaiban légy éber és szorgalmas! Az irgalmasság atyja és a vigasztalás Istene áldjon és erősítsen meg benneteket.
Sok szeretettel és a legjobb kivánatokkal
WATCH TOWER BIBLE AND TRACT SOCIETY
J. F. Rutherford
elnök
Felelős: J. J. Detrich mi., Praha-Smíchov, Tylova 16. J. Pospišii, žižkov, nyomása.
Kč 2.—
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 március hó
5-6 szám
Malakiás
„De elvesznek a bűnösök és gonoszak egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták" — Ésaiás 1:28
(II. rész)
1 JEHOVA nem változik meg. Immár kezdetben kifejezésre juttatta szándékát s ezt a szándékát úgy is fogja megvalósítani, ahogyan mondotta: „Nem csak szóltam, ki is viszem, elvégzem, meg is cselekszem!" (Ésaiás 46:11) „Öröktől fogva ismeretes az Úr előtt az ő műve". (Apcsel. 15:18, Káldi) Kifejezte azon szándékát, hogy a világból egy népet fog választani magának, nevezetesen Jézus Krisztust s az ő királyi udvarának 144 ezer tagját, valamint a „más juhokat", a jonadábokat vagy „nagysokaságot;" ezt a maga módján, kitűzött idejében és akarata szerint fogja cselekedni. Kifejezte azon szándékát, hogy a mennyet és a földet is megtisztítja mindattól, ami az ő munkáját zavarja vagy zavarni akarja, s hogy teljes és meg nem változó hűséget kíván mindazoktól, akik az ő kegyében óhajtanak maradni. Ő fogja elpusztítani a gonosztevőket és megtartani az igazakat. Minden gonosztevőt megsemmisít.
2 Ezzel a következtetéssel egyezően mondja az Úr prófétája útján: „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg!" (Malakiás 3:6) Ezt az angol Roterham-ford. így fordítja: „Én vagyok Jehova, én nem változom meg; azért nem morzsoltattatok öszsze ti, Jákob fiai". Isten előre ismerte azon osztályt, amely az ő kegyelmében fog részesülni, s természetesen az egyes személyeket is előre ismerni tudta volna, de ezt nem cselekedte. Isten nem személyválogató. Határozottan az a szándéka, hogy nevének igazolása érdekében meg fog őrizni egy maradékot. „Jákob azon fiai, akik nem fognak elpusztulni" a maradék tagjai, mivel ez a szöveg a világ végére vonatkozik, amelyen most élünk.
3 Miért nem őrlődnek fel Jákob ezen fiai? Mivel a nagy ötvös tüzében kipróbáltattak, Jehova iránti hitük, hűségük és feddhetetlenségük miatt győzelmesen kerültek ki a tűzből. A szilárd alapon, a „megfeszített" Jézus Krisztuson építkeztek, s amidőn a tűz a „szénát", „fát" és „pozdorját" felégette, örvendtek, hogy az Úr mellett álltak és tovább is rendületlenül állanak a mozdíthatatlan alapon. Megőrizték feddhetetlenségüket Isten előtt s most tiszta érzelmüket meg kell őrizniök iránta. Az Úr ugyancsak a következő szavakkal fejezi ki a gonoszak elpusztítására és az igazak megtartására vonatkozó szándékát: „Mert ha néped, Izrael, szám szerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal". — Ésaiás 10:22
4 Jehova szerette Jákobot, mivel szilárd hitet fejezett ki irányában s emiatt is részesült Isten
elismerésében. Jákob tehát azt a csoportot példázza, amely szereti az Istent és hűséges engedelmességgel bizonyítja be ezen iránta való szeretetét. „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem". (Róma 9:15) Isten is gyűlöli az Ézsauban példázottakat. Isten Jákob és Ézsau iránt is szeretettel viseltetett mindaddig, amíg Ézsau Isten iránt hűtlenséget mutatott. (Zsidók 11:9—21) Az Úr jelképileg az Ézsauban és Jákobban példázott osztályokra utalva, Malakiás próféta útján a következőket íratta: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyafia vala-é Ézsau Jákobnak? azt mondja az Úr, Jákobot pedig szerettem. Ézsaut ellenben gyűlöltem és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá". — Malakiás 1:2, 3
5 Isten törvénye tiszta és világos s nem változik meg; a hívek és a gonosztevők felől mondja: „Megőrzi az Úr az őt szeretőket; a gonoszokat pedig megsemmisíti". (145. zsoltár 20) Amidőn Jehova elhatározása megvalósul, tiszta világegyetemmel fog rendelkezni s minden élő teremtmény az ő pártján fog állani és az ő dicsőségét hirdetni. (150. zsoltár 6) Aki Jézust követni kezdi nyomdokain, tartsa eszében Isten változatlan törvényét. A helyes úton csakis úgy lehet előrehaladni, ha azon értékes táplálékkal tápláljuk elménket, amelyről Jehova gondoskodott.
6 Az Úr Jézus Krisztus hív apostolai tekintettek azok atyáinak, akik később csatlakoztak a gyülekezethez. (Péter II. 3:4; János I. 2:13) Nem voltak „atyáknak" megszólítva, hanem az Úr azoknak nyilvános elismerésére használta őket, akik az ő szervezetéhez szegődtek s ezért mondható írás szerint, hogy Isten ezen fiait ebben az értelemben az apostolok nemzették. Pál ap. mondja: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyatok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek titeket." — Kor. I. 4:14,15
7 Rövidesen a hűséges apostolok elhunyta után a hittől való elszakadás kezdődött. Többen, akik az Úrtól elfordultak, zúgolódni kezdtek és kritizálni kezdték az Úrtól a gyülekezetben létesített rendet és szolgálatot. A zúgolódók a munka végzési módja ellen zúgolódtak, mivel azzal nem tiszteltek embereket. Attól kezdve mostanáig voltak azok között, akik magukat az Úr felszenteltjeinek vallották, önző stréberek s ezek voltak a mindent kifogásoló zúgolódók. Ezek megvetették Jehova Istennek, a nagy életadónak és Atyának, vala-
44
mint anyjuknak, Isten szervezetének (egyházának) utasításait. (Példb. 6:20) Tehát ugyanoly szellemet fejeztek ki, mint azok, akik Jézus és az apostolok idejében lettek zúgolódókká. Pál ily embereket jellemez, akik az apostolok idejében az Igazságban levőknek vallották magukat, mondván: „Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himeneus és Filétus is, kik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, — s jó néhány ember hitét feldúlták." (Tim. II. 2:17, 18, Káldi) Azok az emberek fecsegni kezdtek és a maguk önző útjának követése mellett tartottak ki. Ilyenek mindenkor voltak azok között, akik azt vallották, hogy magukat az Úrnak szentelték. A Szentírás világosan kijelenti, hogy ezek eltértek Isten rendeléseitől és az ördögnek lettek a gyermekei, mert ő az ilyenek atyja. Az ilyenekről mondotta Jézus, akik az ő idejében éltek: „Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak ... Kígyók, viperák fajzatai, hogy kerülitek el a gyehenna büntetését". (Máté 23:31, 33) Törvényeit Isten nem úgy hozta, hogy az alól bizonyos személyek kivételt képezzenek, mert az ő szabályai egyenlőképpen vonatkoznak mindenkire. A kérdés az, hogy a teremtmény alá akarja-e rendelni magát az Úr szabályainak, vagy sem.
8 Némelyek szándékosan fordulnak el Istentől és az ő törvényeitől, mások viszont valamily befolyás vagypedig kötelességeik elközömbösödése folytán, s aztán az Úrtól eltérnek. Ilyeneknek mondja Isten prófétája által: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hoztok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?" (Malakiás 3:7) Itt nyernek meghívást, akik a téves útra tértek, hogy forduljanak vissza az Úrhoz, illetve hagyjanak fel hanyagságukkal és közömbösségükkel, forduljanak teljes szívükkel a királysághoz és szenteljék magukat Jehova nevének igazolására és álljanak teljesen és feltétlenül az Úr mellé. Kerüljék az emberek rossz befolyását és rázzanak le magukról minden emberi félelmet; mert az az ördög kelepcéjébe vezet; az ördög a félelemmel ejti fogságába a félénkeket. (Példb. 29:25) El kell fordulni
a bálványoktól, az ördög szervezetéhez fűző minden köteléket el kell vágni s nem kell megalkudni, sem közös ügyet vállalni ezzel az ördögi intézménnyel.
9 Ennek példája Eliásib főpap és az ammonita Tóbiás. (Nehémiás 13:4—28) Jehova nyitva hagyta a megtérés útját mindaddig, amíg az eltévelyedett nem ment túl messzire és őszintén kíván egyetértésben lenni az Úrral. Hiszen az Úr mondja: „Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek... könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez." — Zakariás 1:3, 16
10 De úgylátszik, hogy csak kevesen fordíthatók megint vissza azok közül, akik a téves útra tértek. Ha egyszer valaki önző becsvágytól űzve téves útra tért, elvakul azon ténnyel szemben, hogy mindinkább eltávolodik az Úr útjától. Az ilyen nem érti az Úrhoz való viszonyát. A megértés szükséges voltát talán hevesen hangoztatja mások előtt; tényleg azonban ő maga nem megértő az írás értelmében. A „megértés" a teremtmény részéről Teremtőjével szemben való függésének kellő megismerését és értékelését, valamint kötelességének
és kiváltságainak is ugyanily megismerését jelenti és alázatos magaviseletét az Úristen előtt, ami azt jelenti, hogy minden tekintetben engedelmeskedni tartozik Isten igéjének és nem szabad önző célokra törekednie, bármily okosnak is tartsa magát. (Mikeás 6:8). Az Úrtól elszakadt izraeliták mai képmásai Jézus Krisztus azon állítólagos követői, akik nem látják a Teremtő és teremtmények közti helyes kapcsolatot és azt méltányolni sem tudják; ezért mondották az izraeliták az Úrnak: „Miből kellene megtérnünk?" Nem azért tették fel a kérdést, mintha meg akarták volna állapítani miben hibáztak és mi a bűnük. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik azt hiszik, hogy a helyes úton járnak, tényleg azonban nem járnak azon. Ezek beképzeltek, magukat hibátlanoknak és ártatlanoknak (feddhetetleneknek) tartják és azt képzelik, hogy nem tértek el az Úr rendeléseitől. Az ily hűtlenek ebből az okból veszik zokon, ha tudtukra adják, hogy a helyes útról letértek. Ha figyelmeztetve lesznek eltérésükre, haragusznak azokra, akik őket figyelmeztetik; ez mutatja, hogy nagyon is oktalanok. „Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat; és aki feddi a latrot, szégyenére lesz... Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat és öregbíti a tanulságot. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Példb. 9:7, 9, 10) Itt az írás világosan megállapítja azon szabályt, hogy amely ember nem a Szentírás értelmében féli az Istent, nem elég bölcs és értelmet csak úgy szerezhet, ha a Szentet és a hozzá való viszonyát felismeri.
11 Jehova válaszol a magukat még mindig ártatlanoknak tartó hűtlenek szemtelen kérdésére, mondván: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóvall" (Malakiás 3:8) A kétszínűek és a képmutatók azt állítják, hogy Isten mellett állanak s mindent megadtak Istennek, amivel tartoztak neki, tehát eszük ágában sincsen megcsalni és rászedni az Urat. Az Úr az itélőbírója azok őszinteségét és becsületességét illetőleg, akik ezeket állítják. Ő mindenkinek ismeri az indítékait. Az Úr saját maga válaszol erre a kérdésre, mondván: „Mégis csaltok engem!" Hogyan lehetséges ez, hiszen az Úr a mennyben, a rablók pedig a földön vannak? Jehovának, az Úrnak bizonyos érdekei vannak a földön; főképpen 1914 óta, mivel királyát uralkodásra ide küldte és 1918 óta hozzákezdett az igazak és a hamisak elválasztásához és az ország minden földi érdekeit a hűségesekre bízta és őket a „hű és a bölcs szolga osztálynak" nevezte. Mindazok, akik Istennel szövetségben állnak, hozzájárulni tartoznak a királyság előmozdításánhoz és neveléséhez; mert mindenük, amivel bírnak, az Úré és a királyság érdekeit az Úr nevében kell kezelni. Gondosan óvni tartoznak a királyság ezen érdekeit és azzal kapcsolatos kötelességeiket híven tartoznak teljesíteni. Csak úgy lehetnek kedvesek az Úr előtt, ha teljesen megbízhatók és Isten törvényei szerint járnak el. Azok, akik kevés értelemmel bírnak és bölcseség híján vannak, a maguk igazolására így szólnak Istenhez: „Miben csaltunk meg Téged?" A bölcs szívesen fogadná az oktatást, csakhogy a helyes úton járhasson és nem fog mentegetőzni. Mély alázattal és töredelmes szívvel inkább arra kérné az Urat, hogy ve-
45
zérelje őt az ő névéért örökkévaló utakon és tanítsa meg az igazságra. Azok ellenben, akik vallásos külsőséghez ragaszkodtak és csak azért jártak gyülekezetbe, hogy igazaknak tartsák őket, meghallgatták az előadásokat, úgynevezett „jellemfejlesztést" és jámbor szokásokat ápoltak, tényleg elvakultak a valódi helyzetükkel szemben. Kérdésükre közli velük az Úr, hogy a „tizedtől és az áldozattól" fosztották meg őt. Az izraeliták Jeruzsálemben tartoztak beszolgáltatni a tizedet. (Mózes III. 27:30—32) Ábrahám tizedet adott Melkisedek királynak, a Felséges papjának, s ezzel az Úrnak, az Istennek adta azt. (Mózes I. 14:18—20) Ábrahám igazi gyermeke, miképpen a hív Ábrahám, Istennek és az ő királyának, Jézus Krisztusnak fogja adni azt, amit a tized példáz. (Mózes I. 28:20—22) Maguk a léviták is, akiknek a földbirtokban nem volt részük és a néptől tizedet kaptak, Isten főpapjának tizedet fizettek. (Mózes IV. 18:24—30) Ezt a templom fenntartása érdekében tették, valamint azok érdekében, akik a templomban szolgáltak, emiatt követeltetett meg a néptől, hogy a tizedet megfizesse és az áldozatokat beszolgáltassa. — Mózes V. 12:19; 14:27—29
12 Malakiás próféciájának ez a részé amint látszik Nehémiás napjaiban teljesült be kicsinyben. Az izraeliták elmulasztották teljesíteni kötelességüket, és Nehémiás ezt nyomatékosan szemük elé tárta. „Megtudtam azt is, hogy a léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló léviták és énekesek közül. És megfeddém a fejedelmeket és mondám: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyüjtvén a lévitákat, helyükre állítám őket; az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba. És felügyelőkül rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádokot, az írástudót és Pedáját a léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiának részét. Emlékezzél meg én rólam én Istenem, ezért és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jó téteményeim, amelyet cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival". — Nehémiás 13:10—14
13 Ennek a próféciának nagyobb teljesülése Isten gyülekezetének illési és elizeusi munkája idejére esik. A lázadozók és mások ezen idő alatt lettek hanyagok és nem ütötték meg a mértéket, az Úr parancsának teljesítése helyett önző dolgokkal kezdtek foglalkozni és nem hirdették az ő nevét és országát másoknak, akik szívesen meghallgatták volna. Ez vonatkozik az illési és az elizeusi korszakra is; a templom ezen idő alatt épült fel
és az ítélet folyamatban volt.
14 Azoknak, akik nem akarják megszívelni vagy megfogadni Jehova feddését, mondja: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!" (Malakiás 3:9) Ez Jehovának nyomatékosan hangsúlyozott kijelentését képezi az elvetettek közeli pusztulását illetőleg; most az Isten azt követeli bizonyságtévőitől, hogy az ő nevében tegyék meg és ismételjék ezt a kijelentést, hogy mások is tudomásul vegyék. Amennyiben az illési munkát befejeződéséig, 1918-ig nem támogatták s amennyiben most az elizeusi munkát teljes szívükből támogatni félnek, ez átkot hoz rájuk. (Malakiás 4:5, 6) Az Úr e kijelentésében
nyilván az egész látszatkereszténység, a gonosz szolga osztály vagy a „bűn embere" és a „választás útján véneknek nyilvánítottak" is bele vannak foglalva, akik nem javulnak meg. Ezek nem támogatták a királyság érdekeit, amire magukat Jehova bizonyságtevői mindezideig szentelték; hanem ellenkezőleg mindent elkövettek a királyság munkájának téves bemutatása, zavarása, akadályozása érdekében. Ezek az ellenkezők nem részesítik tiszteletben Istent és Jézus Krisztust és nem is viselik szívükön Jehova nevének tisztázását. Csak magukkal törődnek, amint az apostol mondja, csak a „saját hasuknak szolgálnak"; az Úr az ilyeneket eltaszította magától. (Róma 16:18; Filippi 3:19) Jehova prófétái útján figyelmeztette Izraelt és most is figyelmeztet, bizonyságtevői útján ezekre a dolgokra terelve a figyelmet: „Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszítek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre." — Malakiás 2:2
15 A testi Izraelre következő átok termésüknek jég-, aszály és kártékony rovarok útján való pusztulásából állott. (Aggeus 1:11; 2:17; Jóel, 2:25) A gyümölcs éretlenül hullott le a szőlőtőről és a nép nem részesült Isten áldásában. (Malakiás 3:11) Ezek példázzák, mi fog történni a világ végén azokkal, akik Istennel szövetséget kötöttek, de azután eltérnek tőle.
16 Azután kimutatja, mily kötelezettség terheli azokat, akik Isten akaratának teljesítésére szövetségét kötöttek; ez a kötelezettség a királyság érdekeinek támogatásából áll. A zsidók megcsalták Istent, amennyiben a köteles tizednek csak egy részét szolgáltatták be az úrnak. Azt gondolták, megcsalhatják Istent; ámde ő így szólt hozzájuk: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím és fogadást is tesz; mindazáltal hitvánnyal áldozik az Úrnak." (Malakiás 1:14) Ezért mondta az Úristen akkor és mondja most azoknak, akik az ő áldására vártak: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit és ha nem árasztok reálok áldást bőségesen." (Malakiás 3:10) Ezen a napon Jehova az igazságok oly özönével árasztotta el népét, mint azelőtt soha sem, és királyságával megáldotta. Végtelenül sok gyümölccsel ajándékozta meg s ezek a gyűmölcsök a feltárt igazságok, melyek Jehováról és az ő országáról beszélnek. Habár ezen igazságokkal Vigasztalásukra és reményük felélénkítésére ajándékozta meg, nem szabad azokat mások kizárásával használniok. Ezeket a gyümölcsöket azért adta népének, hogy azokat másokhoz is elvigye és mások figyelmét is felhívja azokra, s így minden gyászolót megvigasztaljon, aki igazság után szomjazik és vágyakozik.
17 Az igazság által megvilágosítottak Jehovát tartoznak az adományozónak tekinteni, amit ki kell fejezniük azzal is, hogy a királyság gyümölcseit elviszik az igazságkeresőkhöz. Ezt a levitákra, idegenekre, árvákra és özvegyekre vonatkozó törvények példázzák. (Mózes V. 14:22—29) Azoknak jelszava, akik teljesen hívek Isten- és az ő királya iránt, a következő: „Jehova Isten-
46
nek és az ő országának munkáját folytatni kell; tehát mindenkor síkra kell szállni Jehova és az ő igazolója mellett". Ezek a hívek értékelik kiváltságukat, hogy a templom munkáját támogathatják, amit azzal cselekesznek, hogy minden erejükből terjeszteni igyekeznek a királyság üzenetét. Tizedüket teljesen beszolgáltatják az Úr házában és megfogadják a zsoltáros figyelmeztetését. „Adjátok az Úrnak nevének dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld." — 96. zsoltár 8, 9
18 Az Úr „tárháza" az ő kincstárnokának házában van. (Nehémiás 13:12, 13) Jeruzsálemben az Úr tárháza a templomban volt, ami Isten templomát vagy nagy szervezetét példázza. A templom szolgálattevőit a tizedből tartották fenn. Ezt a tizedet azért kellett odavinni, hogy „legyen eledel az én Istenem házában", természetesen nem Jehovának volt szüksége arra, hanem az ő szolgáinak, akik a templomban szolgáltak. Hasonlóképpen az Úr mostani szolgái, akik teljesen neki szolgálnak, semilyen hasznot sem hajtanak Istennek; de ezáltal alkalmuk nyílik hűségük kifejezésére, ártatlanságuk megőrzésére és arra, hogy Jehova nevének tisztázásában közreműködjenek. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura". Hogyan próbáljuk meg? — Azáltal, hogy beigazoljuk, hogy Isten a szövetségben vállalt ígéretét megtartja, cselekedeteinkkel bizonyítjuk hitünket. Ez nem Isten-kísértés, hanem az ő parancsainak megtartását jelenti. Az Úr mondja: „Próbáljatok meg engem, ha meg nem nyitom nektek az egek csatornáit és áldást árasztok reátok." Ezáltal ígéri az Úr, hogy az igazság esőzuhatagát bocsátja azokra, akik az ő parancsait megtartják és ez felüdíti őket és megerősíti népét, mire gazdag aratás következik. Ezt az ígéretet kapta a nép Moáb mezején a hűség szövetségének kötésekor s ez példázza azon nagy áldást, amely a szövetségben levő hívekre következni fog. — Mózes V. 11:13—15; 33:13, 28
19 Hogy Isten hívei gazdag áldásokban fognak részesülni, kitűnik az ő szavaiból: „míg nem lesz helyük azok számára". Az Úr 1919-ben indította népét templomának munkájában való szorgalmas tevékenységre. Akkor bőven kínálkozott munkaalkalom s azóta is mindezen ideig. Számtalan áldást árasztott azokra, akik tovább is híven szolgáltak Istennek és az ő királyának. Az igazság nagy esője hullott az égből, amennyiben Isten feltárta próféciáit népe előtt s oly csodálatosan ellátta, hogy örömében így énekel: Mily csodálatos! Az Úr ebben az időben szereztetett be nyomdákat, nyomdai gépeket és sok gépet és sok embert állított a gépek mellé, akik ezt és más munkát is képesek voltak elvégezni az ő szolgálatában. Sokféle különböző könyvvel és iratokkal ajándékozta meg, melyek az ő üzenetét tartalmazták, hogy azokat a néphez hazavigyék és megvigasztalják az igazság kutatóit. Az Úr ezen kiváltságok mellé egyéb áldásokat is adott, amenynyiben üzenetét rádió, beszélőgépek és hordozható grammofónok és teljesen felszerelt hangszóróskccsik útján is hirdettette s így alkalmat nyújtott arra, hogy bizonyságot tehessenek az uralkodó tényezők és a nép előtt is. A felkentek együtt örvendeztek ezen alkalmak felett s nyilván tapasztalták, hogy elég helyük sincsen mindezen
áldások számára, hogy ezen igazságokat el vihessék másokhoz úgy, ahogyan szeretnék. Nagy volt az örömük és most is nagyon örvendenek, hogy az örömhírt a „más juhokhoz" vagy jonadábokhoz vihetik és a szolgálatban való közreműködésre hívhatják és maguk is elvihetik másokhoz az ország gyümölcseit, akik szomjaznak az igazság után. Mindezeket Jehova nevének dicsőítésére és az ő nevének tisztázására való tekintettel cselekedtek. Örömmel gondolnak az Úr parancsára: „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel és musttal áradnak el sajtóid válúi." (Példb. 3:9, 10) Tényleg magukon tapasztalták mindezen áldások bekövetkezését.
20 A látszatkereszténység, a „vének" és „álmodozók" gúnyolódnak afelett, hogy Jehovának népe van a földön, melyet így megáldott. Viszont mások, akik tündökölni szeretnének az emberek előtt, akadályt szeretnének az Úr kocsikerekei közé görgetni; de a hívek mindezekre való tekintét nélkül előre mennek, a Felséges dicsőségét és az ő országát hirdetik és mindinkább gyarapodnak az áldásban. Most visszapillantást enged nekik és eddigi útjuk egy részét áttekinthetik s megláthatják, mily csodálatosan részesültek Isten áldásaiban és gondviselésében, s ez fokozza a hűségesek örömét.
Megvédelmezi a híveket
21 Jehova aztán a következő szavakkal buzdítja és bátorítja népét: „És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3:11) Az Úr a szentély megtisztítása óta világosan megkülönbözteti a hűséges lévitákat a hűtlenektől. Malakiás próféciája mindkettőt leírja, mivel amint láttuk, a jövendölés a hasonmási lévitáknak szól. Jehova a szentély megtisztítása által megfeddte a „választás útján lett véneket" és a „gonosz szolgát", mindkettőt kitaszította színe elől és az igazságot közölvén felőlük, leleplezte őket. A r. kat hierarchia vezetése alatt álló látszatkeresztények, akik Isten és Krisztus helytartóinak nevezik magukat, bizonyosak lehetnek afelől, hogy az Úr megsemmisítő dorgálásban fogja őket részesíteni, mégpedig rövidesen. Meg akarták akadályozni, hogy a maradék a jószándékúakhoz elvigye az igazság üzenetét, hevesen küzdöttek ellene és ki akarták irtani. Mint Sátán, a régi kígyó és felfaló engedelmes eszközei cselekedték ezeket. Ez használja földi képviselőit, illetve asszonyának magvát, Isten magvának, a maradéknak elnyelésére; Sátán ezt azért míveli, mivel a maradék követi Jehova Isten parancsait és Jézus Krisztus bizonyságtételét bírja. (Jelenések 12:17) A r. kat. hierarchia és a gonosz szolga osztály, a zúgolódó és elégedetlenkedő „választott vének" most együtt dolgoznak a hű maradék, illetve Jehova bizonyságtevői ellen a földön. Az Úr a hűségesek hitének megerősítése és vigasztalása végett mondja: „Megfenyítem értetek a kártevőt!" Ezt azért cselekszi, mivel a kártevő Jehova nevét gyalázza s mivel a maradék önmagában, jóllehet dicsőíti Jehova nevét, nem tudna megmérkőzni az ellenséggel. „És monda az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg
téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből
47
kikapott üszög-é ez?" (Zakariás 3:2) „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen." (Péter I. 5:8) Amidőn valaki dicsekedni kezd és büszke lesz, s az Isten parancsát megveti, az ördög tömegének lesz részévé, s az ilyenekről ,mondja az Úr: "Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól." - 119 zsoltár 21"
22 Sátán jelenben, a régi kígyó számos földi szolgája útján sok embert vezet sötétségbe. Ezek az emberek félreteszik Isten igéjének tanításait, s azokat emberi tanokkal pótolják s így nagyon sok embert tévútra vezetnek. Ezek a beképzelt tanítók szemtelenül mindent cenzúrázni akarnak, ami a nép számára szól. Szellemi regulátorok lettek s a politikai tényezők módjára járnak el, akik most a gyeplőt kezükben tartják (Amerikaban és egyes helyeken) s még az aratást is szabályozni akarják és az élelmiszeradagokat le akarják szállítani, hogy a gazdasági urak annál jobban tudják szipolyozni a népet. Így a nép lelki tanácsadóinak nevezett emberek is szabályozni akarják a lelki eledel kiszolgáltatását és csökkenteni akarják, hogy a vallásból élősködők annál jobban tudják szipolyozni a népet. Az ördög azt hiszi, hogy mindezt büntetés nélkül megteheti; de az Úr tudomására adja neki, hogy meg fogja fenyíteni, hogy „el ne veszítse a földnek gyümölcsét".
23 Most Jehova maradék népe a néphez viszi az ország gyümölcseit, az Úr földjének és népének gyümölcseit, s ezt nem szabad az ellenségnek elpusztítani. Isten elhatározta, hogy a nép tudomásul vegye az igazságot s ezt semilyen hatalom sem tudja megakadályozni. Az Úr mondja: „Mert nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra, ne nyújtsák ki kezeiket az igazak." (125. zsoltár 3.) „Ti pedig, én juhaim, így szól az Úristen, ímé, én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és a bakok között." (Ezékiel 34:17) Azután a hű maradékkal szemben álló bakokhoz szólva, akik meg akarják akadályozni az embereket az igazság hallgatásában, így szól: "Avagy kevés-e nektek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját isszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?" — Ezékiel 34:18
24 A nagysokaság az Úr nyájából való „más juhok"; Isten országának ellenségei kiéheztetni szeretnék a jószándékúakat, akik a Sionba vezető utat keresik, s emiatt akarják megrontani eledelüket. Ezért mondja nekik folytatólagosan az Úr: „És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, lábaitok zavarását isszák. Annakokáért így szól az Úristen hozzátok: Ímé, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtlent, míg szétszórván azokat kiűzitek; és megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul és ítéletet tesznek juh és juh között." — Ezékiel 34:19—22
25 A királyság gyümölcseit az „igaz szőlőtőn", Jézus Krisztuson Jehova hatalma hozza létre. Sátán azonban csökkenteni törekszik ezt a termést és a népet ínségnek akarja kiszolgáltatni. Mindenképpen meg akarja akadályozni a királyság igazi gyümölcseinek szétosztását s a maga
gonosz szervezetének vallásbeli részét akarván kifejleszteni felveri az árakat, amennyien Jehova bizonyságtevői ellen oly vádat eszel, hogy törvénysértést követnek el, amennyiben hatósági engedély nélkül kereskednek; így juttat sokat börtönbe és szigorú büntetéseket szabat ki. A r. k. hierarchia sok újságjait arra használja, hogy azokban állandóan tűz alatt tartsa Isten népet, s így akarja a királyság gyümölcseit elpusztítani, ámde Isten arra kitűzött idejében határozottan vereséget fog szenvedni. Ha ez a társaság a nagy rádióállomásokat hatalmába keríti (Amerikában) s azokon az igazság közvetítését megakadályozza, az Úr a beszélőkészülékeket, lemezeket, grammofónokat és hangszórós-kocsikat helyezi üzembe. A szegény nép közül sokan nem tudnak rádiókészüléket venni maguknak, s ezért az előbb említett hangszórós tevékenység, illetve hordozható grammofónok tényleg áldást jelent és vigaszt nyújt számukra és nagy örömnek a forrása a maradék számára. A r. k. hierarchia most abban a meggyőződésben él, hogy az egész világ feletti hatalmat rövidesen kezébe keríti, s ezért kihívóan kegyetlenül és tekintet nélkül kezeli a népet. Még úgyszólván Jehova bizonyságtevői is megriadhatnának ennek a szervezetnek ily eljárását látva, ha az Úr nem Ígérte volna meg nekik, hogy a gonosz szervezetet rövidesen elpusztítja, amely most ki akarja fosztani a hűségeseket és a népet megkárosítani törekszik. Az ellenség viselkedése a maradék elcsüggesztése helyett éppen örömet okoz a hívekben; mivel tudják, hogy menekülésük és a jószándékú emberek szabadulásának napja elérkezett, örvendenek tehát a gyaláztatások között, mivel Isten akaratát cselekeszik.
26 A Babilonból kimenekült és kiszabadult Isten népének vagyona azon szent talaj, amely teljesen az Úrnak van szentelve, ezt nevezi „szent földnek". (Zakariás 2:12) Jehova erre a földre adott esőt és harmatot és az nem fog üresen viszszatémi Istenhez; hanem biztosan végrehajtja szándékát. Ezért mondja a hűséges maradéknak; „Az ellenség nem fogja elpusztítani földetek gyümölcsét, sem szőlőtök termését". Jézus Krisztus az igaz szőlőtő, a maradék tagjai a szőlővesszők és Isten kegyelme által fognak gyümölcsöt teremni a nép számára az Úr akarata szerint. (János 15:1—8) Azon keményszívű, kegyetlen elnyomók, akik Isten ügyét meg akarják károsítani, nem fogják megrontani a termést, sem az elszáradását és elhullását nem idézhetik elő. A maradék nem fogja leejteni a termést az ellenségtől való félelmében. A heves ellenszelek dacara is örömmel fogja elvinni másokhoz ezt a gyümölcsöt- és ezt fogja cselekedni tovább is. Eközben a Mester bátorító szavaira hallgat: „Ebben dicsőíttetik az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek!" (János 15:8) A maradék nem tart szünetet, "amíg a munka befejezve nincsen. A prófétától említett „idő a mezőn" az Úr ideje, amelyben a munkát be fogja fejezni; de mielőtt befejezi, figyelmeztetést tétet közzé a nemzetek között s azután rendeli el a csata kezdetét. (Máté 24:14, 21) Jehova eltávolítja a földről „az igazságtalanságot" a gonosz tömegekkel együtt, mégpedig pontosan a kitűzött időben, miután minden
előkészületet megtett. — Zakariás 3:9, 10
27 A jószándékú emberek, illetve a „más juhok" látni fogják az Úr áldását az Úr hű maradékán
48
és örvendeni fognak neki. Sátán látható magva, a látszatkereszténység nemzetei, s főképpen a r. k. hierarchia átkot szórnak most a maradékra s átkot kérnek istenüktől azokra, akik a néphez Jehova üzenetét elviszik, összeesküsznek a maradékkal szemben és nyílt erőszakosságokat követnek el támadásaikban Isten népével szemben. (83. zsoltár 1-8) Armageddonkor az ördög szervezetestül ütést kap a fejére s akkor örvendeni fognak, akik azokat túlélik és örvendeni fognak, hogy Jehova bizonyságtevői megőrizték feddhetetlenségüket Jehova előtt, s hogy az Úr megszabadította és megőrizte azokat, akik őt szeretik. Az ilyenekről mondja az Úr: „És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek: mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3:12) Az ő felkentjeinek, akik az ő szolgálatában mindvégig híven kitartanak, mondja: „Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek és azok dicsőségével dicsekesztek... És ismeretes lesz magvuk (Jelenés 12:17) a népek közt és ivadékaik a népségek között; valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.“ — Ésaiás 61:6, 9
28 A maradék most hitében látja, miről intézkedett Jehova részükre és mások részére, akik őt szeretik és irántuk való jóságát értékelik, azért mondja most nekik: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert (most) az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem (megismertetett, mint akit kegyelme által megmentett és megőrzött), az igazság palástjával vett engemet körül.“ (Ésaiás 61:10) Most a hű maradéknak mondja az Úr: „Kívánatos (elismerés) földjévé" lesztek, mégpedig a „szövetség követe" miatt, akiben gyönyörködni fognak. (Malakiás 3:1) A hívek és a bölcsek nála vannak a templomban, tőle nyernek világosságot s ő vezeti az ő tevékenységüket.
29 Jehova kedvesen tekint maradékára, mivel megtartja parancsait s azáltal kifejezi Isten iránti szeretetét. „Új nevet" adott neki és így szól: „Nem neveznek többé elhagyatottnak és földedet (helyzetedet) sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: „én gyönyörűségem" és földedet így: „férjhez adott"; mert az Úr gyönyörködik benned és földed férjhez adatik". (Az Úrral, Sion, az Úr szervezetének fejével. — Ésaiás 62:2—4; Kor. II. 11:2
30 Most pedig figyeljük meg az Úr szavaiban kifejezésre jutó erős árnyalatot: „Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?" (Malakiás 3:13) Az Úr aztán így szól ezekhez a hűtlenekhez: „Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből." (Malakiás 1:10) Ezek a hitszegők azt állították, hogy az Úr mellett állanak és a „jámborság külsőségeivel" tüntettek, de „erejét megtagadták". (Tim. II. 3:5) A hitszegők és a képmutatók csak fecsegők és szél-hasogatók voltak, az Úr pedig megunta gyümölcstelen venyigéiket. (Malakiás 2:17) Szájukkal az Úrhoz közeledtek; de a szívük távol van tőle. (Ésaiás 29:13) Ezeknek mondja az Úr: „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? — Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben és gyö-
nyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene? (Miért legyünk szálka a kereszténység hatalmasainak szemében, Isten ítéletét és büntetésének napját hirdetve?") — Malakiás 2:17
31 Ezek az álszentek „használnak kemény szavakat ellenem, azt mondja az Úr". Erősen meggyalázták Jehova nevét, sok embert elvontak az igazságtól és az Isten ellen lázítottak; így szolgálták az ördögöt és az ő szándékát. Azután ezek a szemtelen ámítok még kérdezni merészelik az Úrtól: „Mit szóltunk ellened?" Mindezideig az Úr ellen beszéltek, amennyiben az ő róla és országáról szóló igéjének közzétevése ellen beszéltek; ezeket a közzétevéseket a folyóirat közölte le és Jehova szolgái és bizonyságtevői vitték a néphez. Amennyiben a királyság üzenetének ellenzői erőszakosan bánnak az ő bizonyságtevőivel, az Úrral bánnak erőszakosan. — Máté 25:40, 45
32 1918, az Úr ítéletének kezdete óta, az önzők kivetésük óta, jajveszékelnek, sírnak és fogaikat vicsorgatják az Úr üzenetének hirdetőire. Ezekről a kísértőkről mondja az Úr prófétája útján: „Azt mondjátok: Hiábavaló az Isten szolgálata és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és hogy alázatosan járunk a Seregek Ura előtt?" — Malakiás 3:14
33 1922, Jehova bizonyságtevőinek előhaladása óta mindezideig tulajdonképpen a következőket mondták ezek a zúgolódók: „Jehova bizonyságtevői hamis módszert használnak és hiába szolgálnak Istennek; többet kellene beszélniük a szeretetről és kevesebbet Isten bosszúállásáról a világi szervezettel szemben; ha így szolgálnánk Istennek, hiábavaló lenne a szolgálatunk, s ez pusztulásunkat is előidézné; azért fel is hagyunk vele". Így megvetik a küldetést és Jehovának felkentjeihez szóló parancsát, mely arról szól, hogy „hirdessük Istenünk bosszúállása (igazolása) napját". Nem látják, hogy csak egy úton lehet igazán szolgálni és hű lenni Jehova iránt, s így elszakadtak és szembeszállnak azokkal, akik Isten kiszabott útján szolgálnak. Az ily ellenkezők önzők, a „pénzt szeretik, ami minden gonosz gyökere", illetve önzően személyes haszonra pályáznak, s mivel Isten igéjének, az igazságnak bátor hirdetése nem hajthat hasznot nekik, hiábavalónak tűnik fel előttük. A „választás útján való vének" ily önző szellem hatása alatt állnak s ezért mondja nekik az Isten: „Azt mondjátok: ... mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt"? Ezzel mutatják ki, hogy tényleg nem hisznek, sem lelki értelemmel nem rendelkeznek, s így semilyen személyes hasznot sem látnak Isten parancsa szerinti szolgálatában. Nem látnak alkalmat az emberek előtt való tündöklésre, dicséretre, tiszteletre. Címeik és világi tiszteletük eltűnt és minden oly alkalom, hogy a saját magyarázataikkal teletűzdelt és bölcs mondásokkal fűszerezett ünnepélyes beszédeket tartsanak, tanítók és vezetőkképpen szerepeljenek; s ezért mondják: „Mi haszna?" így nyilatkozott valaki a múltkoriban: „A folyóiratból annyit sem tudok összeszedni, hogy egy előadást tudnék tartani belőle a testvérek előtt." Az illető ezzel nyíltan kifejezte, hogyan áll, hogy nem bír lelki bepillantással azon dolgokba, amelyekkel az Úr az övéit megajándékozta. Az ily önzéstől fűtött személyek megfeledkeztek Jehova azon szavairól, amelyeket azokhoz intézett
49
angyala útján, akik az ő akaratának cselekvésére szentelték magukat s így a királyság örököseivé lettek: „És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között." — Zakariás 3:6, 7
34 Ezek az ellenfelek jámbor és ünnepélyes arccal jelennek meg az emberek előtt, magukhoz és másokhoz is így szólva: „mi haszna, hogy alázatosan (fekete ruhában) járunk a Seregeknek Ura előtt" (illetve, hogy porig alázkodunk, mint a Zakariás 7:1—7-ben ecsetelt kétszínű társaság). Úgy néznek ki, mint azok a képmutatók, akikről az Úr beszélt, akik kiforgatták szemeiket és jámbor arcot vágtak, hogy az emberek rájuk nézzenek; „de a jutalmukat is megkapták", mond az Úr. (Máté 6:16) Ezek sohasem jutottak be az Úr örömébe, mert még csak soha meg sem értették Jehova nevének tisztázását. „Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén." (Mózes V. 28:47) Nem látják, hogy most volna az ideje örömteli szívvel szolgálni az Úrnak parancsa szerint. „Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást-tevő ajkaknak gyümölcsét." — Zsidók 13:15.
35 Malakiás napjaiban bizonyos izraeliták megszabadultak, akik Babilon fogságába voltak hurcolva. Akik visszatértek és az Isten szellemével bírtak és Istenhez ragaszkodtak, újonnan építették a templomot. De voltak köztük, akik a munkából nem vették ki részüket és irigykedtek azon rokonaikra, akik a maguk részéről az építkezés alkalmait felhasználva, abban örömüket találták. Ezek a zúgolódók mondták a maguk részéről: „Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek és megszabadulnak, noha kísértik az Istent." — Malakiás 3:15
36 Most pedig vegyük figyelembe hogyan mutatják a prófécia e részének teljesülését az események, melyek az úr templomához jövetele után következtek be. Amidőn az Úr Jehova előtt az utat elkészítette, nagyon sokan vallották magukat a „jelen igazságban levőknek", főképpen 1914-ben volt ez az eset. Sokan, akik akkor az igazságban-levőknek nevezték magukat, amint mondani szokták „készen voltak, hogy elragadtassanak" és haladéktalanul várták a mennybevitelüket, hogy a világ kormányzásában segítséget nyújtsanak. 1914 eljött és el is múlt, de ők még mindig a földön voltak. Újbó felülvizsgálták a piramis méréseit Egyiptomban és egy későbbi dátumot állapítottak meg a mennybemenetelre nézve. S amidőn az a dátum is eltelt, még akkor is a földön voltak. Tanítóiktól azt tanulták, hogy a nemzetek ideje 1914-ben letelt; de azt láták, hogy a törvényszegők még mindig felül vannak kereszténységszerte és nagyon is jól megy nekik, holott azzal szemben ők, akik már 1914-ben el voltak készülve a mennyország számára, még mindig nem dicsőíttettek meg. Így megcsalódva érezték magukat. 1918-ban az Úr a templom megítéléséhez kezdett és az őszintéket a nemőszintéktől elválasztotta. Egy részük felismerte
az Úr szolgálatának kiváltságát, örvendett ennek a kiváltságnak és erősen dicsekedett az Úrral, nem azonban valamely teremtménnyel. Mások ellenben a szolgálat semilyen kiváltságát sem látták meg, s nem is akartak abban résztvenni, s amidőn arra ráeszméltek, hogy az Úr őket félreállította, így kezdtek beszélni tévesen a hű szolga osztályról: „boldogoknak hirdetjük a kevélyeket". De a valóságban nem hitték el, hogy, akiket irigyelnek, azok tényleg boldogok lennének. Mert ezek a zúgolódók és elégedetlenek, akik egy bizonyos módszert fektettek fel, mely szerint az Úr munkáját végezni kellene és azt azon „szabadságnak nevezték, mellyel Krisztus megszabadította" őket s azt beszélték, hogy boldogak, holott tényleg nem voltak boldogak. Aztán a hű osztályhoz tartozók közül elégedetlenségre igyekeztek bírni másokat s felszólították, csatlakozzanak hozzájuk és legyenek „függetlenek". A hűségesek körülbelül 1922-ben kezdték felismerni, hogy az Úr templomához jött, s nem csupán boldogok voltak, de örvendtek is annak. (118. zsoltár 21—25) Kevés idő múlva az Úr feltárta a hívek, előtt, hogy Sátán kivettetett a mennyekből és az ő szervezete, Babilon, a mennyből lehullott s most az egész a földre került. Ez az igazság fokozott örömmel töltötte el a hűségesek szívét. Bementek az Úr Jézus örömébe és örvendtek, hogy Jehova nevének tisztázásában közreműködhetnek. (Jelenések 12:12; Máté 25:21) Mivel ezen igazságokkal szemben a templomon nem dolgozók (következőleg nem is lehetnek a templom részei) vakok voltak, ez csak fokozta szívükben az irigységet és verni kezdték testvéreiket és a világgal kezdtek összevegyülni. Ezek alkotják a „gonosz szolgának" nevezett osztályt (Máté 24:49) és
teljesen vakok lettek.
37 Az Isten ellen zúgolódók ezen osztálya, amely a mennybevitelét várta, ámde a földön maradt, mondotta: „hiszen gyarapodnak, noha gonoszságot űznek". Irigykedve a hű és bölcs szolga örömben való gyarapodását látva, amely Istenünk bosszúállása napját, a király jelenlétét és országát hirdeti, azt mondták és mondják még mindig: megszabadulnak, noha kísértik az Istent". Nem tudják megérteni — s ezért nem is tudnak örvendeni neki —, hogy a hívek „megpróbálták Istent (de nem kísértették), amint arra őket felszólította, hogy az egész tizedet beszolgáltassák az ő tárházába. Az elégedetlenek emiatt nem részesültek az áldásokban, amelyek a hűségesekre következtek. A zúgolódók tulajdonképpen mindig úgy nyilatkoztak, hogy a keresztény helyes viselkedése, hogy semmi olyasmit se mondjon, ami e világ tényezőit, — kik tényleg az ördög helytartói — bánthatná. Ezek a zúgolódók nem veszik eszükbe, amit Isten Faraónak, az ördög helytartójának, következőleg magának az ördögnek mondott, nevezetesen: „Hogy a kitűzött ideig meghagyta, amely időben azonban kifejezésre juttatja hatalmát és bizonyságtevőit a földre küldi és hirdettetni fogja nevét Sátán szervezetének Armageddonban való megsemmisítése előtt." (Mózes II. 9:16) A zúgolódók nem vették észre, hogy Jehova a hű maradékot Babilonból, Sátán szervezetéből kiszabadította és Sionba, Jehova szervezetébe vitte és Krisztusban függetlenítette, a Felséges rejtekébe, nevezetesen Isten templomába hozván őket; s hogy a hívek a templomban az Úr
50
oktatásában részesülnek és az ő parancsa szerint örömmel vonultak ki és a háztetőkről hirdették az ő országának üzenetét. (Máté 10:27) Miután a szellemi izraeliták egyszer elvakultak, eldurvulnak, illetve feldúlják az Úrnak való szolgálati kiváltságaikat és alkalmaikat s ezzel fejezik ki elbutulásukat és esztelenségüket; nem tudnak érteni és ezért nem is szabad érteniök. „A balgatag (eldurvult) ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt. Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesznek ők.“ (92. zsoltár 7, 8) Ezek cselekedeteikkel mondják: „Az Úr nem tudja vezetni munkáját; nincs Isten ennek a munkának élén s akik e munkában dolgoznak, semmit sem érnek azzal." A folyóirat tévedett a múltban, s ne mondjuk most is azt, hogy most is tévedhet (téved)? „A dőre helyesnek ítéli a maga útját, de a bölcs megfogadja a tanácsot." (Példb. 12:15) „A dőre nem gyönyörködik az értelemben, hanem csak a szíve kiöntésében." (Példb. 18:2) „A nő bölcsesége építi a házat, de a dőreség ledönti a saját kezeivel." — Példb. 14:1, angol-f.
Aki Istent féli
38 Most pedig jegyezzük meg az istenfélők és a zúgolódók és panaszkodók közti különbséget, ezek az Úr ellen lázadnak és zúgolódnak. Sokan nem értik, hogy mit kell érteni az istenfélelem alatt. Az Úrtól adott, írás szerinti magyarázat szerint, aki gőgös, követelőző, dacos hamis szavakat használ és önzéstől van indíttatva, szíve éppen a szeretet ellentéte: az ilyen nem féli az Urat. (Példb. 8:13) Aki szereti az Istent, megtartani is igyekszik az ő parancsait és semmit sem tesz Isten törvényei ellenére. Semmit sem tesz, amivel másokat megkárosíthat, hanem ellenkezőleg mindenkivel jót tenni igyekszik, főképpen azokkal, akik a hitházanépéhez tartoznak. Akik tényleg félik Istent, együtt ő benne örvendeznek és róla beszélnek és az ő parancsairól és egymásnak kölcsönösen segítenek az ő parancsainak megtartásában. Ezért mondja Jehova Malakiás próféta útján: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." (Malakiás 3:16) Isten hű szolgái minden emberi félelmet leráznak magukról; mert teljesen tudják, hogy az emberektől való félelem az ördög kelepcéjébe vezet. (Példb. 29:25) Amidőn pld. azért visznek valakit bíróság elé, mivel az Úr parancsa értelmében hirdette a királyság evangéliumát és a bírósági tisztviselők meg akarják félemlíteni a vádlottat, s ha az illető bizonyságtevő emberektől való félelmében többé nem tesz bizonyságot Jehova dicsőségéről és az emberek haragjának kikerülése végett megalkuszik, ezen cselekedetével hűtlenséget követ el az Úrral szemben s az ily hűtlen egyenesen az ördög kelepcéjébe kerül. Isten gyermekei részéről csak egy dolog lehetséges: t. i. hogy bizonyságot tegyenek az igazságról, mindenkor az úrban bízzanak és minden útjaikon felismerjék őt; ígérete szerint az ily híveket fogja megvédeni és megoltalmazni. Isten nem személy válogató; mi engedelmesen tartozunk együttjárni vele, nem pártoskodva és mitsem félve, hanem mindenkor Jehova dicsőségéről
beszélve. Tegyük fel, hogy az igazság közléséért szigorú büntetés veszélyének lenne kitéve valaki, ez nem ok arra, hogy az illető az Úr iránti hűségétől elálljon.
39 Amidőn Jézus a római helytartó előtt állott, nyíltan megmondta: „Én azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból van, hallgat az én szómra." (János 18:37) Senki sem lehet hűséges és őrizheti meg Isten iránti hűségét, ha ugyanakkor Sátánnal és szervezetével megalkuszik. Ha ily körülmények között az Urat megtagadjuk, az Úr is meg fog tagadni minket. „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt." — Máté 10:33
40 Mit kell mondani tehát oly esetben, ha valakit azzal vádolnak, hogy az ország törvényei ellenére is hirdette Isten országának evangéliumát? Nyilván oly kifejezéseket kell használni, melyek lényegükben a következőket fejezik ki: „Én az életem Jehova Istennek szenteltem és komolyan követni akarom Jézus Krisztust nyomdokaiban, aki mindenkor igazat mondott. Az Úr parancsolta, hogy az ő nevének és országának igazságáról bizonyságot tegyünk. Isten törvénye a földi hatalmak törvényei felett áll; tehát Isten törvénye a legfelsőbb. Én szeretem az Istent, amit az ő parancsainak megtartásával tartozom bizonyítani; s mivel azt parancsolta, hogy az ő országának ezen evangéliumát hirdessem, minden alkalommal hirdetni fogom, arra való tekintet nélkül, hogy mit fognak csinálni amiatt az emberek. Ha engem Istenhez való hűségemért önző emberek megölnek, sokkal jobb lesz mintsem megtagadjam az én Uramat és örök pusztulásba kerüljek. Én követni fogom az Úr Jézus parancsait, aki így szólt követőihez: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább attól féljetek, aki mind a testet, mind a lelket elveszítheti a gyehennában." (Máté 10:28) ." - Az ily viselkedés jelent bátorságot és félelemnélküliséget az ítélet napján az igazság bizonyságtevésében, amely időben most élünk, s aki szövetséget kötött arra nézve, hogy Istennek engedelmeskedni fog, így tartozik cselekedni. — János I. 4:17, 18
41 Isten népe most vállvetve tartozik síkra kelni az ő nevéért. (Filippi 1:27, 28) Ezekről a hívekről mondja a próféta: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői (mindenik a barátjával)." (Malakiás 3:16, Parallel-ford.) Azok a léviták, akiket az Úr kipróbálásuk alkalmával hűségeseknek talált, a rejtekhelyre, a templomba vitettek; „elragadtattak az Úr elé a levegőbe", illetve emberi szemeknek láthatatlan helyre, ahol együtt tanácskoznak, nem kétségek, viszálykodások és elcsüggedések támasztása, hanem a szent hitben való kölcsönös építésük érdekében és az Isten parancsát megfogadva intik egymást a tevékeny szolgálatban való közreműködésre. „Hanem buzdítsátok egymást naponként, amíg azt mondják: Ma!" — Zsidók 3:13
42 Az ördög most lelepleződött eszköze, a r. k. h. útján cselekszik, viszont Németországban az uralkodók Isten népének még az Úrvacsora megtartására vonatkozó összejövetelüket is megtiltották. Valószínűleg nemsokára megkísérelik hogy Amerikában is hasonló elvetemült kor-
51
mányzatot létesítsenek. Az Úr azt parancsolja népének „ne mulassza el gyülekezetét, miként az némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsa egymást, annál is inkább, mivel ama nap közeledik." (Zsidók 10:25) Kinek engedelmeskedjünk tehát? Ez oly kérdés, amelyet meg sem kell tárgyalni. Jehova hívei az ő parancsainak fognak engedelmeskedni, bármit is fog tenni az ellenség. Tudják, hogy Armageddon napja közeledik és akik Istent szeretik, sietni tartoznak az ö parancsainak cselekvésére, többek között ezen parancs teljesítésére is: „Tanulj, hogy hűségesnek bizonyulj Isten iránt!" S hogy az igazságot az igazságért szomjazó emberekhez tartozunk vinni a világon; s ha Isten parancsának teljesítését elmulasztjuk s ennek következtében valakihez nem jut el a figyelmeztetés, az illető vére minket fog terhelni. (Ezékiel 9:4; 3:17—20) A jószándékú emberek, a jonadábok, kikből a nagysokság fog alakulni, most értesülést kell szerezzenek a királyságról. Ha Armageddonig várnánk, akkor már késő lenne, reánk és reájuk nézve is.
43 Akik teljesen Istenben bíznak és hívek hozzá, azokat megtartja az örökéletre, s ha ezek a hűségesek az Úr parancsa szerint egymással tanácskoznak, „az Úr figyel és meghallgatja". Ez az ígéret most teljesen bizonyos azok részére, akik most Istennek engedelmeskednek. „Aki a fület alkotta, avagy nem hall-é?“ (94. zsoltár 9) Az Úr most hall, mert az ítélet ideje eljött. Akik őszinteségükben szilárdan állnak Isten előtt, ő benne fognak bízni és örömmel neki, s nem embereknek, fognak engedelmeskedni. Az Úr most
szemmeltartja a hűségeseket, hogyan teljesítik az ő parancsait, s a próféta mondja: „És emlékkönyv iraték ő előtte azokról, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." Feljegyzi azon bizonyságtevők cselekedeteit és neveit, akik hű szolgálatot teljesítenek az ő neve érdekében. „Az Úr beírván feljegyzi a népet: ez ott született (Sionban)", s mivel az ilyen az ő asszonya (szervezete) útján született, az Úr tanításában részesül és megtartja, amiket tanul. (87. zsoltár 6; Ésaiás 54:13) Az apostol beszél is azokról, akiknek nevei az újszövetség felavatásakor iratnak fel a mennyekben, s erről beszél a próféta is. (Zsidók 12:23) Ezekről mondja az Úr: „ ... örök emlékezetben lesz az igaz." — 112. zsoltár 6
44 Ezen szövegekből csupán azt az egyet lehet következtetni, hogy az Úr nem hallgatja meg a hűtleneket, akik elmulasztják vagy nem akarják tisztelni az ő nevét, amidőn arra alkalmuk nyílik, s ezeknek neveit nem jegyzi fel magának. Az Úr az olyanokat, akik ezen körülmények között hűtleneknek bizonyulnak, Amálekhez hasonlítja, aki a hűtleneket példázza, s az ilyenekről nem írat emlékkönyvet. „írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuának, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól." — Mózes II. 17:14
45 Amálek Isten kísértőit és azokat is példázza, akik Istenhez hűtlenek lesznek, s ez biztosan a mostani Hámán-osztályt is magában foglalja. Ezeknek még az emlékezete is eltöröltetik, mondta az Úr. (Mózes V. 25:19) „Az Úr szemei az igazakon vannak és az ő fülei azoknak kiáltásán. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről." (34. zsoltár 16, 17) Az „emlék-könyvet" nyilván azért vezetik,
hogy a hűségesekről megemlékezve, Armageddonkor megmentessenek és megszabaduljanak.
46 Az Úr elismeréssel tekint azokra, akik az ő neve és beszéde felett tanácskoznak s azért mondja prófétája útján, hogy emlék-könyvet irat azokról, akik megbecsülik az ö nevét. Így mondja a zsoltár is: „Boldog ember az, aki nem jár a gonoszak tanácsán, bűnösök útján meg nem all és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről
gondolkodik éjjel és nappal." (1. zsoltár 1, 2) Szívével és elméjével az ilyen mindenkor az Úron és az ő országán csüng.
47 Amidőn Nehémiás másodízben tért vissza Perzsiából és a jeruzsálemi templomhoz ment, mondotta: „Emlékezzél még rólam én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem." (Nehémiás 5:19) „Emlékezzél meg én rólam én Istenem azért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival." (Nehémiás 13:14) Ez képezi annak további bizonyítékát, hogy Jehova meg fog emlékezni szolgáinak jótetteire. Ezen ígéretekkel egyezően imádkozik így a zsoltáros: „Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabaditásoddal." (106. zsoltár 4) Zakariás próféta Jehovának e földön élő mostani maradék népét példázza és a neve azt jelenti; „Jehova (az Úr) emlékezetében." Zakariás próféciájában áll megírva: „És széthintem őket (a maradékot) a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem." (Zakariás 10:9) A föld nemzetei között szétszórt maradék most Jehova nevén és országán gondolkodik. Azon gondolkodik, hogy Sátán, az ősellenség szolgáival együtt mennyire meggyalázta Jehova nevét mindezen ideig. A hűségesek ünnepélyesen és meggondolva mérlegelik az Istentől nyert kiváltságukat, hogy az ő nevének tisztázásában közreműködhetnek s hogy ők tartoznak az ő nevéről és országáról szóló igazságot hirdetni és nem szabad kerülniük Isten teljes szándékának ismertetését. Őket nevéről nevezte el, s mivel Jézus követésében az Ő nevét dicsőítik, az ő nevéért üldözik őket minden elképzelhető módon. Azon gyalázatok, melyekkel Jehovát gyalázták, s amelyek Jézusra is hullottak, most a hű maradékra hullanak; a maradék örvend ennek. Látja és értékeli Isten szerető jóságát, aki immár régen feljegyeztette e csodálatos dolgokat beszédében a maradék vigasztalására és reménységének fokozására, hogy a szorongattatás ezen napján erős legyen. A maradék tehát el is határozta, hogy Isten kegyelme által valóban hűséges lesz iránta és az ő országa iránt s emiatt is akarja tovább hirdetni Jehova Isten szándékát.
Tanulmánykérdések
52
Malakiás
"És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" („amelyet én szerzek" helyett a Van Essz-féle ford. így szól: „amelyen cselekedni fogok"; angol-f.: „amelyen kincseimet [széljegyzet: külön kincsemet] elkészítem)" — Malakiás 3:17
(III. rész.)
1
JEHOVA olyanokat választ ki az emberek közül, akik hozzá való tiszta ragaszkodásukat bebizonyítják. Ezeket nevével felruházza és bizonyságtevőiül küldi, hogy az ő nevéről és igéjéről bizonyságot tegyenek. (Tim. II. 2:19) Természetesen az Úr mindenkor tudhatta, kik az övéi; mindazáltal világosnak tűnik fel, hogy az Úr csak a templom megítélésekor dönti el, kik az övéi. Ezeket a választottakat küldi szolgálatára, s ha hívek maradnak hozzá, tekintet nélkül a támadásokra szolgálni fognak Istennek. A peres ügyet, t.i., hogy tud oly teremtményeket is felmutatni a földön, akik a legellentétesebb körülmények között is hívek és igazak maradnak iránta, a saját javára fogja eldönteni. Ezeket a híveket Jákobban példázta és az Úr Jézus Krisztus hűséges apostolairól a következőket íratta meg prófétái útján: „Mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül (angol-f. „kincséül").“ (135. zsoltár 4) Amidőn Mózes Isten népe előtt a hűség szövetségét hirdette, azzal a szellemi Izraellel kötendő szövetség példáztatott; akkor mondotta Mózes: „Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népével leszesz, amiképpen szólott neked és minden ő parancsolatát megtartod; hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala." — Mózes V. 26:18, 19
2
„Ama napon", illetve Jehova-, a templom megítélése napján, akkor lesznek az ő tulajdonává (kincse) a lelki izraeliták, akik feddhetetlenségüket kifejezésre fogják juttatni. Az angol Leeser-f. szerint: „ama napon, amelyet én szerzek, rendkívüli kincse lesznek." (Malakiás 3:17) Ama nap, amelyen Jehova végzéseinek végrehajtója útján szent nevét tisztázni fogja, tényleg értékes nap lesz. Az egy sajátságos, rendkívüli nap. Ezen
a helyen a héber szót az angol fordítás „ékszereknek" fordítja és Mózes V. 7:6-ban ugyancsak „saját" népének fordítja. Ugyanez a szó fordult elő Mózes V. 26:18 és 14:2-ben, amely az angol és más fordításokban is „tulajdon“-népnek van fordítva; Mózes II. 19:5-ben „enyéimnek" és a 135. zsoltár 4-ben „sajátomnak" (angol „rendkívüli kincsnek") van fordítva. Bajosan lehetne azt állítani, hogy „ezek az ékszerek gyémánthoz hasonlítanak és keménységük a jellemfejlesztést példázza; s a jellemet a gyémánthoz hasonlóan csiszolni kell, ami az igazságra való hajlamot mutatja". Ez a szöveg nyilván nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább a következőt: „Jehova a híveket, akik iránta való ártatlanságukat megőrzik, kiválasztja a világból és templomába fogadja és a „saját" vagy „tulajdon" népévé fogadja, illetve az angol f. szerint „örökségévé" a „saját céljára" ama napon, amelyet szerezni fog. Ezt az értékes napot Jehova szerezte és a zsoltáros a hűségesekről mondja: „Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk ezen." (118. zsoltár 24) A hűségesek Isten tulajdon népe, egy bizonyos célra választva, arra t. i., hogy Jehova erényeit hirdesse, de nem valamily más teremtmény dicsőítésére. (Péter I. 2:9) Jehova ezt „ama napon cselekszi, amelyet kincse számára szerzett", vagy amelyen „cselekedni fog". (Rotherham és Van Essz-f.)
3 Amidőn Jehova a Sinai hegységnél Izrael fiaihoz szólott, mondotta: „Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi
nép közt az enyéim (angol-f. külön kincsem); mert enyém az egész föld." (Mózes II. 19:5) Jehovának, ez a szilárd törvénye nem változik meg és nyilván azt jelenti, hogy azok, akik „szorgalmasan hallgatnak az ő beszédére", illetve hívek és igazak lesznek iránta és Jehova előtt feddhetetlenségüket megőrzik, ígéri: „Az én kincsem
53
lesztek minden nép közül" (angol-f.). Jézus Krisztust, drága népének fejét Jehova készítette el és tette „az örök üdvösség fejévé", mégpedig az Isten akarata iránti teljes és feltétlen engedelmességéért. (Zsidók 5:8, 9) „Ama napon" Jehova küldi az Úr Jézus Krisztust a templom megítélésére s azon alkalommal lesznek a hívek Jehova kincsévé s áldoznak neki igazság áldozatával, illetve Jehova állandó dicsőítésével. Nem várnak valami megfelelőbb időre, hanem, felvilágosodásuk szerint mindenkor, éjjel és nappal szolgálnak neki. Jehova őket ruházza fel nevével s használja „ama napon" szándékának szolgálatára, illetve azon a napon, amelyet nevének tisztázására szerzett.
4
Ezzel összhangban ígérte meg Jehova, hogy népét „ama napon" megoltalmazza. így szól: „Megkímélem őket" (Elberfeldi-f.); „kíméletesen bánik velük" (Menge-f.); „gyöngéden kezeli őket" (Rotherham-f.); miért fogja kímélni népét Jehova? A felelet a következő: Az ő nevéért. (Ezékiel 36:21, 22) Hiszen az ő népe, s az ő nevét viseli; nevének ismertetése és tisztázása érdekében kíméli meg népét. A hű maradék, amely még e földön van, Jehova népe, tehát az ő szemének kincse, „Akkor síkra fog kelni Jehova az ő földjéért és irgalmas (résztvevő) lesz népe iránt", azaz azon hű és maradék népe iránt, amely az ő parancsa szerint cselekszik. — Jóel 2:18
5 Az ő népéért, hogy alkalmat nyerjen állandó hűségének kifejezésére, fogja megrövidíteni a nyomor napjait. (Máté 24:22) Azonkívül így szól: „Kedvezni (kímélni) fogok nekik, amiképpen az ember kedvez (kíméli) gyermekének". Ezek a szavak nyilván magukban foglalják, hogy az Isten iránt hívek és ragaszkodók, akik „Jehovát félik és az ő nevét tisztelik" nem gondolnak magukra és nem az emberek előtt való csillogásra gondolnak, hanem mint Isten fiai örömmel szolgálnak Atyjuknak, miképpen Krisztus szolgált Istennek, illetve Atyjának. Megkíméltetésük előfeltétele, hogy Istennek szolgáljanak s az Istennek való szolgálat azt jelenti, hogy lélekben és igazságban tiszteljük őt és tegyük meg, amit parancsolt s így beigazoljuk az Atya iránti gyermeki szeretetünket. Istennek csak úgy lehet lélekben és igazságban szolgálni, ha Sátán szervezete semilyen ágának sem teszünk engedményeket.
6 Isten részéről ez a kímélet a fiaival szemben nem azt jelenti, hogy az ellenség támadásainak és üldözésnek nem lesznek kitéve; hanem csupán azt jelenti, hogy Jehova az ő életüket vagy létezésüket fogja örökre megoltalmazni. Egyes önző ember dőrén azt állította, hogy a szolga osztályra nem fognak többé szenvedések és üldöztetések következni, mivel az Úr a templomában van és őket kiválasztotta. Jézus azonban világosan kijelentette, hogy erre nézve addig nem történik intézkedés, amíg Isten ideje az ellenség elpusztítására, el nem következik. (János 15:18—20) A hűséges apostol mondotta, hogy „sok nyomorúságon keresztül kell bemennünk Isten országába". (Apcsel. 14:22) Jézus világosan megmondotta, hogy követőit bíróságok- és Sátán szervezetének hatalmasságai elé fogják hurcolni, az ő nevéért bántalmazni fogják és bezárják. (Márk 13:9) Világosan mondotta, hogy az ily üldöztetések mindvégig fognak tartani, de ezek az üldözések nem fogják visszatartani a hűségeseket
az Úr szolgálatától: „És gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megáll, az megtartatik. Mikor pedig abban a városban üldöznek titeket, szaladjatok a másikba. Mert bizony mondom nektek: be sem járjátok Izrael városait, míg az embernek Fia eljövend. Nem föllebbvaló a tanítvány az ő tanítójánál, sem a szolga az uránál." (Máté 10:22—24) Nem arra utasította a tanítványokat, hogy az üldöztetések miatt hagyjanak fel a bizonyságtevéssel, hanem ellenkezőleg így szólt: „Ne féljetek tőlük", azaz: Ne féljetek az ellenségtől, hanem hirdessétek tovább az igazságot! (Máté 10:26—28) Az ördög és segítőtársai nem tehetnek egyebet Jehova bizonyságtevőinek megölésénél; de a létezésüket nem semmisíthetik meg. Isten megígérte feltámadásukat és fel is fogja őket támasztani és örökéletet fog adni nekik. Csak azok a bizonyságtevők, akik hívek és szilárdak maradnak az Úrban és feddhetetlenségüket megőrzik, részesülnek oltalomban és életük megkímélésében. Ezekben a napokban Isten több tanubizonyságtevőjét meggyilkolták, de mivel Isten iránti hűségben haltak meg, örökké fognak élni. Más szövegekből kitűnik, hogy a maradék közül egyesek életben fogják túlélni Armageddont; de akár életben és kíméletben maradunk a harc elmúlásáig, vagy meghalunk, keveset számít; mert ha a maradék tényleg hűséges lesz az Úrhoz, meg fog szabadulni és örök életet fog nyerni.
7
Isten éles választóvonalat von, amiből kitűnik, hogy a fenti következtetés helyes és a hűtlenek a hívekkel ellentétben el fognak pusztulni. Sorakozzatok körös-körül Babilon ellen, mind ti, ijjászok, lőjjetek reá, ne kíméljétek a nyilat; mert ez Úr ellen vétkezett... ne kedvezzetek ifjainak." (Jeremiás 50:14; 51:3) Jehova a látszatkereszténység kétszínű vezérei felől így szól: „És összeütöm őket (más ford. összezúzom őket) egyiket a másikhoz, az atyákat és a fiakat együtt, azt mondja az Úr; nem kegyelmezek meg és nem leszek irgalmas, hogy el ne veszítsem őket." (Jeremiás 13:14) „Ezért, élek én, szól az Úristen, bizonyára, mivelhogy szenthelyemet megfertőztetted minden undokságaiddal, azért én is, elfordítom rólad irgalom nélkül szememet s én sem könyörülök rajtad." (Ezékiel 5:11) "Én is busulásom szerint cselekszem, nem fog kedvezni szemem, sem meg nem szánom őket; s ha kiáltanak füleimbe nagy felszóval, nem hallgatom meg őket." (Ezékiel 8:18; 7:4, 9) Csak aki teljesen hű Jehovához, fog kíméletben részesülni.
8 Az Úr a jonadábokat illetőleg megígérte, hogy azon a napon védelmében részesülhetnek, feltéve, ha azt teszik, amire nézve parancsot kapnak. (Sofóniás 2:3) Ebből következik, hogy a jonadáb-osztálynak, illetve a „nagysokaságnak" először az Igét kell hallania, elfogadnia és követnie, s csak azután vonatkozik reá ez a szöveg; ez bizonyítja végleg, hogy ennek Armageddon előtt kell megtörténnie. Ha Isten önkényesen segítene Armageddonon túl embereket s azután nyújtana nekik alkalmat, hogy a nagysokasághoz csatlakozzanak, alkalmuk sem nyílna arra, hogy Sofóniás 2:3-at teljesíthessék.
9 Értse meg tehát mindenki, aki szövetséget kötött Jehovával, hogy az ellenkezések és üldöztetések mindvégig, Sátán szervezetének, pusztulásáig fognak tartani és megkíméltetésük attól
54
függ, hogy híveknek bizonyulnak-e a megpróbáltatásban Jehova iránt. Mitsem ér az a hűség, amit a multban tanúsítottunk, ha nem leszünk hívek utolsó lehelletünkig. Az ellenség részéről származó üldöztetések, amelyek Jehova türelme folytán következnek népére, azt hivatvák bizonyítani, hogy Sátán kihívása elvetemült hazugság, s hogy próbáltatásokba került emberek is megőrizhetik tisztaságukat és hűségüket Isten előtt és lesznek, akik meg is fogják őrizni. Aki azt állítja, hogy nem következik üldöztetés Isten igazságosan viselkedő népére, azt árulja el ezzel, hogy nem érti azt a peres ügyet, amelynek most Jehova nevének, tisztázása érdekében el kell dőlnie.
10
Isten népe 1917-től 1919-ig a nehéz üldöztetések alatt szenvedett; szabadságában korlátoztatott és nagyobb része börtönben volt és a munkája majdnem teljesen meg volt akadályozva. Isten a hűségeseket megőrizte azon idő alatt, később aztán a hű maradék visszatért a fogságból és a Sionba vezető útra lépett. (Ésaiás 35:8—10) Ez a köv. prófécia pontos teljesítéseképpen történt: „És visszatértek és meglátjátok, hogy különbség van az igaz és a gonosz között, az Isten szolgája között és aközött, aki nem szolgálja őt.“ — Malakiás 3:18
11 Miután a maradék szabadságának korlátozásából visszatért, illetve Babilonból szabadult, felismerte, hogy az Úr a templomhoz jött s akkor kezdték megérteni a hűségesek, hogy az ő kiváltságukban áll végezni az ő munkáját úgy, ahogyan parancsolta. Észrevették, hogy Jehova „az igazság palástját" a hűségesekre terítette, hogy előtte mint elismertek álljanak és igazság áldozatával áldozhassanak. (Ésaiás 61:10) Azt is meglátták, hogy az Úr országának érdekeit (javait) a hívekre bízta és Jehova tanúbizonyságaivá nevezte ki. Most tehát a jószándékú emberek, illetve a „más juhok", akik a hűségeseket utánozzák, az Úrtól feltárt igazságokból sokat felismernek. Az üzenetet az Úr a maradékra bízza és az juttatja el a „más juhokhoz".
12 Az Úr kiválasztottai most világosan látják az „igazak és a gonosztevők" közti különbséget. Látják a „gonosz szolgának" nevezett osztályt, a „bűn emberét" a „pusztulás fiát"; a választottak azonkívül világosan látják, kicsodákból áll a látszatkereszténység hatalmi csoportja s hogy közte a vezetőkecske a papság, amely ránézve idegen ügyekbe avatkozik és Jehova tanúbizonyságainak üldöztetését okozza. Amidőn a hűségesek a királyság üzenetét az emberekhez viszik, könnyen felismerhetik a juhokat és a kecskéket és a nemzetek szétválása kétségtelenül szemük láttára történik. Már ez magában meggyőzheti Isten minden felszenteltjét, hogy a „más juhok" vagy a nagysokaság tagjai most részesülnek a bizonyságtevésben és most kell az Úr mellé állaniok. Ha Armageddonig kellene várni, amíg a nagysokaság értesülni és összegyűlni fog, kikről beszélhetne úgy az Úr Máté 25:31—46-ban mint „más juhairó", akik jót cselekedtek ő vele? Ha a jószándékú és őszinte szívű emberek a királyság üzenetét hallják, az Úrhoz fordulnak és nyíltan állást foglalnak mellette, ők is különbséget tesznek a jó és a rossz között, s ezzel kezdenek oly alkalomban részesülni, hogy az igazságot és az alázatosságot kereshessék Isten védelmében való részesülésük céljából. „Örül az igaz, amidőn
látja a bosszúállást; lábait mossa a gonosznak vérében (jelképesen). És azt mondja az ember: Bizonyára van jutalma az igaznak; bizony van ítélő Isten e földön." — 58. zsoltár 10, 11
13 A hűségeseknek, akik Istennek szolgálnak, immár az arcán is kifejezésre jut, hogy az Úr mellett állanak. (Jelenések 22:3, 4) A hívek nem vonakodnak nyíltan síkraszállni Jehova mellett és őszintén vallást tenni arról, hogy tőle várják az üdvösségüket, nempedig emberektől vagy emberi intézménytől. Akik most Isten mellett állnak és kitartanak, úgy szólnak, mint a hajdani három zsidó fiú szólott az ellenségének: „Ímé, a mi Istenünk, akit mi szolgálunk, ki tud minket szabadítani az égő tüzes kemencéből, és a te kezedből is, ó király, kiszabadít minket. De ha nem tenné is, legyen tudtodra ó király, hogy mi a te isteneidnek nem szolgálunk és az arany állóképet, amelyet felállíttattál, nem imádjuk." — Dániel 3:17,18
14 A hívek immár bizonyos idő óta, t. i. amióta a templomban vannak, könnyen látják a különbséget Jehova bírói eljárásában, hogyan bánik az ő hű szolgáival és a hűtlenekkel vagy törvényszegőkkel. Felismerik köv. jövendölésének a gonoszakon való teljesülését: „Jaj a mihaszna pásztornak, aki elhagyja a juhokat. Fegyver a karjára és jobb szemére." (Zakariás 11:17) „Ímé, szolgáim vigadnak szívük boldogságában és ti kiáltani fogtok szívetek fájdalmában és megtört lélekkel jajgatni fogtok." — Ésaiás 65:14
15 A hívek felismerik, hogy most Jehova ítéli meg és ítéli el a törvényszegőket s el fognak pusztulni, mivel Jehova szent nevét meggyalázták és gyilkos szándékkal támadtak Jehova tanúbizonyságaira. A templom-osztály hívei most könnyen különbséget tudnak tenni az „igazak és a gonoszak között" és azok között, akik „szolgálnak neki és akik nem szolgálnak neki". A megemésztő tűzre való tekintettel a gonoszak kétségtelenül látni fogják Isten védelmező kezét az ő hű tanúbizonyságai felett. Jehova ítéletvégrehajtójának „villámló kardja" fogja agyonsujtani az istenteleneket és azok nem fognak többé lábaikra állani. Most ezek a tények a jószándékú emberek tudomására hozatnak; mert eljött az Isten kitűzött ideje, amidőn ezt tudomásul kell adni. A hű bizonyságtevők sietnek a bizonyság tolmácsolásával, amíg még alkalmuk nyílik, hogy az Úr többi juhai is meglássák a különbséget az ellenség vagy Jehova mellett való állásfoglalás tekintetében és az ő hű tanúbizonyságaihoz csatlakozván, a kellő időben Isten védelmét élvezhessék, amiben őket a maga módján kívánja részesíteni.
Megemésztő tűz
16
Az Úr Malakiás prf. ezen pontjáig azon eseményeket tárgyalja, amelyek kevéssel történnek azon idő előtt, amidőn Isten ítéletét végrehajtja az ördög szervezete felett. Ami a Károli-fordításban 4. fejezetként a „mert" szóval kezdődik, ennek a versnek az előző és nyomban következő szöveggel való összefüggését mutatja. Malakiás próféciája a héber szöveg szerint csak három fejezetből áll, így egyes külföldi fordítások is, pld. Leeser, Menge, Schlachter stb. A Károli fordítás szerint a 4. fejezet 1. verse így szól: „Mert ímé, eljön a nap, lángoló mint a sütőkemence és olyanná lesz minden kevély és minden gonosztevő, mint
55
a pozdorja és megégeti őket az eljövendő nap, azt mondja a Seregeknek Ura, amely nem hagy rajtuk gyökeret, sem ágat." — Malakiás 4:1
17 A „mert" kötőszó arra mutat, hogy a 4. fejezet a Károli és más fordításokban az előző, illetve a 3. fejezethez tartozik és tényleg a 3. fej. részét képezi. Az eljövendő nap tényleg a tüzes kemencénél is borzalmasabb, melyet „hétszeresen fűtetett be Nabukodonozor". (Dániel 3:19) A hűséges 3 zsidót abba a kemencébe vetették. A tűz heve, amely Jehova napjának a végén fog fellángolni, a bizonyságtevő munka végén fog történni, Ez a megemésztő tűz nem képezi a tisztító művelet végét, hanem a sátáni szervezet elpusztítására fog fellobbanni; s az írás kijelentése szerint akkor „minden gonosztevő" olyan lesz mint a pozdorja. A földön minden gőgös, elbizakodott és elvetemült közül mint gonosz szándékú vezetőkecske a r. k. h. emelkedik ki. Szemtelenül és fennhéjázóan bánik az emberekkel. Az ilyenekről mondja az Úr:. „Ezért halljátok az Úrnak beszédét, csúfoló férfiak, akik uralkodtok e népen, amely Jeruzsálemben lakik,... az ostorozó áradat, ha el jő, eltapod titeket." (Ésaiás 28:14:—18) Ez az álszent, ördögi intézmény sokáig „Isten egyházaképpen" ámította az embereket és sok emberen uralkodott; de ugyanakkor a hatalomvágytól sarkalva a világ feletti kormányhatalmat akarta kezébe keríteni. Ez az elvetemült szervezet most energikusan mindent megtesz és az Egyesült-Államok és Nagy-Britannia felett való hatalmat akarja megszerezni magának. Mennyire igaza van az Úr jövendölésének: „A megromlás előtt kevélység jár, az elbukás előtt felfuvalkodottság." (Példb. 16:18) A régebbi időkben nyilván voltak néhányan őszinte emberek is a r. k. hierarchiában; napjainkban azonban ez az intézmény teljesen politikai lett és minden elképzelhető ámítással teljesebb hatalomra törekszik a népek felett. Ez az elvetemült intézmény többé nem is állítja, hogy Isten igéjének igazságát tanítja és korábbi tanításaiból többet elhagyott. Most csak hatalomra törekszik és vágyik, s az írás szerint az ilyenek felfuvalkodottak és mit sem tudnak Jehova szándékáról. (Tim. I. 6:1) Ezen a földön a r. k. h. az ördög főeszköze; szervezete azonban pusztulásra szánatott, ami mindazokra is vonatkozik, akik Isten ellenségei. Ezek felől mondja Jehova: „Ímé, én ellened vagyok, te kevély, azt mondja az Úr, a Seregek Ura, mert eljött a te napod, a te megfenyítésed napja." — Jeremiás 50:31
18
A földön a r. k. hierarchia és papsága a legfelfuvalkodottabbak s ezekről mondja Jehova: "És megbotlik a kevély és elesik és senki nem lesz, aki felköltse (segítse) őt és tüzet gyújtok az ő városaiban, hogy megeméssze azokat, akik körülte vannak." (Jeremiás 50:32) A „kat. nép" között számtalan millió becsületes ember él, akik szenvedtek a felfuvalkodott, gőgös, elbizakodott r. k. h. által. Ez a gonosz társaság most főképpen Jehova tanúbizonyságait gyalázza és üldözi. A hívek mindazáltal elhatározták, hogy nem fogják engedni, hogy Sátán ezen ördögi szolgái eltávolítsák az Úrtól és az ő hű szolgálatától. Ezek az Úrra tekintve fel, így szólnak: „A kevélyek szerfelett gúnyoltak engem, de nem hajlottam el a te törvényedtől. A kevélyek hazugságot költöttek reám, de én teljes szívből megtartom a te paran-
csolataidat. Kövér az ő szívük mint a háj; de én a te törvényedben gyönyörködöm. Szégyenüljenek meg a kevélyek, akik csalárdul elnyomtak engem, holott én a te határozataidról gondolkodom. Vermet ástak nekem a kevélyek, akik nem a te törvényed szerint élnek. Csaknem semmivé tettek engem e földön, de én nem hagytam el a te határozataidat. Légy kezes a te szolgádért az ő javára, hogy a kevélyek el ne nyomjanak engem." - 119. zsoltár 51, 69, 70, 78, 85, 87, 122
19 Miközben Jehova tanúbizonyságai elvetemült üldözéseknek vannak kitéve a r. k. h. részéről, őket igéjében lefektetett szándékának megértésével ajándékozza meg, ami nemcsupán megkönnyíti terheiket és nyújt nekik vigaszt és reménységet, de afeletti örömre is képesíti, hogy hasonló gyalázások elviselésére ítéltettek méltóknak, amelyek az Úr Jézusra is következtek. Tudjak, hogy a szabadulás napja közel van és az idő elérkezett Jehova nevének tisztázására, amiértis teljesen bemennek az Úr örömébe és örvendenek, hogy az ő szent nevének tisztázásában részük lehet. Most Jehova szándékának megértése erősen buzdítólag hat és további szolgálatra lelkesíti az ő népét. Ezek a hűségesek nem méltatják figyelemre az emberek között magukat bölcseknek tartó oktatókat, hanem a saját tanítójukhoz, Jehovához és Jézus Krisztushoz tekintenek fel, akik többé nincsenek félretolva. — Ésaiás 30:20
20
A prófécia minden gonoszt vagy "gonosztevőt" vádol. A törvényszegők oly személyek, akik egykor fel voltak világosodva és megízlelték a jó adományokat, de aztán törvénytelenségre adták magukat. (Zsidók 6:4—6) A „gonosz szolga" e törvényszegő szolgákból áll. Természetesen közéjük tartozik Sátán, Góg és mindazok is, akik egykor a világosságban voltak, de aztán visszamentek a sötétségbe. Ez mindazokat magában foglalja, akik Isten és az ő országa ellen fordultak. Mi lesz végül mindezekkel? A próféta mondja: „Olyanok, lesznek mint a pozdorja", amit a tűz hirtelen megemészt. „Ezért, mint a polyvát megemészti a tűznek nyelve és az égő széna összeomlik; gyökerük megrothad, virágjuk mint a por elszáll, mert a Seregek Urának törvényét megvetették és Izrael szentjének beszédét megutálták." (Ésaiás 5:24) „Ímé, olyanok lettek, mint a polyva, tűz emészté meg őket, nem mentik meg életüket a lángból, még szén sem marad belőlük melegülésre, sem körülülhető parazs." — Ésaiás 47:14; Jóel 2:5
21 Amidőn Jehova Mózest és az izraelitákat a tengerből az életveszélyből kimentette, azok a hűségesek együtt énekelték: „Fenséged nagyságával zúzod össze támadóid, kibocsátod haragod, s megemészti az őket, mint tarlót." (Mózes II. 15:7) Így pusztítja el az Úr a gonoszakat, mégpedig azok örömére, akik feddhetetlenségüket beigazolták előtte. A törvényszegőket példázta Ézsau is, aki testvére ellen fordult; hasonmásáról, a „hűn emberének" nevezett osztályról mondja az Úr: „És a Jákob háza tűz lészen és a József háza (Jákob házának hűségesei) láng; az Ézsau haza pedig pozdorja (t. i. az árulók) és meggyujtják és megemésztik őket és nem marad meg senki Ézsau házából, mert az Úr szólott." (Abdiás 18) „Ha annyira összefonódnak is mint a tüskebokrok és olyan ázottak is mint az italuk; megemésztetnek, mint a teljesen megszá-
56
radt tarló." (Nehémiás 1:10) Így beszélnek Isten prófétái „Jehova nagy és rettenetes napjának eljövetele" előtt. Az Úr e napja maradéktalanul megemészti őket. „Mert mégha felnevelnék is fiaikat, mégis gyermektelenekké teszem őket; sőt még nekik is jaj, ha elfordulok tőlük. Efraim, amint néztem, mint Tírus van plántálva a mezőben; de Efraimnak mégis az öldöklőhöz kell kihoznia az ő fiait. Meg van verve Efraim, gyökerük elszáradt. Nem teremnek gyümölcsöt. Mégha nemzenének is, megölöm méhüknek szerelmes magzatait." (Hóseás 9:12, 13, 16) „És felkelnek ő ellenük, szóla a Seregeknek Ura és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr." (Ésaiás 14:22) Az Úr ítéleteinek végrehajtása oly teljes pusztulással fog járni, hogy az illetők helyreállítása ki van zárva, az elvetemültek örökre kiirtatnak. Az Úr ezt teljesen megerősíti Malakiás fenti jövendölésének utolsó részében, nevezetesen, hogy az Úr haragja megemészti őket „olyannyira, hogy sem gyökerük, sem águk nem fog maradni". E tűz után teljesen tiszta lesz és ragaszkodni fog az Úrhoz a világegyetem.
22
Azután Jehova prófétai szavait azon hű maradékra alkalmazza, amelyet most a gőgösek és gonosztevők szarvaikkal öklelnek és lábaikkal tapodnak és így szól: „És feltámad nektek, akik félitek az én nevemet, az igazságnak napja és gyógyulás lesz az ő szárnyai alatt és kimentek és ugrándoztok, mint a hizlalt tulkok." — Malakiás 4:2
23 Azok, akik az Urat félik, csak attól félnek, hogy szégyent ne hozzanak Isten nevére, vagy azon boldog kiváltságot el ne mulasszák, hogy az ő nevének igazolásában résztvegyenek. Ez tehát azt jelenti, hogy a fenti prófécia elsősorban a hű és a bölcs szolgaosztályra vonatkozik, másodsorban pedig a „más juhokra", a jonadábokra vagy a nagysokaságra. Amidőn Mózes azokhoz vitte Jehova üzenetét, akik a mai maradékot példázzák s akik a hűség szövetségében állnak, mondta nekik: „Hogyha meg nem tartod és nem teljesíted e törvény minden igéjét, amelyek meg vannak írva e könyvben, hogy féljed e dicsőséges és rettenetes nevet, az Úrét, a te Istenedét"... — Mózes V. 28:58
24 Aki nem az írás értelmében féli Istent, nem is részesülhet az ő kegyeiben; azok ellenben, akik Istent félik és hívek hozzá, Malakiás prf. kijelentése szerint emlékönyvben örökittetnek meg: "... Egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." (Malakiás 3:16) Jehova tisztelete (félelme) nemcsupán a bölcseség kezdetét jelenti, de a bölcs sohasem is tér el attól." — Példb. 8:13
25
Az üldözések következtében 1918-19-ben Isten hívő népére következett szenvedéseket az Úr világosságának gyógyító sugarai mihamar elűzték, ami az ő próféciájának teljesüléseképpen sugárzott azokra, akik híven ragaszkodtak az Úrhoz és az Urat félték. Az ígéret szerint „a nap ezek részére fog gyógyulással felkelni sugaraiban." Az Úr Jézusnak templomhoz jövetele gyógyító áldásokat hozott Isten hű népének. Jehova semmi jót sem von meg azoktól, akik teljesen neki szentelték magukat. „Mert nap és pajzs az Úristen; kegyelmet és dicsőséget ád az Úr, nem
vonja meg a jót azoktól, akik ártatlanul élnek." — 84. zsoltár 12
26 Jehova kegyelmet és dicsőséget kölcsönzött híveinek, amidőn követét, Jézus Krisztust a templomhoz küldte. Jézus Krisztus Jehova pontos képmása és az ő dicsőségének vissztükre. (Zsidók 1:3) Ő az, aki Jehova napját a hű őrszemek előtt bejelentette, aki kegyelmet és dicsőséget hoz a híveknek: „Szózatuk kihat az egész földre és a világ az ő mondásuk. A Napnak csinált bennük (az égben) sátort. Olyan ez mint egy vőlegény, aki az ő ágyasházából (a várakozás idejéből) jön; örvend mint egy hős, hogy futhatja a pályát." (19. zsoltár 5, 6) A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjék (sugározzon) azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára." — Lukács 1:78, 79
27 Az „igazság napja" vezeti be a jog és az igazság nappalát, következőleg tehát az igazolás napját képezi. A napsugár értékes gyümölcsöket hoz létre. (Mózes V. 33:14) Az igazság napja 1914-ben jött fel, amidőn Jézus Krisztus trónjára lépett és elküldetett, hogy uralkodni kezdjen ellenségei között, s főképpen 1918-ban kezdett Lévi törzsének megtisztított és templomba gyűjtött maradékára sütni. Ez a dicsőséges nap sohasem fog letűnni. „Napod nem megy többé alá és holdad sem fogy el, mert az Úr lesz neked örök világosságod és gyászod napjainak vége szakad."
(Ésaiás 60:20) „Mert csak pillanatig tart haragja, de élethossziglan jóakarata; este bánat száll be hozzánk, reggelre öröm." (30. zsoltár 6, 7) Ezek a vigasz szavai a hívek részére; ebből bátorságot és több örömet merítenek.
28 Az Úr Jézus templomához érkezése után távolította el a tüzesparázs az ajkak tisztátlanságát. A maradék ajka megtisztult, ez örömmel töltötte el a megtisztultakat és ajkuk Jehova dicsőítésével áradozott. (Ésaiás 6:5—7; 12:1, 3) Malakiás prf. mondja: „Gyógyulással kél fel sugaraiban az igazság napja". Isten hű szolgái nagyon sokat szenvedtek a világháború alatt az ellenségtől. Szétszóródtak, vereséget szenvedtek, megsérültek és majdnem halottak voltak. (Zakariás 2:6, 7; Ezékiel 36:22—31; 37:1—14) Amidőn azonban a hívek kiváltságaik tudatára ébredtek s az Úr ellenük való haragja eltűnt, meggyógyultak; akkor kezdett teljesülni a következő prófécia: „Ímé, én hozok néki kötést és orvosságot és meggyógyítom őket és megmutatom nékik a békesség és hűség kincseit. És visszahozom Júdát és Izraelt a fogságból és felépítem őket, mint azelőtt. És megtisztítom őket minden bűneiktől, amelyeket vétkeztek ellenem és megbocsátom minden bűneiket, amelyekkel vétkeztek és gonoszul cselekedtek ellenem. És ez a város lészen nekem híremre-nevemre, örömömre, tisztességemre és dicséretemre e földnek minden nemzetsége előtt, akik hallják mindama jót, amelyet én cselekszem velük és félni és rettegni fognak mindama jóért és mindama békességért, amelyet én szerzek nekik." — Jeremiás 33:6—9
(Folytatása következik)
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 április hó
7-8 szám
Malakiás
(III. rész folytatása)
29 Amidőn jövendöléseket az Úr arra kitűzött ideje előtt akartunk megmagyarázni, ezt a jövendölést Krisztus ezeréves uralkodása idejére a zsidókra próbáltuk alkalmazni; de most amióta az Úr feltárta szándékát népe előtt, világosan látja, hogy ez a prófécia az igazi izraelitákra, illetve azokra vonatkozik, akik Jehova igazolása napján teljesen az ő dicsőítésére és szolgálatára szentelik magukat. A Szentírás a régi korban a maradék oktatására és erősítésére íratott, hogy teljesen fel legyen készülve arra a munkára, amelyet Isten Jézus Krisztus útján bízott reá. (Róma 15:4; Tim. II. 3:16, 17) A maradék most világosan felismerheti, hogy a „sugaraiban levő gyógyítás" azon világosság, vigasz és nyugalom, amiben azok részesülnek, akik hívek és ragaszkodóak maradnak az Úr iránt. Isten hű népe a világháború üldöztetései közben nagy szenvedéseken ment keresztül; de a kellő időben az Úr védelmébe vette, megoltalmazta és megtartotta elnyomóival szemben és meggyógyította. Ez a hű nép most Jehovában és Jézus Krisztusban bízik és az Úr gondviselése alatt biztos helyen van, amit a „szárnyak" példáznak, ahol biztonságban van. Az Úr áldásaiért hálatelten a zsoltáros szavaival énekli: „Ó Isten, mily drága a te kegyelmességed; az embernek fiai a te szárnyaidnak árnyékába menekülnek." (36. zsoltár 8) „Hívtalak én, mert te felelhetsz nekem, Istenem! Hajtsd hozzám füledet, hallgasd meg az én beszédemet. Mutasd meg csodálatosan a te kegyelmedet, aki megszabadítod jobboddal a te benned bízókat a támadóktól. Tarts meg engemet mint szemed fényét; szárnyaid árnyékába rejts el engem. A gonoszak elől, akik pusztítanak engem; ellenségeim elöl, akik lelkendezve vesznek körül engem." (17. zsoltár 6—9) „Könyörülj rajtam, ó Isten, könyörülj rajtam, mert benned bízik az én lelkem; és szárnyaid árnyékába menekülök, amíg elvonulnak a veszedelmek." (57. zsoltár 2) Most tehát védve, a Felséges védelmében, Istenben való teljes bizalommal éneklik tovább a hűségesek: „Te vagy az én menedékem, s erős torony az ellenség ellen. Hadd lakozzam a te sátorodban mindörökké; hadd meneküljek a te szárnyaid árnyéka alá, Mert te, ó Isten, meghallgattad az én fogadásaimat; a te neved tisztelőinek örökségét megadtad nekem." — 61. zsoltár 4—6
30
Miután az Úr a hű szolga osztályt meggyógyította és felüdítette, küldi: „És kivonultok"- mond az Úr. A hívek, akik most „az ő nevének népei" buzgón vonulnak az ő szolgálatába. Azon korlátozások közül megszabadultak, melyek a világháború alatt akadályozták. Amidőn a hű
maradék felismerte, hogy Babilonnal összekeveredett, hallotta az Úr parancsát: „Menjetek ki Bábelből, fussatok ki Káldeából ujjongásnak szavával; jelentsétek meg, tudassátok ezt, terjesszétek a föld végső határáig; mondjátok: Megváltotta az Úr szolgáját, Jákobot." (Ésaiás 48:20) Arra kisiettek, a királyság gyümölcseivel telt edényeket vive. Örömmel mentek és mennek még
mindig: „Távozzatok, távozzatok, jertek ki onnan; tisztátlant ne illessetek; jertek ki közülök, tisztítsátok meg magatokat, akik az Úr edényeit hordozzátok. Mert ne sietséggel jertek ki és ne futással menjetek; mert előttetek megy az Úr és követni fog Izrael Istene." — Ésaiás 52:11, 12
31
A híveknek szóló ígéret bizonyos és igazságban s lélekben fogják imádni Istent: „Újra felépitlek téged és felépülsz, ó Izrael leánya. Újra felékesíted magad, dobokkal és vígadók seregében jössz ki." (Jeremiás 31:4) Isten hívei a prófécia teljesüléseképpen tartoznak „kivonulni" s ez tényleg főképpen 1922 óta teljesedik, amidőn a Szentszellem Isten minden szolgájára kitöltetett. Azóta mindezideig kivonulnak és az örömük állandó. A nagysokaság a maradékot követi s látni lehet, hogyan vonul ki az is és mutatkozik Isten és az ő országa oldalán. — Ésaiás 49:9
32 Ha egy borjút szűk istállóban tartanak és azután szabadon eresztik, ugrál és szaladgál örömében. Ezt a szöveget az angol Biblia így fordítja: „Kivonultok és felnőttök mint istálló borjúi". Amidőn e szöveg értelme felől találgatásokba bocsátkoztunk, Krisztus ezeréves uralkodására alkalmaztuk s azt mondtuk, hogy azok az emberek, akik engedelmeskedni fognak neki, úgy fognak felnőni mint az istállóban hizlalt borjúk. Ámde ez a szöveg nem ezt jelenti. Más fordítások így szólnak: „Kijöttök és ugrálni fogtok, mint az istállóbeli borjúk." (Miniatür-f.) „Kivonultok és hizlalt tulkok módjára ugráltok." (Elberfeldi-f.). „Örömükben ugrálni fognak mint az istállóból kibocsátott borjak." (Rotherham angol-f.). Az „istállónak" fordított szó a „megkötés" vagy „pányvázóhely" gyökér szavából származik. Amidőn a hű maradék megkötöttségéből felszabadult és Jehova szolgálatába lépett, úgy ugrált örömében mint az istállóból kiszabadult borjú. Isten népe egykor Babilonba volt zárva és nem nyert erőt az ottan kapott takarmányból, — mivel az a takarmány jellemfejlesztés, emberimádás, ájtatoskodás és hasonló dolgokból állott —, vékony és erő nélküli eledel volt; de miután felszabadult és az Úr zöld legelőjére vezéreltetett, amelyet az Úr népe számára készített, erősen fejlődött, meghízott és erős lett az Úrban
59
és az ő hatalmának erejében." (23. zsoltár 2; Efézus 6:10) Ezek a hűségesek hajlandók hirdetni Istenünk büntetését (igazolását) és azt erőteljesen végzik, a Lélek fegyverével a Felséges nevének gyalázóira rontva.
33
A fenti próféciával egyezőn mondja Malakiás: „És széttapodjátok a gonoszokat és porrá lesznek lábaitok nyomása alatt azon a napon, amelyet én szerzek, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 4:3) Keleten a barmokkal szokták kitapostatni a gabona-féléket; ugyanígy tapodják lábaikkal a hűtleneket az Úr hűségesei.
34 Az Úr ugyanezen néphez szólólag mondja
Mikeás prf. útján: „Kelj fel és csépelj, Sionnak leánya, mert vassá teszem a te szarvaidat, körmedet pedig acéllá teszem és széttiporsz sok népeket és rablott kincseiket az Úrnak áldozom, javaikat pedig az egész föld Urának." (Mikeás 4:13) Ez a munka a borsajtó taposásával azonos. — Jelenések 14:19, 20; 19:15
35 Jehova hű tanúbizonyságai a Felséges szándékát hirdetik, az ő ítéleteit jelentik be, amely lángoló pusztulást hoz a törvényszegőkre; s ezért, amint a próféta mondja, olyanok lesznek a gonosztevők „mint a hamu vagy a por az ember lába alatt". Ezzel az eredménnyel fog járni a Malakiás 4:1-ben leírt perzselő nap. Jehova jobb keze, Jézus Krisztus útján az ördög és tömegeit porig fogja alázni és elhamvasztja. „A békességnek Istene megrontja a Sátánt a ti lábaitok alatt hamar." (Róma 16:20) Ennek befejeződése után mindenki, aki életben marad, világosan fogja látni a „különbséget az igaz és a gonosztevő között". Csak aki Istennek szolgál, fog életben maradni. Ezt a munkát Jehova ama napon hajtja végre, amely időt immár régen erre nézve megállapított. A „fegyverkezés napján" s ez most eljött, tesz előkészületeket teljes igazolására. (Náhum 2:3) Itt figyeljük meg a szavakat: „azt mondja a Seregek Ura", ami azt jelenti, hogy ő a seregek (harc) Ura; mert ezt a nevet harc idejére használja.
36
E nagy igazságoknak a maradékba való bevésés céljából mondja Jehova a maradéknak prófétája útján: „Emlékezzetek meg Mózesnek, az én szolgámnak törvényéről, amelyet rendeltem, ő általa a Hóreben, az egész Izraelnek rendelésekül és ítéletekül." (Malakiás 4:4) Most a nagyobb Mózes eljött és teljhatalom alapján mondja: „Ha valamely lélek nem hallgat arra a prófétára (Jézus Krisztusra) kiirtatik a nép közül." (Apcsel. 3:23) Ez a kiirtás nem történik majd csak Krisztus ezeréves uralkodásának végén, hanem azon megemésztő tűzben történik, amelyet Isten Armageddonkor bocsát Sátán szervezetére. Az Úr Jézusnak templomához érkezése után a templomi osztály felkenetett és szolgálatra küldetett s az Úr e szavakkal „emlékezzél" vési bele, hogy engedelmeskednie kell. Ezt azok szívébe vési bele, akik szolgálni kezdtek. Akik Jehova nevét félik, olyanok, akik szolgálatába vonulnak és abban híven kitartanak. Ezek állnak áldozati szövetségben és az újszövetségben, amelynek a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus a közbenjárója. Ebbe, beletartozik a földön levő hű maradék is, s az ő részére avattatott fel az újszövetség, hogy "Jehova nevének népe legyen". Ezek a szavak komoly figyelmeztetést képeznek részére, hogy emlékezzen Mózes törvényére, amely a nagyobb
Mózes törvényét példázza, aki most az újszövetség közbenjárója és ez az ő törvénye valamint ő az újszövetség beiktatója is a Sion hegyén, ahol most a maradék Jézus Krisztussal gyülekezik. Azon körülmény, hogy a prófécia a törvenyszövetségnek a Sínai vagy Hóreb hegyénél való felavatására utal, azt mutatja, hogy most az Úr Jézus templomához jövetele óta az újszövetség felavatását példázza a földön levő maradék nép érdekében. A Hóreben felavatott törvényszövetség „egész Izrael" részére szólt, tehát az újszövetséget példázza, amely az egész szellemi Izráel részére, a mai maradékot is beleértve, szól. A látszatkereszténység azt állítja, hogy ebben a szövetségben áll; azonban kétszínű, erőszakot követ el ezen állításával és semmiképpen sem tartozik a szövetséghez. A látszatkereszténység figyelmen kívül hagyta az Úr intelmét, hogy Mózes törvényére gondoljon. Emiatt ítéltetett el azon helyre, mely az ördög, a hazugok s azok részére van rendelve, akik,a hazugságot szeretik és cselekszik. (Máté 24:51; Jelenések 22:15) Az „Úr törvényei és rendelései" azon szövetséghez kapcsoltattak s azokban van feltárva, mit követel Isten azoktól, akik a szövetségben vannak, amely a Sion hegyén avattatott fel az ország örökösei érdekében. „Közli igéit (Jehova) Jákobbal, törvényeit és végzéseit Izraellel. Nem tesz így egyetlen néppel sem; végzéseit sem, tudatja velük. Dicsérjétek az Urat!" — 147. zsoltár 19, 20
Küszöbön álló pusztulás
37
Mielőtt Jehova ellenségeit elpusztítja, alapos figyelmeztetésben részesíti. De e figyelmeztetés elhangzása után, s miután azt az illetők elutasítják, szükségképpen a pusztulásnak kell következnie. Jehova sohasem tér el kifejezett szándókától. Ezért mondja prófétája útján: „íme, elküldöm nektek, Illést a prófétát, mielőtt eljönne az Úr ama rettenetes napja." (Malakias 4:5) Malakiás prf. 3. fej. elején az Úr bejelentette azon szándékát, hogy elküldi követét, hogy az utat elkészítse előtte. Illés felől és a követ felől tett prófétai kijelentések párhuzamosak egymással és mindkettőt Keresztelő János teljesítette be kicsinyben. Malakiás prf. közel egymás után megemlíti Mózest és Illést, ugyanígy tesz a színváltozásról beszámoló szöveg is. (Máté 17:1-4; Mózes V. 18:15—18) Mózes a nagyobb Mózes, Jézus Krisztus eljöveteléről jövendölt, itt pedig Malakiás Illés eljöveteléről jövendöl. Péter ap. kijelentése szerint a színváltozással kapcsolatban mindkettő szorosan összefüggésben áll az Úr Jézus Krisztusnak dicsőségében, és hatalommal való eljövetelével. (Péter II. 1:16—18) Az eljövendő Illés előfutár és útkészítő lesz. Az eljövendő Mózes pedig bíró. (Mózes V. 18:19; Apcsel. 3:23) Keresztelő János előfutár és úttörő volt, az Illésről szóló próféciát tehát kicsinyben teljesítette. „Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala. És ha be akarjatok venni (elhinni), Illés ő, aki eljövendő vala. — Máté 11:13, 14
38 Amidőn Jézus figyelmét arra terelték, hogy előbb Illésnek kell eljönnie, Jézus Keresztelő Jánosra utalt, mint aki ezt a próféciát kezdetben teljesíteni fogja. „De mondom nektek, Illés immár eljött és nem ismerték meg őt, hanem azt
mivelték vele, amit akarának. Ezenképpen az Em-
60
ber Fiának is szenvednie kell majd őtőlük." (Máté 17:12) Illés az elvégzésrevárő munkát példázta, amelyet Keresztelő János és a végső teljesüléskor Jézus Krisztus végezett; ebben a munkában a maradéknak is része van Jézus Krisztushoz való hozzátartozása folytán.
39 Az eredeti Illés, aki Izraelben jövendölt, Jéhu előfutára volt, aki Izrael törvényszegő fejedelmei felett és az ördög-vallás hívei felett rögtönítélő bíró volt. Az Illésről szóló prófécia végső teljesülése tehát Armageddonkor fog teljesülni az istentelen tényezők és az ördög-vallás hívei felett Jézus Krisztus, a nagyobb Jéhu útján. Illés megkezdett munkáját Elizeus fejezte be, ezért kenetett fel Elizeus Illés helyett, hogy azt a munkát befejezze. (Kir. I. 19:16, 19, 20) Az illési munka főképpen Isten hű tanúbizonyságai érdekében történt és a későbbi munkára készítette el őket. Az írószerszámos, gyolcs ruhába öltözött férfi (Ezékiel 9 :1, 4, 11) a jonadábok, a „nagysokaság", illetve a „más juhok", érdekében dolgozik s ezt az utóbbi munkát példázta Elizeus próféta, munkájának befejezésével. Keresztelő János, aki az elizeusi munkát kicsinyben teljesítette, lefejeztetés következtében halt meg; de azután is szükséges volt, hogy Jézus Krisztus tanítványai Isten eljövendő haragjára figyelmeztessenek és figyelmeztettek is. — Apcsel. 2:40
40
Az elizeusi munka a végső vagy nagyobb teljesülésben körülbelül 1919-ben kezdődött. Ez a munka tulajdonképpen azon munkának a folytatását képezi, amelyet eredetileg Illés volt hivatva végezni; az illési munka befejezése óta Isten hű tanúbizonyságai, a maradék tagjai, tényleg tovább végzik ezt a munkát Jézus Krisztus parancsára és vezetése alatt, miképpen Malakiás mondja: „Mielőtt eljön az Úr ama nagy és rettenetes napja!" Jehovának ez a nagy és rettenetes napja Armageddonnal következik a világra. Jehovának Malakiás útján tett kijelentése, hogy az ítéletvégrehajtó előtt Illés prófétát fogja elküldeni, mintha világosan arra utalna, hogy a látszatkereszténység (az állítólagos lelki Izrael) között hasonló állapotok lesznek, mint Illés és Elizeus napjaiban közvetlenül az Izrael feletti ítéletnek Jéhu útján való végrehajtása előtt voltak. Ezen hasonmási tényekre való tekintettel a prófécia megvilágításában csak egy következtetést vonhatunk t. i., hogy az Úr nagy és rettenetes napja Jehova ítéletvégrehajtójának, Jézus Krisztusnak a napja lesz, amidőn ő mint nagyobb Jéhu Isten ellenségeit kivégzi, kik között a r. k. hier. és többi papság képezi a legfőbb részt.
41
A vitathatatlan tényekre és próféciákra való tekintettel azt látjuk, hogy a végső teljesülésben a hasonmási illési munka úttörő munka Jehova előtt és közvetlenül Jézus Krisztusnak templomához-jövetele- és az ítélet kezdete előtt fejeződött be; hogy a prófétai illési munka teljesülése körülbelül 40 évig tartott és 1918-ban végződött, mire Jézus Krisztus haladéktalanul templomához jött; s hogy nyomban egy kis szünet után az elizeusi munka kezdődött meg, amit azok végeznek, akiket Elizeus példázott; a híveket Jézus Krisztus viszi a templomba, világosítja fel és oktatja s küldi aztán az elizeusi munka végzésére, amely 1919-óta van folyamatában. Ezek a hűséges bizonyságtevők, akikre az Úr a király-
ság minden javait (érdekeit) rábízta mindadig tartoznak folytatni ezt a munkát, amíg a nagyobb Jéhu, az ítéletvégrehajtó Jézus Krisztus fel fog lépni és a kivégzési munkáját elvégzi. Előzőleg azonban teljes figyelmeztetésben kell részesíteni a tényezőket, az elvetemülteket és a népet. Ezékiel bizonysága szerint a jószándékú emberek pecsételtetnek el homlokaikon, (9:1—4, 11) s ezt a munkát Armageddon előtt kell elvégezni és befejezni; mert amint Ezékiel mondja e munka befejezése után, akik a pecsételést végzik, választ is hoznak, mondván: „Elvégeztük, amint parancsolád." Ami további és teljes bizonyíték amelett, hogy az írószerszámos férfi, Jehova bizonyságtevőinek hű szolga osztálya, teljesen a bizonyságtevés munkájának tartozik szentelni magát és azt be is kell fejeznie. Ez a munka a jonadábok vagy a nagysokaság figyelmeztetéséből áll Armageddon előtt, amely Sátán szervezetére fog következni. Ez a figyelmeztető munka" most folyik s a nagysokaság az Úr köré lesz gyűjtve; Jézus Krisztus megmondotta, hogy e bizonyságtevő munka befejeződése után fog minden idők legnagyobb nyomora, Armageddon következni. (Máté 24:21) Ezek a próféciák pontosan egyeznek a tényekkel, s ez nem is lehet máskép. Aki még mindig azon nézet mellett áll, hogy akik a nagysokaság érdekében bizonyságtevő munkát végeznek „azzal semmire sem fognak menni", s csak „Armageddon első részének elmúlása után" lehet majd tenni valamit a nagysokaság érdekében, ezzel azt mutatja ki, hogy a próféciát nem érti s nem látja, mily kapcsolatban állnak azzal Jehova tanúbizonyságai. Természetesen ennek nagyonis örvend az ördög, ha Jehova tanubizonyságai várakozási álláspontra helyezkednek és tétlenül, összedugott kezekkel akarják megvárni Armageddon elmúlását s csak azután akarnak munkájukhoz látni. Akik azonban tényleg szeretik Istent és megértik Istenhez és az ő szervezetéhez való kapcsolatukat (hozzátartozásukat) és méltányolni is tudják, most lankadatlan szorgalommal és megújult energiával fognak menni előre, az ő parancsait követve, és nem tartják tétlenül kezeiket.
42
Ha a bizonyságtevés és figyelmeztetés munkája következtében a kereszténység nem tér a helyes útra, az „Úr nagy és rettenetes napjának" kell reá következnie. Erről a munkáról mondja a próféta: „És (a prófétai munka) az atyák szívét a fiakhoz fordítja, a fiak szívét pedig az atyákhoz, hogy el ne jöjjek és meg ne verjem e földet átokkal." (Malakiás 4:6) A „fordítja"-nak fordított héber szó „megtérésnek" vagy „visszatérésnek" is van fordítva. (Ésaiás 6:10; 51. zsoltár 13) Az Úr angyala prófétálta Keresztelő Jánosról, aki az Illésről szóló próféciát kicsinyben teljesítette: „És az Izrael fiai közül sokakat megtérít az Úrhoz, az ő Istenükhöz. És ez ő előtte fog járni az Illés lelkével és erejével, hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet." — Lukács 1:16, 17
43 A 17. versben előforduló „térítse" szó Máté 13:15-ben és Apcsel. 3:19-ben is előfordul. Zakariást, Keresztelő János atyját az Úr ihlette meg, hogy János felől ezeket jövendölje: „Te pedig, kis gyermek, a magasságos Isten prófétájának
hivattatol; mert az Úr előtt jársz, hogy az ő útait
61
megkészítsd; és az üdvösség ismeretére megtanítsd az ő népét, a bűnöknek bocsánatjában. A mi Istenünk nagy irgalmasságáért, amellyel meglátogatott minket a naptámadat a magasságból, hogy megjelenjek azoknak, akik a sötétségben és a halálnak árnyékában ülnek; hogy igazgassa a mi lábainkat a békességnek útjára." (Lukács 1:76-79) Keresztelő János igazi lévita volt, felőle mondta Malakiás próféta: „Igazság törvénye volt az ő szájában és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességben járt velem és sokakat megtérített a bűnből. Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő." (Malakiás 2:6, 7) Keresztelő János az eltévelyedtekkel szemben való kötelessége teljesítésében, hogy azokat az Úrhoz visszatérítse, Illés prófétához hasonlóan jövendölt. — Nehémiás 9:26
44 A megjövendölt munka célja volt, hogy „az atyák szívét a fiákhoz térítse", illetve őket megtérítse. Az „atyák" a felelős tisztségeket viselőket, a vezetőket, Isten igéjének magyarázóit jelenti több írás-szöveg szerint. (Apcsel. 22:1; 7:2; Nehémiás 7:70, 71; Apcsel. 3:24, 25) Ez azt jelenti, hogy a kereszténység felelőssége főképpen azokat terheli, akik vezetői és tanítói voltak, például a papságot tévesen az Úrénak nevezett szervezetben. Ugyanez a szabály vonatkozik Isten népének egykori vezetőire, tanítóira és véneire. Keresztelő János napjaiban a zsidók vezetői Ábrahám fiainak tartották magukat, ezek a prédikátorok vagy rabbik mondták volt: „Ábrahám a mi atyánk!" (Máté 3:9) Jézus azonban tudtukra adta: „Ha Abrahám fiai volnátok, Ábrahám cselekedeteit is cselekednétek." (János 8:39) Ábrahám Istent, a királyi ház tagjainak atyját képviselte. Jézus szavaiból kitűnik, hogy Keresztelő János azokat a zsidókat, a farizeusi papságot nem tudta visszatéríteni Jehova Istenhez, az Atyához.
45 A Malakiás 4:6-ban említett „fiak", nem
„gyermetegségre" mutat, hanem utódokra, illetve ivadékokra és Ábrahám valódi magvát jelenti. A hűségesek gyermekeit jelenti: „A hitből valók, ezek Ábrahám fiai." (Galata 3:7) Ugyanezek felől írta az apostol: „Sem nem mindnyájan fiak, akik az Ábrahám (testi) magvából valók; hanem: Izsákban neveztetik néked a te magod. Azaz, nem a testnek fiai az Isten fiai (illetve nem a zsidók, akik Ismael gyermekei, tehát testiek), hanem az ígéret (Ábrahám lelki fiai) fiait tekinti magul. — Róma 9:7, 8
46
Azok felől áll megírva, akiket Isten királyi háza számára kiválaszt: „Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel." (Zsidók 2:16) Ezzel kapcsolatban figyeljük meg, hogy Malakiás próféta az elkövetkezőkről így szól: „Az atyák szívét a fiakhoz fordítja és a fiak szivét az atyákhoz." Ezt a tárgyat az angyal következő szavai jobban megvilágítják, amit Zakariásnak mondott: „ ... Hogy az atyák szívét a fiakhoz térítse és az engedetleneket az igazak bölcseségére, hogy készítsen az Úrnak tökéletes népet." (Lukács 1:17) Az „igazak" vagy hívek nyilván mindazon hűségeseket magukban foglalják, akik teljesen Istennek szentelték magukat és itt az ő bölcseségének kinyilvánítására használtatnak, tehát az is, aki szelle-
mi táplálékot tálal fel, illetve Isten akarata szerint másokhoz viszi az Úrtól nyújtott táplálékot. A hajdani hű próféták Jehovának a nagyságos Atyának látható képviselői voltak, bölcs mondásaik és jövendöléseik felőle szóltak. Ennek a próféciának főcélja nyilván a következő: Jehova számára egy népet kell készítenie s akik Isten akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, azokat az emberi tanoktól az Atyához, Jehova Istenhez fordítsa; ami azt jelentené, hogy azon oktatóknak és véneknek szívét, akik addig emberi tanításokat követtek a gyülekezetekben, visszatérítse az Atyához mint Isten igazi gyermekeit s így kellő szívállapotba hozva népet készítsen a maga neve számára; valamint azt is jelenti, hogy emberi tanítások gyermekeit vagy utódait Isten igéjének tényleges tanításaira elvezesse.
47
Ha az utasítás és figyelmeztetés következtében Isten állítólagos népe nem tér meg vagy lép a helyes útra, a megemésztő tűz haladéktalanul be fog következni. Azért mondja a prófécia: „Hogy el ne jöjjek és elveszítsem e földet örök veszedelemmel (egyszer és mindenkorra elpusztítsam).“ Azon munka, amelynek végzésére az Úr hű népét utasítja, több év óta folyik, de csak nagyon kevesen hallgattak az üzenetre és vették figyelembe. Határozottan még a nagysokaságnak ki kell jönnie a nagy tömegből; de maga a nagysokaság is a földön élő tömegekhez képest csak csekély létszám. A látszatkereszténység nemzetei sok millió oly embert számlál akik közül sokan Isten gyermekeinek tartják magukat; tényleg azonban majdnem mind az ördög gyermekei (szellemileg) s az apostol kijelentése szerint mind gonoszban vesztegelnek. (János I. 5:19) A nagysokaság olyanokból áll, akik szívesen meghallgatják az igazság beszédét s aztán hátat fordítanak Sátán szervezetének és Armageddon előtt határozottan kijelentik, hogy az Úr mellett foglaltak állást. 1918-ig az illési munka nem tett jó benyomást a „kereszténységre"; ama munka tehát a szíveket nem fordította (térítette) Jehova Istenhez, a nagy Életadóhoz, az Atyához. Jézus Krisztus állítólagos követői közül csak kevesen tértek meg és lettek Isten igazi gyermekeivé. Most a elizeusi munka folytatja az Illés által kezdett munkát, s az Úr ezt a munkát használja a nagysokaságnak az ő nyájába való hozatalára; az emberiség sokkal nagyobb része ellenben távol fog maradni Isten szervezetétől és az ördög mellett fog maradni, s ezért kell bekövetkezniük a próféciában hirdetett következményeknek is, ami azt jelenti, hogy az Úr „átokkal sujtja" a földet, illetve teljesen elpusztítja (Sátán világát). Ez a látszatkereszténység és Sátán szervezetének teljes bukását jelenti. Az elizeusi munka, — melyet Isten népe végzett — ideje alatt az ó tanúbizonyságai isteni küldetésükkel egyezően mindmostanáig hirdették „Isten bosszúállása (igazolása) napját", illetve Isten elkövetkező átkát, ami rövidesen a világra szakad. (Ésaiás 61:2) Jehova elkészült és felszentelt népét kötelezte bosszúállásának hirdetésére a tényezők és a nép előtt és azok figyelmeztetésére, hogy aki akarja, alkalmat nyerjen az Istenhez való térésre. Ez elől a kötelesség és feladat elől, melyet az Úr ruházott népére, nem térhet ki. Ha a bizonyságtevők nem közölnék a figyelmeztetést, őket terhelné érte a felelősség s azoknak vére is, akik tudat¬
62
lanságból pusztultak el, a hanyagokat terheli. De ha a bizonyságtevők, híven hirdetik az üzenetet, a törvényteleneket figyelmeztetik és a jószándékúak előtt feltárják a királyság hírét, akkor teljesítették kötelességüket, amely szövetségük folytán terheli őket; az ily hűségért részesülnek az Úr elismerésében.
48 Jehova hű népe mintegy tizenöt vagy több éve hirdeti Jehova ítéleteit, melyeket Armageddonkor nagy ítéletvégrehajtója, Jézus Krisztus útján fog végrehajtani. Ha a hűségesek ezt a munkát eleitől végig végre akarják hajtani, nem szabad lelankasztaniok kezeiket, sem pedig jobb vagy kedvezőbb időre várakozniok. Nem az ő dolguk, hogy pontosan tudják, mikor következik be az átok, illetve Armageddon mikor fog kitörni. Arról azonban bizonyosak lehetnek, hogy Armageddon nincsen már nagyon messzi, mivel az a munka, amelyet most végeznek, közvetlenül a viadal előzményét képezi. A maradék kötelessége és ő tartozik követni Isten parancsát mindaddig, amíg Isten a munka befejezését kijelenti. Aki ezzel ellenkezően akarja befolyásolni az Úr szolgáit és tevékenységüket lankasztani vagy megbénítani akarja, törvényszegést követ el; az Úr világosan kifejezésrejuttatta azon szándékát, hogy a törvényszegőket elpusztítja.
49
Ne feledjük, hogy az Úr főképpen az elmúlt évtized alatt tárta fel folytonosan a próféciákat, illetve azok jelentőségét népe előtt a WT irataiban. Némelyek, akik Isten népe közé vegyültek, nem tanulmányozták a folyóiratokat, hanem azt állították, hogy azokban csupán egy embernek vagypedig embereknek a nézetei vannak kifejezésre juttatva; ennek a felfogásnak lett aztán az eredménye, hogy nem értik helyesen meg a felkenteknek Jehovával és Jézus Krisztussal való kapcsolatát. Fogalmuk sincsen a próféciákról s ezáltal világosan bizonyítják, hogy nem tartoznak a templomban felvilágosultak közé. Amidőn Isten népének csoportjaiban egyesek felállnak és szavaikkal a bizonyságtevő munka lassítását (csökkentését) és a munkások befolyásolását akarják keresztülvinni, azt állítván, hogy a munkával „semmire sem mennek", a hűségesek kerüljék az ilyeneket és az ilyenek befolyását; mert az ilyenek szavai és befolyása nem csupán szakadásokat idézhet elő, hanem az Isten szövetségében levőket álomba is szenderítheti. Jehova most nyilván és kétségtelenül feltárja a hajdani próféciákat az ő maradék népéhez tartozók előtt, hogy teljesen tudomásuk legyen az ő szándéka felől, s miután arról ekképpen értesülést szereztek, megvigasztalódjanak s megerősödve kitartsanak, megerősödve reménységükben, résztvegyenek Jehova nevének igazolásában, hogy örökké az ő áldott és dicső szervezetében legyen szabad tartózkodniok. Ebben az időben kell egy értelmen lenniük Isten összes felkentjeinek, hogy a reájuk bízott munkát egyértelemmel és összhangban végezzék. „Hogy egy szívvel, egy szájjal dicsőítsétek az Istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyját." (Róma 15:6) Minden bi-
zonyíték egy dologra mutat, s ez az, hogy Jehova rövidesen teljesen tisztázni fogja nevét, s akik abban közreműködnek, az Úr áldásaiban
is részesülni fognak és zárt sorokban tartoznak állani az ellenséggel szemben; nem fognak semilyen teremtménynek és dolognak sem üdvösséget tulajdonítani, hanem azt kizárólag csak Istentől és Jézus Krisztustól remélik és habozás nélkül szüntelenül tovább fogják hirdetni Isten országát és dicsőségét. Emiatt is figyelmezteti komolyan a Mester a maradékot a következőképpen: „Légy hű mindhalálig és neked adom az Élet koronáját!" (Jelenések 2:10) Az ily hűség azt jelenti, hogy mindenkor megbízható kell lenni és komolyan kell végezni az Úrtól kiutalt feladatot, mindenkor vigyázni kell a királyság érdekeinek ápolására és a nagy Királyt és az ő országát kell magasztalni.
Tanulmánykérdések
18-19 Indokold meg Jehova népének türelmét és örömét az ily elvetemült üldözésekre való tekintettel!
(Angol W. 1936 december 1.)
