Malakiás (2. rész)
Az
ŐRTORONY
és Krisztus
jelenlétének hírnöke
Ti vagytok az én
tanúim, szól Jehova,
hogy Isten vagyok.
Ésaiás 43:12
Vigyázó! meddig még az éj?
Ésaiás 21:11
The Watchtower and Herald of Christ's Presence
(Hungarian Edition)
Monthly, March 1937
Revista lunara - Anul 24
Vallásos f-irat 24. évlolyam
5-6 szám
1937 március hó
TARTALOM
Malakiás II. rész
43
Malakiás III. rész.
52
Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)
Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.
Az ŐRTORONY
és Krisztus jelenlétének hírnőke
24. évfolyam
1937 március hó
5-6 szám
Malakiás
„De elvesznek a bűnösök és gonoszak egyetemben, s megemésztetnek, akik az Urat elhagyták" — Ésaiás 1:28
(II. rész)
1 JEHOVA nem változik meg. Immár kezdetben kifejezésre juttatta szándékát s ezt a szándékát úgy is fogja megvalósítani, ahogyan mondotta: „Nem csak szóltam, ki is viszem, elvégzem, meg is cselekszem!" (Ésaiás 46:11) „Öröktől fogva ismeretes az Úr előtt az ő műve". (Apcsel. 15:18, Káldi) Kifejezte azon szándékát, hogy a világból egy népet fog választani magának, nevezetesen Jézus Krisztust s az ő királyi udvarának 144 ezer tagját, valamint a „más juhokat", a jonadábokat vagy „nagysokaságot;" ezt a maga módján, kitűzött idejében és akarata szerint fogja cselekedni. Kifejezte azon szándékát, hogy a mennyet és a földet is megtisztítja mindattól, ami az ő munkáját zavarja vagy zavarni akarja, s hogy teljes és meg nem változó hűséget kíván mindazoktól, akik az ő kegyében óhajtanak maradni. Ő fogja elpusztítani a gonosztevőket és megtartani az igazakat. Minden gonosztevőt megsemmisít.
2 Ezzel a következtetéssel egyezően mondja az Úr prófétája útján: „Mert én, az Úr, meg nem változom, ti pedig, Jákobnak fiai, nem emésztettek meg!" (Malakiás 3:6) Ezt az angol Roterham-ford. így fordítja: „Én vagyok Jehova, én nem változom meg; azért nem morzsoltattatok öszsze ti, Jákob fiai". Isten előre ismerte azon osztályt, amely az ő kegyelmében fog részesülni, s természetesen az egyes személyeket is előre ismerni tudta volna, de ezt nem cselekedte. Isten nem személyválogató. Határozottan az a szándéka, hogy nevének igazolása érdekében meg fog őrizni egy maradékot. „Jákob azon fiai, akik nem fognak elpusztulni" a maradék tagjai, mivel ez a szöveg a világ végére vonatkozik, amelyen most élünk.
3 Miért nem őrlődnek fel Jákob ezen fiai? Mivel a nagy ötvös tüzében kipróbáltattak, Jehova iránti hitük, hűségük és feddhetetlenségük miatt győzelmesen kerültek ki a tűzből. A szilárd alapon, a „megfeszített" Jézus Krisztuson építkeztek, s amidőn a tűz a „szénát", „fát" és „pozdorját" felégette, örvendtek, hogy az Úr mellett álltak és tovább is rendületlenül állanak a mozdíthatatlan alapon. Megőrizték feddhetetlenségüket Isten előtt s most tiszta érzelmüket meg kell őrizniök iránta. Az Úr ugyancsak a következő szavakkal fejezi ki a gonoszak elpusztítására és az igazak megtartására vonatkozó szándékát: „Mert ha néped, Izrael, szám szerint annyi lenne is, mint a tenger fövenye, csak maradéka tér meg; az elvégezett pusztulás elárad igazsággal". — Ésaiás 10:22
4 Jehova szerette Jákobot, mivel szilárd hitet fejezett ki irányában s emiatt is részesült Isten
elismerésében. Jákob tehát azt a csoportot példázza, amely szereti az Istent és hűséges engedelmességgel bizonyítja be ezen iránta való szeretetét. „Jákobot szerettem, Ézsaut gyűlöltem". (Róma 9:15) Isten is gyűlöli az Ézsauban példázottakat. Isten Jákob és Ézsau iránt is szeretettel viseltetett mindaddig, amíg Ézsau Isten iránt hűtlenséget mutatott. (Zsidók 11:9—21) Az Úr jelképileg az Ézsauban és Jákobban példázott osztályokra utalva, Malakiás próféta útján a következőket íratta: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyafia vala-é Ézsau Jákobnak? azt mondja az Úr, Jákobot pedig szerettem. Ézsaut ellenben gyűlöltem és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá". — Malakiás 1:2, 3
5 Isten törvénye tiszta és világos s nem változik meg; a hívek és a gonosztevők felől mondja: „Megőrzi az Úr az őt szeretőket; a gonoszokat pedig megsemmisíti". (145. zsoltár 20) Amidőn Jehova elhatározása megvalósul, tiszta világegyetemmel fog rendelkezni s minden élő teremtmény az ő pártján fog állani és az ő dicsőségét hirdetni. (150. zsoltár 6) Aki Jézust követni kezdi nyomdokain, tartsa eszében Isten változatlan törvényét. A helyes úton csakis úgy lehet előrehaladni, ha azon értékes táplálékkal tápláljuk elménket, amelyről Jehova gondoskodott.
6 Az Úr Jézus Krisztus hív apostolai tekintettek azok atyáinak, akik később csatlakoztak a gyülekezethez. (Péter II. 3:4; János I. 2:13) Nem voltak „atyáknak" megszólítva, hanem az Úr azoknak nyilvános elismerésére használta őket, akik az ő szervezetéhez szegődtek s ezért mondható írás szerint, hogy Isten ezen fiait ebben az értelemben az apostolok nemzették. Pál ap. mondja: „Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem mint kedves fiaimat intelek. Mert ha tízezer tanítótok is volna Krisztusban, de atyatok nincsen sok, mert Krisztus Jézusban az evangélium által én nemzettelek titeket." — Kor. I. 4:14,15
7 Rövidesen a hűséges apostolok elhunyta után a hittől való elszakadás kezdődött. Többen, akik az Úrtól elfordultak, zúgolódni kezdtek és kritizálni kezdték az Úrtól a gyülekezetben létesített rendet és szolgálatot. A zúgolódók a munka végzési módja ellen zúgolódtak, mivel azzal nem tiszteltek embereket. Attól kezdve mostanáig voltak azok között, akik magukat az Úr felszenteltjeinek vallották, önző stréberek s ezek voltak a mindent kifogásoló zúgolódók. Ezek megvetették Jehova Istennek, a nagy életadónak és Atyának, vala-
44
mint anyjuknak, Isten szervezetének (egyházának) utasításait. (Példb. 6:20) Tehát ugyanoly szellemet fejeztek ki, mint azok, akik Jézus és az apostolok idejében lettek zúgolódókká. Pál ily embereket jellemez, akik az apostolok idejében az Igazságban levőknek vallották magukat, mondván: „Az ilyen emberek fecsegése úgy terjed, mint a rákfene. Ezek közül való Himeneus és Filétus is, kik eltévelyedtek az igazságtól, azt állítva, hogy a feltámadás már megtörtént, — s jó néhány ember hitét feldúlták." (Tim. II. 2:17, 18, Káldi) Azok az emberek fecsegni kezdtek és a maguk önző útjának követése mellett tartottak ki. Ilyenek mindenkor voltak azok között, akik azt vallották, hogy magukat az Úrnak szentelték. A Szentírás világosan kijelenti, hogy ezek eltértek Isten rendeléseitől és az ördögnek lettek a gyermekei, mert ő az ilyenek atyja. Az ilyenekről mondotta Jézus, akik az ő idejében éltek: „Tehát magatokról tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok a próféták gyilkosainak ... Kígyók, viperák fajzatai, hogy kerülitek el a gyehenna büntetését". (Máté 23:31, 33) Törvényeit Isten nem úgy hozta, hogy az alól bizonyos személyek kivételt képezzenek, mert az ő szabályai egyenlőképpen vonatkoznak mindenkire. A kérdés az, hogy a teremtmény alá akarja-e rendelni magát az Úr szabályainak, vagy sem.
8 Némelyek szándékosan fordulnak el Istentől és az ő törvényeitől, mások viszont valamily befolyás vagypedig kötelességeik elközömbösödése folytán, s aztán az Úrtól eltérnek. Ilyeneknek mondja Isten prófétája által: „Atyáitok idejétől fogva eltértetek rendeléseimtől és nem tartottátok meg azokat. Térjetek hozzám és én is hoztok térek, azt mondja a Seregeknek Ura. De azt mondjátok: Miben térjünk meg?" (Malakiás 3:7) Itt nyernek meghívást, akik a téves útra tértek, hogy forduljanak vissza az Úrhoz, illetve hagyjanak fel hanyagságukkal és közömbösségükkel, forduljanak teljes szívükkel a királysághoz és szenteljék magukat Jehova nevének igazolására és álljanak teljesen és feltétlenül az Úr mellé. Kerüljék az emberek rossz befolyását és rázzanak le magukról minden emberi félelmet; mert az az ördög kelepcéjébe vezet; az ördög a félelemmel ejti fogságába a félénkeket. (Példb. 29:25) El kell fordulni
a bálványoktól, az ördög szervezetéhez fűző minden köteléket el kell vágni s nem kell megalkudni, sem közös ügyet vállalni ezzel az ördögi intézménnyel.
9 Ennek példája Eliásib főpap és az ammonita Tóbiás. (Nehémiás 13:4—28) Jehova nyitva hagyta a megtérés útját mindaddig, amíg az eltévelyedett nem ment túl messzire és őszintén kíván egyetértésben lenni az Úrral. Hiszen az Úr mondja: „Térjetek hozzám, szól a Seregeknek Ura, és hozzátok térek... könyörületességgel fordulok Jeruzsálemhez." — Zakariás 1:3, 16
10 De úgylátszik, hogy csak kevesen fordíthatók megint vissza azok közül, akik a téves útra tértek. Ha egyszer valaki önző becsvágytól űzve téves útra tért, elvakul azon ténnyel szemben, hogy mindinkább eltávolodik az Úr útjától. Az ilyen nem érti az Úrhoz való viszonyát. A megértés szükséges voltát talán hevesen hangoztatja mások előtt; tényleg azonban ő maga nem megértő az írás értelmében. A „megértés" a teremtmény részéről Teremtőjével szemben való függésének kellő megismerését és értékelését, valamint kötelességének
és kiváltságainak is ugyanily megismerését jelenti és alázatos magaviseletét az Úristen előtt, ami azt jelenti, hogy minden tekintetben engedelmeskedni tartozik Isten igéjének és nem szabad önző célokra törekednie, bármily okosnak is tartsa magát. (Mikeás 6:8). Az Úrtól elszakadt izraeliták mai képmásai Jézus Krisztus azon állítólagos követői, akik nem látják a Teremtő és teremtmények közti helyes kapcsolatot és azt méltányolni sem tudják; ezért mondották az izraeliták az Úrnak: „Miből kellene megtérnünk?" Nem azért tették fel a kérdést, mintha meg akarták volna állapítani miben hibáztak és mi a bűnük. Ugyanez vonatkozik azokra is, akik azt hiszik, hogy a helyes úton járnak, tényleg azonban nem járnak azon. Ezek beképzeltek, magukat hibátlanoknak és ártatlanoknak (feddhetetleneknek) tartják és azt képzelik, hogy nem tértek el az Úr rendeléseitől. Az ily hűtlenek ebből az okból veszik zokon, ha tudtukra adják, hogy a helyes útról letértek. Ha figyelmeztetve lesznek eltérésükre, haragusznak azokra, akik őket figyelmeztetik; ez mutatja, hogy nagyon is oktalanok. „Aki tanítja a csúfolót, nyer magának szidalmat; és aki feddi a latrot, szégyenére lesz... Adj a bölcsnek és még bölcsebb lesz; tanítsd az igazat és öregbíti a tanulságot. A bölcseségnek kezdete az Úrnak félelme; és a Szentnek ismerete az eszesség." (Példb. 9:7, 9, 10) Itt az írás világosan megállapítja azon szabályt, hogy amely ember nem a Szentírás értelmében féli az Istent, nem elég bölcs és értelmet csak úgy szerezhet, ha a Szentet és a hozzá való viszonyát felismeri.
11 Jehova válaszol a magukat még mindig ártatlanoknak tartó hűtlenek szemtelen kérdésére, mondván: „Avagy az ember csalhatja-é az Istent? Ti mégis csaltatok engem. És azt mondjátok: Mivel csalunk téged? A tizeddel és az áldoznivalóvall" (Malakiás 3:8) A kétszínűek és a képmutatók azt állítják, hogy Isten mellett állanak s mindent megadtak Istennek, amivel tartoztak neki, tehát eszük ágában sincsen megcsalni és rászedni az Urat. Az Úr az itélőbírója azok őszinteségét és becsületességét illetőleg, akik ezeket állítják. Ő mindenkinek ismeri az indítékait. Az Úr saját maga válaszol erre a kérdésre, mondván: „Mégis csaltok engem!" Hogyan lehetséges ez, hiszen az Úr a mennyben, a rablók pedig a földön vannak? Jehovának, az Úrnak bizonyos érdekei vannak a földön; főképpen 1914 óta, mivel királyát uralkodásra ide küldte és 1918 óta hozzákezdett az igazak és a hamisak elválasztásához és az ország minden földi érdekeit a hűségesekre bízta és őket a „hű és a bölcs szolga osztálynak" nevezte. Mindazok, akik Istennel szövetségben állnak, hozzájárulni tartoznak a királyság előmozdításánhoz és neveléséhez; mert mindenük, amivel bírnak, az Úré és a királyság érdekeit az Úr nevében kell kezelni. Gondosan óvni tartoznak a királyság ezen érdekeit és azzal kapcsolatos kötelességeiket híven tartoznak teljesíteni. Csak úgy lehetnek kedvesek az Úr előtt, ha teljesen megbízhatók és Isten törvényei szerint járnak el. Azok, akik kevés értelemmel bírnak és bölcseség híján vannak, a maguk igazolására így szólnak Istenhez: „Miben csaltunk meg Téged?" A bölcs szívesen fogadná az oktatást, csakhogy a helyes úton járhasson és nem fog mentegetőzni. Mély alázattal és töredelmes szívvel inkább arra kérné az Urat, hogy ve-
45
zérelje őt az ő névéért örökkévaló utakon és tanítsa meg az igazságra. Azok ellenben, akik vallásos külsőséghez ragaszkodtak és csak azért jártak gyülekezetbe, hogy igazaknak tartsák őket, meghallgatták az előadásokat, úgynevezett „jellemfejlesztést" és jámbor szokásokat ápoltak, tényleg elvakultak a valódi helyzetükkel szemben. Kérdésükre közli velük az Úr, hogy a „tizedtől és az áldozattól" fosztották meg őt. Az izraeliták Jeruzsálemben tartoztak beszolgáltatni a tizedet. (Mózes III. 27:30—32) Ábrahám tizedet adott Melkisedek királynak, a Felséges papjának, s ezzel az Úrnak, az Istennek adta azt. (Mózes I. 14:18—20) Ábrahám igazi gyermeke, miképpen a hív Ábrahám, Istennek és az ő királyának, Jézus Krisztusnak fogja adni azt, amit a tized példáz. (Mózes I. 28:20—22) Maguk a léviták is, akiknek a földbirtokban nem volt részük és a néptől tizedet kaptak, Isten főpapjának tizedet fizettek. (Mózes IV. 18:24—30) Ezt a templom fenntartása érdekében tették, valamint azok érdekében, akik a templomban szolgáltak, emiatt követeltetett meg a néptől, hogy a tizedet megfizesse és az áldozatokat beszolgáltassa. — Mózes V. 12:19; 14:27—29
12 Malakiás próféciájának ez a részé amint látszik Nehémiás napjaiban teljesült be kicsinyben. Az izraeliták elmulasztották teljesíteni kötelességüket, és Nehémiás ezt nyomatékosan szemük elé tárta. „Megtudtam azt is, hogy a léviták részeit nem adták meg; ennek miatta kiki az ő mezejére szélede el az Isten házában szolgáló léviták és énekesek közül. És megfeddém a fejedelmeket és mondám: Miért hagyatott el az Isten háza? És egybegyüjtvén a lévitákat, helyükre állítám őket; az egész Júda pedig meghozá az olajnak, a mustnak és a gabonának tizedét a tárházakba. És felügyelőkül rendelém a tárházak fölé Selemiát, a papot, Sádokot, az írástudót és Pedáját a léviták közül, és melléjük Hanánt, ki Zakkur fia, ki Mattánia fia vala, mivelhogy híveknek ítéltettek volt és az ő tisztük vala kiosztani atyjokfiának részét. Emlékezzél meg én rólam én Istenem, ezért és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jó téteményeim, amelyet cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival". — Nehémiás 13:10—14
13 Ennek a próféciának nagyobb teljesülése Isten gyülekezetének illési és elizeusi munkája idejére esik. A lázadozók és mások ezen idő alatt lettek hanyagok és nem ütötték meg a mértéket, az Úr parancsának teljesítése helyett önző dolgokkal kezdtek foglalkozni és nem hirdették az ő nevét és országát másoknak, akik szívesen meghallgatták volna. Ez vonatkozik az illési és az elizeusi korszakra is; a templom ezen idő alatt épült fel
és az ítélet folyamatban volt.
14 Azoknak, akik nem akarják megszívelni vagy megfogadni Jehova feddését, mondja: „Átokkal vagytok elátkozva, mégis csaltok engem: a nép egészben!" (Malakiás 3:9) Ez Jehovának nyomatékosan hangsúlyozott kijelentését képezi az elvetettek közeli pusztulását illetőleg; most az Isten azt követeli bizonyságtévőitől, hogy az ő nevében tegyék meg és ismételjék ezt a kijelentést, hogy mások is tudomásul vegyék. Amennyiben az illési munkát befejeződéséig, 1918-ig nem támogatták s amennyiben most az elizeusi munkát teljes szívükből támogatni félnek, ez átkot hoz rájuk. (Malakiás 4:5, 6) Az Úr e kijelentésében
nyilván az egész látszatkereszténység, a gonosz szolga osztály vagy a „bűn embere" és a „választás útján véneknek nyilvánítottak" is bele vannak foglalva, akik nem javulnak meg. Ezek nem támogatták a királyság érdekeit, amire magukat Jehova bizonyságtevői mindezideig szentelték; hanem ellenkezőleg mindent elkövettek a királyság munkájának téves bemutatása, zavarása, akadályozása érdekében. Ezek az ellenkezők nem részesítik tiszteletben Istent és Jézus Krisztust és nem is viselik szívükön Jehova nevének tisztázását. Csak magukkal törődnek, amint az apostol mondja, csak a „saját hasuknak szolgálnak"; az Úr az ilyeneket eltaszította magától. (Róma 16:18; Filippi 3:19) Jehova prófétái útján figyelmeztette Izraelt és most is figyelmeztet, bizonyságtevői útján ezekre a dolgokra terelve a figyelmet: „Ha meg nem hallgatjátok és ha nem veszítek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldásotokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre." — Malakiás 2:2
15 A testi Izraelre következő átok termésüknek jég-, aszály és kártékony rovarok útján való pusztulásából állott. (Aggeus 1:11; 2:17; Jóel, 2:25) A gyümölcs éretlenül hullott le a szőlőtőről és a nép nem részesült Isten áldásában. (Malakiás 3:11) Ezek példázzák, mi fog történni a világ végén azokkal, akik Istennel szövetséget kötöttek, de azután eltérnek tőle.
16 Azután kimutatja, mily kötelezettség terheli azokat, akik Isten akaratának teljesítésére szövetségét kötöttek; ez a kötelezettség a királyság érdekeinek támogatásából áll. A zsidók megcsalták Istent, amennyiben a köteles tizednek csak egy részét szolgáltatták be az úrnak. Azt gondolták, megcsalhatják Istent; ámde ő így szólt hozzájuk: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájában hím és fogadást is tesz; mindazáltal hitvánnyal áldozik az Úrnak." (Malakiás 1:14) Ezért mondta az Úristen akkor és mondja most azoknak, akik az ő áldására vártak: „Hozzátok be a tizedet mind az én tárházamba, hogy legyen ennivaló az én házamban és ezzel próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregeknek Ura, ha nem nyitom meg nektek az egek csatornáit és ha nem árasztok reálok áldást bőségesen." (Malakiás 3:10) Ezen a napon Jehova az igazságok oly özönével árasztotta el népét, mint azelőtt soha sem, és királyságával megáldotta. Végtelenül sok gyümölccsel ajándékozta meg s ezek a gyűmölcsök a feltárt igazságok, melyek Jehováról és az ő országáról beszélnek. Habár ezen igazságokkal Vigasztalásukra és reményük felélénkítésére ajándékozta meg, nem szabad azokat mások kizárásával használniok. Ezeket a gyümölcsöket azért adta népének, hogy azokat másokhoz is elvigye és mások figyelmét is felhívja azokra, s így minden gyászolót megvigasztaljon, aki igazság után szomjazik és vágyakozik.
17 Az igazság által megvilágosítottak Jehovát tartoznak az adományozónak tekinteni, amit ki kell fejezniük azzal is, hogy a királyság gyümölcseit elviszik az igazságkeresőkhöz. Ezt a levitákra, idegenekre, árvákra és özvegyekre vonatkozó törvények példázzák. (Mózes V. 14:22—29) Azoknak jelszava, akik teljesen hívek Isten- és az ő királya iránt, a következő: „Jehova Isten-
46
nek és az ő országának munkáját folytatni kell; tehát mindenkor síkra kell szállni Jehova és az ő igazolója mellett". Ezek a hívek értékelik kiváltságukat, hogy a templom munkáját támogathatják, amit azzal cselekesznek, hogy minden erejükből terjeszteni igyekeznek a királyság üzenetét. Tizedüket teljesen beszolgáltatják az Úr házában és megfogadják a zsoltáros figyelmeztetését. „Adjátok az Úrnak nevének dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld." — 96. zsoltár 8, 9
18 Az Úr „tárháza" az ő kincstárnokának házában van. (Nehémiás 13:12, 13) Jeruzsálemben az Úr tárháza a templomban volt, ami Isten templomát vagy nagy szervezetét példázza. A templom szolgálattevőit a tizedből tartották fenn. Ezt a tizedet azért kellett odavinni, hogy „legyen eledel az én Istenem házában", természetesen nem Jehovának volt szüksége arra, hanem az ő szolgáinak, akik a templomban szolgáltak. Hasonlóképpen az Úr mostani szolgái, akik teljesen neki szolgálnak, semilyen hasznot sem hajtanak Istennek; de ezáltal alkalmuk nyílik hűségük kifejezésére, ártatlanságuk megőrzésére és arra, hogy Jehova nevének tisztázásában közreműködjenek. „Próbáljatok meg engem, azt mondja a Seregek Ura". Hogyan próbáljuk meg? — Azáltal, hogy beigazoljuk, hogy Isten a szövetségben vállalt ígéretét megtartja, cselekedeteinkkel bizonyítjuk hitünket. Ez nem Isten-kísértés, hanem az ő parancsainak megtartását jelenti. Az Úr mondja: „Próbáljatok meg engem, ha meg nem nyitom nektek az egek csatornáit és áldást árasztok reátok." Ezáltal ígéri az Úr, hogy az igazság esőzuhatagát bocsátja azokra, akik az ő parancsait megtartják és ez felüdíti őket és megerősíti népét, mire gazdag aratás következik. Ezt az ígéretet kapta a nép Moáb mezején a hűség szövetségének kötésekor s ez példázza azon nagy áldást, amely a szövetségben levő hívekre következni fog. — Mózes V. 11:13—15; 33:13, 28
19 Hogy Isten hívei gazdag áldásokban fognak részesülni, kitűnik az ő szavaiból: „míg nem lesz helyük azok számára". Az Úr 1919-ben indította népét templomának munkájában való szorgalmas tevékenységre. Akkor bőven kínálkozott munkaalkalom s azóta is mindezen ideig. Számtalan áldást árasztott azokra, akik tovább is híven szolgáltak Istennek és az ő királyának. Az igazság nagy esője hullott az égből, amennyiben Isten feltárta próféciáit népe előtt s oly csodálatosan ellátta, hogy örömében így énekel: Mily csodálatos! Az Úr ebben az időben szereztetett be nyomdákat, nyomdai gépeket és sok gépet és sok embert állított a gépek mellé, akik ezt és más munkát is képesek voltak elvégezni az ő szolgálatában. Sokféle különböző könyvvel és iratokkal ajándékozta meg, melyek az ő üzenetét tartalmazták, hogy azokat a néphez hazavigyék és megvigasztalják az igazság kutatóit. Az Úr ezen kiváltságok mellé egyéb áldásokat is adott, amenynyiben üzenetét rádió, beszélőgépek és hordozható grammofónok és teljesen felszerelt hangszóróskccsik útján is hirdettette s így alkalmat nyújtott arra, hogy bizonyságot tehessenek az uralkodó tényezők és a nép előtt is. A felkentek együtt örvendeztek ezen alkalmak felett s nyilván tapasztalták, hogy elég helyük sincsen mindezen
áldások számára, hogy ezen igazságokat el vihessék másokhoz úgy, ahogyan szeretnék. Nagy volt az örömük és most is nagyon örvendenek, hogy az örömhírt a „más juhokhoz" vagy jonadábokhoz vihetik és a szolgálatban való közreműködésre hívhatják és maguk is elvihetik másokhoz az ország gyümölcseit, akik szomjaznak az igazság után. Mindezeket Jehova nevének dicsőítésére és az ő nevének tisztázására való tekintettel cselekedtek. Örömmel gondolnak az Úr parancsára: „Tiszteld az Urat a te marhádból, a te egész jövedelmed zsengéjéből. Ekképpen megtelnek a te csűreid eleséggel és musttal áradnak el sajtóid válúi." (Példb. 3:9, 10) Tényleg magukon tapasztalták mindezen áldások bekövetkezését.
20 A látszatkereszténység, a „vének" és „álmodozók" gúnyolódnak afelett, hogy Jehovának népe van a földön, melyet így megáldott. Viszont mások, akik tündökölni szeretnének az emberek előtt, akadályt szeretnének az Úr kocsikerekei közé görgetni; de a hívek mindezekre való tekintét nélkül előre mennek, a Felséges dicsőségét és az ő országát hirdetik és mindinkább gyarapodnak az áldásban. Most visszapillantást enged nekik és eddigi útjuk egy részét áttekinthetik s megláthatják, mily csodálatosan részesültek Isten áldásaiban és gondviselésében, s ez fokozza a hűségesek örömét.
Megvédelmezi a híveket
21 Jehova aztán a következő szavakkal buzdítja és bátorítja népét: „És megdorgálom érettetek a kártevőt és nem veszti el földetek gyümölcsét és nem lesz a szőlőtök meddő a mezőn, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3:11) Az Úr a szentély megtisztítása óta világosan megkülönbözteti a hűséges lévitákat a hűtlenektől. Malakiás próféciája mindkettőt leírja, mivel amint láttuk, a jövendölés a hasonmási lévitáknak szól. Jehova a szentély megtisztítása által megfeddte a „választás útján lett véneket" és a „gonosz szolgát", mindkettőt kitaszította színe elől és az igazságot közölvén felőlük, leleplezte őket. A r. kat hierarchia vezetése alatt álló látszatkeresztények, akik Isten és Krisztus helytartóinak nevezik magukat, bizonyosak lehetnek afelől, hogy az Úr megsemmisítő dorgálásban fogja őket részesíteni, mégpedig rövidesen. Meg akarták akadályozni, hogy a maradék a jószándékúakhoz elvigye az igazság üzenetét, hevesen küzdöttek ellene és ki akarták irtani. Mint Sátán, a régi kígyó és felfaló engedelmes eszközei cselekedték ezeket. Ez használja földi képviselőit, illetve asszonyának magvát, Isten magvának, a maradéknak elnyelésére; Sátán ezt azért míveli, mivel a maradék követi Jehova Isten parancsait és Jézus Krisztus bizonyságtételét bírja. (Jelenések 12:17) A r. kat. hierarchia és a gonosz szolga osztály, a zúgolódó és elégedetlenkedő „választott vének" most együtt dolgoznak a hű maradék, illetve Jehova bizonyságtevői ellen a földön. Az Úr a hűségesek hitének megerősítése és vigasztalása végett mondja: „Megfenyítem értetek a kártevőt!" Ezt azért cselekszi, mivel a kártevő Jehova nevét gyalázza s mivel a maradék önmagában, jóllehet dicsőíti Jehova nevét, nem tudna megmérkőzni az ellenséggel. „És monda az Úr a Sátánnak: Dorgáljon meg
téged az Úr, te Sátán; dorgáljon meg az Úr, aki magáévá fogadja Jeruzsálemet. Avagy nem tűzből
47
kikapott üszög-é ez?" (Zakariás 3:2) „Józanok legyetek és vigyázzatok, mert a ti ellenségetek, az ördög mint ordító oroszlán körüljár, keresvén, akit elnyeljen." (Péter I. 5:8) Amidőn valaki dicsekedni kezd és büszke lesz, s az Isten parancsát megveti, az ördög tömegének lesz részévé, s az ilyenekről ,mondja az Úr: "Megdorgálod a kevélyeket; átkozottak, akik elhajolnak parancsolataidtól." - 119 zsoltár 21"
22 Sátán jelenben, a régi kígyó számos földi szolgája útján sok embert vezet sötétségbe. Ezek az emberek félreteszik Isten igéjének tanításait, s azokat emberi tanokkal pótolják s így nagyon sok embert tévútra vezetnek. Ezek a beképzelt tanítók szemtelenül mindent cenzúrázni akarnak, ami a nép számára szól. Szellemi regulátorok lettek s a politikai tényezők módjára járnak el, akik most a gyeplőt kezükben tartják (Amerikaban és egyes helyeken) s még az aratást is szabályozni akarják és az élelmiszeradagokat le akarják szállítani, hogy a gazdasági urak annál jobban tudják szipolyozni a népet. Így a nép lelki tanácsadóinak nevezett emberek is szabályozni akarják a lelki eledel kiszolgáltatását és csökkenteni akarják, hogy a vallásból élősködők annál jobban tudják szipolyozni a népet. Az ördög azt hiszi, hogy mindezt büntetés nélkül megteheti; de az Úr tudomására adja neki, hogy meg fogja fenyíteni, hogy „el ne veszítse a földnek gyümölcsét".
23 Most Jehova maradék népe a néphez viszi az ország gyümölcseit, az Úr földjének és népének gyümölcseit, s ezt nem szabad az ellenségnek elpusztítani. Isten elhatározta, hogy a nép tudomásul vegye az igazságot s ezt semilyen hatalom sem tudja megakadályozni. Az Úr mondja: „Mert nem pihen meg a gonoszság pálcája az igazak részén, hogy rosszra, ne nyújtsák ki kezeiket az igazak." (125. zsoltár 3.) „Ti pedig, én juhaim, így szól az Úristen, ímé, én ítéletet teszek juh és juh között, a kosok és a bakok között." (Ezékiel 34:17) Azután a hű maradékkal szemben álló bakokhoz szólva, akik meg akarják akadályozni az embereket az igazság hallgatásában, így szól: "Avagy kevés-e nektek, hogy a jó legelőt legelitek, hogy még legelőitek maradékát lábaitokkal eltapodjátok? és hogy a víz tisztáját isszátok, hogy még a maradékát lábaitokkal felzavarjátok?" — Ezékiel 34:18
24 A nagysokaság az Úr nyájából való „más juhok"; Isten országának ellenségei kiéheztetni szeretnék a jószándékúakat, akik a Sionba vezető utat keresik, s emiatt akarják megrontani eledelüket. Ezért mondja nekik folytatólagosan az Úr: „És az én juhaim a ti lábaitok tapodását legelik, lábaitok zavarását isszák. Annakokáért így szól az Úristen hozzátok: Ímé, én teszek ítéletet kövér és ösztövér juh között. Mivelhogy oldallal és vállal eltaszíttok és szarvaitokkal elökleltek minden erőtlent, míg szétszórván azokat kiűzitek; és megtartom az én juhaimat, hogy többé ne legyenek zsákmányul és ítéletet tesznek juh és juh között." — Ezékiel 34:19—22
25 A királyság gyümölcseit az „igaz szőlőtőn", Jézus Krisztuson Jehova hatalma hozza létre. Sátán azonban csökkenteni törekszik ezt a termést és a népet ínségnek akarja kiszolgáltatni. Mindenképpen meg akarja akadályozni a királyság igazi gyümölcseinek szétosztását s a maga
gonosz szervezetének vallásbeli részét akarván kifejleszteni felveri az árakat, amennyien Jehova bizonyságtevői ellen oly vádat eszel, hogy törvénysértést követnek el, amennyiben hatósági engedély nélkül kereskednek; így juttat sokat börtönbe és szigorú büntetéseket szabat ki. A r. k. hierarchia sok újságjait arra használja, hogy azokban állandóan tűz alatt tartsa Isten népet, s így akarja a királyság gyümölcseit elpusztítani, ámde Isten arra kitűzött idejében határozottan vereséget fog szenvedni. Ha ez a társaság a nagy rádióállomásokat hatalmába keríti (Amerikában) s azokon az igazság közvetítését megakadályozza, az Úr a beszélőkészülékeket, lemezeket, grammofónokat és hangszórós-kocsikat helyezi üzembe. A szegény nép közül sokan nem tudnak rádiókészüléket venni maguknak, s ezért az előbb említett hangszórós tevékenység, illetve hordozható grammofónok tényleg áldást jelent és vigaszt nyújt számukra és nagy örömnek a forrása a maradék számára. A r. k. hierarchia most abban a meggyőződésben él, hogy az egész világ feletti hatalmat rövidesen kezébe keríti, s ezért kihívóan kegyetlenül és tekintet nélkül kezeli a népet. Még úgyszólván Jehova bizonyságtevői is megriadhatnának ennek a szervezetnek ily eljárását látva, ha az Úr nem Ígérte volna meg nekik, hogy a gonosz szervezetet rövidesen elpusztítja, amely most ki akarja fosztani a hűségeseket és a népet megkárosítani törekszik. Az ellenség viselkedése a maradék elcsüggesztése helyett éppen örömet okoz a hívekben; mivel tudják, hogy menekülésük és a jószándékú emberek szabadulásának napja elérkezett, örvendenek tehát a gyaláztatások között, mivel Isten akaratát cselekeszik.
26 A Babilonból kimenekült és kiszabadult Isten népének vagyona azon szent talaj, amely teljesen az Úrnak van szentelve, ezt nevezi „szent földnek". (Zakariás 2:12) Jehova erre a földre adott esőt és harmatot és az nem fog üresen viszszatémi Istenhez; hanem biztosan végrehajtja szándékát. Ezért mondja a hűséges maradéknak; „Az ellenség nem fogja elpusztítani földetek gyümölcsét, sem szőlőtök termését". Jézus Krisztus az igaz szőlőtő, a maradék tagjai a szőlővesszők és Isten kegyelme által fognak gyümölcsöt teremni a nép számára az Úr akarata szerint. (János 15:1—8) Azon keményszívű, kegyetlen elnyomók, akik Isten ügyét meg akarják károsítani, nem fogják megrontani a termést, sem az elszáradását és elhullását nem idézhetik elő. A maradék nem fogja leejteni a termést az ellenségtől való félelmében. A heves ellenszelek dacara is örömmel fogja elvinni másokhoz ezt a gyümölcsöt- és ezt fogja cselekedni tovább is. Eközben a Mester bátorító szavaira hallgat: „Ebben dicsőíttetik az én Atyám, hogy sok gyümölcsöt teremjetek!" (János 15:8) A maradék nem tart szünetet, "amíg a munka befejezve nincsen. A prófétától említett „idő a mezőn" az Úr ideje, amelyben a munkát be fogja fejezni; de mielőtt befejezi, figyelmeztetést tétet közzé a nemzetek között s azután rendeli el a csata kezdetét. (Máté 24:14, 21) Jehova eltávolítja a földről „az igazságtalanságot" a gonosz tömegekkel együtt, mégpedig pontosan a kitűzött időben, miután minden
előkészületet megtett. — Zakariás 3:9, 10
27 A jószándékú emberek, illetve a „más juhok" látni fogják az Úr áldását az Úr hű maradékán
48
és örvendeni fognak neki. Sátán látható magva, a látszatkereszténység nemzetei, s főképpen a r. k. hierarchia átkot szórnak most a maradékra s átkot kérnek istenüktől azokra, akik a néphez Jehova üzenetét elviszik, összeesküsznek a maradékkal szemben és nyílt erőszakosságokat követnek el támadásaikban Isten népével szemben. (83. zsoltár 1-8) Armageddonkor az ördög szervezetestül ütést kap a fejére s akkor örvendeni fognak, akik azokat túlélik és örvendeni fognak, hogy Jehova bizonyságtevői megőrizték feddhetetlenségüket Jehova előtt, s hogy az Úr megszabadította és megőrizte azokat, akik őt szeretik. Az ilyenekről mondja az Úr: „És boldognak mondanak titeket mind a nemzetek: mert kívánatos földdé lesztek ti, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 3:12) Az ő felkentjeinek, akik az ő szolgálatában mindvégig híven kitartanak, mondja: „Ti pedig az Úr papjainak hívattattok, Istenünk szolgáinak neveztettek; a népek gazdagságát eszitek és azok dicsőségével dicsekesztek... És ismeretes lesz magvuk (Jelenés 12:17) a népek közt és ivadékaik a népségek között; valakik látják őket, megismerik őket, hogy ők az Úrtól megáldott magok.“ — Ésaiás 61:6, 9
28 A maradék most hitében látja, miről intézkedett Jehova részükre és mások részére, akik őt szeretik és irántuk való jóságát értékelik, azért mondja most nekik: „Örvendezvén örvendezek az Úrban, örüljön lelkem az én Istenemben; mert (most) az üdvnek ruháival öltöztetett fel engem (megismertetett, mint akit kegyelme által megmentett és megőrzött), az igazság palástjával vett engemet körül.“ (Ésaiás 61:10) Most a hű maradéknak mondja az Úr: „Kívánatos (elismerés) földjévé" lesztek, mégpedig a „szövetség követe" miatt, akiben gyönyörködni fognak. (Malakiás 3:1) A hívek és a bölcsek nála vannak a templomban, tőle nyernek világosságot s ő vezeti az ő tevékenységüket.
29 Jehova kedvesen tekint maradékára, mivel megtartja parancsait s azáltal kifejezi Isten iránti szeretetét. „Új nevet" adott neki és így szól: „Nem neveznek többé elhagyatottnak és földedet (helyzetedet) sem nevezik többé pusztának, hanem így hívnak: „én gyönyörűségem" és földedet így: „férjhez adott"; mert az Úr gyönyörködik benned és földed férjhez adatik". (Az Úrral, Sion, az Úr szervezetének fejével. — Ésaiás 62:2—4; Kor. II. 11:2
30 Most pedig figyeljük meg az Úr szavaiban kifejezésre jutó erős árnyalatot: „Keményen szóltatok ellenem, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Mit szóltunk ellened?" (Malakiás 3:13) Az Úr aztán így szól ezekhez a hűtlenekhez: „Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből." (Malakiás 1:10) Ezek a hitszegők azt állították, hogy az Úr mellett állanak és a „jámborság külsőségeivel" tüntettek, de „erejét megtagadták". (Tim. II. 3:5) A hitszegők és a képmutatók csak fecsegők és szél-hasogatók voltak, az Úr pedig megunta gyümölcstelen venyigéiket. (Malakiás 2:17) Szájukkal az Úrhoz közeledtek; de a szívük távol van tőle. (Ésaiás 29:13) Ezeknek mondja az Úr: „Elfárasztottátok az Urat beszédeitekkel, és azt mondjátok: Mivel fárasztottuk el? — Azzal, hogy azt mondjátok: Minden gonosztevő jó az Úr szemeiben és gyö-
nyörködik ő azokban; vagy: Hol van az ítéletnek Istene? (Miért legyünk szálka a kereszténység hatalmasainak szemében, Isten ítéletét és büntetésének napját hirdetve?") — Malakiás 2:17
31 Ezek az álszentek „használnak kemény szavakat ellenem, azt mondja az Úr". Erősen meggyalázták Jehova nevét, sok embert elvontak az igazságtól és az Isten ellen lázítottak; így szolgálták az ördögöt és az ő szándékát. Azután ezek a szemtelen ámítok még kérdezni merészelik az Úrtól: „Mit szóltunk ellened?" Mindezideig az Úr ellen beszéltek, amennyiben az ő róla és országáról szóló igéjének közzétevése ellen beszéltek; ezeket a közzétevéseket a folyóirat közölte le és Jehova szolgái és bizonyságtevői vitték a néphez. Amennyiben a királyság üzenetének ellenzői erőszakosan bánnak az ő bizonyságtevőivel, az Úrral bánnak erőszakosan. — Máté 25:40, 45
32 1918, az Úr ítéletének kezdete óta, az önzők kivetésük óta, jajveszékelnek, sírnak és fogaikat vicsorgatják az Úr üzenetének hirdetőire. Ezekről a kísértőkről mondja az Úr prófétája útján: „Azt mondjátok: Hiábavaló az Isten szolgálata és mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és hogy alázatosan járunk a Seregek Ura előtt?" — Malakiás 3:14
33 1922, Jehova bizonyságtevőinek előhaladása óta mindezideig tulajdonképpen a következőket mondták ezek a zúgolódók: „Jehova bizonyságtevői hamis módszert használnak és hiába szolgálnak Istennek; többet kellene beszélniük a szeretetről és kevesebbet Isten bosszúállásáról a világi szervezettel szemben; ha így szolgálnánk Istennek, hiábavaló lenne a szolgálatunk, s ez pusztulásunkat is előidézné; azért fel is hagyunk vele". Így megvetik a küldetést és Jehovának felkentjeihez szóló parancsát, mely arról szól, hogy „hirdessük Istenünk bosszúállása (igazolása) napját". Nem látják, hogy csak egy úton lehet igazán szolgálni és hű lenni Jehova iránt, s így elszakadtak és szembeszállnak azokkal, akik Isten kiszabott útján szolgálnak. Az ily ellenkezők önzők, a „pénzt szeretik, ami minden gonosz gyökere", illetve önzően személyes haszonra pályáznak, s mivel Isten igéjének, az igazságnak bátor hirdetése nem hajthat hasznot nekik, hiábavalónak tűnik fel előttük. A „választás útján való vének" ily önző szellem hatása alatt állnak s ezért mondja nekik az Isten: „Azt mondjátok: ... mi haszna, hogy megtartjuk törvényeit és alázatosan járunk a Seregeknek Ura előtt"? Ezzel mutatják ki, hogy tényleg nem hisznek, sem lelki értelemmel nem rendelkeznek, s így semilyen személyes hasznot sem látnak Isten parancsa szerinti szolgálatában. Nem látnak alkalmat az emberek előtt való tündöklésre, dicséretre, tiszteletre. Címeik és világi tiszteletük eltűnt és minden oly alkalom, hogy a saját magyarázataikkal teletűzdelt és bölcs mondásokkal fűszerezett ünnepélyes beszédeket tartsanak, tanítók és vezetőkképpen szerepeljenek; s ezért mondják: „Mi haszna?" így nyilatkozott valaki a múltkoriban: „A folyóiratból annyit sem tudok összeszedni, hogy egy előadást tudnék tartani belőle a testvérek előtt." Az illető ezzel nyíltan kifejezte, hogyan áll, hogy nem bír lelki bepillantással azon dolgokba, amelyekkel az Úr az övéit megajándékozta. Az ily önzéstől fűtött személyek megfeledkeztek Jehova azon szavairól, amelyeket azokhoz intézett
49
angyala útján, akik az ő akaratának cselekvésére szentelték magukat s így a királyság örököseivé lettek: „És bizonyságot tőn az Úrnak angyala Jósuának, mondván: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Ha az én útaimban jársz és ha parancsolataimat megtartod: te is ítélője leszel az én házamnak, sőt őrizni fogod az én pitvaraimat és ki- s bejárást engedek neked ez itt állók között." — Zakariás 3:6, 7
34 Ezek az ellenfelek jámbor és ünnepélyes arccal jelennek meg az emberek előtt, magukhoz és másokhoz is így szólva: „mi haszna, hogy alázatosan (fekete ruhában) járunk a Seregeknek Ura előtt" (illetve, hogy porig alázkodunk, mint a Zakariás 7:1—7-ben ecsetelt kétszínű társaság). Úgy néznek ki, mint azok a képmutatók, akikről az Úr beszélt, akik kiforgatták szemeiket és jámbor arcot vágtak, hogy az emberek rájuk nézzenek; „de a jutalmukat is megkapták", mond az Úr. (Máté 6:16) Ezek sohasem jutottak be az Úr örömébe, mert még csak soha meg sem értették Jehova nevének tisztázását. „Amiatt, hogy nem szolgáltad az Urat, a te Istenedet örömmel és jó szívvel, mindennel bővölködvén." (Mózes V. 28:47) Nem látják, hogy most volna az ideje örömteli szívvel szolgálni az Úrnak parancsa szerint. „Annakokáért ő általa vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást-tevő ajkaknak gyümölcsét." — Zsidók 13:15.
35 Malakiás napjaiban bizonyos izraeliták megszabadultak, akik Babilon fogságába voltak hurcolva. Akik visszatértek és az Isten szellemével bírtak és Istenhez ragaszkodtak, újonnan építették a templomot. De voltak köztük, akik a munkából nem vették ki részüket és irigykedtek azon rokonaikra, akik a maguk részéről az építkezés alkalmait felhasználva, abban örömüket találták. Ezek a zúgolódók mondták a maguk részéről: „Sőt inkább magunk hirdetjük boldogoknak a kevélyeket; hiszen gyarapodtak, noha gonoszságot űznek és megszabadulnak, noha kísértik az Istent." — Malakiás 3:15
36 Most pedig vegyük figyelembe hogyan mutatják a prófécia e részének teljesülését az események, melyek az úr templomához jövetele után következtek be. Amidőn az Úr Jehova előtt az utat elkészítette, nagyon sokan vallották magukat a „jelen igazságban levőknek", főképpen 1914-ben volt ez az eset. Sokan, akik akkor az igazságban-levőknek nevezték magukat, amint mondani szokták „készen voltak, hogy elragadtassanak" és haladéktalanul várták a mennybevitelüket, hogy a világ kormányzásában segítséget nyújtsanak. 1914 eljött és el is múlt, de ők még mindig a földön voltak. Újbó felülvizsgálták a piramis méréseit Egyiptomban és egy későbbi dátumot állapítottak meg a mennybemenetelre nézve. S amidőn az a dátum is eltelt, még akkor is a földön voltak. Tanítóiktól azt tanulták, hogy a nemzetek ideje 1914-ben letelt; de azt láták, hogy a törvényszegők még mindig felül vannak kereszténységszerte és nagyon is jól megy nekik, holott azzal szemben ők, akik már 1914-ben el voltak készülve a mennyország számára, még mindig nem dicsőíttettek meg. Így megcsalódva érezték magukat. 1918-ban az Úr a templom megítéléséhez kezdett és az őszintéket a nemőszintéktől elválasztotta. Egy részük felismerte
az Úr szolgálatának kiváltságát, örvendett ennek a kiváltságnak és erősen dicsekedett az Úrral, nem azonban valamely teremtménnyel. Mások ellenben a szolgálat semilyen kiváltságát sem látták meg, s nem is akartak abban résztvenni, s amidőn arra ráeszméltek, hogy az Úr őket félreállította, így kezdtek beszélni tévesen a hű szolga osztályról: „boldogoknak hirdetjük a kevélyeket". De a valóságban nem hitték el, hogy, akiket irigyelnek, azok tényleg boldogok lennének. Mert ezek a zúgolódók és elégedetlenek, akik egy bizonyos módszert fektettek fel, mely szerint az Úr munkáját végezni kellene és azt azon „szabadságnak nevezték, mellyel Krisztus megszabadította" őket s azt beszélték, hogy boldogak, holott tényleg nem voltak boldogak. Aztán a hű osztályhoz tartozók közül elégedetlenségre igyekeztek bírni másokat s felszólították, csatlakozzanak hozzájuk és legyenek „függetlenek". A hűségesek körülbelül 1922-ben kezdték felismerni, hogy az Úr templomához jött, s nem csupán boldogok voltak, de örvendtek is annak. (118. zsoltár 21—25) Kevés idő múlva az Úr feltárta a hívek, előtt, hogy Sátán kivettetett a mennyekből és az ő szervezete, Babilon, a mennyből lehullott s most az egész a földre került. Ez az igazság fokozott örömmel töltötte el a hűségesek szívét. Bementek az Úr Jézus örömébe és örvendtek, hogy Jehova nevének tisztázásában közreműködhetnek. (Jelenések 12:12; Máté 25:21) Mivel ezen igazságokkal szemben a templomon nem dolgozók (következőleg nem is lehetnek a templom részei) vakok voltak, ez csak fokozta szívükben az irigységet és verni kezdték testvéreiket és a világgal kezdtek összevegyülni. Ezek alkotják a „gonosz szolgának" nevezett osztályt (Máté 24:49) és
teljesen vakok lettek.
37 Az Isten ellen zúgolódók ezen osztálya, amely a mennybevitelét várta, ámde a földön maradt, mondotta: „hiszen gyarapodnak, noha gonoszságot űznek". Irigykedve a hű és bölcs szolga örömben való gyarapodását látva, amely Istenünk bosszúállása napját, a király jelenlétét és országát hirdeti, azt mondták és mondják még mindig: megszabadulnak, noha kísértik az Istent". Nem tudják megérteni — s ezért nem is tudnak örvendeni neki —, hogy a hívek „megpróbálták Istent (de nem kísértették), amint arra őket felszólította, hogy az egész tizedet beszolgáltassák az ő tárházába. Az elégedetlenek emiatt nem részesültek az áldásokban, amelyek a hűségesekre következtek. A zúgolódók tulajdonképpen mindig úgy nyilatkoztak, hogy a keresztény helyes viselkedése, hogy semmi olyasmit se mondjon, ami e világ tényezőit, — kik tényleg az ördög helytartói — bánthatná. Ezek a zúgolódók nem veszik eszükbe, amit Isten Faraónak, az ördög helytartójának, következőleg magának az ördögnek mondott, nevezetesen: „Hogy a kitűzött ideig meghagyta, amely időben azonban kifejezésre juttatja hatalmát és bizonyságtevőit a földre küldi és hirdettetni fogja nevét Sátán szervezetének Armageddonban való megsemmisítése előtt." (Mózes II. 9:16) A zúgolódók nem vették észre, hogy Jehova a hű maradékot Babilonból, Sátán szervezetéből kiszabadította és Sionba, Jehova szervezetébe vitte és Krisztusban függetlenítette, a Felséges rejtekébe, nevezetesen Isten templomába hozván őket; s hogy a hívek a templomban az Úr
50
oktatásában részesülnek és az ő parancsa szerint örömmel vonultak ki és a háztetőkről hirdették az ő országának üzenetét. (Máté 10:27) Miután a szellemi izraeliták egyszer elvakultak, eldurvulnak, illetve feldúlják az Úrnak való szolgálati kiváltságaikat és alkalmaikat s ezzel fejezik ki elbutulásukat és esztelenségüket; nem tudnak érteni és ezért nem is szabad érteniök. „A balgatag (eldurvult) ember nem tudja, a bolond pedig nem érti meg ezt. Hogy mikor felsarjaznak a gonoszok, mint a fű és virágoznak mind a hamisság cselekedők, mindörökké elvesznek ők.“ (92. zsoltár 7, 8) Ezek cselekedeteikkel mondják: „Az Úr nem tudja vezetni munkáját; nincs Isten ennek a munkának élén s akik e munkában dolgoznak, semmit sem érnek azzal." A folyóirat tévedett a múltban, s ne mondjuk most is azt, hogy most is tévedhet (téved)? „A dőre helyesnek ítéli a maga útját, de a bölcs megfogadja a tanácsot." (Példb. 12:15) „A dőre nem gyönyörködik az értelemben, hanem csak a szíve kiöntésében." (Példb. 18:2) „A nő bölcsesége építi a házat, de a dőreség ledönti a saját kezeivel." — Példb. 14:1, angol-f.
Aki Istent féli
38 Most pedig jegyezzük meg az istenfélők és a zúgolódók és panaszkodók közti különbséget, ezek az Úr ellen lázadnak és zúgolódnak. Sokan nem értik, hogy mit kell érteni az istenfélelem alatt. Az Úrtól adott, írás szerinti magyarázat szerint, aki gőgös, követelőző, dacos hamis szavakat használ és önzéstől van indíttatva, szíve éppen a szeretet ellentéte: az ilyen nem féli az Urat. (Példb. 8:13) Aki szereti az Istent, megtartani is igyekszik az ő parancsait és semmit sem tesz Isten törvényei ellenére. Semmit sem tesz, amivel másokat megkárosíthat, hanem ellenkezőleg mindenkivel jót tenni igyekszik, főképpen azokkal, akik a hitházanépéhez tartoznak. Akik tényleg félik Istent, együtt ő benne örvendeznek és róla beszélnek és az ő parancsairól és egymásnak kölcsönösen segítenek az ő parancsainak megtartásában. Ezért mondja Jehova Malakiás próféta útján: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői, az Úr pedig figyelt és hallgatott és egy emlékkönyv iraték ő előtte azoknak, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." (Malakiás 3:16) Isten hű szolgái minden emberi félelmet leráznak magukról; mert teljesen tudják, hogy az emberektől való félelem az ördög kelepcéjébe vezet. (Példb. 29:25) Amidőn pld. azért visznek valakit bíróság elé, mivel az Úr parancsa értelmében hirdette a királyság evangéliumát és a bírósági tisztviselők meg akarják félemlíteni a vádlottat, s ha az illető bizonyságtevő emberektől való félelmében többé nem tesz bizonyságot Jehova dicsőségéről és az emberek haragjának kikerülése végett megalkuszik, ezen cselekedetével hűtlenséget követ el az Úrral szemben s az ily hűtlen egyenesen az ördög kelepcéjébe kerül. Isten gyermekei részéről csak egy dolog lehetséges: t. i. hogy bizonyságot tegyenek az igazságról, mindenkor az úrban bízzanak és minden útjaikon felismerjék őt; ígérete szerint az ily híveket fogja megvédeni és megoltalmazni. Isten nem személy válogató; mi engedelmesen tartozunk együttjárni vele, nem pártoskodva és mitsem félve, hanem mindenkor Jehova dicsőségéről
beszélve. Tegyük fel, hogy az igazság közléséért szigorú büntetés veszélyének lenne kitéve valaki, ez nem ok arra, hogy az illető az Úr iránti hűségétől elálljon.
39 Amidőn Jézus a római helytartó előtt állott, nyíltan megmondta: „Én azért születtem és jöttem a világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból van, hallgat az én szómra." (János 18:37) Senki sem lehet hűséges és őrizheti meg Isten iránti hűségét, ha ugyanakkor Sátánnal és szervezetével megalkuszik. Ha ily körülmények között az Urat megtagadjuk, az Úr is meg fog tagadni minket. „Aki megtagad engem az emberek előtt, azt én is megtagadom az én mennyei Atyám előtt." — Máté 10:33
40 Mit kell mondani tehát oly esetben, ha valakit azzal vádolnak, hogy az ország törvényei ellenére is hirdette Isten országának evangéliumát? Nyilván oly kifejezéseket kell használni, melyek lényegükben a következőket fejezik ki: „Én az életem Jehova Istennek szenteltem és komolyan követni akarom Jézus Krisztust nyomdokaiban, aki mindenkor igazat mondott. Az Úr parancsolta, hogy az ő nevének és országának igazságáról bizonyságot tegyünk. Isten törvénye a földi hatalmak törvényei felett áll; tehát Isten törvénye a legfelsőbb. Én szeretem az Istent, amit az ő parancsainak megtartásával tartozom bizonyítani; s mivel azt parancsolta, hogy az ő országának ezen evangéliumát hirdessem, minden alkalommal hirdetni fogom, arra való tekintet nélkül, hogy mit fognak csinálni amiatt az emberek. Ha engem Istenhez való hűségemért önző emberek megölnek, sokkal jobb lesz mintsem megtagadjam az én Uramat és örök pusztulásba kerüljek. Én követni fogom az Úr Jézus parancsait, aki így szólt követőihez: „Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább attól féljetek, aki mind a testet, mind a lelket elveszítheti a gyehennában." (Máté 10:28) ." - Az ily viselkedés jelent bátorságot és félelemnélküliséget az ítélet napján az igazság bizonyságtevésében, amely időben most élünk, s aki szövetséget kötött arra nézve, hogy Istennek engedelmeskedni fog, így tartozik cselekedni. — János I. 4:17, 18
41 Isten népe most vállvetve tartozik síkra kelni az ő nevéért. (Filippi 1:27, 28) Ezekről a hívekről mondja a próféta: „Akkor tanakodtak egymással az Úrnak tisztelői (mindenik a barátjával)." (Malakiás 3:16, Parallel-ford.) Azok a léviták, akiket az Úr kipróbálásuk alkalmával hűségeseknek talált, a rejtekhelyre, a templomba vitettek; „elragadtattak az Úr elé a levegőbe", illetve emberi szemeknek láthatatlan helyre, ahol együtt tanácskoznak, nem kétségek, viszálykodások és elcsüggedések támasztása, hanem a szent hitben való kölcsönös építésük érdekében és az Isten parancsát megfogadva intik egymást a tevékeny szolgálatban való közreműködésre. „Hanem buzdítsátok egymást naponként, amíg azt mondják: Ma!" — Zsidók 3:13
42 Az ördög most lelepleződött eszköze, a r. k. h. útján cselekszik, viszont Németországban az uralkodók Isten népének még az Úrvacsora megtartására vonatkozó összejövetelüket is megtiltották. Valószínűleg nemsokára megkísérelik hogy Amerikában is hasonló elvetemült kor-
51
mányzatot létesítsenek. Az Úr azt parancsolja népének „ne mulassza el gyülekezetét, miként az némelyeknek szokásuk, hanem bátorítsa egymást, annál is inkább, mivel ama nap közeledik." (Zsidók 10:25) Kinek engedelmeskedjünk tehát? Ez oly kérdés, amelyet meg sem kell tárgyalni. Jehova hívei az ő parancsainak fognak engedelmeskedni, bármit is fog tenni az ellenség. Tudják, hogy Armageddon napja közeledik és akik Istent szeretik, sietni tartoznak az ö parancsainak cselekvésére, többek között ezen parancs teljesítésére is: „Tanulj, hogy hűségesnek bizonyulj Isten iránt!" S hogy az igazságot az igazságért szomjazó emberekhez tartozunk vinni a világon; s ha Isten parancsának teljesítését elmulasztjuk s ennek következtében valakihez nem jut el a figyelmeztetés, az illető vére minket fog terhelni. (Ezékiel 9:4; 3:17—20) A jószándékú emberek, a jonadábok, kikből a nagysokság fog alakulni, most értesülést kell szerezzenek a királyságról. Ha Armageddonig várnánk, akkor már késő lenne, reánk és reájuk nézve is.
43 Akik teljesen Istenben bíznak és hívek hozzá, azokat megtartja az örökéletre, s ha ezek a hűségesek az Úr parancsa szerint egymással tanácskoznak, „az Úr figyel és meghallgatja". Ez az ígéret most teljesen bizonyos azok részére, akik most Istennek engedelmeskednek. „Aki a fület alkotta, avagy nem hall-é?“ (94. zsoltár 9) Az Úr most hall, mert az ítélet ideje eljött. Akik őszinteségükben szilárdan állnak Isten előtt, ő benne fognak bízni és örömmel neki, s nem embereknek, fognak engedelmeskedni. Az Úr most
szemmeltartja a hűségeseket, hogyan teljesítik az ő parancsait, s a próféta mondja: „És emlékkönyv iraték ő előtte azokról, akik félik az Urat és becsülik az ő nevét." Feljegyzi azon bizonyságtevők cselekedeteit és neveit, akik hű szolgálatot teljesítenek az ő neve érdekében. „Az Úr beírván feljegyzi a népet: ez ott született (Sionban)", s mivel az ilyen az ő asszonya (szervezete) útján született, az Úr tanításában részesül és megtartja, amiket tanul. (87. zsoltár 6; Ésaiás 54:13) Az apostol beszél is azokról, akiknek nevei az újszövetség felavatásakor iratnak fel a mennyekben, s erről beszél a próféta is. (Zsidók 12:23) Ezekről mondja az Úr: „ ... örök emlékezetben lesz az igaz." — 112. zsoltár 6
44 Ezen szövegekből csupán azt az egyet lehet következtetni, hogy az Úr nem hallgatja meg a hűtleneket, akik elmulasztják vagy nem akarják tisztelni az ő nevét, amidőn arra alkalmuk nyílik, s ezeknek neveit nem jegyzi fel magának. Az Úr az olyanokat, akik ezen körülmények között hűtleneknek bizonyulnak, Amálekhez hasonlítja, aki a hűtleneket példázza, s az ilyenekről nem írat emlékkönyvet. „írd meg ezt emlékezetül könyvbe és add tudtára Józsuának, hogy mindenestől eltörlöm Amálek emlékezetét az ég alól." — Mózes II. 17:14
45 Amálek Isten kísértőit és azokat is példázza, akik Istenhez hűtlenek lesznek, s ez biztosan a mostani Hámán-osztályt is magában foglalja. Ezeknek még az emlékezete is eltöröltetik, mondta az Úr. (Mózes V. 25:19) „Az Úr szemei az igazakon vannak és az ő fülei azoknak kiáltásán. Az Úr orcája pedig a gonosztevőkön van, hogy kiirtsa emlékezetüket a földről." (34. zsoltár 16, 17) Az „emlék-könyvet" nyilván azért vezetik,
hogy a hűségesekről megemlékezve, Armageddonkor megmentessenek és megszabaduljanak.
46 Az Úr elismeréssel tekint azokra, akik az ő neve és beszéde felett tanácskoznak s azért mondja prófétája útján, hogy emlék-könyvet irat azokról, akik megbecsülik az ö nevét. Így mondja a zsoltár is: „Boldog ember az, aki nem jár a gonoszak tanácsán, bűnösök útján meg nem all és csúfolódók székében nem ül; hanem az Úr törvényében van gyönyörűsége és az ő törvényéről
gondolkodik éjjel és nappal." (1. zsoltár 1, 2) Szívével és elméjével az ilyen mindenkor az Úron és az ő országán csüng.
47 Amidőn Nehémiás másodízben tért vissza Perzsiából és a jeruzsálemi templomhoz ment, mondotta: „Emlékezzél még rólam én Istenem, javamra, mindarról, amit én e néppel cselekedtem." (Nehémiás 5:19) „Emlékezzél meg én rólam én Istenem azért, és ne engedd, hogy eltöröltessenek az én jótéteményeim, melyeket cselekedtem vala az én Istenem házával és rendtartásaival." (Nehémiás 13:14) Ez képezi annak további bizonyítékát, hogy Jehova meg fog emlékezni szolgáinak jótetteire. Ezen ígéretekkel egyezően imádkozik így a zsoltáros: „Emlékezzél reám, Uram, népedhez való jóságodért; jöjj el hozzám szabaditásoddal." (106. zsoltár 4) Zakariás próféta Jehovának e földön élő mostani maradék népét példázza és a neve azt jelenti; „Jehova (az Úr) emlékezetében." Zakariás próféciájában áll megírva: „És széthintem őket (a maradékot) a népek között, hogy a messze földeken is emlegessenek engem." (Zakariás 10:9) A föld nemzetei között szétszórt maradék most Jehova nevén és országán gondolkodik. Azon gondolkodik, hogy Sátán, az ősellenség szolgáival együtt mennyire meggyalázta Jehova nevét mindezen ideig. A hűségesek ünnepélyesen és meggondolva mérlegelik az Istentől nyert kiváltságukat, hogy az ő nevének tisztázásában közreműködhetnek s hogy ők tartoznak az ő nevéről és országáról szóló igazságot hirdetni és nem szabad kerülniük Isten teljes szándékának ismertetését. Őket nevéről nevezte el, s mivel Jézus követésében az Ő nevét dicsőítik, az ő nevéért üldözik őket minden elképzelhető módon. Azon gyalázatok, melyekkel Jehovát gyalázták, s amelyek Jézusra is hullottak, most a hű maradékra hullanak; a maradék örvend ennek. Látja és értékeli Isten szerető jóságát, aki immár régen feljegyeztette e csodálatos dolgokat beszédében a maradék vigasztalására és reménységének fokozására, hogy a szorongattatás ezen napján erős legyen. A maradék tehát el is határozta, hogy Isten kegyelme által valóban hűséges lesz iránta és az ő országa iránt s emiatt is akarja tovább hirdetni Jehova Isten szándékát.
Tanulmánykérdések
52
Malakiás
"És azon a napon, azt mondja a Seregek Ura, amelyet én szerzek, tulajdonommá lesznek és kedvezek nekik, amint kiki kedvez a maga fiának, aki szolgálja őt" („amelyet én szerzek" helyett a Van Essz-féle ford. így szól: „amelyen cselekedni fogok"; angol-f.: „amelyen kincseimet [széljegyzet: külön kincsemet] elkészítem)" — Malakiás 3:17
(III. rész.)
1
JEHOVA olyanokat választ ki az emberek közül, akik hozzá való tiszta ragaszkodásukat bebizonyítják. Ezeket nevével felruházza és bizonyságtevőiül küldi, hogy az ő nevéről és igéjéről bizonyságot tegyenek. (Tim. II. 2:19) Természetesen az Úr mindenkor tudhatta, kik az övéi; mindazáltal világosnak tűnik fel, hogy az Úr csak a templom megítélésekor dönti el, kik az övéi. Ezeket a választottakat küldi szolgálatára, s ha hívek maradnak hozzá, tekintet nélkül a támadásokra szolgálni fognak Istennek. A peres ügyet, t.i., hogy tud oly teremtményeket is felmutatni a földön, akik a legellentétesebb körülmények között is hívek és igazak maradnak iránta, a saját javára fogja eldönteni. Ezeket a híveket Jákobban példázta és az Úr Jézus Krisztus hűséges apostolairól a következőket íratta meg prófétái útján: „Mert kiválasztá magának az Úr Jákobot, Izraelt a saját örökségéül (angol-f. „kincséül").“ (135. zsoltár 4) Amidőn Mózes Isten népe előtt a hűség szövetségét hirdette, azzal a szellemi Izraellel kötendő szövetség példáztatott; akkor mondotta Mózes: „Az Úr pedig azt kívánja ma kimondatni veled, hogy az ő tulajdon népével leszesz, amiképpen szólott neked és minden ő parancsolatát megtartod; hogy feljebbvalóvá tegyen téged minden nemzetnél, amelyeket teremtett, dicséretben, névben és dicsőségben és hogy szent népévé lehess az Úrnak, a te Istenednek, amint megmondta vala." — Mózes V. 26:18, 19
2
„Ama napon", illetve Jehova-, a templom megítélése napján, akkor lesznek az ő tulajdonává (kincse) a lelki izraeliták, akik feddhetetlenségüket kifejezésre fogják juttatni. Az angol Leeser-f. szerint: „ama napon, amelyet én szerzek, rendkívüli kincse lesznek." (Malakiás 3:17) Ama nap, amelyen Jehova végzéseinek végrehajtója útján szent nevét tisztázni fogja, tényleg értékes nap lesz. Az egy sajátságos, rendkívüli nap. Ezen
a helyen a héber szót az angol fordítás „ékszereknek" fordítja és Mózes V. 7:6-ban ugyancsak „saját" népének fordítja. Ugyanez a szó fordult elő Mózes V. 26:18 és 14:2-ben, amely az angol és más fordításokban is „tulajdon“-népnek van fordítva; Mózes II. 19:5-ben „enyéimnek" és a 135. zsoltár 4-ben „sajátomnak" (angol „rendkívüli kincsnek") van fordítva. Bajosan lehetne azt állítani, hogy „ezek az ékszerek gyémánthoz hasonlítanak és keménységük a jellemfejlesztést példázza; s a jellemet a gyémánthoz hasonlóan csiszolni kell, ami az igazságra való hajlamot mutatja". Ez a szöveg nyilván nem ezt jelenti, hanem sokkal inkább a következőt: „Jehova a híveket, akik iránta való ártatlanságukat megőrzik, kiválasztja a világból és templomába fogadja és a „saját" vagy „tulajdon" népévé fogadja, illetve az angol f. szerint „örökségévé" a „saját céljára" ama napon, amelyet szerezni fog. Ezt az értékes napot Jehova szerezte és a zsoltáros a hűségesekről mondja: „Ez a nap az, amelyet az Úr szerzett; örvendezzünk és vigadjunk ezen." (118. zsoltár 24) A hűségesek Isten tulajdon népe, egy bizonyos célra választva, arra t. i., hogy Jehova erényeit hirdesse, de nem valamily más teremtmény dicsőítésére. (Péter I. 2:9) Jehova ezt „ama napon cselekszi, amelyet kincse számára szerzett", vagy amelyen „cselekedni fog". (Rotherham és Van Essz-f.)
3 Amidőn Jehova a Sinai hegységnél Izrael fiaihoz szólott, mondotta: „Mostan azért, ha figyelmesen hallgattok szavamra és megtartjátok az én szövetségemet, úgy ti lesztek nékem valamennyi
nép közt az enyéim (angol-f. külön kincsem); mert enyém az egész föld." (Mózes II. 19:5) Jehovának, ez a szilárd törvénye nem változik meg és nyilván azt jelenti, hogy azok, akik „szorgalmasan hallgatnak az ő beszédére", illetve hívek és igazak lesznek iránta és Jehova előtt feddhetetlenségüket megőrzik, ígéri: „Az én kincsem
