Szolgájának megőrzése (Sámson 3. rész) - (eredeti magyar nyelvű kiadás)

 

Borító

---

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Monthly, March 1936

Revista lunara - Anul 23

Vallásos f-irat 23. évlolyam

5-6 szám

1936 március hó

TARTALOM

A filiszteusok megfenyítése. Sámson, I. rész

35

A filiszteusok megfenyítése. Sámson, II. rész

42

Szolgájának megőrzése. Sámson, III. rész

51

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

51

---

Szolgájának megőrzése

„Akkor meghasítá Isten a zápfogat, mely az álcsontban volt és víz fakadt abból, ő pedig ivott, ereje megtért és megéledett. Azért neveztetik a „segítségülhívás forrásának" e hely Lehiben mind e napig." — Bírák 15:19

(Sámson III. rész)

¹ JEHOVA megőrzi szolgáját, aki hűséges és ra gaszkodik hozzá. Az öröklött bűn folytán minden ember erőtelen; de amidőn valaki Isten szolgája lesz és tiszta szívvel megőrzi hűségét Isten iránt, bizonyos lehet arról, hogy a válságos időkben megöriztetik. „Mert az Úr szemei forog­nak az egész földön, hogy hatalmát megmutassa azokhoz, akik őhozzá teljes szívvel ragaszkodnak.” (Krónika II. 16:9) Ez Jehova szilárd és változatlan jogelve. Az ember szíve az ő ragasz­ kodását és cselekedeteinek indító okát jelenti. Ha teljesen Istennek szentelte magát és indító oka tiszta és jogos Isten előtt, akkor az inség idejében határozottan tapasztalni fogja Isten támogató kegyelmét. Minden ember hibázik és senki sem cselekedhetik önmagától tökéletesen. Ha tu­datában van hibáinak és terhét az Úrra helyezi, teljesen méltányolva, hogy ereje csak Jehovától származhatik és Isten kegyelméből elhatározza, hogy híven ki fog tartani és szorgalmasan teljesíti szövetségét, még pedig önzetlen indító okból, meg lehet győződve aról, hogy Isten támogatni fogja. „Vessed az Úrra a te terhedet, ő gondot visel rólad és nem engedi, hogy valamikor inga­dozzék az igaz.” — 55. zsoltár 23

² A tiszta szív nem csupán azt jelenti, hogy va­lakinek jók a szándékai; nem önző haszonvágy­ból kell cselekedetre sarkaltatnia, hanem Isten akaratának cselekvése kell hogy indítsa. Ekkor tisztaszívű és írva van: „Boldogok a tisztaszívűek, mert meglátják az Istent.” (Máté 5:8) Az ember akkor Jehovának a szolgája, ha neki szolgál önzetlenül vagy tiszta szívből. (Róma 6:16) Isten szolgáit az emberek általában tévesen bí­rálták, mivel az emberek a testi szemeikkel látható külsőre vigyáznak. De Isten szolgáinak a szívét vagy indító okát látja és igazságosan ítéli meg. (János 7:24) Egyes magyarázók szigorúan megkritizálták Sámsont, még pedig alap­talanul és jogtalanul. Kritikájukkal azonban nem változtattak a dolgon.

³ Sámson, Isten szolgája volt és senkinek sem áll jogában Isten szolgáját megítélni. „Te kicso­ da vagy, hogy kárhoztatod (megítéled) a más szolgáját? Az ő tulajdon urának áll vagy esik. De meg fog állani, mert az Úr által képes, hogy megálljon.” (Róma 14:4) Isten is így őrizte meg Sámsont az ő akaratának végrehajtására és ké­sőbb följegyeztette Sámson felől szóló elismeré­ sét. (Zsidók 11:32) Ez magában véve is bizonyít­ja, hogy Sámson Isten irányítása alatt járt el és Istennek azon hű szolgáit példázta, akik a világ végén fognak a földön élni.

⁴ A filiszteusok nyilván tudtak Sámsonnak fe­leségétől (jegyesétől) való elidegenedéséről, mert máskülönben Sámson őket a szokott módon kereste volna fel. „Lön pedig néhány nap múlva, a búzaaratásnak idejében, meglátogatta Sámson

az ő feleségét (jegyesét) egy kecskegödölyét vívén neki és monda: bemegyek az én feleségemhez a hálóházba. De nem hagyá öt bemenni az ő Atyja.” — Bírák 15:1

⁵ Sámson megvárta Isten kellő idejét, amidőn újból Timnátba ment. Ez éppen alkalmas idő volt a filiszteusok megkárosítására vetésük elpusztí­tása útján. Sámson éppen emiatt vett magának filiszteus feleséget; „Az ő atyja és anyja pedig nem tudják vala, hogy ez az Úrtól van, hogy ő al­ kalmatosságot keres a filiszteusok ellen, mert abban az időben a filiszteusok uralkodtak Izrael felett." (Bírák 14:4) Sámson testi rokonai, az izraeliták nem siettek támogatására, mivel Sám­sont nem tekintették az Úr kiválasztottjának Izrael megszabadításának megkezdésére. Sámson­nak egyedül kellett elmennie, s a dráma e részé­ben a hű szolgaosztályt példázza. Rokonai azokat a hitszegőket példázzák, akik Isten szolgáinak nevezik magukat, de az emberektől félnek. Jehova nem lépett közbe, amidőn a Sámsonnak eljegyzett asszonyt másnak adták, holott Isten kétség­ telenül közbelépett volna, ha az eljegyzett asszony az Úr szolgáló leányai közé tartozott volna. — Mózes I. 20:1—18

⁶ Isten ezzel nyilván azt akarta, hogy Sámson újból megalázza a filíszteusokat. „És monda annak atyja: azt gondoltam, hogy gyűlölve gyűlö­löd őt, azért odaadtam én a te társadnak; de hát vájjon húga nem szebb-é nálánál? Legyen ő he­lyette most a tied.” (Bírák 15:2) A leány atyja azt mondotta Sámsonnak, hogy azt gondolta, „hogy gyűlölve gyűlöli őt" és emiatt fiatalabbik leányát ajánlotta feleségül Sámsonnak. Arra kell gondolnunk, hogy Sámson nem feleség, hanem oly alkalom keresésére indult, amely útján Isten gyalázóit megbüntetheti. Ez bizonyítja, hogy Isten nem választ magának csupán oly szolgákat, akik csak magukkal törődnek, hogy mások azt kénytelenek mondani felőlük: „nézd csak, mennyire jó ember!” Isten, az Úr előtt az olyan szol­ga kedves, aki híven teljesíti az ő parancsolatait és mindenkor megőrzi tisztaságát. Amidőn az ördög látja, hogy valaki híven szolgál Istennek, határozottan számolni kell azzal, hogy az ördög az illetőről valamily botrányos hazugságot fog elterjeszeteni, hogy az emberek így szóljanak: „Isten nyilván nem fog ily embert használni, akit ily dolgokkal vádolnak; ez bizonyítja, hogy az illető nem Isten szolgá ja.” Jusson azonban eszünkbe, hogy maga az Isten ítéli meg a maga szolgáit és éppen ezért a szolgáknak nem kell törődniük tökéletlen emberek ítélkezéseivel. Aki embereknek kivárt tetszeni, Isten előtt útálatos. De aki szorgalmasan Jehova elismerésére és tetszésére törekszik, a Felséges hű szolgája.

⁷ Miután Sámson elhatározta magát útjának követésére, tudta, hogy a filiszteusok hibáztatni

52

---

52

fogják; de a maga ártatlanságáról meg volt győződve és arról is, hogy ő az Isten akaratát telje­síti: „És monda neki Sámson: teljesen igazam lesz most a filiszteusokkal szemben, ha kárt okozok nekik.” — Bírák 15:3

⁸ Sámsonnak az volt a küldetése, hogy bajt vagy kárt hozzon a filiszteusokra és ezért volt ő ártatlan mind abban, amiket a filiszteusokkal cselekedett. Hasonlóképpen az Isten szolgái által vég­zett munka az illési korszak alatt az igazság hirdetése által a modern filiszteusok megkárosítását célozta; mert Isten beszéde, az igazság a kétélű kardnál is élesebb. Ennek a kardnak suhogtatása bántja a képmutatók társaságának felekezeti érzékenységét és „elpusztítja legelőiket.” — Ezékiel 34:1—8; Jeremiás 25:34—38

⁹ Az igazság közleménye a modem filiszteusokat sokféleképpen megbüntette. Isten szolgái ennek a munkának végzésében ártatlanok, miképpen Sámson ártatlan volt Isten előtt: „És elment Sámson és összefogdosott 300 rókát és csóvákat vevén, a rókák farkait egymáshoz kötözte és egy egy csóvát tett minden két rókának farka közé." — Bírák 15:4

¹⁰ Ott az oroszlán a sakálok csoportosan járnak; de nem úgy ám a rókák. A feljegyzésből nem tűnik ki, hogy Sámson valakit is igénybe vett volna a rókák összefogdosására és farkaik összekötésére, nyilvánvaló tehát, hogy ebben az ügyes munkájában az Úr támogatásában volt része. Sámson ezzel nem cselekedett tréfa dolgot, hanem egy jól átgondolt és ügyesen végrehajtott munkát végzett Isten nevének gyalázóival és Isten népének elnyomóival szemben. ez nagyszerűen kieszelt terv volt az ellenség megbüntetésére. Sámson ezáltal világosan Istennek az illési korszak alatt dolgozó hű szolgáit példázza. Azon tény, hogy sakálokat (rókákat) kellett használnia munkájára, arra mutat, hogy testvérei közül senki sem segített neki a filiszteusok megbüntetésében. Hasonlóképpen az illési korszak alatt sem segített senki sem az állszenteskedők közül a hűségeseknek, hanem inkább érzelgősségükkel és jámborságukkal hivalkodtak. Akkor ezek a gyávák így szólottak: „Tekintettel kell lennünk a papságra, nem szabad őket nevetségessé tenni és hibáikat sem szabad emlegetnünk, hanem inkább szeretettel kell beszélnünk róluk." Hogyan lehetne valaki Isten hű szolgája, ha egyúttal jámbor és érzelgős módón beszél arról, amit akkor a „szeretet" alatt értettek? Az Isten iránt való szeretet az ő parancsainak örömteljes megtartását jelenti. (1 János 5:3; János 14-15) Az illési korszak alatt Isten ezen állítólagos szolgái, akik a maguk tetszése szerint cselekedtek a gyalázat elkerülése, nem a szeretettől voltak indítva, tehát nem is voltak tiszta szívűek. Aki tisztaszívű, szorgalmasan fog törekedni Isten akaratának parancsa szerint való teljesítésére, arra való tekintet nélkül, hogy mit fognak róla gondolni vagy beszélni az emberek; Isten az inség idejében az ily hűségesek iránt fogja megmutatni az erejét.

¹¹ Amidőn Sámson a rókákat (más fordítások szerint „sakálokat") készenlétben helyezte, meggyújtotta a farkaik közé helyezett csóvát: azok

elszaladtak a vetés közé és az olajfás kertekbe, egyszóval szaladtak, amerre tudtak és mindenfelé veszedelmet vittek magukkal:És meggyujtá tűzzel a csóvákat és beeresztette azokat a filiszteusok gabonájába és felgyújtá a gabona kalangyákat, az álló vetéseket, a szőlőket és az olajfaerdőket." (Bírák 15:5) A gabona alatt búzát, rozsot, árpát, zabot, kölest és hasonló terményeket kell értenünk. Nyilván nagy pusztítást okoztak a 150 tüzes csóvát magukkal vívő sakálok vagy rókák a mezőn és az olajfa keretekben és a tűz oly gyorsan terjedt, hogy a filiszteusok nem tudták eloltani, amíg magától le nem lohadott. Ez nyilván éhséget idézett elő a filiszteusok között. A gabonájuk már meg volt érve s így könyen meggyulladott, a filiszteusok pedig tehetetlenek voltak és végig kellett nézniük a pusztulást.

¹² Isten hű szolgáinak illési munkája hasonlóképpen pusztító hatású volt a modern filiszteusokon. „A szervezett kereszténység" templomlátogatói között nagyon sok traktátus, könyv és füzet került forgalomba. A tüzes igazságokat tartalmazó közlemény fölperzselte a papság mezőit, amely terményével a klérus a népet táplálta és amiből hasznot húzott. A munka illési korszakában a klérus beteg lett és gyakran eképpen jajgatott: „Ezek a reggel-hírnökök feldúlják a mi egyházainkat." A tény az, hogy Isten azokat valóban a nyáj állszenteskedő pásztorainak illetve legelőiknek felperszelésére használta.

¹³ A filiszteusok e csapás hatása alatt nagyon felbőszűltek. Összeszaladtak és kérdezni kezdték: „Ki csinálta ezt? És mondák: Sámson, Timneus veje, mert elvette tőle az ő feleségét (jegyesét) és adta azt az ő társának. Felmenének annakokáért a filiszteusok és megégették az asszonyt és annak atyját tűzzel". - Bírák 15:6

¹⁴ Más valaki világosíthatta fel őket, mert a szöveg így szól: „És mondák." Kik mondák? Nyilván a hitszegő izraeliták, akik a filiszteusokkal egy gyékényen árultak és az illési korszak hitszegőit példázták, akikből később a „gonosz szolga" osztálya alakult. Itt egyúttal rá van mutatva arra is, hogy mi fog történni az áruló „gonosz szolgával". A Sámson hitszegő jegyesére következett sors találóan példázza a „gonosz szolga" sorsát.

¹⁵ Sámson nem volt bősz amiatt, hogy a filiszteusok az ő hűtlen jegyesét elégették. De nem érte be ennyivel. A filiszteusok megbüntetésére kül­detett és nem akart nyugodni addig, amíg el nem végzi, amire Isten utasította: „Sámson pedig monda nekik: bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, míg bosszúmat ki nem töltöm rajtatok." — Bírák 15:7

¹⁶ Sámson szavaiból kitűnik, hogy a filiszteusok helyesen cselekedtek, amidőn érette bosszút állottak az asszony és az asszony atyjának elégetésével; mert így szólott: „Bátor ezt cselekedtétek, mégis addig nem nyugszom meg, amíg bosszút nem állok rajtatok". Sámsonnak nazireus létére híven meg kellett tartania Istennel kötött szövetségét, amit csak Isten utasításának teljesítése által tarthatott meg. Kijelentése azt jelenti, hogy csak akkor szűnik meg pusztítani közöttük, amidőn Isten bosszúállása rajtuk beteljese­dett. Ez azt példázza, hogy Isten hű szolgái mind-

53

---

53

végig teljesíteni fogják Isten utasítását és nem szűnnek meg addig, amíg Isten nem parancsol nekik megállást. Jehova ügye nem ismer vereséget és az ő haragjának kifejezése mindaddig fog folyni, amíg teljesen kifejezésre fog jutni.

¹⁷ Úgy látszik a filiszteusok az ország minden részeiből Timnátba siettek, hogy az asszonyt és annak atyját a házassági szerződés megszegésé­ért kivégezzék. Sámsonnak jó alkalmat nyújtott az asszonynak és atyjának elégetése arra, hogy a filiszteusokra támadjon és így tényleg ütközet fejlődött ki közöttük: „És megverte őket keményen válluktól tomporukig és lement és lakott Ethámban, a sziklabarlangban.” (Bírák 15:8) Nincsen megírva, hogy hányán pusztultak el ab­ban a verekedésben; de nyilván sokan lehettek, mert írva van, hogy „keményen megverte őket" (angol fordítás szerint „nagy mészárlást végzett közöttük”).

¹⁸ Sámsonnak a filiszteusokkal folytatott csatározása nyilván nem jelent időrendileg egymásu­tán következő eseményeket a modern filiszteusokkal kapcsolatban; csupán a modem filiszteusoknak, Sátán szervezete papságának Isten gyü­lekezetének illési korszakában való többszörös vereségét példázza. Ez által a filiszteusoknak az illési korszak után és a gyülekezetnek elizeusi korszakában előforduló vereségeik is találóan ábrázolva vannak. Sámson a filiszteusok nagy veresége után eltávozott és Ethám sziklabarlang­ jaiban lakott. „Ethám” „ragadozó madarak fész­ két”, illetve saskeselyűk és vércsék fészkét jelen­ ti. Sámson inkább ott lakott, mintsem testvérei között; így akarta kimutatni, hogy teljesen Jehova Isten védelmében bízik és semilyen segítsé­get sem vár testvéreitől, a gyáva és hitszegő izraelitáktól. Jehova hű szolgái is hasonlóképpen „az örök kószálhoz,” Jehovához menekültek és nála keresnek vigaszt, s nem pedig a hitszegő és remegő embereknél. (Ézsaiás 26:4) Isten népe, habár Sátán vérengző és fenevad szervezete veszi is körül, az örök kószálnál talált védelmet és segítséget.

¹⁹ Nincs közölve, hogy Sámson meddig lakott Ethámban, de nyilván egészen következő hőstettéig lakhatott ott. Júda területe a Dánéval volt határos; most a filiszteusok a közöttük rendezett vérengzés megbosszúlására háborút indítottak Júda és más izraeliták ellen: „A filiszteusok pedig fel­ mentek és megszállották Júdát és Lehiben teleped­tek le." (Bírák 15:9) A filiszteusok hadbaszállása és az izraeliták ellen irányuló küszöbönálló támadása nyilván hitpróbát jelentett a júdabeliek részére. Kérdéses volt: szembe fognak-e szállani a filiszteusok támadásával, vagy kiegyeznek velük, a maguk bőrét féltvén? „Akkor mondának a Júda férfiai, miért jöttetek fel ellenünk? Azok pedig mondának: Sámsont megkötözni jöttünk fel, hogy úgy cselekedjünk vele, mint ő cselekedett mivelünk." Bírák 15:10

²⁰ A júdabeliek szavaiból kitűnik, hogy gyávák voltak és hajlandók voltak a kiegyezésre, így akarták Sámsont magára kiszolgáltatni és kitenni a harcnak és büntetésnek, hogy a maguk bőrét megmentsék. A filiszteusok jónak látták, hogy egy egész hadsereggel vonuljanak Sámson ellen,

akire Isten az ő erejét ráhelyezte. Nyilván azt gondolták, hogy Sámsont Júda földjére csalhat­ják, ott az izraelitákat háborúba keverhetik és így Sámsont és az izraelitákat is megverhetik. Ed­dig az ideig a filiszteusok istene, Dágon kisebb csapatokat nem tudott megoltalmazni Sámson kezével szemben és emiatt vonultak most egész hadsereggel ellene. De a filiszteusok istene, Dágon semmiben sem mérkőzhetett Sámson Istené­vel. „Mert a mi Kősziklánk nem olyan, mint az ő kősziklájok; ellenségeink is megítélhetik.” — Mózes V. 32:31

²¹ A filiszteusok most arra akarták kényszeríteni a júdabelieket, hogy segítsenek nekik Sámson foglyulejtésében, mert máskülönben reájuk támadnak. Mily nagyszerűen illusztrálja ez az illési korszak végén történt eseményeket! A júdabeliek a drámának ezen részében a hitszegők nagy tömegét példázzák, akik a modem filiszteusokkal összeállottak a hűségesek és jgazak osztálya ellen. A Sámson napjaiban élő júdabeliek hitszegők let­tek és törvényszegők Istennel szemben és emiatt voltak hajlandók a kiegyezésre. Nem hallgattak Jehova tanácsára: „Mert tanácsvesztett nép ez és nincs benne értelem. Vajha eszesek volnának, megértenék ezt, meggondolnák, hogy mi lesz a végük! Miképpen kergethetne egy, ezret és kettő hogyan űzhetne tízezret, ha az ő Kősziklájuk el nem adja őket és ha az Úr kézbe nem adja őket." — Mózes V. 32:28—30

²² Sátán a világháború végén ehhez hasonlóan zúdított megpróbáltatást mindazokra, akik Jehovával szövetségét kötöttek. Sátán, szolgáival Isten népének elpusztítására törekedett és a nagy világháborút akarták gonosz szándékuk végrehaj­ tására ürügyül használni. A háborúba keveredett nemzetek között a papság ellensége volt Jehova szövetséges népének és főképpen azokra haragudott, akik kitartóan szolgáltak Istennek, az ő országának hirdetése által. A modern filiszteusok, a világháború papsága hozzálátott Isten népének meggyilkolásához. Minden országban bele akarták kényszeríteni a háborúba Isten hű szolgáit. Az országokban a hadkötelességi törvények leple alatt a papság Isten azon hű szolgáinak elpusztítására törekedett, akik lelkiismereti okokból nem akartak részt venni a háborúban. A hitszegő csoport amelyből később a „gonosz szolga” osztálya kialakult, a modern filiszteusokkal egy gyékényen árult. „Ekkor 3 ezer ember ment le Júdából Ethamba a sziklabarlanghoz és monda Sámson­nak: nem tudod-é, hogy a filiszteusok uralkodnak mirajtunk? Miért cselekedted ezt velünk? Ö pedig monda; nekik: amiképpen cselekedtek ők velem, én is úgy cselekedtem velük.” — Bírák 15:11

²³ Ez á júdabeli sereg a modern, gyáva és hitszegő keresztényeket példázza, Isten állítólagos szolgáit, akik Isten szövetségének megszegésére akarták rávenni a hűségeseket, hogy magukat a gazdasági, politikai és felekezeti hatalmaknak alávessék. A hitszegők mintegy így szóltak azokhoz, akik szilárdan kitartottak az Úr mellett: „Nem tudjátok-e, hogy „a felsőbb hatalmak" a világ mostani uralkodói és engedelmeskedni tartozunk nekik? Miért akartok mindnyájunkat bajba keverni és érdekeinket veszélybe dönteni, azt ál-

­­

54

---

54

litván, hogy nem egyezik meg a ti meggyőződésetekkel a háború ?_Hiszen ezek a „felsőbb hatal­mak Istentől rendeltette”. — így érveltek, Róma 13:1—3-ra támaszkodván. Ez a társaság akart mindenáron békét és kiegyezni is hajlandó lett volna, de nem sikerülvén a hűségesek elcsábítá, áruló összeesküvésre vetemedett a mostani filiszteusokkal szövetkezve.

²⁴ A 11. vers szerint a 3 ezer júdabeli hasonló szemrehányásokat tett Sámsonnak. Mire Sámson így válaszolt: „Ahogyan velem cselekedtek, én is úgy cselekedtem ővelük.” A filiszteusok megkáromolták Sámson Istenének nevét, amennyiben Jehova választott népét gonoszul támadták és a hűséges Sámson nem akarta figyelmen kívül hagyni ayokat a k'roml'sokat. Hasonlóképpen szólott a „hű szolga” osztály is a papsághoz és hitszegő testvéreihez, az egész látszatkereszténységhez: „Ti meggyaláztátok Isten szent nevét, amennyi­ben Isten hű népével gonoszul bántatok; mi nem fogunk kiegyezni veletek, nem is hajlunk meg előttetek, hanem Istennek fogunk engedelmeskedni és azt fogjuk cselekedni, amit ő parancsolt nekünk.”

²⁵ Amidőn a zsidók nem tudták megnyerni Sám­sont, kötelekkel igyekeztek hatalmukba keríteni őt: „És mondának néki: azért jöttünk le, hogy megkötözzünk és hogy a filiszteusok kezébe ad­junk téged. Sámson pedig monda nekik: esküdjetek meg nekem, hogy ti nem rohantok reám." (Bí­rák 15:12) Ezáltal a zsidók kifejezésre juttatták önzésüket és azt is, hogy inkább emberektől fél­nek, mint az Istentől. Így fejezték ki a hitszegők is az illési korszak alatt rendkívüli önzésüket és emberektől való félelmüket, ahelyett, hogy Istent félték és neki engedelmeskedtek volna. A kártól és á bajtól meg akarták magukat óvni. Nem kívántak Istenben bízni, hogy ő oltalmazza meg őket, mivel hitszegö szolgák voltak. Sámson nem félt attól, hogy nam tudja megvédeni magát hűtlen testvéreivel szemben; de annak tudatában volt, hogy nem az a küldetése, hogy vérrokonaival kezdjen élethalál harcot. Azért eskettette meg őket, hogy nem fognak rá támadni. Kétségtelenül mind a 3 ezret le tudta volna verni; de nem erre irá­ nyult az ő harca.

²⁶ A 3 ezer képviselője Sámson közelébe ment és közölte vele szándékukat: „És azok felelének neki, mondván: nem! Csak megkötözvén megkö­tözünk és kezükbe adunk; de nem ölünk meg téged. Azután megkötözték őt két új kötéllel és felvezették őt a kősziklából.” (Bírák 11:13) Ezek az izraeliták tehát Sámsont, Isten hű szolgáját, készek voltak kiszolgáltatni arra való tekintet nélkül, hogy mily büntetést fognak reá kiszabni, mert azt remélték, hogy így elkerülhetik a háborút. Az illési korszak alatt hasonló önző okokból a hitszegők készek lettek volna testvéreiket a mostani filiszteusoknak kiszolgáltatni. A magukat Isten szolgáinak nevező hitszegők közül egyesek a világiakhoz mentek, az állítólagos „felsőbb hatalmakhoz” és mintegy így szólották: „Mi haj­landók vagyunk mindenre, amit a ti törvényeitek követelnek; csak ezek a többiek (a hű szolgaosztály) ellenségeitek, de mi hajlandók vagyunk ki­ szolgáltatni őket tinéktek.” — Így ismertették meg az ellenséggel a hűségeseket és az ellenség

így tudta elfogni a hűségeseket. Az ellenséggel szövetséget kötöttek, miképpen Júdás Jézus Krisztus elárulása alkalmával. Jézus az ilyenek felől a kővetkezőképpen fejezte ki Isten törvényét: „Nem volna hatalmad ellenem, ha onnan felülröl nem adatott volna; azért bűnösebb az, aki en­gem kiszolgáltatott neked.” (János 19:11) Nem csoda tehát, hogy az Úr megmondotta az ily hitszegőknek, hogy „részüket a képmutatókkal adja ki”, illetve a mostani filiszteusokkal. — Máté 24:51

²⁷ A gonosz izraeliták erős kötelekkel kötözték meg Sámsont és az Ethámi sziklabarlangból kihozták és Lehibe vitték: „És mikor Lehi felé közeledett és a filiszteusok már ujjongtak elébe: felinditá öt az Úrnak lelke és olyanok lettek a karján lévő kötelek, mint a lenszálak, melyeket megperzsel a tűz és lemálottak a kötések kezeiről.” — Bírák 15:14

²⁸ A filiszteusok nyilván nagyon örvendezhettek, amidőn meglátták Sámsont megkötözve feléjük közeledni. Az ellenség mindig nagy zajt csap, amidőn azt hiszi, hogy Isten hű szolgáit hatalmába kerítette. A világháború kitörésével sok helyen sorozó irodákat nyitottak Amerikában. Ez által oly eszközre tett szert az ellenség, hogy a hűségeseket meg tudta kötözni; a hitszegök a modem filiszteusokkal vagy papsággal karöltve örvendeztek és veregették egymás vállát, látván, hogy az Úr mellett síkraszálló hű férfiakat koncentrációs táborokba vagy börtönbe viszik.

²⁹ Sámson döntés előtt állott. Az volt a kérdés, hogy támogatni fogja-e az Isten az ő hű szolgáját. Ha támogatni fogja, ezzel fogja bizonyítani, hogy Sámson az Isten tetszését élvezi. Akkor Jehova szelleme Sámsonra szállott és a bilincsek, amelyekkel megkötözték, lehullottak a kezeiről. Sámson ekkor gyorsan szétnézett, hogy rendelt-e ay Isten valamilyen fegyvert a kezeügyébe és akkor egy döglött szamárállcsontot talált. „És egy nyers szamárállcsontot talála és kinyújtván kezét, fel­ véve azt és agyonvert vele ezer embert.” — Bírák 15:15

³⁰ Jehova azáltal, hogy Sámsonnal egy szamár­ állcsontot vétetett igénybe, arra mutat, hogy az ő hű szolgájának szabadulása nem függött nyíl, kard, dárda, ló vagy valamely emberi harci eszköztől, hanem a mindenható Isten lelke vágy láthatatlan ereje szerzett neki szabadulást. „Nem paripák erejében telik kedve, nem is a férfi lábszáraiban gyönyörködik.” (147. zsoltár 10) „Ha atyám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz (felkarol) engem.” (27. zsoltár 10) „Mert nem az ívben bízom és kardom sem védelmez meg engem.” (44. zsoltár 7) Sámson Jehovában bízott és Jehova meg is védelmezte szolgáját. Így őrizte meg az Isten az illési korszak alatt is azokat, akik Jehova Istenben bíztak és nem féltek az emberektől, hanem hűségüket megőrizték Jehova iránt.

³¹ A szamár oly állat, amelyet nem szoktak fel­ használni a csatára. Csak isteni csoda útján le­hetett az a szamárállcsont oly erős, hogy ezer ember fejének a beverése után sem tört össze. Mialatt Sámson ezt a dolgot Jehova nevében véghezvitte, a 3 ezer júdabeli tétlenül állott és nem

55

---

55

sietett az ő segítségére. Sámson, a hű szolga egyedül harcolt, illetve emberi segítség nélkül, de mindazáltal az Úr erejével. Így történt a gyülekezet illési korszaka alatt is, hogy egy néhány hű­séges, szorgalmas és bátor férfi és nő híven végezte a munkát, mialatt többen csak tétlenül nézték és semmit sem tettek Jehova dicsőségére. Akik állandóan szolgáltak Jehovának, olyanokból állottak, akik engedelmesek és alázatosak voltak, mint a szamár és állcsontjukat Jehova és Jézus Krisztus hirdetésére vagy bizonyságtevésére hasz­ nálták és folytatták a munkát, hogy a modern filiszteusokat Isten szavával megverjék. A küzdelem tovább folyt és az igazak fellobogtatták az Úr zászlaját.

³² Sámson, miután a szamárállcsonttal a filiszteusokat megverte, egy dalt énekelt Jehova di­csőségére; „És monda Sámson: szamár állcsont­jával seregeket seregre, szamár állcsontjával ezer férfit vertem le.” (Bírák 15:16) Ebben a dal­ban nem hivalkodott a saját erejével, hanem Jehova Istennek adott hálát, aki ama borzasztó baj­ban támogatója volt. Sámson nem őrizte meg a szamárállcsontot és nem is akasztotta szegre a sátorában mint ereklyét, hogy azt csodálják vagy imádják, ahogyan egyes emberek cselekedni szoktak, akik az illési korszak alatt büszkén szoktak rámutatni vívmányaikra. Istenben és nem abban az eszközben bízott, amelyet a kezében tartott. Miután a szamárállcsont rendeltetését teljesítette, nem volt reá szüksége többé. „És mikor ezt el­ mondotta, elvetette kezéből az állcsontot és elnevezé azt a helyet Ramath-Lehinek.” — Bírák 15:17

³³ Sámson a csata helyét illő névvel ruházta fel. „Lehi" „állcsontot" jelent és azt a helyet Sámson nevezte így, miután az ellene támadott filiszteusokat megverte. Sámson „Ramath-Lehinek" nevezte ezt a helyet, ami az „állcsont felemelését" jelenti, illetve, hogy azt akkor ott az ellenség le­verése által Jehova nevének igazolására használta. Így tette emlékezetessé a győzelem helyét Jehova nevének igazolására; ez mutatja, hogy a hű szolgák jól teszik, ha mindenkor Istennek adják a dicsőséget az ő megtartó kegyelméért és erejé­ért és nem embereket imádnak.

³⁴ Ez a verekedés, ahol Sámson ezer filiszteust agyonvert, nagy megpróbáltatást jelentett Sámsonra nézve és utána nagyon ki volt merülve és nagyon megszomjazott. „Azután megszomjúhozék felette igen és felkiáltott az Úrhoz és monda: Te adtad szolgád kezébe ezt a nagy győzelmet és most szomjan kell meghalnom és a körülmetéletlenek kezébe jutnom.” — Bírák 15:18

³⁵ Akkor volt a legmelegebb nyár; és Sámson szünet nélkül verekedett szomjasan, még ha lett volna valami a közelben, amivel szomját olthatta volna. A győzelmet nem magának tulajdonította, hanem Jehovát dicsőítette érte; magát Isten szolgájának nevezte és teljes hittel az Úrtól kért segítséget, hogy meg ne haljon. Ez mutatja, hogy todatában volt Jehovától való függésének és annak is, hogy a győzelem Isten győzelme volt és nem az övé. Sámsonnak e helyzetben tanúsított viselkedése hangsúlyozza, hogy ő hívő ember volt és Isten őt az ő hitéért és hűségéért említi a

hűségesek között. (Zsidók 11:32) Tisztában volt azzal, hogy habár a filiszteusokat megfutamította és közülök ezret agyonvert, de a körülmetéletlenek kezébe esett volna, mivel nagyon ki volt merülve. Tudta, hogy a körülmetéletlen filiszteusok ebben az esetben gyalázni fogják Sámson Istenét és még inkább fogják gúnyolni, mondván: „az ő Istene nem tudta megszabadítani őt a szomjanhalástól a vadonban, ahol a szamárállcsontot találta.” Azért könyörgött Sámson, Istenhez, hogy adjon neki friss vizet, hogy életben maradhasson és tovább tudjon harcolni. Ezzel példázta az illési korszak hűségeseit, akik gyakran voltak bájok között és szorultak segítségre és felüdülésre, hogy életben maradhassanak és Jehova nevéről és dicsőségéről és az ő királyáról tovább is bizonyságot tehessenek. Sámson hűsége és kitartása követendő példa Krisztus hű kővetői előtt és hasonló cselekedetre vannak buzdítva. (Zsidók 12:1) Szomjan engedi halni szolgáját Jehova a vadonban? Nem; mert Isten mindenkor megőrzi azokat, akik hívek őhozzá. Sámson Lehiben annak a helynek a közelében volt, ahol a szamárállcsontot találta, Isten ott akarta őt felüdíteni és tovább is életben tartani. „Akkor meghasitá Isten a zápfogat, mely az állcsontban volt és víz fakadt ki abból, ő pedig ivott, ereje megtért és megelégedett. Azért neveztetik a „segítségülhívás forrásának" e hely Lehiben mind e mai napig.” — Bírák 15:19

³⁶ Ez nem azt jelenti, hogy Isten, Sámson zápfogából vagy a szamárállcsont zápfogából fakasz­tott vizet, hanem a víz a földből fakadt azon a helyen, amelyet Sámson Lehinek (állcsontnak) vagy Ramath Lehinek nevezett, ami egy talált eszköz helyét jelenti Jehova nevének igazolására. Nincs föl jegyezve, hogy Isten földrengés vagy egy­szerű repedés útján buzogtatta föl a vizet. Elég az hozzá, hogy Jehova Isten ott felüdítette és életben tartotta hű szolgáját. Az Úr nyilván ezzel mindazon hívekre rámutat, akik minden körülmények között bíznak benne, amidőn Ézsaiás prófétával megiratta: „A nyomorultak és szegények keresnek vizet, de nincs, nyelvük a szomjúságban elepedt; én, az Úr meghallgatom őket, én, Izrael Istene nem hagyom el őket. Kopasz hegyeken folyókat nyitok és a rónák közepén forrásokat; a pusztát vizek tavává teszem és az aszú földet vizeknek forrásaivá." (Ézsaiás 41:17—18) Ez a prófétai kép világosan előre mutatja, hogy Isten hű osztálya híven megbízhatik Jehovában, hogy az ínség minden idejében meg fogja tartani és sosem fogja elhagyni azokat, akik mindvégig teljesítik az ő akaratának cselekvésére kötött, szövetségüket.

³⁷ Miután Sámson felfrissült az Úrtól szerzett értékes víztől, megerősödött és nem félt. Így volt az illési korszak alatt is, amidőn a hűségeseket a küzdelem kemény próbára állította és elcsüggedtek, elfáradtak és az Úr felüdítő ígéretére szomjaztak, Isten felüdítette őket; azután tovább folytatták munkájukat, minden erejükből megtették, amit meg tudtak tenni és tovább örvendeztek. Ez teljesen megegyezik Isten ígéretével, amelyet a hűségeseknek tett. (Ézsaiás 40:29—31) Amit

56

---

56

Isten valamelyik hű szolgájával tesz, azt mindazokkal megteszi, akik hűségesek hozzá.

³⁸ Miután Sámson felüdült, azt a helyet hálájának kifejezéseképpen „segítségülhívás forrásának.” (En-Hakore), ajándékul kapott forrásnak nevezete, amelyet akkor kapott, amidőn az Úrhoz kiáltott. Azt a helyet a Bírák könyvének írása idejében is úgy nevezték. Az a forrás, amelyet Isten a maga nevéért fakasztott, az ő hatalmának és hűségének azok előtt való emléke lett, akik őt lélekben és igazságban szolgálták és hívták segítségül. Mennyire alkalmas eszköz a folyóirat és a többi iratok, Isten felüdítő igazságának szolgáihoz való juttatására, mint eszköz, vagy csatorna! Ezt az eszközt Isten és nem az ember rendelte. Így a gyülekezet illési korszaka alatt is a folyóirat juttatta el Isten hű népéhez az éltető friss igazságokat. Isten mind e mai napig használja azokat az igazság felüditő vizének eljuttatására, az ő hű népének megtartására. Az Úr hű szolgái ígéretet kaptak, hogy Isten híven teljesíteni fogja megtartó ígéretét; emiatt, amidőn munkába mennek, teljes meggyőződéssel énekelhetik: „Nyissátok fel a kapukat, hogy bevonuljon az igaz nép, a hűség megőrzője: Kinek szíve reád támaszkodik, megőrződ azt teljes békében, mivel tebenned bízik. Bízzatok az Úrban örökké, mert az Úrban, Jehovában örök kőszálunk van.” — Ézsaiás 26:2—4

³⁹ Sámson hozzákezdett, hogy Izraelt a körülmetéletlen filiszteusoktól megszabadítsa és tovább ítélkezett Izraelben: „És itélé Sámson Izraelt a filiszteusok idejében 20 esztendeig” (Bírák 15:20) Sámsonnak, mint Izrael bírájának folytatólagos szolgálata bizonyítja Jehovában való hitét és az ő szolgájaképpen való hűségét, ami egyúttal amellett szóló bizonyíték, hogy Isten hű népét példázza és követendő példa a hűségesek előtt, akik Isten szolgálatára szentelték magukat. — Zsidók 11:32; 12:1

Gáza

⁴⁰ Sámsont Jehova azután Gázába küldötte. A tudósítás erről nem számol be világosan; mindazáltal arra kell gondolnunk, hogy Sámson, mint Jehova szolgája a Felséges vezetése alatt szerepelt: „És elment Sámson Gázába és meglátott ott egy parázna asszonyt és bement hozzá.” (Bírák 16:1) „Gáza” „erődítményt”, „erőset” jelent. Ez a név „kecskét” is jelent; s amint a következő történet mutatja, ez a név nagyon jellemző volt. Gáza öreg város volt, immár Mózes 1. könyv. 10:19-ben is említve van. A filiszteus szövetség 5 városa közül ez volt az egyik főváros. (Józsué 13:3) Habár a város egy kis távolságra feküdt a tengertől, kikötője is volt a tengeri kereskedelemmel is foglalkozott. Gáza lakosai ördögimádók voltak és Dágon, a halisten volt az istenük. Erődít-

ményük abban az időben nagyon erősnek számított, Palesztina kulcsvárosa volt és a déli határon épült. Az Egyiptomba vezető úton, északon is kulcsváros volt. Be van bizonyulva, hogy az Egyiptomból bevándorolt Káftoreusok a filiszteusok, akik Gáza őslakóit betörésük alkalmával kiirtották és helyükben letelepedtek. (Mózes V.2:23; Ámos 9:7) A filiszteusok által elfoglalt terület az Ígéret földjének egy része volt, s amint máris mondottuk, Júda törzsének volt kiosztva; de a legtöbb időn keresztül a filiszteusok tartották megszállva.

⁴¹ A filiszteusok története feltűnően egyezik a római katolikus hierarchia történetével. A római katolikus szervezet a pogány Rómából, illetve Sátán szervezetéből keletkezett, amit a hajdankori Egyiptom példáz. A római katolikus rendszer már történelmének kezdetén Isten népének vallotta magát, amit a Júda országa illetve Isten dicsőítése példáz. Köztudomás szerint ez a hierarchia üzletpolitikai szervezet és vallás név alatt működik, de a fő célja a meggazdagodás és a földön való uralkodás. Ez a szervezet volt mindenkor Jehova igazi híveinek az ellensége. A mai Gáza lakosaival együtt az Úrtól pusztulásra van szánva és amint látszik, a pusztulás, Armaghedon első részében, illetve a nagy csata kezdetén fog lezajlani. (Jeremiás 21:20; 47:5) Ez a gonosz szervezet napjainkig sok bűntényt követett el, gyalázatos dolgainak egyike Isten népének a világháború alatt az illési munka végződésekor való megalázása és foglyulejtése volt 1917-19-ig. Jehova az ő népén elkövetett sok sérelemért kijelentette, hogy „tüzet fog bocsátani Gázára és palotáit felperzseli; a filiszteusok elpusztulnak, mondotta az Úr Isten.” (Ámos 1:6-8) Amidőn Jehova haragjának hevét kifejezi a mai filiszteusokkal szemben, azok gyökerestől kipusztulnak és így megnyílik az út, hogy mindenki dicsőíteni tudja Istent, aki neki szenteli magát és alázatosságra és igazságosságra törekszik. „Mert elhagyottá lett Gáza, Askelon pedig pusztasággá; Asdódot délben űzik el és Ekron kiirtatik. Jaj a tenger vidékén lakóknak, a kereteusok nemzetségének! Az Úr igéje ellened van, te Kanaán, filiszteusok földje; elpusztítalak téged, lakatlanná leszel. És a tenger vidéke legelőkké, pásztorok tanyáivá és juhoknak aklaivá lészen. És az a vidék a Júda házának maradékáé lesz, ők legeltetnek azon; estére Askelon házaiban heverésznek, mert meglátogatja őket az Úr, az ő Istenük és visszahozza az ő foglyaikat… Ez esik meg rajtuk az ő kevélységükért, amiért gyalázkodtak és felfuvalkodtak a Seregek Urának népe ellen.” – Sofóniás 2:4-7, 10.

(folytatása következik)

---

Csehszlovákiában felelős:K. J. Kopecký, Praha-Smichov, U Nikolajky 15.

Watch Tower, Praha-Smichov nyomása.

Ára: 2.— Kč

3

---

Szolgájának megőrzése

(Sámson III. rész. folytatása)

⁴² A római katolikus hierarchia, amely a mai körülmetéletlen filiszteusok fő alkotó része mindenkor vagyon és hatalom gyűjtésére törekedett. Ez a kegyetlen szervezet a világ minden tájára kiterjesztette szívó csápjait, magát gazdagította, a néptől hamis ürügyekkel pénzt csalván. Napjainkban a világon a legjobb földek birtokosa mindenütt egy gyékényen árul a nagytőkésekkel és a gerinctelen politikusokkal, hogy a népet leigázza és vagyonából kifossza. Ez a legfontosabb része az ördög látható felekezeti szervezetének, üzleti és politikai társai és kegyencei közreműködnek vele a nép ámításában. Ennek pénzügyi hatalma, amit Tirus példáz, tűzben fog elpusztulni. (Zakariás 9:3-7) Örvendjen és merítsen bátorságot tehát mindenki, aki most teljesen Jehovának szentelte magát, mert a szabadulás napja az ajtó előtt áll, amidőn a mai filiszteusok és az ő törvénytelen társaik el fognak tűnni a létezésből. Most Jehova kétségtelenül mindazok előtt feltárja a próféciákat, akik őt szeretik, hogy az iránta hívek vigaszt és bátorságot merítsenek és tovább végezzék a bizonyságtevést az ő szent nevében.

⁴³ Sámson nem azért ment Gázába, hogy a paráznánál testi vágyait kielégítse és nincsen is oly bizonyíték, amely az ő kritizálására feljogosítaná amiatt, hogy a parázna házába bement. Sámson nyilván azzal a szándékkal ment Gázába, hogy ismét ürügyet találjon a filiszteusokkal szemben Jehovától nyert küldetésének teljesítésére. A feljegyzés szerint Sámson kíséret nélkül ment Gázába. Az ő bátorságát mutatja, hogy elment halálos ellenségei közé, mert ő Istenben bízott, hogy Isten meg tudja védelmezni őt. Oda ment mint Jehova szolgája, vagy eszköze, hogy megmutassa Isten felsőbb hatalmát a Sátán szervezetével szemben. Sámson egyedül ment be a megerősített város kapuján. A dráma e része Isten azon gondviselését mutatja, hogy fel fogja tárni hatalmát a mai filiszteusokkal szemben, akik védett helyzetükben legyőzhetetleneknek tartják magukat.

⁴⁴ Gázában Sámson egy paráznát látott és ahhoz ment szállásra. Nem az első eset, amidőn Isten egy parázna útján mutatta be szándékát. A parázna háza nyilvános ház volt és kétségtelenül az volt az egyetlen helyiség, ahol Sámsont befogadták éjjeli szállásra. Ama tény, hogy Sámsont ezen cselekedetéért az Írás nem dorgálja, arra mutat, hogy a parázna házába tisztességes szándékkal ment és az megegyezett Isten akaratával. Lehet az is, hogy arra gondolt, ami Jerikóban történt, amidőn a két izraelita-kém oda érkezett, amiről a következő áll megírva: „És Józsué, a Nun fia elküldte Sittimből titkon két férfiút kémekül, mondván: menjetek el, tekintsétek meg azt a földet és Jerikót. És azok pedig elmenének és bemenének egy parázna asszonynak házába, akinek Ráháb vala neve és ott hálának. Mikor pedig megjelentették ezt Jerikó királyá-

nak, mondván: imé férfiak jöttek ide ez éjszaka az Izrael fiai közül e földnek kémlelésére… Ők pedig még le sem feküdének, amikor felméne őhozzájuk az asszony a házhéjára (padlásra) és mondá a férfiaknak: tudom, hogy az Úr nektek adta ezt a földet és hogy megszállt minket a félelem miattatok és hogy a földnek minden lakosa megolvadt előttetek.” – Józsué 2:1, 2, 8, 9.

⁴⁵ Semmisem bizonyítja, hogy Sámson a paráznával érintkezett, sőt még azt sem bizonyítja semmi sem, hogy valami tárgyalásba kezdett volna az asszonnyal. Ama kijelentés, hogy „bement hozzá” nem magyarázható akképpen, hogy érintkezett azzal. Bement a házába, miképpen a kémek is bementek Ráháb házába, akik felől meg van írva, hogy „ott hálának”. De akárhogyan is magyarázzák ezt s még ha meg is botránkoznak egyesek afölött, hogy Sámson egy éjszakát egy parázna házában töltött, mindazáltal az az egy bizonyos, hogy őt Jehova vezérelte oda és így minden feltevés csak az ő igazát bizonyítja. A filiszteusok rendőrsége nyílván bizonyos okokból szemmel kísérte a parázna házát. A karhatalmat rendesen meg lehet találni az olyan nyilvános helyeken. A filiszteusok rendőrsége kétségtelenül gyorsan hírül adta, hogy Sámson a parázna házába ment. „A gázabelieknek pedig mikor megmondották, mondván: ide jött Sámson! Körülvevék őt és leselkedének őutánnak egész éjszakán át a város kapujában és hallgatóztak egész éjjel és azt mondták: reggel, ha világos lesz, megöljük őt.” – Bírák 16:2.

⁴⁶ Ebben a szövegben az „idejött” szó az első versben „bement hozzá”-nak van fordítva, ami megerősíti azt a következtetést, hogy Sámson csak szállásra ment abba a házba. A karhatalom azonnal körülfogta a házat és Sámson után leselkedett, hogy hátba támadja. De az Úr nyilván értesítette Sámsont az eseményekről, amelyek azon az éjszakán ott történtek.

⁴⁷ Az őrszemek csendesen viselték magukat egész éjszaka, azt mondván: „Majd ha reggel lesz, akkor megöljük őt”. A gyülekezet illési korszaka alatt a modern filiszteusok, a felekezeti elemek vezetői és a fővezérek az Úr hű népét kelepcébe akarták csalni és minden kijáratot bezártak, hogy az Úr népe el ne menekülhessen. A hűségesek után „lelkesedtek, azt gondolván, hogy az alkalmas pillanatban hatalmukba ejtik a zsákmányt. Az illési korszak végéhez közeledett és a mostani filiszteusok Isten népe után „lelkesedtek” s azt gondolták, hogy rövidesen rájuk húzzák a vizes lepedőt. „És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt és megfogván a város kapujának szárnyait a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat és vállaira vette és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.” – Bírák 16:3.

4

---

60

⁴⁸ Sámson a hosszú út fáradalmait a parázna házában pihente ki. A szöveg nem mutatja, hogy együtt volt a paráznával. Az a szó, amely itt e szövegben „aluvék”-nak van fordítva, Józsué 2. rész első versében Ráháb házában pihenő vagy megháló kémekkel kapcsolatban is használva van. Isten népe gyakran kerül oly helyzetbe vagy helyre, amely gyanúsnak tűnik fel a rosszakaratúak elött; a rágalmazók aztán összedugják fejüket állszenteskedő pofát vágnak és gyanús szemmel nézik Isten hű népének viselkedését és gonosztevőnek hiresztelik. Holott sokkal jobban tennék, ha Istenre, az Úrra bíznák az ő szolgáinak megítélését; mert Istennek mindenről van tudomása. – Róma 14:1

⁴⁹ Sámsonnak nyilván tudomása volt a filiszteusok azon szándékáról, hogy el akarják fogni és meg akarják ölni. Ne gondoljuk, mintha Sámson azzal a gondolattal ment volna az ellenség megerősített városába, hogy barátságosan és békésen fogják fogadni. Tehát nem is várt reggelig, hanem úgy gondolta, hogy az éjféli idő lesz a legjobb, hogy a városból távozzon és Jehovának, az ő Istenének hatalmát és védelmét megmutassa. Tudta, hogy abban az órában a város kapui zárva vannak és a rendőrség azt fogja hinni, hogy máris a hatalmában tartja; azt is tudta, ha a városból kitör, az ama körülmények között ismét annak lesz a bizonyítéka, hogy őt Jehova oltalmazza látja el erővel. A kapu kétszárnyas volt és kapufélfákhoz volt erősítve, nagy és nehéz kapu volt. A város falai oly erősek voltak, hogy Nagy Sándor katonai mérnökei szerint majdnem bevehetetleneknek látszottak.

⁵⁰ Sámson éjfélkor távozott a parázna házából és nyilván több őrszemmel kelleztt megküzdenie, mielőtt a város kapujához érkezhetett volna. Miután az őröket legyőzte, megragadta a kapufélfákat és a kapu szárnyaival együtt kiszakította a földből, az egészet a hátára vette és mintegy a 65 kilométer távolságban levő Hebron hegy tetejére vitte. Ilyet egyetlen ember sem tudna megtenni az Úr ereje nélkül.

⁵¹ Hebron papi város volt Júda országának magasabban fekvő hegyvidékén. A kapunak odavitele haszontalan erőpazarlásnak látszik. De mindazáltal nem volt az. Sámson csak az Úr csodatétele folytán tudott azzal a nagy teherrel kimenekülni a városból. Hiszen a kaput a városon kívül eldobhatta volna; de a filiszteusok országából azt a júdabeliek által lakott területre vivén, ezzel Isten erejét nagyon kihangsúlyozta, amellyel Isten az ő hű szolgáját ellátta és ezzel a gőgös filiszteusokra megalázó és elkábító csapást mért. Az izraeliták és a papok előtt a város kapuinak Hebronba való vitele erős és kézzelfogható bizonyíték lehetett volna amellett, hogy Isten ereje megnyugodott az ő hű szolgáján, Sámsonon s így a többi izraelitákat is Sámson támogatására kellett volna buzdítania.

⁵² Ez megfelel annak, ami 1914-ben történt. Isten népe a folyóirat akkori kiadójának vezetése alatt éveken keresztül hirdette, hogy Sátán világa 1914-ben végéhez érkezik. A modern filiszteusok a szolgaosztály után leselkedtek azzal a fel-

tevéssel, hogy 1914-ben semmisem fog történni és így a Társulat híveivel együtt meg fog szégyenülni, azt ki fogják gúnyolni és szégyenteljesen fog letűnni a színről. De ahelyett 1914-ben a modern filiszteusok meglepődtek, megszégyenültek és vackaiba kellett húzódniuk, amidőn a világháború hirtelen kitört. Azt állították, hogy soha se lesz többé háború és ímé, a világháború kitört, pontosan úgy, ahogyan Isten hű szolgái előre megmondották. 1914-ben Isten hű szolgaosztálya az Úr kegyelméből tovább folytatta a királyság hirdetését és kimutatta, hogyan bizonyítja a világháború, hogy a világ vége megkezdődött. Azt bizonyította, hogy Isten népének kijelentései nem a saját tudományukból folyt, hanem az Isten tudásának és hatalmának volt a megnyilvánulása. Akik Istenben és az ő igéjében hittek, ezt arra vonatkozó jelnek vagy teljes bizonyítéknak kellett volna, hogy tekintsék, hogy Isten a Társulattal, illetve a hű férfiak és nők azon szervezetével van, akik a világ végét és Isten országának eljövetelét hirdették. A hűségesek kitartottak, viszont többen, akik hanyagok és gyávák voltak, elbuktak.

Árulás

⁵³ Ezek az események rövidesen azon 20 esztendő vége előtt zajlottak le ameddig Sámson Izraelben bíráskodott. Sámsont az édesatyja és anyja segítette. Ama körülmény, hogy az ő atyja és anyja, vagy segítői most elhunytak, azt az időt jellemezheti, amidőn Jézus Krisztus megjelent templomában és a Szentlélek segítő munkája megszűnt, s amidőn akik magukat Isten háza népének vallották, a nagy bíró, Jézus Krisztus előtt számadásra megjelentek. Akkor mindnyájan az Úr Jézus vezetése alá kerültek és többé nem a Szentlélek volt a segítőjük. „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sorek völgyében, akinek neve Delila volt.” (Bírák 16:4) „Sorek” gyalázatos gúnyolódást jelent. A világháború alatt, főképpen 1917 és 18 körül gúnyolták ki, gyűlölték és gyalázták Isten népét. (Máté 24:9) „Sorek” völgye vagy szándéka nem tudjuk hol terülhetett el; de az adatok szerint Jeruzsálemtől nyugatra körülbelül 20 kilométernyire lehetett, tehát Sámson házának a közelében volt. Sorek völgyében lakott egy asszony, akit Delilának hívtak. Neve „epekedést”, illetve tisztátalan vágytól vagy rendkívüli önzéstől fűtött senyvedést jelent. Delilát a Biblia magyarázói általában filiszteus asszonynak tartják: de ezt a következtetést kellőképpen nem kehet bizonyítani. A filiszteusokkal kebelbarátságban volt; mert bátran hozzámentek és megegyeztek vele, hogy kelepcét állítsanak Sámsonnak. A bizonyítékok nagyobb része szerint azonban Delila nem filiszteus, hanem zsidó nő volt. Semmisem bizonyítja, hogy parázna nő lett volna. Ha parázna lett volna, Sámson, a bíró, ki kellett volna irtassa Izrael közül.

⁵⁴ Mivel Sámson Delila közreműködésével látszólag vereséget szenvedett, nagyon fontos, hogy szentirati bizonyítékok alapján állapítsuk meg, hogy kit példázott tulajdonképpen Delila. Ha fi-

5

---

61

liszteus volt, hogyan ragaszkodhatott volna hozzá Sámson a filiszteusokkal átélt előző tapasztalatai dacára olyannyira, hogy "megszerette", amint az Írás írja? Ha pedig izraelita volt, akkor indokolt volt Sámson szeretete. Emlékezetünkben kell tartanunk, hogy Sámson, Jehova hű szolgája csúpán egy szerepet játszott egy nagy drámai próféciában, amely főképpen a világ végén élő Isten népének oktatására és megerősítésére örökíttetett meg. Ama körülmény, hogy Delila ebben a prófétai drámában, amely látszólag nagy bajjal járt Sámsonra, oly kimagasló szerepet töltött be, azt bizonyítja, hogyha bárkit is példáz ebben a drámában, az Írásból az illetőnek és az eseményeknek is világosan felismerhetővé kell lenniök. Kit példáz tehát Delila ebben a mostani drámában és mily fontos szerepet játszott a mostani korral kapcsolatosan?

Kérdések:

1 Mily körülmények között lehet részesülni Isten megtartó kegyelmében?

2-3 Mit értsünk "tiszta szív alatt"? Mit jelent Isten szolgája lenni? Helyesen ítéltettek meg Isten szolgái? Jogosult-e Sámson megkritizálásra?

4-6 Mit akart elérni Sámson azzal ,hogy ismét elment Timnátba, még pedig egyedül?

7-12 Micsoda "bajt" okozott Sámson a filiszteusoknak? Miért volt ártatlan Sámson a rájuk zúdított bajban? Hogyan teljesül ez mint jövendölés?

13-14 Mutasd ki, hogy a 6. vers tényleg prófécia!

15-18 Mivel Sámson látta, hogy a filiszteusok az ő áruló jegyesét atyjával együtt elégették, miért lépett fel

mégis velük szemben, amiről a 7. és 8. vers tudósít? Mire mutatott ez előre?

19-21 Mit cselekedtek azután a filiszteusok és miért? Hogyan viselkedtek ugyanakkor a Júda férfiai? Alkalmazd ezt a példázatot a jelenre!

22-24 Mutasd ki a 11. vers teljesülését!

25-28 Miért mentek Júda férfiai Ethámba a sziklához, ahol Sámson lakott? Miért eskettette meg őket a 12. vers szerint? Mit válaszoltak neki? Miért akarták megkötözni Sámsont és kiszolgáltatni a filiszteusoknak? Miért akartak Júda férfiai oly gonoszul bánni Sámsonnal? Miért engedte meg ezt az Isten? Hogyan teljesül a képlet ezen része?

29-35 Mily tanulság rejlik Isten népe számára a 15. versben? Mily a 16, 17 és 18. versekben?

36-39 Magyarázd meg a 19. verset! Mit példázott az világosan? Mit láthatunk meg a 20. versből?

40-42 Magyarázd meg, miért ment Sámson Gázába! Hasonlítsd össze néhány szóval a filiszteusok és a római katolikus hierarchia történelmét a mostani filiszteusok megállapítása céljából! Mutasd ki, hogy az írás tisztán előre mutatja a római katolikus hierarchia pusztulását!

43-44 Miért ment Sámson egyedül Gázába és miért nem kritizálja meg ottani tartózkodását a följegyzés? Idézz egy másik eseményt, amely bizonyítja, hogy Sámson jogosan szállott meg ottan!

45-48 Hogyan értesültek a gázabeliek odaérkezéséről és miért akartak reggelig leskelődni utána? Mily körülmények között teljesül a képlet ezen része?

49-52 Mutasd ki, mily bölcsen cselekedett Sámson, amidőn a 16:3 vers szerint éjfélkor távozott és honnan származott az ereje és miben volt a biztonsága! Alkalmazd a prófétai kép e részét a jelenre!

53-54 Mikor teljesültek a 4. versben közölt események és mit példáznak? Mit példáz Delila neve és lakóhelye? Kicsoda volt Delila? És kit példáz a drámában?

(1935 december 1.)

Kísértés

„Az Úr, a ti Istenetek kísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e az Urat, a ti Isteneteket teljes lelketekből." — 5 Mózes 13:3

(Sámson IV. rész)

¹ Jehova csak azokat ismeri el és veszi fel királyi szervezetébe, akik a megpróbáltatások alatt megőrzik hűségüket és ragaszkodásukat iránta. Az ilyenek őrzik meg mindvégig ártatlanságukat. Amióta Jehova föltárta azon szándékát, hogy igazságos országot fog létesíteni a földön, attól kezdve mostanáig a következő kérdés áll az emberek előtt: ki fogja megőrizni ártatlanságát Isten előtt? Amidőn az izraeliták Egyiptomból úton voltak az Ígéret földje felé, Isten szövetséges népét példázták a királyság felé vívő úton. Mózes összegyűjtötte az izraelitákat Moáb síkságán, ahol Isten a hűséges szövetségét létesítette népével. Rövidesen azon szövetséges megkötése előtt mondotta Mózes, mint Jehova tolmácsa az izraelitáknak: „Az Úr, a ti Istenetek, megkísért titeket, hogy megtudja, ha szeretitek-e őt teljes szívetekből és teljes lelketekből?” Mindenki, akit Isten királyi házába fölvesz bizonyság oszlopa lesz annak, hogy Sátán hazudott és Jehova az igazi Isten. De mielőtt idáig érkezhetnek, megpróbáltatásnak kell kitétetniük.

² Az ördög arcátlan kihívása hozta szükségképpen magával és tette fontossá, hogy Jehova Isten szabad kezet adott az ördögnek arra, hogy ravasz fogásaival megkísérelje eltéríteni az embereket a Felségestől, hűségüket megrontván. Emiatt kísértette meg az ördög Jézust is a pusztában, amely kísértés alkalmával Jézus győzött. (Máté 4:1-11) A királyi ház tagjainak Jézust kell követniük nyomdokain s mindnyájuknak kísértésnek vagy megpróbáltatásoknak kell kitétetniök. Emiatt áll megírva: „Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna megindulni gyarlóságainktól, hanem aki megkísértetett mindenekben, hozzánk hasonlóan, kivéve a bűnt.” (Zsidók 4:15) „Mert amennyiben szenvedett, ő maga is megkísértetvén, segíthet azokon, akik megkísértetnek.” – Zsidók 2:18

³ A kísértés elcsábítást, elvonást és megpróbálást is jelent. Hogyan lehetne valakit kipróbálni elcsábítás megkísérlése nélkül? Ez nem „jellemfejlesztést” jelent, ami állítólag a gyengéket arra képesíti, hogy testi gyengeségeikkel szembeszáll-