Oldal:Malakiás-rész-1-1937.djvu/14

35

áldozatot sem kedvelem a ti kezetekből." — Malakiás 1:10

³³ Az ily szolgák nem részesítették tiszteletben Jehova nevét, hanem mindig önzően könyöradományokért siránkoztak, hogy abból személyes hasznot húzzanak. Mennyire elütő ez azon szellemtől, amelyről a zsoltáros beszél, amidőn azt mondja, hogy mindnyájan teljesen önzetlenül tartoznak szolgálni és dicsőíteni a Seregek Urát, örömmel szolgálván neki az ő templomában. „Mert jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt; inkább akarnék az én Istenem házának tornácában ülni, hogysem lakni a gonosznak sátorában!" — 84. zsoltár 11

³⁴ Jehova előtt kedvesek, akik őt Lélekben és Igazságban imádják, de azok nem kedvesek, akik csak külsőleg mutatják vagy tesznek úgy, mintha őt imádnák. (János 4:23) A saját személyük fontosságával betelt emberek akik magukat másoknál szentebbeknek tartják, magukat és másokat is megcsalják jámbor és álszent fellépésükkel.

³⁵

A hasonmási lévitákat meg kellett tisztítani, mint „az aranyat és az ezüstöt", illetve az olvasztókemencébe kellett tenni őket és olvadási pontig kellett hevíteni a kemencét. Semmi sem végez oly alapos tisztogatást, mint a tűz. Csak a teljesen tiszta és elpusztíthatatlan marad meg abban. Amint látszik, ez a jövendölés kicsinyben akkor teljesült, amidőn a zsidók visszatértek Babilonból, hogy Jeruzsálemben a templomot újból felépítsék. Akkor Nehemiás oly állapotokat tapasztalt köztük, amelyeket Malakiás próféta ecsetel és Nehemiás hozzákezdett a megtisztításukhoz és megrostálásukhoz. A zsidók az ördög szervezetéhez csatlakoztak asdódbeli, ammonita és moábita nőket véve feleségül. Az Úr Jézus templomához jövetelekor a hasonmási léviták is Babilonhoz csatlakoztak, amennyiben babiloni ceremóniákat gyakoroltak s kifejezték, hogy inkább emberek részéről, mintsem Jehova és Jézus Krisztus részéről való tisztelet (elismerés) után vágyakoznak. A zsidók között a Nehemiás napjaiban uralkodó helyzetről írta ez a próféta. "Emlékezzél meg ő róluk, én Istenem, a papságnak és a papság szövetségének és a lévitáknak ilyen megfertőztetéséért! És megtisztítám őket minden idegenektől és rendtartást szabék a papoknak és a lévitáknak, kinek-kinek az ő dolgában." — Nehemiás 13:29, 30

³⁶ Miután az Úr Jézus templomához jött és „ötvös tüzét használta" a próbán, elküldte angyalait mindazon hasonmási lévitáinak eltávolítására, akik egykor a királyság örökösei voltak, de aztán szövetségük megtartását abbahagyták és nem szolgáltak tovább Istennek Lélekben és Igazságban. Ezt az Úr azért cselekedte, hogy a maradék tiszta legyen mint a megtisztított aranv és ezüst, hogy hív, megbízható és elpusztíthatatlan legyen, hogy „igazság áldozatával áldozzanak az úrnak". Zakariás próféta a híveknek ezen maradékát nevezi „harmad résznek", amely a tűzön keresztülmegy: „És lészen az egész földön, így szól az Úr; a két rész kivágattatik azon és meghal, de a harmadik megmarad rajta." — Zakariás

³⁷

A Szentírás egy szóval sem említi, hogy Isten népe jelképileg savpróbának lenne kitéve, amilyet ma szoktak alkalmazni a vegyészetben. Semilyen szövegből sem lehet ily savpróbát jelképül

vagy hasonmásul használni. Ez a próba emberi kitalálás és nem az Úrtól való. A tűz által való tisztogatás, amiről az írás beszél, ércolvasztást jelent olyképpen, ahogyan az aranyműves megolvasztja az aranyat; ez kiterjed mindazon anyag kiválasztására, ami nem tartozik az aranyhoz. Jelképileg ez mindannak az elpusztítását jelenti, ami az ördöghöz vagy a babiloni külsőségekhez tartozik azok között, akik Istennel szövetséget kötöttek. Ez a „Lévivel kötött szövetség", értelmében történik, s azok, akik az Úr elismerésében fognak részesülni, az Úr házát jellemző buzgóságot fognak kifejezni, mindent eltávolítva maguktól, ami a Sátán álszent szervezetéhe tartozik vagy valami köze van az abban dívó szokásokkal. Például: Fineás, a fiatal pap, teljes erejével és nagy szorgalommal közreműködött a Baál-tiszteletnek Izraelből való eltávolításához; s azon hűségéért, melyet abban kifejezésre juttatott, mondta neki az Úr; „ímé, én az én szövetségemet a békesség szövetségét adom ő neki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az Istenért és engesztelést végze Izrael fiaiért." — Mózes IV. 25:10—13.

³⁸ Jegyezzük meg, hogy a fentidézett jövendölés Fineásra, a szorgalmas papra, és az ő „leszármazottaira" is vonatkozott, köztük Sádokra és fiaira, akinek a Zorobábel idejében levő főpap az egyik fia volt. (Aggeus 1:1; Zakariás 3:1—9) Ebből az „ivadékból" származott Zakariás, Keresztelő János édesatyja is. Maga Keresztelő János nem végzett templomi szolgálatot: de kétségtelenül bele van foglalva a papságról szóló ezen ígéretbe. (Lukács 1:5, 13) Sádok fiai felől mondotta az Isten: „De azok a lévita papok a Sádok fiai, akik a szenthelyemhez való szolgálatomban foglalatosak voltak, mikor Izrael fiai eltévelyedtek tőlem: ők járuljanak én hozzám, hogy szolgáljanak nekem és álljanak én előttem, hogy áldozzanak nekem kövérséggel és vérrel, ezt mondja az Úristen. Ők járjanak be az én szenthelyembe és járuljanak az én asztalomhoz, hogy szolgaljanak nekem és legyenek foglalatosak az én szolgálatomban." (Ezékiel 44:15, 16) Ezek tehát azokat a hűségeseket példázzák, akiket,az Úr híveknek talál az ő templomának megítélésekor.

³⁹

A Malakiás próféta által említett, igazságban hozott áldozatot nem lehetett fele hűséggel keverni vagy megszeplősíteni, pld. az ördög szervezetének valamely ágával való megalkuvással. Az áldozatnak kifogástalannak kell lennie s ezeknek a „lelki áldozatoknak" szellemi tekintetben elfogadhatóknak kell lenniök Isten előtt az Úr Jézus Krisztus útján. (Péter I. 2:5) Az ördög szervezetének valamely ágával megegyezésre irányuló törekvés emberek kegyeinek kivívása érdekeben határozottan nem lenne kedves az Úr előtt. Az áldozatnak Jehova iránti szívbeli ragaszkodásból kell szólnia mindenkor "hálaáldozattal, ajkaink tiszteletével áldozva Isten nevének." (Zsidók 13:15) Az áldozatnak igazságban való hozatala azt fogja jelenteni, hogy a hasonmási Lévi törzse a Babilonban viselt szennyes ruhákat leveti, miután a hasonmási babiloni társaságból távozott; minden piszkot el kell vetni, hogy a kedvesen fogadható istentiszteletet mindenki világosan és minden körülmények között az Úrnak szentelt szolgálatnak tekinthesse. Azért kapta az üdvösség