Oldal:Malakiás-rész-1-1937.djvu/13

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
A lap korrektúrázva van


33
akik az Urat szeretik. Le kellett vetniök minden oly elnevezést is, mint pld. „Russelisták", „miilenisták", „bibliakutatók". Akik ezeket a neveket meg akarják tartani, hadd tartsák meg; a hívek és az igazok azonban csak azt új nevet fogják viselni, amelyet Jehova határozott meg. (Ésaiás 62:2) A templom megtisztításának munkája azzal azonos, amiről az apostol a következőket írta: „Kinek-kinek munkája nyilvánvaló lesz; ugyánnis az Úr napja megmutatja, mivel az tűzben fog megnyilvánulni, s a tűz majd kipróbálja, hogy kinek-kinek milyen a munkája." Az, akinek munkája, amelyet ráépített, megmarad, jutalmat nyer. Az, akinek munkája elég, kárt vall; ő maga ugyan üdvözül, de úgymint tűz által." — Korinthus I. 3:13—15
22
Az utóbbi szövegben a „fa, széna, pozdorja" által példázott, és az építők által használt anyag többek között jellemfejlesztésből, emberek tiszteletéből, s egyéb jellemző babiloni dolgokból állott s ezeknek el kell égniök a tüzes megpróbáltatásokban és el is égnek. Ha tehát azok, akik ily építőanyagokat használtak, azokkal felhagynak és tartós örömmel Jézus Krisztus fundamentomán állanak és értékes, elpusztíthatatlan dolgokkal építenek, megszabadulnak „úgy mint tűz által". Ez a tüzes próba azalatt történik, mialatt az Úr Jézus, a nagy bíró a templomban tartózkodik.
23 Többen, akik Isten és Jézus Krisztus szolgáinak nevezik magukat, elmulasztották meglátni és megérteni, hogy az Úr Jézus Jehova templomában van. Némelyek gúnyolódnak azon, hogy ő a templomban van, s már ez magában is azt bizonyítja, hogy a tüzes megpróbáltatásban nem tisztultak meg. A kipróbáltaknak és a híveknek tudniok kell, hogy az Úr a templomban van; mert a próféta mondja: „És ül mint ötvös vagy ezüst tisztogató és megtisztítja Lévi fiait és fényessé teszi őket, mint az aranyat vagy az ezüstöt; és igazsággal visznek ételáldozatot az Úrnak." — Malakiás 3:3
24 Az Úr az ítélet munkájában döntő próbát kénytelen alkalmazni. Ez idézi elő a hívek és a hűtlenek szétválását és mutatja meg vagy tárja fel a salakot vagy közönséges dolgot. A szétválást előidéző tűz nyilván, az Úr által feltárt prófétai igazságokból áll az igazság terjesztésével kapcsolatban Jehova nevének igazolására. „Nem olyan-é az én igém, mint a tűz — mondja az Úr!" (Jeremiás 23:29) „Mert az Istennek beszéde élő és ható és élesebb minden kétélű fegyvernél és elhat a szívnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait". (Zsidók 4:12) „Minden szőlővesszőt, amely én bennem gyümölcsöt nem terem, lemetsz; mindazt pedig, amely gyümölcsöt terem, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt teremjen. Ti már tiszták vagytok ama beszéd által, amelyet szóltam nektek". — János 15:2, 3
25
Mindazok, akik az igazságot önző célból fogadták el, nem fognak megállani a tüzes megpróbáltatásban. Ugyancsak nem állanak meg azok sem, akik embereket vagy emberi intézményeket imádnak, amidőn a tűz alkalmazásának ideje eljön. Aki embereket imád, önzést fejez ki s azt, hogy nem szereti tényleg Jehova Istent és Jézus Krisztust és nem támaszkodik teljesen Istenre és Jézus Krisztusra. Azok ellenben, akik tényleg és igazán szeretik Istent, az Urat, nem ismerik az
emberimádatot. (János I. 4:17, 18) Az ember imádat (félelem),visszatart az igazság szólásától és Jehova névének a kínálkozó alkalommal való bizonyságtevésétől, s a félénket ez éppen a Sátán csapdájába dönti. (Példb. 29:25) Azok ellenben, akik közreműködnek Jehova nevének igazolásában, szilárdan síkra fognak szállani Jehova mellett és ha, tűzbe is kerülnek, akkor is megőrzik feddhetetlenségüket. Itt célszerű a figyelmeztetés. A folyóirat ebből az okból idéz itt egy esetet, amely tényleg megtörtént:
26 Németországban nemrégen letartóztattak, néhányat, akik a Társulat képviseletében kimagasló szerepet játszottak, akik az Úr nevében tevékenykedtek a munkában; a német bíróságok elé állítolták: amidőn a bíróság előtt álltak, amely Sátánt és szervezetét képviselte, teljesen megzavarodtak és nem keltek, síkra Jehova neve, és országa mellett. A Sátán és a Góg (Sátán hadvezére) alatt álló német kormányzatot most istentelenek gyakorolják; a szervezet látható részét a kat. hierarchia irányítja, s így szóbeli nyilatkozataival, mint Jehova tanúbizonyságainak nyilvános üldözésével erősen meggyalázta Jehova nevét. Mivel Jézus Krisztus hű követői Istentől nyert jogukat és az Isten parancsa értelmében kötelességüket gyakorolták, összegyülekezvén Isten igéjének közös tanulmányozására és másoknak is beszéltek Jehova országáról, letartóztatták, bántálmazták és börtönbe vetették őket. Amidőn ezen igazságtalan váddal voltak illetve, az Úrral szövétséget kötött híveknek alkalmuk nyílt, hogy nyíltan közöljék Sátán képviselőivel, hogy mindenek felett Jehova Istennek szolgálnak, és minden körülmények között engedelmeskedni fognak neki. A hűségesek nem tehettek másképpen és, sok hűséges erre az álláspontra is helyezkedett. De egy, a minap tartott tárgyaláson a Társulat kimagaslóbbjai közül egyesek elmulasztottak ezt és a bíróság előtt tett vallomásukból kitűnt, hogy emberektől félnek s ezért nem közölték az Isten országáról szóló igazságot. Ez világosan illusztrálja a tüzes megpróbáltatásban való kudarcot.
27
Jézus Krisztus, a nagy ötvös a templomban tisztogatásra ült le és megtisztítja az ezüstben példázott értékes osztályt, t. i. a szellemi szülötteket, akik az Isten-fiúság kiváltságában részesültek. "Megpróbáltál minket, ó, Isten, megtisztítottál, amint tisztítják az ezüstöt." (66. zsoltár 10) A hívek minden salak kiküszöbölését kívánják, az Úr előtt kedvesen, az ő dicsőségére szolgáló szövétnekképpen szeretnének állani. "Távolítsd el a bűnöst a király (Jézus Krisztus) elől, és megerősittetik igazsággal az ő széke." (Példb. 25:4, 5) Senki sem állíthatja Jézus Krisztus, a nagy ötvös és tisztogató munkája felől, hogy: "Megégett a fúvó a tűztől, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó (hogy a salakot eltávolítsa), mert gonoszak, (a salak) meg nem tisztíthatók. Megvetett ezüstnek hívjátok őket (a gonoszakat), mert az Úr megvetette őket." (Jeremiás 6:29, 30) A látszatkereszténység és a hitszegők felől áll megírva: „Ezüstöd salakká lett; tiszta borod vízzel elegyítve." (Ésaiás 1:21—23) A hívek tüzes megpróbáltatásoknak lesznek kitéve, hogy tisztán felismerhetők legyenek az Úr dicsőségére.
28
Ez nem a világi osztály megpróbáltatását jelenti, amely sohasem volt hajlandó cselekedni Isten akaratát, hanem a prófécia így szól: „Megtisz-

34
títja Lévi fiait", illetve azokat, akik felszentelték magukat és az Úristen akaraténak cselekvésére és szolgálatára szentelték magukat. Ez a a jövendölés csak azokra szorítkozik, akik ily kötelezettséget vállaltak magukra. Miért szükséges azonban megtisztítani Lévi fiait? Ők a templomban egy tisztség örökösei s úgy a papi-, mint a nem papi-osztályt is magukban foglalják; illetve mindazokat, akik szolgálatot végeznek, s azokat is, akik attól különböző munkát végeznek. Ezek mindnyájan azonos színvonalon állanak és hasonló, pártatlan megítélésben részesülnek az Úrtól. Nem végeztek mindnyájan papi szolgálatot, mivel ily tisztség nem állott mindnyájuk rendelkezésére; de az összes léviták az Úr szolgálatára lettek elkülönítve s egyenlőképpen bizonyítani tartoznak hüségüket az Úr előtt. Ez nem azt jelenti, hogy a papok a "kicsiny sereget", viszont a léviták a "nagysokaságot" példázzák. Ez a tárgy behatóan lett ismertetve 1936 júl. számban. A Lévi törzse Isten országának és Krisztusnak összes felszenteltjeit példázza, s mindnyájuknak meg kell jeleniök az Úr Jézus Krisztus előtt, amidőn ítéletre ül a templomban. A próféta megnevezi az okát, hogy miért kell megtörténie ennek a megpróbáltatásnak vagy vizsgálatnak, mondván: "Most azért nektek szól ez a parancs, ti papok! Ha meg nem hallgatjátok és nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok az én nevemnek, azt mondja a Seregek Ura: átkot bocsátok reátok és elátkozom a ti áldásotokat. Bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre Ímé, én megrontom a ti vetni való magotokat és szemetet szórok orcáitokba, a ti ünnepléseteknek szemetjét és ahhoz hordanak ki titeket. És megtudjátok, hogy azért adtam nektek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura. Szövetségem volt vele életre és békességre és félelmül adtam azt néki és félt engemet és megalázta magát az én nevem előtt. De ti (papok) elhajoltatok" ez útról és sokat megbotránkoztattatok a torvénnyel felbontottátok Lévi szövetségét, azt mondja a Seregeknek Ura. Azért én is szidalmassakká tettelek titeket és utálatossokká az egész nép előtt, amiatt, hogy meg nem őríztétek az én utamat, hanem személyválogatók voltatok a törvénnyel." - Malakiás 2:1-5, 8, 9.
29 Isten igéje a következőképpen magyarázza "Lévi szövetségét": "Léviről pedig monda: A te Thumimod és Urimod (Ami azt jelenti, hogy Lévi törzse az Úrnak eset a sorsvetéskor) te kegyes férfiaidé, akit megkísértél Masszában, akivel perbe szálltál Mériba vizeinél. Aki azt mondta az ő anyjáról és atyjáról: Nem láttam őt; és az ő atyjafiát nem ismerte, fiaival sem gondolt; mert megtartották a te beszédedet és ragaszkodtak szövetségedhez. Tanítják a te végzéseidre Jákóbot és a te törvényedre Izráelt; füstölőt tesznek a te arcod elé és égőáldozatot a te oltárodra. Áld meg Uram, az ő erejét és az ő kezének munkája legyen, kedves a te előtted! Törd meg derekukat a reátámadóknak (a gonosz szolga-osztálynak) és az ő gyülolőiknek (az állkereszténységnek), hogy fel ne kelhessenek." - Mózes V. 33:8-11
30 "Malakiás prf. tovább így szól Lévi fiairól: "Megtisztítja őket, mint az aranyat és az ezüstöt", mert Isten és a szövetség ellen vétett. Teljesen szüksége volt, hogy az Úr Jézus a templom-
hoz jöjjön a templom megtisztítására és a léviták megrostálására, mert a gyülekezetben, főképpen a "vénekül választottak" egymástól vették a tiszteletet és a gyülekezetben majdnem mindenki teremtményeket tisztelt és dicsért, holott csak az Úr volt illetékes arra. Az "Úr a következő szavakkal mutat rá azokra a hibákra: "A fiu tisztelje atyját, a szolga is az urát. És ha én atya vagyok: hol az én tisztességem? És ha én úr (uralkodó) vagyok: hol az én félelmem? - azt mondjan a Seregeknek Ura néktek, ti papok, akik utáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet? Megfertéztetett kenyeret hoztok oltáromra és azt mondjátok: Mivel fertéztetünk meg téged? Azzal amikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetni való. Hogyha vakot hoztok nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek vajjon kedvvel fogad-é, avagy reád tekint-é? - azt "mondja a Seregeknek Ura ... Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetni való és annak jövedelme, eledele utálatos. És azt mondjátok: Imé, mily fáradság! pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből? - azt mondja az Úr. (Malakiás 1:6-8, 12, 13) Az Úr ezzel mutatja, hogy azok önzésből áldoztak, s így az ő áldozatuk nem fogadható el.
31
1917-ben és 1918-ban papi tisztséget töltöttek-é be egyes szolgák, akikből később ellenség lett és akik magukat és másokat is megcsaltak? Az előképből az tűnik ki, hogy ennek így kellett lennie, s a vitathatatlan tények bizonyítják, hogy tényleg voltak ilyenek a prófécia teljesüléseképpen. Ezekről mondja Malakiás próféta: "Átkozott; pedig az álnok (az olyan pap), akinek van a nyájban hím és fogadást is tesz: mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak, (És a pap nem utasítsa vissza). Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." (Malakiás 1:14) Aki 1917-ben és 18-ban híven törekedet szolgálni az Úrnak, emlékezzen csak mindama dolgokra, amiket azok követtek el, akik azt állították,hogy hívek az Úrhoz, miközben magukat és másokat imádtak, és erőszakot követtek el az Úr munkáján, nem tisztelvén Jehova nevét. A prófétától említett szabály szerint ezeknek el kellett vettetniük és a hívek közül kivettetniük és eltávolíttatniuk, amint ezt az Úr Jézus előre megmondotta. - Máté 13:41
32 Salamon templomának ajtói olajfából készültek és arany sarkokban forogtak. (Kir. I. 6:31, 32, 34; 7:50; Kir. II. 18:16) A jelképben azok részére példázták a bejárati ajtót, akik teljesen Jehovának szentelték magukat, az olajfa pedig Krisztust példázza. (Zakariás 4:3, 14) Akik Isten népe között papi tisztséget végeztek, de a tiszteletet maguk részére fogadták el, és maguk is embereket imádtak, nem Jehovát részesítették a tiszteletben; nem csoda tehát, ha az Úr kijelentette: "Kicsoda köztetek (papok), aki a "szentély ajtaját fizetés nélkül nyitogatja? Vagy gyujtottatok-e tüzet az én oltáromon fizetés nélkül?" "Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon. Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az étel-