„Oldal:Equipped-for-every-good-work-1946.pdf/86” változatai közötti eltérés
Jump to navigation
Jump to search
(→Korrektúrázva) |
|||
| (Egy közbenső módosítás ugyanattól a szerkesztőtől nincs mutatva) | |||
| Oldal (be lesz illesztve): | Oldal (be lesz illesztve): | ||
| 1. sor: | 1. sor: | ||
| − | {{raw:data:ai|3||{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA}}}}| | + | {{raw:data:ai|3||{{raw:data:m|0|15|{{raw:data:s|16|AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA}}}}|87}} |
| − | {{raw:data:p| | + | {{raw:data:p|c|Ptolemaiosz kapta Egyiptomot, míg Szeleukosz Szíriát, és így Egyiptomban a Ptolemaida míg Szíriában a Szeleukida dinasztia vette kezdetét. 320-ban Ptolemaiosz Szótér meghódította Palesztinát, és egy szombat napon ellenállásba ütközés nélkül elfoglalta Jeruzsálemet. Fia, Ptolemaiosz Philadelphus uralkodása alatt lett befejezve a híres Alexandriai könyvtár, ahova körülbelül 280-ban ezen uralkodó, Mózes törvényének Görög Septuaginta változatát helyeztette. Palesztina ellenőrzéséért a Ptolemeidák és Szeleukidák között szinte állandó hadviselés volt, egészen Kr.e. 198-ig, amikor a szír szeleukida király (III) Nagy Antiochosz egyértelműen birtokába vette az országot.}} |
{{raw:data:p|nq|Palesztinában a zsidóság nem volt egységes. Egyesek a Ptolemaioszokat kedvelték, akik szabadabban engedték vallásuk gyakorlását, mások a Szeleukidák és a nacionalizmus felé hajoltak, és szerették volna átvenni a görög kultúrát. Amikor IV. Antiochus (Epiphanes, a Douay Változat Hírnevesnek nevezi) került a szíriai trónra (175-164) a nacionalisták arra gondoltak, hogy elérkezett a megfelelő idő. Antiochus egy új főpapot nevezett ki, Jézust, aki nevét Jasonra változtatta. Jason mindazt elnyomta, ami zsidó volt és igyekezett népszerűsíteni mindent, ami görög volt; azon ténykedett, hogy Jeruzsálemet görög várossá alakítsa. Azonban őt egy vetélytársával váltották le, aki több adó gyűjtését ajánlott fel Antiokhusnak. Szíria királya Jeruzsálembe jött, kifosztotta a templomot, és két évvel később megszentségtelenítette azt, egy kocát áldozva fel ennek oltárán. A Jeruzsálemi templomot Olümposzi Zeusznak szentelte, míg a Garizim hegyén levőt Zenius Zeusznak; betiltotta a zsidó vallás és az athénit erőszakkal rájuk kényszerítette; a törvény másolatait elégették; a templomban egy bálványt álalítottak fel és paráznákat vittek; a város kőfalát lerombolták, és a városban egy helyőrséget alakítottak ki görögökből és hitehagyott zsidókból, hogy érvényesítse a görög vallás és kultúra egyesítő politikát. Ez a csapás Kr.e.168-ban történt.}} | {{raw:data:p|nq|Palesztinában a zsidóság nem volt egységes. Egyesek a Ptolemaioszokat kedvelték, akik szabadabban engedték vallásuk gyakorlását, mások a Szeleukidák és a nacionalizmus felé hajoltak, és szerették volna átvenni a görög kultúrát. Amikor IV. Antiochus (Epiphanes, a Douay Változat Hírnevesnek nevezi) került a szíriai trónra (175-164) a nacionalisták arra gondoltak, hogy elérkezett a megfelelő idő. Antiochus egy új főpapot nevezett ki, Jézust, aki nevét Jasonra változtatta. Jason mindazt elnyomta, ami zsidó volt és igyekezett népszerűsíteni mindent, ami görög volt; azon ténykedett, hogy Jeruzsálemet görög várossá alakítsa. Azonban őt egy vetélytársával váltották le, aki több adó gyűjtését ajánlott fel Antiokhusnak. Szíria királya Jeruzsálembe jött, kifosztotta a templomot, és két évvel később megszentségtelenítette azt, egy kocát áldozva fel ennek oltárán. A Jeruzsálemi templomot Olümposzi Zeusznak szentelte, míg a Garizim hegyén levőt Zenius Zeusznak; betiltotta a zsidó vallás és az athénit erőszakkal rájuk kényszerítette; a törvény másolatait elégették; a templomban egy bálványt álalítottak fel és paráznákat vittek; a város kőfalát lerombolták, és a városban egy helyőrséget alakítottak ki görögökből és hitehagyott zsidókból, hogy érvényesítse a görög vallás és kultúra egyesítő politikát. Ez a csapás Kr.e.168-ban történt.}} | ||
{{raw:data:p|nq|Nem sokkal később érezhető volt az ellenállás. Matattiás és öt fia Jeruzsálemből Modinba menekültek. Matattiás megölt egy zsidót, aki a király egyik tisztjével együtt éppen egy áldozatot mutatott be egy pogány oltáron.}} | {{raw:data:p|nq|Nem sokkal később érezhető volt az ellenállás. Matattiás és öt fia Jeruzsálemből Modinba menekültek. Matattiás megölt egy zsidót, aki a király egyik tisztjével együtt éppen egy áldozatot mutatott be egy pogány oltáron.}} | ||
A lap jelenlegi, 2021. április 15., 09:38-kori változata
A lap korrektúrázva van
AZ APOKRIF IRATOK IDŐSZAKA
87
Ptolemaiosz kapta Egyiptomot, míg Szeleukosz Szíriát, és így Egyiptomban a Ptolemaida míg Szíriában a Szeleukida dinasztia vette kezdetét. 320-ban Ptolemaiosz Szótér meghódította Palesztinát, és egy szombat napon ellenállásba ütközés nélkül elfoglalta Jeruzsálemet. Fia, Ptolemaiosz Philadelphus uralkodása alatt lett befejezve a híres Alexandriai könyvtár, ahova körülbelül 280-ban ezen uralkodó, Mózes törvényének Görög Septuaginta változatát helyeztette. Palesztina ellenőrzéséért a Ptolemeidák és Szeleukidák között szinte állandó hadviselés volt, egészen Kr.e. 198-ig, amikor a szír szeleukida király (III) Nagy Antiochosz egyértelműen birtokába vette az országot.
Palesztinában a zsidóság nem volt egységes. Egyesek a Ptolemaioszokat kedvelték, akik szabadabban engedték vallásuk gyakorlását, mások a Szeleukidák és a nacionalizmus felé hajoltak, és szerették volna átvenni a görög kultúrát. Amikor IV. Antiochus (Epiphanes, a Douay Változat Hírnevesnek nevezi) került a szíriai trónra (175-164) a nacionalisták arra gondoltak, hogy elérkezett a megfelelő idő. Antiochus egy új főpapot nevezett ki, Jézust, aki nevét Jasonra változtatta. Jason mindazt elnyomta, ami zsidó volt és igyekezett népszerűsíteni mindent, ami görög volt; azon ténykedett, hogy Jeruzsálemet görög várossá alakítsa. Azonban őt egy vetélytársával váltották le, aki több adó gyűjtését ajánlott fel Antiokhusnak. Szíria királya Jeruzsálembe jött, kifosztotta a templomot, és két évvel később megszentségtelenítette azt, egy kocát áldozva fel ennek oltárán. A Jeruzsálemi templomot Olümposzi Zeusznak szentelte, míg a Garizim hegyén levőt Zenius Zeusznak; betiltotta a zsidó vallás és az athénit erőszakkal rájuk kényszerítette; a törvény másolatait elégették; a templomban egy bálványt álalítottak fel és paráznákat vittek; a város kőfalát lerombolták, és a városban egy helyőrséget alakítottak ki görögökből és hitehagyott zsidókból, hogy érvényesítse a görög vallás és kultúra egyesítő politikát. Ez a csapás Kr.e.168-ban történt.
Nem sokkal később érezhető volt az ellenállás. Matattiás és öt fia Jeruzsálemből Modinba menekültek. Matattiás megölt egy zsidót, aki a király egyik tisztjével együtt éppen egy áldozatot mutatott be egy pogány oltáron.
