A lap jelenlegi, 2020. november 16., 15:57-kori változata

Malakisá (3. rész)

A megjelenés dátuma magyarul: 01.03.1937 A megjelenés dátuma angolul: 01.12.1936 Kötet: 24 (XXIV) Szám: 6

page Borító

Borító

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Monthly, February 1937

Revista lunara - Anul 24

Vallásos f-irat 24. évlolyam

7-8 szám

1937 április hó

TARTALOM

Malakiás (a III. rész folytatása)

58

Malakiás IV. rész.

63

Malakiás V. rész.

70

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

.

63

Malakiás

„Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, amelyet az Úr a te Istened ád te néked"- Mózes II. 20:12

(4. rész)

¹ A próféciákat Jehova nem oly időrendi sorban íratta meg, ahogyan a teljesülés fog történni. Malakiás próféciája, amely a régmúltban a maradék érdekében íratott meg, csak azután lett megérthető a maradék részéről, miután az Úr Jézus a templomhoz jött. A prófécia 3-ik fejezetének 1—4 verse képezi nyilván az egész prófécia megértésének kulcsát, emiatt kell elsősorban ezeket megvizsgálni. Most itt az első és a második fejezetet fogjuk vizsgálat alá venni. Ennek a két fejezetnek egyes részeire a prófécia előző tanulmányaiban is rámutattunk; tanácsosnak tartjuk azonban, hogy most bővebben foglalkozzunk vele. Az Úr Jézus Krisztus templomához jövetelekor mindazoknak meg kell ítéltetniök, akik az ő követőinek és a királyság örököseinek tartják magukat. Ez az ítélet marasztalja el az önzőeket és deríti fel a „gonosz szolga" osztályt és a r. k. hierarchiát, amely Isten gyermekének nevezi magát; ez az osztály azonban sem „attyát" sem „annyát“ nem tisztelte. A prófécia ezeket leplezi le s kimutatja, miért marasztaltatnak el az ítéleten. Ezen az ítéleten derül ki az is, hogy kicsodák az Úr hívei. Ezek tisztíttatnak meg, hogy igazság áldozatával áldozhassanak az Úrnak. A hívek érthetik és láthatják meg az elhangzott ítéletek indokait s egyúttal felvilágosítani is tartoznak azokat, akik nyitva tartják füleiket.

² Malakiás, aki neve szerint „Jehova küldöttét (angyalát) “ jelenti, Jehovától vette át ezeket a szavakat, és a próféciája a következő magyarázattal kezdődik: „Az Úr igéjének terhe Izrael ellen, Malakiás által". (1:1) Eredetileg ez a jóslat Izrael nemzetére vonatkozott. Tágabb alkalmazásában azonban a szellemi Izraelre vonatkozik, illetve azokra, akik Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek és Jézus Krisztus nyomdokaiban járnak. „Az Úr igéjének terhe" nyilván téves cselekedeteiért sújtotta terhelő ítélettel Jehova szövetséges népét. Ünnepélyesen figyelmeztette a gonosztevőt, hogy mi lesz a vége, ha nem fognak gyorsan megtérni és megjavulni. Abban az időben, amidőn Malakiás az Úr prófétai kijelentésében részesült a testi Izrael, vagy legalább is egy maradék része Babilonból visszatért Jeruzsálembe és Júda országába. Jehova tiszteletét és szolgálatát helyreállították. A templomot újból felépítették. Ott lakott Zorobábel, Júda akkori kormányzója is. Később Nehémiás tétetett kormányzóvá. (Nehémiás 2:5—8; 5:14—18; Esdrás 2:1, 2; 3:1—8) A prófécia a szellemi Izraelen is beteljesült az Úr Jézus templomához jövetele-, 1918 után a szentélynek 1932-ben bekövetkezett megtisztításáig. — Dániel 8:14

³ Jehova így szólt a testi Izraelhez és később a lelki Izraelhez is: „Szerettelek titeket, azt mondja az Úr, és azt mondjátok: Miben szerettél minket? Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákobnak? — azt mondja az Úr. Jákobot pedig szerettem." (Malakiás 1:2) Jehova azzal igazolta ezt, hogy a testi Izraelt Babilonból a Szentföldre visszavezérelte s így megakadályozta annak Sátán világ¬

hatalma által való teljes megemésztését. Jehova e kijelentés igazságát 1918 borzalmas tapasztalatai után a lelki Izraelnek is bebizonyította. Sionból eljött a szabadító; akkor teljesült be az írás kijelentése: „És így az egész Izrael megtartatik, amint meg van írva: Eljön Sionból a szabadító és elfordítja Jákobtól (Isten egész népétől) a gonoszságokat. És ez nékik az én (új) szövetségem, midőn eltörlöm az ő bűneiket. Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek (a hűtlenek) ti érettetek; de a választásra nézve (a hívek) szerelmetesek az atyákért". — Róma 11:26—28

⁴ Amidőn Jehova Mózes útján Moáb mezején a testi zsidókhoz szólott, mondotta: „Mert az Úrnak, a te Istenednek, szent népe vagy te; téged választott az Úr, a te Istened, hogy saját népe légy neki, minden nép közül e föld színén. Nem azért szeretett titeket az Úr, sem nem azért választott titeket, hogy minden népnél többen volnátok; mert ti minden népnél kevesebben vagytok. Hanem mivel szeretett titeket az Úr, s hogy megtartsa az esküt, amellyel megesküdött volt a ti atyáitoknak; azért hozott ki titeket az Úr hatalmas kézzel és szabadított meg téged a szolgaságnak házából, az egyiptombeli Faraó királynak kezéből." — Mózes V. 7:6—8

⁵ Jehova e szavai sokkal inkább szólanak a szellemi Izraelre, amely a templom megítélésekor hívnek bizonyult. A testi Izrael a prófécia kihirdetése idejében nem viszonozta oly szeretettel Jehova iránta való szeretetét, amint kellett volna s most Jehova ezen közömbösségére figyelmeztette. A lelki Izraelhez szólva, mondja az Úr Jézus: „Mert maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én az Istentől jöttem ki“ (János 16:27) Mire a hűségesek és engedelmesek így szólnak: „Szeretjük őt, mivel ő előbb szeretett minket." — János I. 4:19

⁶ Mivel a kihűltek és közömbösek az Úr parancsainak követése terén való hanyagságukat mentegetni próbálják, a következőket kérdezik az Úrtól: „Miben szerettél minket?" Isten egész szövetséges népének megparancsolta: „Szeresd a te Uradat, Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és minden erődből!" (Mózes V. 6:5) Ezzel a paranccsal ellenkezően sokan megosztani próbálták szeretetüket Isten, a teremtmények és egyéb dolgok között. Még azok sem méltatták kellőképpen egy ideig Jehova irántuk való jóságát, akik később a „hű és a bölcs szolga" osztályt alkották; ilyen volt a helyzet, amidőn az Úr Jézus templomában megjelent. Mindnyájan a mennyekbe való menetelükre várakoztak, Jehova nevének a tiszteletét figyelmen kívül hagyták elmulasztották Jehovát az ő parancsa értelmében szeretni. De amidőn az Úr Jézus templomához érkezett és a hívek előtt feltárta Jehova szándékát, nagyobb lett a szeretetük és készségesebben követték az Úr parancsait.

⁷ A hűtlenek kérdésére Jehova egy ellenkérdéssel válaszolt: „Avagy nem atyjafia vala-é Ézsau Jákobnak? — azt mondja az Úr. Mindazáltal Já-

64

kóbot szerettem." (Mal. 1:2, Miniatür-f) Jehova azokat szereti, akik neki engedelmeskednek. Ézsau Izsák és Rebeka elsőszülött fia volt, ésszerűen tehát ő lett volna az örökös; mindazáltal Jehova Jákobot részesítette előnyben és tette meg örökössé. Jehova immár kezdetben ismerte a végeredményt. Habár Jákób volt az ikrek között a fiatalabb, szeretetét Jehova immár Jákób születése előtt feléje fordította; mivel tudta, hogy Jákób engedelmeskedni fog neki, Ézsau ellenben nem. (Mózes I. 25:21—26) „Nemcsak pedig, hanem Rebeka is, ki egytől fogant méhében, Izsáktól, a mi atyánktól; mert mikor még meg sem születtek, sem semmi jót vagy gonoszt nem cselekedtek, hogy az Istennek kiválasztás szerint való végzése megmaradjon, nem cselekedetekből, hanem az elhívótól, megmondatott neki, hogy: a nagyobbik szolgál a kisebbnek; miképpen meg van írva: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem. Mit mondunk tehát: Vajjon nem igazságtalanság-é ez az Istentől? — Távol legyen!" (Róma 9:10—14) Jehova szeretetével nem fordulhatott csupán az elsőszülöttségi jog miatt az elsőszülötthöz, mivel előre tudta, hogy az hűtlen lesz, Jákób ellenben híven fog engedelmeskedni; ezért áll megírva: „Mert Mózesnek ezt mondja: Könyörülök azon, akin könyörülök és kegyelmezek annak, akinek kegyelmezek" (engedelmessége végett). (Róma 9:15) Azonkívül megmondta ezt is: „Ézsaut ellenben gyűlöltem és az ő hegyeit pusztává tettem, örökségét pedig pusztai sakálokévá." — Malakiás 1:3

⁸ Isten önzése és hiányos hite miatt gyűlölte Ézsaut, mivel nem hitt Isten ígéreteiben, Ézsau átkozott pogány nőt vett feleségül, igazságtalanul bánt Jákobbal és gyilkos szellemet tanúsított. Jehova hasonló okokból gyűlölte Ézsau nemzetét az edomitákat is; úgy a hajdani, mint a bennük példázott modem edomitákat is. Hasonló okból veti el magától az Úr a „gonosz szolga" osztályt és mindazokat is, akikből az áll. (Máté 24:48—51) Így mondja Jehova, hogy Ézsau örökségét és egész Edomot elpusztítja, illetve elpusztította. (Ezékiel 35:2—15; Abdiás 15—21; Jeremiás 49:7—22) Jehovának Ézsaura vonatkozó próféciája kicsinyben kevés idővel Jeruzsálem pusztulása után teljesült. Jézus Krisztus a kitűzött időben megjelent a templomban és a gonosz szolga állapotát pusztasággá tette s a próféciát ezáltal teljesítette be nagyobb terjedelemben. A templom megítélésékor Jézus Krisztus kijelentéséhez híven elküldi angyalait és általuk királyságának összes örököseit összegyüjteti, akik törvényszegők lettek és maguknak akartak követőket toborozni; az Úr ezeket is oly büntetéssel sújtja, mint a képmutatókat, a külső sötétségbe taszítja őket és királyságának érdekeit elveszi tőlük. (Máté 13:41; 25:24—30) Örökségük, mint Isten örökösei és Krisztus társörökösei, pusztasággá lesz. Ez van jelképesen úgy ecsetelve, ahol a sakálok keresik eledelüket a vadonban; mert a hűtlenek nem akartak együtt szenvedni Jézus Krisztussal és nem akarták tisztelni Atyjukat, Jehovát és az ő országát. Ennek az ítéletnek a gonosz szolga osztályon való teljesülése 1918-ban, Krisztusnak templomához érkezése után kezdődött; s ugyanoly bizonyossággal feltehető, hogy a templom-osztály minden tagja hasonló ítéletben részesül, aki ezután is hűtlenné válik. Ebből következik tehát,

hogy mindenki, aki egyszer a templomba felvétetett, s azután hűtlenné lesz, az Úr angyalai útján gyorsan el lesz távolítva.

⁹ Ézsau az ördög szervezetéhez csatlakozott, s mindazok, akik őt ebben követik, így az ördög szervezetének részeivé válnak és az edomiták osztályába soroltatnak. „Ézsau, Edom". (Mózes I. 36:1) Azok, akik egykor Jehova elsőszülöttségi áldásainak örökösei voltak, de az Urat meggyalázzák, edomitákká lesznek. Edomnak a Malakiás próféciájában feljegyzett szavai a gonosz szolga osztályára vonatkoznak: „Ha azt mondja Edom: Elpusztultunk; de térjünk meg és építsük fel a romladékokat; ezt mondja a Seregeknek Ura: Ők építenek, de én elrontom és elnevezik őket istentelenség határának és oly népnek, amelyre örökké haragszik az Úr." — Malakiás 1:4

¹⁰ Körülbelül abban az időben, amidőn a templom megítélése kezdődött, az önző stréberek akik egykor az ország örökösei voltak, így szóltak — s még most is így szólnak: „Elszegényedtünk, mivel a Watch Tower Bibie and Tract Society, illetve Isten szervezetének ellenőrzéséből kizárattunk". Most ezeknek a hűtleneknek nem áll módjukban a saját tetszésük szerint uralkodni a társulatban és vezetni azt s ezért jajgatnak elveszített hatalmuk felett. Ezek a jöv. értelmében mintegy így szóltak: „Ismét megépítjük a romladékokat és a saját szervezetünket a Watch Tower társulat konkurenciájaként felépítjük. Elvárjuk, hogy Isten ezt helyeselni fogja és az virágozni fog." Erre mondja az Úr: „Ők építenek, de én elrontom!" A róluk szóló ítélet fel van jegyezve és az Isten azt nem fogja megváltoztatni. Nem fogja sikerrel megáldani őket. Jehova nem részesíti feltámadásban azokat, akiket ítéletével pusztulásra ítélt, sem életben nem fogja részesíteni. (Jeremiás 49:17, 18; Thess. II. 2:3; Ezékiel 35:14, 15) A prófécia azután azokra vonatkozik, akik Jehova mellett állanak és így szól: „és elnevezik őket istentelenség határának". Így beszélnek, akik Jehova mellett állnak a hűtlenek felől; ez mutatja, hogy a hívek tartoznak ekképpen közölni az igazságot. Ezek a gonosztevők a legbüntetésreméltóbbak, mert szándékosan hátat fordítottak az igazságnak és az Isten és az ő szervezete ellen lázadtak s így meggyalázták az ő atyjukat és anyjukat. Más fordítók a szöveg ezen részét így fordítják: „gonosztevők határának fogják nevezni." „Ez a nép, amelyre örökké haragszik Jehova," ezért ítéltettek örök veszedelemre és pusztulásra. Ezek az ördögnek és övéinek útján járnak. (Jelenések 20:7—10) Semilyen oka sincs annak, amiért Isten életben tartaná a gonosztevőket, ő csak azoknak ajándékoz örökéletet, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Az Úr a templom megítélésének kezdete után ismerteti híveivel ezen igazságokat, hogy Istenünk szerető jóságát és igazságát láthassák és méltányolni tudják. A szellemi Izrael hű maradékának, amelyből a hű és a bölcs szolga-osztály alakul, mondja Jehova: „És látják ezt a ti szemeitek és magatok is mondjátok: Nagy az Úr az Izrael határa felett." (Mal. 1:5) Ez végleges bizonyíték a hívek számára, hogy Jehova gyűlöli az Ézsauban példázott istenteleneket és azokat szereti, akiket Jákób példáz, akik hívek és Őt önzetlenül szeretik és szolgálják. A hívek látják és megértik az ítéletet és Jehova szeretetét; ezért dicsőítik az ő nevét azon

65

a helyen, amelyet betöltenek, illetve az Isten szervezetében betöltött helyzetükben s azon felül is, amennyiben Jehova nevét és országát állandóan dicsőítik és bizonyságot tesznek róla; ezt nagy ellenszegülés közben végzik.

Veszélyes idők

¹¹ Amidőn Jehova Izrael népével törvényét közölte, mondta: „Tiszteld a te atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj e földön, melyet a te Urad, Istened ád neked." (Mózes II. 20:12) Isten törvénye nem változik. Az Izrael fiainak akkor adott törvény most főképpen a szellemi Izraelnek szól. Testi szülők gyermekei is tisztelni és becsülni tartoznak szüleiket, ha a szülők helyesen viselik magukat. Ezt a szöveget azonban nem lehet csupán erre vonatkoztatni, mivel a szülők gyakran istentelenek lesznek, az ördöghöz csatlakoznak, Jehova neve ellen küzdenek és nyíltan meggyalázzák. Isten nyilván nem úgy érti, hogy a gyermekek az istentelenül viselkedő szüleiket tiszteljék, ha történetesen éppen ezek az ő szüleik. (Ésaiás 54:1, 13) Az apa szó Mózes II. 20:12 szerint Jehova Istenre vonatkozik, aki életet adott minden élő teremtménynek. Az anya e szöveg értelmében Isten szervezetét példázza, az „asszonyt", amely Isten gyermekeit szüli. (Ésaiás 54:1—3) „A fiú tisztelje atyját, a szolga is az ő urát. És ha én Atya vagyok; hol az én tisztességem? És ha én Úr vagyok, hol az én félelmem? azt mondja a Seregeknek Ura néktek, ti papok és akik útáljátok az én nevemet és ezt mondjátok: Mivel útáljuk a te nevedet?" (Malakiás 1:6) Azok, akik a testi Izrael nemzetét alkották, Isten népe voltak, amelyet magának választott és ő volt az atyjuk. Ez a szöveg azonban nagyobb mértékben a szellemi Izraelre vonatkozik, illetve azokra, akik Istenben és Jézus Krisztusban való hitüket kifejezték és az Isten akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek és akiket Isten gyermekeiül elismert. Aki őszintén hűséges és ragaszkodik Istenhez, tisztelni fogja az Atya nevét. Az apostol az efézusi gyülekezethez fordulva, írta: „Ti gyermekek, szót fogadjatok a ti szüléiteknek az Úrban; mert ez az igaz. Tiszteljed a te atyádat és a te anyádat (ami az első parancsolat ígérettel), hogy jól legyen néked dolgod és hosszú életű légy e földön". (Efézus 6:1—3) Ez mutatja a szöveg helyes alkalmazását. Isten szellemtől született gyermekei tartoznak tisztelni Istent, mégpedig úgy az ő, miként az ő fia parancsainak örömteljes megtartásával. Isten gyalázása nagy veszélyt jelent. Most az „utolsó napok" eljöttek és Sátán kétségbeesve minden embert el akar fordítani Istentől, ezért vezeti őket az engedetlenség útjára. Erről írta az apostol: „Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó időkben veszélyes napok következnek be; mert az emberek magukszeretői lesznek, pénzszeretők (olyasmikre vágyva és törekedve, amihez nincs joguk), szüleik iránt engedetlenek, engesztelhetetlenek, a szövetség megrontói (hűtlenek) a jónak nem szeretői (a jótevőket megvetik) ,.. inkább szeretik az élvezeteket, mint az Istent, az istentiszteletnek csak a formáját (külsőségét) mutatják, de az erejét (átalakító hatását) megtagadják." (Tim. II. 3:1—5) Ez a leírás főképpen azokra illik, akik egykor a királyság örökösei voltak, de aztán elszakadtak. Habár úgy

is van, hogy a világi emberek pontosan oly viselkedést tanúsítanak, amelyet az apostol leír, ez a szöveg mindazáltal főképpen azokra vonatkozik, akik egykor hozzá kezdtek Isten szolgálatához, de aztán hűtleneknek bizonyultak. Ezek önzésük és kapzsiságuk folytán lettek törvényszegők, nem akartak engedelmeskedni Isten törvényeinek és az ő szervezetének utasításait sem akarták követni. Egyáltalán nem részesitették figyelemben az Úr következő utasításait: „Őrizd meg, fiam, atyád parancsolatát és anyád tanítását el ne hagyd!" — Példb. 6:20

¹² A királyság örökösei mindnyájan a Lévi törzséből valók voltak, amelyből a papok is vétettek, amidőn az Úr templomához érkezett; következőleg egy részük a papi osztályhoz is tartozott. Jehova a papi-osztályhoz szólva, mondja: „Ha én Atya vagyok, hol az én tiszteletem?" Más szóval: ez a jövendölés a következőket mondja nekik: „Mit tesztek Jehova Isten tiszteletére?" Jehova a szellemi izraelitákat fiainak tekinti, ennek folytán az attyuk. — Galata 4:5—7; Róma 8:14,15

¹³ A királyság 1914-ben megszületett, miután Jehova a fiú-gyermeket létre hívta, amely a világon uralkodni hivatott; asszony (szervezete) azután szülte meg a többi gyermekeket. Jehova a templomhoz küldi szeretett követét, Isten összes szellemi fiainak kipróbáltatására és megítéltetésére. Ezek részére szenteli fel az újszövetséget, így szól: „...Atyja leszek az Izraelnek és Efraim elsőszülöttem." (Jeremiás 31:9, 31—34) Az igazi fiak Jehovát tekintik atyjuknak és az ő nevét részesítik tiszteletben. Ezek mondják a próféta szavaival: „...Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva." (Ésaiás 63:16) „Most pedig, Uram, Atyánk vagy te, mi sár vagyunk és te a mi alkotónk és kezed munkája vagyunk mi mindnyájan." (Ésaiás 64:7) Csak aki örömmel engedelmeskedik parancsainak, mutatja meg iránta való szeretetét és tiszteli Jehova nevét. Ilyenek tesznek bizonyságot az ő nevéről és országáról bátran és örömmel Jehovának immár bekövetkezett napján. (János I. 4:17, 18) A fiú az Atya nevét viseli és a kötelességtudó fiú tiszteletben részesíti Atyja nevét, tehát nagyon felelősségteljes tisztséget tölt be Atyja nevére való tekintettel.

¹⁴ Isten szolgáivá tette a lévitákat. Egy részükből papokat csinált, viszont mások más szolgálatot végeztek Lévi törzséből; ámde mindnyájan Isten szolgái voltak és mindnyájan Isten szellemi fiait példázták, akik hasonlóképpen az ő szolgái. Az Úr ezeket a szellemi izraelitákat tisztítja meg a templom megítélésekor, hogy Jehovának igazság áldozatával áldozhassanak; következőleg a fiak Jehovát tartoznak tisztelni és őt tisztelik. Amidőn az Úr a templomhoz jött, az áldozati szövetségben levők nem tisztelték úgy, amint kellett volna Jehova nevét, amit részben ama körülménynek kell tulajdonítani, hogy nem tudták, hogyan kell helyesen tisztelni az ő nevét. Többé-kevésbe mindnyájan megalkudtak s azáltal meggyaláztak Jehova Isten nevét. Sok időt jellemfejlesztésre fordítottak, vagy emberek tiszteletére és emberi tanítások vizsgálatára.

¹⁵ 1926-ban a folyóirat egy cikkében az Úr arra terelte a figyelmet, hogy az ő népe részéről sokkal fontosabb Jehovát tisztelni az ő nevének hirdetése által, mintsem jellemet, fejleszteni. A

66

templomítéletkor oly szellemi szülöttek lettek felismerhetővé, akik önző vágyaikhoz ragaszkodva, nem akarták tisztelni Isten nevét; másrészről pedig olyanok is, akik Isten akaratát kívánták cselekedni; s amidőn ez az utóbbi osztály a helyes utat meglátta, követni törekedett azt. Az Úr az utóbbi években tisztán és világosan azok elé tárta ezt, akik őt szeretik és neki szolgálnak, s ezek örömteli szívvel teljesítik a rájuk bízott feladatot, s arról egymás között és másoknak is beszélnek, akik füleiket nyitva tartják. Közlik velük, hogy tényleg csak azok kedvesek előtte, akik szeretik és szolgálnak Jehovának. Aki másképpen tesz, nagy veszedelembe kerül. Azok kerülnek a templomba, akik a megpróbáltatásokban híveknek bizonyulnak; ha azonban később ezek közül valaki önző, kapzsi és lázadozó lesz, az is el lesz távolítva, amint az Úr kijelentette.

¹⁶ Isten igaz szolgája értelmes, illetve megbecsüli Mesterével és Jehovával való összeköttetését és tudja nagyon jól, hogy Jehovának és az ő szeretett fiának nevét tartozik tisztelni. Jehova házában Jézus Krisztus a tanító. „Mert egy a ti mesteretek (tanítótok), ti pedig mindnyájan testvérek vagytok." (János 13:13,14; Máté 23:8) Mivel mindazok, akik Isten akaratának teljesítésére szövetséget kötöttek, kellőképpen szeretnék méltányolni Isten szervezetében betöltött helyzetüket, az apostol a szolga és az úr képletét használja úgy testi, mint krisztusi értelemben is, s azzal példázza a való helyzetet: „Szolgák, engedelmeskedjetek test szerint uraitoknak félelemmel és remegéssel szívetek egyszerűségében, akárcsak Krisztusnak. Ne szolgáljatok látszatra, mintha embernek tetszését keresnétek, hanem mint Krisztus szolgái, akik szívesen teljesítik az Isten akaratát. Készséges akarattal szolgáljatok, mintha az Úrnak tennétek s nem embereknek. Tudjátok, hogy mindenki, ami jót tesz, annak jutalmát veszi az Úrtól, akár szolga legyen, akár szabad." — Efézus 6:5—8; Káldi-f.

¹⁷ Jehova a nagy Mester (tanító) és mindenki Ura. Ő volt a testi Izrael papságának is az Ura. Ez az ő népe és törzse volt. Isten volt a legfőbb Uruk. Malakiás prf. útján mondta Jehova a testi Izraelnek s általuk főkép a szellemi Izraelnek: „Ha én Úr (legfelsőbb úr) vagyok, hol a tiszteletem?" Hogy ez a szöveg tényleg ezt jelenti, Ésaiás köv. szavai mutatják: „Uram! mi Istenünk! urak parancsoltak nekünk kívüled; de általad dicsőítjük neved". (Ésaiás 26:13) Jehova a legfelsőbb hatalom, a felsőbbség feje. Az ő gyermekei nem tisztelhetik őt, egyúttal emberek tetszésére is törekedvén. Mert ez az ördög kelepcéjébe ejtené őket. Nem rendelhetik alá magukat oly világi uraknak és előírásoknak, amelyek Isten törvényével ellenkeznek; ők Jehova Istennek, a legfelsőbb hatalomnak tartoznak engedelmeskedni és az ő törvényét tartoznak elismerni és cselekedni, amely minden emberi törvény felett áll, s így is tesznek. Isten fiai nem embereknek a szolgái, az ég és a föld Ura és az ő mesterük előtt állnak, vagy buknak. „Mert áron vétettetek meg; dicsőítsétek azért az Istent a ti testetekben és lelketekben, amelyek az Istenéi." (Kor. I. 6:20) „Áron vétettetek meg, ne legyetek embereknek szolgái." (Kor. I. 7:23) Az Úr Jézus hangsúlyozza, hogy Isten gyermekei ne féljenek embertől, hanem csakis az Istentől féljenek. (Máté 10:28) „Az Úrnak fé-

lelme a gonosz gyűlölése." (Példb. 8:13) Mindaz gonosz, ami ellenkezik Isten törvényével. Az Isten szervezetével ellenkező állásfoglalás és egy oly szervezet létesítése vagy létesítésének megkísérlése, amely embert tisztel (istenit), valóban gonosz az Isten szemében. Jehova helyett embereket isteníteni, Jehova nevének a megvetésével egyértelmű. Ezen a téren még fokozottabb lesz a felelősség, ha tudjuk, hogy Isten igazolni szándékszik nevét. Az Úr így szól azokhoz, akik az ő törvényeit megrontják: „Hol az én tisztességem?... ti papok, akik útáljátok az én nevemet". Ebből következik tehát, hogy mindenki, aki Isten akaratának teljesítésére szövetséget kötött, Jehova nevét tisztelni- és parancsait követni tartozik, mégpedig az emberek rendeléseire és arra való tekintet nélkül, hogy mit fog gondolni vagy mondani róla valamely teremtmény.

¹⁸ Az oly önző személy, aki a saját dicsőségét és tisztességét keresi, nem tiszteli Jehovát. Amíg valaki önzés által vezérelteti magát, sem meglátni, sem felfogni nem tudja Isten feltárt igéjét. Akik teljesen és önzetlenül ragaszkodnak Jehovához jóllehet egy ideig tudatlanságból téves úton járhatnak, de ha szorgalmasan a helyes utat keresik és az Isten akaratát kívánják cselekedni, a kellő időben meg fogja mutatni nekik a helyes utat. Ez azonban nem történt így 1929, a „Prófécia" c. angol könyv kiadása előtt, amidőn az Úr világosan feltárta népe előtt, hogy az ő nevének a tisztelete és igazolása bír a legnagyobb fontossággal. Amidőn az Úr ezt a nagy igazságot feltárta, az önzetlenségtől örömmel eltelve engedelmeskedtek az Úr akaratának. De akiket önző kívánság vezérel és az Úr szervezetéből magukkal akarnak ragadni egyeseket, azzal törvénytelen úton járnak. Meggyengülnek és elvesztik értelmüket. Elmulasztják a teremtmény és a Teremtő közti helyes kapcsolat felismerését, azt nem méltányolják, és elvakultak az igazsággal szemben. Aki önzően emberek részéről való tiszteletre és elismerésre törekszik, vagy megfordítva, másokat istenit, szeme elől téveszti a most eldöntésre kerülő nagy vitakérdést s ezzel világosan azt mutatja, hogy értelmetlen. Aki így viselkedik, Jehova nevét részesíti megvetésben.

¹⁹ Jehova most feltárja prófétája útján, hogyan mutathatja ki valaki, hogy Jehovát megvetette. Pld. akik túlságosan beképzeltek, rossz cselekedeteiket igazolni törekszenek még azután is, miután téves cselekedeteikre figyelmeztetve lesznek. Az Úr Malakiás prf. útján mondja: „Ezt mondjátok: Mivel utáljuk a te nevedet?" (Malakiás 1:6) Erre a kérdésre mondja nekik az Úr: „Azzal, amikor azt gondoljátok, hogy az Úrnak asztala megvetnivaló." (Malakiás 1:7) Az Úr minden áldozatot „kenyér" néven említ. Az apostol Isten fiainak helyes áldozatát ezekkel a szavakkal írja le: „Menjünk ki tehát ő hozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván. Mert nincsen itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük. Annakokáért őáltala vigyünk dicséretnek áldozatát mindenkor Isten elé, azaz az ő nevéről vallást tevő ajkaknak gyümölcsét." (Zsidók 13:13—15) Ez teljes szívből való önzetlen ragaszkodást jelent Jehova Isten iránt és az ő parancsai iránt való engedelmességet az ő nevének és országának hirdetése által, mégpedig szüntelenül, ko-

67

molyan és szorgalmasan azon utat követve, amelyet Isten az ő fiai számára kijelölt.

²⁰ Isten törvénye megkövetelte a papoktól, hogy mindent tüzetesen vizsgáljanak meg, amit áldozatul vittek hozzájuk, és semilyen hibásat vagy tökéletlent se fogadjanak el áldozatul. „Hogyha valami fogyatkozás lesz benne; sánta vagy vak lesz, vagy akármely fogyatkozásban szenvedő; meg ne áldozd az Úmak, a te Istenednek." (Mózes V. 15:21) Az Úr elé vitt oly áldozat, ami emberek istenítésével vagy dicsőítésével volt vegyítve, akár az illető részéről maga vagy mások iránt, nem lehet kedves Isten előtt. (Lukács 16:15) Ezt a szabályt mindenki előtt hirdetni tartoztak Isten szolgái, akik papi tisztséget viseltek. Az Úr asztalát kellő, tápdús és éltető eledelekkel látja el azok részére, akik őt szeretik és neki szolgálnak. Ami az Isten asztalával ellentétben áll, az ördögtől van. Meg van írva: „Tekintsétek meg a test szerint való Izraelt! Akik az áldozatokat eszik, vagy nincsenek-é közösségben az oltárral?" Az oltár tehát az Úr asztala. Meg van írva: „Nem ihatjátok az Úr poharát és az ördögök poharát; nem lehettek az Úr asztalának és az ördögök asztalának részesei." (Korinthus I. 10:18,21) Világi dolgokat nem szabad összekeverni azzal, amit az Úr nyújt népének. Isten neve a legfontosabb; amit oltárára vagy asztalára feltálal, az ő országának érdekeit szolgálja és az ő gyermekei (fiai) részére rakja oda; a királyság örököseinek, illetve az ő fiainak teljes figyelmére méltó tehát mindaz. Oly kísérlet, mely világi dolgokat akar összevegyíteni azzal, amit az Úr asztalára tálal, az ő nevének meggyalázását jelenti. Ebből következik tehát, hogy olyanok, akik azt állítják, hogy Istennek szolgálnak, de azt a szolgálatot olyasmivel vegyítik, ami embereknek nyújt tiszteletet és elismerést, azzal azt bizonyítják, hogy Isten nevét és intézkedését utálják. Ez biztosan szörnyűség Isten szemében. Aki bármivel is pótolni akarja azt, amit Isten készített azok számára, akik neki szolgálnak, ezzel azt fejezi ki, hogy Isten nevét megveti. Amióta a templom megítélése folyik, mindig voltak, akik a királyság örököseinek tartották magukat, de Isten intézkedéseit nem fogadták el a maguk számára, ahelyett olyasmiket fogadva el, amiket emberek készítettek. Emberek tanításait pártolják és hirdetik és megvetik azt, amit Isten azok számára készített, akik az ő akaratának cselekvésére határozták el magukat, amit Isten próféciáinak feltárásával nyilatkoztatott ki. Jehova most világosan kimutatta, hogy a most eldöntendő nagy kérdés az ő szent neve körül mozog; hogy népének kötelessége megismertetni az ő nevét s ha azt figyelmen kívül hagyja, az ő nevének megvetését jelenti, s egyúttal annak a kijelentését is, hogy az ő asztala útálatos. Aki elmulasztja vagy nem akar figyelmeztetni ezen fontos igazságokra, az Úr érdekeit hanyagolja el és ez hűtlenséget jelent azok részéről, akik az ő nevét és országát hirdetni tartoztak volna. Az Úr ezzel a gonosztevők elé tárja, hogyan fejezték ki az ő asztalának megvetését (útálatát).

²¹ A testi Izraelnek adott törvény meghatározta, hogy az Úr előtt nem kedves a vak áldozat. Önző papok azonban így szóltak: „Nem hibás és nem megvetnivaló," Azért mondta az Úr Malakiás útján: „Hogyha vakot hoztok áldozatul, nem bűn-é az? Vagyha sántát hoztok és bénát,

nem bűn-é az? Vidd csak azt a te fejedelmednek: vajjon kedvvel fogadja-é avagy reád tekint-é? — azt mondja a Seregeknek Ura?" — Malakiás 1:8

²² Az áldozat az áldozót képviseli. Ha valamely áldozó a nagy vitakérdéssel vagy eldöntendő kérdéssel szemben vak, amely vaksága önzésének következménye, következőleg az áldozata vak, következőleg tökéletlen áldozat. A testi Izraelre vonatkozó e szabály még sokkal inkább a szellemi Izraelre is szól. Aki elmulasztja meglátni és ismertetni a vitakérdést, vakkal áldozik s ezzel az Úr parancsát megsérti. (Zsidók 13:15) Ez tényleg egy vak áldozat hozatalával azonos jelentőségű, amely nem lehet kedves az Úr előtt. Vannak többen, akik az Úr szolgájának nevezik magukat és így szólnak: „Azt teszem, amit jónak látok és jónak ítélek." Más szóval: a saját ítéletét szembeállítja az Úr határozottan kifejezett parancsával. Ezzel balgaságát fejezi ki. „A bolondnak útja helyes az ő szemei előtt; de aki tanáccsal él, bölcs az." (Példb. 12:14) Isten igéje a helyes és igazi tanácsadó. Ezen a napon, amidőn a király a templomban van és népét a teendőkre utasítja, mindenki, aki az Úr utasításait megveti és a saját útját követi, cselekedetével így szól: „Isten nem kormányozza szervezetét," az ilyen szívében, illetve cselekedetével mondja: „Nincsen Isten" s ezzel fejezi ki dőreségét. Isten tulajdonképpeni szándékával szemben vak. Jobban kellett volna tudnia, mivel hozzákezdett volt, hogy Isten igéje kormányozza, következőleg nem a saját eszméit vagy más ember eszméit kellett volna követnie, hanem az Úrhoz kellett volna feltekintenie a vezetésért. Mivel áldozata vak, nem lehet elfogadható sem az Úrtól. Ha valaki azt állítja vagy hiszi, hogy az ily önző viselkedés nem hiba saját magában vagy másokban, akik Isten akaratának cselekvésére elhatározták magukat, ezzel azt fejezi ki, hogy Isten oltárát megveti és hűtlen lett Istennel kötött szövetségéhez. Jehova gyermekei csak Jehovától és az Úr Jézus Krisztustól tanulhatnak. Egyetlen ember sem, sem saját magunk, nem lehet Isten gyermekeinek tanítója és vezetője. Így mutatja meg az Úr a világos különbséget a papi tisztségben szolgálni akaró hívek és hűtlenek között. Ő ajándékozza az eszközöket fiainak megvilágítására és értelmül felvilágosítására, hogy ne áldozzanak neki vak áldozattal.

²³ Mit tekintsünk az írás értelmében, „sánta áldozatnak"? A két vélemény közti ingadozást, azon kísérletet, amidőn valaki két egymással szemben álló szervezetnek próbál szolgálni egy időben, azt állítván, hogy Istennek szolgál, holott ugyanakkor a világi vagy az ördög szervezetének akar tetszeni; ez biztosan sántikálást, tehát „sánta" áldozat vitelt jelent. Aki emberi hatalmaktól fél s azokat tekinti a (bibliai) „felsöbbségnek", akinek engedelmeskedni kell, ezzel azt mutatja, hogy „vak" és „sánta" a világi hatalmaktól való félelme és engedelmessége miatt. Sánta vagy meg nem felelő áldozatvitelt jelent, ha a világi hatalmaknak a büntetéstől való félelem miatt engedelmeskedik. Ha a papi-osztály valamely tagja ily áldozattal áldozna, a templom-ítéleten elbukna; mert ez az ítélet próbálja meg vagy tisztítja meg Lévi fiait, hogy igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak. (Malakiás 3:3) A „gonosz szolga" osztály, amely egykor a királyság örököse volt, eddig így szólt: „a világi uralkodókat kell a bibliai felső ha-

68

talomnak tekintenünk; annak is tekintjük és engedelmeskedni akarunk neki". Ezzel megmondják, hogy „sánta" áldozattal áldoznak, de mégis azt állítják, hogy az ily áldozat nem gonosz; az Úr azonban éppen az ellenkezőt mondja. Aki tartósan bírni akarja Isten elismerését, nem szabad kompromisszumot kössön, hanem teljesen Istennek átadni tartozik magát és minden egyéb iránt vaknak kell lennie, s kitartóan kell végeznie királyságbeli munkáját. — Ésaiás 42:19

²⁴ Ugyancsak ezeknek mondja az Úr: „Beteget áldoztok, avagy nem bűn-é az?" A lelki betegek mondják: „A beteg áldozat nem bűn". Az Úr a kellő időben való eledellel látja el asztalát s azáltal mutatja meg népének, mit kell tennie. Aki nem táplálkozik vagy nem akar azon szellemi eledelekkel táplálkozni, melyeket az Úr nyújt, ahelyett azonban olyasmivel táplálkozik, amit a saját véleménye szerint jónak lát, s amit emberek, és nem az Úr tálalt fel, azzal világosan kifejezi lelki betegségét. Egy embernek a tanait elhinni és követni, — arra való tekintet nélkül, meghalt vagy él az illető — és embereket mint vezetőket isteníteni, teljesen azt bizonyítja, hogy akik így tesznek, azok lelki betegek; mivel nem becsülik (különböztetik) meg a Krisztus testét, sem Jehovának ezirányú akaratát. Az ily áldozat nem lehet kedves az Úr előtt. Ezt tisztázza is népe előtt, hogy őrizkedjen azon veremtől, amelybe többen beleestek. Aki azt állítja, hogy mint Jézus Krisztus követője a keskeny úton jár, de amellett az Úr munkáját, t. i. az ő nevének hirdetését megveti, támadja és becsmérlőleg üzleti-vállalkozásnak nevezi, ezzel kifejezi, hogy teljesen meghasonlott az Úrral. Az Úr útjaival ellenkező cselekedetével árulja el lelki betegségét.

²⁵ Az Úr parancsolja népének, hogy a királyság gyümölcseit másokhoz vigye, illetve bizonyságot tegyen az igazságról. Ez a bizonyságtevés Jehova nevének tisztázására, az ő királya és országára vonatkozó kell hogy legyen. Isten éppen emiatt választott ki egy népet az emberiség közül. A királyság evangéliumának hirdetése Jehova nevének dicsőítésére életbevágóan fontos, mivel azt Jehova parancsolta. Akik a tulajdonképpeni vitakérdéssel szemben vakok és a maguk módján végzik az „istentiszteletet", cselekedetükkel mintegy így szólnak: „Azzal amit teszünk, senkinek sem ártunk; semmi rossz sincsen benne." Ha valaki, aki a Lévi törzséből való, így cselekszik, ezzel tulajdonképpen így szól: „Az Úr asztala utálatos". Mi a kötelességük ezzel szemben azoknak, akik híven szolgálnak Istennek? Maradjanak csendben és ne mondjanak semmit? Ellenkezőleg; az Úr azt mondja azoknak, akik őt szeretik és neki szolgálnak: „Kiálts teljes torokkal, ne kíméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és a Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) A Folyóirat nem szolgálhat híven Istennek, ha egyúttal nem figyelmeztet ezen dolgokra is. Nyomban mihelyt az Úr ezeket a prófétája útján kiejtett igazságokat feltárja és a tények azoknak teljesüléseképpen bekövetkeznek, irataink és mindazok is, akik az Úrral teljesen egyeznek és ragaszkodnak hozzá, ezeket az igazságokat tartoznak előadni.

²⁶ Malakiás próféciájának hirdetésekor, csak egy ember volt a kormányzó, Nehémiás vagy Zorobábel. Jelenleg azonban az Úr Jézus Krisztus a

kormányzó a szellemi Izrael felett, mivel 1914 óta trónján ül. Jehova és Jézus Krisztus együtt alkotják a felső hatalmakat. Szavait Jehova prófétája útján a hanyag és hűtlen papi-osztályhoz intézi s a következőket kérdezi tőle, amire választ vár: „Vidd csak azt a te fejedelmednek; vajjon kedvvel fogad-é?“ Még emberi uralkodó sem fogadná kedvesen, ha vak, beteg.áldozatot vinnének neki, s aki ilyennel áldozik, szégyelheti magát, ha tetten érik.

²⁷ Nehémiás nem tekintette volna elfogadásraméltónak az ily áldozatot. (Nehémiás 13:10—12) S határozottan az Úr Jézus Krisztus a templomban (Jehova királyi palotájában) mint a szellemi Izrael kormányzója nem engedi meggyalázni Jehova nevét azzal, hogy vak, beteg vagy sánta áldozatot elfogadjon. Ezt véglegesen bizonyítja azon tény, hogy Jézus Krisztus templomában való megjelenése után véglegesen hozzákezdett a léviták megítéléséhez, s a híveket megtisztította, akik feltehetőleg kedves és igazság áldozatával fognak áldozni az Úrak. Ellenben azok a hasonmási léviták, akiket az Úr Jézus a templom megítélésekor nem talált híveknek, semmivel sem rendelkeztek, amit Jehova Istennek kedves áldozatul áldozhattak volna s ezért nem is fogadja el áldozatukat. Pontosan ilyen Isten szervezete kísértőinek helyzete.

²⁸ Jehova prófétája útján továbbmenőleg azon hasonmási lévitákhoz, akik beteg, sánta és hibás áldozatokkal áldoztak, így szólt: „Most azért engeszteljétek meg az Istennek orcáját, hogy könyörüljön rajtunk. Általatok van ez, elnézheti-é ezt nektek? - azt mondja a Seregeknek Ura?" (Mai. 1:9) A próféta szavait körülírva, a köv. jelenti: „Biztosan nem cselekedtetek volna ily illetlenül népetek földi uralkodóival szemben; eredjetek tehát és imádkozzatok alázatosan az Úrhoz, hogy bocsásson meg nektek és igyekezzetek, hogy Jehova gyalázatos cselekedeteitekre való tekintettel, miket vele- és asztalával szemben elkövettetek, kedvesen tekintsen reátok, vagy sem. Látni fogjátok, hogy nincsen igazatok és teljesen kívül vagytok az igazsággal való összhangon, ha így szóltok: „Azzal senkinek sem ártunk; abban semmi rossz sincsen!" Ily esetben csak egy dolog várható; mert Jehova sohasem hasonlik meg önmagával és nem is változtatja meg sohasem törvényét vagy cselekvési szabályát az ő teremtményeit illetőleg és sohasem személyválogató. Egyes emberek a testvériség közt viselt nagy tisztségeik miatt túl sokat képzeltek maguk felől. Főképpen azok, akik választás útján lettek vének, azt gondolták, ők Isten különös kegyeltjei és mindaz, amit tesznek, helyes. Az ily feltevés természetesen téves volt.

²⁹ A testi izraeliták, de főképpen a papságuk pontos képmása megvan a lelki izraeliták közt is. Malakiás prf. mutatja, hogy az önfejűek és az önzők nem lehetnek kedvesek Isten előtt. A prófécia mondja: „Vajha valaki közületek bezárná az ajtót, hiába ne tüzelnétek az én oltáromon. Nem telik kedvem bennetek, azt mondja a Seregeknek Ura; az ételáldozatot sem kedvelem a ti kezetekből". — Malakiás 1:10

³⁰ A testi Izrael beképzeltjei csak földi haszon kedvéért szolgáltak Istennek s ezzel kimutatták, hogy a „pénz-szerelem" vagy személyes haszonvágy volt a gyökere téves cselekedetüknek. Így talált templomához jövetelekor az Úr is szellemi

69

izraelitákat, akik önző haszonból, de nem Jehova nevének tiszteletéből és dicsőítésére szolgáltak. Amennyiben a zsidók annak idején önző haszonért szolgáltak az Úr házában és gyújtottak tüzet az oltáron tökéletlen áldozatok bemutatására, áldozatuk hiábavaló volt. Hasonlóképpen a templom ítélete kezdetén olyanok is voltak a lelki izraeliták között, akik önző okokból szolgáltak az Úrnak, nem pedig azért, hogy Isten dicsőségére végezzék az ő szolgálatát. Az ilyeneknek mondja az Úr: „Nem telik kedvem bennetek és az ételáldozatot sem kedvelem kezetekből." Az ily önző szolgálat csak gyalázatot hozott Isten nevére s aki önzően cselekszik az Úr szolgálatában, tovább gyalázza az ő nevét. Ezen önző szolgák esetében szolgálatuk csak szokás volt, de nem jelentett ragaszkodást Jehovához és nem jelentette az ő nevének dicsőítését sem. Még a hasonmási léviták közt is voltak olyanok, akik a templom ítélete alatt is ily szívállapotban voltak. Ezeket az Úr egy ideig megtűrte és alkalmat nyújtott nekik indítékaik és szívállapotuk kifejezésére. Az Úrnak ez a szétválasztó munkája mindaddig tovább folyt, amíg 1932-ben a megtisztítás megtörtént. Akkor az Úr elküldte angyalait s azokat a papokat, akik nem javultak meg, mint pld. a választás útján való véneket kivetette a külső sötétségbe. Természetesen ez a szabály még mindig érvényben van; illetve, amidőn valaki a templomban vak vagy lelki beteg lesz és önző, tökéletlen áldozatot mutat be, az áldozat és az illető személy is elutasításban részesül és az illető a templomból kivettetik. Ne legyen tehát oly balga senki sem és ne gondolja, hogy önző, igazságtalan úton járhat, mert hiszen amúgy is a templomhoz tartozik, azt gondolván, hogy a templomban fog amúgy is maradni. Akik a templomban maradnak azon törvényeket tartoznak követni, amelyek az Úr szavaiban részükre szólnak.

³¹ A r. kat hierarchia szervezete azt állítja, hogy papjai Isten képviselői és Isten akaratából viselik tisztségüket. Szokásaikat a zsidó papságról szóló isteni törvényekre alapítják. E tekintetben azonban nemcsupán tévesen járnak el és tévúton járnak, de mindennemű felhatalmazás nélkül is. Semilyen emberi vagy földi szervezet sem csinálhat papot Istennek. A r. k. hierarchia intézményei, melyek állandóan papokat nevelnek, nem Isten akarata szerint járnak el, hanem csak önző útjukon járnak, vagy a Sátánt, Isten ellenségét követik útjukon. A r. k. hierarchia kétszínűen és istenkáromlólag viselkedik. Az egész rendszer ámításon és csaláson épült fel. Ezzel szemben azok a papok, akik igazsággal áldoznak Istennek olyanok — s csakis ezek —, akiket Jehova gyermekeiképpen elismert, szolgáivá felkent és rendelt. A r. k. hierarchia felől azt mondja Jehova, hogy az egész intézmény ámításon épült és szörnyűség előtte és teljesen el fog pusztulni. (Ésaiás 28:1—21) A r. k. hierarchia áldozatai útálatosak Isten előtt és neki azokkal semmi köze sincsen. Malakiás prf. nem szól emberi intézmények által létesített papsággal, hanem azokról szól, akik Istennel kötött szövetségük folytán az ő lelki gyermekei lettek, de később hűtlenekké váltak és az Úrtól megvettettek; azonkívül ez a prófécia azokról is szól, akik az ítéleten az Úr előtt kedveseknek bizonyultak. A templom megítélése és megtisztítása feltárja, hogy ki mily osztályhoz tarto-

zik. Hagyományszerű külsőség az ördög létesítménye, aki Istennek az ellensége és az összes hagyomány (pogány) papok áldozata szörnyűség Isten előtt, azokat tehát Isten nem fogadhatja el.

³² A r. k. hierarchia egyáltalán nem tartozik azok közé, akikről Mózes II. 20:12 szól. Ez a parancs Isten szövetséges népének adatott és most főkép a szellemi Izraelre vonatkozik, amely Isten szövetséges népe lélek szerint. Nem Jehova az atyja a r. k. hier., amit be is vall, mert a „pápát nevezi atyjának és ugyanezt az elnevezést alkalmazza szervezetének minden papjára is. Az Úr megparancsolta, hogy az Ő fiai egyetlen embert se nevezzenek atyjuknak. Hiszen az Úr megmondta tanítványainak s azoknak, akik valóban követőivé lesznek: „Senkit se nevezzetek atyátoknak a földön, mert egy a ti atyátok, aki a mennyben vagyon". (Máté 23:9) Jézus Krisztus a kétszínű farizeusoknak mondotta, akik Jehova nevében vallást gyakoroltak: „A ti atyátok az ördög!“ (János 8:44) A r. k. hierarchia és szövetségeseik hasonmási farizeusok s az ördög az atyjuk. Amiképpen a hajdani farizeusok Isten országával, illetve Krisztus uralmával szembeszálltak, a mai farizeusok, a r. k. hier. is megvetik Isten országát és istenkáromlóan azt állítják, hogy ők Isten helytartóiképpen uralkodnak a világon. Sokan azon a tévhiten vannak, hogy mivel a zsidóknak voltak papjaik, akik akkor Isten akarata szerint voltak hivatva szolgálni a népnek, a r. k. h. is Isten akarata szerint szolgál. Ez az állítás azonban alaptalan, a Biblia nem támogatja. Ezek a v. szervezetek nyíltan Isten országa, illetve Krisztus uralkodása ellen harcolnak és mindenkit üldöznek, aki őszintén szereti Jehovát; ez pontosan Jézus jövendölése szerint történik. (János 15:18-21) A hierarchia teljesen emberi intézmény, mely Sátán vezetése alatt szerveztetett az emberek megvakitására, hogy Jehovával szembeszálljanak és méginkább gyalázzák az ő nevét. Malakias prf. Lévi szellemi fiaira vonatkozik; s ezekből a levitákból stb. alakitatott meg a papi uralom, hogy szolgálatot teljesítsen. A prófécia ezen napon való teljesüléséhez semilyen kétség sem férhet, hogy csakis azok, akik a próbán híveknek bizonyulnak és teljesen s önzetlenül ragaszkodnak Jehovához és az ő országához, részesülnek kedvező ítéletben. Ezek áldoznak igazság áldozatával Istennek az ő nevének tiszteletére és földi pályájuk végéig megőrzik hűségüket; ezért is fognak mindörökké Jézus Krisztussal együttlakni az ö királyságában. Ezek tisztelik atyjukat, Jehova Istent és anyjukat, Isten szervezetét; ezek fognak hosszú ideig élni az ő ígérete szerint.

Tanulmánykérdések

1 Hasonlítsd össze a próféciák megírását teljesülésük időrendjével! Mikor lett esedékes Malakiás próféciájának megértése, s miért nem korábban? Mily felelősség kapcsolatos annak megértésével?

2 Milyen volt a testi Izrael helyzete abban az időben, amidőn Malakiás a prófécia szavaiban részesült. Mikor és kiken teljesült a prófécia?

3-5 Hogyan bizonyította be Jehova a testi Izraelen Malakiás 1:2-ben közölt szavait? Miért szerette és mentette meg Jehova?

6-7 Alkalmazd a jelenre ezeket a szavakat: „Miben szerettél minket”? Magyarázd meg Jehovának arra vonatkozólag adott válaszát!

8 Miért gyűlölte Jehova Ézsaut? Hogyan pusztította el Jehova Ézsau hegyét és örökségét? Mutasd ki e prófécia teljesülését!

70

9-10 Alkalmazd Malakiás 1:4-re utalva a) mit jelent Edom; b) az Úr e kijelentését: „Ők építenek, én pedig lerontom!" Magyarázd meg azok kijelentését, akik Jehova pártján állnak s mutasd ki, mennyiben jogosultak az ő szavaik! Kihez intézi Jehova az 5. versben feljegyzett szavakat? Mit bizonyít az?

11 Alkalmazd Mózes II. 20:12 és Efézus 6:1—3, valamint Timótheus II. 3:1—5 szavait! Mit jelent: „A fiú tisztelje atyját és a szolga az ő urát!"

12-15 Magyarázd meg vonatkozó szövegek alapján a) e szavakban kifejezésrejutó kapcsolatot: „Ha én Atya vagyok?" b) mily „tiszteletről" van ebben szó? Írd le azon helyzetet, melyet ez a prófétai kérdés idézett elő: „Ha én Atya vagyok, hol az én tisztességem?"

16-17 Magyarázd meg szövegek alapján a „mester" (tanító)-val való kapcsolatot! Indokold meg, miért tette fel a kérdést: „Ha én Úr (mester) vagyok, hol az én tiszteletem?

18 Mikor és hogyan értesült Jehova népe, hogy mennyire fontos tisztelni és igazolni az ő nevét? Hogyan tekintették ezt a nagy igazságot és mily eredménnyel?

19 Hogyan vittek igazság áldozatát neki Isten fiai?

20 Mit kívánt Isten törvénye a papoktól az áldozatokat illetőleg? Mit értsünk Isten oltára vagy „asztala" alatt? Mit tálal fel azon és hogyan? Miért? Alkalmazd a prófétai vádat: „Az Úr asztala útálatos?"

21-24 Írd le a) azok eljárását, akik vak áldozattal áldoztak; b) mit jelent a sánta áldozat? Mit értsünk beteg áldozat áldozatul vitele alatt?

25 Mi a kötelességük tehát azoknak, akik híven szolgálnak ebben az ügyben Istennek?

26-27 Mutasd ki, mennyire találó a 8. versben leírt 3. prófétai kérdés!

28 Alkalmazd a 9. verset!

29-30 Mutasd ki, hogy a 10. versben mutatott állapotok, melyek a testi izraeliták közt uralkodtak, pontos képmásukat találják a lelki izraeliták közt is, s amint előre jelezve is volt, Isten elítélésében részesülnek!

31-32 Mily tények mutatják világosan, hogy a r. kat. rendszer papsága Isten szervezetével nem áll közösségben és szörnyűség Isten előtt? Kikből áll az Isten papsága és mi a teendője?

(Angol W. 1936 dec. 15.)

Malakiás

„Áldott legyen az Úr (Jehova) neve mostantól fogva mindörökké!" — 113. zsoltár 2

(5. rész.)

¹

JEHOVA a legfelségesebb. Ő a menny és a föld teremtője, az övé az minden teljességével együtt. „Felmagasztaltatott az Úr minden pogány nép felett; dicsősége túl van az egeken. Kicsoda hasonló az Úrhoz, a mi Istenünkhöz, aki a magasságban lakozik?" (113. zsoltár 4, 5) Kezdet óta azt akarta, hogy minden élő teremtmény az ő nevét örömmel dicsőítse. E szándéka biztosan teljesülni fog. A hajdani hívő próféták ezen szándékáról beszéltek. Jézus gyakran hangsúlyozta, mennyire fontos dicsőíteni Jehova nevét és az Úr Jézus Krisztus apostolai is gyakran beszéltek Jehova nevének felsőbbségéről. De amidőn Jézus Krisztus egyes állítólagos követői vallásnak nevezett „hagyományokat" kezdtek gyakorolni, amit „keresztény vallásnak" kereszteltek, mihamar szemük elől tévesztették a Felséges nevét és az ő nevének minden másnál fontosabb dicsőítését. Az emberek a vallást sok ideig önző céljaik érdekében használták, miközben Jehova nevét háttérbe tolták és megfeledkeztek róla. Miközben Jézus, a nagy küldött, úttörő munkát végzett Jehova előtt, sokan értesültek az akkor közölt igazságról, de akik azt elfogadták, többen többé-kevésbé önző indítékokból fogadták el. Első sorban az bilincselte le figyelmüket, hogy alkalmuk nyílott az üdvösséghez és a mennybe mehetnek segédkezni az Úrnak a föld kormányzásában és a többi emberek „helyreállításában." Nagyon sokan pedig teljesen azon álláspontra helyezkedtek, hogy Isten mindenkinek meg fog bocsátani és életet fog adni arra való tekintet nélkül, hogy engedelmeskedni fognak Istennek, vagy sem. Mindazáltal tekintetbe kell vennünk, hogy ezek az emberek vallás¬szervezetekben nevelődtek; ezért is volt a gondolatviláguk többé-kevésbé tévedésekkel tele. Akik Babilon szervezetében éltek, de aztán az igazságról értesülve, azt elfogadták, szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, illetve még mindig erősen a világ és a világi kívánságok befolyása alatt álltak s még mindig világi külső szokásokat követtek. Minden cselekedeteikben megkérdezték: „Mit fognak gondolni rólam és a cselekedeteimről az

emberek?" így is törekedtek viselkedni; mert embereknek akartak tetszeni. Sokan akartak az embereknek tetszeni és maguk is más embereket dicsőítettek, hogy viszont azok is dicsőítsék őket. Amidőn Jehova nagy követe, Jézus Krisztus a templomhoz ítélettételre eljött, sok ily önző-fajta ember állott előtte ítéletre várakozva. Ezek beképzeltségükben fontosaknak tartották magukat. Azért is tartották magukat tetszés szerinti út követésére alkalmasaknak és a saját útjuk követéséhez ragaszkodtak és mindezideig is teremtmények részéről való elismerésre és emberek dicsőítésére törekedtek. De ugyanazon időben még mások is álltak az Úr előtt, akiket más indíték vezérelt cselekedeteikben. Szeretetükkel Jehován és az Úr Jézus Krisztuson csüngtek, az Úrnak kívántak tetszeni és szolgálni. Habár szennyes is volt a ruhájuk mindattól, amiket a Babiloni intézményben tanultak és gyakoroltak, mindazáltal a helyes dolgot kívánták cselekedni szívükben. Szennyes ruhában jöttek ki Babilonból, amelyet le kellett vetniök, amidőn az Úr tökéletes szívállapotban találta őket. A templom ítéletén kitűnt, kicsodák az önzők és kik az önzetlenek; csak az utóbbiak álltak meg a próbán és részesültek a nagy bíró elismerésében. Ezekből a hűségesekből neveztetett ki a „hű és a bölcs szolga"; de még ezek sem fogták fel teljesen Jehova neve dicsőítésének fontosságát. A kellő időben azonban tisztázódott előttük ez a tárgy a templomban, és hála Istennek, most a hívek és az igazak látják, hogy Jehova neve a nagy eldöntésre váró kérdés, hogy az ő nevének kell igazoltatnia és annak idején minden lélek az ő dicsőségét fogja hirdetni. Az Úr tisztázza tehát a templom megítélése által, hogy kicsodák az önzőek vagy a gonosz-szolga osztály és kicsodák az önzetlenek vagy hű- és bölcs-szolga osztály.

²

Jehova Malakiás prf. által beszél nagy nevének legfőbb fontosságáról és éles választóvonalat von a hűtlen és a hűséges papok között. „Hiszen napkelettől fogva napnyugotig nagy az én nevem a pogányok között és minden helyen tömjénnel

71

áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal! Bizony nagy az én nevem a pogányok között, azt mondja a Seregeknek Ura! Ti pedig meggyalázzátok azt, mikor azt mondjátok: „Az Úrnak asztala megvetnivaló és annak jövedelme, eledele útálatos." — Malakiás 1:11, 12

³ Jehova először kimutatja, hogy az ő szándéka szerint minden teremtmény, aki tetszeni akar neki és élni kíván, az ő nevét tartozik dicsőíteni; a papi osztály pedig, amely azokból áll, akiket „nevének népéül" kiválasztott, tartozik előljárni az ő nevének dicsőítésével, de nemcsak egy ideig, hanem mindenkor. „Napkeltétől napnyugotig" az egész napot jelenti, illetve folytonosan. Jehova neve tehát mindenkor nagy; s akik valahais örökéletet fognak nyerni, fel kell ismerjék ezt a tényt, el kell ismerniök és örömmel tartoznak dicsőíteni az ő nevét. Most a templomban mindenki Jehova nevét dicsőíti, amint írva áll: „Az Úr szava megborjaztatja a nőstényszarvasokat, lehántja az erdőket és az ő hajlékában mindenki azt mondja: dicső!" — 29. zsoltár 9

⁴ Jehova elhatározta, hogy nevét a számtalan¬sokaság között „naggyá" fogja tenni; s akik most ezen sorokhoz csatlakoznak, Jehova nevét dicsőítik is. Most Jehova gyűjti össze a nagysokaságot minden nemzet, nép, törzs és nyelv közül. Ezt azon állítólagos papokra való tekintet nélkül teszi, akik az ő nevét és kegyekben bővelkedő munkáját megvetik. Ezek az állítólagos „papok" egykor a templom-ítéleten álltak. Elmarasztaltattak, most pedig még a nagysokaság Isten kegyes intézkedése felől való oktatásába is akadályozólag akarnak beleszólni. E tekintetben azonban nem lesz sikerük a gonosztevőknek.

⁵ Isten kijelentette, hogy az ő neve nagy lesz a nemzetek között. A nagysokaság nem áll szellemi izraelitákból. Az a nemzetek közül kerül ki; és ez a jövendölés is a nemzetekről (pogányokról) szól. Ez az osztály értesül Jehova templomáról és az Isten szolgálatáról, amit a hű maradék végez és ez is önként kezdi keresni Jehovát és az ő királyát. „Sőt még az idegen is, aki nem a te néped, az Izrael közül való, ha eljövend messze földről a te nevedért (mert meghallják a te nagyságos nevedet és a te hatalmas kezedet és kinyújtott karodat) és eljővén, imádkozánd e házban; te hallgasd meg a mennyekből a te lakhelyedből és add meg az idegennek mindazt, amiért könyörög neked, hogy mind az egész földön való népek megismerjék a te nevedet és féljenek úgy téged, miképpen a te néped, az Izrael; és ismerjék meg, hogy a te nevedről neveztetik ez a ház, amelyet én építettem." — Kir. I. 8:41—43

⁶ Ez, az utóbb idézett szöveg Salamon imája volt s egyúttal Jehovától irányított jövendölés is. Ezt a prófétai imát a nagysokaság teljesíti be, amely minden nép, nemzet és nyelv közül gyülekezik, eljön és megkeresi az Úr házát és ott imádkozik. Most dicsőíteni tanulja Jehova nevét. Erről írta Isten prófétája: „És népek jönnek világosságodhoz és királyok a neked feltámadt fényességhez. Emeld fel köröskörül szemeidet és lásd meg: mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek, fiaid messziről jönnek és leányaid ölben hozatnak el. Akkor meglátod és ragyogsz az örömtől és remeg és kiterjed szíved, mivel hozzád fordul a tenger kincsözöne és hozzád jő a népeknek gazdagsága. Kédár minden juhai hozzád gyűlnek. Neba-

joth kosai neked szolgálnak, felmennek kedvem szerint oltáromra és dicsőségem házát megdicsőítem." — Ésaiás 60:3—5, 7

⁷ A nagy sokaságnak össze kell gyüjtetnie és az Úr össze is fogja gyűjteni. Miközben a hű, kipróbált papi-osztály, a maradék elmegy és az igazságban állandó áldozatot mutat be az ő nevenek folytonos dicsőítése közben, fogja elvégezni munkáját, „szokatlan munkáját" az Úr és gyűjti össze a nagy sokaságot. Akik a nagysokasághoz csatlakoznak, máris egyeznek a papi osztállyal Jehova nevének dicsőítésében.

⁸

Jegyezzük meg, a prófécia így szól: „Es minden helyen tömjénnel áldoznak az én nevemnek és tiszta ételáldozattal." A „tömjénezésnek" fordított héber szó elégetést jelent, akár állatokra vagy tömjénre is van vonatkoztatva. Törvényes-e, hogy a pogányok közül valók minden helyen tömjenezhetnek, holott Isten törvénye a papoknak rendelte el, hogy a templom szentélyében az arany oltáron tömjénezzenek? Ezt a kérdést megvilágítja az írás és az, amit az Úr jelenleg mivel. Meg van írva: „Az Áron pap fiaié, akik felszenteltettek, hogy füstöljenek (tömjénezzenek)." (Krónika II. 26:18) Azon héber szó, amely Malakias fenti jövendölésében (1:11) „áldozzanak" szóval van fordítva „vitelt" vagy „közel-hozatalt" vagy „elközelítést" jelent. A pogányok közül összegyűltek tehát, akik között felséges lett Jehova neve, nem cselekesznek törvénytelenül, sem függetlenül Jehova templomától; hanem áldozataikkal hozzájárulnak és a templomhoz küldik, hogy a felkent oltáron égettessen el. Az elmúlt húsz év alatt „a királyság ezen evangéliuma" prédikáltatott. Az ő szolgái most is világszerte minden nemzet közt hirdetik bizonyságul, s ezen nemzetek közül való jószándékú emberek a templom-osztályhoz viszik tiszta áldozatukat, Istenhez való önzetlen ragaszkodásukat; áldozatukat bemutatják és felmagasztaltatott Jehova neve a jószándékúak között. (Zakariás 8:20—23) Következőleg Jehova neve nagy lett a jószándékú emberek, a nagysokaság között, mégpedig minden helyen, ahol dicsőítéssel és hálával áldoznak Jehova nevének.

⁹

Az Úr munkája, amiben a maradéknak közreműködni szabad, előre halad, a jószándékúak értesülnek az igazságról, Sionhoz mennek, hogy többet tudhassanak meg az ő szándékáról és dicsőíthessék az ő nevét. De ugyanazon idő alatt támadják Jehova bizonyságtevőinek munkáját, akik Jehova nevét dicsőítik és a jószándékú emberek figyelmét azon kiváltságra felhívják, hogy Istennek szolgáljanak és az ő nevét dicsőítsék, a hitszegőknek bizonyult álpapok. Az úristen ezért mondja a hitszegő „papoknak", hogy nagy szolgálati alkalmaik tekintetében hűtleneknek bizonyultak. Most pedig többen, akik kevesebb kiváltságot élveztek, megkeresik az Isten szervezetéhez vezető utat és az ő dicsőségét hirdetik. Ezért mondja Isten prófétája útján ezeknek a hűtlen papoknak: „Ti pedig meggyalázzátok azt (a nevemet), mikor azt mondjátok: Az Úrnak asztala megvetnivaló (Menge-f. szerint: „amit az Úr készített és asztalára tálalt."). A közismert tények a prófécia e részének teljesülését mutatják. Amidőn a templom megítélése kezdődött, voltak többen szellemileg megszületett, papi tisztségben szolgáló léviták, akik önzésből végezték ezen szolgálatukat. Egy embernek a nevét és tanait dicsői-

72

tették és Isten helyett embernek hittek. Eleinte ezek kétségtelenül őszinték voltak, amidőn egy embert magasztaltak. Ha azonban önzetlenek lettek volna és jobb megismerésre törekedtek volna, könnyen megismerhették volna, hogy az ily cselekedet téves. Volt alkalmuk, hogy felvilágosodjanak; azt azonban visszautasították. Téves cselekedetükért nem részesítette őket elismerésében az Úr a templomban és ezek most is vakon egy embernek a tanait követik és egy embernek a nevét dicsőítik és hirdetik és „vak" és „sánta" áldozattal áldoznak az Úrnak, amit természetesen nem fogadhat el tőlük. Azonkívül el vannak keseredve a maradékkal szemben, amely az ország hírét a jószándékú emberekhez elviszi; ezek az ellenséges és haragos „papok" „megrontják az idegenek jogát", amennyiben arra akarják bími a jószándékúakat, hogy nehogy Jehova bizonyságtevőihez csatlakozzanak. Isten kijelentése szerint az ily istentelenségekért haragszik reájuk, mivel „nyomorgatják az idegent." (Malakiás 3:5), illetve az idegen (nagysokaság) jogán akarnak erőszakoskodni.

¹⁰ Természetesen ezek a hűtlenné lett volt „papok" visszariadnának attól — vagy legalább is azzal tüntetnének —, hogy egymásközt vagy mások előtt ezen szavakat használják: „Az Úrnak asztala megvetnivaló"; de cselekedeteikkel, ami a szónál is hangosabban beszél, mind máig így szóltak: „Az úr asztala meg van fertőzve és a tőle származó eledel megvetnivaló." (Miniatür-f) Pontosan így viselkednek a folyóirat közleményeivel szemben. A kérdés a következő: Táplálja-e az Úr az ő népét azon eledellel, amit a folyóiratban nyújt? Ha igen, akkor az Úr asztala ellen beszélnek azok az ellenkezők, akik gúnyosan és megvetően beszélnek annak tartalmáról. A jonadábok, akik most résztvesznek a királyság üzenetének hirdetésében, ma nyíltan megszégyenítik ezeket a hitszegőket, illetve a templom azon elítélt „papjait", akik ma a királyság hirdetése ellen küzdenek. Jehova neve felséges lett azok között, akik most csatlakoznak a nagysokasághoz. Ezek Jehova nevének és királyának dicsőségét éneklik és kijelentik, hogy csak Istentől és a Báránytól származik üdvösség, aki a trónon ül. De a hűtlenségre tért „papok" ugyanazon időben meg akarják rontani az „idegenek" vagy jonadábok jogát, amely jog Jehovának és azon kiváltságnak felismeréséből áll, hogy neki szolgálhatnak. Jéhu az igazi és hű papokat példázta, s így szólt Jonadábhoz: „Jöjj és lásd meg Jehováért való buzgólkodásomat!" A fentemlített kísértők nincsenek közösségben a Jéhuban példázottakkal. Ma a jonadábok sokkal nagyobb buzgóságot tanúsítanak Jehova neve mellett, mint azok, akik Jézus Krisztus követőinek vallják magukat, de azt mondják, hogy az Úr asztala meg van fertőzve és az ő eledele megvetnivaló. Jehova neve nem felséges (nagy) ezen ellenkezők előtt s nem is törekszenek résztvenni az ő nevének igazolásában, hanem inkább gyalázatot halmoznak arra egyéb rajongókkal együtt. Azonkívül azt mondják, hogy azon eledel, melyet az Úr hord fel népének asztalára, megvetnivaló, s ezzel az Urat szidalmazzák. A mai farizeusok, r. k. hier. kétszínűek és a teljes és örökös pusztulásra vannak

szánva. A gonosz-szolga osztályról, illetve azokról, akik valamikor a királyság örökösei voltak, most azonban hűtlenek és Isten országának ellenségei, mondja Jézus Krisztus: „És kettévágja őt (az Úr) és a képmutatók sorsára juttatja; ott lészen sírás és fogcsikorgatás." — Máté 24:51

¹¹

Merítsenek figyelmeztetést most a jonadábok Jehova szavaiból és tartsák magukat távol az ország munkájának azon ellenségeitől, akik valamikor „papok" voltak, most azonban Isten ellenségei lettek. Jehova ezeknek a hűtleneknek, a gonosz-szolga osztálynak mondja Malakiás prf. útján: „És azt mondjátok: Imé, mily fáradság! és ráfújtok, azt mondja a Seregeknek Ura; pedig a rablottat hozzátok, meg a sántát és a betegest; ételáldozatot is hoztok, de hát kedves-é az a ti kezetekből?" — azt mondja az Úr." — Malak. 1:13

¹² A hűtlenek az Isten-szolgálat kiváltságát és az ő országa gyümölcseinek parancsa szerint való elvitelét másokhoz, csak fáradságnak tekintik, vagy külsőségnek; mert ez nem nyújt alkalmat nekik az emberek szemében való ragyogásra. A királyság üzenetének nyomtatásban való családonkénti terjesztése túl megalázó e beképzeltek számára. Nem örvendenek neki és nem is kívánják dicsőíteni Jehova nevét az ő országa üzenetének hirdetésével. Sohase mentek be az „Úr örömébe"; mert nem látják, hogy Jehova nevének igazoltatnia kell. Ezért mondták mind e mai napig: „A füzetek árusítása nem egyéb könyvüzletnél. Mily fárasztó munka is lehet az!" Valamikor alkalmuk volt, hogy jót tegyenek; de megcsömöröltek tőle. (Galata 6:9) Teljesen önzésre tértek s ezért visszalökettek a sötétségbe. Most vakon a maguk útján akarnak szolgálni az Úrnak, így is tesznek, amennyiben az Úr hű szolgáival szembeszállnak, akik a néphez viszik az ő üzenetét.

¹³ A „választásbeli vének" és hozzátartozóik szolgáltak ugyan az igazságot tartalmazó iratok terjesztésével; ámde ezt a szolgálatot „lekicsinylően kezelték, azt mondja a Seregeknek Ura." (Menge-f) Miközben a bizonyságtevés munkáját megvetik és arról lekicsinylően beszélnek, igazolva látták a maguk részéről, hogy a bizonyságtevés szolgálatában hanyagok legyenek; ez a közömbösségük végeredményben Isten bizonyságtevő munkájával szemben ellenségeskedésre vezette őket. Az Úr emiatt szedeti össze angyalaival és vetteti a külső sötétségre. (Máté 13:41) A próféta folytatólag így szól a hűtlenekhez: „És a rablottat hozzátok (áldozatul)!“ Olyasmit hoztak, ami nem kívánt önmegtagadást az ő részükről, hanem olyasmit, ami őket előtérbe helyezte és felmagasztalta, de nem hozott szégyent rájuk, mint emberekre. Nem bírtak Isten iránti szeretettel, hanem minden vágyuk arra irányult, hogy ragyoghassanak és tiszteletben részesüljenek az emberek részéről. Ezek az emberek önző törekvésük megvalósítása céljából uralkodtak másokon, úr szerepet játszottak és megfosztották őket szolgálati alkalmaiktól. Időről-időre kitűnt, hogy amidőn valaki valamely csoportban szolgálatra megbízást nyert, és uralkodni kezdett testvérein, követőket kezdett toborozni magának, megfosztotta az Úr szolgálatának alkalmától azokat, akik tényleg az Úrnak akartak szolgálni.

(Folyt, köv.)

Felelős: J. J. Detrich ml., Praha-Smichov, Tylova 16. — R. Brezina, Praha nyomása. — Kiadó:

Watch Tower, Praha-Smichov, Tylova 16.

Borító

Az

ŐRTORONY

és Krisztus

jelenlétének hírnöke

Ti vagytok az én

tanúim, szól Jehova,

hogy Isten vagyok.

Ésaiás 43:12

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

The Watchtower and Herald of Christ's Presence

(Hungarian Edition)

Monthly, May 1937

Revista lunara - Anul 24

Vallásos f-irat 24. évlolyam

9-10 szám

1937 május hó

TARTALOM

Malakiás a V. rész folytatása

74

Malakiás VI. rész.

80

Entered at Second Class Matter April 24th, 1929, at Brooklyn, N. Y.. Postoffice under the Act of March 3rd 1879. (Sec. 397, P.L and R.)

Vyplaceni novin. známkami povoleno feditelstvím post a telegrafu dne 30. XII. 1933 pod cis. 322 020-VII-1933. Printed in Czechoslovakia.

74

Az ŐRTORONY

és Krisztus jelenlétének hírnőke

24. évfolyam

1937 május hó

9-10 szám

Malakiás

(V. rész folytatása)

¹⁴ Azonkívül a próféta arról is beszél, hogy az ily „papok" sántával és beteg áldozattal áldoztak. Sátán szervezetének igyekeztek tetszeni, de ugyanakkor még mindig azt állítják, hogy Istennek a szolgái. Mivel szellemi tekintetben betegek és az Isten szándéka iránt vakok, tovább is az ő szolgáinak tartják magukat, de ugyanakkor embereknek igyekeznek tetszeni.

¹⁵

Ezek felhagytak a következő, Isten papságához szóló parancs követésével: „És az én népemet tanítsák, hogy mi a különbség szent és köz között és a tisztátlan és tiszta között való különbséget ismertessék meg velük." (Ezékiel 44:23) Akik Istennek lélekben és igazságban szolgálnak, tartoznak figyelmeztetni ezekre a dolgokra. Most ebből az okból kell megmagyarázni e szöveg helyes alkalmazását. A folyóirat látja, hogy igyekeznek az ellenségek elrabolni a jószándékú embereket és a helyes útról elfordítani s ezért tartozik teljes torokból kiáltani, semmitsem tartóztatva magát; mert az Úr megparancsolta. (Ésaiás 58:1) Ezzel természetesen nem használunk semmitsem a gonosz-szolga osztálynak; ez a figyelmeztetés csupán azok érdekében történik, akik szívükben Istenhez fordultak, hogy távoltartsák magukat a gonosztól.

¹⁶

Jehova azután közvetlenül a következőket kérdezi a hűtlen papoktól: „De hát kedves-é az a ti kezetekből, azt mondja az Úr"? A gonosz-szolga osztály azt hitte, hogy ámítást űzhet; ámde az Urat becsapni nem lehet. Azután saját maga Jehova válaszol a gonosz szolga elé feltett kérdésére: „Átkozott pedig az álnok! Van ugyan a nyájban hím és fogadást is tesz; mégis hitvánnyal áldozik az Úrnak. Pedig nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." — Malakiás 1:14

¹⁷

Akik hívek az Úrhoz, nem csalattatnak meg. Mivel a szemlélő, téves benyomást nyerhetne, figyelmeztetést szükséges végezni. Meg van írva: „Isten nem csúfoltatik meg" s ezért átkozottak a hűtlenné lett „papok", akik Isten megcsúfolását megkísérelték, amint a prófécia mondja. A csaló képmutató is, aki botránykövet helyez azok útjára, akik meggyőződésből igyekeznek szolgálni Istennek; a csaló ezzel fejezi ki Jehovának és nevének megvetését. A hűtlenek meggyalázzák Jehova nevét és érvet szolgáltatnak Sátánnak kihívása számára, aki azt állította, hogy az emberek próbára állíttatván, nem tudják megőrizni tisztaságukat Isten iránt. (Jób 1:9—11) Az ily hűtlen „papok" hitszegők, törvénytelenek, szövet-

ségszegők, ámítok és csalók lettek. Cselekedetükkel gorombán meggyalázzák Jehovát.

¹⁸ Ily megvetően kezelheti a Felséget valaki, aki szereti Jehovát? Semmiképpen, mert az Úr így szól azok érdekében, akik meg akarják hallgatni: „Nagy király vagyok én, azt mondja a Seregeknek Ura és félelmetes az én nevem a pogányok között." Jehova az „örökkévalóság királya", mindenkinél felségesebb, akinek minden élnivágyó lélek alárendeltséggel tartozik. Jehova főképpen 1914 óta király; mert akkor emelte trónjára felkentjét, Jézus Krisztust Sionban mint helytartóját, hogy uralkodjon. (2. zsoltár 6; 97:1) Amidőn a testi Izrael hű maradéka Kr. e. 536-ban Babilonból visszatért, nem volt Júda törzséből származó uralkodója. Jehova a hívek királya volt, habár a perzsa király a magáénak tekintette is Palesztinát. Amidőn Jehova hű maradékát 1918-ban Babilonból kiszabadította, nem volt földi uralkodójuk vagy királyuk, hanem Jehova volt és ő most is az ő nagy királyuk s az ő királyi palotája a temploma, amelynek Jézus Krisztus a feje; ő a Felséges akarata szerint uralkodik. A „gonosz-szolga" osztály, amely zúgolódik, panaszkodik, nem fél Istentől. Nem méltányolta az ő kijelentését: „Félelmetes az én nevem a pogányok között." Sokan, akik azt állítják, hogy Jehovának szolgálnak, nem félik Jehovát és nem tisztelik az ő nevét. „Adjátok az úrnak neve dicsőségét; hozzatok ajándékot és jöjjetek be az ő tornácaiba. Hajoljatok meg az Úr előtt szent ékességben; rettegjen előtte az egész föld. Mondjátok a népek között: Az Úr uralkodik; megerősítette a földet, hogy meg ne induljon; ő ítéli meg a népeket igazsággal." — 96. zsoltár 8—10

¹⁹ Ez a parancs mindazoknak szól, akik az ő nevét félik, őt szeretik és neki szolgálnak; senki más sem élhet. Jehova neve főképpen azóta „félelmetes", amióta, amint a Jelenések 16 kijelenti, a „hét haragpohár" vagy a hét utolsó csapás „Isten haragjával telve" kitöltetett 1922-től 1928-ig. A figyelmeztetés eljutott a világ tényezőihez, ők maguk is megijedtek attól, amit hallottak; a „gonosz-szolga" osztály ellenben nem tanúsít istenfélelmet. A jonadáb-osztály most tanulja megismerni Jehovát, féli szent nevét, amit cselekedetével bizonyít. Jehova a gonosz-szolga osztálynak, a hűtleneknek mondja: „Hol az én tisztességem (félelmem) ; — azt mondja a Seregeknek Ura nektek, ti papok, akik az én nevemet megvetitek"? — 6. vers

75

Jehova megbízatása

²⁰

Lévi fiai Áron, a főpap útján a testi Izrael papjai lettek. Ezek a papok példázták azon felszentelteket, akik papi tisztségben szolgáltak abban az időben, amidőn az Úr templomában az ítéletre megjelent. Más léviták egyéb szolgálatokat végeztek az Úr előtt. 1918-ban az Úr Jézus, a nagy bíró, ítéletre jelent meg a templomban s főképpen a papi tisztségben szolgálóknak adott utasítást vagy megbízást: „Most azért néktek szól ez a parancsolat, ti papok!" (Malakiás 2:1) Miben áll a papok ezen megbízatása vagy parancsolata? Lévi fiait szükséges volt megtisztítani, a papokat és a többi szolgákat is. Az Úr Jézus megkezdte Lévi fiainak tisztító ítéletét templomban való megjelenésekor, hogy a hűségesek, akik ama napot elviselni képesek lesznek, a tűzpróbán keresztülmenve, megbízatást nyerhessenek, hogy igazság áldozatával áldozzanak az Úrnak. Habár az Úr immár 1918-ban megjelent a templomban, az ő megjövetelét 1922 előtt nem ismerték fel s amint a tények mutatják Lévi fiain a tisztító művelet 1932 előtt nem volt befejezve. A hasonmási papokhoz szóló parancsot és megbízást a szentély teljes megtisztításáig és azután is meg kellett tartani. „Lévi fiainak" megpróbáltatása 1918-ban, az ítélet kezdetén kezdődött arra való tekintet nélkül, hogy tudomásuk volt-e az úrnak a templomban való jelenléte felől, vagy sem. Akkor kezdett megvizsgáltatni a szívállapotuk vagy indítóokuk. Eljött az idő, hogy mindazok, akik szövetséget kötöttek Isten akaratának cselekvésére, megszűnjenek embereket tisztelni vagy „villámhárítóként" maguk fölé állítani, így vonván magukra mások tiszteletét. Eljön az idő számukra, hogy minden tisztelettel és dicsőítéssel Jehova nevének adózzanak. Ez megmagyarázza megbízatásuk és megtisztításuk szükséges voltát.

²¹

Ebből arra kell következtetni, hogy volt egy osztály, amely a papok közé számított, de nem engedelmeskedett és nem méltatta figyelemre a megbízatást. Ezt a következtetést szükségképpen a parancs szövegéből kell vonni. T. i. az Úr így szólt a papokhoz: „Ha meg nem hallgatjátok és nem veszitek szívetekre, hogy dicsőséget adjatok, az én nevemnek, azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátók reátok és elátkozom a ti áldástokat; bizony elátkozom azt, ha nem veszitek szívetekre." — Malakiás 2:2

²² Ebből a törvényből felismerhető, hogy a papok egy részének önszeretet volt az indítéka s ezért a vizsgálat napján nem is állhatott meg. A folyóirat 1926 egyik számában kezdte előtérbe helyezni Jehova neve dicsőítésének és igazolásának szükséges-voltát. Legalább is attól az időtől kezdve senki sem mentegetheti magát azok közül, akik az Úr asztalához járulhatnak, ha Jehova nevét megveti és emberek nevét dicsőíti. Attól kezdve akik papi tisztséget viseltek, tekintettel kellett legyenek erre, szívüket Jehova nevére tartoztak irányítani, meggondolva, hogy ő minden szeretetükre, tiszteletükre és dicsőítésükre méltó. Amióta az Isten felszenteltjei felismerni kezdték, hogy Jehova szándéka az ő nevének dicsőítéséből áll s egy népet választott ki a világból neve számára, hogy bizonyságot tegyen az ő nevéről, mindazok Jehova nevét tartoznak dicsőíteni, akik ezen igazságok felismerésére jutottak és nem szabad em-

bereket dicsőíteniük, isteníteniük és azoknak hízelegniük. E parancs teljesítéseképpen papi tisztségét viselők tartoztak felhagyni a ferde szokásokkal és tévelygésekkel, amelyekben hibásak voltak és amikre másokat is rászoktattak. Mindennel fel kellett hagyni, ami külsőség, vagy a jámborság látszatát mutatta, emberek részéről való tiszteletre való törekvés, vagy megfordítva, amikkel emberek dicsőítését szolgálták. Az Úr előtt csak a becsületesség, őszinteség és iránta való teljes ragaszkodás volt kedves. A híveknek oly áldozattal kellett áldozniok, amely méltó volt Jehova nevéhez és megszünteti az ő nevének megvetését.

²³ A babiloni rendszerekben Jehova nevét meggyalázzák és emberek neveit istenítették. Az Úr szervezetének tagjai között a földön főképpen, a templom ítéletének kezdetén erős hajlandóság mutatkozott oly dolgok követésére, amiket azon v. intézményekben tanultak, amelyekből jöttek. De mindezen szokásokkal fel kellett hagyni, mivel eljött az idő Jehova nevének igazolására. Ezt világszerte a bizonyságnak Jehova neve dicsőítősére vonatkozó hirdetése kellett hogy kövesse. Többé semilyen embernek a tanait sem kellett dicsőíteni és követni. Ha az illető ember az igazságot tanította, kövesd az igazságot és maradj az igazságban; de csak az úrnak kell tiszteletet, hatalmat és dicsőséget adni, mert csak őt illeti meg egyedül a dicsőség. A Seregeknek Ura , parancsot adott; a csata napja eljött és a Felséges parancsának engedelmeskedni kell. Akiket önzetlen és tisztességes vágy indított Isten akaratának cselekvésére, bármire vonatkozólag is, örömmel engedelmeskedtek a parancsnak, hogy Jehova nevét részesítsék tiszteletben és tovább is követik ezt a parancsot. Mit fog tenni tehát az Úr azokkal, akik nem figyelmeztek a parancsára?

²⁴

Jehova seregei a szent angyalai kíséretében megjelenő Jézus Krisztus vezetése alatt most a templomban vannak az Úr ítéleteinek végrehajtására és mindenkinek szól a parancs, hogy az Úr utasításaira hallgasson és azokat kövesse. Aki felhagy, vagy nem akarja követni parancsait, az Úr átka fogja sújtani. „Azt mondja a Seregeknek Ura: átkot bocsátok reátok!" Azok, akikhez itt szól, oly személyek, akik egykor a királyság örökösei voltak, de az ítéleten hűtleneknek találtattak és a gonosz szolga kíséretéhez szegődnek. Ezekre száll az Úr átka, mihelyt megítéltetnek a templomban. Viselkedésükből később ki is tűnik, hogy átok alatt állanak. Azon prófétai igazságok, amelyeket az Úr tár fel templomában, áldást jelentenek a hű szolgák számára; egyazon áldások átokká válnak a hűtlenek részére, így volt megátkozva mind mostanig az ő áldásuk. Ez így igaz mivel az eléjük tárt igazság ahelyett, hogy áldásuk lett volna, részükről figyelmenkívül hagyatván, átokká változott át. Viszont mások, akik nem tartoznak a gonosz-szolga osztályhoz, de hibásaknak bizonyultak kötelességeik elmulasztása, elhanyagolása és közömbösség miatt, figyelmeztetésre szorulnak, hogy Isten elátkozza áldásukat, ha meg nem térnek és nem szentelik teljes szívükből az Úrnak magukat és az ország kezeikre bízott érdekeit gondosan és megbízhatóan nem kezelik. Akik az ő elismerését óhajtják bírni, megszívlelni tartoznak ezt a figyelmeztetést. Mulasztásukat nem menthetik ki „jó szándékukra" való

76

hivatkozással. Az Úr hűséget követel szolgáitól, ami azt jelenti, hogy amely szolga elutasítja Istentől kijelölt megbízatásának hű teljesítését, méltatlannak fog bizonyulni Jehova áldásaira. Az Úr parancsai a legfontosabbak az ő szolgája számára és aki hűséges nagyon fog vigyázni, hogy végrehajtsa a reábízott kötelezettségeket.

²⁵

Jehova bánásmódja a testi Izraellel prófétai jelentőséggel bír. Jehova prófétai kijelentései a szellemi Izraelen, illetve azokon teljesülnek be teljes mértékben, akik Istennel akaratának cselekvésére szövetséget kötöttek. Jehova tovább szólva azon átokról, amely a hűtlenekre fog következni, így szól: „Imé én megrontom a ti vetnivaló magotokat és szemetet szórok orcátokba, a ti ünneplésteknek szemetjét és ahhoz hordanak ki titeket”. — Malakiás 2:3

²⁶ Isten ily átokkal is sújtotta szószerint a testi Izraelt, amint Aggeus 1:6—11, 17 kijelenti. Jehova közölte azon szándékát, hogy átkot fog bocsátani reá. Amit azáltal cselekedett, hogy nem adott esőt s így a vetések fejlődését megakadályozta és misem termett az aratásra. Amidőn pedig nem volt szárazság, akkor Jehova gombával verte meg a gabonát, ami elpusztította a vetést és élelmiszerhiány következett be. Jelenleg az ördög, a látszatisten, újabb szenvedéseket és nyomort bocsát a népre, ártalmas rovarokat és viharokat bocsátva a termések elpusztítására. Azután Jehovát hibáztatja mindazon pusztulásért papjai útján. Arra kell gondolnunk, hogy azon átok, amelyet Jehova hajdan szövetséges népére, Izraelre bocsátott, azt prófétálta előre, ami a hűtlen szellemi izraelitákra fog következni. Ezzel szemben azok a bajok és ínségek, melyek a jelenben következnek a népre a földön, az ördögtől származnak. Azon nagy nyomor, melyet Isten fog az egész világra bocsátani Armageddon lesz. Malakiásnak ez a jövendölése a szellemi Izrael hűtlen papi osztályára vonatkozik, amely szellemi eledel hiányában szenved. Ezek a hűtlenek önzésük miatt nem részesülhetnek és nem élvezhetik azon igazságok áldásait, melyeket az Úr most lelki eledelül nyújt övéinek. A hűtlenek undorodnak ezektől az igazságoktól. Megbotránkoznak bennük, s mivel nincsen lelki táplálékuk, amely életben tarthatná őket, szellemileg meghalnak. Itt azért figyelmeztetünk, hogy mindenki, aki hallani akarja, szívében teljesen Jehovához forduljon és neki szolgáljon, hogy újjáéledve, teljesen Isten kegyelmébe jusson és éljen. Ezek a szavak Isten szövetséges népéhez szólanak: „Azon légy (tanulj), hogy derék embernek bizonyulj az Úr előtt, olyan munkásnak, aki meg nem szégyenül, ki helyesen munkálja (osztja) az igazság igéjét.". (Timótheus II. 2:15) Aki azért tanul, mert embereknek kíván tetszeni, az Úr figyelmeztetésével ellenkezően cselekszik; mert ami az emberek előtt magasztos, Isten előtt szörnyűséges. A határozott parancs tehát úgy szól, azért kell tanulni, hogy Isten előtt legyünk tetszők.

²⁷ Most pedig nézzük a próféciának ezen részét: „Szemetet szórok orcátokba, a ti ünneplésteknek szemetjét és ahhoz hordanak ki titeket." Amely ember arra volt kirendelve, hogy a táborból a hullákat elszállítsa, tisztátlannak számított és meg kellett tisztulnia. (Mózes III. 16:27, 28) Ezen törvényrendelettel egyezően közli Jehova, hogy átka a hűtlenekre fog szállani. Isten átka gyalá¬

zatos halált és temetést fog jelenteni nekik, amidőnis a táboron kívül hulladékok és ganéj bűze csap az arcukba. Amely ember ezt a szemetet a templomból eltávolítani tartozott, a ganéj-kapun át tartozott eltávolítani, amely a gyehennába (Ge-Hinnom völgyébe) torkolt, ami a gonosz-szolga osztály sorsát példázza. A prófécia ezen része mutatja, hogy a hűtlen papok teljes pusztulással fognak bűnhődni.

²⁸

Jehova azt akarja, hogy a papi osztály közül senki se hozakodhasson elő tudatlansággal. Ezért mondja Isten a hűtlenné lett papoknak: „És megtudjátok, hogy azért adtam nektek e parancsolatot, hogy szövetségem legyen a Lévivel, azt mondja a Seregeknek Ura." (Malakiás 2:4) Az Úr hű szolgái „tudják ezt"; mert hiszen nekik ajándékozta az igazságot, amit ők örömmel el is fogadtak. Ezt a hűtlenek is éppen így tudhatták volna, ha egy kicsit szorgalmasak lettek volna. A „papság szövetsége" tárgyalva van a „Jehova" c. könyvben, s aki az Úrnak abban közölt üzenetét felfogta, örömmel teljes erejéből szövetségének megtartására törekedett. Isten azt akarja, hogy a hűségesek tovább is megtartsák a szövetséget. Ki kell fejezniük hozzá való ragaszkodásukat, amennyiben folytatólagosan teljesítik szövetségüket. A Sínai hegységnél az arany borjúval történt közbejött esemény alkalmával Lévi törzse Jehova mellett állónak bizonyult. (Mózes II. 32:25—29) Áron és fiai immár ezen időpont előtt, akik mindnyájan léviták voltak, ki voltak választva és szemelve a papi tisztségre. Amidőn Áron és fiai papi tisztségben szolgáltak, szent, papi öltözetet tartoztak viselni. Jehovának ezen rendeléseit mindenkor meg kellett tartaniok, Áronnak, fiainak és utódaiknak is a papi tisztségben. Mózes II. 27:21; 28:1—43) Jehovának Lévivel kötött szövetsége, amely később Lévi összes ivadékait is magában foglalta, van kimutatva Isten törvényének e rendelésében. (Mózes IV. 1:1, 47—53) A léviták tartoztak vigyázni a szövetség sátorára (a gyülekezet sátorára). Ebből állott az egész törzzsel való szövetség; s a léviták, akik egy korábbi alkalommal is, amint említettük, Jehova mellett keltek síkra, külön is megfogadták, hogy az ő szolgái lesznek, teljesen az Úrnak voltak szentelve. Jehova szövetségének rendelései értelmében a főpap segédletére rendeltették. (Mózes IV. 3:6—12; 8:1—26; 18:6) Az Úr Jézus, mint Jehova nagy küldöttje és a templom bírája most feltárja ezen igazságokat a szövetségek felől, és ezért nincsen mentség azok számára, akik elmulasztják vagy nem akarják megismerni és követni az Úr parancsait. Jehova egészen világosan megemlíti a próféciában ezt a szövetséget, mondván: „Szövetségem volt vele életre és békességre és félelmül adtam azt neki és félt engemet és megalázta magát az én nevem előtt. — Malakiás 2:5

²⁹

Jehova Mózes IV. 18:1, 19-ben Áronhoz, a főpaphoz fordulva, határozottan erről a szövetségről beszélt. Fineás, Áron fia, egy bizonyos alkalommal kifejezte Jehova és a szövetség mellett való buzgóságát, s erről mondotta Jehova: „Fineás, Eleázár fia, Áron pap unokája, elfordította az én haragomat Izrael fiaitól, mivelhogy az én boszzúmat megállotta ő köztök; ezért én nem pusztítom ki bosszúmban Izrael fiait. Mondd azért: Imé én az én szövetségemet, a békesség szövetségét adom ő neki. És lészen ő nála és az ő magvánál ő

77

utána az örökkévaló papságnak szövetsége; mivelhogy bosszút állott az ő Istenéért és engesztelést végze Izrael fiaiért." — Mózes IV. 25:11—13

³⁰ Mózes rövidesen elhunyta előtt megáldotta Lévi törzsét s mint Jehova követe mondotta: „Ez pedig az áldás, amellyel megáldá Mózes, az Istennek embere, Izrael fiait az ő halála előtt... Léviről pedig monda: A te Thumimod és Urimod a te kegyes férfiadé, akit megkisértél Masszában, akivel perbe szálltál Meriba vizeinél... megtartották a te beszédedet és ragaszkodtak szövetségedhez. Tanítják a te végzéseidre Jákobot és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé és égőáldozatot a te oltárodra.” (Mózes V. 33:1—10) Jehova szövetségéhez híven életben tartotta a lévitákat és tisztségükét Keresztelő János napjaiig gyakorolhatták, aki saját maga is lévita volt. — Lukács 1:5—13; 57:80

³¹ Isten mindig megtartja szövetségeit és nem változik meg: „Mert én, az Úr, meg nem változom”. (Malakiás 3:6) Az utóbb idézett próféciában „Jákób“-ban a Lévi törzse is bennefoglaltatik. Fineásról mondta az Úr: „Békességem szövetségét adom neki.” Ama szövetség a papság folytonosságát jelenti. (Mózes IV. 25:12, 13) Keresztelő János atyja a jeruzsálemi templomban papi tisztet töltött be. A béke a biztonságot, jólétet és virágzást is magában foglalja. Lévita iránt nagyobb tisztséget tanúsítani nem lehetett volna annál, mint Jézus Krisztus, Jehova szeretett fiának és szolgájának előfutára lenni; ama tény, hogy Jehova ily nagy tisztségben részesítette Keresztelő Jánost, mutatja, hogy teljesítette ama papságra vonatkozó ígéretét. (Máté 11:11) Figyeljük meg ezen összefüggésben, hogy „Lévi fiainak”, illetve mindazoknak, akik az Úrnak szentelték magukat és teljesen hívek, Isten békéje, dicsősége, örökélet és halhatatlanság ígértetett. — Róma 2:6, 7

³²

Lévi hasonmási fiai napjainkban Jehova tanúbizonyságai, akikből az ő maradéka áll, küldetnek az ő nevének hirdetésére és Keresztelő Jánoshoz hasonlóan hirdetik és bejelentik Jehova felkent királyát, Jézus Krisztust és az ő királyságát. A velük kötött szövetség „élet és béke”; Jehovát félik, tiszteletteljesen állnak neve előtt és engedelmeskednek parancsainak, amennyiben az ő nevét hirdetik.

³³

Jehova Lévi törzsének utalta ki gyülekezet-sátorának szolgálatát mint lévitáknak és papoknak és prófétája útján közli, hogy az „iránta való félelméért cselekedte”. A léviták félték Istent, amit a Sínai hegynél ki is mutattak, amidőn Jehova oldalán foglaltak állást s aztán ítéletvégrehajtók voltak azokon, akik az ördög szervezetéhez fordultak. (Mózes II. 32:25—28) Később Fineás ugyanazon istenfélelmet fejezte ki, amennyiben Jehova ítéletvégrehajtója volt a hűtlenekkel szemben. Ez a hasonmási lévitákat példázta, amint félelem nélkül és bátran kihirdették Jehova büntető ítéletét a hűtlenekkel szemben; továbbá azt mutatja, hogy ezek a léviták tartoztak ekképpen hirdetni Isten ítéleteit. A tényleges ítéletvégrehajtás nem az ő feladatuk; de Jehova ítéleteit bejelenteni tartoznak. (Ésaiás 58:1) A folyóirat ezen okból tartozik most közölni ezen igazságokat, hogy senki se hozakodhasson tudatlansággal elő és a hasonmási papok közül senki se mentegethesse magát hanyagságáért. Vegyük tekintetbe,

mennyire elcsavarta Isten igazságát a látszat-isten, Sátán és az ő szolgái.

³⁴ A r. k. hierarchia és szövetségeseik gonosztetteik igazolására Isten törvényeinek rendelkezéseit hamisan utánozták, elcsavartak és az áltáluk „eretnekeknek” nevezett emberek legyilkolásának ürügyéül használták és mentségükül. „Eretneknek” neveztek mindenkit, aki nem vetette alá magát papi uralmuknak. Így az ördög papsága Krisztus nevével visszaélve, erősen meggyalázta Jehova nevét. Azt állítják, hogy akik nem „feltétlenül hívek a r. k. hier.-hoz az Úr iránt hűtlenek s ezért jogukban áll megölni az ilyeneket. Ez az ördögi inkvizíciós papság, a „bűn embere” egyáltalán nem istenfélő. Ugyanúgy a „gonosz szolga“ osztály sem, ez sem „féli az Úr nevet” úgy, amint az Úr mondotta. Ellenkezőleg a r. k. hierarchia és szövetségesei szembeszállnak Jehovával és az ő bizonyságtevői által végzett munkával. A prófécia tehát kimutatja, hogy végül ezek a kísértők és üldözők biztosan el fognak pusztulni. Ha valaki Jézus Krisztus követőjének tartja magát, de Jehova munkájával és az Úr Jézus Krisztussal szemben ellenszegülő hajlamot fedez fel magában a Jehova nevére és országára vonatkozó hirdetést illetőleg, szedje össze magát és vigyázzon! Ez a prófécia figyelmeztetés számára! Aki ily úton jár a kecskékről szóló példázatban megláthatja azon következmény leírását, amely az ily úttal együttjár.

A valóságos bizonyságtevők

³⁵

A prófécia Jehova „hű és igaz tanúbizonyságaira” tereli a figyelmet. Ez a prófécia természetesen elsősorban Jézus Krisztusra vonatkozik. A próféta így szól: „Igazság törvénye volt az ő szájában és nem találtatott álnokság az ő ajkaiban; békességben és egyenességben járt velem és sokakat megtérített a bűnből.” — Malakiás 2:6

³⁶ Az Úr Jézus Krisztus a nagy főpap és a hasonmási papság megdicsőített feje. (Zsidók 3:1) Mint Jehova szolgája bátran és nyíltan beszélt; Isten törvényét feltárta és nyilvánosan megbüntette a Jehova nevét gyalázó vallásszervezetektől meghamisított törvényt. A nyilvánosság előtt kimutatta, hogy Jehova törvénye a legfelségesebb és égmagasan áll minden emberi hatalom és intézmény törvényénél; ezt azért cselekedte, mivel Jehova megparancsolta neki. „Tanítják a te végzéseidre Jákobot és a te törvényedre Izraelt; füstölőt tesznek a te orcád elé és égőáldozatot a te oltárodra.” — Mózes V. 33:10

³⁷ Malakiás próféciája itt Jézus Krisztust mint Jehova nagy főpapját írja le, aki nagyobb mint Mózes vagy Áron voltak. Ebbe a leírásba természetesen Jézus Krisztus összes hűséges és igaz követői beleszámítanak; a földön tartózkodó hű maradék is. „Nem találtatott álnokság (hűtlenség vagy törvénytelenség) az ő ajkain.” Jézus Krisztus védelmezte Jehova törvényét; hasonlóképpen cselekedtek hű követői is. Ugyanúgy kell cselekednie most a hűséges maradéknak is, amely az önző „választás útján vénekké lettek”, egyéb ellenfelek, a modern farizeusok, törvénytelenül ítélkező rendőr- vagy más bírák részéről származó heves támadások dacára is tovább végzi szolgálatát. Jehova hű szolgái bátran fogják hirdetni Isten intézkedéseit a támadásokra való tekintet

78

nélkül. Az Úr parancsolta meg nekik és az ő kegyelméből teljesíteni fogják az ő parancsait. (Ésaiás 43:10—12; Ezékiel 9:4; Máté 24:14) Ezek a hűségesek most heves támadásra számíthatnak; de mivel a papságnak egy részét alkotják, bátran tovább fogják hirdetni a királyság evangéliumát Isten parancsa szerint. Az ő törvénye és igazsága oly bizonyságtevők ajkán van és az ilyenek ajkán nem szabad igazságtalanságnak elhangzania.

³⁸ A prófécia tovább beszélve a nagy főpapról, Jézus Krisztusról, így szól: „Békességben és egyenességgel (nyíltan) járt velem". Jézus Krisztus békét, egyetértést és rendet igyekezett létesíteni Isten népe között. A gőgösséget, kétszínűséget és pártoskodást elítélte. Tisztességre, becsületre és őszinteségre tanított és „sokakat megtérített a bűnből (azaz, téves útjaikról és törvénytelenségeikből." Amidőn Jézus Krisztus a templomban megjelent, a hű-szolga osztályt a törvényszegés, tévelygés és tisztességtelenség útjáról megtérítette, aki pedig nem tért meg, azt eltávolította. (Malakiás 3:2, 3) Most a maradék mint a hasonmási Lévi hű fia, kit a nagy ötvös a templomban megtisztított, a helyes útra terel másokat, fülük hallatára hirdetvén Isten beszédének világos igazságait; így mutatja meg azoknak, akikből a „nagysokaság" állani fog, hogyan menekülhetnek Isten haragja elől és találhatnak menedéket és oltalmat az ő védelmében. (Józsué 20; Jakab 5:19, 20) „Az értelmesek pedig fénylenek mint az égnek fényessége;, és akik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok, örökkön örökké." — Dániel 12:3

Vallás és kereszténység

³⁹

Jézus Krisztus, Jehova nagy főpapja világosan megkülönböztette a vallást és az Isten törvényét egymástól. Kimutatta, hogy a hagyományokat az ördög hozta létre; mivel azok ellenkeznek Isten törvényével és azokat hivatásos képmutatók gyakorolják. A „hagyományok" Isten parancsaival ellenkező emberi tanítások, amelyek ebből kifolyólag az ördögtől származnak; mert mindaz, ami az emberek tévútravezetésére szolgál és ami őket Jehovától elfordítja, az ördögtől származik. Gyakran az ellenség ezen gonosz szándéka érdekében elcsűrik-csavarják Isten beszédének igazságát. Jehova úgy festi a hagyományok tanítóit, mint akik ajkaikkal az Úrhoz közelegnek, szivükben azonban nagyon távol állnak tőle, de akiknek bölcsesége és hagyományai is el fognak merülni. (Ésaiás 29:13, 14) A farizeusok a vallástanítók vagy papság azon ágát képezték, amely a hagyományokhoz ragaszkodott, Isten törvényét pedig nem vette figyelembe, tehát kétszínű volt. Napjaink hagyományrajongói is ezen osztályba tartoznak. A néppel elhitetik, hogy a kereszténység és a (hagyomány) vallás egymással azonos, holott a kereszténység azon igazságok követését és teljesítését jelenti, amelyeket Jézus Krisztus tanított, s amelyeket ő Jehova Istentől nyert; a hagyomány-vallás ellenben emberi tanok követését és tartását jelenti, amelyek Isten igéjével ellenkeznek és az ördögtől származnak. „Keresztény vallás" nem létezik és téves elnevezés. A keresztény nem lehet hagyományrajongó. A farizeusok ezt kérdezték Jézustól: „Miért hágják át a te tanítványaid az öregek rendeléseit (hagyománya-

it)"? Jézus erre a kérdésre világosan és határozottan válaszolt, amiből kitűnik, hogy a hagyomány-vallás az ördögtől származott, mely mögött Jehova nevét célzott meggyalázni. "Ő pedig felelvén, monda nekik: Miért szegitek meg ti az Isten törvényeit hagyományaitok kedvéért? Mert Isten megparancsolta: „Tiszteld a te atyádat és anyádat", s aki „az atyját vagy anyját megszidalmazza" halálra méltó; ti azonban azt mondjátok: „Aki atyjának vagy anyjának ezt mondja: Templomi ajándék az, amivel megsegíthetlek, az olyan akár ne is tisztelje az ő atyját vagy anyját. És erőtlenné tettétek az Isten parancsolatát a ti rendeléseitek által. Képmutatók, igazán prófétált felőletek Ésaiás, mondván: Ez a nép szájával közelget hozzám és ajkával tisztel engemet; szíve pedig távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha oly tudományokat tanítanak, amelyek embereknek parancsolatai.". — Máté 15:3—9

⁴⁰ Ezek a farizeusok Istent nem tisztelték úgy, mint atyjukat, sem a szövetségüket mint „anyjukat", illetve Isten szervezetét; hanem önző céljaik érdekében Isten parancsával ellenkezően tanítottak s ezért vádolta és nevezte őket Jézus képmutatóknak. A mai vallásrajongók hasonlóképpen cselekesznek. A r. kat. hierarchia tanításai emberi hagyományokon alapszik, nem pedig az Isten igéjén. A r. kat. dogmáknak közismert írói az „atyák" hagyományaira hivatkozik, azokat nevezi tekintélynek, akik az írásokat elcsavarták és hagyományokkal pótolták. Gibbon kardinális egyik könyvében, melynek címe: „The Faith of Our Fathers" („Az atyák hite") főképpen az atyák hagyományaira hivatkozik, s ezzel akarja alátámasztani a r. k. hierarchia tanait. Gibbon kardinális pld. a legjövedelmezőbb tanok egyikéről, a tisztítótűz-tanáról a következőket mondja: „Ez a magyarázat nem tőlem származik. Ez az egyházatyák egyhangú magyarázata. S kicsodák azok az emberek, akik a tisztítótűz tanát felborítva, a keresztény hit legtiszteletreméltóbb határkövét távolították el? Ezek elégedetlen, a vallási igától megcsömörlött egyházi emberek voltak." Tovább így szól: „Ugyanoly oknál fogva, amelynél fogva egy tudatlan politikusnak alkotmányjogi kérdésekben való kijelentését elvetjük s egy kiváló jogász véleményét fogadjuk el, vagyunk kénytelenek az újítanivágyók vallásbeli újdonságait elvetni, és az egyházatyák egyöntetű véleményét elfogadni a tisztítótűz kérdését illetőleg ... A korai egyházatyák írásaiból részletes kivonatokban kívánom ismertetni ezt a tárgyat; mindazáltal az őskereszténység legragyogóbb világosságaira kívánok csak, rámutatni." Gibbon kardinális aztán a következő egyházatyákat említi meg: Tertullián, Euzébius, Cyrillus, Efrém, Ambrózius és mások, aztán így szól: „Láthatjátok tehát, hogy az elhunytakért való imádkozás vallásos cselekmény volt, amit az összes elismert nagy egyházdoktorok és atyák tanítottak és belénk véstek (The Faith of Our Fathers" 208. oldal).

⁴¹ A r. k. hier. minden dogmája ezekre a tekintélyekre, tehát oly emberek magyarázataira épült, akik azon szervezet korai idejében éltek s akiket „egyházatyának" neveztek el; tanításaikat azonban a Szentírás egyáltalán nem támogatja. E tekintetben tehát a farizeusok és a r. k. hier. egymással azonos helyzetben vannak. Isten parancsait megvetették, a törvényt elferdítették és az

79

Isten, és Jézus Krisztus tanításait az „atyák" tanai kedvéért elcsavarták.

⁴²

Leszögeznünk érdemes azt is, hogy egykor Pál ap. is farizeus volt, később azonban Isten kegyelméből megtért és az igazság szorgalmas hirdetője lett. Pál ap. saját kijelentése szerint a zsidó hagyományokat követte, melyek az „atyák" rendelései voltak, atyái vallását tartotta tehát. De miután az Úr Pált apostolává rendelte, a következőket írta a galatabelieknek: „Mert hallottátok, mint forgolódtam én egykor a zsidóságban, hogy én felette igen háborgattam az Isten anyaszentegyházát és pusztítottam azt. És felülmúltam a zsidóságban nemzetembeli sok kortársamat, szerfelett rajongván atyai hagyományaimért." — Gál. 1:13, 14

⁴³ Az apostol itt világosan megkülönbözteti a kereszténységet az atyák hagyományaitól, amin a zsidó vallás épült. Az igazi kereszténység Isten igéjét jelenti úgy, ahogyan Jézus Krisztus tanította; a hagyomány-vallás ellenben emberektől átszármazott hagyomány (rendelés). Az apostol köv. szavai is bizonyítják, hogy a farizeusok vallása, illetve a „zsidó-hagyományok" az igazság elferdítése volt,- tehát az ördögtől származott: „Meglássátok, hogy senki ne legyen, aki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemei tanítása szerint, és nem Krisztus szerint való." — Kolossé 2:8

⁴⁴ A r. k. hier. tévesen azt állítja, hogy Péter volt az első pápa, s az utána következők tényleg az ő isteni utódai voltak. Ezt az állítást is csupán az atyák hagyományai támogatják. Péter apostol ezzel éppen ellenkező állásponton van, s ez bizonyítja, hogy az állítólagos atyák tanítása téves volt és Isten igéjének elcsavarása volt. „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetektől." (Péter I. 1:18) Ezzel Péter ap. világosan kijelenti, hogy az atyáktól átvett hagyományok mitsem értek és Isten igéjével ellentétben állottak. A r. k. hierarchia ugyanily mitsemérő hagyományokat követ.

⁴⁵ Azok felől, akik az atyák hagyományai szerint cselekedtek, amely zsidó hagyományok nyilván az ördögtől származó vallás volt, áll megírva: „Monda azért nekik Jézus: Ha az Isten volna a ti atyátok, szeretnétek engem; mert én az Istentől származtam és jöttem; mert nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem. Miért nem értitek az én beszédemet? Mert nem hallgatjátok az én szómat! Ti az ördög atyától valók vagytok és a ti atyátok kívánságát akarjátok teljesíteni. Az emberölő volt kezdettől fogva és nem állott meg az igazságban, mert nincsen őbenne igazság. Mikor hazugságot szól, a sajátjából szól; mert hazug és hazugság atyja." — János 8:42—44

⁴⁶

A hajdankori farizeusok és a modem farizeusok, a r. k. hier. nyilván egyazon osztályhoz tartoznak s mindkettő Istennek és az ő országának ellensége. A r. k. hier. hamisan azt állítja, hogy intézménye, mely az ördög sugallatára támadt emberi alkotás, Isten országa. Így tehát a hier. nem akar bemenni Isten és Krisztus országába, s azonkívül minden eszközt is felhasznál hogy másokat is megakadályozzon a bemenetelben; az ilyenekről mondta az Úr: „De jaj néktek képmutató-írástudók és farizeusok, mert a mennyeknek or-

szágát bezárjátok az emberek előtt; mivelhogy ti nem mentek be, akik be akarnának menni, azokat sem bocsátjátok be." (Máté 23:13) A mai farieusok, a r. k. hier. minden eszközt felhasználnak, hogy maguknak prozelitákat szerezzenek és azokat a fennhatóságuk alá kerítsék; ezeknek a képmutatóknak mondja Jézus: „Jaj nektek képmutató írástudók és farizeusok, mert megkerülitek a tengert és a földet, hogy egy pogányt zsidóvá tegyetek, és ha azzá lett, a gyehenna fiává teszitek őt, kétszerte inkább magatoknál... Így hát magatok ellen tesztek bizonyságot, hogy fiai vagytok azoknak, akik megölték a prófétákat. Töltsétek be ti is a ti atyáitoknak mértékét! Kígyók, mérges kígyóknak fajzatai, miképpen kerülitek ki a gyehennának büntetését." — Máté 23:15; 31—33

⁴⁷ Keresztény vallás sohasem létezett. A „keresztény vallás" elnevezés téves és Jézusnak s Jehova nevének megszidalmazását képezi. Mert szokásai, tanai, szertartásai teljesen ellenkeznek Isten igéjével, minélfogva az ördögtől származnak. Kereszténység az, amit Krisztus tanított a mindenható Isten törvényeivel teljesen összhangban. A hajdani farizeusok mindhalálig üldözték Jézust, mivel ő Isten igéjének igazságait tanította. A mai farizeusok, a r. k. hier. szövetségeseikkel együtt hasonlóképpen üldözik Jehova bizonyságtevőit és meg akarják ölni. Jézus a maga idejében nagyon rossz hírben állott a farizeusok előtt és gyalázták őt. Így van ez napjainkban Jézus Krisztus igazi követőivel, Jehova tanúbizonyságaival is; mert a vallásrajongók őket is megvetik és rossz hírbe keverik az ördög minden tömegével együtt, így nyílik alkalma a hű-szolga osztálynak együtt szenvedni Jézus Krisztussal; Jehova összes tanúbizonyságai együtt szenvednek, mindnyájukat gyűlölik a hagyományok rajongói, mivel Jehova nevét és országát hirdetik.

⁴⁸ Ebben az összefüggésben Malakiás 2:6-ra való tekintettel világosan látjuk, hogy Jézus Krisztus és az ő igazi követői az igazságot hirdetik. Az igazság törvénye Jézus Krisztus száján van és az ő követőinek száján. Bennük nincsen jogtalanság; az országnak és az evangéliumnak ellenségei, a hagyomány tanítói, ellenben Isten és Krisztus országa ellenségeiképpen tüntetik fel magukat. Főképpen a „gonosz szolga" osztály, amelynek alkalma volt jobban ismerni a dolgokat és a helyes úton járni, de azt teljesen elmulasztotta és nem hasznosította azt, amit az Úrtól kapott.

A papok kötelessége

⁴⁹

Jehova közölte a királyság örököseinek kötelességét, akik ennélfogva a papi rendhez tartoznak. Prófétájával megíratta: „Mert a papnak ajkai őrzik a tudományt és az ő szájából törvényt várnak, mivel a Seregek Urának követe ő“. (Malakiás 2:7) Jehova tanúbizonyságainak maradéka mindenkor tisztántartani tartozik ajakát s mindenkor, amidőn alkalma nyílik, hirdetni tartozik Isten országának igazságát. Jehova mindazokat kioktatta az ő szolgálatára, akik vele szövetséget kötöttek, mondván: „Hogy taníthassátok Izrael fiait mindazokra, a rendelésekre, amelyeket az Úr szólott vala nekik Mózes által." (Mózes III. 10:11) Ez a parancs sokkal inkább vonatkozik most a hasonmási papságra. Ez Isten igéjének

80

igazságát hirdetni tartozik és bátran tartozik beszélni minden elferdítéssel szemben. Ezt azáltal tehetik meg, hogy az igazságot nyomtatásban széleskörben terjesztik, ebből áll az ő mostani munkájuk.

⁵⁰ Azonkívül a próféta így szól: „Az Isten törvényét (tehát nem emberi rendeléseket), amely Isten szájából származik." A papi osztály Isten törvényének tartozik engedelmeskedni és másokhoz vinni tartozik azt, olyanokhoz, akik hallgatni akarnak arra; mert Jehova küldi őket bizonyságtevőiképpen, hogy hirdessék az ő nevét és igéit. Miképpen Keresztelő János Isten küldötte volt, hogy Jézus isteni küldetését bejelentse, úgy most a papi osztály maradéka Isten küldötte, hogy Jehovát, az ő királyát és országát hirdesse. Keresztelő Jánost megölték, mivel Isten ítéletét bejelentette a királynak, Heródesnek és a zsidó-hagyományvallás gyakorlóinak. Heródes zsidó prozelita volt és látszatból gyakorolta a szokásokat. (Márk 6:14—29) Jézus Krisztus Jehova küldötte aki Jehova előtt az utat készíti s aztán nyomban eljött a templomához is. (Malakiás 3:1) Ezért mondta Jézus ismételten magáról mint Jehova küldöttéről, Jehovát tüntetvén fel, mint aki „őt elküldte". Most a templomban levő Jézus Krisztus küldi maradékát, amiképpen meg is mondta tanítványai felől: „Miképpen te küldtél engem, én is úgy küldöm őket a világra." (János 17:18) „És ismét monda nekik Jézus: Békesség nektek! Miképpen az Atya küldött engem, én is elküldelek titeket!" (János 20:21) A maradék tagjai közvetlenül az Úr Jézus Krisztus parancsnoksága alatt küldetnek Jehova szolgálatára, mint az ő tanúbizonyságai. Jézus Krisztus gyűjtötte össze hű tanúbizonyságait a templomban s ezen a rejtett helyen tanítja őket; aztán el kell menniök és a nyilvánosság előtt kell közölniük, amit ott tanultak. (Máté 10:27) Amennyiben a maradék ezt az Istentől nyert parancs értelmében teszi, Istenhez, az Atyához közeledik s az ő szervezetéhez, vagy „anyjához", amelynek feje és az Atyához legközelebb álló Jézus Krisztus; mindezt Jézus Krisztus és az ő hű követői Jehova nevében és nevéért cselekszik.

Tanulmánykérdések

1 Mit lehet látni most Jehovának teremtményeivel való szándékát illetőleg vele való kapcsolatok tekintetében? Mily mértékben ismerték fel ezt a szándékot és értették meg? Magyarázd meg erre való tekintettel a jelenben két különböző osztály kimagaslását!

2-7 Mit értsünk e kijelentés alatt: „Napkeltétől napnyugtáig nagy lesz az ő neve?" Mily mértékben teljesült ez?

8 Ki és hogyan fog „azon a helyen" Jehova nevének tömjénezni és tiszta áldozatot bemutatni?

9-10 Mutass rá ama tényekre, amelyek Malakiás 1:12-böl kitűnnek! Magyarázd meg azok lelki állapotát, akikhez ezek a prófétai szavak szólnak!

11-14 Miképpen mondták a hűtlenek: „íme mily fáradságos" és hatottak csüggesztőleg? Miképpen vittek „rablottat, beteget és sántát" áldozatul?

15 Miben mulasztották el követni ezek a hűtlen papok az Ezékiel 44:23-ban feljegyzett parancsot? Mily célból közöljük ennek a szövegnek helyes alkalmazását?

16-19 Miért mondja Jehova a hűtlen papokról, hogy csalók, jóllehet fogadást tesznek neki, de hibással álloznak? Magyarázd meg: „Mert én nagy király vagyok ám" és „rettenetes az én nevem a pogányok (nemzetek) között!" Kikhez szól a 96. zsoltár 8—10-ben feljegyzett parancs és mily eredménnyel?

20 Mutasd ki, mily találó a Malakiás 2:1-ben megírt feljegyzés!

21-23 Írdd le a prófécia 2. versében leírt helyzetet!

24 Alkalmazd ezt a magyarázatot: „Megátkozom a ti áldásotokat!" Magyarázd meg a közvetlenül azután következő magyarázat okát: „El is átkoztam őket!"

25-27 Alkalmazd a 3. verset!

28 A 4. verset illetőleg: Kinek kell tudnia és hogyan? Magyarázd meg: „Hogy szövetségem legyen Lévivel!" Mutass rá e szövetség teljesülésére, a feljegyzett tárgy és a prófécia teljesülése tekintetében is!

29-31 Mily fontos utasítást láthatunk Mózes V. 33:1—10-el és Mózes IV. 25:11—13-al kapcsolatban?

32 Miért és mily tekintetben példa Fineás eljárása a hasonmási papok és léviták életében?

33-34 Miért bízta Jehova Lévi törzsére a szent frigysátorral kapcsolatos szolgálatot? Hogyan példázza ez a hasonmási lévitákat? Mutasd ki mennyire elferdítette Sátán és szolgái Isten Igéjének igazságát! Mi a célja tehát ennek a próféciának?

35-38 Alkalmazd a következő magyarázatot: a) „Az igazság törvénye volt az ő szájában és nem találtatott igazságtalanság az ő ajkain"; b) „békében és egyenesen (nyíltan) járt velem és sokakat megtérített igazságtalanságaiból!"

39-41 Mutasd ki példák útján a vallás (hagyományok) és a kereszténység közti különbséget! Hasonlítsd össze a Jézus napjaiban élt farizeusok viselkedését a mostani vallásvezérek viselkedésével!

42-45 Mutasd ki Pál ap. és Péter ap. kijelentései alapján, valamint Jézus szavaiból, hogy a farizeusok vallása teljesen az igazság elferdítéséből állott, tehát ennek folytán az ördögtől származott!

46-48 Mutasd ki tények alapján, hogy a r. k. hierarchia Istennek és az ő országának ellenségei s nyilván a hajdani farizeusokkal azonos úton járnak, amiről Máté 23:13 és 23:15, 31—33 beszél!

49-50 Alkalmazd a következő szövegeket: a) „A pap ajka kellene megőrizze a tudományt"; h) „és törvényt várnak az ő szájából"! Hasonlítsd össze Jehova tanubizonyságainak feladatát a jelenben Keresztelő Jánosnak és Jézus Krisztus feladataival és helyzetével!

(Angol W. 1937, jan. 1.)

Malakiás

(6. rész.)

„Nem töröm meg az én szövetségemet, és ami kijött az én számból, el nem változtatom". - Zsoltár 89:35.

¹ JEHOVA hűségesen ragaszkodik szövetségéhez. Amire egyszer szavát adta, azt mindenkor be is tartja. „Nemcsak szóltam, ki is viszem, elvégezem, meg is cselekszem". (Ésaiás 46:11) „Az én beszédem... nem tér hozzám üresen, hanem meg cselekszi, amit akarok". (Ésaiás 55:11) Ha valamely teremtmény szövetségre lép Jehovával, azt mindenkor hűségesen be is kell tartania, ellenben nem részesülhet Isten elismerésében. Akik Isten elismerésében részesültek, megbízhatóknak

kell bizonyulniok. Aki Isten elismerését kellő figyelemben nem részesíti, megbízhatatlan. A szövetségbontó nem kedves Isten előtt és méltó a halálra. (Róma 1:31, 32) A vallásoskodók által követett út tehát téves és kárhozatra vezet, s az őket követők ugyanazon úton haladnak.

² Jehova Lévivel kötött szövetsége szerint választott ki magának papokat minden törzsből. Jehova királyi házának várományosait a léviták példázták. A lévita papok közül egyesek hűségesek-

„Malakiás IV. és V. rész” változatai közötti eltérés

A lap jelenlegi, 2020. november 16., 15:57-kori változata

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

Malakiás

Malakiás

Vigyázó! meddig még az éj?

Ésaiás 21:11

Malakiás

Malakiás

Navigációs menü

Személyes eszközök

Névterek

Változatok

Nézetek

Több

Keresés

Navigáció

Eszközök

Más nyelveken

Nyomtatás/exportálás