„Oldal:Egységben-és-egyetértésben-az-új-világért-Az-elveszett-fiu-hazatérése-1946.pdf/8” változatai közötti eltérés

31. Mindezekből tehát világosan kitűnik, hogy a gyülekezet nem cselekedett önállóan az ügyben. Pál el­ lenben, mint az Úr teokratikus meghatalmazott képviselője, kezébe vette a dolgot. Felvilágosította a cso­ portot, hogyan járjon el helyesen, hogy megőrizze az Úr szellemét a maga körében. Utasítást adott a vétkes kizárására a következő szavakkal: Hanem olyan értelem­ ben írtam azt akkor, hogy kerüljétek az érintkezést ha valaki testvér nevet visel és mégis parázna, fösvény, bálványimádó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se étkezzetek. Mert mit tartozik rám, hogy a (gyülekezeten) kívül levők felett ítélkezzem? Vagy nem a belül levők felett itélkezzetek-e ti? A kivüllevőket pedig az Isten Ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül!" Kor. 5:11-13. Később, mikor észlelték, hogy a kizárt vét­ I. kes kellő megbánást tanúsított, nem a csoport vagy a gyülekezet döntött afelett, hogy a megtérőt ismét felve­ gyék a gyülekezet közösségébe, hanem a II.Kor. 2:6-11 és 7:8-12 szerint Pál apostol rendelte el, hogy megint vegyék fel őt a közösségükbe. A teokratikus képviselő egész el­ járása arra irányult, (amint maga írta): "Hogy kinyilat­ koztassam nektek az Isten előtt érdeketekben tett gondoskodásomat." A gyülekezet bölcsességet tanúsított azáltal, hogy a nyert utasításokkal összhangban cseleke­ dett. "Foganatosabb a dorgálás az eszesnél (Allioli: bölcs­ nél), mintha megvernéd a bolondot százszor is". Példabeszédek 17:10. 32. Az apostol ezt írja az I. Tim. 5:19-21-ben: "Vén ellen ne fogadj el vádat, csak két vagy három tanúra. A vétkeseket mindenki jelenlétében fedd meg, hogy a töb­ biek is féljenek. Kérve-kérlek téged az Istenre, a Krisztus Jézusra és a választott angyalokra: "tartsd meg mindezt előítélet nélkül és semmit ne tégy részrehajlásból (Allio­ li: pártoskodásból)". Ez nem jelent általános előírást az egész gyülekezet számára, amely felhatalmazna valakit a gyülekezetből, hogy panaszokat meghallgasson, má­ sokat szemrehányásokkal illessen s így magát szellemi dolgokban a gyülekezet rendőrévé feltolja. Tartsuk fi­ gyelemben, hogy az apostol a testvérek egy különlege­ sen kinevezett szolgájának, ügyeik és érdekeik felvigyázójának, Timotheusnak írta ezeket. Ez a fiatal­ ember az apostolokhoz való viszonyában az Úr által fel­ használt mostani látható szervezetet, a keresztény "Társulatot" szemléltette, mégpedig a Krisztus Jézushoz, a "hitvallásunk apostolához és főpapjához" való viszo­ nyában. I. Tim. 3:1. Az apostol utasította a gyülekezetek fölé helyezett felvigyázót, hogy a gyülekezetekben szolgáló vének ellen ugyan fogadjon el vádat, de csak megfelelő számú tanú előtt s azt is megparancsolta neki, hogy a vét­ kest a gyülekezet más tagjaira gyakorlandó gyógyító hatás végett nyilvánosan dorgálja meg. A csoportnak mint olyannak nem adott hasonló felhatalmazást. Az apostol

minden esetben alkalmazkodott Isten látható szervezete teokratikus szabályaihoz s ezek szerint intézkedett. 33. Jézusnak a Máté 18:15-17-ben és Lukács 17:3-ban feljegyzett szavai tehát azt jelentik, hogy a sértett az el­ lene vétkezőt maga intse meg. Ez összhangban van a Példab. 25:8-12-ben mondottakkal: "Ne indulj fel viszá­ lyra hirtelen, mert mit teszel azután, ha felabarátod meg­ szégyenít? Ügyedet végezd el felebarátoddal, de más titkát ne áruld el, hogy ne gyalázzon téged, aki hallja és rossz híred soha meg ne szűnjék. Mint az aranyalma ezüst tányéron, olyan a helyén mondott Ige. Mint az aranygyűrű és színarany dísz, olyan a bölcs intő a szó­ fogadó fülnek." 34. Ha a vétkező értelmes, nagyon értékeli, ha egyedül figyelmeztetik az általa elkövetett jogtalanságra s nem hordják tovább suttogva és pletykálkodva s bocsána­ tot kér. Példab. 17:10. Ha azonban nem hajlik meg a köz­ vetlen, személyes figyelmeztetésre, akkor a sértett testvér ismét csak arra törekedjék, hogy az ügyben lehetőleg kibékülést szerezzen. Ez alkalommal azonban vigyen magával két vagy három tanút, akik nem szükséges, hogy a csoport szolgái legyenek. Ezek legyenek tanúi annak, hogy a testvér megkísérelte a vétkezővel való kibékülést; és támogathatják őt szavaiban, hogy a vétkezőt megtérésre és az elkövetett jogtalanság helyrehozására indítsák. Amint írva van: "Testvéreim, ha közületek val­ aki eltévelyedik az igazságtól és megtéríti őt valaki, tud­ ja meg, hogy aki bűnöst térít meg tévelygése útjáról, halálból menti meg annak lelket és a bűnök tömegét fe­ dezi el." Jakab 5:19, 20. 35. Ha azután a vétkes e második úgyszólván megerősített figyelmeztetés után is vonakodik alkalmaz­ kodni, akkor a sértett a "gyülekezet" elé viheti az ügyet. De a teokratikus rendtartás szerint ez nem jelenti, hogy az egész összegyülekezett csoport elé, hanem azok elé, akikre bízták a gyülekezet védelmét s akik a csoportot különböző szolgálati tisztségekben képviselik. Ha pedig az illető vonakodik a gyülekezetre hallgatni, illetve nem hallgat a gyülekezetei képviselő testvérekre, mi történ­ jen akkor? Azt mondja az Úr, hogy a gyülekezet vagy csoport a vétkezőt zárja ki? Nem, a gyülekezet feje így szól a sértetthez, akinek a kibékülésre irányuló törekvései nem sikerültek: "Legyen rád (nem a gyülekezetre) nézve olyan, mint a pogány vagy a vámszedő". A sértett meg­ szakíthat vele minden közösséget mindaddig, míg lépéseket nem tesz a kibékülésre. Csak ha az egész cso­ port békéjét és egyetértését veszélyeztetik s az Űr bi­ zonyságtevő munkáját zavarják és akadályozzák, lép közbe a teokratikus szervezet, Pál apostol szavai és csele­ kedetei szerint ez a csoport javára történik. 36. Pál apostol az Úr Jézusnak a Máté 18:15-17-ben feljegyzett szavainak elhangzása után tette a fenti intéz­ kedéseit. Tehát miután Jézus személyes dolgokban be­ szélt. Pál apostol megmutatta a helyes eljárást az egész csoportra vonatkozó ügyekben. Eszerint tehát megszív­ lelendő, hogy a testvérek egymás között igyekezzenek elintézni magánügyeiket s ne veszélyeztessék a Jehova