„Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/5” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search

Oldal:Az-ő-háboruja-1-2-rész-1938.pdf/5

9 077 bájt hozzáadva, augusztus 18
Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|182|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan an­nak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szö…”
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:ai|2|182|}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan an­nak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szö…”)
(Nincs különbség)

A lap 2025. augusztus 18., 09:34-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


182

{{raw:data:c|

gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan an­nak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szövetséges összeesküvő tömegről van megírva, hogy felvonultak „Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele". Jósafát Jehova felkent királya volt Isten szövetséges népe felett Jeruzsálemben s ezért találóan szemléltette Isten most földön élő népének a parancsolóját és ural­kodóját. Nagyon találóan alkalmazható erre a zsoltáros következő prófétai szavai: „Miért dühösködnek a pogányok [nemzetek], és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak Jehova ellen és az ő felkentje el­len: 'Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le ma­gunkról köteleiket!" (2. zsoltár 1—3) Ezek a prófétai szavak most kétségkívül arra vonatkoznak, amit az el­lenség Isten felkent Királya és annak királyi népe el­len beszél.
19 „Jósafát“ jelentése „Jehova ítélt“, vagyis igazolt. (McClintock and Strong) Következetesen Jósafát Krisz­tus Jézust szemléltette, Jehova felkentjét, aki 1914 óta a trónon ül, a királyi hivatalába iktattatott s aki Jehova nevét igazolja. Erről a Jósafátról van megírva, hogy „...Jósafát ... teljes szívvel kereste Jehovát". őt követte a hűtlen Akházia, akit Jéhú megölt. (Krónika II. 22:9) Az előbb mondottak képesítenek bennünket megállapítani az egyesült ellenséget, amely összeeskü­vést szőtt Isten felkent népének a megsemmisítésére, s ezt éppen ezért tárjuk fel itten.
20 A Krónika II. könyve huszadik részének a jöven­dölése az összefüggésében vizsgálva, azt mutatja, hogy a „Jehova napjára“ vonatkozik s az a Jehova napján teljesedik, amidőn Jehova a maga nevét igazolja. A fentemlített egyesült haderő, amely Jósafát királyt ki­hívta a harcra, Sátán szervezetének mostani egyesült haderőit szemléltette, amely az Úr ellen és az őt képviselő felkent népe ellen a földön vonul fel. Moábot a Júda és Izráel királyaitól elszenvedett lesújtó vereség mélyen megalázta. Moáb és a szövetséges összeeskü­vő társai látták azt a jólétet, amelyet a hű Jósafát ál­tal kormányzott ország népe élvezett, megkívánták az ottan látottakat és megkísérelték azt a maguk szá­mára megszerezni. Hasonlóképpen kívánta meg Góg és gonosz haderői a világ feletti uralmat, amely most Krisztus Jézus alatt áll s amely ez igazságos Király uralma alatt virágzani fog. A kapzsiság e szelleme haj­totta Moáb népét és szövetségeseit Jósafát ellen és azon város ellen, ahova Jehova a nevét helyezte, még­ pedig az Ördög, a nagy kapzsi ültette ama helytelen szellemet az összeesküvők szívébe. Éppenígy ma is: az Ördög a kapzsiság és gyűlölet szellemével töltötte el a képviselőit a földön és egyesíti őket Jehova szervezete ellen, ahova Jehova a nevét helyezte s amely fölött most Krisztus Jézus, a Király uralkodik. Ily módon állapítja meg Jehova ebben a prófétai képben véglegesen, hogy ma ki az ellenség.

{{raw:data:p|21|21|id=q12|

Jósafát megőrizte Jehova előtti tisztaságát,, s Jo­

liévá azért gondoskodott az ellenségtől való megszaba­ dításáról. E célból kellett felsorakoztassa Jehova az összeesküvőket Jósafát és Jeruzsálem elleni felvonulá­ sukban, s ezt meg is tette. Ez továbbá azt bizonyítja, hogy Jehova gondoskodik a népe oltalmáról és az el­ lenséget oly helyzetbe kényszeríti, amely azt a romlásba eiszi. Kétségkívül oly harcmozdulatokat végeztet most Jehova az ellenséges haderőkkel és oly helyzetbe kény­ szeríti őket, amelyből az Űr felkenteiL megtámadják. Az események és állapotok most a felkenteknek alkal­ mat szolgáltatnak, hogy az Isten iránti ragaszkodásu­ kat. és tisztaságukat bebizonyíthassák, s akik Isten szö­ vetséges népe közül bebizonyítják Isten iránti tiszta­ ságukat, megfelelő és jó okot és alkalmat szolgáltatnak Istennek, hogy a népe ellen felvonuló ellenséges hade­ rőket megsemmisítse. ” Egy régebbi hasonló példáról a. Józsiié 11 :20-ban van feljegyezve: ..Mert Jehovától volt az, hogy megkeményitvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket.; hogy ne legyen nékik irgalom, ha­ nem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta Je-

bova Mózesnek.** (Lásdd Zakariás 14:1—3-at is arravonatkozólág, amit Jehova a Sátán bandájával cseleke­ dett, valamint Ezékiel 38 és Jelenések 10:13-— 111.) Jehova a maga alkalmas idejében és a maga módján gondoskodik a népéről, s mivel ezt most felként népé­ vel ismerteti, ennek szilárd reménységet és bátorságot kölcsönöz a szolgálatában való előretörésre. " Az ellenség kétségkívül azt gondolta, hogy Jósafátot a támadás által nagyon meglepi, de az Úr Isten meg­ akadályozta őt ebben: „Eljöttek pedig a hírmondók és megmondották Jósafátnak, mondván: A tenger tulsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már 11aséson Tamárban vannak; ez az Engedi." — Krónika II. 20:2. 'Mivel Jósafát így értesítve lett, elegendő ideje volt a támadásra előkeszülni. Éppígy tud Krisztus Jézus elő­ re a Sátán haderői támadásáról, amelyet az armageddoni csatában Isten népe ellen intéznek, és az Úr Jézus az angyalai által közvetíti ezt a figyelmeztetést a most földön élő hű népének, s ez a figyelmeztetés továbbítva van a társaikhoz is. A próféta a közelgő támadásról írja, amidőn Góg, Sátán hadvezére a haderőit Jehova felkentei ellen vezeti: „És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban.** — Ezékiel 38 :18. ’’ Jehova most előre figyelmezteti hű népét a közel­ gő támadásra, s ezt azáltal teszi, hogy Krisztus Jézus által a templomban feltárja a templom-sereg előtt eze­ ket az igazságokat, s általuk másokat is felvilágosit a jövendölések értelmére. Az Űr figyelmeztetését a föl­ dön a hű hírnökei és szolgái által hirdetteti, s ezek megszívlelik ezt. A félénkek és közömbösek, valamint a „gonosz szolga** azonban — noha egy bizonyos mér­ tékben a Szentírásban ismerősek — nem szólnak sem mit, hogy legalább a jóakaratét embereket figyelmeztes­ sék; mert attól félnek, hogy az ellenség megharagszik a leleplezése miatt, valamint attól is félnek, hogy ők, a közömbösek, a „gonosz szolga" és a félénkek a saját kárukra rossz hírbe kerülnek. Jósafátnak mondotta a hozzá jövő hű hírnök: „Egy nagy sokaság jön ellened." Ma az Ördög egész szerve­ zete döntő támadásra készül Isten népe ellen, amely most Krisztus Jézus, a Király parancsnoksága alatt áll. A közvetlenül a Góg, az Ördög hadvezére parancsnok­ sága alatt állé) ellenség, amelynek a soraiban egy egész sereg démon és Sátán összes földi képviselői vannak, a kereskedelmi, politikai és vallásos elemek, a „gonosz szolga’*-osztáiy és mások, együtt vonulnak fel most mint egy hatalmas tömeg, elhatározván azok megsemmisí­ tését, akik Jehovát szolgálják. Erről az istentelen tö­ megről van megírva: „Es eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovonülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a föl­ det, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok [nemzetek] megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő sze­ mük láttára, Góg!" (Ezékiel 38 :15,16) Egy másik pró­ fétája útján is leírja Jehova a harc e napját. (Jód 3: 9—14) E napot vázolván, mondja az Úr: ,.És látóm, hogy a fenevad és a föld királyai és az ö seregeik egybe­ gyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen. És megfogatott a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenc.vad bélyegét felvették s akik imádták annak kópét: ők kelten ele­ venen a kénkővel égő tüzes tóba vettettek." — Jelenések 19 :19. 20. ” Annak bizonyítékául, hogy a hatalmas, a Jeruzsá­ lem ellen felvonuló) sereg nem Isten népéhez tartozott, hanem ezek az Űr összeesküdt ellenségei voltak, mondja a Jósafátnak eljuttatott jelentésről szók) feljegyzés: Egy nagy tömeg jön ..a tenger túlsói okin Iáról'*, ahol az bdcnelleiies lakosok tartózkodtak. Az Klbcrfeldi, Luther es KrfroZi-forditás szerint „Szíriából, de a Scludchtcrforditáshan ezt olvassuk: „Edomból". A feljegyzés egyetlen helye sem mondja, hogy Szíriáink lettek volna

3 641
szerkesztés

Navigációs menü