A lap korrektúrázva van
182
gödi felé kellett meneteljenek, s ez nyilvánvalóan annak az útnak látszik, amelyen felvonultak. Erről szövetséges összeesküvő tömegről van megírva, hogy felvonultak „Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele". Jósafát Jehova felkent királya volt Isten szövetséges népe felett Jeruzsálemben s ezért találóan szemléltette Isten most földön élő népének a parancsolóját és uralkodóját. Nagyon találóan alkalmazható erre a zsoltáros következő prófétai szavai: „Miért dühösködnek a pogányok [nemzetek], és gondolnak hiábavalóságot a népek? A föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak Jehova ellen és az ő felkentje ellen: 'Szaggassuk le az ő bilincseiket, és dobjuk le magunkról köteleiket!" (2. zsoltár 1—3) Ezek a prófétai szavak most kétségkívül arra vonatkoznak, amit az ellenség Isten felkent Királya és annak királyi népe ellen beszél.
19 „Jósafát“ jelentése „Jehova ítélt“, vagyis igazolt.
(McClintock and Strong) Következetesen Jósafát Krisztus Jézust szemléltette, Jehova felkentjét, aki 1914 óta a trónon ül, a királyi hivatalába iktattatott s aki Jehova nevét igazolja. Erről a Jósafátról van megírva, hogy „...Jósafát ... teljes szívvel kereste Jehovát". őt követte a hűtlen Akházia, akit Jéhú megölt. (Krónika II. 22:9) Az előbb mondottak képesítenek bennünket megállapítani az egyesült ellenséget, amely összeesküvést szőtt Isten felkent népének a megsemmisítésére, s ezt éppen ezért tárjuk fel itten.
20 A Krónika II. könyve huszadik részének a jövendölése az összefüggésében vizsgálva, azt mutatja, hogy
a „Jehova napjára“ vonatkozik s az a Jehova napján teljesedik, amidőn Jehova a maga nevét igazolja. A fentemlített egyesült haderő, amely Jósafát királyt kihívta a harcra, Sátán szervezetének mostani egyesült haderőit szemléltette, amely az Úr ellen és az őt képviselő felkent népe ellen a földön vonul fel. Moábot a Júda és Izráel királyaitól elszenvedett lesújtó vereség mélyen megalázta. Moáb és a szövetséges összeesküvő társai látták azt a jólétet, amelyet a hű Jósafát által kormányzott ország népe élvezett, megkívánták az ottan látottakat és megkísérelték azt a maguk számára megszerezni. Hasonlóképpen kívánta meg Góg és gonosz haderői a világ feletti uralmat, amely most Krisztus Jézus alatt áll s amely ez igazságos Király uralma alatt virágzani fog. A kapzsiság e szelleme hajtotta Moáb népét és szövetségeseit Jósafát ellen és azon város ellen, ahova Jehova a nevét helyezte, még pedig az Ördög, a nagy kapzsi ültette ama helytelen szellemet az összeesküvők szívébe. Éppenígy ma is: az Ördög a kapzsiság és gyűlölet szellemével töltötte el a képviselőit a földön és egyesíti őket Jehova szervezete ellen, ahova Jehova a nevét helyezte s amely fölött most Krisztus Jézus, a Király uralkodik. Ily módon állapítja meg Jehova ebben a prófétai képben véglegesen, hogy ma ki az ellenség.
21
Jósafát megőrizte Jehova előtti tisztaságát, s Jehova azért gondoskodott az ellenségtől való megszabadításáról. E célból kellett felsorakoztassa Jehova az összeesküvőket Jósafát és Jeruzsálem elleni felvonulásukban, s ezt meg is tette. Ez továbbá azt bizonyítja, hogy Jehova gondoskodik a népe oltalmáról és az ellenséget oly helyzetbe kényszeríti, amely azt a romlásba viszi. Kétségkívül oly harcmozdulatokat végeztet most Jehova az ellenséges haderőkkel és oly helyzetbe kényszeríti őket, amelyből az Úr felkenteit megtámadják. Az események és állapotok most a felkenteknek alkalmat szolgáltatnak, hogy az Isten iránti ragaszkodásukat, és tisztaságukat bebizonyíthassák, s akik Isten szövetséges népe közül bebizonyítják Isten iránti tisztaságukat, megfelelő és jó okot és alkalmat szolgáltatnak Istennek, hogy a népe ellen felvonuló ellenséges haderőket megsemmisítse.
22
Egy régebbi hasonló példáról a Józsué 11:20-ban van feljegyezve: „Mert Jehovától volt az, hogy megkeményitvén szíveiket, haddal menjenek Izráel ellen, hogy eltörölje őket; hogy ne legyen nékik irgalom, hanem hogy elpusztítsa őket, amint megparancsolta Je-
hova Mózesnek.“ (Lásdd Zakariás 14:1—3-at is arra-vonatkozólag, amit Jehova a Sátán bandájával cselekedett, valamint Ezékiel 38 és Jelenések 10:13—16.) Jehova a maga alkalmas idejében és a maga módján gondoskodik a népéről, s mivel ezt most felkent népével ismerteti, ennek szilárd reménységet és bátorságot kölcsönöz a szolgálatában való előretörésre.
23 Az ellenség kétségkívül azt gondolta, hogy Jósafátot a támadás által nagyon meglepi, de az Úr Isten megakadályozta őt ebben: „Eljöttek pedig a hírmondók és megmondották Jósafátnak, mondván: A tenger túlsó részéről nagy sokaság jön ellened Siriából, és már Haséson Tamárban vannak; ez az Engedi." — Krónika II. 20:2.
24 Mivel Jósafát így értesítve lett, elegendő ideje volt a támadásra előkeszülni. Éppígy tud Krisztus Jézus előre a Sátán haderői támadásáról, amelyet az armageddoni csatában Isten népe ellen intéznek, és az Úr Jézus az angyalai által közvetíti ezt a figyelmeztetést a most földön élő hű népének, s ez a figyelmeztetés továbbítva van a társaikhoz is. A próféta a közelgő támadásról írja, amidőn Góg, Sátán hadvezére a haderőit Jehova felkentei ellen vezeti: „És lészen azon a napon, amely napon Góg eljő Izráel földje ellen, ezt mondja Jehova Isten, felszáll haragom orromban.“ — Ezékiel 38:18.
25 Jehova most előre figyelmezteti hű népét a közelgő támadásra, s ezt azáltal teszi, hogy Krisztus Jézus által a templomban feltárja a templom-sereg előtt ezeket az igazságokat, s általuk másokat is felvilágosit a jövendölések értelmére. Az Úr figyelmeztetését a földön a hű hírnökei és szolgái által hirdetteti, s ezek megszívlelik ezt. A félénkek és közömbösek, valamint a „gonosz szolga“ azonban — noha egy bizonyos mértékben a Szentírásban ismerősek — nem szólnak semmit, hogy legalább a jóakaratú embereket figyelmeztessék; mert attól félnek, hogy az ellenség megharagszik a leleplezése miatt, valamint attól is félnek, hogy ők, a közömbösek, a „gonosz szolga" és a félénkek a saját
kárukra rossz hírbe kerülnek.
26
Jósafátnak mondotta a hozzá jövő hű hírnök: „Egy nagy sokaság jön ellened." Ma az Ördög egész szervezte döntő támadásra készül Isten népe ellen, amely most Krisztus Jézus, a Király parancsnoksága alatt áll. A közvetlenül a Góg, az Ördög hadvezére parancsnoksága alatt álló ellenség, amelynek a soraiban egy egész sereg démon és Sátán összes földi képviselői vannak, a kereskedelmi, politikai és vallásos elemek, a „gonosz szolga“-osztály és mások, együtt vonulnak fel most mint egy hatalmas tömeg, elhatározván azok megsemmisítését, akik Jehovát szolgálják. Erről az istentelen tömegről van megírva: „És eljössz helyedről, a messze északról te és sok nép veled, lovonülők mindnyájan, nagy sokaság és hatalmas sereg. És feljössz az én népem, Izráel ellen, mint a felleg, hogy beborítsd a földet, az utolsó időkben lészen ez, és hozlak téged az én földemre, hogy a pogányok [nemzetek] megismerjenek engem, mikor megszentelem magamat rajtad az ő szemük láttára, Góg!“ (Ezékiel 38:15, 16) Egy másik prófétája útján is leírja Jehova a harc e napját. (Jóel 3:9—14) E napot vázolván, mondja az Úr: „És látám, hogy a fenevad és a föld királyai és az ő seregeik egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ül és az ő serege ellen. És megfogatott a fenevad és vele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette ő előtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették s akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettettek." — Jelenések 19:19, 20.
27 Annak bizonyítékául, hogy a hatalmas, a Jeruzsálem ellen felvonuló sereg nem Isten népéhez tartozott, hanem ezek az Úr összeesküdt ellenségei voltak, mondja a Jósafátnak eljuttatott jelentésről szóló feljegyzés: Egy nagy tömeg jön „a tenger túlsó oldaláról“, ahol az istenellenes lakosok tartózkodtak. Az Elberfeldi, Luther es Károli-fordítás szerint „Szíriából, de a Schatcher-fordításban ezt olvassuk: „Edomból". A feljegyzés egyetlen helye sem mondja, hogy Szíriáink lettek volna
