„Oldal:Hiszékenykerítők-rész-2-Társak-Az-Ő-müve-és-cselekedete-rész-1-1937.djvu/5” változatai közötti eltérés

Innen: Hu JW United
Jump to navigation Jump to search
Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||5}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| tátik, mivel Krisztus testének tagjaiból alakul. Jéhu az Izrael hűtlen királyát támog…”
(Nincs korrektúrázva: Új oldal, tartalma: „{{raw:data:m|0|0|0|15|{{raw:data:ai|2||5}}}} {{raw:data:c| {{raw:data:p|c| tátik, mivel Krisztus testének tagjaiból alakul. Jéhu az Izrael hűtlen királyát támog…”)
(Nincs különbség)

A lap 2023. május 9., 20:16-kori változata

A lap nincsen korrektúrázva


5

{{raw:data:c|

tátik, mivel Krisztus testének tagjaiból alakul. Jéhu az

Izrael hűtlen királyát támogató ördögi vallásiaskodók közill 42-őt kivégezett és Jonadábbal való találkozása után a kivégzés feladatát tovább végezte. „És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött, és köszöntő őt, és monda néki: Vájjon olyan igaz-é a te szived, mint az én szívem a te szí¬ vedhez? És felele Jonadáb: Olyan — Ha így van, nyújts kezet. — És ő kezet nyujta, és felültetó őt maga mellé a szekérbe. És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút Jehováért. És vele együtt vitték öt az ö szeke¬

rén" — Kir. II. 10 :15, 16.

{{raw:data:p|10| Ki volt Jonadáb? Rékháb fia. Jonadáb leszárma¬ zottai! később, mint a „rekhábiták házát" ismerték. Nem voltak zsidók és azért Jehova törvényszövetségé¬ be nem foglaltattak bele. Jeruzsálembe menekültek, hogy oltalmat nyerjenek, és feddhetetlenségüket ott is megőrizték. Nyilván nem azokhoz tartoztak, akik Je¬ remiás halálát követelték; hanem az igazság érdekében szállottak síkra. (Jeremiás 26:8) Jonadáb, akit az an¬ gol Biblia Jehonadábnak nevez, becsületes férfiú, és az ördög vallásának ellensége volt Nem volt vallásrajon¬ gó. Jehova Istenről ismerettel rendelkezett és szolgᬠlatára törekedett. Utódai, a rekábiták háza, becsületes és jóravaló emberek voltak, akik fogadalmaikat és meg¬ állapodásaikat — habár embereknek tetők, és azok embereket illettek meg — pontosan betartották. Ebből kitűnik, hogy Isten szeretete értékelésének első feltétele a becsületesség. Ebből az következik, hogy akik Isten tetszését bírni óhajtják, megbízhatóknak kell bizonyul- niok. Jonadáb tehát nyilván egy oly földi-osztályt pél¬ dázott a földön, amely Jézus Krisztus, a nagy ítéletvégre¬ hajtó eljövetelekor Isten és az ő szervezete iránti jóaka¬ ratát kinyilvánította és szembehelyezkedett az ördögi vallásiaskodókkal. akikhez hozzászámítani szükséges az úgynevezett „keresztény vallás" : gyakorlóit is. Ezek őszinte emberek, az igazságban hisznek és helyes cse¬ lekedetekre törekszenek, akik mihelyt Istenről és az ő királyságáról értesültek, azonnal keresésére töreksze¬ nek. Ezek azok, akik a nagynéptömeget alkotják. Jéhu és Jonadáb közötti kapcsolat szemléléséből a nagysoka¬ ságnak a kicsiny nyájjal szemben való helyzete tűnik ki. 11 Jéhu látta Jonadábot, amint feléje közeledett. Ez arra vall, hogy a jóakaratú emberek keresik az Urat és Sión, azaz Isten szervezetébe vezető út felől érdeklőd¬ nek. Jéhu Jonadábot jóindulatúlag magához emelte és mondá néki: „Vájjon olyan igaz-é a te szived, mint az én szivem a te szivedhez?" A szív az indíték székhelye, amply oly célt nyilvánít ki, amire valaki bizonyos cse¬ lekedet által törekszik. Jéhu Isten akaratának igazi örömmel való cselekvésére vágyódott. Feladata egy bi¬ zonyos munka elvégzése volt, amit örömmel végzett. I elvette a harcot az Isten nevét gyalázó ördögvallással. Isten és az ö parancsolatai iránt tehát tisztaszívűnek bizonyult. Jéhu kérdésére Jonadáb ekképpen válaszolt: ’Én veled vagyok; az én szívem olyan mint a te szived1 Más szavakkal: Jéhu cselekedete, Jonadáb teljes ro- konszenvére és elismerésére talált, és a Jéhu által .vég¬ zett munkában való közreműködést kívánta. Jéhu azu¬ tán Jonadáb felé nyújtva kezét, magához emelte őt a szekérbe. Ebből világosan kitűnik, miképpen hívja Jé¬ zus Krisztus a jóakaratú embereket, akiknek szivük Is¬ on akaratának cselekvésére irányul, Isten szervezetébe. azután így szólt Jonadábhoz: „Jöjj ... és lásd az ?* “’’zgóságomat Jehova iránt!" Ez annyit jelent: 'Jöjj, m ,cac'e'<ceternnic' bizonyítom be Isten iránti hite- iemi t bouncm a v,ágy, hogy az ö akaratát cseleked- zptt' tovább folytatta útját Jéhúval és elérke- . al’hoz a helyhez, ahol az ördögi vallásiaskodók a maguk kultuszát űzték, és Jéhu vezetése alatt cseleke¬ dett. Jonadáb nyíltan fellépett és a nép elé állva Jéhu segítő- és támogató társaként ismertette magát. Jéhu- nnk, Isten felkent szolgájának, társa lett a szolgálatban. Ezen prófétai kép most teljesül. Jézus Krisztus, a na¬ gyobb Jéhu, Isten templomában tartózkodik, minden erővel és hatalommal felruházva, és Jehova Isten ítéle¬ tét'hajtja végre. A templom-osztály vagy # felkentek, mint a „hű és igaz szolga osztály" tagjai Jézus Krisz¬ tussal állanak összeköttetésben és az ő parancsolatai szerint cselekesznek. Jézus Krisztussal való kapcsola¬ tuk miatt ők ís Jéhu által vannak példázva. A hason¬ más! Jonadáb, azaz a jóakaratú emberek, a» ördögval¬ lás ellenségei, akik úgylátszik'most, Jézus Krisztust ke¬ resik, hogy az Isten szervezetébe vezető utat felismer¬ jék. A hasonmás! Jéhu, azaz Jézus Krisztus által tanú¬ sított buzgalmat fel kell isfnerniök. Jézus Krisztusról prófétáikig meg van írva: „Atyámfiái előtt idegenné let¬ tem, és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házad hoz való féltő szeretet emészt engem, a te (Jehova) gya- lázóidnak gyalázásai hullanak ream." (69. zsoltár 9, 10) Jéhunak Jonadábhoz intézett meghívása, miszerint, őt . buzgalmának felismerésére szólította, nyilván odairᬠnyul, hogy Jonadábot Isten szolgáinak kötelességére fi¬ gyelmeztesse; ebből kitűnik, hogy a nagysokaságnak Is¬ ten házával egyazon buzgalmat kell tanúsítania. A nagysokaságnak_ugyanazon hittel .és odaadáss! kell ren-

jdelkeznie^jnint amilyen_i_kicsiny_nyájtól .van megköve-

telve. Ez természetesén _azok_. elméjében, akik. a. szűk

.ösvényen haladnák, kérdések felmerülését Idézheti elő. _ . Kérdések

  • ’ A nevezett két osztály tagjai állandóiul a továb¬

biakban ismertetett kérdésekkel élnek, és egyesek ké¬ telkednek cselekedeteik helyessége felett. Ezek a kér¬ dések a következők: Az. Űr szervezetében a földön és — szolgálatában ki rendelkezik választójoggal a csoport¬ szolga választásnál? Ki vehet részt a szervezőt munkᬠjában?'Ki lehet a munkabizottság tagja? Helyénvaló,

ha a jonadábok a maradékkal együtt végzilt a szolgála¬ tot? Ezekre á kérdésekre helyesen válaszolni csak ak¬ kor lehet, miután a templom-osztály tagjainak a jona- dábokkal és a nagysokasággal szemben elfoglalt valódi helyzete megállapítást nyert. Ezekre a kérdésekre adott helyes válasznak a Szentírással teljes összhang¬ ban kell lennie.

  • • Értesültünk, hogy a szervezet. egyes tagjai, akik

magukról azt képzelik, hogy a felként- templom-osztály- jjoz. tartoznak, mintegy a következő szavakkal illetik a jonadábokat: „Én a., (elkentekhez, tartozom, te nem. Jéhujrányitja a szekeret, azért hadd magadnak monda- . nijwgy itt a szervezetben a vezető szerep engem illet meg." Ez ă kijelentés tévedésen alapszik és nem egye- "zik az írással. Jéhu, mint a szekér útjának irányítója, határozottan Jézus Krisztust, a királyt példázza, az Gr szervezetében és annak határain belül levő személyek feletti korlátlan hatalom őt illeti meg. Nem. a földön élő személy kormányozza az Isten szervezetét példázó szekeret. Mindnyájan szolgák. A templom-osztály tagjai, akik még testben vannak, Jézus Krisztus, a nagyobb Jéhu parancsainak engedelmeskednek és a szervezet vezetésének szerepe nem az ő feladatuk. Ök nem urak vagy mesterek, hanem az Űr szolgái, akiknek az írás¬ ban lefektetett bizonyos kötelességeket kell teljesíteniük. Jéhu nem- volt barátságtalan Jonadábbal szemben, s mivel Jéhu a Jézus Krisztus parancsnoksága alatt pM felkent templom-osztályt is példázza, ez azt bizonyítja, hogy a templom-osztálynak a „más juhok" vagy j°na‘

3 315
szerkesztés

Navigációs menü