A lap korrektúrázva van
5
tatik, mivel Krisztus testének tagjaiból alakul. Jéhu az Izrael hűtlen királyát támogató ördögi vallásiaskodók közül 42-őt kivégezett és Jonadábbal való találkozása után a kivégzés feladatát tovább végezte. „És mikor elment onnét, Jonadábbal, a Rekháb fiával találkozott, aki elébe jött, és köszönté őt, és monda néki: Vajjon olyan igaz-é a te szived, mint az én szívem a te szívedhez? És felele Jonadáb: Olyan — Ha így van, nyújts kezet. — És ő kezet nyujta, és felülteté őt maga mellé a szekérbe. És monda: Jer velem és lásd meg, mint állok bosszút Jehováért. És vele együtt vitték őt az ő szekerén.̟“— Kir.II.10 :15, 16.
10 Ki volt Jonadáb? Rékháb fia. Jonadáb leszármazottait később, mint a „rekhábiták házát” ismerték. Nem voltak zsidók és azért Jehova törvényszövetségébe nem foglaltattak bele. Jeruzsálembe menekültek, hogy oltalmat nyerjenek, és feddhetetlenségüket ott is megőrizték. Nyilván nem azokhoz tartoztak, akik Jeremiás halálát követelték; hanem az igazság érdekében szállottak síkra. (Jeremiás 26:8) Jonadáb, akit az angol Biblia Jehonadábnak nevez, becsületes férfiú, és az ördög vallásának ellensége volt Nem volt vallásrajongó. Jehova Istenről ismerettel rendelkezett és szolgálatára törekedett. Utódai, a rekábiták háza, becsületes és jóravaló emberek voltak, akik fogadalmaikat és megállapodásaikat — habár embereknek teték, és azok embereket illettek meg — pontosan betartották. Ebből kitűnik, hogy Isten szeretete értékelésének első feltétele a becsületesség. Ebből az következik, hogy akik Isten tetszését bírni óhajtják, megbízhatóknak kell bizonyulniok. Jonadáb tehát nyilván egy oly földi-osztályt példázott a földön, amely Jézus Krisztus, a nagy ítéletvégrehajtó eljövetelekor Isten és az ő szervezete iránti jóakaratát kinyilvánította és szembehelyezkedett az ördögi vallásiaskodókkal, akikhez hozzászámítani szükséges az úgynevezett „keresztény vallás" gyakorlóit is. Ezek őszinte emberek, az igazságban hisznek és helyes cselekedetekre törekszenek, akik mihelyt Istenről és az ő királyságáról értesültek, azonnal keresésére törekszenek. Ezek azok, akik a nagynéptömeget alkotják. Jéhu és Jonadáb közötti kapcsolat szemléléséből a nagysokaságnak a kicsiny nyájjal szemben való helyzete tűnik ki.
11 Jéhu látta Jonadábot, amint feléje közeledett. Ez arra vall, hogy a jóakaratú emberek keresik az Urat és Sion, azaz Isten szervezetébe vezető út felől érdeklődnek. Jéhu Jonadábot jóindulatúlag magához emelte és mondá néki: „Vajjon olyan igaz-é a te szíved, mint az én szívem a te szívedhez?“ A szív az indíték székhelye, amely oly célt nyilvánít ki, amire valaki bizonyos cselekedet által törekszik. Jéhu Isten akaratának igazi örömmel való cselekvésére vágyódott. Feladata egy bizonyos munka elvégzése volt, amit örömmel végzett. Felvette a harcot az Isten nevét gyalázó ördögvallással. Isten és az ő parancsolatai iránt tehát tisztaszívűnek bizonyult. Jéhu kérdésére Jonadáb ekképpen válaszolt: ’Én veled vagyok; az én szívem olyan mint a te szíved’ Más szavakkal: Jéhu cselekedete, Jonadáb teljes rokonszenvére és elismerésére talált, és a Jéhu által végzett munkában való közreműködést kívánta. Jéhu azután Jonadáb felé nyújtva kezét, magához emelte őt a szekérbe. Ebből világosan kitűnik, miképpen hívja Jézus Krisztus a jóakaratú embereket, akiknek szívük Isten akaratának cselekvésére irányul, Isten szervezetébe. Jéhu azután így szólt Jonadábhoz: „Jöjj ... és lásd az én buzgóságomat Jehova iránt!“ Ez annyit jelent: ’Jöjj, és én cselekedetemmel bizonyítom be Isten iránti hitemet; ég bennem a vágy, hogy az ő akaratát cselekedjem'. Jonadáb tovább folytatta útját Jéhúval és elérkezett ahhoz a helyhez, ahol az ördögi vallásiaskodók a
maguk kultuszát űzték, és Jéhu vezetése alatt cselekedett. Jonadáb nyíltan fellépett és a nép elé állva Jéhu segítő- és támogató társaként ismertette magát. Jéhunak, Isten felkent szolgájának, társa lett a szolgálatban. Ezen prófétai kép most teljesül. Jézus Krisztus, a nagyobb Jéhu, Isten templomában tartózkodik, minden erővel és hatalommal felruházva, és Jehova Isten ítéletét hajtja végre. A templom-osztály vagy a felkentek, mint a „hű és igaz szolga osztály“ tagjai Jézus Krisztussal állanak összeköttetésben és az ő parancsolataiszerint cselekesznek. Jézus Krisztussal való kapcsolatuk miatt ők is Jéhu által vannak példázva. A hasonmási Jonadáb, azaz a jóakaratú emberek, az ördögvallás ellenségei, akik úgylátszik' most, Jézus Krisztust keresik, hogy az Isten szervezetébe vezető utat felismerjék. A hasonmási Jéhu, azaz Jézus Krisztus által tanúsított buzgalmat fel kell ismerniök. Jézus Krisztusról prófétailag meg van írva: „Atyámfiái előtt idegenné lettem, és anyám fiai előtt jövevénnyé. Mivel a te házadhoz való féltő szeretet emészt engem, a te (Jehova) gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.“ (69. zsoltár 9, 10) Jéhunak Jonadábhoz intézett meghívása, miszerint, őt buzgalmának felismerésére szólította, nyilván odairányul, hogy Jonadábot Isten szolgáinak kötelességére figyelmeztesse; ebből kitűnik, hogy a nagysokaságnak Isten házával egyazon buzgalmat kell tanúsítania. A nagysokaságnak ugyanazon hittel és odaadással kell rendelkeznie mint amilyen a kicsiny nyájtól van megkövetelve. Ez természetesén azok elméjében, akik a szűk ösvényen haladnák, kérdések felmerülését idézheti elő.
Kérdések
12 A nevezett két osztály tagjai állandóan a továbbiakban ismertetett kérdésekkel élnek, és egyesek kételkednek cselekedeteik helyessége felett. Ezek a kérdések a következők: Az Úr szervezetében a földön és szolgálatában ki rendelkezik választójoggal a csoportszolgaválasztásnál? Ki vehet részt a szervezőt munkájában? Ki lehet a munkabizottság tagja? Helyénvaló, ha a jonadábok a maradékkal együtt végzik a szolgálatot? Ezekre á kérdésekre helyesen válaszolni csak akkor lehet, miután a templom-osztály tagjainak a jonadábokkal és a nagysokasággal szemben elfoglalt valódi helyzete megállapítást nyert. Ezekre a kérdésekre adott helyes válasznak a Szentírással teljes összhangban kell lennie.
13 Értesültünk, hogy a szervezet. egyes tagjai, akik magukról azt képzelik, hogy a felként- templom-osztályhoz tartoznak, mintegy a következő szavakkal illetik a jonadábokat: „Én a felkentekhez, tartozom, te nem. Jéhu irányitja a szekeret, azért hadd magadnak mondani hogy itt a szervezetben a vezető szerep engem illet meg.“ Ez a kijelentés tévedésen alapszik és nem egyezik az Írással. Jéhu, mint a szekér útjának irányítója, határozottan Jézus Krisztust, a királyt példázza, az Úr szervezetében és annak határain belül levő személyek feletti korlátlan hatalom őt illeti meg. Nem a földön élő személy kormányozza az Isten szervezetét példázó szekeret. Mindnyájan szolgák. A templom-osztály tagjai, akik még testben vannak, Jézus Krisztus, a nagyobb Jéhu parancsainak engedelmeskednek és a szervezet vezetésének szerepe nem az ő feladatuk. Ök nem urak vagy mesterek, hanem az Űr szolgái, akiknek az Írásban lefektetett bizonyos kötelességeket kell teljesíteniük. Jéhu nem- volt barátságtalan Jonadábbal szemben, s mivel Jéhu a Jézus Krisztus parancsnoksága alatt álló felkent templom-osztályt is példázza, ez azt bizonyítja, hogy a templom-osztálynak a „más juhok“ vagy jona‘
