A lap jóváhagyva
232
15. szám
ki, hogy a háborúba menjen. De a keresztyén inkább eltűri a földi kormányzat haragját, mintsem hogy Isten haragját vonja magára az ő törvényének való engedetlensége miatt.
35 A felszentelt és felkent keresztyén jól tudja, hogy neki meg kell halnia, hogy Krisztus dicső testének tagja lehessen. Hogyha Istenhez és szövetségéhez való hűsége miatt meghal, akkor csak jól fog járni. Hogyha azonban Istennek nem engedelmeskedik és inkább egy földi uralkodó hatalmasságnak enged, a háborúba megy és ott elesik, örökre elveszíti az Isten királyságába való bejutást. Ezért neki választania kell, hogy embernek vagy Istennek engedelmeskedik-e inkább, jól tudván a következményeket. Az Úr említést tétetett olyan emberek csoportjáról, akik hűségükért mártírhalált szenvedtek, még mielőtt az egyház kiválasztása elkezdődött volna. Mivel nem akartak Sátán szervezete parancsainak engedelmeskedni és mivel Istenhez hűek voltak, „megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönöket is; megköveztettek, kínpróbát szenvedtek, szétfűrészeltettek, kardra hányattak, juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve, akikre nem volt méltó e világ, bujdosva pusztákon és hegyeken meg barlangokban és a földnek hasadékaiban" — Zsidók 11:36—38.
36 Az apostol tovább azt mondja, hogy ők hűségükért jó bizonyságot és Istentől helyeslést nyertek. Az írások mutatják, hogy az Úr ezeket azzal fogja megjutalmazni, hogy Krisztus királysága alatt látható fejedelmekké teszi. Az Istenhez való hűségüket fogja az Úr megjutalmazni. Bizonyára Isten nem fog kevesebbet kívánni azoktól, akiknek azt a kimondhatatlan kiváltságot fogja megadni, hogy Krisztussal fognak az Ő trónján ülni és akik ővele fognak a föld nemzetségeinek megáldásában résztvenni. — Jelenések 2:10; 3:21.
37 A keresztyén nem azért viselkedik így a háborúval szemben, mivel a földi kormányzatok embereivel szemben ellenséges érzületű, hanem mivel Istent szereti és az Úrnak engedelmes és hű iránta. Isten felkentjeit az Ő céljaira hívta el és az ő nevét dicsőítő tanuivá tette. Nekik a világtól külön és távol kell állaniok. (Cselek. 15:14; 1. Péter 2:9, 10; Ésaiás 43:10, 12) Ezeknek a felkenteknek van ugyan egy háborújok, de abban nem testi fegyverekkel vesznek részt. "Mert noha a testben járunk, nem a test szerint harcolunk, mert a mi harcunk fegyverei nem test szerint valók, hanem erősek az Isten által az erősségek lerontására." (2. Korinthus 10:3, 4) — Káldi-fordítás) Isten felkentjének az a kötelessége, hogy senkinek gonoszat ne tegyen, hanem mindenkivel jót cselekedjen, amint arra alkalom adódik és hogy Jehovát hűen képviselje. — Lukács 3:14; Galata 6:10.
A felébredés ideje.
38 Hosszú ideig a keresztyének az Úr szervezetében való szolgálati kötlességük tekintetében alvó állapotban
voltak. E világ uralkodóinak akartak tetszeni és evégett egy olyan eljárást követtek, amely nem más, mint az Úr és a világ iránti hűség között való megalkúvás. Lényegében ezt mondották: Hadd lássa a világ, hogy mi olyan kedvesek és senkinek nem ártók vagyunk,
hogy az uralkodók észre fogják venni, hogy mi Jézussal voltunk és tőle tanultunk. Az írás el lett ferdítve ezen álláspont igazolására, mert nincs íráshely ennek támogatására. Az apostolok bátrak és félelem nélkül valók voltak, és amikor azt mondották nekik, hogy inkább az ország törvényeinek kell engedelmeskedniök, mint Isten törvényeinek, ezt felelték: „Vajjon igaz dolog-é Isten előtt rátok hallgatnunk inkább, hogynem Istenre, ítéljétek meg! Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, azokat ne szóljuk." (Cselek. 4:13—20) Éppen úgy most is azok a kedvesek Isten előtt, akik bátran és félelem nélkül képviselik az ő ügyét és hirdetik az ő nevét. — 1. János 4:17, 18.
39 "Ezt pedig cselekedjétek, tudván az időt, hogy ideje már, hogy az álomból felserkenjünk, mert most közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hivőkké lettünk." (11. vers) A felkentek most ismerik az időt. Jól tudják, hogy az Úr eljött az ő szent templomába és hogy most midenkinek, aki a templomhoz tartozik, Isten dicsőségét kell hirdetnie. (29. zsoltár 9) Az egyház teljesséválása és ezért üdvössége közelebb van, mint azelőtt valaha. Nincs idő már az alvásra, álmodozásra és a nemtörődömségre az Úr ügyét illetőleg. Itt az idő a teljes felébredésre, hogy Isten próféciáit, amelyeket Ő most feltár, és az azokat megvilágosító villámokat meglássuk és értékeljük. Azok, akik most Sionban felébrednek, örömmel kell szolgálniok, Jehova nevének dícséretét énekelvén. Nekik most Isten parancsának engedelmeskedniök kell és közönyös testvéreiket folyton arra emlékeztetniök, hogy milyen fontos szemeiket megkenniök, hogy az esedékes igazságot megláthassák és megérthessék és hogy mindent megtegyenek, amit az kíván. (Jelenések 3:14—21) Azoknak, akik a maradékhoz tartoznak, ez a parancs szól mostan. "Kiálts teljes torokkal, ne kiméld; mint trombita emeld fel hangodat és hirdesd népemnek bűneiket és Jákób házának vétkeit!" (Ésaiás 58:1) Az alvók és a közönyösök követik el az itten-említett vétkeket.
40 A felkentek most úgy ismerik fel Istennek szervezetét, mint soha azelőtt. Úgy látják Sátán szervezetét is, mint azelőtt soha. Látják, hogy a „kígyó magva" és az „ígéret magva" megszületett és ellenségesen állanak egymással szemben és az élet-halálharc megkezdödött. Nincs semmi egyetértés Krisztus és a Sátán szervezete között. A hívőnek semmi közössége sincs a
hitetlennel. „És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hivőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezsége Isten templomának a bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, amint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek." — 2. Korint. 6:15, 16.
