A lap korrektúrázva van
1938. Március. 1.
Az ŐRTORONY
71
nevének, amit prófétái is megjövendöltek. (Csel. 15:14-16) Ezt a népet, melyet Istennevének választott, az ő szellemétől nemzett fiai alkotják, akiknek saját nevét adományozza, és akiket tanúivá tesz, hogy az Ő nevéről és királyságáról tanúskodjanak, mielőtt Jehova beigazolná mindenek feletti hatalmát. (Ésa. 62:2; 43:9-12; 2. Móz. 9:16, Leeser) E népnek tagjai, amelyet Jehova neve számára kiválaszt, az ő szellemi fiai, akiket Jézus az Úr juhainak „kicsiny nyájaként” emleget.
20. Az Egyiptomban megkötött és a Sinai Hegynél megerősített törvényszövetségnek nem sikerült egy teljes népet alkotnia Jehova neve számára, de volt néhány izraelita, beleértve az apostolokat is, akik hitük és engedelmességük miatt áthelyeztettek Mózestől Jézus Krisztushoz. Isten Jézus Krisztussal megkötötte az újszövetséget, amely által megvalósítja azt, amiben a régi törvényszövetség kudarcot vallott: a nemzetek közül egy népet választ Isten nevének, melynek teljesen neki kell szentelnie magát, és a világ előtt bizonyságot kell tennie nevéről és királyságáról. A törvényszövetség Egyiptomban volt megkötve, és Mózes volt a képviselő vagy közbenjáró. Jehova az újszövetséget Jézus Krisztussal kötötte meg, mikor még Jézus a földön, vagyis az ellenjelképes Egyiptomban élt, és az Ő vére érvényesítette, vagy hatályba léptette azt. Ezért ezt mondta Jézus tanítványainak az Ő vérét jelképező pohár borról: „Igyatok ebből mindnyájan; Mert ez az Én vérem, az új szövetségnek vére, amely sokakért kiontatik bűnöknek bocsánatára”. - Máté 26:27,28.
21. Az a tény, hogy Jézus felszólította őket, vagy megparancsolta nekik, hogy igyanak a pohárból, döntő bizonyíték, hogy csak azok ihatnak az Ő véréből, akik az újszövetség részesei. Ő valóban a bűnök bocsánatárért ontotta ki vérét; de senki sem válhat a szövetség részévé, s nem lehet kiválasztva e világból Jehova nevének, amíg nem hisz az Úr Jézus Krisztusban és nem fogadja el Őt és értékes vérét megmentőként. A tanítványok előbb teljes mértékben elfogadták Jézust mint Messiást, odaadással követték őt, és Isten igazságul tulajdonította ezt nekik, ahogyan Ábrahám hitét is igazságul tulajdonította neki. Amikor Jézus bűnért való áldozatként bemutatta a megváltás árát, az apostolok Isten szellemi fiaivá váltak, és az Úr elfogadta őket, miután a szent szellem tanúbizonyságában részesültek, melyet Pünkösdkor kaptak meg. Jézus nem hívott el mindenkit az izraeliták közül, hogy részesedjenek az Emlékünnep jelképeiben, hanem csak azokat a hűséges embereket, akik beigazolták iránta való feddhetetlenségüket.
22. Az újszövetség nem egy magot hozott létre, és senkinek sem biztosít életet, hanem akik felvétetnek a szövetségbe, előbb megigazíttatnak, majd a szent szellemtől születnek. Ezért joguk van az élethez, egy feltétellel, ha ők mindig odaadó engedelmességet tanúsítanak az Úr iránt. Az újszövetség egy népet hoz létre Jehova nevének, és mindazoknak,
akik felvétetnek a szövetségbe hűségük beigazolása végett, tanúskodniuk kell Jehova nevéről és királyságáról, amely által Ő igazolni fogja nevét. A Jehovával kötött szövetség másik oldalán Jézus Krisztus, a Király áll. Ő a fiak házának feje és Jehova „hű és igaz Tanúja”. Akik hűségesen engedelmeskednek a szövetségnek, szintén Jehova tanúi kell, hogy legyenek. Ezért amikor Jézust megkérdezték, így válaszolt: „Te mondod, hogy Én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, a ki az igazságból való, hallgat az Én szómra”. (Ján. 18:37) Az Ö szavai kétségtelenül bizonyították, hogy mindazok, akik a világból ki vannak választva Jehova neve számára, és hűségeseknek bizonyulnak, Jehova nevének tanúi kell, hogy legyenek.
23. A zsidók, akik bölcseknek vélték magukat, ellenezték Jézus életének feláldozására vonatkozó szavait. Jézus így szólt, hogy másokat az igazság ösvényéről oktathasson: „Bizony, bizony mondom néktek: Ha nem eszitek az ember Fiának testét, és nem isszátok az Ő vérét, nincs élet bennetek. Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet, örök élete van annak, és Én feltámasztom azt az utolsó napon.Mert az Én testem bizony étel és az Én vérem bizony ital. Aki eszi az Én testemet és issza az Én véremet, az Én bennem lakozik és Én is abban. Amiként elküldött engem amaz élő Atya, és Én az Atya által élek: akként az is, aki Engem eszik, él Én általam. Ez az a kenyér, a mely a mennyből szállott alá; nem úgy, amint a ti atyáitok ették a mannát és meghalának: aki ezt a kenyeret eszi, él örökké.” - Ján. 6:53-58.
24. Ekkor Jézus az ő Juhairól, a „kicsiny nyájról” beszélt, akik a fiak királyi házának tagjai, és szavai csak reájuk vonatkoznak, csak azokra, akik beigazolják hűségüket: Ha nem eszitek az Én testemet és nem isszátok az Én véremet, nincs élet bennetek. Más szóval csak azoknak kell megenniük a kenyeret és meginniuk a vér jelképét [a bort], akik szellemtől születtek, és felvétettek az újszövetségbe. Tehát nem kell minden olyan embernek ennie a kenyérből, aki életet fog nyerni a földön? Nem! Csak a szellemi fiak ehetik a kenyeret és ihatják a vért ábrázoló bort. Azok közül, akik a földi élet áldásaiban fognak részesülni, mindnyájuknak hinniük kell Jézus Krisztus vérében, melyet a bűnbocsánatért ontott ki, viszont az Emlékünnep bevezetésekor Jézus csak az Ő tanítványait kérte meg, hogy vele együtt megtöressenek és meghaljanak, s így részesüljenek az Ő halálában és feltámadásában. Attól kezdve szavai csak azokra vonatkoznak, akik Istennek szentelték magukat, és a szent szellemtől születtek. Figyeljük meg, hogy „vevé Jézus a kenyeret és hálákat adván, megtöré”, s azután a megtört kenyeret tanítványainak adta, és megparancsolta, hogy egyenek. A kenyér megtörése nagyon nagy
