Oldal:Jeremiás-Jónás-rész-1-2-1938.pdf/15

111

rázatát kívánták szorongattatásuknak. „Egymásnak pedig [a tengerészek] ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: ki miatt van rajtunk ez a veszedelem? És sorsot vetének és a sors Jónásra esék". (Jónás 1:7) A matrozok felismerték, hogy nincs hatalmuk a vihar lecsendesítésére. Nem bízták magukat saját ítéletükre, se nem támaszkodtak emberek véleményére a teendőket il­letőleg. Felismerték annak szükségességét, hogy a Min­denhatóhoz forduljanak, aki a vihart támasztotta, mivel valami nem tetszett neki, amit cselekedtek vagy a parancsa szerint cselekedni elmulasztottak; és felismer­ték, hogy valaki a hajóban van, aki bűnös. A sorshúzás azt mutatja, hogy a Mindenhatóhoz fordultak döntés végett: „A sorsvetés véget vet a versengésnek, és dönt a hatalmasok között." (Példab. 18:18; zürichi ford.) „Az ember kebelében vetnek sorsot, de Jehovától van annak minden ítélete." (Példab. 16:33) A tengerészek tudni kívánták, hogy ki a hibás a veszedelemért, és azért vetettek sorsot. Figyeljük meg tehát a további fo­lyamatot e kép beteljesedésében.

³ The Watchtower (az Őrtorony) már 1880-ban utalt Kr, u. 1914-re, mint oly dátumra, amely a világ, végét jellemzi s amidőn nagy nyomorúság szakad a nemzetekre. De Isten népe a földön akkor még nem látta, hogy a nyomorúság Jehova csatája lesz Sátán szervezete ellen. Sok éven keresztül hitte — és az őrtorony által hirdette —, hogy a „nyomorúság ideje" a világ különböző elemeinek mint a tőke és munka — rettenetes összecsapása lesz. Csak 1925-ben értettük meg Írás szerint a „nyomorúság idejét". Az 1925 január elsejéi kia­dásában The Watchtower először jelentette ki határozottan, hogy a „nyomorúság ideje" a mindenhtó Isten nagy napjának a csatája lesz, — Krisztus Jézus vezetése alatt Sátán és hadereje ellen—, s hogy az az Úr teljes győzelmével fog végződni. Az 1925 május elsejei Watchtowerben megjelent aztán a „Választottakért" című cikk. Ez megmutatta Isten szolga-osztályának a világra szakadó nagy nyomorúsághoz, való viszonyát és azt is, hogy az miért és hogyan lesz megrövidítve vagy 'megszakítva'. Később ez mégjobban meg lett világítva, mégpedig a Watchtower 1927 december 15-i számában az „Isten haragjának oka" című cikkben. Mindezek a felvilágosítások nyilvánosan hirdetve lettek rádión és más előadásokkal, valamint könyvekben. Az Úr feltárta népe előtt a juhokról és kecskékről szóló példázatot és Jehova haragjának Armageddonkor való megnyilatko­zásakor. Mindezek a felvilágosítások nem származtak emberektől, hanem a mindenható Istentől és a Krisztus templomában összegyűlt népének ajándékozta. Ez pedig a rejtekhelyen vagy az Úr templomában megismert dol­gokat az Úr parancsai szerint a háztetőkről, illetve nyil­vánosan kellett kihirdesse. (Máté 10:27) Igy az Úr meg­mutatta népének a nyomorúság okát, hogyan követke­zik be és mi lesz a kimenetele.

⁴ Amiképpen a tengerészek sorsot vetettek s a sors Jónásra esett, úgy a nyomor ideje igazi okát is Jehova tárja fel, nem pedig valamely ember. Jehova irányította a sorsot, hogy hova essen; és ugyancsak Jehova tárja fel Krisztus Jézus által úgy a nyomorúság okát, mint annak kimenetelét, Annak a körülménynek, hogy a sorsot pogány férfiak vete­tték, semmi jelentősége nincsen, hiszen ezek csupán szerepüket játszották. E férfiak nem voltak különösen fontosak, hanem a prófétai kép volt fontos, amelyben szerepet játszottak. Azáltal, hogy a sors Jónásra esett, Jehova Isten a szorongattatásban lé­vők figyelmét arra a férfira terelte, aki hibáztatva lett a nyomorúságért. Az ellenjelképben a szorongattatásban lévő jóakaratú emberek figyelmét választott szolgájá­ra, Krisztus Jézusra és az ő parancsnoksága alatt műkö­-

dő hű követőire irányítja a földön. 1922-ben a templomban összegyüjtött hűségesek megtudják, hogy az Úr a templomhoz jött és Jehova 'a szellemét minden testre kitöltötte', illetve a hozzá ragaszkodók és a szolga-osztályhoz tartozó mindenikére. Igy engedte rájuk esni a sorsot és figyelmeztette üzenetére, amelyet szolgájával a biztonságot és oltalmat kereső emberekhez eljuttatott. Ezek az igazi forráshoz vannak utasítva. Ez bizonyos mértékben hasonlít Jehova sorsvetésére az ő papja által, amely sors a "Jehova bakja"-osztályára esett. (Mózes III. 16:8, 9) 1931-ben végleges biztonsággal ismertetve lett, hogy melyik Jehova szolga-osztálya a földön, amennyiben Jehova a szolga-osztálynak az "új nevet" adta, illetve "Jehova tanuinak" nevezte. Ez a név csak azoknak van adva, akik odaadók hozzá és felvétettek a királyság szövetségbe. Röviddel azután Isten feltárta, hogy Jéhú Krisztus Jézust testének tagjaival, az egyházzal együtt árnyékolta elő, és akkor lett ismertetve a Jonadáb-osztály és megmutatva az Úrhoz való viszonya. Azután kezdődött meg a munka a Jonadáb-osztálynak a "kocsiba" való felvételére, illetve a jóakaratú embereknek az Isten szervezetében való begyűjtésére és a királyság üzenetének a maradékkal karöltve történő hirdetésére. Krisztus Jézus és hű testtagjai azok, akik ma a népet felvilágosítják, hogy kik alkotják az ellenjelképes Jonadáb-osztályt. A prófétai képnek e részén Jónás világosan Krisztus Jézust, Jehova választottját és a vele összeköttetésben lévő szolgákat ábrázolta, akik Jehova zászlóját a jóakaratú emberek segítségére, oktatására és vigasztalására magasra emelik

⁵ A becsületes, őszinte igazságkeresők nyilatkoznak meg itt a tengerészek cselekedetében és előre jelzi, hogy a jóakaratú emberek vagy Jonadábok az igazságnak megfelelő felvilágosítást keresnek megmentésükre vonatkozólag: "Mondák azért neki:Kérünk, beszéld el nekünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jössz? Melyik a te hazád és miféle népből való vagy te?" - Jonás 1:8.

⁶ A vallásoskodók, akik magukat Isten képviselőinek állítják, a valóságban azonban az ördögöt képviselik, rendkívül megzavarták a jóakaratú emberek értelmét, az idő eljön, amidőn ezek az igazságnak megfelelő felvilágosítást kívánnak. Jehova tanui ebben az időben látszólag nagy szorongattatásban vannak s a vallásoskodók által rágalmazva; de a jóakaratú emberek felismerik őszinteségüket és náluk keresik az igazságot. 1922-ben kezdődött meg a szimbolikus "hét utolsó csapás" kitöltése, mégpedig a Cedar Point-i kongresszuson elfogadott és kiküldött rezolució, illetve "Kihívás" nyillvánosságra hozatalával. Ez volt az első s azután évről évre más szimbolikus csapás lett kitöltve. (Jel. 15:6-8; 16:1-21) Lásd Világosság 2. kötet 7-65 oldalait németben és angolban.) Akkor használta fel az Úr az ő hű tanuit a jóakaratú emberek felvilágosítására, ami után vágyodtak s ami bennük még több felvilágosítás utáni vágyat ébresztett. Azok a jóakaratúak kezdték megvizsgálni és szemügyre venni a Jehova tanui által hirdetett üzenetet, és azóta is folytatják annak tanulmányozását. Ennek következtében sok kérdést intéztek a maradékhoz és feleletet kaptak rá - körül-belül a követkeezőképpen:

Kérdés: "Honnan jössz?"

Felelet: Isten templomából, ahol az ő királya összegyűjtötte népét és megbízta, hogy közölje az emberekkel az igazságot. -Ésaiás 6:1-9.

Kérdés: "Melyik a te hazád?"

Felelet: A mi polgárságunk mennyei. Jehova szellemi szervezetének a tagjai vagyunk, és neki és királyának vagyunk alárendelve. - Filippi 3:20; Zsidók 11:16.