Oldal:Jónás-rész-2-3-1938.pdf/7

119

mutatja. Most a jövendölésekben — pl. a Jónás jöven­dölésében — Jehova kegyelmének és jóságának a meg­látása igazi örömmel tölti el az Urat szeretők szívét.

⁴² A balgák mondják cselekedetükkel: „Nincs Isten!" Ezért van megírva: „A balga azt mondja szívében: ‘Nincs Isten'!" (14. Zsoltár 1) Jónásnak meg lett paran­csolva, hogy menjen és a ninivébelieknek hirdesse az evangéliumot; s ha Jónás elmulasztja ennek megtevését, akkor Jehova Isten valamely más módon végez­tette volna el az evangélium prédikálását. Az evangé­lium prédikálásáról mondotta Jézus: „Mondom néktek, hogyha ezek elhallgatnak, a kövek fognak kiáltani." (Luk. 19:40). A mindenható Istent semmise képes fel­tartoztatni. (Máté 19:26) Még a hal is kellett engedel­meskedjék az Úrnak és engedelmeskedett is: „És szóla Jehova a halnak, és kivető Jónást a szárazra." (Jónás 2:11) Ez megint csak azt mutatja, hogy „Jehovától származik a szabadulás", mégpedig Istenakarata szerint. Tehát rendkívül balga dolog, ha valaki egy más embernek tulajdonítja az üdvösséget. A Zsoltáros mondja: „Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj se­gítséget [Elberfeldi: szabadítást] Jákóbnak! [akinek az Isten felkenteit előárnyékoló Jónás leszármazottja volt]." (44. zsoltár 3) Jónást Jehova megszabadította a hal gyomrából, s ez előárnyékolta Isten népének 1919.tavaszán történő szabadulását a szolgaságból. Közvetlen azután Jehova tanúi munkához láttak a szolgálat megszervezésére és folytatására.

⁴³ A ninivébeliek bizonyára tudtak róla, hogy Jónást az óriáshal vetette a partra. Bizonyára a tengerpart e lakósai nemcsupán tudomással bírtak e tényállásról, hanem nyilván sokat tárgyaltak róla egymással, és Jó­nás csodálatos megjelenése gyorsan meggyőzte Ninivé lakósait. Ha csak Jónás maga mondotta volna el a történteket, természetesen sok kétség merült volna fel az emberek gondolatában e felől, és bizonyára sokan „kacsának" kiáltották volna ki az ő tudósítását. De a vo­natkozó tények a feljegyzésben és a prófétai képet beteljesítő újabbkori események összhangban vannak egymással. A prófétai kép beteljesedéseképpen először feltámadott Jézus a sírból, amint arról már megöletése előtt beszélt: és feltámadása által minden kétséget kizáróan be lett bizonyítva prófétai magyarázatának az igazsága. „És imé [amidőn a Jónásnál Nagyobb kijött a földből], nagy földindulás lőn; mert az Úrnak angyala leszálván a mennyből, és oda menvén, elhengerítette a követ a sir szájától, és reá ült arra A tekintete pedig olyan volt, mint a villámlás, és a ruhája fehér, mint a hó. Az őrizők [akik szemtanuk voltak] pedig tőle való féltűkben megrettentek, és olyanokká lettek mint a holtak." — Máté 28:2—4.

⁴⁴ A jövendölés joggal alkalmazható Jehova tanúira, Jézus Krisztus követőire is: „De három és fél nap múl­va életnek szelleme adatott Istentől ő beléjük, és lábaikra álltak; és nagy félelem esett azokra, akik őket nézték. És nagy szózatot hallottak az égből, amely ezt mondotta nékik: Jöjjetek fel ide! És felmentek az égbe felhőben; és látták őket ellenségeik." (Jel. 11:11, 12) Tehát Jónásnak a hal gyomrából való jövetele a ninivébelieknek jel" volt. Ezt Jézus szavai világosan bizo­nyitják. (Luk. 11:30) Jónás ilyettén csodálatos megszabadulása nagyobb nyomatékot kölcsönzött a Jónás által hirdetett üzenetnek. Ezzel összhangban tisztelték a ninivébeliek Dágont, egy halistent, amit egy az utób­bi években Ninivében folytatott ásatásoknál talált tábla bizonyít. Jónás megjelent Ninivénen mint egy a hal gyomrából kiszabadult férfi, s ez a ninivébelieket felfigyelésre indította.

⁴⁵ Jónás jóegészségben kötött ki a Földközi tenger

partján és az Úrtól azonnal ujabb parancsot kapott: "És lőn Jehova szava Jónáshoz másodszor is, mondván: Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok neked." (Jónás 3:1, 2) pontosan ehhez a parancshoz hasonlóan kapott megbizást a Pátmosz szigetén Jónás (aki ott Isten maradékát példázta): "És monda nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől." (Jel. 10:11) Ami a maradékot illeti, 1919 őszén kezdte beteljesíteni a jövendölésnek ezt a részét, amidőn az Úr ugyanazon év szeptemberében a Cedar Point-i kongresszuson egy nyilvános előadást tartott "A szorongatott emberiség reménysége" címmel. Ekkor lett először bejelentve a The Golden Age (most Consolation - Vigasz) című folyóirat kiadása, és ugyanebben az évben iratok lettek széles körben elterjesztve "Most élő milliók sohase fognak meghalni" címmel. Mindazáltal a személyek a földön nem értettek egy meghatározott osztályt, amelyre az említett üzenetet vonatkoztatták volna. Megfigyelendő, hogy akkor a munka az emberek valamely külön osztályára való tekintet nélkül lett megkezdve és tovább folytatva; s ennek okát abban kereshetjük, hogy akkor a nagy sokaság alatt egy alárendelt szellemi osztályt értettek. De az Úr vezetése alatt a bizonyságtevés hirdetésének a munkája tovább folytatódott. A második - 1922-ben megtartott - Cedar Point-i nemzetközi kongresszuson egy rezolució lett elfogadva és nyilvánosságra hozva és attól az időtől széles körben elterjesztve, amely Sátán szervezetének úgy a politikai, mint vallásos része ellen irányult. Ez a 'Ninivé elleni hirdetés' beteljesedésképpen történt.

⁴⁶ Jehova megparancsolta Jónásnak, hogy menjen Ninivébe és prédikáljon e város ellen, amint neki Isten előbb megparancsolta. Sátán és földi uralkodó osztálya minden időben Isten országa ellen harcolt, s azért ha az Úr tanui kivonulnak Isten- és Krisztus királyságának a hirdetésére, az ezzel kapcsolatban felmerülő vitakérdés szükségképpen egy politikai, mivel a királyságot jelenti be, amely Sátán egész hatalmát megsemmisíti. Ninivé a kiterjedésére nézve nagy város volt és nagy embertömegeknek nyujtott helyet. Annak bukása azért rettenetes pusztulást jelentett volna emberéletben. Jónást ez a tény irgalmasságra ösztönözte, úgy mint Isten irgalmasságot tanusít vele szembe és őt a város nagyságára figyelmeztette? Jónásnak oda kellett menni és ott nem a saját, hanem Jehova üzenetét kellett kihirdetnie. Isten Jónást nem vetette el. A Jónás imájára való feleletképpen Jehova most a nagy irgalmasságban őt abba a nagy kiváltságban akarta részesíteni, hogy megint tevékenykedhessék az Úr szolgálatában. Mit tenne most Jónás? Irgalmasságot tanusítana másokkal, ha erre alkalom kínálkozna? Oly buzgóságot tanusítana, amely azoknak tulajdonsága, akik örömmel engedelmeskednek az Úrnak? Mindent a maga javára szolgálónak tekintene, vagypedig panaszkodna? Mindezekre a kérdésekre feleletet találunk abba, ami ezután következik.

Jónás parancsot kap a szolgálatra

⁴⁷ Jónásnak e ponton való prófétai viselkedéséből kitűnik, hogy ez azokon teljesedik, akik magukat az utóbbi években Jehova felszenteltjeinek vallották. Ameddig a körülmények kedvezők, engedelmeskedik egy részük: de ha a helyzet az emberek számára majdnem elviselhetetlen, sokan elesnek. "És felkelt Jónás és elment Ninivébe Jehova szava szerint. Ninivé pedig rendkívül nagy város volt, három napi járó föld." (Jónás 3:3. Elberfeldi ford.) 1922-ben, amidőn a szent szellem ki-